Nemzet, 1885. október (4. évfolyam, 1106-1136. szám)

1885-10-01 / 1106. szám

a magatartását méltányolni fogják. Szerbia ma is kész a barátságos tanácsokat elfogadni és méltá­nyolni, de azt a jogot természetesen fönn kell ma­gának tartania, hogy első­sorban saját helyzetétől kérjen tanácsot s magatartását úgy irányítsa, a­mint érdekei megkívánják. Szerbia nem enged­heti meg, hogy ez érdekeket kérdésessé tegye a Balkán félszigeten eddig egyensúlyban volt erők megzavarása. E czélból Szerbia népe szilárdan ra­gaszkodik királyához és kormányához s hazafias áldozatkészségét a legnagyobb mértékben tanúsítja. Valószínűleg e szellemtől van áthatva azon nyilat­kozat, mely a szerb kormánytól a nagyhatalmakhoz szétküldetett. Nikolajevics tanár, a radicális párt feje, a »Vi­­dek­«-ben nyilatkozatot tesz közzé, kijelentve, hogy bízik a kormány okosságában és erejében, s hogy pártja minden áldozatra kész az országért. Kheven­­hüller gróf osztrák-magyar és Persiani orosz követ Belgrádba érkeztek, s az előbbi azonnal Milán ki­rályhoz sietett; az utóbbi hosszan értekezett Garasa­­nin külügyminiszterrel. A szerb miniszterek tegnap Nisbe utaztak a skupstina megnyitására, leszámítva Garasanint és a hadügyminisztert, kik oda ma utaz­tak a király kíséretében. Egyes budapesti lapok azon sensatiós jelenté­sei, hogy Milán incognito utazott Bécsbe, és onnan haza, hogy a konokban merényletet kísértettek meg, vakmerő koholmányoknál nem egyebek. * A mai nap táviratai a következők: Páris, szept. 30. Konstantinápolyból tegnap estéről érkezett hírek szerint elvnek kivételével az összes nagykövetek meghat utasításaikat a tanácskozásokon való rész­é­­telre. A tanácskozások valószínűleg ma fog­nak megkezdődni a nagykövetek legidőbbje: C­o­r­t­i gróf elnöklete alatt. Kopenhága, szept. 30. A czárhoz a­ küldöttség ma érkezett meg. Giers orz ügyminisztert ma estére várják ide. Konstantinápoly, szept. 30. A »­ Tagblatt« jelentése: Radovvitz német nag­követ ma megérkezett. — Mindazon hirek melyek csapa­tszállításról szólanak a keletruméliai határra, alaptalanok, csak annyi igaz, hogy a drinápolyi hadtest figyelő állást foglal el a határon. Mindeddig sem­minő összecsapás nem történt. A hadügyminisztérium nyolc­van zászlóalj szá­mára hirdetett szállításokat. —Kréta teljesen nyugodt. — Agoss pasa az uj pénzügymi­niszter ma állásáról lemondott. BéCS, szept. 30. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« konstantinápolyi je­lentése szerint a török szolgálatban álló Goltz pasa, porosz tábornok e hó 22-én közel öt órai kihallgatáson volt a szultánnál, a­kivel a keletruméliai eseményeket katonai szempont­ból tüzetesen tárgyalta. A kihallgatás végén a szultán kérte Goltzot, hogy abbéli szándé­kától, mely szerint elhagyni készült a török szolgálatot, álljon el. A tábornok megígérte, hogy a jelen bonyodalmak idejére megtartja állását, de szerződését megújítani vonakodott. Bécs, szept. 30. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« budapesti levele constatálja, hogy a magyar képviselőházi ellenzék reméli, mikép sike­rülni fog neki a keletruméliai eseményekből és oly tőkét faragni, mint annak idején a boszniai occupa­­tióból, úgy, hogy a jelen bonyodalmak békés megol­dása nagy csalódásokat hozna számára. Belgrád, szept. 30. Milán király a mi­niszterelnök és a hadügyminiszter kíséreté­ben ma Nisbe utazott. Ez alkalommal a nép­tömeg a királyt, a királynét, továbbá­­ Szer­biát és Mac­edoniát lelkesülten éltette. Nisbe folyton küldenek csapatokat, minek követ­keztében az utasok forgalma megszakítást szenved. Holnaptól kezdve naponként 3000 ember fog elszállíttatni. A mozgósítás tíz nap alatt valószínűleg befejeztetik. A nis-vranjai vasútvonal néhány nap alatt megnyílik, a csapatok akkor Nistől 7­0 kilométernyire fog­nak szállittatni. A mac­edoniai insurrectióról nincs semmi bizonyos hír. Mis, szept. 20. (Este.) Milán király és most érkezett ide külön vonaton a miniszter­­elnök és a hadügyminiszter kíséretében. A királyt ágyudörgés és harangok zúgása fo­gadta s a hatóságok főnökei, a már előbb megérkezett miniszterek, a tisztviselői és ka­tonatiszti kar, a skupstina tagjai, a város kül­döttsége és és a vidéki községek küldöttségei lelkesülten üdvözölték. Páris, szept. 