Nemzet, 1895. január (14. évfolyam, 4438-4467. szám)
1895-01-19 / 4455. szám
Melléklet a „Nemzet“ 4455. (19.) január 19. számához. Színház és művészet. — Ibsen a nemzeti színpadon. A nemzeti színház igazgatósága elhatározta, hogy még ez idényben színre hoz egy új Ibsen darabot. Már Paulay Ede is foglalkozott ez eszmével, le is fordította Rosmersholmot, mely most csakugyan színpadra is kerül. A darab női főszerepét Fái Szeréna fogja játszani, ami igen érdekes művészi alakításnak kínálkozik. A darabot Lázár Béla fordította le. — »A papa feleségednek előadása a népszínházban, mely eddig négyszer zsúfolt ház előtt ment végbe, néhány napig szünetelni fog, mert Küry Klára, a czímszerep személyesítője, szombaton Nagy-Kanizsára utazik. Pauer Miksa zongoraművész tegnapi óriási sikere folytán elhatározta magát, hogy e hó 25-én pénteken, a vigadó kistermében önálló zongoraestélyt rendezzen. Ennélfogva alkalma lesz a közönségnek meggyőződhetni, vájjon ki a nagyobbik, Sauer vagy Pauer ?! — Jegyek kaphatók Rózsavölgyi és társánál. — Vígjáték pályázat. Solymosi nyilvános színész-iskolájának egy felvonásos vígjátékra hirdetett pályázata, a melynek pályadíja 500 korona s a melyet az iskola támogatása czéljából Esterházy Miklós gróf tűzött ki, ez év márczius hó 31-én lejár. A pályaműveket Solymosi nevére czimezve, József-körut 17. sz. alá kell küldeni. E pályázat, öt tagból álló birálóbizottsága már megalakult; tagjai : Porzsolt Kálmán, Rothauser Miksa, Márkus József, Tábori Róbert és Márkus Miksa. — Az orsz. m. kir. színművészeti akadémia növendékeinek folyó hó 22-iki várszinházi estélyén a »Zalameai biró« következő szereposztással kerül színre : II. Fülöp, spanyol király — Paulay Ede; Don Lope de Piguersa — Bartos Gyula; Don Alvaro de Ataide — Beregi Oszkár; Őrmester — Dunszt Elemér ; Chispa — Húsz Francziska; Rebolledo — Heltai N.; Pedro Crespo — Bakó László; Juan, fia — Tóth Elek; Izabel, leánya — Hatala Györgyike; Inez, unokahúga — Vásárhelyi Vilma ; Don Mendo — Jeszenszky Lajos; Nunno, szolgája — Kornis Gyula ; Törvényszéki írnok — Almási E.; I. katona — Führer Gusztáv; II. katona— Somogyi Gy. — A szinrekerülő darabot Ujházy Ede tanár tanította be — Káldy Gyula a »magyar zeneiskola« helyiségeiben dalestélyt rendez tanítványaival. Az estélyen mely január hó 20-án lesz. Lavotta János, Káldy Gyula, Mosonyi Mihály, Major J. Gyula, Elbert Imre, Gaal Ferencz, Egyessi Béni, Bihary János, Liszt Ferencz, Zimay László, Goldmark Károly, Ábrányi Kornél és Rózsavölgyi Márk műveit fogják előadni. A Nemzeti Szalon. A Nemzeti Szalon Józsefkörúti kiállítását folyton szép számmal látogatják. A megnyitás óta 76 drb festmény kelt el. Úfjabban Gerster Béla, Evva Lajos, Csáki Bálint, Mehvárt A., dr. Berényi Ármin, özv. Toldy Istvánné és Röser Miklós vásároltak képeket. Az érdeklődést növeli, hogy naponta új képek érkeznek. Az újabban beküldött képek közül első sorban Baditz Ottó »Szt.Czecziliája« válik ki. Kivüle még Pálya Celestin, Horokinai Ottó, Hrabetz Nándor, Mesterházy Kálmán és Horváth Jolán küldtek képeket. Orgona hangverseny lesz, holnap szombat délután 5 órakor a Kálvin téri ev. ref. templomban. Az orsz. m. képzőművészeti társulat választmánya tegnap este látogatott ülést tartott Andrássy Tivadar gróf elnöklete alatt, melyen lelkesült hangulat uralkodott a