Nemzet, 1889. április (8. évfolyam, 2367-2395. szám)

1889-04-08 / 2374. szám

Szerkesztőség : Ferencziek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 2 kr. 2374.. (97.) szám. Beerereli kiadás. Budapest, 1889. Hétfő, április 8. Kiadó-hivatal , Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra .......................... 2 frt. 3 hónapra .................. 6 > 6 hónapra .. ........................ 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 » Egyes szám 2 kr. Vili. évi folyam. Budapest, április 7. A Wittek osztályfőnöknek, az osztrák kereskedelmi minisztérium képviseletében a bécsi Reichsrath tegnapi ülésében tartott beszéde, melyet alant bőven ismertetünk, úgy hangját, mint tartalmát illetőleg, Budapesten bizonyos meglepetést keltett. Hogy az osztrák kormány képviselője magát egy Bécsben székelő magánvállalattal mintegy azonosítja, arról ezúttal nem is szólunk; de hogy az osztályfőnök úr, buzgalmában teljesen megfeledkezni látszik a közös vámterületről és az abból a monarchia mindkét államára egyformán eredő kötelezettségekről, az az erősebb visszautasítást is igazolná. Reméljük is, hogy az osztrák kormány kellően tájékozást fog nyerni azon benyomás felől, melyet a képviseletében szólott osztályfőnök úr szavai minden elfogulatlan olvasóra tettek. Mi, kik mindig gondosan kerültünk és jelenleg is kerülni óhajtunk mindent, mi a monarchia két állama között esetleg felmerülhető érdekellentéteket élesítené, csak őszinte sajnálkozásunkat fejezhetjük ki az osztályfőnök úr e szavai felett. Úgy látszik, elfelejtik Bécsben, hogy ha némely magyar iparczikk piacra talált is Ausztriában, azért kivitelünk Ausztriában még mindig igen csekély, viszonyítva az osztrák behozatalhoz Magyarországba. Tudvalevő dolog, hogy csaknem minden egyes osztrák iparczikknek Magyarország egyik főfogyasztója, hogy tehát végzetessé válható szolgálatot tesznek az osztrák iparnak azok, kik ily összehasonlításra kényszerítik a magyar közönséget. A magunk részéről nem provokáltuk ezt az összehasonlítást, másrészt azonban biztosíthatunk mindenkit, amit illet, hogy ha az osztrák kormánynak tetszik a kezdeményezést megtenni, a válaszadásra minden téren a kellő készséget meg fogja találni. Constatálni kívánjuk azonban előzetesen is, hogy ez iránt az első lépés nem magyar részről eredt. Ha tehát a Wittek osztályfőnök úr által megindított discussio kellemetlen következményekre találna vezetni, az osztrák közvélemény és főkép az osztrák iparosok ne okoljanak ezért senki mást, mint akit e tekintetben a felelősség megillet. Boulanger nem unja meg végtelenül ismételni elcsépelt phrasisait. De valószínűleg nem sokára egyedül lesz, aki nem unja azokat. Naguet senator ma Bellevilleben olvasott föl egy nyilatkozatot a híres generálistól, amely ismét hemzseg a hazamentő semmitmondásoktól: becsületes köztársaság, a Parlamentarismus veszedelmei, Francziaország consolidálása, a nép uralma, a zsarolók kiirtása, fogadkozás saját önzetlen republicáni érzelmei mellett, mindez összevissza, gyors egymásutánban követi egymást. Boulanger ez alkalommal szembeszáll Antoine-nal is, a Párisba vándorolt elsassival, aki tudvalevőleg már többször nyilatkozott Boulanger ellen. Boulanger ezenmanifestuman sem fog nagyobb hatást csinálni, mint többi hasonló szájhősködései. Páris közönyös maradt a hazafias liga vezetői ellen indított per iránt, nevetett a brav général brüsszeli futása fölött és valószínűleg ásítozik most már Naquet által fölolvasott beszédein. Francziaország pedig örül, hogy akadt végre kormány, amely ránczba meri szedni azokat, akik könnyelmű játékot űznek nyugalmával. BELFÖLD, Budapest, ápr. 