30. Mint a »N. W. A.«-nak távírják, a »Gaulois«-nak azt jelenték Kopen­­hágából, hogy Giers hasztalanul igyeke­zett arra bírni Bismarck herczeget, hogy Bulgáriának orosz csapatokkal megszállásába egyezzék bele. Belgrád, szept. 30. Prepoláczból, Ó-Szerbia ha­táráról a következőket jelentik a »N. Br. Presse «-nek. Két nap óta Pristina és Djakovicza felől ágyudörgés hallható. Hire jár, hogy Veissel pasa csapatai és az arnauták között a Goles hegységben, Pristinától dél­nyugatra heves harczok folynak. Veissel pasa Pris­tina és Sjenica között egyrészt, Pristina és Prizrend között másrészt helyreállítani igyekezik az össze­köttetést. Állítólag török basibozukok betörtek Kelet-Euméliába, és hat falut kiraboltak és fölgyúj­­tottak. Bulgáriában ennek következtében nagy a rémület. Pétervár, szept. 30. (E r e d e t i távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése: Sándor czár a kelet-ruméliai fölkelés első hírére, Kopenhá­­gából azonnal székvárosába akart utazni, ké­sőbb azonban elállott e szándékától, nehogy utazaszt félremagyaráztassék s újabb izgalmat keltsen. Le£ujabb kopenhágai értesülések sze­rint a czár­ou tartózkodását csak azon esetre rövidítené meg, -v­íz aeseményekben a Balkán­­félszigeten váratla bonyodalmak állana­­nak szept. 30. (Eredeti távirat.) ■- Petersbornr." a konstantinápolyi -v Következőkép nyilatkozik: -m gyarázat, melyet a lapok a konstantin é­­tkezletnek, melyre nézve az orosz kormány .... meg az initiatívát, adnak, nem egészen találó,­­ úgy tudjuk, hogy itt tulajdonképi conferentiáról nincs szó, hanem egyszerűen a nagykövetek találkozá­sé­b­aay azon diplomatiai actiónak, a­melyet a há­zában, látszat szerint mindkét féllel szemben megin­dítani akarnak, egységes jelleg adassék s minden con­­flictusnak és vérontásnak eleje vétessék, valamint hogy a nagyhatalmaknak, a melyeket megillet az a jog és kö­telesség, hogy a berlini szerződés határozatai fölött ren­delkezzenek, időt engedjenek arra, mikép Törökor­szág és Bulgária, valamint a keleten való egyensúly s igy az átalános béke érdekeinek megfelelő megol­dást találjanak. Attól a pillanattól kezdve, midőn Európa vette kezébe az ügyet s azt erkölcsi tekinté­lyével a diplomatiai térre terelte, a nagyhatalmak en­­gesztelékeny és békés dispositióiból az a remény merít­hető, hogy az imént kitört válság nem fog tovább ter­jedni és gyors orvoslást fog nyerni. London, szept. 30. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése: Az olasz kormány itt, s valószínűleg a többi hatalmaknál is azt a nyilatkoza­tot tette, hogy a berlini szerződés által teremtett sta­tus quo föntartását óhajtja, de mindenekelőtt azt kí­vánja, hogy a keleten kitört válság minden összeüt­közés és vérontás nélkül intéztessék el, s hogy ezért a hatalmak törekvéseihez s esetleg teendő lépéseihez csatlakozik. Szófia, szept. 30. A fejedelem napiparancsban ,szigorúan meghagyja a csapatok és miliczek parancs­nokainak, hogy minden viszályt hárítsanak el és a lakosság biztonsága fölött őrködjenek. A határnak fegyverrel való átlépése megtiltandó. Mindazok, kik eme rendeleteknek ellenszegülnek, rendkívüli szigor­ral fognak büntettetni. Sophia, szept. 30. A szerb radicális Pas­­sits Widdinben elfogatott azon gyanú alatt, hogy izgatás czéljából akar oda utazni. Emez elfogatást a szerb-bolgár viszonyok javulásának bizonyítékául tekintik. Anglia és Olaszország diplomáciai ügyvivői, Lascelles és Sonnaz ma ideérkeztek. Athén, szept. 30. A kamarát okt. 17-re hívták össze. A kormány lovak vásárlását rendelte el. A legelőbb elindított csapatok már megérkeztek a ha­tárra. A hazafias tüntetések folyton tartanak. A ma­­c­edóniaiak telepe phalanxot szervez. A krétaiak a Görögországgal való egyesülést akarják kihirdetni, ha a status quo a Keleten változást szenvedne. A dip­lomába oda működik, hogy Görögország várakozó ma­gatartást tanúsítson. A Görögország és Szerbia közti egyezségről szóló hír alaptalan, a­mi még inkább áll a Romániával való egyezségre nézve. Athén, szept. 30. Mint a »N. W. A.