felett, hogy ő felsége a király legmagasabb látogatásával tüntette ki a kiállítást s nagy érdeklődéssel közel másfél órát szentelt a művek megtekintésének, buzdító elismerését nyilvánítva a magyar művészet haladása iránt. Annak híre, hogy ő felsége fényes bőkezűséggel hat magyar művet megvásárolt, még fokozta az általános lelkesedést. Igen kedvező benyomást tett az is, hogy Classics Gyula vall, és közokt, miniszter ez alkalomból szintén jelen volt s a műcsarnokban a magyar kormány nevében üdvözölte a királyt. Az ülés megnyitása után Szmrecsányi titkár felolvasta a folyó évi pályázatokról szóló jegyzőkönyveket, melyek szerint a két állami aranyérem közül az egyiket Vastagh Gézának, a másikat Courton Franznak javasolta kiadatni a pályabiróság;e javaslatot a vall. és közokt. miniszter már jóvá is hagyta; a társulati 2000 frtos díjat Margitay Tihamér, az 1000 frtos gr. Károlyidijat pedig Jendrássik Jenő nyerte el a jury ítélete alapján. — A kitüntetett művészek közül — Margitay Tihamér rosszulléte miatt csak Vastagh Géza és Jendrássik Jenő volt az ülésen jelen, kiket Andrássy Tivadar gróf a választmány nevében melegen üdvözölt, a választmányi tagok zajos éljenzése között. Zichy Mihálynak ötven éves művészi jubileuma alkalmából a választmány üdvözlő levél küldését határozta el, mely következőleg hangzik : »Mélyen tisztelt mester! Dicsőséges művészi pályájának ötvenedik évfordulója alkalmából társulatunk választmánya, mai ülésünkön egybegyűlve, a rokonszenv és tisztelet érzésével hódolt az egész művelt világon csodált hatalmas géniuszának. A sors úgy hozta magával, hogy ez ötven év alatt csak kevésszer tisztelhettük itthon, magyar pályatársainak körében, kik között nincs egy sem, aki ne lelkesülne művészi alkotásaiért és sokan vannak, akik személyes és közvetlen érintkezésből merítve, őrzik kiváló egyéni tulajdonainak becsben tartott emlékét. Mindnyájuk körében felhangzott már ismételve az óhajtás, hogy az a kapcsolat, mely a távollét hosszú idejének daczára, honfitársaival kölcsönösen és érintetlenül fennáll, váljék még bensőbbé és állandóbbá s térhessen maradandóan vissza hazánkba. S ez óhajtásról nincs okunk lemondani. Egy oly művész, aki képzeletének páratlanul gazdag forrását ötven év alatt egy csöppet sem apasztotta, aki ifjú teremtő erővel, bámulatosan mélyreható fogékonysággal a legmagasztosabb költői műveket, hazai irodalmunk gyöngyeit, Madách »Ember tragédiáját« és legutóbb Arany balladáit remek képekkel ékesíti, rokon és egyenrangú szellemmel követve nemzetünk nagy íróit, arról nem kételkedhetünk, hogy művészi pályafutásának ötvenedik évében, a távolban is velünk érezt munkásságának lankadatlan folytatásához még sok szép reményt fűzhetünk. Őszintén kívánjuk, hogy alkotási képességének teljében élvezhesse számos éven át az általános és különösen az itthon nyilatkozó elismerésnek megújuló tanúsításait. Társulatunk részéről, amely pártfogói sorában büszkén vallhatja egyik legünnepeltebb tagjának, a viszontlátás reményében küldjük a távolba, e jelentőségteljes alkalomból, őszinte nagyrabecsülésünk kifejezésével, legmelegebb üdvözletünket. Kelt Budapesten, az orsz. m. képzőművészeti társulat választmányának 1895. évi január hó 17-én tartott üléséből. Gróf Andrássy Tivadar s. k. elnök, Keleti Gusztáv s. k. igazgató, dr. Szmrecsányi Miklós