Nemzet, 1890. február (9. évfolyam, 2668-2695. szám)

1890-02-07 / 2674. szám

Szerkesztőség*: Ferencziek­ tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 8 kr.) 2674. (37.) szám. NEMZET Esti kiadás Budapest, 1890. Péntek, február 7. Kiadó-hivatal : F­er­encziek-tere, Athenaeum-épület, földesint. Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ................. ......................... 2 frt 3 hónapra .......................... 6 > 6 hónapra ................. ..................................... - 12 * Az esti kiadás postai különkü­ldéséért felül­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 * Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 8 kr­) IX. évi folyam. BSI.FÖLD, Budapest, febr. 7. (M­inisztertanácsi hi­­r­e­k.) Több lapnak azzal a hirével szemben, mintha tegnap minisztertanács tartatott volna, kijelentjük, hogy tegnap minisztertanácsot nem tartottak, annál kevésbbé, mert megtartása czélba sem vétetett. Ér­tesüléseink szerint a jövő hét folyamán lesz minisz­tertanács. Budapest, febr. 7. (A miniszterelnök a király ő felségénél.) Tisza Kálmán minisz­terelnököt — mint értesülünk — a király ő felsége ma délelőtt X/210 órakor, közel háromnegyed órai, magánkihallgatáson fogadta. 0BSZÍ68T0LIS: Az a figyelemreméltó beszéd, mel­lyel Szapáry Gyula gróf földmivelési miniszter, a földmivelési mi­nisztérium költségvetési vitáját ma bevezette — meg vagyunk győződve — általános megnyugvást fog kel­teni országszerte. A miniszter, kinek a minisztérium ügy beosztásának megváltoztatása óta, tekintve a reor­­ganizálással járó sokféle rendezkedésre fordított időt, úgy­szólván ma volt először alkalma arra, hogy a tárczája körébe jutott nagy fontosságú ügyek állásá­ról a képviselőháznak jelentést tegyen, hogy úgy­szól­ván kitöltse az alkotások képének vázolásával azon nagy keretet, mely tárczájában betöltésre vár, kielé­gítette még a legérdeklődőbb várakozásokat is. A beszéd benyomása alatt, melyet alább egész ter­jedelmében közlünk és melyet elejétől végig osz­tatlan feszült figyelemmel hallgatott pártkülönbség nélkül az egész ház, következetes és hatásos formák­ban domborodtak ki azon, egyenkint tekintve csak szűkebb körökre kihatónak látszó, rendszeres össze­függésükben azonban közgazdasági állapotainkra lé­nyeges kihatással és jótékony befolyással leendő in­tézkedések, melyek a földmi­velésügyi minisztérium munkakörébe programmszerűen fölvéve vannak. Egységes, kirívó színezéstől ment, pillanatnyi hatásvadászatra nem számító, de e mellett minden részletében gondosan megalkotott kép volt az, mel­­lyel Szapáry gróf földművelési miniszter, úgy a föld­­mivelés, mint az azzal összekötött viszonyokat és ezek kétségtelenül meglevő bajait, valamint az azok orvos­lására szolgáló módokat és eszközöket ecsetelte. A mezőgazdasági válsághoz közel álló helyzet közepett éppen helyén való volt azon intézkedések szükséges­ségének hangsúlyozása, melyek közvetlenül arra al­kalmasak, hogy egy egészséges mezőgazdasági fej­lődés alapjait és fejlődésképességének biztosítékait képezzék. A phylloxera-vész ellen tett évrendszabályok­­ban a határozottság és helyes irányú tevékenység, melynek bizonyságait szolgáltatta, határozott haladást jelent öntudatosan és czélravezető irányban. A mező­­gazdaság létfeltételeire közvetett kihatással bíró folyamszabályozási és ármentesítési ügyek szak­szerű irányú megoldása, mely a folyómedrek szabá­lyozására fekteti a fősúlyt, nem pedig az egyoldalú töltésezésre és ebben az állam tetemes participatióját tételezi fel a védekezés munkájában, jele annak, hogy az érdekeltségek nem lesznek a küzdelemben és tö­rekvéseikben teljesen saját — sok helyütt a kimerü­lésig igénybe vett — erejükre utalva. A mezőrendőrségi törvényjavaslatnak tervbe vett átalakítása lehetővé fogja tenni, hogy azon ja­vaslat tárgyalása elé örömmel nézzenek mindazok, kik ezt a