«-nak táv­írják, a görög hajórajat Salamis szigetnél összponto­sítják, ahol fölötte legközelebb a király fog szemlét tartani. ■r Atalában a nagy mestert, a művészt találjuk Tolsztoj regényeiben. Legerősebb oldala a leíró, ki­vált a hadi élet ecsetelése, meg a népélet rajzolása. Ebben a tekintetben (a népélet festésében t. i.) csak Turgenyev versenyez vele az oroszok közt. Szándékosan nem említettem tavaly megjelent »Hitvallását«, mely arról tett bizonyságot, hogy e nagy elmére homály borult. Elmondotta ebben, hogy harminczhárom évig vallás nélkül élt, de hosszú ku­tatás és a héber textusolvasás után végre felfedezte az igazságot. Legkedvesebb evangélistája János apostol, kinek apokalypsisán sokat törte fejét. Az egész hitvallás önkényesen értelmezett és alkalma­zott idézetekkel van tarkítva és végeredményében leg­sötétebb tagadása az emberi élet mindennemű tevé­kenységének; meg van benne tagadva minden, még a művészet létele is. Van még Tolsztojnak egy működése, melyet szintén a talentum fic­amodásának lehet nevezni; ér­tem az A­ B-C-és olvasókönyvek és népies olvasmá­nyok készítését, melyekkel az utóbbi években szinte kizárólag foglalkozott. Excentricus magaviseletével (önmaga készített magának czipőt, ruhát stb.) Tolsztoj régóta a beteg genie elnevezést érdemelte ki. Szánakozva, megindu­lással tekintünk egy ilyen fényes nap elhomályosulá­­sára, de hát a mi közönséges szemeink gyakran talál­ják rendkívülinek azt, a­mi a genialitással párosulva van: a különködést, hóbortot. Elvégre mi közönséges halandók mindennapi mértékkel mérünk, s a­ki szilárdan a megállapítot­taknak gondolt szabályokhoz nem ragaszkodik, azt geniális volta mellett is könnyen kapcsoljuk össze az »őrült« névvel. Csakhogy Tolsztoj ezen a fokozaton idestova harminc­ éven át vergődött. Ő több ennél: baja immár fájdalom­ gyógyíthatatlan.*) CS. L. *) Ifjabb versio szerint nem örült meg, sőt a „pénzről“ regényt ir. Ezt a hírt azonban kétkedve kell fogadnunk, mert a „pénz“-ről irt dolgozat távolról sem regény, hanem csak afféle pampl­letszerű kisebb elmefuttatás, mely elegendő arra, hogy a nagy elme excentricitásáról újabb bizonyságot tegyen, de hogy hírnevét emelné — azt nem állíthatjuk. Táviratok. BéCS, szept. 30. Bratiano román mi­niszterelnök a délutáni futárvonattal Berlin­be utazott, hol valószínüleg két napig fog időzni és azután Bécsen át hazautazik. Bécs, szept. 30. (Eredeti távirat.) A lengyel club a krakói kereskedelmi kamara ré­széről sürgős felszólítást vett arra nézve, hogy járjon közbe a kormánynál, hogy az esetben, ha a lengyelek kiutasítása Németországból tovább is tartana, ezt gazdasági téren repressáliákkal torolja meg. Chemnitz, szept. 30. A socialisták perében ma befejezték a vád- és védbeszédeket. Az ítélethirdetés október hó 7-ére tűzetett ki. Hága, szept. 30. Németalföld kormánya Angol­ország és Belgiumnál indítványt tett az iránt, hogy egymással szerződésre lépjenek a leánykéskedés kölcsönös megakadályozása czéljából. Az indítvány az illető kormányoknál kedvezően fogadta­tott. Az igazságügyminiszter egyszersmind értesítette a német kormányt, hogy német ügynökök hollandiai nyilvános házakban német leányokat iparkodnak el­helyezni. Madrid, szept.30.A miniszterválságról szóló híreket megc­áfolják. Kopenhága, szept. 30. Noel és Nielsen, a folkethingi balpárt tagjai, és Berg elnök, a rendőr­miniszternek egy Holstebroban (Jütlandban) tartott gyűlés alkalmával a szónoki emelvényről történt erő­szakos eltávolítása miatt hat-hat havi fogságra — rendes fogházi élelmezés mellett — és a perköltségek egyetemleges megtérítésére ítéltettek. Róma, szept. 30. A király ma délután Menab­­r­e­a­t hosszabb kihallgatáson fogadta. K­e­d­d­e 11. német nagykövet ma ide visszaér­kezett. Róma, szept. 30. A tegnapi nap folyamán követ­kező choleraesetek fordultak elő: palermói kerületben 154 betegedési és 68 haláleset, a ferrarai kerületben 16 betegedési és 5 haláleset, a modenai kerü­letben 1 betegedési eset, a parmai kerületben 7 be­tegedési és 7 haláleset, a reggio emiliai kerületben 1 betegedési­­ haláleset Karlócza, szept. 