Nemzet, 1883. február (2. évfolyam, 31-58. szám)
1883-02-01 / 31. szám
Szerkesztőségt : Barátok tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok-tere, Athenaeum-épület) küldendők. ESTI KIADÁS Kiadó-hivatal : Barátok-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ................................................. 2 frt. 3 hónapra ................................................. 6 * 6 hónapra ................................................. 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ........................ 1 » II. évi folyam. Budapest, 1883. csütörtök, február 1. 31. szám. Budapest, február 1. — A dunai kérdéshez a következőket írják nekünk Bécsből: A romániai chauvinista lapok, de különösen a »Romanul« nem szűnnek meg túlzó követelésekre biztatni a dunai kérdésben a közönségüket és kormányukat. A »Romanul« azt hiszi, hogy a londoni értekezleten csupán az európai Duna-bizottság meghosszabbításáról lesz szó, a folyamrendőrség, azaz a dunai hajózás szabadságának kérdése azonban további tárgyalásokra fog halasztatni, miután egyelőre sem az osztrák-magyar monarchia, sem Románia engedni nem hajlandó. Hogy Londonban miről lesz szó, azt meg fogjuk látni már a legközelebbi napokban. A dunai kérdés sokkal többet lett már vitatva, semhogy újabb teljes recapitulatiójára szükségünk volna. De hangsúlyozhatjuk azon tényeket, hogy mi, midőn az »avant projet« álláspontjáról, mely voltaképen a leghelyesebb és legigazságosabb volt, rátérünk a Barrére-féle franczia közvetítő javaslatra, akkor elmentünk az általunk tehető engedmények legszélső határáig, hogy továbbá ezt méltányolta is valamennyi hatalom és a Barrére-féle javaslatot aláírta és elfogadta, hogy tehát Románia nem többé velünk, hanem Európával áll szemben, és evvel fogja magát szemben találni Londonban is, ha túlzó követeléseihez ragaszkodni akarna. Reméljük egyébiránt, hogy a román államférfiak nem fogják magukat a »Romanul« által inspiráltatni, hanem rendelkeznek azon objectivitással, mely mellett a mi követeléseink mérsékelt és jogos volta könnyen fel lesz ismerhető. Mi követeljük, mert követelnünk kell, hogy a vegyes bizottságban ép úgy képviselve legyünk, mint Románia, Szerbia és Bulgária, mert mint legnagyobb dunai hajózó, legalább is annyira érdekelve vagyunk az Al- Dunán, mint ezek. Azon álláspont, hogy a vegyes bizottság csak a parti államok bizottsága lehet, teljesen hamis és semmivel sem indokolható. Az valósággal az összes érdekeltek bizottsága, melyben mi mint legnagyobb dunai hajózók külön és melyben az európai Duna-bizottság, mint az érdekelt európai hatalmak dunai érdekeinek képviselője, a parti államok mellett méltán helyet követelnek. A második elvi követelés, melyből nem engedhetünk , az, hogy ha a folyamrendőrségi végrehajtó közegek, melyek a territoriális hatalom közegei, hibát, vagy jogosulatlan intézkedést követnek el, az orvoslás ne csak hosszadalmas recursus útján, hanem azonnal lehetségessé tétessék oly felügyelő közegek által, melyek eredetüknél és függési viszonyuknál fogva nem valamely locális vagy territoriális érdeket, hanem valósággal a hajózás szabadságának érdekeit képviselik. Az első követelésről lemondani annyi volna, mint lemondani leglegitimebb érdekeinkről, a másodikról annyi, mint lemondani a hajózás szabadságáról. Összevissza pedig az egész vita veleje az, hogy a vegyes bizottság vagy ezen elvek alapján jön létre, vagy nem jön létre. Ez utóbbi esetben az aldunai hajózás szabadsága nem lesz európai intézmény által garantírozva. De a mi hajózásunk szabadsága A NEMZET TÁRCZÁJA. Február 1. .A. 1a a. Iái után. Elbeszélés. irta: Turgenjeff Ivfin. (Folytatás.) 