rendszeres gazdálkodás egyik előfeltételé­nek tekintik. A telepítési ügyeknek egyúttal a hazai borászat érdekeivel való összekötése, s a tervbe vett intézkedések egész sorozata, élénken tanúsítják, hogy földmivelési érdekeink Szapár­y gróf miniszterben hatalmas istápolóra találtak , és igazolják azon bizal­mat, mel­lyel az ő működése elé néz, nemcsak a sza­badelvű párt, de az egész ország. A képviselőházat ma a földmivelés­­ü­g­y­i költségvetés fölötti általános vita foglal­koztatta. Dániel Ernő előadó a földmiv. minisztérium hatáskörének átalakulását s ehhez képest a költség­­vetés módosulását ismertette. Gróf Szapáry Gyula miniszter, a ház fe­szült figyelmétől kisérve és gyakori élénk helyeslések közt fejti ki munkaprogrammját, melyben az állategészségügyről, állattenyésztésről, a tejszövetke­zetekről, a phylloxera elleni védekezés többrendbeli módozatáról, a vízszabályozásról, telepítésekről, a mezőrendőrségi törvény s a gazdasági egyesületek és ezek tevékenységének fokozásáról beszélt, beha­tóan s a házat kimerítően tájékoztatva a kormánynak ezekre vonatkozó intenzióról. S­z­a­l­a­y Imre az iránt adott be határozati ja­vaslatot, hogy a miniszter a gyártott borok feltétlen eltiltásáról még ez ülésszakban terjes­szen elő tör­vényjavaslatot. — Z­a­y Adolf a miniszter programm­­ját rokonszenvesnek és megnyugtatónak mondá s főkép a közép és kisbirtokos osztály érdekében sür­­geti a néezőrendőrségi törvény mielőbbi megal­kotását. V­á­­l­y­i Árpád azt vetette szemére a háznak, hogy bár túlnyomóan földbirtokosokból áll, mégis éppen mezőgazdasági ügyek­ és érdekekkel nem sokat látszik törődni; kívánja, hogy ezek tekintetében a ház a kormán­nyal szemben követelőbb legyen mint eddig. Új szempontot szóló egyet sem vetett fel; az eszmehiányt azzal igyekezett pótolni, hogy kel­lemetlenségeket mondott. E részbeni találékony­ságához talán nem fog igényt tartani a szerencseki­­vánatokra. Mert a kellemetlenkedések senkit sem találtak, még csak nem is érintettek. M­e­rt z 1 hosszú és alig hallható hangon elő­adott beszéde kemény próbára tette a ház türelmét- Szóló főkép a mezőrendőri törvény alkotásával és fő­kép a tagosítással és birtokrendezéssel foglalkozott. Drasticus színekkel rajzolta e tekintetben a mostani állapotokat, hallomás után említi azt is, hogy tagosí­tásnál néhol kereskedő segédeket, sőt kéményseprőt is alkalmaztak mérnökül. Törvényben a kényszer-ta­gosítást kívánja kimondatni, ha a parcella-átlag bizo­nyos községben 400 □ ölen alul van. Holnap folytatja a ház a földmi­velésügyi álta­lános vitát, melyre még hat szónok van előjegyezve. Alább közöljük Szapáry Gyula gróf nagy­­érdekű beszédét, az ülésről a tudósítást pedig lapunk reggeli kiadásában hozzuk. Szapáry Gyula gr. beszéde. — Tartotta a képviselőhöz febr. 7-iki ülésén. — Szapáry Gyula gr. földmivelési miniszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Miután a pénzügyi bizott­ság t. előadója, bevezető beszédében kiterjeszkedett a költségvetésben előforduló változtatásokra és in­dokolta azoknak szükségességét, részemről ezekre vissza nem térek, ha csak arra fel nem szólíta­nak. Csupán csak arra kérem a t. képviselőházat, hogy a személyi járandóságoknál előirányzott ama többletet, mely a dolog érdeme , a végösszeg szem­pontjából igazán csekély, — mert ha többi alapokból húzott fizetések figyelembevétetnek, mindössze 2300 írtra megy, — megszavazni méltóztassék, hogy így ez a tárcza is abban a helyzetben legyen, hogy különböző nagyfontosságu feladatainak megfelelhessen. (Helyes­lés jobbfelől.) Az a többlet, mely a dologi kiadásoknál a köz­pontnál stb. észlelhető, tisztán az eddigi tényleges szükségletek alapján irányoztatik elő azért, hogy a túlkiadások ezen a téren is lehetőleg mellőzhetők le­gyenek. (Halljuk jobbfelől.) Erről a kérdésről, t. hát, többet ez alkalommal nem kívánok mondani. Azonban néhány szóval meg