30. A szerb egyházi congressus mai ülését Vucsetics elnök délelőtt 10 órakor megnyitván, elrendelte a bizottság által már elfoga­dott válaszfelirat felolvasását. A felirat mindenekelőtt biztosítja a koronát a szerbek lojalitásáról. A király személyében az egy­­házautonomia oltalmazóját látja, a­ki mindent el fog hárítani az útból, a­mi az autonómia fejlődését meg­gátolja. A felirat visszapillantást vet az 1875. és 1879. években ülésezett congressusok működésére. Utóbbi még a korona megelégedését is kiérde­melte, de az egyház és iskolában még­sem hoz­hatott létre tartós állapotokat. Ivacskovics pa­­triarcha nyugdíjaztatása által az autonó­mia folytonos fejlődése megszakíttatott. Ez idő óta az egyház és iskola hanyatlásnak indultak, sőt Horvát­országban a felekezeti iskolák a végpusztulás veszé­lyének tétettek ki. Mindezek daczára a congressus 6 éven át nem folytatott tárgyalást, ámbár erre nézve törvényes határozatok állnak fenn. Eme folyto­nos késleltetés törvényellenes és sok kárt okozott. Ezután a felirat Angyelicsnek patriarch­á­­vá történt kineveztetésére tért át és a ki­váltságok, a rescriptum declaratorium, valamint az 1868. évi IX. törvényczikk alapján igyekszik ki­mutatni a kineveztetés törvényellenes voltát. És most — úgy­mond a felirat — az egyház élén oly férfiú áll, kinek nézetei a fennálló intézmé­nyekkel meg nem egyeznek. A felirat ennélfogva azon kérést intézi a királyhoz, hogy a szerb nép felfüggesz­tett joga, a patriarcha szabad választása, eme egyház­­congressusnak visszaadassék. Erre a válaszfelirat Vucsetics indítványára az összes szavazatokkal 11 ellenében en bloc elfogadtatott. (Zsmv­o.) A felirat ellen szavazott: 3 püspök, 5 egyházi és 3 vi­lági képviselő. Ezután Cseh királyi biztos a terembe lépett és elmondta beszédét. (Már közöltük. A szerk.) Ezzel az ülés véget ért. Karlócza, szept. 30. Angyelics patriarcha vonakodik a királyi biztosnak előterjesztett válaszfel­iratot aláírni, mi azonban a többséget, mely csupán a felirat felolvasását kívánta, nem fogja megakadá­lyozni abban, hogy munkálatait folytassa. Két e­g­y­­házi kép­viselő a többségből kilépett, mások pedig képviselői állásukról le­mondani szándékoznak. Zágráb, szept. 30. Zsivkovics b. a szerb pártkört ma délután 4*/2 órára értekezletre hívta össze. Az értekezleten Z­s­i­v­k­o­v­i­c­s b. beje­lentette, hogy a nemzeti pártnak ma esti értekezle­tén indítványt fog előterjeszteni, mely a következő pontokat foglalja magában: »1. A Budapestre küldött okiratok Zágrábba hozandók vissza.­­' 2. Az ügy a regnicolaris küldöttséghez uta­sítandó. Azon esetben, ha a regnicolaris küldöttség azt találná, hogy az okiratok közt esetleg olyanok is for­dulnak elő, a­melyekre Magyarország igényt tart; 3. a dán és a magyar kormány felkérendők, hogy vegyes bizottságot küldjenek ki, mely a Magyar­­országot megillető okiratokat kiválassza és Buda­pestre vigye.« Zsivkovics K. felszólította a szerbeket, hogy fogadják el indítványát s azt a nemzeti pártkörben támogatásban részesítsék. Az értekezlet többsége azonban az indítványt nem fogadta el. Zágráb, szept. 30. A nemz­eti párt kör ma este 51/a órakor értekezletet tartott, melyen Khuen Héderváry gr. bán behatóan ismertette az okmányok ügyében elfoglalt álláspontját. Ezután Zsivkovics K. előterjesztette indít­ványát, mely fölött hosszabb vita fejlődött ki. Ez in­dítvány folytatólagos tárgyalása a holnap tartandó értekezletre halasztatott. Az értekezlet 8X/L órakor ért véget. Marosvásárhely, szept. 30. Marostorda megye törvényhatósága elhatározta, hogy Tisza Kálmán miniszterelnökhöz miniszterelnökségének tizedik év­fordulója alkalmából üdvözlő feliratot fog intézni. HÍREK. Szeptember 30. — Személyi hírek. Gróf Pejacsevich László volt horvát bán tegnap este a fővárosból Zlatinára utazott. — Trefort Ágoston vallás- és közokta­tásügyi miniszter az országgyűlés tartama alatt nem a déli órákban, hanem délután 4 és 6 óra között fogad. A legközelebbi szombaton már ez a beosztás lép életbe. — György Endre orsz. képviselő Salo­­nikiből Usküben és Vranjén át Nisbe érkezett s innen egyenesen Budapestre utazott. — Perponcher gr. tábornok, a német császár főmarsallja, mint a berlini lapok jelentik, Berlinből Budapestre utazott. — Foucher de Careil