Nefelejts, 1866. január-december (8. évfolyam, 1-52. szám)

1866-08-05 / 31. szám

—■§■ rútsággá is vált, és mily hasonlat, mily iker óhajtás még végperczíikre nézve is. Petőfy a csatatéren kívánt meg­halni, Egressy a szinpadon. Mind a kettő elérte, a­mit óhajtott. Nem szép-e így halni ? Bulyovszky Gyula. M i M jj § t §? — Mai számunkkal veszik t. olvasóink Tolnai Lajos élethű arczképét. Miután országgyűlésünk szünetelni kényte­­lenittetik, a már közlött hat képpel egyelőre befejezvén or­szággyűlési arczképcsarnokunkat, ezután jelesebb munkatár­sainkat fogjuk egyenként bemutatni­­. előfizetőinknek, s igy alkalmat adunk reá, hogy lelkes irodalompártoló hölgyeink egy csinos albumot gyűjthessenek össze íróink arczképei­­ből, még pedig oly arczképekből, melyek mind a művészi kivitelt, mind az élethűséget tekintve méltóak leendnek reá, hogy t. olvasóink megőrizzék. Legközelebb Egressy Gábor elhúnyt nagy művészünk jól talált arczképét fogjuk mellékelni. — Császárné Ő Felsége néhány napra Bécsbe utazott, honnan tegnap volt visszaérkezendő fővárosunkba. — Rudolf koronaherczeg m. hó 28 kán kiséretével együtt a nemzeti múzeum termeit látogatá meg, s az igaz­gatóságnál egy emlékkönyvbe be is írta nevét. Ez alkalom­mal minden múzeumi szolga egy-egy arany ajándékot kapott. — Császárné Ő Felségét — egy helyi német lap szerint — az angol udvar megbízta, hogy a háború ideje alatt Londonban lakjék, de a Császárné megköszönte a meghívást, s kinyilatkoztatá, hogy nincs szándékában el­hagyni ős Budánkat.­­ A császárfürdői bálok tizedike folyó hó 1-jén ment végbe; nem oly szépszámú, de válogatott kö­zönség jelent meg ez estélyen. A szerdai gyász­eset (Eg­ressy Gábor halála) és az egész nap tartott hideg időjárás bizonyára sokakat visszatartott a megjelenéstől. De a je­lenlevő szép vendégkoszorú vidáman mulatott, osztva és fogadva a fájó, de édes sebeket, miket szemek okoztak a szíveken, (ez sorsa minden hadjáratnak, még a báltermek fényes padozatán is). E bálban különösen sok idegen és vidéki szépet vettünk észre, kik közöl csak néhányat em­lítve is, némi halvány fogalmat nyújtunk a valóban szép koszorúról. Itt láttuk: Roggendorf grófnét Bécsből,két leányával, Irma és Ágnes grófhölgyekkel, Floresko, sz. Bibesko oláh herczegnőt, Zweck­er Helén és Karolina bécsi hölgyeket, Erlith, Marakovics nővéreket szintén Bécsből, Raymond Matild kisasszonyt Oláhországból, Dús Irma kisasszonyt a bánságból, Szentmiklóssy Augusta, Stull­er Ilka, Toldi Berta, Kovács Jeanette kisasszonyokat, a Schickinger nővéreket sat. A szép mulatságnak csak a kétórai hajó indulása vetett véget, melyen a bál fáradt bajnokai és diadalmas hölgyei haza­repültek az álom karjaiba, hogy tovább álmodhassák az átélt örömeket. Még két bál lesz ez idény alatt, e hó 8. és 15 kén. Reméljük, ezek sem fognak alább állani siker dol­gában, mint a múlt évek utolsó báljai. — Egressy Gábor mellszobrát — hir szerint —­ egyik pesti művész (Izsó ?) fogja készíteni életnagyságban, s azt a nemzeti színház homlokzatán levő egyik üres fül­kébe helyezendik el.­­ Egressy Gábor temetési szertartása e hó 1-jén d. u. fél négytől egész estig tartott. A főváros minden rendű közönsége sietett leróni a kegyelet adóját boldogult művészünk por részei iránt. Az udvaron Török Pál su­­perintendens szónokolt,­­ végül imát mondott a nemzeti művelődés jobb jövőjéért. A nemzeti szalagos koszorúktól födött koporsót pompás mennyezetes kocsin hat gyászba burkolt ló vivé a Vas- és Sándor-utczákon keresztül a nemzeti színház elé, hol n. t. Farkas pesti ref. tanár és lelkész költői szép beszédben idézte föl e kitűnő halott emlékét. Ezután megindult a gyászmenet, kifelé. Elől gyászlobogó, utána diszkardos ifjúság, a zenekar, mely Svastics