7. (A képviselőház ülése.) A képviselőház holnap, április hó 8-án, hétfőn, d. e. 10 órakor illést tart. Napirend: A Magyarország és Horvát-Szlavonországok közt az 1886. évre eszközölt leszámolás megvizsgálásáról, az 1885. és 1886. évi közösügyi zárszámadásokra alapított leszámolások szerint Magyarország terhére mutatkozó tartozás fedezéséről s az 1887—88-ki közösügyi költségekre a magyar korona országai által pótlólag fizetendő összegekről szóló törvényjavaslatok harmadszori megszavazása, s ezután a pénzügyi és közlekedésügyi bizottságok jelentéseaz első magyar-gácsországi és a magyar-nyugati vasutak magyar vonalainak megváltásáról« szóló törvényjavaslatot illetőleg; a közlekedésügyi bizottság jelentése »a Vág jobbparti érdekeltségnek az 1885. évi XXIII. t. sz. 82. §-a értelmében ármentesitő társulattá történt alakításáról« szóló előterjesztése tárgyában; a közgazdasági bizottság jelentése »a liechtensteini fejedelemséggel kötött adó- és vámegyesülési szerződés (1876. XLVIII. t. sz.) módosítása iránt létrejött pótegyezmény beczikkelyezéséről« szóló törvényjavaslat tárgyában; a közgazdasági bizottság jelentése »a Fiume és Trieszt szabadkikötők területének az osztrák-magyar általános vámterületbe való beolvasztására nézve az 1887. évi XXIV. t. sz. 2.§-ában kitűzött határidőnek elhalasztásáról« czimű törvényjavaslat tárgyában és a számvizsgáló bizottságnak jelentése a képviselőháznak az 1888. július 1-étől ugyanaz évi deczember 31-ig vezetett pénztári számadásai megvizsgálása tárgyában. Budapest, ápr. 7. (A miniszterelnök a királynál.) Ő felsége a király, — mint a »Bud. Corr.« írja — Tiszai Kálmán miniszterelnököt ma hosszabb kihallgatáson fogadta, is Budapest, ápr. 7. (Az új miniszterek kinevezése.) Mint a »Bud. Corr.« értesül, a három új miniszter kinevezésére vonatkozó legfelsőbb kéziratok aligha fognak előbb közzététetni, mint a hivatalos lap csütörtöki számában. Az államtitkári állásokra vonatkozólag — magától érthetőleg — csak azután fog elhatározás létrejöhetni, miután az uj miniszterek hivatalaikat átvették. — Szapáry Gyula gróf, Szilágyi Dezső és Wekerle Sándor képviselők, megtörtént kineveztetésük után uj választásnak fogják magukat alávetni választókerületeikben. Budapest, ápr. 7. (A pozsonyi hid.) A »Bud. Corr.« jelentése : Az a hir, hogy Baross közlekedésügyi miniszter ma Pozsonyba fog utazni, hogy ott részt vegyen az új dunai híd alapkőletételének ünnepélyességén, alaptalan. — A híd építésére vonatkozó törvényjavaslatot még a képviselőház egyáltalán nem is tárgyalta. Budapest, ápr. 7. (A német nyelvi rendelet hatása.) Az »Egyetértés« márcz. 31-iki vasárnapi számában »A német nyelvi rendelet hatása« czímmel egy közlemény jelent meg, mely szerint a nagyszombati főgymnasium egyik, állítólag jeles és jó előmenetelő tanulója a német nyelvből tanúsított csekély haladása miatt vesztette volna el a tandíjmentességet. Ezen, úgy látszik tendentiosus hít, mint értesülünk, épenséggel nem felel meg a valóságnak, amennyiben a szóban levő tanuló azért vesztette el tandíjmentességét, mert nemcsak a német nyelvből, hanem azonfelül még más tantárgyakból is hanyatlott, s mert erkölcsi tekintetben is súlyos kifogás alá esett. Mellékesen megjegyezhetjük, hogy a nagyszombati főgymnasium érseki intézet lévén, tandíjügyeiben teljesen független a vallás- és közoktatásügyi minisztériumtól. Budapest, ápr. 7. (Regue-megváltás.) Az igazságügyminisztérium a következő rendeletet adta ki a telekkönyvi hatósággal felruházott valamennyi bírósághoz: Több oldalról hozzám intézett panasz folytán a kir. pénzügyminiszter úrral egyetértőleg értesítem a