Nemzet, 1883. február (2. évfolyam, 31-58. szám)

1883-02-01 / 31. szám

Szerkesztőségt­ : Barátok­ tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok-tere, Athenaeum-épület) küldendők. ESTI KIADÁS Kiadó-hivata­l : Barátok-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ................................................. 2 frt. 3 hónapra ................................................. 6 * 6 hónapra ................................................. 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felül­fizetés negyedévenként ........................ 1 » II. évi folyam. Budapest, 1883. csütörtök, február 1. 31. szám. Budapest, február 1. — A dunai kérdéshez a követke­zőket írják nekünk Bécsből: A romániai chauvinista lapok, de külö­nösen a »Romanul« nem szűnnek meg túlzó követelésekre biztatni a dunai kérdésben a közönségüket és kormányukat. A »Romanul« azt hiszi, hogy a londoni értekezleten csupán az európai Duna-bizottság meghosszabbításá­ról lesz szó, a folyamrendőrség, azaz a dunai hajózás szabadságának kérdése azonban to­vábbi tárgyalásokra fog halasztatni, miután egyelőre sem az osztrák-magyar monarchia, sem Románia engedni nem hajlandó. Hogy Londonban miről lesz szó, azt meg fogjuk látni már a legközelebbi napokban. A dunai kérdés sokkal többet lett már vitatva, sem­hogy újabb teljes recapitulatiójára szüksé­günk volna. De hangsúlyozhatjuk azon té­nyeket, hogy mi, midőn az »avant projet« álláspontjáról, mely voltak­épen a leghelye­sebb és legigazságosabb volt, rátérünk a Barrére-féle franczia közvetítő javaslatra, akkor elmentünk az általunk tehető enged­mények legszélső határáig, hogy továbbá ezt méltányolta is valamennyi hatalom és a Barrér­e-féle javaslatot aláírta és elfogadta, hogy tehát Románia nem többé velünk, ha­nem Európával áll szemben, és evvel fogja magát szemben találni Londonban is, ha túlzó követeléseihez ragaszkodni akarna. Re­méljük egyébiránt, hogy a román államfér­fiak nem fogják magukat a »Romanul« által inspiráltatni, hanem rendelkeznek azon objec­­tivitással, mely mellett a mi követeléseink mérsékelt és jogos volta könnyen fel lesz is­merhető. Mi követeljük, mert követelnünk kell, hogy a vegyes bizottságban ép úgy képviselve legyünk, mint Románia, Szerbia és Bulgária, mert mint legnagyobb dunai hajózó, legalább is annyira érdekelve vagyunk az Al- Dunán, mint ezek. Azon álláspont, hogy a vegyes bizottság csak a parti államok bizott­sága lehet, teljesen hamis és semmivel sem indo­kolható. Az valósággal az összes érdekeltek bi­zottsága, melyben mi mint legnagyobb du­nai hajózók külön és melyben az európai Duna-bizottság, mint az érdekelt európai ha­talmak dunai érdekeinek képviselője, a parti államok mellett méltán helyet követelnek. A második elvi követelés, melyből nem enged­hetünk , az, hogy ha a folyamrendőrségi vég­rehajtó közegek, melyek a territoriális hata­lom közegei, hibát, vagy jogosulatlan intézke­dést követnek el, az orvoslás ne csak hossza­dalmas recursus útján, hanem azonnal lehet­ségessé tétessék oly felügyelő közegek által, melyek eredetüknél és függési viszonyuk­nál fogva nem valamely locális vagy territo­riális érdeket, hanem valósággal a hajózás szabadságának érdekeit képviselik. Az első követelésről lemondani annyi volna, mint le­mondani leglegitimebb érdekeinkről, a máso­dikról annyi, mint lemondani a hajózás sza­badságáról. Összevissza pedig az egész vita ve­leje az, hogy a vegyes bizottság vagy ezen el­vek alapján jön létre, vagy nem jön létre. Ez utóbbi esetben az aldunai hajózás szabadsága nem lesz európai intézmény által garantíroz­­va. De a mi hajózásunk szabadsága A NEMZET TÁRCZÁJA. Február 1. .A. 1a a. Iái után. Elbeszélés. irta: Turgenjeff Ivfin. (Folytatás.) 