kell emlékeznem e minisztérium működéséről. (Hall­juk ! Halljuk!) Kilencz hónapi működés után azonban — mert hiszen ennyi ideje, hogy átvettem a tárczát — a múltra nézve nagy eredményekre nem mutathatok, mert az idő sokkal rövidebb, semhogy azalatt nagy eredményeket elérni lehetett volna. Tehát nem is annyira ezekről, mint inkább némely kezdeményezett és folyamatban levő ügyekről, valamint azoknak mi­ként leendő folytatásáról kívánok ezúttal felvilágosí­tást nyújtani. (Halljuk!) Az egyik igen fontos, sőt talán e tárczára nézve a legfontosabb kérdés: az állategészségügy mikénti kezelése. (Halljuk ! Halljuk!) Megengedem, t. képvi­selőház, hogy az állategészségügyi törvény, úgy a­mint az meg van alkotva, egyesekre nézve igen hátrányos lehet, azonban mégis arra kell kérnem a t. házat, méltóztassék abba belenyugodni, hogy az állat­egészségügyi intézkedések úgy, a mint azokat az 1888: VII. t. cz. megállapítja, a legszigorúbban haj­tassanak végre, mert ez az egyedüli mód arra, hogy amúgy is igen csekély állati kivitelünket és az or­szágnak e részben szerzett jó hírnevét fentarthassuk (Helyeslés jobbfelől.) E czél elérésére szolgál az állategészségügyi személyzet szervezésére vonatkozó új javaslat, mely­nek megállapításánál különösen arra törekedtem, hogy az eddigi összegen túl ne menjek. (Helyeslés jobbfelől.) Ezért kérem is a t. házat, méltóztassék helybenhagyólag tudomásul venni, hogy az állategész­ségügyi közegek, az állami állatorvosok e szer­vezet szerint alkalmaztassanak. (Helyeslés jobbfelől.) Ismerem azt a kifogást, hogy az állami állatorvosok száma oly csekélyre van tervezve, hogy így azok nem felelhetnek meg feladatuknak. (Halljuk! Halljuk!) de bátor vagyok megjegyezni, hogy az állategészség­ügyi kérdések elintézése a vidéken nem közvetlenül az állami állatorvosok teendőihez tartozik, mert ezeké inkább a felügyelet, a­miért is szükséges, hogy a törvényhatóságokban alkalmazott állatorvosok szá­ma szaporittassék, mert csak igy lehetséges az állat­egészségügyi törvényt végrehajtani s a gazdaközön­ségre háruló kellemetlenséget az által enyhíteni, hogy az illető egyéneket közel s ne drága pénzen kapja (Helyeslés jobbfelől.) Az ez iránti intézkedésnek a belügyminiszterrel egyetértőleg kell történni, s így a jövő költségvetés előterjesztése alkalmával erre kellő figyelemmel leszünk. (Helyeslés jobbfelől.) Minthogy pedig az állattenyésztés hazánkban igen nagy szerepet játszik, e mellett az állatvásárok kérdése is igen nagy fontossággal bír. (Helyeslés jobbfelől.) Ezért ki kell emelnem különösen a kőbá­nyai intézetet, mely igen jó hírnévnek örvend, mert csak az ez intézetben alkalmazott szigor és jó ke­zelés mellett volt lehetséges sertéskivitelünket a ked­vezőtlen viszonyok daczára is fentartani. Igaz, hogy minden elővigyázati rendszabály mellett is kiütött a száj- és körömfájás ezen intézetben is , de szerencse, hogy ez oly időben történt, midőn a kivitel, a dolog természeténél fogva, csekélyebb szokott lenni. Most tehát minden igyekezetet arra kell fordítani, hogy mire ismét beáll a sertéskivitel rendes ideje, a baj tö­kéletesen megszüntettessék s ez intézet ismét eddigi jó hírnevének örvendjen. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Igaz, t. képviselőház, hogy ez befektetéseket igényel a piacz tulajdonosa, a főváros részéről, de meg va­gyok győződve, hogy a főváros, átlátva saját érdekét és felkarolva egyúttal az országos érdekeket, nem fogja e piacztól megvonni ama kiadásokat, a­melyek szükségesek, hogy jó hírneve fentartható legyen. (Elénk helyeslés jobbfelől.) De, t. képviselőház, részemről nem tartom elégségesnek, hogy csak egy központosított sertésvásárunk legyen, amiért is én, már­mint az országos gazdasági egyesület elnöke arra törekedtem, hogy a szarvasmarhák és egyéb te­nyészállatok részére is állandó központi piacz létesittes­­sék. (Helyeslés