kir. bíróságot, hogy az italmérési jövedékre vonatkozó kártalanítási eljáráshoz szükséges telekkönyvi másolatok az 1888. XXXVI. t. sz. 27. §-a értelmében a telekkönyvi hatóságok részéről bélyegmentesen adandók ki. A telekkönyvi kivonatok hitelesítési záradékában a bélyegmentes kiállítás czélja mindenkor határozottan kiteendő. Budapesten, 1889. évi április hó 5-én. Az igazságügyminiszter helyett Tereszky István államtitkár. AUSZTRIA. Budapest, ápr. 7. (Intézkedések a magyar liszt ellen.) Az osztrák birodalmi tanács képviselőházának tegnapi ülésén, dr. Wittek lovag osztályfőnök kormányképviselő hosszabb beszédet tartott azokról az intézkedésekről, amelyeket az osztrák kormány a magyar liszt ellen életbe léptetett. Beszéde oly részleteket tartalmaz, hogy szükségesnek tartjuk azt bő kivonatban ismertetni meg olvasóinkkal. Dr. Wittek, beszéde elején az osztrák kereskedelmi minisztériumnak magatartását az osztrák, kivált a cseh malomipar sajnálatraméltó szorult helyzetével szemben a következő classicus idézettel jellemezte: »Vos exemplaria graeca nocturna versate manu, versate diurna«, míg a minisztérium tisztviselői számos utazásaik s vizsgálataik közben azt mondhatták : »delectant domi, nobiscum peregrinantur, rusticantur«, — röviden a malomipar ügye egy év óta foglalkoztatta a minisztériumot. A minisztérium tárgyalásokat folytatott a vasutakkal s igyekezett a különböző tényezőkre befolyást gyakorolni és végül belátta, hogy a leküzdendő akadályok nehézségei az ipar szorultságát okozó számos körülményekre vezetendők vissza. A kérdésről, így folytatja a szónok, az osztrák kereskedelmi és a magyar szakminisztérium közt írásbeli tárgyalás folyik, mely még nincs befejezve. Ismételt iratváltás történt s mondhatom, hogy mindkét részről az illető álláspont védelmére felhozott mozzanatokat behatóan és kimerítően igyekeztek érvényre emelni. A magyar királyi kormány azon javaslatunkra, hogy a gabona és liszt szállítási viszonyait a két állam kölcsönös forgalmában egyértelműleg, iparunkra nézve hasznosan alakítsuk, azt válaszolta, hogy ez irányban meg nem kötheti kezeit, mert a hajózás az, melynek eljárása a magyar államvasutak azon tarifaintézkedéseit előidézte, akik nálunk oly sok és alapos panaszra adtak okot. És itt eljutottam arra a pontra, amely az egész ügy alakulására a leglényegesebb befolyással bír és a vasúti tarifákat nem érinti, és ez a hajózás befolyása. Tisztelt ház! A hajózás fejlődése és pedig a dunai hajózásé, melyről szó van, olyan, hogy közgazdasági szempontból elszomorítónak kell neveznünk. A nagy, hatalmas folyamon, melyet sok millió áldozattal szabályoztunk, nem lendül fel a hajózás annyira, mint kellene. A vasutak mind erősebb gyűrűvel szorítják vissza a hajózást, mely alig bír megélni a vele versenyző közlekedési eszközök miatt. Honnan van ez ? Ennek oka azt hiszem abban van, hogy verseny, igen éles verseny lépett helyébe az eddig hosszú időn át fenállott ama viszonynak, amely mellett mind a két közlekedési eszköz jól megélhetett. Azelőtt a hajózás osztozott a vele egyirányúan haladó vasutakkal feladatában s az a bécsi elv volt érvényben, mely sok életbölcsességet foglal magában s e mellett társadalompolitikai igazság: »élni és élni hagyni!