10 Ez nem értette egészen a kérdést, de legalább úgy tőn, mintha értené, s igy felelt: — Hogyne! hát mi volna halhatatlan, ha a lé­lek nem ? — De hogyha halhatatlan, működhetik a halál után is? A jó asszony azt felelte, hogy igen, azaz, hogy imádkozhatik érettünk, s miután a tisztító tűzön ke­resztül ment­, előkészíthet az utolsó ítéletre; az első negyven napon nem tesz egyebet, mint hogy forgolódik azon a helyen, a­hol a halál meglepte. — Csak az első negyven napon ? — Csak­ azután megkezdődik a próba. Aratos csodálkozott nagynénje pontos adatain, s visszatért szobájába. S rögtön megérezte magában ugyanazt, ugyanazon hatalom befolyását. Ez erő, egyebek között abban nyilvánult, hogy Klára képét folyton maga előtt látta, egészen a legapróbb rész­letekig, olyan részletekig, a minőkre, hogy azokat lát­ta volna, nem is emlékezett. De most látta, igen, lát­ta .. . ujjait, körmeit, dús haját, mely keskeny haj­­lásban lenyúlt egészen halántékára ; látta ajkainak mozgását, szempilláinak rezdülését, szemöldje rándu­lását, s azt, hogy arczán minő kifejezés vonul át, s mint tarta fejét jobbra fordítva ... látott mindent! Nem hogy csodálkozott volna mindezen, de lehetet­lenség volt minderre nem gondolnia, lehetetlen volt őt nem látnia, álmos álmot álmodott. De a mikor fölébredt is s belépett szobájába, Klára képe folyton uralgott fölötte. Azt lehetett volna mondani, hogy önkéntes halála által jogot szerzett magának arra, hogy őt bírhassa. Elővette Klára, arczképét megkisérte azt lemásolni, s betette egy stereoskopba. Nem tar­­tóztathatá magát egy összeborzongástól, midőn meglát­ta az ifjú lány alakját, kidomborodni az üveg lapon, de a melynek puha körvonalai szürkén elmosódtak, s szemei folyton elfordultak tőle. Hosszan, mereven né­zett rá, mintha azt akarta volna remélni, hogy . . . íme, íme, most tekintete őfelé fordul... de a szemek mozdulatlanok, s az egész alaknak bábszerü merev­sége van. Arator egy karszékbe vetette magát, elővet­te a napló összegyűrött darabját és igy gondolkozott: — Azt mondják, hogy a szerelmesek megcsó­kolják azt, a­mit a szeretett kéz érintett; én nekem semmi vágyam sincsen erre; az írást nem látom elég szépnek, de e kusza sorok magukban rejtik vég­zetemet. Megígérte volt Annának, hogy írni fog egy czikket, mely az ő emlékének lesz szentelve. Hozzá is fogott a munkához rögtön, de bármit irt is, tollából csupa hideg, csupa hamis, s mindenekelőtt csupa eről­tetett dolog folyt; azt lehetetlen volna mondani, hogy egyetlen szava sem ered meggyőződésből, egyetlen igaz hitéből. Klára maga is ellent látszott állani a kísérletnek. Eldobta magától tollát, azt mondva, hogy vagy nincsen semmi tehetsége az írásra, vagy még várnia kell. Visszagondolt látogatására Milovi­­doséknál, a derék Annánál, s az a szó »tiszta«, a mi­vel Anna őróla szólott, fölmerült lelkében; ez a szó égette, de egyúttal világot is gyújtott előtte. — Igen, úgymond, tiszta, szűz, mint a­milyen szűz vagyok én is; ime, ez ad neki olyan nagy ha­talmat. S ismét föltámadtak lelkében a gondolatok a lélek halhatatlansága és a síron túl tartó élet fölött. Nem azt mondja-e a biblia is: »Halál, hol van a te falánkod ?