10 Ez nem értette egészen a kérdést, de legalább úgy tőn, mintha értené, s igy felelt: — Hogyne! hát mi volna halhatatlan, ha a lélek nem ? — De hogyha halhatatlan, működhetik a halál után is? A jó asszony azt felelte, hogy igen, azaz, hogy imádkozhatik érettünk, s miután a tisztító tűzön keresztül ment, előkészíthet az utolsó ítéletre; az első negyven napon nem tesz egyebet, mint hogy forgolódik azon a helyen, ahol a halál meglepte. — Csak az első negyven napon ? — Csak azután megkezdődik a próba. Aratos csodálkozott nagynénje pontos adatain, s visszatért szobájába. S rögtön megérezte magában ugyanazt, ugyanazon hatalom befolyását. Ez erő, egyebek között abban nyilvánult, hogy Klára képét folyton maga előtt látta, egészen a legapróbb részletekig, olyan részletekig, a minőkre, hogy azokat látta volna, nem is emlékezett. De most látta, igen, látta .. . ujjait, körmeit, dús haját, mely keskeny hajlásban lenyúlt egészen halántékára ; látta ajkainak mozgását, szempilláinak rezdülését, szemöldje rándulását, s azt, hogy arczán minő kifejezés vonul át, s mint tarta fejét jobbra fordítva ... látott mindent! Nem hogy csodálkozott volna mindezen, de lehetetlenség volt minderre nem gondolnia, lehetetlen volt őt nem látnia, álmos álmot álmodott. De a mikor fölébredt is s belépett szobájába, Klára képe folyton uralgott fölötte. Azt lehetett volna mondani, hogy önkéntes halála által jogot szerzett magának arra, hogy őt bírhassa. Elővette Klára, arczképét megkisérte azt lemásolni, s betette egy stereoskopba. Nem tartóztathatá magát egy összeborzongástól, midőn meglátta az ifjú lány alakját, kidomborodni az üveg lapon, de a melynek puha körvonalai szürkén elmosódtak, s szemei folyton elfordultak tőle. Hosszan, mereven nézett rá, mintha azt akarta volna remélni, hogy . . . íme, íme, most tekintete őfelé fordul... de a szemek mozdulatlanok, s az egész alaknak bábszerü merevsége van. Arator egy karszékbe vetette magát, elővette a napló összegyűrött darabját és igy gondolkozott: — Azt mondják, hogy a szerelmesek megcsókolják azt, amit a szeretett kéz érintett; én nekem semmi vágyam sincsen erre; az írást nem látom elég szépnek, de e kusza sorok magukban rejtik végzetemet. Megígérte volt Annának, hogy írni fog egy czikket, mely az ő emlékének lesz szentelve. Hozzá is fogott a munkához rögtön, de bármit irt is, tollából csupa hideg, csupa hamis, s mindenekelőtt csupa erőltetett dolog folyt; azt lehetetlen volna mondani, hogy egyetlen szava sem ered meggyőződésből, egyetlen igaz hitéből. Klára maga is ellent látszott állani a kísérletnek. Eldobta magától tollát, azt mondva, hogy vagy nincsen semmi tehetsége az írásra, vagy még várnia kell. Visszagondolt látogatására Milovidoséknál, a derék Annánál, s az a szó »tiszta«, a mivel Anna őróla szólott, fölmerült lelkében; ez a szó égette, de egyúttal világot is gyújtott előtte. — Igen, úgymond, tiszta, szűz, mint amilyen szűz vagyok én is; ime, ez ad neki olyan nagy hatalmat. S ismét föltámadtak lelkében a gondolatok a lélek halhatatlansága és a síron túl tartó élet fölött. Nem azt mondja-e a biblia is: »Halál, hol van a te falánkod ?