bécsi franczia nagykövet legközelebb Bud­a­pestre érkezik, hogy ismét néhány napot szenteljen a kiállítás megtekintésének. — Dr. Dobránszky Péter műegyetemi ny. r. tanár, mint hitelesen értesülünk, állásától fölmente­tett és nyugalomba helyeztetett; tanszékének betöl­tésére nézve egyelőre intézkedés nem történt. — A Kisfaludy-társaság a nyári szünet után ma tartotta meg első ülését. Az académia kisterme, melyben még nemrég jogászok, ügyvédek, bá­nyászok, kohászok, napok hosszú során csináltak paragraphusokat, kutattak, kovácsoltak komoly tudo­mányos értekezéseket a jövő számára néptelen padok előtt, ma pár rövid órára újra felöltötte a szépiro­dalmi ülések alkalmával már szokássá vált családias szint és zsúfolásig megtelt szép hallgatókkal. Az ülés délután 5 órakor kezdődött. Gyulai Pálnak, a társulat elnökének jóformán ideje sem volt az ülést megnyitni, mert nyomban V­a­d­n­a­y Károly kért szót, hogy gratuláljon. Meleg szavakkal fejezte ki az örömet és megtiszteltetést, mely az érde­mes elnöknek főrendiházi taggá történt kinevezésével a társaságot érte, annál is inkább, mert a legfelsőbb elismerés visszhangra talált magában a főrendiház­ban is, midőn Gyulait jegyzői sorába iktatta. »Az a fényes irodalmi jogczim — folytatta a szóló, — mely­­lyel a társaság elnöke bir, értékes­ ugyan, mert ma­radandóbb, minden polgári kitüntetésnél , de min­denesetre örvendhet a társaság, hogy midőn legaris­­tocraticusabb közintézményünkben ma már — de­­mocraticus vívmányként — a tudományos és irodal­mi munkásság is törvényhozói széket biztosít a legelső, ki ott a szépttudományi és költési érde­meket képviseli , és a társaság mélyen tisztelt és szeretett elnöke. Üdvözöljük tehát e helyen már csak ezért is, hogy e tény emlékezete a tár­saság jegyzőkönyvében szintén beiktatható legyen!« Szavait zajos és hosszas éljenzés követte, melynek lecsillapulta után Gyulai röviden és meghatottan mondott köszönetet a szives megemlékezésért. A tit­kári jelentésből kiemeljük azt, hogy újabban a társa­ság tőkéje három rendbeli adomány által gyarapo­dott. Az első hagyaték: néhai Ege Miklós vasúti kötvényekben 200 irtot hagyott a társaságnak; Kun József és egy magát meg nem nevező úr 200—200 írttal a társaság alapító tagjai sorába léptek. Beöthy Zsolt apróbb titkári jelentései után Gyulai Pál felette érdekes ajándékot mutatott be. Kisfaludy Ká­roly végrendelete ez, melylyel a társaságot Vö­rösmarty Béla ajándékozta meg, ki az ereklyé­hez Deák Ferencz által jutott. A végrendelet legér­dekesebb passusa az, melyben a költő meghagyja, hogy halála után 48 óra múlva szivét vagy szúrják keresztül, vagy metszék ki. Tóth Lőrincz bejelen­tette, hogy a társaság megbízásából azt képviselte a Fábián-ünnepélyen, a­hol hosszabb beszédet tartott. E beszédet a társulat évlapjában közölni fogja. Az első felolvasó Szász Károly volt, a­ki ez alka­lommal újabb Schiller-fordításaiból bemutatta »A harang«-ot. A közönség élvezettel hallgatta a gyönyörű költeményt s végezetül zajosan meg­tapsolta. Utána V­a­d­n­a­y Károly olvasta fel »A muszka világból« czimü tetszéssel fogadott emlé­kezését. Az elbeszélés a fegyverletétel napjai­ban játszik s a zsibói kastély környékéből in­dul ki. Vadnay a hallgatóságot eredeti humorával folyton derültségben tartva, ir le több szomorúan vig episodot, melyeket ő maga is átélt. Ilyen a zsibói fegyverletétel: Miskolcz, a felolvasó szülővárosa a forradalom végén, stb. A hallgatók a felolvasót meg­tapsolták és megéljenezték. Utána D­a­­­m­a­d­y Győző olvasta fel »Királyi jutalom«, »Vácz-Har­­tyán«-ban és »Petőfi szobra« czimü költeményeit, melyekkel átalános tetszést aratott. Az utolsó fel­olvasó Beöthy Zsolt volt, a­ki Vajda J­ános­­nak »Panaszok« czimü három kis hangulatteljes dalát mutatta be. A közönség mindeniket egyenként megtapsolta. Balázs Sándor felolvasása a jövő ülésre maradt. A zárt ülésen többek között Szász Ká­roly bemutatta Radó Antal a társasághoz benyúj­tott Petrarca-fordításának bírálatát. Szász Károly a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott a forditásról, s kiadásra ajánlván azt, áttétetett a könyvbiráló bi­zottsághoz. — Eljegyzés. Wayand