« és Schiller nem azt írta-e: »Élni fognak a halottak is« és Mickiewiecz: »Szeretni foglak száza­­zadokig és századokig« és egy angol író nem mondta-e: »A szerelem erősebb, mint a halál!« A biblia szava leg­­hatályosabban érinté; ki akarta keresni azt a helyet, melyen ez állott; csakhogy nem volt bibliája; Platochá­hoz ment s kért tőle egyet kölcsön. Platochát ez na­gyon meglepte ; mindazáltal előadott egy régi, erős bőrbe kötött rézkapcsos könyvet, a mely teli volt pö­­työgtetve viaszgyertyacsöppekkel. Elvitte magával szo­bájába, de hosszú ideig nem találta meg azt a helyet, a melyet keresett. De talált e helyett egy másikat Szt. János evangéliumában (XV. fej.): — Senkiben sincsen nagyobb szeretet, mint abban, a ki életét föláldozza barátainak. S igy gondolkozott : ez a mondás nem találó egészen, inkább azt kellene mondania : Kinek sin­csen nagyobb hatalma . . . — De hogyha nem én voltam az, a kinek éle­tét föláldozta ? ha már megelégelte élete módját, miért nem változtatta meg ? De most újból visszaemlékezett találkozásuk jelenetére, az ő arczára, az ő könyvire, s ismét hal­lotta e szavakat : »Ön nem értett meg engem !« Nem, ő abban valóban nem tévedhetett, hogy ő miért áldozta föl magát, így tölte el az egész napot az éj beálltáig. XV. Aratos korán feküdt le, ámbár semmi nagyobb vágyat az alvás után nem érezett. Idegeinek túlságo­san igénybe vétele sokkal nagyobb mértékben elgyö­törte, mint utazásának physikai fáradalma. Kioltotta a világot. A szobába tökéletes sötétség uralgott. Le­feküdt, szemeit becsukta, anélkül, hogy aludni képes lett volna. Egyszerre azt hallotta, mintha valaki a fülébe suttogna. — Ennek a vér keringése, és a szív verése az oka, gondolá. S íme, a suttogás szavakká töredezett. . . Vala­ki beszél oroszul, gyorsan, panaszkodó hangsúlyozás­sal, de érthetetlen módon. Aratos egyetlen szót sem tudott tisztán kivenni, de ... ez a Klára hangja volt. Aratos felnyitotta szemeit, fölkelt, könyökére támaszkodott, a hang elhalkult, de azért tovább szó­lott sietve, zavarodottan,... és kétségtelenül a Klára hangja. A zongora billentyűin halkan fut végig egy fu­vallat. . . azután a hang ismét megszólal, most még erősebbé válik, egyes hangok ismétlődnek többször­­ is, mindig finomabbakká válnak, amíg teljesen ki lehet vennni e szavakat: — Rózsát! rózsát! rózsát! — Rózsát! suttogta Aratof Ah! igaz rózsákat láttam azon a nőalakon is, akiről álmodtam. — Rózsát! hangzott föl ismét. — Te vagy-e ? kérdé Aratof csöndes hangon. A hang nem felelt. Aratof várt egy ideig, aztán ismét letette fejét a párnára. Bizonyosan valami hallucinatio, gondolá ? De hátha ... ha ő mégis itt volna, itt, én mellet­tem ? . . . Ha meglátnám őt, örülnék-e neki, vagy megijednék-e tőle? De hát miért rémülnék meg, vagy miért örülnék ? Talán azért, mert be volna bizonyítva, hogy csakugyan van más világ, s hogy a lélek hal­hatatlan ? De hiszen még ha látnék is valamit, meg­lehet, hogy az sem volna egyéb, mint a látás halluci­­natiója. . . . Mindazáltal meggyújtotta a gyertyát, egy gyors tekintete körülfutott a szobán,­­ nem minden rémü­let nélkül. Fölkelt