« és Schiller nem azt írta-e: »Élni fognak a halottak is« és Mickiewiecz: »Szeretni foglak százazadokig és századokig« és egy angol író nem mondta-e: »A szerelem erősebb, mint a halál!« A biblia szava leghatályosabban érinté; ki akarta keresni azt a helyet, melyen ez állott; csakhogy nem volt bibliája; Platochához ment s kért tőle egyet kölcsön. Platochát ez nagyon meglepte ; mindazáltal előadott egy régi, erős bőrbe kötött rézkapcsos könyvet, a mely teli volt pötyögtetve viaszgyertyacsöppekkel. Elvitte magával szobájába, de hosszú ideig nem találta meg azt a helyet, a melyet keresett. De talált e helyett egy másikat Szt. János evangéliumában (XV. fej.): — Senkiben sincsen nagyobb szeretet, mint abban, a ki életét föláldozza barátainak. S igy gondolkozott : ez a mondás nem találó egészen, inkább azt kellene mondania : Kinek sincsen nagyobb hatalma . . . — De hogyha nem én voltam az, a kinek életét föláldozta ? ha már megelégelte élete módját, miért nem változtatta meg ? De most újból visszaemlékezett találkozásuk jelenetére, az ő arczára, az ő könyvire, s ismét hallotta e szavakat : »Ön nem értett meg engem !« Nem, ő abban valóban nem tévedhetett, hogy ő miért áldozta föl magát, így tölte el az egész napot az éj beálltáig. XV. Aratos korán feküdt le, ámbár semmi nagyobb vágyat az alvás után nem érezett. Idegeinek túlságosan igénybe vétele sokkal nagyobb mértékben elgyötörte, mint utazásának physikai fáradalma. Kioltotta a világot. A szobába tökéletes sötétség uralgott. Lefeküdt, szemeit becsukta, anélkül, hogy aludni képes lett volna. Egyszerre azt hallotta, mintha valaki a fülébe suttogna. — Ennek a vér keringése, és a szív verése az oka, gondolá. S íme, a suttogás szavakká töredezett. . . Valaki beszél oroszul, gyorsan, panaszkodó hangsúlyozással, de érthetetlen módon. Aratos egyetlen szót sem tudott tisztán kivenni, de ... ez a Klára hangja volt. Aratos felnyitotta szemeit, fölkelt, könyökére támaszkodott, a hang elhalkult, de azért tovább szólott sietve, zavarodottan,... és kétségtelenül a Klára hangja. A zongora billentyűin halkan fut végig egy fuvallat. . . azután a hang ismét megszólal, most még erősebbé válik, egyes hangok ismétlődnek többször is, mindig finomabbakká válnak, amíg teljesen ki lehet vennni e szavakat: — Rózsát! rózsát! rózsát! — Rózsát! suttogta Aratof Ah! igaz rózsákat láttam azon a nőalakon is, akiről álmodtam. — Rózsát! hangzott föl ismét. — Te vagy-e ? kérdé Aratof csöndes hangon. A hang nem felelt. Aratof várt egy ideig, aztán ismét letette fejét a párnára. Bizonyosan valami hallucinatio, gondolá ? De hátha ... ha ő mégis itt volna, itt, én mellettem ? . . . Ha meglátnám őt, örülnék-e neki, vagy megijednék-e tőle? De hát miért rémülnék meg, vagy miért örülnék ? Talán azért, mert be volna bizonyítva, hogy csakugyan van más világ, s hogy a lélek halhatatlan ? De hiszen még ha látnék is valamit, meglehet, hogy az sem volna egyéb, mint a látás hallucinatiója. . . . Mindazáltal meggyújtotta a gyertyát, egy gyors tekintete körülfutott a szobán, nem minden rémület