Nefelejts, 1867. január-december (9. évfolyam, 1-52. szám)
1867-11-10 / 45. szám
IX. évfolyam. 45. szám, 1867. November 10. ÉS MÉG EGY SZÉK . . . *) És még egyszer boldogok valánk, Mintha a menny hajolt volna ránk: Ott ültünk a régi fa alatt, A hol egykor szerelmünk fakadt. A régi kép, aho romokban állt, S élet helyett találtunk halált. Némaság volt s minden oly komoly, Számkivetve virág, dal, mosoly. Csak a levél zörgött, s hullt egy-egy. S mi figyeltük: vájjon merre megy ? Piczi kezét kezembe’ tartom, És szép szeme odatapadt rám. Porzó szive ott volt szivemen, Mint amikor elmondta: igen! Az érzés sok volt, a szó kevés. Remény semmi, csak emlékezés. Az édes múlt, az intett felénk: Sirtunk fájón, fájón könyerénk. S mégis mégis boldogok valánk, Mintha a menny hajolt volna ránk. Elmondá egymásnak ajakunk: Hogy mily boldogtalanok vagyunk! SZÁSZ GERŐ: A MŰVÉSZET ÉS A TUDOMÁNY. (HUGO VICTOR UTÁN.) I. Sokan mondják mostanában, hogy a költészet múlóban van. Ez csaknem annyi, mintha azt mondanák: nincsenek többé .) E szép költeményt mutatványul közöljük szerzőnek sajtó alatt levő műveiből. Szerk. rózsák, a tavasz kihalt, a nap elfelejtett fölkelni, a mezőkön pillangók nem röpködnek, a hold nem világít, a fülemile nem csattog, az oroszlán nem üvölt, a sas nem lebeg magasan a légben, az Alpesek és Pyrenék beomlottak, nincs többé szép hajadon és ifjú, senki nem száll sírba, az anya nem szereti már gyermekét, az ég kéke elhalványult, az emberi szív nem dobog. Az emberi szellem tehetségei, melyeket a forradalmak csodálatos módon kiműveltek és meggazdagítottak, sohasem jártak sem mélyebben, sem magasabban. Csak várjunk egy kevéssé, hadd következzék be a közelgő társadalmi megváltás kora, az ingyen és kötelezett tanítás korszaka — mennyi idő kívántatik arra? egy negyedszázados képzeljük el a szellemi fejlődés fölszámíthatlan összegét, mely e szavakban rejlik: „Mindenki tud olvasni.“ Az olvasók szaporítása, a kenyér szaporítása. Ama napon, midőn a megváltó ezen symbolumot teremte, a könyvnyomtatásra gondolt. .. E csoda az ő csodája. Itt van egy könyv, ezzel én ötezer, százezer, egy millió lelket táplálok; az egész emberiséget táplálom. Krisztusban, ki a kenyerek számát megsokasítá, Guttenberg rejlik, ki a könyvek számát megezerszeresíti. Egyik magvető a másikat előre hirdeti. Mi az emberiség századok óta ? Egy olvasó. Sokáig betűzött, és még most is betűz, de nemsokára már olvasni fog. E hatezer éves gyermek eleinte iskolába járt. Hová? A természetbe. Eleinte, minthogy más könyve nem volt, a világegyetemet betűzgette. Elemi tanulmányokat a fellegektől, az égboltozattól, a meteoroktól, a virágoktól, állatoktól, erdők- től, évszakoktól, természeti jelenségektől nyert. A joni halász a tengert tanulmányozta, a haldi pásztor a csillagokat. Majd jöttek az első könyvek — nagyszerű haladás! A könyv még , többet foglal magában, mint ama színmű: a világ, mert a térnyekhez eszmét csatol. Ha van nagyobb azon istennél, kit a napban láthatni, az azon isten, kit Homerban ismerünk meg. A világ könyv nélkül a tudomány kezdete, a világ könyvével az ideál megjelenése. Az ember is nagyszerű átalakuláson megy át. Hol eddig csak erő volt, ott a hatalom nyilatkozik. ( Az eszmény igaz tényekre való alkalmazásában — a polgárosodás. Az írott és hallott költészet megkezdi működését nagyszerű eredményéül a látott költészetnek. S mi a legkülönösebb ? 45