és a stereoscop felé közeledett. . . Még mindig ez a bábuszerű szürke arcz, elforgatott szemeivel. Aratóiból a félelem érzetét kiszorította a harag­. Úgy érezte, mintha várakozásában megcsaló­dott volna, de a várakozás is nevetségesnek tűnt fel előtte. — Elvégre is ez képtelenség! s elfuva gyertyá­ját, lefeküdt újra. A sötétség ismét teljes. Aratoi ezúttal erősen elhatározta, hogy aludni fog . . . De megint jelentke­zett valami. Úgy tetszett, mintha a szoba közepén valaki elfojtottan, de hosszút, mélyet lélekzett volna. . . . Hirtelen megfordult s kinyitotta szemét... De hát mit láthatott abban a sötétségben . . . Tapoga­tózva keresett gyufát. . . s egyszerre mintha erős, de egyúttal halk, lágy szél futott volna keresztül a szo­bán, sőt ő rajta magán is, s e szavakat suttogta vol­na: »Én vagyok! én vagyok! én vagyok!« Néhány pillanat telt belé, amíg a gyertyát meg­­gyújthatta. Senki sem volt a szobában, s ő nem hal­lott egyebet, mint szívének folyton gyorsabbodó ve­rését, Ivott egy korty vizet, s mozdulatlanul maradt, fején tartva kezét. Várt, azt mondá magában: »Vá­rakozni fogok! Ezek vagy őrültségek, vagy ő itt van. Ő nem fog eljönni, hogy játszék velem, mint macska szokott az egérrel.« Várt sokáig­ sokáig, hogy fején tartott keze szinte megmerevült. Szemei lecsukódtak, fölnyitotta őket újból, vagy legalább azt hitte kinyi­totta ... A gyertya már félig kialudt, s a valameny­­nyire világított szobában, a félhomályban látszott az ajtónak egy szögletbe csúszott függönye. Íme, a füg­göny, mely a sarok fölött nyúlt le, hasonlított egy női alakhoz. Aratos mereven tekintett rá. — Ah ! ez ő ! most már csakugyan Klára ! Klára szintén folyton őt nézi. . . feje körül ott van a rózsakoszorú . . . jobboldala felé közeledik . .. Hideg szél fut végig Aratoson ... fölül.. . Előtte áll nagynénje, fehér hálóköntösben, kendővel és háló­főkötővel fején, hova a főkötőt piros szalag szo­rítja le. — Platocia ! susogta hitetlenül Aratot, ön az ! — Én vagyok Yasa, felelt Platonida. — Miért jött be ? — Hiszen te költöttél föl. Előbb csak nyögtél, aztán egyszerre így kiáltottál föl: »Mentsetek meg ! Segítség !« — Én kiáltottam­­ én ? — Igen te, még­pedig olyan rekedt hangon: »Segítség!« Azt gondoltam: Úristen, talán beteg? S ide jöttem ... De hát nincs valami bajod ? — Semmi. — Akkor bizonyosan rossz álmod volt. . . Aka­rod-e, hogy meggyújtsak egy kis tömjént? Aratos egy tekintetet vetett nagynénjére, és hangos kaczajban tört ki. A jó öreg olyan furcsán, nézett ki az éjjeli öltözékben, azzal a furcsa főkötővel hosszú, beesett arcza körül, hogy valósággal nevettető volt. Mindaz a természetellenesség, amely körülvette, megfélemlíte Aratofot, eltűnt egy szempillantás alatt. — Nem Platodia, kis galambom, nincs rá szükségem. Bocsássa meg, hogy megijesztettem. Aludjék nyugodtan, rajta leszek magam is. Platonida még ott maradt egy keveset, s rámu­tatott a kialvó gyertyára. — Miért nem oltottad el ? Olyan könnyen tör­ténhetik szerencsétlenség. (Folytatás következik.) garantírozva lesz a mi hatalmi ál­lásunk által. Reánk nézve megnyugtató lehet ez a megoldás is. Ha vájjon és oly meg­­nyugtató-e a kisebb parti államokra nézve is, azt ők fogják megítélni és a szerint intézhetik maguk tartását is. T­á v i­r a t o­k. BéCS, febr. 1. (Eredeti távirat.) A »Neue freie Presse« szerint, berlini jól érte­sült körökben azt hiszik, hogy Grévy elnök föl fogja oszlatni a franczia képviselőházat. Páris, febr. 1. (Eredeti távirat.) Benoit vizsgáló bíró, a Napoleon herczeg ügyére vonatkozó iratokat áttette az ügyész­séghez. A vádtanács valószínüleg a hét végén fog határozni. Cousset nyomdászt, a­ki Napóleon ma­­nifestumát nyomtatta, 400 frank pénzbír­ságra ítélték. (»N. fr. Presse.