Károly pusztaszentmi­­hályi tanító eljegyezte Drumár Ilona szintén puszta­­szentmihályi tanitónét. — October hatodika, az aradi vértanuk gyász­napja kegyeletes megünneplésére a fővárosi iparosok körében alakult bizottság október 1-én (csütörtök) este 8 órakor a VIII. ker. József-körút 46. szám alatti Csinger-féle helyiségben értekezletet tart. — Sándor czár és Sándor fejedelem. Arról, hogy az orosz czár milyen kelletlenül nyilatkozott a ruméliai események hívéről, Sándor bolgár fejede­lemről, már sok mindenfélét soroltak elő. Egy kül­földi lapban most arról olvasunk, hogy ez a szemé­lyes ellenszenv nagyon régi keletű, s még Battenberg herczeg gyermekkorából ered. III. Sándor czár, aki mint nagyherczeg rendkívül gyöngéd és szerető fia volt anyjának, e szeretetét nem ruházta át anyai nagybátyjára Hessen Sándor herczegre. Már kis ko­rában is ellenszenvet érzett a herczeg iránt, ki mint vitéz tábornok a Kaukázusban, a pétervári udvarnál befolyásos szerepet játszott. Midőn Sándor herczeg nőül vette Hauke grófnőt, emiatt elhagyta Pétervárt, Ausztriában szolgált sokáig és végre Darmstadtban telepedett le. Itt találkozott vele a nagyherczeg-unoka­­öcscs, s látta a herczeg fiát , az unokatest­vérét, kinél tizenkét évvel volt idősebb. A kis Battenberg már akkor is meglepte rokonait ta­láló feleleteivel. Egy alkalommal, midőn az orosz uralkodóval ebéd után együtt fekete ká­véztak, a kis battenbergi Sándor bizalmasan oda­simult II. Sándor czárhoz, bámulva a mellét díszítő érdemjeleket és kereszteket. A czárnak tetszett a gyer­mek érdeklődése, s azt mondá: »Ha majd egyszer, mint orosz tábornok megvered a törököket, kapsz te is tőlem egy ilyen keresztet.« Sándor nagyherczeg, aki akkor javában úszott a németgyűlölő áramlattal, hallotta atyja ezen megjegyzését, odasúgott bátyjá­nak : »Pedig német tiszt már épen elég van Oroszor­szágban !« Erre a Battenberg, aki a megjegyzést hal­lotta, azt mondá a nagyherczegnek: »Igaz, hisz önnek is német vér foly ereiben!« Mint tanuló egy szünidőt a pétervári udvarnál töltött 1870 és 73 között. Amint a nagyherczeg trónörököst meglátogatta, hallotta, amint bejelentetésére azt mondá a trónörökös a nála látogatóban volt Leuchtenberg herczegnek: »Adj Hauke grófnő fia!« Erre Battenberg herczeg, aki épen belépett, magát meghajtva így felelt: »Szabadjon császári fen­­ségedet üdvözölni! Én fia egyik Hessen Sándor herczegnek, akinek törzsfája négy századdal idő­sebb, mint a Romanovoké.« Amióta a trón­örökösből czár lett, legkevésbé sem halt el­lenszenve, melyet udvara előtt sem titkol, talán azért sem, mert a bolgár trónon szívesebben látta volna sógorát, Valdemár dán herczeget. Ez ellenszenv bizonyítékául szolgál egy megjegyzés, melyet 1881-ben mondott a czár. Egy orosz tiszt ugyanis, ki Bulgá­riából hazatért, azt beszélte, hogy a bolgár fejedelem, daczára az uralkodás gondjainak, talál elég időt vidám vadászatokra a Balkán erdeiben, s mint va­dász olyan erővel száll szembe medvével, farkassal, akár egy oroszlán. Erre a czár ásítva azt mondá: »Le Hon en Bulgarie ne vaut pas beaucoup« ; — a bolgár »lev« (lion) annyit is tesz, hogy bolgár frank­­értékű pénz, de e megjegyzést hallói úgy értelmezék, hogy a czár a bolgár fejedelemre mondá, hogy nem sokat ér. — Árvíz Ausztriában, Klagenfurtból jelentik táviratilag. A legutóbb pusztított elemi csapások következtében különösen Karintia dél-nyugati ré­sze, a Raibl-csatorna és a Gail völgye szenvedett sok kárt. A két előbbi völgyet 48 óráig tartott felhősza­kadás elpusztulással fenyegette, Raibl-t csakis a kato­naság gyors segítsége mentette meg a minden oldal­ról gyorsan előrohanó hegyi patakok elöntésétől. A vízáradatnak egy emberélet is esett áldozatul. A csa­torna völgye Saifnitz és Uggovitz közt teljesen víz alá jutott. A Luschari árokban levő völgyszorulatot a víz egészen megtöltötte és áttörte. Egy másik északi hegyi patak Saifnitzon át utat tört magának, s a me­zőket és országutakat egészen elárasztotta. Egy őrház összeomlott, egy másikból pedig ki kellett költözködni. Számos földcsuszamlás történt, melyek a vasutat nagy darabokon eltorlaszolták. A Rosenvölgyben nagy áradás