Nefelejts, 1859. április - 1860. március (1. évfolyam, 1-52. szám)

1859-09-04 / 23. szám

■ ' -»4 közelebb ismét azt említik, miként a báró gödöllői uradalmában czigány nőnevelő-intézetet szándékozik fölállítani. A czigány faj sok természeti észszel és fogékony lélekkel bir, mely épen azért alkalmas is a kiműveltetésre. — P. Szathmári Károly és Szilágyi István marma­­ros-szigeti tanárok egy „R­é­s­z­v­é­t-al­b­u­m­ot fognak szerkesz­teni a leégett egyház és iskola segélyezésére. Jobb íróink mind föl vannak szólítva a közreműködésre. Az egyik szerkesztő a ked­­vezőleg ismert P. S­z­a­th­m­á­r­y Károly még e hóban szemé­lyesen fog fővárosunkba j­önni, hogy az album kiadását elintézze.­­ Vásárunk is elmúlt, még­pedig, mind a vevők, mind az eladók általános elégedetlenségére. A vevők panaszkod­nak a nagy drágaság miatt, az eladók pedig a vevők fukarsága és alkudozási szenvedélye ellen. A jó vidékiek , kik csak vásá­rokra szoktak a fővárosba rándulni, megszokták már az alku­dozást , és könnyebb a lelküknek, ha csak néhány garast is le­alkudhatnak — néha órahosszat — a most mindenütt divatozó szabott árból; az illető kereskedő aztán ilyenkor véralkatához képest vagy hidegvérrel, mosolyogva mutat a bolt hátterében lógó fekete táblára, melyen nagy fehér betűkkel ragyog az omi­­nosus „Szabott ár,“ vagy ingerülten csapja össze föltárt kel­méit és néha kíméletlenül utasítja el a vevőt, ki aztán odább megy, azonban csakhamar eszébe jut, hogy valamelyik lap­ban vagy falragaszokon olvasta, hogy a váczi- vagy nagyhid­­utczában ez és ez szám alatt nagyszerű „végképeni eladás,“ szokásos kifejezéssel „Ausverkauf“ van, egy tuczat zsebkendő 1 frt. 30 kr., egy egy kávéskendő 30 kr., egy darab 12 ingre való finom vászon 5 frt. stb. „Na, ide megyek,“ gondolja magá­ban, „ez aztán olcsóság, itt már érdemes lesz vásárolni.“ Be­megy, a boltsegéd udvariasan kérdi hogy mivel szolgálhat? A vidéki úr előadja kívánságát, a boltsegéd sajnálkozva jelenti, hogy bsz azok a tárgyak már mind elfogytak (pedig csak teg­nap kezdődött a vásár) , hanem vannak más jobbak , a­melyek persze négyszer oly drágák ; vidéki vásárlónk nem hagyja ma­gát kapacitálni és boszankodva távozik a boltból és egy félóra múlva a fővárosból. Nagyon természetes, hogy ily jelenetek után aztán vevő is eladó is rész vásárról panaszkodnak. — Oly két nyilvános mulatság van ismét a mai napra kitűzve, mely már több ízben hirdettetett és mindig el­­maradt, azért csak félve írjuk le újdonságaink közé, mert na­gyon könnyen megtörténhetik , hogy mire a Nefelejts jelen szá­ma napvilágot lát, mind a kettőt elmosta az eső. Az egyik a dalárda maj­ális a Visegrádon, melyre május óta mindig ké­szülnek , s végre szeptemberben úgy látszik mégis meg­­tartják; a másik Szemes ur hangversenye a császárfürdőben, mely szintén ma délutánra van újólag kitűzve. — Az üdvözült Batthyány Lajos gróf és Zichy Antónia grófnő elsőszülött leánya gróf Batthyány Emma­k­a. — K­é. szeptember negyedikén, azaz ma kél össze Batthy­ány László gróf fiával G­e­i­z­á­v­a­l. A menyegző Szőllősön tar­­tatik meg. — A m­ű­e­g­y­­­et jelen havi tárlatában 48 olajfestvény van kiállítva, ezek közt 10 hazai festészeinktől. Molnár Jó­zsef egy történeti képet állított ki „Kemény Simon halála“ czim alatt, mely eléggé sikerült. Érdekes a „Gyümölcsgyűjtemény“ is jeles Barabásunk leányától Barabás Henriettétől, mely szép haladást tanúsít. T­e­l­e­p­i Károly is állított ki egy szép festvényt „Vanitatum vanitas“ czim alatt. Nyulassy Lajos Nyitráról küldött be két kisebb olajképet, az egyik „Mária a pusztában,“ a másik „Zoborhegyi vinczellérné.