«) Páris, febr. 1. (Eredeti távirat.) Most már határozottan beszélnek Ferry mi­nisztériumáról, mert Ferry a jelen miniszté­riumnak majdnem minden értekezésében és tárgyalásában részt vesz. Brissont megkínálták a kormányelnök­séggel, de ő határozottan visszautasította. (N. fr. Presse.) Páris, febr. 1. Thibaudin tábornok hadügyminiszterré neveztetett ki. A hivatalos lap jelenti, hogy Mahy földmivelésügyi miniszter, a tengerészeti mi­nisztérium ideiglenes vezetésével megbizatott. Washington, febr. 1. Alabama állam kincstár­noka megszökött. A hiány a kincstárban 250,090 dollárra rúg. Eszék, febr. 1. (Eredeti távirat.) A porosz eskü­ megtagadó példája utánzóra ta­lált itt. Pfeiffer Károly Lajos, széles körökben ismeretes nagybirtokos és kereskedő, mint szakértő felszólittatván a bíróság által az es­küre, kijelentette, hogy a delegált bíró előtt, a­ki zsidó, nem esküszik meg. Fehértemplom, febr. 1. Míg a magyar párt a szomszéd megyében nem rég kudarczot vallott, ad­dig Temes megyében rendíthetetlenül áll. Városunk­ban, mely a volt katonai határőrvidékhez tartozott, R­á­c­z alispán vezetése alatt ma ejtetett meg a tiszt­­újítás és Barray ismét polgármesterré választa­tott. Barray derék és megbízható hazafi, kinek egy­hangú megválasztatásából a magyar párt erős volta legjobban kitűnik. A m. kir. honvédelmi miniszter, I. évi 1671. szám alatt, a következő körrendeletét intézte vala­mennyi törvényhatósághoz. Az Aradon, Besztercze­­bányán, Budapesten, Egerben, Fejértemplomban, Kassán, Komáromban, Nagyváradon, Pécsen, Péter­­váradon, Pozsonyban, Sopronban, Szatmárnémetiben Székesfehérváron, Szegeden, Temesváron, Nagysze­benben, Kolozsváron, Gyulafej­érváron és Krassóban szervezett állandó felülvizsgáló-bizottságok, a folyó 1883. évben: február 12-ik napján; márczius l-ső napján; április 2-ik napján; május l-ső és 2-ik nap­jain ; junius l-ső és 2-ik napjain; julius 2-ik napján; augusztus l-ső napján; szeptember l-ső napján; ok­tóber 5-ik és 6-ik, úgyszintén 19-ik és 20-ik napjain; november 2-ik napján, és deczember 1-ső napján fog­nak egybegyülni. S ezen felülvizsgáló-bizottság polgári elnökeivé, a folyó 1883. évre fölkérettek, és megbizattak álta­lam : Aradon: Tabajdy Károly, Aradmegye főispán­ja; Beszterczebányán: báró Radvánszky Béla, Zó­­lyom megye főispánja; Budapesten: Grúz Albert, hon­védelmi miniszteri osztálytanácsos; Egerben: Beőthy Lajos, Heves megye főispánja; Fejértemplomban: gróf Bissingen Nándor (lakik Jámban, Krassó-Szörény­­megyében); Kassán : Darvas Imre, Abaúj-Torname­­gye és Kassa város főispánja; Komáromban: Zuber József, Komárommegye főispánja; Nagyváradon: báró Dőry József, Biharmegye főispánja; és helyet­tes polgári elnök gyanánt: Beöthy Andor, Biharme­gye alispánja; Pécsen: Perczel Miklós, Bara­­nya megye és Pécs város főispánja; Pétervára­­don: Parcsetics Félix, Újvidék város főispánja; Pozsonban: gróf Eszterházy István, Pozsonyme­­gye és Pozsony