« Ettől az elvtől újabban eltértek és ennek a következése a hajózás kétségbeesett erőfeszítése a végből, hogy magát fentartsa és a harcz oly szállítmányokért, melyek különben szigorúan véve, nem is képezhetnék vita tárgyát, a hajózási tarifák leszállítása és a vasutak tarifáinak e leszállítással indokolt csökkentése. Mindezek a viszonyok megbeszélés tárgyát képezték a magyar királyi közlekedési minisztériummal és a kereskedelmi minisztériumnak volt alkalma utalni arra, hogy a verseny oly éles felfogása, mint aminőt most a magyar vasutak a hajózással szemben gyakorolnak, messze túlmegy a tárgyilagos szokásokon. Mert mindig az volt az alapelv, hogy a hajózásnak a vasút, kifogás nélkül, kissé alacsonyabb díjtételt enged. Hiszen a hajón való szállításnak annyi az inconvenientiája, hogy a vasútnak nincs szüksége a hajózási díjtétellel számszerűleg való egyenlőségre, mert a vasút, még ha kissé drágább is és a hajózásnak a fennállást és a szállítás lehetőségét megengedi, még mindig megtartja túlsúlyát azokra a szállítmányokra nézve, melyeket gyorsan kell szállítani, melyeknek az időjárástól függetlenül és sértetlenül kell rendeltetési helyükre eljutni. Ebben az irányban a magyar minisztériumot nem tudtuk meggyőzni, ott azt az érvet hozták fel, hogy fontos vasúti-kincstári tekintetek kényszerítik a magyar államvasutakat a dunagőzhajózási társasággal a túl erős versenyharcz vitelére. Önkéntelenül felötlik az a gondolat, vájjon csak vasúti pénzügyi s nem más tekintetek is idézik elő azt a versenyharczot. A magyar minisztérium nem fogadta el azt az ellenvetést sem, hogy a magyar államvasutak eljárása a mindkét részről megállapított áruosztályozást megzavarja, minthogy a hivatalos díjszabás szerint lisztet olcsóbban szállítnak Magyarországból Csehországba, mint gabonát. Erre, a mi részünkről jelentékeny sérelmet képező ellenvetésre azt válaszolta a magyar minisztérium, hogy ez a gyakorlatban nem oly veszedelmes. Van ugyanis egy közzé nem tett vissztérítmény, mely szerint olcsóbban is lehet Magyarországból Csehországba szállítani, mint a hivatalos díjtétel mellett. A mi részünkről ebben orvoslást nem láthatunk, mert a közönség a hivatalos díjszabáshoz kénytelen alkalmazkodni és mi érdekeltjeinktől, különösen malomérdekeltjeinktől nem kívánhatjuk, hogy üzleti összeköttetésbe lépjenek egy oly magyar szállító céggel, mely a kiváltságos refactia boldog birtokában van (Hevera képviselő közbeszól: Nem is volna jó!) A kereskedelmi miniszter álláspontja tehát ennyiben körvonalazható és ez a tárgyalás tulajdonképeni eredménye: a magyar részről történt eljárás alkalmat adott az osztrák kereskedelmi minisztériumnak annak a constatálására, hogy a megállapított osztályozási sebemet először magyar részről szegték meg s hogy ebből már a viszonosság tekintetéből is reánk nézve beállott a teljes cselekvési szabadság, hogy tehát, fentartjuk magunknak iparunk megvédését oly rendszabályok útján, a minőket tekintet nélkül az osztályozási schemára alkalmasaknak tartunk. (Helyeslés jobbról. — Hevera képviselő közbeszól: Csak jól!) Ezzel oly lépést jelezhetek, mely a tényállás megvilágosításához hozzájárul.« A szónok azután elmondja, hogy a kerereskedelmi minisztérium azon volt, hogy a szóban forgó iparczikkekről statistikai adatokat szerezzen és a változásokat az osztrák tartományokban kellően ellenőrizze. Az 1885-ki iparstatistika adatai szerint a birodalmi tanácsban képviselt országokban, Dalmatia kivételével, 30 millió métermázsa vagyis, 3 millió tonna lisztet és egyéb őrleményt termeltek, importáltak a külföldről 2500 tonnát, behoztak Magyarországból 230,000 tonnát s összesen kitesznek 3.232,500 tonnát. Levonva ebből a kivitelt Ausztria fogyasztása lisztben és őrleményekben 1885-ben 3.174,400 tonnára rúgott. A lakossághoz viszonyítva jutott minden lélekre 1-44 métermázsa. Ami azt a kérdést illeti, hogy milyen mennyiségű liszt jön forgalomba, erre nézve a következő adatok állanak. A fontosabb osztrák malomállomásokon feladtak 1885-ben 3.816.821 tonnát ebből esik Csehországra 