jobbfelől,) mert az ország érdekében van, mind a tenyésztő, mind a hizlaló, mind a keres­kedő, mind pedig bizonyos tekintetben, a fővárosi husfogyasztó közönség szempontjából, hogy itt ilyen nemzetközi vásárt létesítsünk, hol sokkal kön­­­nyebben adhatja el a tenyésztő marháit, mert közelebb éri a piaczoz s nem szükséges az eladást oly bizo­mányosok által eszközölni, a kik messzebb piaczokon vannak. (Helyeslés jobbfelől.) Minthogy tehát ez ügy tovább fejlesztése úgy az országos állattenyésztés mint a főváros forgalmának emelése szempontjából felette fontos, ez irányban a további lépéseket meg fogom tenni. (Helyeslés jobbfelől.) Nem oldhatom ugyan meg a kérdést teljesen a magam hatáskörében, mert a kereskedelmi miniszter úr hozzájárulása is szükséges, különösen abból a szempontból, hogy a tari­fák a fővárosba való szállítás szempontjából előnyö­sebbekké tétessenek; de ismerve a kereskedelmi mi­niszter úr nézeteit, meg vagyok győződve, hogy ő velem együtt meg fogja tenni a kellő intézkedéseket. (Helyeslés jobbfelől.) Szükséges e téren is a főváros­nak közreműködése. A főváros e vásár létesítése végett eddig is már sok áldozatot hozott és így re­ménylem, hogy a szükséges intézkedéseket ezen irányban továbbra is meg fogja tenni. (Helyeslés jobbfelől.) Részemről­­, képviselőház, a legnagyobb súlyt az állattenyésztés emelésére helyezem, mert ha ezt emel­jük, a gazdasági élet többi ágai is önmaguktól fognak fejlődni és emelkedni. (Úgy van­ jobbfelől.) Tehát e téren a gazdaközönséget a legnagyobb támogatás­ban fogom részesíteni. Ezért támogatom a már most terjedő és virágzó tejszövetkezeteket, de ezek közül első­sorban a havasi szövetkezetek ügyét fogom s kívánom előmozdítani. Az ország min­den részében szükséges az állattenyésztés, de az Alföld nagy síkságain minden­esetre sokkal kön­­­nyebben segíthet magán a gazdaközönség, mint az ország határain, a­hol a legszegényebb nép lakik. Itt csakugyan, ha az állam támogatást nem nyújt, ezen ágazata a gazdaságnak fejlődni nem fog, úgy, hogy itt segédkezet nyújtani kell. (Helyeslés.) Hogy kitartó munkássággal, milyen eredményeket lehet el­érni, példa arra az ország északi részei, különösen Mármaros­ vármegyébe, ahol az állattenyésztés ezen ága virágzik és a nép­jólétnek örvend. Ami pedig lehetséges Mármaros megyében, az lehetséges az ország más ha­társzélein is, így Mármarostól egész Krassó-Szörény megyéig, és lehetséges az ország északi részén egész Trencsénig is. Az intézkedéseket e részben már elő­készítettem, és mihelyt a költségvetés törvényerőre emelkedik, folytatni szándékozom. Különösen előké­születek vannak Hunyad-Krassó-Szörény és Zemplén megyében hogy igy a népnek legszegényebb része, t. i. az, mely az állattenyés­zéssel foglalkozik, támogatás­ban részesülvén és uj jövedelmi forrást nyervén, a ki­vándorlástól visszatartatik (Élénk helyeslés.) Ezek, t. képviselőház az állattenyésztés érde­kében teendő legfontosabb intézkedések, melyeket elő­terjeszteni szándékozom. Ha ezen utóbbi kérdést felhoztam, tettem ezt azért is, hogy felébres­szem az illető érdekelt közön­ség és különösen a gazdasági egyesületek figyelmét, hogy ezen kérdésnek ekként leendő megoldásánál se­gédkezzenek és ezen ügy felkarolásának támaszai le­gyenek.­­Élénk helyeslés jobbfelől.) Egy másik igen nagy fontosságú kérdés a phylloxera pusztításai által okozott károk meggátlá­­sának kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Fájdalommal kell constatálnom azt, hogy mindamellett, hogy ezen baj az országban már több éven át el van terjedve, e téren még ma is a kezdeményezés, a kísérletezés stá­diumában vagyunk. De, t, képviselőház, hogy ezen kérdéssel tisztá­ban legyünk és minden kapkodás nélkül a követendő irányt megállapítsuk, szükségesnek láttam két irányban eljárni. Egyik irányban úgy, hogy a külföl­dön, különösen a Francziaországban tett tapasztala­tok iránt