s. k. titkár. Az igazgatóság javaslata értelmében a választmány elhatározta ez után, hogy nagy alakú, művészileg díszített falragaszok hirdessék ezentúl a társulat kiállításait. A falragasznak igen sikerült vázlatát Pap Henrik készítette, s az igazgatóság megbízásából most már teljesen ki is fogja azt dolgozni. Élénk eszmecsere folyt ez után a felett, hogy a Trefort Ágoston által alapított két állami aranyérem pályázati feltételeit némi módosítással kellene a szerzett tapsztalatokhoz alkalmazni. E vitában Jendrassik Jenő, Ráth György, Zichy Antal, Ujváry Ignácz, Berzeviczy Albert, Miklós Ödön, Rakovszky István vettek részt s végül a választmány megbizta az igazgatóságot, hogy a felmerült kívánságok számbavétele mellett javaslatot dolgozzon ki, a melyet aztán megerősítés végett a vall. és közokt. miniszterhez fog a társulat felterjeszteni. Több csekélyebb jelentőségű ügynek elintézése után, az igazgatóság bejelentette, hogy Szmrecsányi Pál szepesi püspök 1000 frttal a társulat pártfogó tagja lett, Szalay Imre, a nemzeti múzeum igazgatója 200 frttal alapító lapnak lépett be, s azonkívül még 15 évdíjas tag jelentkezett. — Spányi Irma Pozsonyban tegnap lépett föl először, mint Azocena a Troubadour operában. A városi színház — mint lapunknak írják — zsúfolásig megtelt, Frigyes főherczeg és Izabella főherczeg asszony is meghallgatták a turini vendégénekesnőt, kit négy nagy bokrétával és zajos kihívásokkal tüntettek ki. Operánk volt tagja kész művésznővé fejlődött a külföldön. — »A delinquent«. Ily czimmel ’ Lusztig Jenő budapesti fiatal zeneszerző operettet irt, amely a prágai német színházban kerül bemutatóra. Az operettéből Schlägel Elie k. a. nagy tetszés mellett énekelte egy prágai hangversenyen az operettének magyar kiadásban is megjelenő románczát. A NEMZET TÁRCZÁJA. Január 18. Az erős. Irta: Dénes Tibor. I. — Ki az a fiatal ember ott azzal a szép lánynyal ? — kérdezte az amerikai lány az udvarlóitól valamelyik bálon. — A kisasszony Csathó Lenke, a fiatal úr Pártos Viktor. — Úgy látszik, nagyon bizalmasak? — Nagyon. Együtt nevekedtek, nagyon szerették egymást mindig. Valószínűleg férj és feleség lesz belőlük még az idén. — Nem volt az a Pártos néhány év előtt Amerikában? — De igen. Ismeri talán? — Azt hiszem. Hívják ide. Csak kelletlenül hagyta ott Pártos Csathó Lenkét. Ez komolyan beszélt hozzá. Azt mesélte el újra, amit elmondott volt neki már százszor, hogy szereti, hogy megkéri a kezét, amint előléptetik a banknál. Ezt a thémát úgyis abban kellett hagynia, amint mások odajöttek, mégsem távozott szívesen. — Mivel érdemeltem meg a kisasszony kitüntetését ? — Nem érdemelte meg. Ellenkezőleg. Rászolgált arra, hogy haragudjam. Miért nem kereste fel magától a régi ismerősét? — Kegyed nekem régi ismerősöm ? Igazán, nem vagyok képes .... — Persze! Hogy Irene Neville vagy Bauer Irén az mindegy, maga nem tudhatja. Irene Neville! Nini, csakugyan! De most már valóban köszönöm, hogy idehívott. Hogy került hozzánk? És miért változtatta meg a nevét? Milyen meglepetés! Mi van Alice kisasszonynyal ? — Természetesen Aliceról kérdez! No jó, majd beszélek Aliceról. Leültek. A többi fiatalember kénytelen volt belátni, hogy rájuk nincs szükség. Eltávoztak. — Alice férjhez ment .... Ejnye, de egykedvűen tűri. Hát már kiábrándult belőle. Pedig akkor