nélkül. Fölkelt és a stereoscop felé közeledett. . . Még mindig ez a bábuszerű szürke arcz, elforgatott szemeivel. Aratóiból a félelem érzetét kiszorította a harag. Úgy érezte, mintha várakozásában megcsalódott volna, de a várakozás is nevetségesnek tűnt fel előtte. — Elvégre is ez képtelenség! s elfuva gyertyáját, lefeküdt újra. A sötétség ismét teljes. Aratoi ezúttal erősen elhatározta, hogy aludni fog . . . De megint jelentkezett valami. Úgy tetszett, mintha a szoba közepén valaki elfojtottan, de hosszút, mélyet lélekzett volna. . . . Hirtelen megfordult s kinyitotta szemét... De hát mit láthatott abban a sötétségben . . . Tapogatózva keresett gyufát. . . s egyszerre mintha erős, de egyúttal halk, lágy szél futott volna keresztül a szobán, sőt ő rajta magán is, s e szavakat suttogta volna: »Én vagyok! én vagyok! én vagyok!« Néhány pillanat telt belé, amíg a gyertyát meggyújthatta. Senki sem volt a szobában, s ő nem hallott egyebet, mint szívének folyton gyorsabbodó verését, Ivott egy korty vizet, s mozdulatlanul maradt, fején tartva kezét. Várt, azt mondá magában: »Várakozni fogok! Ezek vagy őrültségek, vagy ő itt van. Ő nem fog eljönni, hogy játszék velem, mint macska szokott az egérrel.« Várt sokáig sokáig, hogy fején tartott keze szinte megmerevült. Szemei lecsukódtak, fölnyitotta őket újból, vagy legalább azt hitte kinyitotta ... A gyertya már félig kialudt, s a valamenynyire világított szobában, a félhomályban látszott az ajtónak egy szögletbe csúszott függönye. Íme, a függöny, mely a sarok fölött nyúlt le, hasonlított egy női alakhoz. Aratos mereven tekintett rá. — Ah ! ez ő ! most már csakugyan Klára ! Klára szintén folyton őt nézi. . . feje körül ott van a rózsakoszorú . . . jobboldala felé közeledik . .. Hideg szél fut végig Aratoson ... fölül.. . Előtte áll nagynénje, fehér hálóköntösben, kendővel és hálófőkötővel fején, hova a főkötőt piros szalag szorítja le. — Platocia ! susogta hitetlenül Aratot, ön az ! — Én vagyok Yasa, felelt Platonida. — Miért jött be ? — Hiszen te költöttél föl. Előbb csak nyögtél, aztán egyszerre így kiáltottál föl: »Mentsetek meg ! Segítség !« — Én kiáltottam én ? — Igen te, mégpedig olyan rekedt hangon: »Segítség!« Azt gondoltam: Úristen, talán beteg? S ide jöttem ... De hát nincs valami bajod ? — Semmi. — Akkor bizonyosan rossz álmod volt. . . Akarod-e, hogy meggyújtsak egy kis tömjént? Aratos egy tekintetet vetett nagynénjére, és hangos kaczajban tört ki. A jó öreg olyan furcsán, nézett ki az éjjeli öltözékben, azzal a furcsa főkötővel hosszú, beesett arcza körül, hogy valósággal nevettető volt. Mindaz a természetellenesség, amely körülvette, megfélemlíte Aratofot, eltűnt egy szempillantás alatt. — Nem Platodia, kis galambom, nincs rá szükségem. Bocsássa meg, hogy megijesztettem. Aludjék nyugodtan, rajta leszek magam is. Platonida még ott maradt egy keveset, s rámutatott a kialvó gyertyára. — Miért nem oltottad el ? Olyan könnyen történhetik szerencsétlenség. (Folytatás következik.) garantírozva lesz a mi hatalmi állásunk által. Reánk nézve megnyugtató lehet ez a megoldás is. Ha vájjon és oly megnyugtató-e a kisebb parti államokra nézve is, azt ők fogják megítélni és a szerint intézhetik maguk tartását is. Tá v ir a t ok. BéCS, febr. 1. (Eredeti távirat.) A »Neue freie Presse« szerint, berlini jól értesült körökben azt hiszik, hogy Grévy elnök föl fogja oszlatni a franczia képviselőházat. Páris, febr. 1. (Eredeti távirat.) Benoit vizsgáló bíró, a Napoleon herczeg ügyére vonatkozó iratokat áttette az ügyészséghez. A vádtanács valószínüleg a hét végén fog határozni. Cousset nyomdászt, aki Napóleon manifestumát nyomtatta, 400 frank pénzbírságra ítélték. (»N. fr. Presse.