“ — E hétre van kitűzve Szathmáry L-né asszony jutalomjátéka ; érdekes színházi est lesz nem csak azért, mert a tisztelt művésznő egyik legjobb szerepét Donátynét vá­lasztó a 100 aranyos „Fenn az ernyő nincsen kas“-ból, hanem különösen azért, mert ezúttal leánya csakugyan az ő valóságos igazi leánya leend, ki ez alkalommal teendi első színi kísérletét, s kiben mint mondják nagy hajlam­ és szép tehetség rejlik a szí­ni pályára. *Ki akar soványabb lenni? — Az „Indépendance Reige“ — Párisból legújabb tudományos szemléjében írja, hogy Duhhesne Dupore véletlenül reájött, hogy a fucus v­e­­sicularius kitűnő szer a hízás ellen, az erős egyének min­den testi kellemetlenség nélkül soványodnak el tőle, s gyakran sebesen. A föltaláló e tárgyról egy emlékiratot bocsátott közre, melyben kísérleteiről kimerítőleg szól. — Már rég nem hallottunk hangversenyt, az idei nagy hőség mind elriasztotta és elnémította a más években még nyáron át is utazgató művészeket; az ősz azonban megtermi gyümölcseit, még a hangverseny-rendezők számára is , s azért kezdenek lassan kint előbújni nyári rejtekeikből. Így többek közt Svetschin Dimitries, az orosz hegedűművész, ki már a múlt évben is h­allatá magát színpadunkon, és nagyon fel­tűnt ha nem is művészete, legalább érdemjelei által, ismét kö­rünkbe érkezett, és néhány hangversenyt szándékozik rendezni. Svetschin urnak egy igen talpraesett „p­ens­ée“-ja az, hogy leánykáink köréből házasodott. — Les­znievszka Lujza k. a., színházunk egykori ked­velt énekesnője jelenleg Milánóban van. Viktor Emánuel ki­rály ünnepélyes bevonulása alkalmával a scala-szinházban nagy­szerű díszelőadás tartatott, mely estve a főszerepet Lesz­­nievszka k. a. éneklé, mégpedig mint milánói lapok írják, kitűnő sikerrel. — Nemcsak a rövidebb napok , mindinkább hüvösödő reggelek és estvék , meg a tömérdek gyümölcs mi piaczainkon látható, emlékeztetnek reá, hogy bizony már féllábunkkal az őszi időszakban vagyunk, hanem még a gőzhajótársulat azon intézkedése is , melynél fogva a helyi gőzösök -f. hó elseje óta csak reggeli 7 órától esti 7-ig közlekednek a két város között. — Múlt hó 27-di­k­én a Pestről Bécsbe induló gőzha­jóval rövid kirándulást tévén, est­e 8 óra után Vácz közelében borzasztó látványnak voltunk szemtanúi. Az utazó közönség mind a fedélzetre tódult, bámulni a rendkívüli fényt, mely az egész láthatárt nyugat felé megvilágította. Elhagyva a váczi ki­kötőt , csakhamar egy óriási lángtenger merült föl szemeink előtt, mely a Dunaparton fekvő K­i­s-M­aros helységet pusz­tította. Másnap visszatérvén, az említett kis falu házainak csak kormos falait láttuk az ég felé meredezni. 25 lakház, gazdasági épületek és a csűrökben fölhalmozott igen sok gabona lőnek a pusztító elem áldozatává. Biztosítva semmi sem volt, mert, mint a szegény marosiak állítják, nyolc­van év óta nem volt helységükben tűzvész. Mint Vácznál a hajóra szállt utazóktól hallottuk, a tűz a vasúti indóháznál támadt.­­ A székesfehérvári lóversenynek, mely múlt hó 23-ikán tartatott meg, az idő nem nagyon kedvezett, a­menyi­ben roppant széllel és porfelhőkkel kell megküzdeniök a ver­senyzőknek úgy mint a versenyekben gyönyörködőknek. Az ered­mény következő: A „Resurrections­ Stakes“-féle futásnál ifj. gróf Batthyány István „Alborak“-j­a, az elegy versenynél pedig id. gróf Batthyány István „Toledo“ nevű pej lova jön a nyertes. A 100 darab arany császári díjt ifj gróf Batthyány 274

Next