63834 tonna, 1886-ban 408.529 tonnát ebből esik Csehországra 72,350 tonna. Magyarországból eredő lisztszállítmányok leadása osztrák vasúti állomásokon 1885-ben kitett 189,628 tonnát. Csehország nagyobb mértékben fogyasztója a magyar lisztnek mint átlagosan a többi országok, mert 1885-ben a fentebbi mennyiségből Csehországra jutott 63,064 tonna, 1886-ban Ausztriában leadtak 171,041 tonna magyar lisztet, ebből esett Csehországra 54,000 tonna, 1887-ben leadtak Ausztriában 200,381 tonna magyar lisztet, ebből jutott Cseországra 71,186 tonna. Míg tehát a Magyarországból érkező liszt leadása, az Ausztriában eszközölt lisztfeladásnak közel 50 ° C-át teszi, a birodalmi tanácsban képviselt összes országokat tekintve, addig Csehországba annyi magyar liszt érkezik, amennyi osztrák liszt ott feladásra kerül. Még egy mozzanatot kell kiemelni, a hajózás befolyását, mert ha azt is bevonjuk, akkor a behozatal Magyarországból sokkal jelentékenyebb. A vasúton, hajón és tengelyen eszközölt lisztbehozatal Magyarországból Ausztriába, kitett 1885-ben 228,400 tonnát, 1886- ban 240,000 tonnát, 1887-ben 264,000 tonnát, ellenben a magyar liszt kelendősége a külföldön 131,000 tonnáról 1885-ben, csökkent 118,000 tonnára 1887-ben. Szóló ezután így folytatja előadását: »Eltekintettünk attól, hogy a közvetlen tarifák felemelésére gondoljunk, amint azt bizonyos oldalról indítványozták, egy felemelésre, amely nem csupán tőlünk függ. Mi legföljebb a direct tarifában való részesedésünket emelhetjük fel, de viszont Magyarország épp úgy leszállíthatja a maga részesedését. Ezzel tehát mit sem érnénk el. Azon további eszmével, hogy szüntessük meg Magyarországgal a közvetlen forgalmat, azt hiszem nem kell foglalkoznom. Régebben azt ajánlották, hogy a gabona általános declassificatiója vitessék keresztül, ami oly intézkedés, amely első tekintetre plausibilisnek látszik, mivel a liszt tényleg magasabb értékű árvezik, és ma a viszony olyan, hogy a liszt egyenlő, sőt még olcsóbb díjtételek mellett jön Magyarországból Csehországba, mint a gabona. De ettől is el kellett tekinteni, mégpedig a mezőgazdák érdekében. A gabona declassificatiója a magyar gabonának is javára válnék és mezőgazdaságunkat kedvezőtlen helyzetbe juttatná. Továbbá attól is el kellett tekinteni, hogy a lisztre kilométer tarifát alkalmazzunk és pedig a következő megfontolásból : A kilométertarifa akkor, ha a díjtételek magasak volnának, malmainkra nagy csapás volna, ha pedig a díjtételeket alacsonyra szabnék, az osztrák malomipar azon része, mely közel esik a magyar határhoz, Bujtatnék. Ha végre csak egyedül az osztrák lisztnek adnánk olcsó tarifát, minden más, tehát a magyar lisztre is, túlságosan magas díjtételt szabnánk, amelynek csak az volna a czélja, hogy a nem osztrák liszt forgalmát ellensúlyozza, akkor ez tulajdonképen prohibitív tarifa és oly kihívás volna, amelyet helyesebb mellőzni. Arról is beszéltek, hogy a raktárkedvezmények ellen kellene erélyesen fellépni. Több oldalról kifejezés adatott ama gyanúnak, mintha a raktárkedvezmények nagyobb mértékben válnának előnyére a magyar termékeknek, semmint a mienknek. De mit szólna hozzá a kereskedelem, ha betiltanák a raktárkedvezményeket? Elvégre a kereskedelem szintén lényeges tényező és ezekból az ilyen dolgokból óvatosan kell eljárni. Csak azt az egyet lehet követelni, hogy a raktárkedvezmények egyenlőképpen adassanak meg a feleknek. És ha ez így van a kedvezmények ellen nem sokat lehet tenni, a malmok és ügynökeik dolga, hogy éljenek a kínálkozó kedvezményekkel és nem tehető fel, hogy az osztrák ügynökök kevésbbé szívesen látják a keresetet, mint a magyar malmok