tájékozást nyerjünk és azokat hasznosítsuk. Azért segítettem elő azon tanulmányi utat, mely az idén Francziaországban létetett, és a­melyről szóló jelentések igen bő és használható anyagot fog­lalnak magukban. Továbbá szükséges, hogy sa­ját viszonyainkat közelebbről megismerjük. Ezért újból életre hívtam fel az országos phylloxera-bizott­­ság működését, hogy az ország minden vidékéről, a szőlőtermeléssel foglalkozók összetővén, saját tapasz­talataikat előadhassák és a teendő intézkedésekre nézve véleményüket elmondhassák. (Helyeslés.) Igaz, hogy ez az országos bizottság új eszméket nem fedezett fel — aminthogy mi nem is fogunk úja­kat felfedezni — hiszen ezt a kérdést más országok­ban már éveken át tanulmányozzák — de constatál­­tatott, hogy a védekezésnek azon nemei, melyek je­lenleg jóknak és alkalmasoknak bizonyultak, neveze­tesen a szénkénegezés, az amerikai vesszők és a direct és oltott termelés, valamint a homoktalajok beültetése mind olyan intézkedések, melyek egyikéről sem mondhatni, hogy mindenütt alkalmazható, de minde­­nik a maga helyén és idején alkalmazva, megtermi a maga gyümölcsét. Éppen azért mindenekelőtt annak constatálá­­sára kell törekedni, hogy az egyes helyeken és vidé­keken ezen módosítások közül melyik a legalkalma­sabb és éppen e tekintetben vagyunk, te­hát, még a kísérletezés stádiumába. Hogy ezen kísérletek kellő eredmén­nyel megtétessenek, nekem is, de az orszá­gos phyloxera-bizottságnak is az a véleménye, hogy miután minden szőlőtermelővel érintkezésbe nem tehetjük magunkat — a siker elérésére leghelye­sebb volna borvidékenkint szövetkezeteket létesíteni, melyek az állam exponált közegeivel és az állam ott felállított telepeivel együtt megtegyék azon kísérlete­ket, melyek azon a vidéken szükségesek. (Helyeslés.) Ezen intézkedések közül az egyik a szénkéne­gezés. Tudom, hogy a szénkénegezésnek sok ellensége van, de nem lehet tagadni azon elért eredményeket, melyeket egyes helyeken és nevezetesen Budán is ta­pasztalhatunk, a­hol egyes phylloxerás területek kellő közepén sikerült a szőlőket ezzel fentartani. A kor­mánynak tehát ezen a téren is vannak bizonyos teen­dői. Ezek leginkább arra vonatkoznak, hogy a szén­­kéneg kellő mennyiségben legyen kapható és annak ára, mint ez a múlt évben is itt a házban kivontatott, leszállittassék. Minthogy pedig a zalathnai gyár, mely eddig a szénkéneget előállította, nincs azon helyzet­ben, hogy azt olcsóbban adhassa, más vállalkozóval kötöttem szerződést, mely a szénkéneget kellő men­­­nyiségben és minőségben olcsóbban, tizenöt forintért állítja elő. Ez szemben az eddigi 20—24 frtos árral, haladás (Helyeslés­) és ez körülbelül megfelel azon árnak, mely Francziaországban fizettetik, a­hol a szénkéneg körülbelül 28 francba kerül. (Helyeslés.) De elismerem te­hát, hogy ez még nem elég, mert nemcsak az szükséges, hogy szénkéneg kellő mennyiségben, minőségben és olcsó áron legyen be­szerezhető, hanem kell, hogy az egyes termelők ré­szére könnyen hozzáférhető legyen, hogy megállapít­­tassék, mely vidékeken alkalmazható a szénkéne­­gezési eljárás és vidékenként kísérletezés tétessék oly czélból, hogy a termelők a bánásmóddal megismerkedvén és a kénegezés hatását látván, an­nak alkalmazását életbe léptessék. Hogy a kérdés megoldható legyen, szándékom az ország egyes helyén és a­mennyire a költségek megengedik, minél több helye­n szénkéneg raktárakat létesittetni, hogy a közönség közel és könnyen jusson szénkéneghez. (Helyeslés.) Szándékom továbbá intéz­kedni az iránt, hogy az egész országban minimális szállítási díjtételkép egy átlagos egyenlő ös­­­szeg állapíttassák meg, a­mely hozzá számít­tatván a raktári árhoz, ezen raktárak a szén­kéneget egyenlő árakban fogják adhatni. (Helyeslés.) Ugyancsak ezen szövetkezetek közvetítésével kísérle­tek fognak tétetni a szénkéneg alkalmazására, hogy ily módon a közönség