Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)

1873-04-08 / 28. szám

Brassó, 1873. Harmad évi folyam 28. szám. Kedd, ápril 8. Megjelenik ez a lap heten­­kint kétszer, kedden és pénteken. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája: Klastromutcza 564 szám. Kiadó-hivatal ugyanott.NEMERE: Politikai, közgazdászati és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagy­obb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvé­tetnek a szerkesztőségnél. ezimi­ politikai, közgazdászati és tár­sadalmi lap III. — 1873. évfolyamára. Mait számunkkal kezdődött a III. évfolyam 2. évnegyede, melyben a „Nemere“ meg fogja tartani eddigi irányát, képviselvén a Székelyföld érdekeit és a királyföldi magyarság ügyeit. Az­által, hogy a pártolás hiánya miatt megszűnt „Udvarhely“ működéskörét is elvállalta, növe­kedtek kötelességei, de gyarapodtak anyagi és erkölcsi erői is. Midőn tehát törekszik kettős feladatot teljesíteni, olvasóinak ezzel összekötött kettős előnyt fog egyszerre nyújthatni. Kérjük tehát a t. ez. közönséget, szívesked­jék az előfizetéseket minél hamarabb megtenni illetőleg megnjítani. Több részről­ óhajnak ele­get teendők, ezután a „ Nem érő “-t megjelenése napján fogjuk postára tenni, hogy vidéki olva­sóink szerdán [mikor nem kapnak pesti lapokat] és szombaton olvashassák. Városi előfizetőinket kérjük, szállásaikat kiadó hivatalunknál ponto­san feljegyeztetni, mivel a jövő évnegyedben a lapokat milid­en díj nélkül házhoz fogjuk kül­deni. Előfizetési árak: Április—deczember . 4 frt. 50 kr. Április-szeptember . 3 „ — „ Április—juni . . . 1 „ 50 „ Egy hóra „ 50 „ A „Nemere“ egész tiszta jövedel­me a „székely nemzeti történet“ meg­írása jutalomdijára van szánva. A „Nemere“ szerkesztősége. Szász panaszok. ii. A magyar nemzetnek az egész németség kiirtására czélzó törekvése meglátszik a követ­kezőkből : 1) B. Apor Károly ki akarta küszöbölni a német nyelvet a brassói törvényszékből. Ezt mondja a „Kr. Ztg.“ Ez azonban egy rettenetes nagy hazugság. Sem b. Apor, sem más orszá­gos hatóság soha, de soha sem kívánta, hogy német telek anyanyelvükön ki ne hallgattassa­nak; azoktól német beadványaik el ne fogatas­sanak, azokhoz közlemények német nyelven ne intéztessenek. B. Apor, mint miniszteri biztos csak annyit bátorkodott követelni, hogy a ma­gyar és román honpolgárok is a törvényben megadott határok közt hasonlókép használhas­sák anyanyelvüket. S továbbá, hogy a törvény­szék, mint országos hatóság saját kebelében és más országos hatóságokkal szemben használja az ország hivatalos nyelvét. E tekintetben a Kronstädternek ha kifogása van, az csak arra vonatkozhatik, hogy Magyar­­ország hivatalos nyelve miért a magyar és miért nem a német. Hanem ezért aztán ép annyi oka van megharagudni a világ mindazon országa­ira, a­melyek hasonlókép valamely más, és nem a német nyelvet használják hivatalos nyelvül. Ebbe tartoznak, kettőn kívül, a világ min­den államai. Kérjük, juttasson iszonyú haragjá­ból azokra is. 2) Abból látszik továbbá a németek ellen intézett kiirtási szándékunk, hogy tőlük az ők talmácsi, szelistyei és törcsvári javadalmaikat el akarják venni. E már szent igaz ! A Törcsvár-kerületi fal­vak csakugyan perelnek