ügynökei A kereskedelmi minisztérium elsősorban azzal kezdte acióját, hogy a vasúti igazgatóságokat felhívta, hogy a helyi forgalomban a lisztre nézve léptessék életbe az osztrák állami vasutak tarifáját, amely intézkedés czélja a belföldi malmokat termelvényeik kelendőségében támogatni.Ezzel azonban, így folytatja a szónok, nincs az ügy elintézve. Tudvalevő, hogy a dolog súlypontja abban van, hogy malmaink nemcsak belföldi terményből dolgoznak, hanem rá vannak utalva a magyar gabonára nagy mértékben. Ebben magában nagy megnehezítés foglaltatik. Ha lehetne nekünk Magyarország számára díjszabásokat készíteni, akkor azok a magyar gabonára nézve természetesen igen olcsók, a magyar lisztre nézve jó drágák volnának. De azt is kívárnók, hogy lehetséges legyen malmainknak magyar gabonát nyereséggel feldolgozni. Ezt a czélt fájdalom még nem érhettük el. Nyíltan megvallom, hogy az életbe léptetett mérséklések daczára, csakis a belföldi gabona őrléséről, tehát csakis azokról a lisztnemekről gondoskodtunk, amelyeket honi gabnából készíthetünk. A magyar gabonára nézve a dolog még mindig igen kedvezőtlen és pedig azért, mert mint már említettem, mert a magyar gabona díjszabási tételei még körülbelül ugyanolyanok mint a magyar lisztéi. Budapestről Prágába a díjszabás 100 kgrként 1 frt 25 kr gabonáért és 1 frt 243 kr lisztért és őrleményekért. Ha már most kiszámítjuk, mennyi jut malmainknak, ha ily díjtétel mellett magyar gabonát szereznek be és az abból készült lisztet a nagy kereskedelmi piaczokra, kivált Prágába eladják, fájdalom igen kedvezőtlen szám lesz az eredmény. Alapos okunk van tehát arra, hogy az actiót ne tekintsük befejezettnek, hanem tovább vezessük. Remélhetőleg sikerülni fog a bajoknak hatással ellenállni. A kormány képviselője megjegyzi még, hogy az osztrák malmok e díjszabási kedvezményei mellett még külön kedvezmény van számos malomra nézve és hogy a morvaországi és sziléziai malmokról, valamint a galicziai malmokról is történt gondoskodás. Ezeknek megkönnyítették a közeli magyar határról való magyar gabonaszállítást Azonkívül az új vasutak engedélyezésénél feltételeket szabtak a malomipar érdekében és uj határozmányt vesznek fel az engedélyokmányba, melyeket esetleg oly régi vasutaknál is alkalmazni fognak, melyek uj engedélyt kérnek. Végül a minisztérium oda hatott, hogy az 1885. márczius 1-i átviteli díjszabás gabonára és őrleményekre, Budapestről Csehországba — az a díjszabás, mely a Dunagőzhajózás visszatérítményei következtében a magyar államvasutak rendszabályaira okot adott, — a vízi úttal kapcsolatos vasutak által felmondassék. Sikerült is, miután az osztrák államvasutak erre példát adtak, az osztrák északnyugati vasutat a felmondáshoz való csatlakozásra rábírni és elesett annak a panasznak az oka, hogy e vasutak a hajózással közreműködnek a magyar lisztbevitelnek Csehországba való megkönnyítésén. A szónok azzal végezi beszédét, hogy az osztrák kereskedelmi minisztérium teljes nyomatékkal igyekezni fog az ügyben eljárni és tovább fog haladni azon az úton, mely már most is részben eredményre vezetett volna, hogy Boulanger egy képzelt veszedelem elől menekült. Az által, hogy actióját folytatja, látszólagos igazolást nyújtott a szökésre s igy lehetővé vált, hogy azok, akik különben elpártoltak volna tőle, részén maradhattak. Az ítélet indokolása, amelylyel a hazafias liga vád alá helyezett tagjai, Lassant, Turquet, Laguerre, Naquet, Dérouléde, Richard és Galliau azon vád alól felmentettek, hogy titkos társulatot alakítottak, de mint a hatóság által nem engedélyezett társulat tagjai, a btk. 291. és 292. czikkei alapján vétkeseknek