oktattassék és az illető vidékek annak gyakorlati hasznát láthassák. (Helyeslés.) A phylloxera ellen való védekezés második esz­közét az amerikai vesszők terjesztése képezik. A kor­mány e tekintetben sem volt tétlen, mert az állam te­lepeiből 1.800,000, azután Francziaországból beszer­zett 1.300,000, végül egy ízben 3.100,000 amerikai vesszőt osztott ki és pedig 800,000-et részint ingyen, részint leszállított áron. Minthogy továbbá a Fran­cziaországból behozott vesszők ára magas volt, felszó­­littattak a franczia termelők nyilvános árlejtésre, a­melynek eredménye az volt, hogy a vesszők 46 °­ C-kal olcsóbban szereztettek be. (Helyeslés.) Ezeken felül még a szállítás iránt is kedvezőbb szerződés köttetett, úgy hogy az amerikai vesszők beszerzése a nagy­kö­zönség részére sokkal olcsóbbá tétetett. (Általános helyeslés.) De mindezen intézkedések még nem elégsége­sek, hanem borvidékenként létesíteni kell oly telepe­ket, a­melyek alkalmasak annak megállapítására, hogy mely szőlőfajok valók arra a vidékre, a­melyek aztán minél nagyobb mennyiségben termesztetvén, a közönség rendelkezésére bocsáttassanak. (Helyeslés) Megengedem, hogy nem az államnak kell mind­ezen feladatokat létesíteni s akadnak a vidéken vál­lalkozók, a­kik ily szőlővesszők termelésével és eláru­­sitásával foglalkoznak. De szükséges, hogy ezek és általában a nagy közönség tájékozást nyerjenek arra nézve, hogy mely szőlőfajok alkalmazhatók a legjob­ban és legczélszerübben az illető egyes vidékekn. Mindezen intézkedéseken kívül van még egy más általános intézkedés, melyet a phylloxera által ellepett vidékeken tenni kell, hogy a szenvedett nagy károk némileg orvosoltassanak. Ez az in­tézkedés nem tartozik közvetlenül az én ha­táskörömbe , hanem a pénzügyminiszter úr ha­táskörébe és azért a pénzügyminiszter úrral tár­gyalások vannak folyamatban az iránt, hogy az adóelengedés tekintetében a phylloxera által­ lepett vidékeken bizonyos intézkedések tétessenek. (Általá­nos helyeslés.) Ezen intézkedések lényege az, a rész­letekbe nem kívánok bocsátkozni, először, mert nem tartozik közvetlen hatáskörömbe, másodszor, mert még nincsenek véglegesen megállapítva — mondom, ez intézkedéseknél az alapelv az lesz, hogy azon vidé­kek, a­hol újonnan beültetett szőlők vannak, legyenek ezen új szőlőültetvények akár a régi szőlők helyén, akár — mint rendszerint szokás — ha a hegyről le­mennek a síkságra, 6 évi adómentességet élvezzenek. (Általános helyeslés.) továbbá, hogy azon szőlők után, a melyek nagyobb költséggel, szénkénegezéssel, vagy bármi módon tartatnak fenn, bizonyos időre az adó­nak 2/3-ad része elengedtessék. (Általános élénk he­lyeslés.) Linder György: A szőlődézsmaváltság is ? Szapáry Gyula gróf földmivelésügyi miniszter: Igenis megállapíttatott, hogy a mely vidékek a szőlő­­dézsmaváltságot fizetni nem képesek, azok is bizo­nyos kedvezményeket nyerjenek. Ezek azon intézkedések, a­melyeket a t. pénz­ügyminiszter úrral egyetértőleg e tekintetben tenni szándékozom. (Helyeslés.) Van azonkívül az intézkedéseknek egy harmadik módja is, a­mely főleg országos szempontból szüksé­ges és ez a homokterületeknek szőlővel beültetése. Kész vagyok e tekintetben minden lehető kedvezményt megadni, de azonfelül az állam is jó példával menjen elő. Minthogy az államnak egy nagy terület áll ren­delkezésére, az úgynevezett delibladi homoksíkság, ott is nagymérvű szőlőtelepeket szándékozom létesí­teni. Erre különben viszatérek majd, midőn a tele­­pítvényekről fogok szólni. Van még egy módja a védekezésnek, mely nem mindenütt alkalmazható és ott is, a­hol alkalmaz­ható, nagy költséggel jár és ez a szőlőknek elárasz­tása. (Halljuk.) Erre nézve azt szándékozom tenni, hogy miután a budai vinczellérképezdének van egy e czélra alkalmas helye, ott az elárasztási módot fogom alkalmazni, hogy kevés költséggel kísérletek által constatálható legyen az, hogy