Brassóvárossal bizonyos fekvőségek felett, s nyilván­való, hogy el is veszik, ha nekik lesznek adva. De hiszen Bras­­sóvárosnak sincs egyéb szándéka azon esetre, ha részére fog eldőlni a per , ő is elveszi akkor amazoktól. Minden per alatti tárgyat el akar venni mindenik perlekedő fél a másiktól , per pedig csakugyan foly itt is, másutt is elégséges. Iszonyú dolog volna, ha minden per nemzetek kiirtását és a cultúra üldözését jelentené. De ha a kérdés alattiak kivételesen csak­ugyan azt jelentik, akkor nemcsak a németség ellen van intézve ezen törekvés, hanem ép oly nagy mértékben a magyar és román nemzetek ellen is, mert tudvalevőleg a törcsvári községek­kel perben álló Brassóvárosnak magyar és ro­mán lakosa két annyinál is több van, mint szász ajkú. Különben is előbb azt kell bebizonyítani, hogy az összes német nemzet és az összes né­met kultúra kizárólag a törcsvári, szelistyei és talmácsi uradalmakból táplálkozik, csakis akkor fogja ezeknek elvevési szándéka a német faj ki­irtására és a német kultúra elnyomására irány­zott törekvést jelenteni. 3) Kilátszik harmadszor, a németek kiirtá­sára irányzott törekvésünk a Tóth Vilm­os féle törvényjavaslatból, mely ha keresztül vitetik, a szászok nemzeti egysége és igy németségük tönk­re van téve. Ebben az egy pontban mi is egyetértünk a t. collegával. Valóban veszedelmes elnyomási szándék a szászok ellen, hogy nekik külön Co­­mest, quasi vajdát akar adni a „Töthische“ ja­vaslat, hogy városaikat kivételes kedvezmények­ben részesíti ; hogy azoknak a vidékek feletti tutorkodását fenntartja; hogy számukra fiók-or­­szággyűlést tart fenn az universitásban. Minthogy pedig a szászok ellen intézett ezen elnyomás megvalósításával okvetetten kiir­tatnék az egész német nemzet : mi is arra sza­vazunk, hogy ki kell terjeszteni a Királyföldre is az ország minden törvényét, melyek alatt magyar, német, tót, rász, román, szerb megőriz­hette nemzetiségét. 4) Hát az milyen veszedelmes dolog a német­ség ellen, hogy az országos közoktatási tanács az ország minden iskolájába be akarta vinni a magyar nyelvet? Itt már töredelmesen bevalljuk, hogy köz­oktatási tanácsunk öreg urai, elragadtatva a cul­­túra hatalma által, valóban olyasmit javasoltak, a­mit Nagy-Németország sokkal nagyobb mér­tékben megvalósított saját területén a német nyelvre nézve. Hanem abból is látszik, mily kevéssé va­gyunk mi fogékonyak a kultúrára, hogy az or­szág minisztere a törvényhozás elébe tejeszten­dő javaslatba nem vette föl ezen indítványt, el­lenkezőleg újból is érvényre emeli azon törvé­nyes intézkedést, hogy még állami iskolákban is használtassák előadásra az illető lakosság több­ségének anyanyelve. Aztán ha ez a javaslat törvényerőre emel­kedett volna is, ha sérelmes, vajon kizárólag né­­metgyűlöletet jelentett volna-e? vajon nem épen úgy sértette volna Magyarország egyéb ajkú la­kosságát? Vagy hát azok nem számítanak, csak a német, illetőleg a szász? 5) De az már csak világos, hogy Madarász el akarta törölni Ausztriát a Magyarországgal közös térképről! Szó, a­mi szó, az a Madarász gonosz egy tatár; mi is megijedtünk, hogy egyszeribe fel fogja falni a 40 millió németet. Hanem hála Istennek! Magyarország képviselőházának több­sége megmentette a világot ettől a szörnyű pusz­tulástól. E tekintetben biztosítva vagyunk a jövőre is, mert akármily mérges legyen Madarász, mind­amellett ő is csak egy votma , s azzal szemben iszonyú többséget képeznek 20 szász vitézeink. 