«) Páris, febr. 1. (Eredeti távirat.) Most már határozottan beszélnek Ferry minisztériumáról, mert Ferry a jelen minisztériumnak majdnem minden értekezésében és tárgyalásában részt vesz. Brissont megkínálták a kormányelnökséggel, de ő határozottan visszautasította. (N. fr. Presse.) Páris, febr. 1. Thibaudin tábornok hadügyminiszterré neveztetett ki. A hivatalos lap jelenti, hogy Mahy földmivelésügyi miniszter, a tengerészeti minisztérium ideiglenes vezetésével megbizatott. Washington, febr. 1. Alabama állam kincstárnoka megszökött. A hiány a kincstárban 250,090 dollárra rúg. Eszék, febr. 1. (Eredeti távirat.) A porosz eskü megtagadó példája utánzóra talált itt. Pfeiffer Károly Lajos, széles körökben ismeretes nagybirtokos és kereskedő, mint szakértő felszólittatván a bíróság által az esküre, kijelentette, hogy a delegált bíró előtt, aki zsidó, nem esküszik meg. Fehértemplom, febr. 1. Míg a magyar párt a szomszéd megyében nem rég kudarczot vallott, addig Temes megyében rendíthetetlenül áll. Városunkban, mely a volt katonai határőrvidékhez tartozott, Rácz alispán vezetése alatt ma ejtetett meg a tisztújítás és Barray ismét polgármesterré választatott. Barray derék és megbízható hazafi, kinek egyhangú megválasztatásából a magyar párt erős volta legjobban kitűnik. A m. kir. honvédelmi miniszter, I. évi 1671. szám alatt, a következő körrendeletét intézte valamennyi törvényhatósághoz. Az Aradon, Beszterczebányán, Budapesten, Egerben, Fejértemplomban, Kassán, Komáromban, Nagyváradon, Pécsen, Péterváradon, Pozsonyban, Sopronban, Szatmárnémetiben Székesfehérváron, Szegeden, Temesváron, Nagyszebenben, Kolozsváron, Gyulafejérváron és Krassóban szervezett állandó felülvizsgáló-bizottságok, a folyó 1883. évben: február 12-ik napján; márczius l-ső napján; április 2-ik napján; május l-ső és 2-ik napjain ; junius l-ső és 2-ik napjain; julius 2-ik napján; augusztus l-ső napján; szeptember l-ső napján; október 5-ik és 6-ik, úgyszintén 19-ik és 20-ik napjain; november 2-ik napján, és deczember 1-ső napján fognak egybegyülni. S ezen felülvizsgáló-bizottság polgári elnökeivé, a folyó 1883. évre fölkérettek, és megbizattak általam : Aradon: Tabajdy Károly, Aradmegye főispánja; Beszterczebányán: báró Radvánszky Béla, Zólyom megye főispánja; Budapesten: Grúz Albert, honvédelmi miniszteri osztálytanácsos; Egerben: Beőthy Lajos, Heves megye főispánja; Fejértemplomban: gróf Bissingen Nándor (lakik Jámban, Krassó-Szörénymegyében); Kassán : Darvas Imre, Abaúj-Tornamegye és Kassa város főispánja; Komáromban: Zuber József, Komárommegye főispánja; Nagyváradon: báró Dőry József, Biharmegye főispánja; és helyettes polgári elnök gyanánt: Beöthy Andor, Biharmegye alispánja; Pécsen: Perczel Miklós, Baranya megye és Pécs város főispánja; Péterváradon: Parcsetics Félix, Újvidék város főispánja; Pozsonban: gróf Eszterházy István, Pozsonymegye