város főispánja; Sopronban: Si­mon Ödön, Sopron megye alispánja; Szatmárnémeti­ben : Kovács Eduárd, kir. tanácsos,­­lakik Nagyká­roly mellett, Homokon); Szegeden: Pálffy Ferencz kir. tanácsos, Szeged város polgármestere; Székesfe­hérváron : báró Miske Imre Mosonmegye főispánja; és helyettes polgári elnök gyanánt Bóné Géza Fehér­megye alispánja, cs. és kir. kamarás; Temesváron: Török J­ános, Temesvár város polgármestere ; Ko­lozsváron : gróf Eszterházy Kálmán, Kolozsmegye és Kolozsvár város főispánja; Gyulafehérváron: Elekes Mihály (lakik Maros-Ludas mellett Czintoson); Nagyszebenben : "Wächter Frigyes, Szeben megye fő­ispánja ; Brassóban : gróf Bethlen András, Brassó és Fogaras megyék főispánja. Felhívom ennélfogva a törvényhatóság közön­ségét , hogy ezen rendeletem tartalmát saját terüle­tén haladék nélkül tegye közhírré. S egyúttal meghagyom a törvényhatóság kö­zönségének , hogy az illető fe­lvizsgáló­ bizottság pol­gári elnökét, minden hónapban, s legalább nyolc­ nappal a kitűzött határidő előtt, pontosan értesítse arról, várjon fognak-e, illetőleg hányan fognak akár hadkötelesek, akár ezeknek megvizsgálandó férfi­ ro­konai, felülvizsgálatra küldetni.­ Sőt ezen értesítés azon esetben sem mulasztan­dó el, ha valamely hónapban senki sem küldetnék fe­lülvizsgálatra , nehogy különösen a felülvizsgáló­ bi­zottság székhelyeitől netalán távolabb lakó bizottsági tagok, az állami pénztár terhére, a székhelyen hiába megjelenni még akkor is kényteleníttessenek, a­mi­dőn, felülvizsgálandó egyének nem létében a felül­­vizsgáló­ bizottságnak semmi teendője sincsen. Azon esetben, ha ezen értesítés elmulasztása következtében, a felülvizsgáló bizottság egybeülésé­­ből hasztalan költségek keletkeznének, a mulasztás­ban hibás tisztviselőt leszek kénytelen felelősségre vonni, s esetleg az állami pénztár kártalanítására szorítani. A felülvizsgálati költségek némely törvényha­tóságok részéről aránytalan mértékben szaporíttattak az által, hogy több községből a felülvizsgálatra kije­lölt hadkötelesek mellé, aránytalanul nagyszámú kí­sérők rendeltettek ki, s a szállítás csaknem minden egyes községből elkülönítve eszközöltetett. Utasítom ennélfogva a törvényhatóság közön­ségét , hogy ily fölösleges költségek elhárítása tekin­tetéből hatályosan intézkedjék az iránt, hogy a felül­vizsgálatra rendelt egyének, vagy az elővezetéssel megbízott járásbeli tisztviselőnek lakhelyén, vagy a körülményekhez és a helyek fekvéséhez képest, vala­mely alkalmasabb és közelebb eső helyen összponto­­síttatván, s ott a járásbeli tisztviselő vagy ennek he­lyettese által, a személyes azonosság megállapítása után a községbeli kísérettől átvézetvén, a felülvizsgá­lat székhelyére, csakis a legszükségesebb számra szo­rított felügyelők kíséretében és együttesen szállít­tassanak el. S ugyanazon módozat alkalmazandó azon eset­ben is, ha ugyanazon egy időben több sorozó­járás­ból egyszerre történik a felülvizsgálandó egyének elővezetése. Elvárom továbbá a törvényhatóság közönségé­től, hogy a felülvizsgálandó egyéneket, költségkímé­lés tekintetéből lehetőleg együttesen fogja a felül­vizsgáló bizottság elé vezetni. Az állandó vegyes felülvizsgáló bizottságoknak székhelyei és azoknak területi köre, a ://­ alatt ide csatolt kimutatásból vehetők ki, a­melyeknek egy-egy példánya, tudomás és alkalmazkodás