6) No de azt csak nem tagadhatjuk, hogy a magyar kormány 3 éven át makacsul töreke­dett Brassóra tukmálni egy községi iskolát, még­pedig bizonyosan magyar nyelvűt! Ezt már csakugyan nem lehet tagadni, csak azt nem tudtuk mostanig, hogy a német nem­zet kiirtásával egy­értelmű, ha Brassóban lesz bár egyetlen törvényszerű népiskola, s az isko­lakötelesek nem lesznek minden évben ezerével jegyezve a hiányzók közé! No hát ezek a szász szomszéd panaszai, a­melyekből világos, a­mit ő czikke elején mon­dott, hogy „a magyar lapok megtámadnak min­dent, a­mi német, hogy a magyarság átalában gyűlöli a német kulturát s a németséget kiirtani szeretné.“ Ez ugyancsak be van bizonyítva! Hallok-e szász szomszéd! Az mégis csak nevetséges volna egy kicsit, ha önök velünk szemben akarnák eljátszani a farkas és bárány meséjét, még­pedig úgy, hogy a farkas szerepe önökre essék! Annak sem szokott komoly vége lenni, mi­kor más állat búvik az oroszlány bőrébe, mi­ként önök a nagy német nemzet köpenyege alá. Ne ijesztgessék hát ezt a szegény magyart folyvást, mert bizony még nagyon meg talál ijedni. Bécsi világkiállítás. A bécsi világtárlat magyar osztályának előmunká­latai már annyira előre haladtak, hogy a kiállítandó tárgyak, különösen pedig az azok elhelyezésére szánt szekrények, asztalok és állványok beküldésének mi sem áll útjában. A kiállítás helyére naponként érkező tárgyak rop­pant mennyisége, azok gyors lerakását és az illető bi­zottságoknak való rögtöni átadását majdnem lehetet­lenné teszi. Igen kívánatos tehát, sőt a tisztelt kiállító urak érdekében szükséges, hogy kiállítandó tárgyaik a velük közölt szállítási körlevél értelmében — a lehető legrövidebb idő alatt — vagy a legközelebbi gyűjtő­helyhez, vagy egyenesen Bécsbe szállíttassanak. Ez alkalommal ismételve figyelmeztetnek a t. ki­állító urak, miszerint a csomaglásnál az előírt nyomtat­ványokat használják, mivel a bizottság a hibásan czimzett és felszerelt tárgyért jótállást nem vállalhat magára. Véghatáridőül a tárgyak Bécsbe küldésére ápril hó 20-a tűzetett ki. Bécsben 1873. ápril 1-én. , NÉMETH s. k., kiáll. mk. kormánybiztos. A királyföldi románok kérvénye a kor­mányhoz a királyföld rendezése tárgyában. A románok, mint már olvasóink tudják, több pont­ba foglalták programmjukat, melyből itt egy kivonatot közlünk : Míg az állam községei és municipiumai az 1872. 42. t. ez. és 1871. 18. t. ez. értelmében lettek szervez­ve, a királyföld szervezése végett a törvényhozó testü­let 1868. 43. t. sz. 10-ik §-ában egy különleges törvényt igért, hasonlóan az 1870-iki 42-iki törvényc­ikk 88- dik §-a. Ezen czélból a belügyminiszter úr az 1871-ben Nagyszebenben összegyűlt u. n. szász egyetem vélemé­nyét kérte be, mely a minisztériumnak két szász párt részéröl Ъ javaslatot, és még egy harmadikat egy bras­sói szász tag (Zamm­er Ede) részéről nyújtott be, mely utóbbi javaslat, minthogy némileg a körülményeknek látszólag megfelelt, — az egybegyűlt egyetemi néhány

Next