mely szőlőfajoknál al­kalmazható az elárasztás. (Helyeslés.) Ezek azon intézkedések, melyek az országos baj orvoslására okvetlenül szükségesek. Tudom te­hát, hogy e bajt egy csapással megszüntetni nem lehet, de azt hiszem, hogy következetes, tervszerű és rendsze­res munkálkodással sokat lehet nagyfontosságú sző­lőtermelésünk és borkivitelünk emelésére tenni. (Ál­talános­ helyeslés.) Áttérek most, te­hát, egy másik nagyfontosságú kérdésre, a­mely szintén az én tárczám körébe tarto­zik és ez a vízszabályozás kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Az ország nyugati részén, a felső Duna és Rába szabályozása hivatali elődöm által már meg­­indíttatott, a tervek megállapittattak, a törvényhozás határozott és a munkálatok folynak úgy, hogy nincs más tenni­való, mint a megkezdett alapon és a meg­állapított tervek szerint a szabályozást folytatni és végrehajtani és arra törekedni, hogy ez a megszava­zott költségen belül és a törvényben megszabott idő­ben történjék. Ha már a szabályozási munkálatok az ország nyugati részén folyamatban vannak, nem úgy állunk e tekintetben az ország délkeleti részén. Itt még sok a teendő. Hogy egyet említsek, itt van a tengeri kí­gyóként évek hosszú során át mindig előforduló Temes-Béga szabályozás kérdése, a­melyre már annyi pénzt költöttek az érdekeltek és a­mely még most is a kezdeményezés stádiumában van. Ezen kérdés megoldása rendkívül nagy nehéz­ségekkel jár, először azért, mert nehéz műszakilag megoldani, másodszor nehéz pénzbeli kérdés éppen azon szempontnál fogva, hogy azon terület roppant sok adóssággal van megterhelve és igy tőle nagyobb áldozatot várni nem lehet. E kérdés megoldására hivatali elődöm szintén több rendbeli intézkedést tett és különösen elren­delte a kérdés gyökeres tanulmányozását és tervek elkészítését. El is készültek ilyen tervek, melyek az­tán később, midőn a hivatalt én vettem át, szakközegeim bírálata alá kerültek. Hat ilyen terv készült el és ezen tervek — méltóztassanak a szóban forgó összegek nagyságáról meggyőződni — 15 és 25 millió közt váltakoznak. De oly fontos a különbség köztük, és oly nagy összegekről van szó, hogy nagyon nehéz az elhatározás és nehéz a felelősség arra nézve, hogy a tervek közül melyik fogadtassák el. Meg kell még említenem, hogy volt ugyan egy terv, mely csak 5 millióra tette a költségeket, de e terv oly általános volt, hogy annak keresztülvitele szinte közel járt volna azon összeghez, melyet előbb említettem. Engedelmet kérek t. ház, hogy az országnak csupán egy vidékét érdeklő ügyre nézve tüzetesebben nyilatkozom, de én az általam már jelzett körül­ménynél fogva oly fontosnak tartom a kérdést, hogy kérnem kell a t. házat, méltóztassék türelemmel meg­hallgatni, hogy e kérdés lényege tulajdonképpen mi­ben áll. (Halljuk! Halljuk!) A beadott tervek három különböző szerkezetre oszthatók fel. Az egyik terv lényege az, hogy mivel a Temes és Béga viszonyai olyanok, hogy a hegyről a víz roppant sebességgel foly le, nem képes a Temes, ott, a­hol a töltések közé van szorítva, ezen víztömeg mennyiségét befogadni, ezért az első terv arra van alapítva, hogy a víz, azon néhány napi időre — mert csak ennyiről van szó — elraktározható, elhelyezhető legyen mindaddig, mig leapadván, a maga medrében a töltések közt lefolyt. Erre nézve készült egy terv, mely szerint a raktárak töltések által lettek volna elkülönítve egymástól. Az egyik raktárból zsilipszer­kezettel a másikba lett volna a víz beeresztendő és ott lett volna elhelyezve addig, a­mig ismét lebocsát­­ható lett volna. Ezen terv azonban azért nem bizo­nyult helyesnek, mert a víznek ezen mesterséges kezelése, midőn az árvíz nagy, oly nagy bajjal és fe­lelősséggel jár, hogy egy gátőr vigyázatlansága is kimondhatatlan bajokat okozhat. (Helyeslés.) Egy másik terv arra vonatkozott, hogy a Temes töltései erősbittessenek és magasbiztassanak