volt, mely nagymennyiségű be nem ta­­­karított termést elpusztított. A Dráva-völgyben Flaschberget és Oberdrauburgot elöntötte a víz, de a hegyi patakok nem fenyegetnek veszélylyel. Legin­kább Lina helység forog veszélyben, hol a lakosság éjjel-nappal dolgozik, hogy a Tiflitz patak kiáradását megakadályozza . A postai pénzszállításra nézve fontos újítások lépnek életbe a holnapi nappal, október 1-ével. Ugyanis e naptól fogva pénzes levelek nyitva csak 300 frtot meghaladó értékkel 250 gramm súlyig adhatók fel s ezekért a szállítási díj mindig a feladáskor fizetendő. Ezen kívül a belső forgalomban közvetített közönsé­ges és távirati postautalványok, utánvételes küldemé­nyek és postai megbízások eddig 200 írttal meghatá­rozott maximális összege 300 írtra emeltetik fel, mely intézkedés a megszállott tartományokkal való forga­lomra is kiterjesztetik.­­ A canadai lázadás indián vezérei felett a battlefordi törvényszék ítéletet mondott. A »nagy medve« és nyolcz más vezér három évi fogságra ítél­tetett, tizenhat más törzsfő lopásért 2 és 17 év közt változó büntetéseket kaptak; négy vezért, a »vándorló szellem«-et, Mongrandot, Dressyman-t és Charleboist gyilkosságért kötél általi halálra, a »fényes szemű«-t pedig emberölésért húsz évi börtönre ítélték.­­ Óriási tűzvészek pusztítottak múlt héten a Dakota búzaföldeken, több ezer acre kiterjedésű terü­leten. Számos nagy tanyán az épületek mind odaég­tek. Az északi Pacific-vasút mentében Brainardtól nyugatnak egész Bismarck városig száz és száz mér­­földnyi vonalon két héten keresztül terjedt a pusztító elem. Most a tüzek jobbára el vannak oltva. — Sanyarú idők. A királyi táblánál és curiánál az egyetemi hallgatók tömegesen folyamodnak dijnoki állásokra, úgy hogy 4—5 üresedésben levő állásra — joghallgatók sőt orvosnövendékek és technikusok részéről is — közel 300 kérvény érkezett be. — A tegnapelőtti szélvihar a főváros közelében levő falvakban is nagymérvű pusztításokat vitt véghez. Kispesten, — mint az ottani elöljáróság bennünket értesít, — a vihar délután 1 és 2 óra közt óriási erő­vel tört ki, háztetőket megszaggatott, tűzfalakat, ké­ményeket döntött le, sőt a templom melletti harang­lábat is kidöntötte s oly erővel sújtotta a földhöz, hogy a nagy harang megrepedt. Egy nőt a leszakított gerenda életveszélyesen megsebesített. — Shakspere arczképe. Londonban, a Haymar­­ket közelében néhány hónappal ezelőtt Shakspere egy ismeretlen arczképét fedezték föl. E kép több éven át volt egy paddingtoni család birtokában, míg annak utolsó sarja mostani tulajdonosának, egy ke­reskedőnek adta el. A kép hátán több magyarázó vers van, 150 év előtti kelettel. Az arczképét azonnal lefényképezték, és sokszorosítani fogják. — A második szerelem. Regényes eset került elő a szegedi rendőrséghez érkezett akták közül. Egy szegedi szép asszony mintegy 10 évvel ezelőtt kiván­dorolt Németországba, s Heidenheim városban húzó­dott meg kis tőkepénzével. A minap a hatósághoz a németországi városból a belügyminisztérium utján vastag iratcsomag érkezett, mely a kivándorlott asz­­szony szív-ügyével és a szegedi hatósághoz intézett kérésével van tele. A szegedi asszony a német ható­ságnál jegyzőkönyvbe foglaltatta, hogy férjhez akar menni másodszor is s második szerelme csak úgy le­het boldog, ha Szegedről megküldik neki a honossági igazolványt és elhunyt első férjének halotti bizonyítvá­nyát,mert ezek nélkül nem esheti össze második szerel­mével a heidenheimi lelkipásztor. Első férje Svecsina József volt, aki, mint Ullmann Mária (így hívják a kivándorolt hölgyet) állítja, 1873-ban hunyt el róku­­son. A belügyminisztérium felhívta a hatóságot, hogy a nő kérését teljesítse. Bende Antal rókusi biztos, mint a­kinek kerületében a nő valaha lakott, azonnal megtette a lépéseket a halotti bizonyítvány beszerzése iránt, de Svecsina József neve 10—15 évre vissza­menve se fordul elő a halottak névsorában. Talán a város valamely más kerületében hunyt el a férj, gon­dolta a biztos s midőn kutatni kezd, rókusról elébe vezetnek egy őszbecsavarodott hajú, rongyos koldust. Mi a neve ? Kérdik tőle. A boldogtalan felel: — Sve­csina József. — Kleopatra. Mint