és Pozsony város főispánja; Sopronban: Simon Ödön, Sopron megye alispánja; Szatmárnémetiben : Kovács Eduárd, kir. tanácsos,lakik Nagykároly mellett, Homokon); Szegeden: Pálffy Ferencz kir. tanácsos, Szeged város polgármestere; Székesfehérváron : báró Miske Imre Mosonmegye főispánja; és helyettes polgári elnök gyanánt Bóné Géza Fehérmegye alispánja, cs. és kir. kamarás; Temesváron: Török János, Temesvár város polgármestere ; Kolozsváron : gróf Eszterházy Kálmán, Kolozsmegye és Kolozsvár város főispánja; Gyulafehérváron: Elekes Mihály (lakik Maros-Ludas mellett Czintoson); Nagyszebenben : "Wächter Frigyes, Szeben megye főispánja ; Brassóban : gróf Bethlen András, Brassó és Fogaras megyék főispánja. Felhívom ennélfogva a törvényhatóság közönségét , hogy ezen rendeletem tartalmát saját területén haladék nélkül tegye közhírré. S egyúttal meghagyom a törvényhatóság közönségének , hogy az illető felvizsgáló bizottság polgári elnökét, minden hónapban, s legalább nyolc nappal a kitűzött határidő előtt, pontosan értesítse arról, várjon fognak-e, illetőleg hányan fognak akár hadkötelesek, akár ezeknek megvizsgálandó férfi rokonai, felülvizsgálatra küldetni. Sőt ezen értesítés azon esetben sem mulasztandó el, ha valamely hónapban senki sem küldetnék felülvizsgálatra , nehogy különösen a felülvizsgáló bizottság székhelyeitől netalán távolabb lakó bizottsági tagok, az állami pénztár terhére, a székhelyen hiába megjelenni még akkor is kényteleníttessenek, amidőn, felülvizsgálandó egyének nem létében a felülvizsgáló bizottságnak semmi teendője sincsen. Azon esetben, ha ezen értesítés elmulasztása következtében, a felülvizsgáló bizottság egybeüléséből hasztalan költségek keletkeznének, a mulasztásban hibás tisztviselőt leszek kénytelen felelősségre vonni, s esetleg az állami pénztár kártalanítására szorítani. A felülvizsgálati költségek némely törvényhatóságok részéről aránytalan mértékben szaporíttattak az által, hogy több községből a felülvizsgálatra kijelölt hadkötelesek mellé, aránytalanul nagyszámú kísérők rendeltettek ki, s a szállítás csaknem minden egyes községből elkülönítve eszközöltetett. Utasítom ennélfogva a törvényhatóság közönségét , hogy ily fölösleges költségek elhárítása tekintetéből hatályosan intézkedjék az iránt, hogy a felülvizsgálatra rendelt egyének, vagy az elővezetéssel megbízott járásbeli tisztviselőnek lakhelyén, vagy a körülményekhez és a helyek fekvéséhez képest, valamely alkalmasabb és közelebb eső helyen összpontosíttatván, s ott a járásbeli tisztviselő vagy ennek helyettese által, a személyes azonosság megállapítása után a községbeli kísérettől átvézetvén, a felülvizsgálat székhelyére, csakis a legszükségesebb számra szorított felügyelők kíséretében és együttesen szállíttassanak el. S ugyanazon módozat alkalmazandó azon esetben is, ha ugyanazon egy időben több sorozójárásból egyszerre történik a felülvizsgálandó egyének elővezetése. Elvárom továbbá a törvényhatóság közönségétől, hogy a felülvizsgálandó egyéneket, költségkímélés tekintetéből lehetőleg együttesen fogja a felülvizsgáló bizottság elé vezetni. Az állandó vegyes felülvizsgáló bizottságoknak székhelyei és azoknak területi köre, a :// alatt ide csatolt kimutatásból vehetők ki, amelyeknek egy-egy példánya, tudomás és alkalmazkodás