gyász­dallamát és a Dom Sebastian-indulót han­­goztatája koporsó szőnyegének négy bojtját Tóth József, Szigeti, Szerdahelyi és Feleki zárták két oldalt, az elhunyt pályatársai, s az irodalom néhány képviselője, lobogó fáklyákkal. Ezek után a városi őr­katonák, vörös csákójukon lengő fátyollal, s végül a 30,000-nyi tömeg és kocsik hosszú sora. Künn a temetőben Szigligeti tar­tott búcsúbeszédet. Végül a kollegialitás egyik szép vonását kell kiemelnünk abban, hogy a helybeli német színházak minden tagja, s a bécsi cs.kir.udv. színház itt ven­­dégszereplő két művésze is ott volt. A koporsón fekvő ko­szorúk egyikét Sonnenthal cs.kir.udv.színész nyujtá el­hunyt pályatársának. Ez egy babérkoszorú, nemzeti sza­laggal, melyen e fölirás volt: „Egressy Gábornak, a hal­hatatlan művésznek, őszinte tisztelője Sonnenthal Adolf.“ — Szt. István napján a budai vártemplomban va­lószínűleg herczegprimásunk ő eminentiája fog pontificálni, s az „Idők Tanúja“ azt is reméli, hogy az ünnepély fényét ő Felségeik is emelni fogják jelenlétükkel. — Esztergomból írják a „Lloyd“nak, hogy egy ottani polgárt, ki a 26-ki tűzvész alkalmával magát kitün­tető, fáradozása jutalmául letartóztattak, mivel kevéssé kíméletes módon nyilatkozott a városi hatóság tűzoltó készleteiről. — Xántus János jó sikerrel eljárt Bécsben, s — mint a „Főv. L.“-ban olvassuk — a pesti állatkert számára körülbelül 80 példányt szerzett meg — elég jutányosan. Kitűnő példányok vannak ez állatok közt, minek: a javai törpe szarvasok, 17 víg majom, emu, sokféle vizimadár, egy pár gyönyörű afrikai daru, kanguruk, fuvolás madár, papagályok és szingazdag áruk. Midőn ez állatokat múlt hétfőn Budáról Pestre szállították át, egy zöld papagály — nyakán hamvas gyűrűvel — kalitkájából elröpült, s az állatseregletet követő utcza­ ficzkók vidám lármájától meg­ijedve, fölmenekült egy háztetőre. A­ki elfogta volna, nagyon lekötelezné az állatkert igazgatóságát, ha visszavinné, mi­után az egymagában úgy sem él meg, az elválhatlan faj­hoz tartozván. Elszakadt párja például az állatkertben már­is úgy neki­búsulta magát, hogy elpusztulásától lehet tar­tani. Egyúttal megemlítjük, hogy az állatkert sasröpdéje, majomháza, medvebarlangja, pázsitja sat. már jól be van­nak népesítve, s a megnyitás alkalmasint f. hó 10-ke kö­rül fog végbemenni. — A „pesti nemzeti dalkör“ f. hó 12-kén tar­tamtja tánczczal egybekötött ötödik dalestélyét a pesti pol­gári lövölde helyiségeiben. — A szász király — hir szerint — a béketárgya­lások daczára is, néhány hetet Budán, a gr. Karácsonyi­féle palotában töltend. — Az állatkert megnyitását aug. 2-ról elhalasz­­ták, mivel még mindig nagy buzgalommal dolgoznak benne, azonban remélik, hogy 10 ke körül a megnyitás mégis végbemehet. — A budai népszínház közelében egy vállalkozó díszes kioszkot akar építtetni, mely egy nagy teremből ál­lana több mellékhelyiséggel. — A pesti indóháztól Újpestig vezető szekérutat a közúti vaspályatársaság költségén öntözni fogják. — A közúti vaspálya ünnepélyes megnyitása m. hó 30-kán, d. u. 4 órakor ment végbe. Öt kocsi indult, három nyitott, kettő zárt. A váczi­ út elejéről 37 percz alatt künn voltak az igen díszes és tág újpesti indóháznál, hol az újpesti leánykák szívélyes fogadásban részesiték a ven­dég utasokat. A kirándulást Hollán Ernő és Jelinek urak vezeték. A kocsikon átalános vidámság uralkodott, s a vendégek jó kedvvel tértek vissza hat órakor. Ma már — mint tudjuk — meghatározott időben folyvást 12 díszes kocsi robog e vonalon. — A békehírek mellett is folyvást tart a kato­nai mozgás. Fővárosunkon naponkint úl meg új ezredek, zászlóaljak utaznak keresztül, egy-egy napra el is szállá­­soltatnak, de több ízben a szélesebb utczákon is tábort 374­ ­.­

Next