és 100—100 franc pénzbírságra ítéltettek, teljes szövegében így hangzik: Tekintetbe véve, hogy az 1882-ben alapított hazafias liga, mely a végből alakutatott, hogy a haza erkölcsi és physikai erőinek emelését s a katonai neveltetés fejlődését támogassa, 1888. évben eredeti szerepéből kivetkőzött, hogy a politikai és választási propagandára czélró társulattá alakuljon; tekintetbe véve, hogy a vádlottak valamennyien részt vettek annak vezetésében, hogy a társulatot a kormány soha sem erősítette meg, tehát soha sem állott törvényes alapon, hogy az efféle társulatok a btk. 291. és 292. czikkei ellen s az 1834. április 10-ki törvény 1. és 2. czikkei ellen, melyek teljes érvényben vannak — vétenek; tekintetbe véve azt, hogy a vádlottak a vétséget elkövették anélkül, hogy előzőleg hatóságilag intést kaptak volna s hogy a kormány hallgatólagos jóváhagyása mentségül fel nem hozható, minthogy ha a liga közvetve, vagy közvetlenül az állam védelmét élvezte, az a liga első alakjában s nem pedig azután történt, hogy 1888-ban a társulat átalakíttatott politikai társulattá; hogy a bona fides-re nem hivatkozhatnak, mert a ligisták igen jól tudták, hogy autorizálva nem, csak tűrve voltak, s az utóbbi csak enyhítő, de nem felmentő körülmény lehet; ellenben tekintetbe véve azt is, hogy elvileg titkos társulatnak csak az tekinthető, amelynek létezése titokban marad; s hogy bár ama társaságok is titkosaknak tekinthetők, melyek alakítása a nyilvánosság előtt történik, de amelyek a nyilvánosan bevallott czél mellett titkos, csupán a beavatottak előtt ismert czélra törekszenek, de mivel a liga létezését előadások, hirdetmények, röpiratok és ujságczikkek utján köztudomásra hozta s hogy híveinek s összejövetelük jelleme a titkos voltuk állítását megczáfolja s hogy az 1888. május 22-én kiadott felhívásukban nyíltan, mint a választási adtusra czélzó egyesülésnek mondták magukat, midőn kimondták, hogy a liga czélja a köztársasági intézmények reformja s a nemzeti mozgalom propagandája s tekintetbe véve, hogy választási agitatiojuk s a választásokat szem előtt tartó szervezésük nem maradt elrejtve; hogy a szétküldött köriratból az tűnik ki, hogy a bizottságokká való beosztás czélja a ligának permanentiában való maradása volt, a feloszlatás esetében is s az ellenkező be nem bizonyittatott; hogy ezen körirat felett a vita összejöveteleken, kávéházakban és étkező helyeken folyt; hogy mindenki jelen lehetett azokon és családját s barátait is odavihette; hogy ezen közlések sem titokteljesek, sem bizalmasak nem voltak; hogy az Apténál elkobzott irat Apté egyéni tervezete, tartandó beszédéhez, amelyről nincs beigazolva, mintha a liga bármelyik tagja helyeselte volna s hogy azt közzétették, sőt újságokban is volt róla szó, igy tehát a titkos társaság bűnjelei ez esetben hiányzanak — a vádlottak ezen vád alól felmentetnek. Enyhítő körülményül szolgál az, hogy a hatóságok tűrték. Az ítélet kihirdetése után Dérouléde felkiáltott: Éljen Boulanger! Éljen a köztársaság! Éljen a liga! Éljenek a független bírók! A per eredménye a miniszteri pártnál ugyan megütközést szült, de mivel a fő érdekeltség Boulangerre irányul, nem igen beszélnek róla. Boulanger terveire nézve azt az érdekes hírt táviratozzák a »N. W. Tett«-nak Brüsszelből, hogy a tábornok május havában Dérouléde, Laur és Ledérisse társaságában Oroszországba fog utazni. Brüsszelben nagyban folyik a tanácskozás a tábornok és a látogatására jövő hívek között. Robert Mitchell és Loqueyssie, kik tegnap érkeztek oda, miután Boulangerrel értekeztek, Victor Napoleon herczeghez mentek. ZED-ChILIF’CILID. Budapest, ápr. 7. (Boulanger és a