annyira, hogy a víz közéjök beférjen. De a­ki ismeri a vizek mentén épült töltéseket, tudja, hogy mentől magasabbra emeltetnek a töltések, annál nagyobb a veszély, annál nehezebb a töltés fenntartása, és még mindezektől eltekintve, annál nagyobb a szivárgás is, úgy, hogyha az árvíztől meg is menekülnek, a terület ismét szenvedne a belvizek által. Tehát ebből a szem­pontból ez a terv, mely szerint túlságosan magas és költséges töltések lettek volna létesítendők, nem volt elfogadható. (Helyeslés.) A harmadik rendszer volt az úgynevezett Karas-rendszer, mely sok tekintetben előnyös­nek mutatkozik, de pénzbelileg terhes, mert kivitele mintegy 5 millióval többe kerül, mint minden egyéb rendszer és így ezen általam említett pénzbeli nehéz­ségek folytán alig volt lehetséges a tervek valamelyi­két elfogadni. Műszaki közegeim most egy újabb tervet álla­pítottak meg, melynek lényege abban áll, hogy elfo­gadja a raktározás rendszerét azon rövid időre, mely­ben a víz nagyon magas, de nem azon mesterséges szerkezettel, a­mint az eleinte tervezve volt, csak a magaslatok felhasználásával és némileg cse­kély töltésekkel kiegészítve, úgy, hogy a viz szabadon folyhasson be a raktározó területre és midőn a viz leapadt, ismét szabadon folyhasson a mederbe. E rendszer mellett magának a Temesnek töltései nem emelendők és tisztán csak azon magasságban marad­nak, mint jelenleg vannak. E terv, te­hát, most részletes kidolgozás alatt áll és az eljárás, melyet erre nézve követni szándé­kozom, az, hogy e terv most véglegesen megállapít­­tatván, a nyár folyamán kerüljön azon felsőbb revi­­sionális fórumhoz, a műszaki tanácshoz, amelyet a mi­nisztériumban létesítettem; hogy e tervre vonatkozólag a törvényjavaslat s a pénzügyi beszerzés megállapíttas­­sék, hogy ős­szel azon helyzetben lehessek, hogy a tör­­vényjavaslatot azon vidék megmentésére benyújthas­sam és 1891. jan. 1-étől fogva a szervezet és terv vég­rehajtása életbeléptethető legyen. Ez által az 1890. év még egy átmenetet képez, de 1891-ben már rend­szeresen megállapított terv alapján lehet a munkának végrehajtásához fogni, a mely munkának végrehaj­tása felfogásom szerint máskép nem lehetség mint a­hogy az a Rábánál történt, hogy a munkát állami közegek hajtsák végre és csak ennek befejezése után adassék át a társulatnak. (Helyeslés jobbfelől.) Ez az a terv, a­melyet előterjeszteni szándéko­zom s melyet ezennel van szerencsém bejelenteni. (He­lyeslés jobbfelől.) A másik nagy fontosságú kérdés a Tisza-szabá­­lyozás munkájának kérdése. Erre nézve mindenek­előtt hivatkozom azon törvényjavaslatra, mely hiva­tali elődöm által beadatott s mely általam vis­­­szavonatott s mely a Tisza-szabályozási társu­latok szervezésére vonatkozik. Én részemről köz­bejött körülmények figyelembevételével e törvény­­javaslat átdolgozását tartom szükségesnek s lesz alkalmam egy újabb e részben készített törvényja­vaslatot előterjeszteni és pedig úgy, hogy ez ne csak a tiszai társulatokra, hanem általánosan a vízszabá­­lyozási társulatokra szóljon. E törvényjavaslatot lesz szerencsém legközelebb benyújtani. (Helyeslés.) Maga a Tisza-szabályozás nagy munkája — mindenki, a­ki e kérdéssel foglalkozik, tudja — már most 40 év óta foglalkoztatja az országot, de mind a­mellett, hogy e szabályozáson 40 éven túl munkálkod­nak, még­is el kell ismerni azt is, hogy 18 éven át, 1858-tól 1876-ig semmi sem történt e téren s hogy az ország s különösen az érdekelt vidékek e kérdéssel nem törődvén, ez idő alatt a munkálkodás szünetelt, úgy, hogy nem lehet 40 évi munkálkodást a szabályo­zás terhére róni. De most már azon tapasztalatok után, melyeket a legutolsó árvizeknél szereztünk, gyökeresen kell a kérdéssel foglalkozni. De én ez­zel is nem úgy szeretnék foglalkozni, hogy e mun­kálat csak toldozás-foldozás és egyik évről a másikra való élősködés legyen. (Élénk helyeslés,) hanem úgy

Next