Nefelejts, 1860. április - 1861. március (2. évfolyam, 1-53. szám)
1860-04-08 / 2. szám
HETI NAPTÁR 19 60. Április Katholikus és protestáns naptár Görög-orosz naptár Zsidó-naptár Napkelte nyugta 6. p. o. p. Holdváltozások 12 Csütörtök Gyula Gyula 31 Nagy Csütört. 20 5 18 6 43 13 Péntek 1 d a 1 d a 1 Április N. Pént. 21 Vége 29 S. 5 16 6 44 14 Szombat Tiborcz Ilka2 Nagy Szombat 22 7 inn. 5 14 6 46 Utolsó negyed. 15 Vasárnap G 1 Ou. Fel. v. 6 Onus. 01.3 B. Husvét vas. 23 5 12 6 48 apr. 13-kán 16 Hétfő Turich Carisius4 Ilusvét hétfő 24 5 10 6 49 17 Kedd Rudolf Rudolf5 Teod 25 5 8 6 51 18 Szerda Apollón Apollón6 Eutich 26 5 7 6 52 T EVET .EZPSEK. Győr, april 3-án 1860. (Műkedvelő hangverseny a győri színpadon, szűkölködő horvát atyánkfiai fölsegélésére). Tegnap tartatott meg színpadunkon műkedvelőink hangversenye, mely daczára a fölemelt áraknak, (páholy 5 ft., zártszék 1 ft.) igen látogatott volt. De nem is csoda, városunk s egész vidékének közönsége még minden alkalommal megmutatá, hogy a szépet és jót mindig föl tudja és akarja karolni. A műverseny részletei következők valának : „Hunyadi László“ daljáték nyitánya. Erkeltől, zongorán 4 kézre játszották K. Lívia k. a. és N. Zsigmond ur. „Ilka“ daljátékból magándal, zongorakisérettel éneklé K. Gizella k. a. — „A huszár“ Sárossy Gyulától, szavalta Szabó János ur. — „T r o v a t o r e“ daljátékból nagy dallam, fuvolára, zongorakisérettel játszták Zisch M. ur. és K. Lívia k.a. —Kar dal, a „Fehérek“ czimű dalműből, éneklé a műkedvelő férfikar. Ezután következett dr. Kovács Pál urnak „Egy szóverseny a hangversenyben“ czímű humoristikai fölolvasása, mely találó életei és hazafias szelleme által valódi gyöngye volt ez estélynek. A 3-ik szakasz részletei: „Ábránd“ magyar dallamokra, Rubinsteintól, zongorán játszó K. Livia k. a. „A vén huszár és újoncz“ (nagyon rosz vers, a jó isten tudja kitől, bízvást elmaradhatott volna). „Hegedüsné emléke,“ ábránddal, Losonczitól, zenéje Zimai Lászlótól, és népdalok Simonffitól, zongorakisérettel éneklé K. Gizella k. a. „Viradóra“ „Az én rózsám takaros“ népdalok, énekelve a műkedvelő férfikar által. Ennyiből állt a tegnap esti műverseny, és dicséretükre a résztvevő műkedvelőknek, az ének, zene és szavallat elég szabatosan ment végbe, sőt K. Gizella k. a. éneke és K. Livia k. a. zongorajátéka akár kellemet, akár szabatosságot és nyugalmat tekintve, különösen kiemelendő. Végre szőkölködő horvát atyánkfiai nevében mind az egybegyült nagyszámú közönségnek, mind pedig az estélyen működött urak és hölgyeknek, különösen az estély rendezője dr. Kovács Pál úrnak szives köszönetet nyilvánítunk. Oy. Zombor, mart. hó 1860. Mi is élünk, s hosszas tetszhalotti szendergés után, ennek újabb időben némi jeleit is adjuk. Ez egészen rendén van, s ideje is, hogy utópiák helyett, a figyelmeseknek tényekkel feleljünk. A nemzetet miként egyeseket a tettek jellemzik. Oly nemzettest, melynek fogékony szellemi ereje van, soha el nem enyészhet, mert törzsökének örökké maradnak fenn uj kihajtásai, melyek életteljesen kizöldelnek. Az idő eljár, s ha mi még mindig részvétlen s vesztegen nézzük az évek elsimulását, eljöhet az idő hogy felőlünk is elmondandják : volt egy harczos nemzet, mely magyarok nevezete alatt Ázsiából Európába küzdötte át magát, de elenyészett, mert gyenge volt szellemi élete s igy nem versenyezhetett a kor igényeivel — átalakult, elolvadt. Pedig mely nemzet az, melynek bár külső viselete vagy nemzeti jelleme szebb volna a miénknél? —És mely nemzet az, mely lelke szüleményeit ily szépséges nyelven tudná elhallani ? Mutassatok nekem egy hazát, melynek oly dicső múltja, fenséges kincsei volnának mint a miénknek?! Mi tart hát viszsza, hogy szóval és tettel, testestül lelkestül magyarok maradjunk? — Ennyit előszóul. Nézzük most, mit ten Zombor közönsége, melylyel új életének jelét adá. Zombor városa lelkesebbjei még a múlt évben a magyar nemzeti szinház alaptőkéje gyarapításához 300 páton felüli összeggel járultak, a magyar olvasó köré ebben a főérdem. A Kazinczy-alapítvány és emlék szintén jelentékeny összeggel gyarapult; az akadémia palotjan nem nyerhetett annyi segélyt, mennyit egyesek szíves örömest áldozni készek lettek volna, ha akadályozva nincsenek.-------a múzeumi díszterem ékítéséhez egy valóban lelkes úrhölgy buzgó fáradozása folytán közel 200 pfttal járultunk. A magyar olvasó kör az irodalomnak is évenként meghozza czéljának megfelelő áldozatát. Legközelebb pedig a helybeli közkölcsönkönyvtár, mely csak német könyvekkel látta el a közönséget, 400 pft. áru újabb magyar irodalmi termékeket szerzett be. Kávéházainkba — a mi eddig itt soha sem történt — magyar lapok is járnak. Farsangi báljainkba, a legtöbb magyar öltözékben jelent meg. Ez különben nem erény csak kötelesség, s csak is mint követésre méltó ilyet említem meg. Isten önnel. Gy. Békés, mart. 22. 1860. Városunknak a közügyek iránt közelebbről tanúsított kitűnő részvételét röviden elősorolni ezen becses lapokban is érdemesnek találván: e részben egy kis tért kérek t. szerkesztő úrtól.