végett, az illető tisztviselőknek is ki lesz adandó. Végre figyelmeztetem a törvényhatóság közönségét , hogy az árvíz veszélye miatt egyelőre megszüntetett szegedi állandó vegyes felülvizsgáló bizottság, az időközben helyreállott viszonyok folytán, működését ismét meg fogja kezdeni, s ennélfogva mindazon rendeleteim, amelyeket az említett felülvizsgáló bizottság területi köréhez tartozó hatóságokhoz, a felülvizsgálandó egyéneknek más felülvizsgáló bizottság elé való vezetése tárgyában intéztem vala, ezennel hatályon kívül helyeztetnek. Kelt Budapesten, 1883. évi január hó 18-án. Ifjabb gróf Ráday Gedeon, s. k. Az angol cabinetben egyenetlenség támadt Gladstone távozása következtében. Londonból ugyanis ezt írják: Hartington majdnem conservativ beszédet tartott, a radicálisok pedig szilárdabban ragaszkodnak, mint valaha, azon szándékukhoz, hogy rögtön kiválnak a liberális pártból, mihelyt Hartington lenne kormányelnök. A pártot egyedül Gladstone nagy tekintélye tartja együtt. Azok neveit is emlegetik már, akik tagjai lesznek a jövő, mérsékelt liberális kabinetnek. Számos conservatív találkozik, akik kibékülnének ily a cabinettel, mert S a- 1 i sb u r y torysta velleitásai és Northcote apathiája megbontotta a conservativ pártot. Az a meggyőződés mindinkább terjed, hogy mérsékelt liberálisokból és conservativekből alakított cabinet többséget szerezhetne a parlamentben és hogy egyedül ilyen kabinet fékezhetné meg az íreket, akiknek magatartása naponként fenyegetőbbé lesz. Azon engedmények, melyeket a radicális párt kedvéért adott a kormány, csak az izlandi separatista pártot szaporították, amit legújabban az is bizonyít, hogy Naish főügyész (a kormány jelöltje) ellenében, »a gyanús« O'Brien választatott képviselővé. Napóleon Jeromos herczeg ügyében, a vizsgálóbíró átadta az államügyésznek az okmányokat javaslattétel végett. Napóleon herczeg 22 látogatót fogadott tegnap. Eugenia császárné levélben tudatta Jeromos herczeggel, hogy párisi tartózkodásának az volt czélja, hogy rokonszenvét nyilvánítsa a herczegnek és az egész császári család egyetértéséről tegyen bizonyságot. A levél azon meghívással végződik, hogy Jeromos herczeg két fiával látogassa meg a császárnét Angliában. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, február 1. Az uzsora-javaslat 21. §-ánál szakadt tegnap félbe a tárgyalás és ma itt folytatta azt tovább a ház. Dobránszky számos statisztikai adatot hoz föl a külföldről, melyek az iszákosság pusztításait illustrálják. Utána Lizs Gyula és Csáky László gróf szólaltak fel, kik módositványokat is adtak be. Göndöcs a vizivást dicsőíti a ház élénk derültsége között, szemben a szeszes italok fogyasztásával, melyek a testet-lelket sorvasztják. Azt kívánja, a ház töröljön el minden korcsmai hitelt. Németh Albert ellenzi ezt, mert a felvidékről jövő munkásnépségnek, mely az alföldön, hol a viz ihatlan, esőben, vizben ázva dolgozik, nélkülözhetően szüksége van a szeszes italokra, hogy testét fölmelegítse. Nem volna philantropia, munkásnéptől a hitelt megtagadni. Tisza Kálmán szintén oda nyilatkozik, hogy túlzás és helytelen volna föltétlenül eltörölni minden korcsmai hitelt, mert el van általánosan ismerve, hogy a szeszes italok mérsékelt élvezete, főleg az anyagi munkára utalt osztályoknál