fülig szerelmes volt. No, ne piruljon el, nem mondom meg a menyasszonyának. — A menyasszomnak ? Nekem nincs menyasszonyom. — Jól van, jól. Minden tudok. Ez a kellemetlen tulajdonságom, mindig meg volt. Tisztán emlékszem, hogy maga is gyűlölt miatta. Akkor is mindent tudtam, most is. Hanem most figyeljen egy kicsit. Nem szeretek annyit másról beszélni. Először is engem sohse hívtak Nevillenek, hanem mindig Bauernek. Neville az anyám neve volt. Mikor árván maradtam, a nagybátyám, Alice atyja kivitt magához, Amerikába. Még egészen kis gyerek koromban. Ő kívánta, hogy a nevüket viseljem. Amiben némileg igaza is volt. — Miért ? Miért volt igaza ? A leány egy kicsit elhallgatott. Aztán daczosan felkapta a fejét. — Mert az atyám családjából egynehányan úgy viselték magukat, hogy szégyelnem kellene a nevét. A nagybátyám most elküldött idehaza a rokonaimhoz. Ismeri őket. Azok is Bauerek. Az ő kedvükért az igazi nevem alatt járok. De nem szívesen. Szokott feljárni hozzájuk? — Nem. A kisasszonyok, mintha haragudnának rám. — Az nem tesz semmit. Ezentúl majd feljár. Magára különben sok leány haragszik. Én is. — Vájjon kegyedet mivel bánthattam meg? — Emlékezzék csak vissza, hogy bánt én velem odaát, a tengeren túl. — De hiszen akkor még csak gyerek volt. — Annál jobban fájt, hogy nem akart észrevenni. Annál jobban bántott, hogy az Alice után jár, mikor én magamat ép olyan szépnek, okosnak, kedvesnek tartottam. — Bocsánat, de kegyed soha se volt olyan szép, mint Alice. — Ez gorombaság. De magától már megszoktam. Vigyázzon, én ellenség vagyok, mégpedig veszélyes és kegyetlen ellenség. Most visszamehet ahhoz a másikhoz. — De nem megyek. Adjon egy négyest. — Ejnye, de bátor. Jól van. A harmadik még szabad. Hát ne felejtse el. II. Másnap délután a Csathóék jourján volt Pártos. Jó ideig unatkozott egy fiatal ember meséin, aki hihetetlen gyorsasággal szavalt valószínűtlen történeteket, amelyekben természetesen ő maga volt a hős. Mikor ettől az alaktól (bátran lehet annak nevezni, minden jouron van egy) megszabadult, egy másik típus, az akinek semmi sem tetszik, fogta meg. Csak jó későn került oda, ahová tulajdonképen szándékozott, Lenke mellé. — Mondani valóm van Lenke! — Vártam. — Ugyan mit várt? Nem is sejtheti, hogy mit akarok mondani. — De igen tudom. Arról fog beszélni, hogy milyen szép és kedves az az amerikai lány és hogy jó volna vele megismerkednem. — Az ám, eltalálta! Maga nagyon okos lány, Lenke. — Rájött . . . ? No, hát nem fogok azzal a lánynyal megismerkedni, még kevésbbé fogom magamhoz hívni. — Ugyan miért nem? Hogy lehet ilyen szenvedélyes ? Olyan haragosan beszél, mint ha megbántották volna. — Az a szépséges kisasszony nem bántott, hanem maga, maga. — És a lány szemeiben könyek gyülekeztek. — Én bántottam volna meg magát? Én? Ugyan ne tréfáljon . . . Szent Isten, maga sir! Lenke, édes Lenke, ne fsírjon. Mondja el, mivel bántottam meg? Bocsásson meg, bár nem ismerem a vétkemet, Lenke! — Menjen. Nem kell. Ne tetesse magát. Tudja jól. Csak menjen el . . . Amerikába. — Becsületemre mondom, Lenke nem tudom, hogy mit akar. A lány ránézett könnyes, bánatos szemeivel. Aztán elkezdett hangosan zokogni. Pártos hamar betette az ajtót. Valahogy meg ne hallják a szomszéd szobában. Vigasztalni próbálgatta a lányt, de az csak egyre sírt és azt ismételgette: — Hát már elfelejtette? Nem szeret, nem szeret! — Mit felejtettem el? — Azt, hogy minden bálon velem tánczolja a harmadik négyest. És tegnap rám sem nézett. Azzal a ... a csúffal tánczolt. — Hm. Azt bizony elrejtettem! — Kezdett a helyzet nagyon kellemetlen lenni. — No ne sírjon, majd elmondom az egészet. Nem kell féltékenykednie. Hiszen az a leány nekem ellenségem. És azért, mert sohsem törődtem vele. — De hiszen törődött vele tegnap. — Az illendőség volt. Már nagyon régóta ismerem. — Engem még régebben ismer. — Máskép is bánok vele, mint magával. — Vele tánczolja az én négyeseimet. — Kérem, ne terelje félre a beszélgetést. Hiszen tudja, hogy csak magát szeretem. Ne haragudjék kedves. — Odaült mellé és átkarolta a derekát. — A következő bálon magával tánczolom mind a három négyest. — Igazán ? — Igazán. Azután újévkor előléptetnek és akkor megkérem a kezét és maga lesz az én kis feleségem és szeretni fog nagyon, nagyon. Ugye ? — Szeretsz ? — Édes! — Mondd, hogy szeretsz. — Már mondtam. — Még egyszer. — Szeretlek! III. Pártos erősen haragudott Lenkére e miatt a jelenet miatt. Irtózott a szélsőségektől, és mert ő maga mindig olyan biztosan megállt a szenvedélyektől távol eső középúton, nem is akarta elismerni, hogy hatalmas érzéseknek rendkívüli lépéseket szabadjon létrehozni. Még a színházakban is megvetőleg mosolygott a nagy jeleneteknél és most kénytelen volt egyet végig játszani. Mit tesz majd Lenke, ha a felesége lesz? Még a gondolat is kellemetlen volt. Ezt a neheztelését nem volt képes egészen elpalástolni, és Lenke is észrevette, hogy valami hidegség áll be közöttük. Hanem ő másra magyarázta. Bauer Irénre gyanakodott, akinek a társaságát Pártos nyilvánvaló élvezettel kereste fel. Mindenütt sokat tánczolt vele estélyeken, jourokon nem foglalkozott mással. Lenke azt hitte, hogy elszereti a vőlegényét. Gyűlölte az amerikai leányt, és a gyűlölsége csak növekedett, mikor Pártos hidegsége egyre fokozódott. Az tényleg nagy élvezetet talált az Irén társaságában. Olyan más volt mint a többi leányismerőse. Olyan szabad, önálló, erős, biztos. Oly férfiasan gondolkozó, olyan vonzó. Ellenségnek mondta magát és mégis olyan kedves volt. Akárki is láthatta, hogy tüntette ki, a többi fiatalember bosszúságára. Magyarázgatták néha, hogy régi ismerősök, de az ilyenfokú bizalmasságot rendesen másnak szokták nevezni. Lányok voltak csak jelen együtt a Baueréknél, mikor Irén azt mondotta, hogy nincs a magyar fiatalemberek között egy sem, aki neki tetszeni tudna. Nagy megbotránykozás közt hányták szemére, hogy igenis van, Pártos Viktor például. — No igen, az egy. De az meg sokat járt külföldön. Az egyik leány elmondta ezt a bátyjának, az egy barátjának, a barát egy másiknak, és mire Pártos meghallotta, ilyen volt a szövegezése. Bauer Irén bevallotta, hogy halálosan szerelmes Pártos Viktorba. Rendszerint azt állítják, hogy a nők hiúk, ismert tény azonban, hogy a férfiak még hiúbbak. Pártos Viktor ugyan maga magát a megtestesült erénynek tartotta, és mikor ezt a megjegyzést hallotta, azt mondta rá: Bolondság is mégis... elhitte és örült neki. Tulajdonkép abban a perczben dőlt el az egész história. Mert egymás mellé állította lelki szemei előtt azt a két leányt, akikről azt hitte, hogy szeretik. Összehasonlítgatta őket és minden egyes kérdésre azt a