liga ügye.) Boulanger megszökésére nézve a »N. Fr. Presse« párisi tudósítója felette érdekes versiót hallott franczia parlamenti körökben, amelyeket hivatalos forrásból eredőknek mond, habár egyes részlet tekintetében tévedés is lehet benne. Ezen értesülése szerint a kormány, mielőtt elhatározta volna, hogy Boulanger ellen elfogatási rendeletét kibocsátja, a miniszterek bizalmas tanácskozásra gyűltek egybe, amelyen részt vettek Galliset, Saussier és Billot tábornokok, mind a három Boulangernek határozott ellenfele. A három tábornok úgy nyilatkozott, hogy Boulangernek haditörvényszék elé állítása lehetséges, sőt szükséges s elítéltetése esetében a legsúlyosabb büntetés, talán a halálra ítélés (execution) vár reá. Azonban ezen eljárás ellen nem csak Freycinet hadügyminiszter szólalt fel, hanem Constans belügyminiszter és Thévenet igazságügyminiszter is. Boulanger, ki ezen tanácskozásról értesült, de nem tudta, hogy a kormány nem határozhatta el magát, haditörvényszék útján elitéltetni, mert attól tartott, hogy annak következtében utczai zavargások támadhatnának, életét fenyegetettnek tartotta s igy született meg agyában a szökés gondolata, nehogy elfogattassék. A kormány, mely épp oly jól értesül arról, ami Boulangernél történik, a minthogy a tábornoknak tudomására jut, ami a kormánykörökben történik, — értesült a tábornok szökési szándékáról és Boulanger vélt barátai által a veszélyt igen nagynak tüntette fel, hogy igazán külföldre szökjék. Boulanger hitte beszédeknek, Rochefort szintén teljesen igazaknak tartotta s állítólag ő sürgette leginkább a tábornokot, hogy meneküljön. Mint a parlamenti körök beszélik, a húsz rendőri biztos összejövetele s az egyik rendőri biztos állítólagos árulása csakis csel volt, hogy a tábornokot megfélemlítsék. A rendőrség, mihelyest arról értesült, hogy szökni akar, Boulanger lakását többé nem is őrizte, nyugodtan hagytak ovább állani. Számosan sajnálják, hogy a kormány minden további actiót egyelőre be nem szüntetett, mert akkor azt mondhatta Táviratok. Páris, ápr. 7. A boulangerista lapok azt írják, hogy a nemzeti bizottság öszszes tagjait a senatus bírósága elé fogják állítani. Montesquieu Ferensac senator kijelenti, hogy nem lesz tagja a kivételes bíróságnak. Cassagnac azt tanácsolja levelében a jobbpárti senátoroknak, hogy az állami törvényszék tanácskozásaiban részt ne vegyenek. Páris, ápr. 7. Naquet senator, a Belleville-ben tartott banqueten fölolvasta Boulanger beszédjét, mely a következőket tartalmazza : Mindent meg fog tenni arra nézve, hogy a parlamentaristák által veszélyeztetett Francziaországot consolidálja, a zsarolók osztályától megszabadítsa és megalapítsa a munkálkodó nép uralmát. Visszautasítja azt a vádat, mintha ő diktátorságra, vagy arra törekednék, hogy a köztársaság ellenségeivel kössön szövetséget, a nemzetnek újból való kibékülését és a becsületes köztársaságot akarja. A parlamentaristáknak szemükre veti, hogy ragaszkodnak a hatalomhoz, daczára annak, hogy a közvélemény az általános szavazati jog mellett nyilatkozik. Az ma e herczeg visszahívását, ha e visszahívás nagylelkűségnek lett volna eredménye, nem kifogásolná. Erős kormánynak nincs szüksége kivételes rendszabályokra. Ha a nemzeti párt kerül a kormányra, indítványozni fogja a száműzetésről szóló törvény eltörlését és az általános megkegyelmezést. Megrójja azt a szerepet, melyet az opportunisták Antoine-ra rákényszerítenek. Antoine önmagán sajnálkoznék, ha ilyen kalandokra adná magát. Boulanger az opportunisták bűnös kísérletének mondja, hogy ily módon Elsass-Lotharingiát is belevegyítik tanácskozásaikba. Itt az ideje, megfosztani .