és kivált az alföldön, hol a víz igen gyakran inkább »eledel«-hez hasonlít, mint italhoz (élénk derültség), egészségi szempontból szükséges. Pártolja gr. Bánffy Béla módosítványát, melyet olvasóink már ismernek. Prónay Dezső báró szintén módosítványt adott be Bánffy módosítványához, hogy ennek 2 és 8 forintos tételei 1 és 4 forintra redukáltassanak. Ezután Körösi előadó a bizottsági szöveg, Lizs és Bánffy a saját módosítványaik védelmére emelnek szót. Most szavazásra került a dolog, melynek során Almássy Sándor azon határozati javaslata, hogy a törvényjavaslat szövege a bizottsághoz utasíttassék, elesett. A bizottság szövegét nem fogadta el a ház, ellenben magáévá tette Bánffy Béla módositványát, minek következtében Lits módositványa, mely szerint a kocsmai hitel perelhető nem volna, elesett. Következett most Csáky gróf stylaris módositványa, mely fölött megejtett szavazásnál a ház többsége a zaj miatt nem értvén a kérdés feltételét, úgy szavazott, hogy az elnök azt mondta ki határozatképen, miszerint a ház a törvényjavaslat szövegét fogadta el változatlanul. Akik az elfogadás mellett felállással szavaztak, azt hitték, hogy az elnök úgy tette fel a kérdést: elfogadja-e a ház a 8. szövegét Csáky gróf styláris módosításával, igen, vagy nem? Úgy hogy még maga Csáky László gróf is felállással szavazott. Kitűnvén a tévedés, jó félóráig tartó szóvita támadt a fölött, hogy a ház helyrehozhatja-e a tévesen hozott határozatot. Végre többek fölszólalása után megtörtént a szavazási ellenpróba, melynek alapján a ház a szakaszt Csáky styláris módosításával fogadta el. A 23. §-nál Dobránszky szigorító módosítványt adott be, melylyel szemben a ház az eredeti szöveget fogadta el. A többi §§. válto-zatlanul mentek keresztül, csak a 25. §-ban fogadott el Lázár Ádámtól egy szyl-módosit■ ványt és Rossiváltól egy betoldást, mely szerint az ott megállapitott 50 frt pénzbüntetés a községi szegény alap javára fordíttatik. Az utolsó, 26. §-t a ház Tisza Kálmán-nak azon módosításával fogadta el, mely szerint a jelen törvény egyéb részeiben azonnal, a korcsmai hitelre vonatkozó része pedig jul. 11-én lép életbe. Ezzel a javaslat tárgyalása befejeztetett, csak a függőben tartott 9. § a kerül a holnap d. e. 11 órakor tartandó ülésen tárgyalásra. Tisza Kálmánnak a napirendre nézve tett előterjesztése folytán a ház abban állapodott meg, hogy szombattól szerdáig nem tart ülést. Csütörtökön pedig a vadászati törvényjavaslat tárgyalását kezdi meg. * A képviselőház ülése február hét-én. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Baross, Rakovszky, Duka. A kormány részéről jelen vannak. Tisza, Szapáry gr., Trefort, Széchenyi gr., Pauler, Ráday gr., Kemény dr., Bedekovich. Előzetes bejelentések. Elnök az ülést d. e. 101/4 órakor megnyitván, az utóbbi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után jelenti, hogy Herman Ottó a közoktatásügyi bizottsági tagságáról lemondott. Új választás fog megejtetni. Bemutatja Marostorda megye feliratát az állami ellenőrzésnek a tanügy terén való szaporítása iránt. Kiadatik a kérvényi bizottságnak. Bemutatja végül a január havi elnöki előterjesztést, mely felolvastatván, tudomásul vétetett. Kemény Gábor b. közlekedési miniszter benyújt egy jelentést az első magyar gácsországi vasútnak az