egy berlini lap írja, az ot­tani múzeumnak fölajánlották Kleopátrának egy, a Hadrian-villában talált arczképét megvásárlásra, mely égetett viaszfestékkel van készítve, s 16 db. kő­ből áll. E képet, a­midőn a királyné véget vetett éle­tének, hogy Augustus diadalszekere előtt mennie ne kelljen, Augustus parancsára készíték a holttest után, hogy szép királynő legalább in effigie ott legyen a diadalmenetben. A kép szemközt ábrázolja Kleopát­rát, fején a Ptolemaeusok koronájával; bíbor köpenye egyik karját és mellét fedetlen hagyja, s míg karja alsó részére rácsavarul a sárga foltos vipera, mellén már ott látható a marás. Kleopátra ajkán egy vér­­csöpp van. Az aracz rendkívül szép, szabályos, de nem egyptomi typus. A képet a berlini múzeumnak 600,000 márkáért kínálják. — Öngyilkosság boszuból. Odessában élt egy gazdag, Nikolajev nevű család, mely apa, fiú és leány­ból állott. Nikolajevnek van három háza, melyek egyikében korcsmát, másikában vendéglőt tart fenn. Neje halála után 15 éves fiára bízta a korcsmát, míg a vendéglőt lányával együtt vezette. A fiú, akit csak nehezen lehetett ellenőrizni, kisebb összegeket tulaj­donított el néha, elmulatva azokat kedve szerint. Ez meglehetős ideig tartott, míg az apa nyomára jött ez üzelmeknek, s a fiút »állásáról« elmozdította. A fiú valahogy ismét módját ejtette annak, hogy a­ pénztárhoz férkőzzék, s onnét 50 rubelt el­emeljen. Atyja megfenyítette érte, s ez időtől kezdve a fiú állandó haragot tartott atyja ellen. Néhány nappal nővére esküvője előtt, mely e hó 24-ére volt kitűzve, azzal fenyegetődzött a fiú, hogy az esküvőt megakadályozza. Terve kiviteléhez össze­hívta pajtásait, s azt mondta nekik, hogy majd meg­mutatja ő, mint kell boszut állani az olyan apán, aki fiával rosszul bánik. »Látjátok? Így!« mondá, s fölkapva egy forgópisztolyt, főbe lőtte magát. Az elő­siető apa csak annyit mondott: »Az ilyen fiútól nem­­ is lehetett egyebet várni!« Az egész dolgot különben annyira közömbösen vette, hogy még lánya esküvőjét sem halasztotta el. — Fővárosi krónica. Balesetek. A Simon-féle sör­csarnok pinczéjébe tegnap oly vigyázatlanul eresztettek le egy hordót, hogy a pinezében dolgozó Kalyok Mária 12 éves cseléd jobb lábát összezúzta. A leányt a Rókus­ban ápolják.­­ A magyar államvasutak személypálya­udvarában tegnap egy mozdony Námeczky Ferencz 44 éves női munkást elütötte, ki ennek következtében jobb lábán oly súlyosan megsérült, hogy a Rókusba kellett szállítani.­­ Az ital hallottja, Szék Ferencz 28 éves kocsis tegnapelőtt este részegen tért haza (Kárpát-utcza 21. sz.), a­hol hirtelen összerogyott és szörnyet halt. Bonczolása alkalmával hullamérgezést constatáltak. — Kifogott holttest. Tegnap délután 3 órakor az eskü­téri hajóállomás előtt 35—36 éves, a munkásosztályhoz tartozó férfi holttestét fogták ki a Dunából. Bevitték a halottas házba. Fővárosi ügyek. A főváros közgyűlése. R­áth főpolgármester meg nyitván a szépen lá­togatott közgyűlést, bejelenté, hogy október 4-én a király neve napján d. e. 10 órakor a helyőrségi templomban ünnepélyes isteni tisztelet lesz. Nem kétli, a főváros ez alkalmat is megragadja hódolatá­nak és üdvkívonatainak kifejezésére. Ez okból fölkéri a biz. tagokat az isteni tiszteleten minél nagyobb számmal megjelenésére s a főváros üdvözletének a mi­niszterelnök előtt való tolmácsolására küldöttséget kér kiküldetni. Az indítvány elfogadtatván, a kül­döttség megalakítása az elnökre bízatott. A kereskedelmi académia vezénylő bizottsága meghívja a fővárost az académia új épületének zárkő­­letételi és megnyitó ünnepére, mely október 21-én d. e. 11 órakor lesz. Úgy a tanács mint a közgyűlés kép­viseltetni fog az ünnepen. Orotta polgármester meghívja a fővárost a fiumei színház okt. 3-án leendő zárkőletételi ünnepére. Elhatároztatik, hogy a tanács a saját ke­beléből küldjön egy-két képviselőt, a közgyűlés tag­jaiból pedig önkéntes csatlakozás útján jelenjék meg néhány velük. Palotai Fülöp abból az alkalomból, hogy egy új ház építését fejezte be, 150 frtot küldött a fő­polgármesterhez jótékony czélra. Ebből 50—50 írttal az Erzsébet árvaleányház, Josefinum és izr. nőegylet részesül.

Next