feleletet adta magának : Irén különb Lenkénél. Egy hét múlva ő volt halálosan szerelmes Irénbe. Nem volt elég bátorsága, hogy Lenkével szakítson. Előbb rendbe akart jönni Irénnel, aztán gondolta, még mindig ráér Lenkével beszélni. IV. — Emlékszik Irén, alig egy két hónapja azt azt mondta, hogy ellenségem. Most is az? — De az ám! — felelte nevetve a leány. — Miért kérdi? — Azért, mert valami olyat akarok magától kérdezni, amire ellenség csak halálos ítélettel felelhet. Irén hirtelen elkomolyodott. Megértette, hogy miről van szó. Odalépett Viktorhoz: — Jól vigyázzon! Inkább ne kérdezzen. Hátha csakugyan ellenség vagyok. Halálos ítélet lesz. — Nem hiszem. Egyszerűen azt akarom kérdezni . . . Nem tudom egyszerűen elmondani. Majd elmondom hosszan. — Egy kicsit fészkelődött a helyén, aztán belekezdett. — Nincs igaza, ha azt hiszi, hogy odaát Amerikában nem törődtem magával. Már ott is bizonyosra vettem, hogy nagyon kiváló leány lesz ■aiBLL!---------■■■■"■■■■HBLL!___.__UI11LS10__3 egyszer belőle. Persze komolyan még nem beszélhettem vele, hiszen gyerek volt. Hogy nem tévedtem, az megvilágosodott előttem, mikor nemrégiben viszontláttam. Sőt még a leghízelgőbb képzeleteimen is túltett. Annyira, hogy most a lábainál lát. Szeretem és arra kérem, legyen a feleségem. — Hát az a másik leány? — Az a másik leány nem való hozzám. Kedves, szép, jó teremtés, de nagyon is egyszerű, gyenge. Az én biztos, erős jellememnek csak olyan szilárd karakter felel meg, mint a magáé . . . Mért mosolyog? Tán nem tart erősnek? — Oh, de nagyon! Hanem azt a leányt nem tartom oly gyöngének. Jobb lesz visszamennie hozzá. — Kérem, hagyjuk ezt. Olyan gyerekkori ábrándos szerelem volt az, mint sok, sok másik, kegyed tudja legjobban, hogy az nálam milyen könnyen ment. — Igaz . . . Alice! Hanem hát ha az irántam való szerelme is csak ily ábránd? — Nem, az nem ábránd. Az igazi tiszta, nagy szerelem. Akar a feleségem lenni ? Egy kicsit hallgatott a leány, aztán egészen köznapi hangon felelte: »Nem.« Akár csak azt kérdezték volna tőle, hogy éhes-e. — Irén! — Tetszik? — Komolyan beszél? — Egészen komolyan. — Hát nem szeret ? — Nem. — De hisz nekem azt mondták .... — Mit mondtak magának ? — Azt hogy szeret. — Aki mondta, rosszul tudta. Ugye nem a Reuter-officeből való az értesülése ? — Irén ne tréfáljon. Nem tudja, hogy mit tesz velem. Gondolja meg még egyszer. — Meggondoltam én már azt eleget. Előbb tudtam, hogy szeret, mint maga. És azt látnom nagyon jól esett. Élvezettel játszottam vele, úgy mint egyszer maga vélem. Mikor én voltam szerelmes. Többet mondok, készakarva bolondítottam el, hogy bosszút állhassak. És magát erős, biztos nagyuram egy kicsi kis kaczérsággal oly könynyű volt meghódítani. Ez a gúny és a szégyen felbőszítették Viktort. Szenvedélyesen lépett oda a lányhoz. Az nem hagyta szóhoz jutni. — Kérem ne heveskedjék. Ez az ügy el van intézve. Nem szeretném, ha gorombáskodnék. Eddig mindig jónevelésű fiatal embernek ismertem. Vegye szépen a kalapját és menjen el szó nélkül. Menjen el ahhoz a másik lányhoz, akit szivemből sajnálok. Talán elfogadja. Ha én volnék, nem fogadnám el. Adieu. * Az a másik leány sem fogadta el. Nagyon is meggyűlt szivében a sok keserűség. Nem szerethette tovább azt a férfit, aki a hiúságában sértette meg. Fővárosi ügyek. — A telekeladó bizottság