végett, az illető tisztviselőknek is ki lesz adandó. Végre figyelmeztetem a törvényhatóság közön­ségét , hogy az árvíz veszélye miatt egyelőre meg­szüntetett szegedi állandó vegyes felülvizsgáló bizott­ság, az időközben helyreállott viszonyok folytán, mű­ködését ismét meg fogja kezdeni, s ennélfogva mind­azon rendeleteim, a­melyeket az említett felülvizs­gáló bizottság területi köréhez tartozó hatóságokhoz, a felülvizsgálandó egyéneknek más felülvizsgáló bi­zottság elé való vezetése tárgyában intéztem vala, ezennel hatályon kívül helyeztetnek. Kelt Budapesten, 1883. évi január hó 18-án. Ifjabb gróf Ráday Gedeon, s. k. Az angol cabinetben egyenetlenség támadt Gladstone távozása következtében. Londonból ugyanis ezt írják: Hartington majdnem conser­­vativ beszédet tartott, a radicálisok pedig szilárdab­ban ragaszkodnak, mint valaha, azon szándékukhoz, hogy rögtön kiválnak a liberális pártból, mihelyt Hartington lenne kormányelnök. A pártot egyedül Gladstone nagy tekintélye tartja együtt. Azok neveit is emlegetik már, a­kik tagjai lesznek a jövő, mérsé­kelt liberális kabinetnek. Számos conservatív talál­kozik, a­kik kibékülnének ily a cabinettel, mert S a- 1 i s­b u r y torysta velleitásai és Northcote apathiája megbontotta a conservativ pártot. Az a meggyőződés mindinkább terjed, hogy mérsékelt liberálisokból és conservativekből alakított cabinet többséget szerez­hetne a parlamentben és hogy egyedül ilyen kabi­net fékezhetné meg az íreket, a­kiknek magatartása naponként fenyegetőbbé lesz. Azon engedmények, me­lyeket a radicális párt kedvéért adott a kormány, csak az izlandi separatista pártot szaporították, a­mit legújabban az is bizonyít, hogy Naish főügyész (a kormány jelöltje) ellenében, »a gyanús« O'Brien vá­lasztatott képviselővé. Napóleon Jeromos herczeg ügyében, a vizsgáló­bíró átadta az államügyésznek az okmányokat javas­lattétel végett. Napóleon herczeg 22 látogatót fogadott tegnap. Eugenia császárné levélben tudatta Jeromos herczeggel, hogy párisi tartózkodásának az volt czélja, hogy rokonszenvét nyilvánítsa a herczegnek és az egész császári család egyetértéséről tegyen bizonysá­got. A levél azon meghívással végződik, hogy Jero­mos herczeg két fiával látogassa meg a császárnét Angliában. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, február 1. Az uzso­ra-javaslat 21. §-ánál szakadt tegnap félbe a tárgyalás és ma itt folytatta azt tovább a ház. Dobránszky számos statisz­tikai adatot hoz föl a külföldről, melyek az iszákosság pusztításait illustrálják. Utána Lizs Gyula és Csáky László gróf szólaltak fel, kik módositványokat is adtak be. Gön­­döcs a vizivást dicsőíti a ház élénk derültsége között, szemben a szeszes italok fogyasztásá­val, melyek a testet-lelket sorvasztják. Azt kívánja, a ház töröljön el minden korcsmai hitelt. Németh Albert ellenzi ezt, mert a fel­vidékről jövő munkás­népségnek, mely az alföldön, hol a viz ihatlan, esőben, vizben ázva dolgozik, nélkülözhetően szüksége van a szeszes italokra, hogy testét fölmelegítse. Nem volna philantropia, munkásnéptől a hitelt megta­gadni. Tisza Kálmán szintén oda nyilatkozik, hogy túlzás és helytelen volna föltétlenül el­törölni minden korcsmai hitelt, mert el van általánosan ismerve, hogy a szeszes italok mérsékelt élvezete, főleg az anyagi munkára utalt osztályoknál és kivált az alföldön, hol a víz igen gyakran inkább »eledel«-hez ha­sonlít, mint italhoz (élénk derültség), egészségi szempontból szükséges. Pártolja gr. Bánffy Béla módosítványát, melyet olvasóink már ismernek. Prónay Dezső báró szintén módo­sítványt adott be­­ Bánffy módosítványá­­hoz, hogy ennek 2 és 8 forintos tételei 1 és 4 forintra redukáltassanak. Ezután Körösi előadó a bizottsági szö­veg, Lizs és Bánffy a saját módosítványaik védelmére emelnek szót. Most szavazásra került a dolog, melynek során Almássy Sándor azon határo­zati javaslata, hogy a törvényjavaslat szövege a bizottsághoz utasíttassék, elesett. A bizott­ság szövegét nem fogadta el a ház, ellenben magáévá tette Bánffy Béla módositványát, mi­nek következtében Lits módositványa, mely szerint a kocsmai hitel perelhető nem volna, elesett. Következett most Csáky gróf stylaris módositványa, mely fölött megejtett szava­zásnál a ház többsége a zaj miatt nem értvén a kérdés feltételét, úgy szavazott, hogy az el­nök azt mondta ki határozatképen, miszerint a ház a törvényjavaslat szövegét fogadta el változatlanul. Akik az elfogadás mellett felál­lással szavaztak, azt hitték, hogy az elnök úgy tette fel a kérdést: elfogadja-e a ház a 8. szövegét Csáky gróf styláris módosításával, igen, vagy nem? Úgy hogy még maga Csáky László gróf is felállással szavazott. Kitűnvén a tévedés, jó félóráig tartó szó­vita támadt a fölött, hogy a ház helyrehozhatja-e a tévesen hozott ha­tározatot. Végre többek fölszólalása után megtörtént a szavazási ellenpróba, melynek alapján a ház a szakaszt Csáky styláris mó­dosításával fogadta el. A 23. §-nál Dobránszky szigorító módo­­­­sítványt adott be, melylyel szemben a ház az eredeti szöveget fogadta el. A többi §§. válto-­­­zatlanul mentek keresztül, csak a 25. §-ban­­ fogadott el Lázár Ádámtól egy szyl-módosit­­■ ványt és Rossiváltól egy betoldást, mely sze­rint az ott megállapitott 50 frt pénzbüntetés a községi szegény alap javára fordíttatik. Az utolsó, 26. §-t a ház Tisza Kálmán-­­­nak azon módosításával fogadta el, mely sze­rint a jelen törvény egyéb részeiben azonnal, a korcsmai hitelre vonatkozó része pedig jul. 1­1-én lép életbe. Ezzel a javaslat tárgyalása befejeztetett, csak a függőben tartott 9. § a kerül a holnap d. e. 11 órakor tartandó ülésen tárgyalásra. Tisza Kálmánnak a napirendre nézve tett előterjesztése folytán a ház abban állapodott meg, hogy szombattól szerdáig nem tart ülést. Csütörtökön pedig a vadászati törvényjavas­lat tárgyalását kezdi meg. * A képviselőház ülése február hé­t-én. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Baross, Rakovszky, Duka. A kormány r­é­s­z­ér­ő­l je­l­en vannak. Tisza, Szapáry gr., Trefort, Széchenyi gr., Pauler, Ráday gr., Kemény dr., Bedekovich. Előzetes bejelentések. Elnök az ülést d. e. 101/4 órakor megnyitván,­­ az utóbbi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után je­­­­lenti, hogy Herman Ottó a közoktatásügyi bizottsági­­ tagságáról lemondott. Új választás fog megejtetni. Bemutatja Marostorda megye feliratát az állami­­ ellenőrzésnek a tanügy terén való szaporítása iránt. Kiadatik a kérvényi bizottságnak. Bemutatja végül a január havi elnöki előter­jesztést, mely felolvastatván, tudomásul vétetett. Kemény Gábor b. közlekedési miniszter benyújt egy jelentést az első magyar gácsországi vasútnak az

Next