ma délelőtt ülést tartott Márkus József alpolgármester elnöklete alatt. Tárgyalás alá került elsősorban a tanügyi bizottság ama javaslata, hogy a főváros vegye meg a Bezerédi-utcza 10. házat, az építendő iskola czéljaira. A telekeladó bizottság már egy ízben foglalkozott ezzel az ügygyel s akkor abban történt megállapodás, hogy a Bezerédi-utczai iskola czéljaira elsősorban az aggteleki- és Bezerédi-utczák sarkán levő fővárosi telek használandó föl, annyival is inkább, mert így a szomszédos iskola is megbővíthető lesz. Ezt a határozatot most is föntartja a telekeladó bizottság azzal, hogy a tanács figyelemmel legyen a Bezerédi utczai iskola túlteltségére s így arra, hogy annak megbővítése lehetséges maradjon. — A VI. ker. Angyalföldön építendő iskola czéljaira ma ismételten az első magyar csavargyár közelében levő fővárosi telket hozták javaslatba. — Özv. Deutsch Józsefné és érdektársai amaz ajánlatát, hogy a Krisztina-városban levő telket, a mely az Attila-, roham-, alagút- és Pauler-utczák közt fekszik, vegye meg közczélokra a főváros, a telekeladó bizottság nem tartotta elfogadhatónak, mert egyrészt erre szükség nincs, de másrészt a kért ár (négyszögölenként 130 frt) túlságosan nagy. — A kőbányai sertésszállás-tulajdonosok — amint már említettük — a szállások megbővítésére telkeket kértek a fővárostól. A régebben tartott értekezlet alkalmával a bizottság — a Kőrösi-indítvány szellemében — azt javasolta, hogy a telkek 90 évi használatra engedtessenek át, amely javaslattal szemben azonban az elnöklő Márkus József alpolgármester már akkor különvéleményt jelentett be, kívánva, hogy a telkek sokkal rövidebb időre, tehát kizárólag ideiglenes használatra engedtessenek át. Az ügy aztán a pénzügyi és gazdasági bizottság elé került, amely azt határozta, hogy a telkek átengedésének módozatai a telekadó bizottság tagjainak s az érdeklettek küldötteinek együttes értekezlete utján állapíttassanak meg. Ezt az értekezletet ma délelőtt tartották meg. A bizottság akként határozott, hogy bevárandó lesz a kormány határozata, abban a tekintetben, vájjon hová kivánja állítani a sertés-közvágóhidat, s ha ez megtörtént, akkor a mérnöki hivatal fogja a telkek beosztására a terveket elkészíteni és ezeket aztán nyilvános árverésen, örök áron fogják a sertésszállás tulajdonosoknak eladni. — A középítési bizottság ma délután ülést tartott, Kun Gyula tanácsos elnöklete alatt. Az elnök jelezte, hogy a bizottság mához egy hétre rendkívüli ülésen fogja az albizottságokat megalakítani, s hogy ugyanakkor néhány függőben lévő ügyet is letárgyalnak. A napirend előtt Preszner József az ellen szólalt föl, hogy a házakból a víz az utczák gyalogútjaira folyik le. Kéri az elnököt, hogy tegyen intézkedéseket ennek a megszüntetésére, mégpedig lehetőleg akként, hogy a háztetőkről lefolyó vizet a gyalogút alatt vezessék le. Az elnök megígérte, hogy a dologban eljár, valamint — a történt fölszólalás folytán — azt is előterjeszti a tanácsnál, hogy a Lipót-utcza gyalog kövezetét magasabbra emeljék. — A Ganz és társa részvénytársaságnak a Ganzutczában levő telkeinek egyesítését megengedi a bizottság. — A Császárfürdő telkének kisebb jelentőségű szabályozásához hozzájárultak. — A visegrádi utczának a Lipót-körútra való megnyitásához a bizottság hozzájárul, de csak abban az esetben, ha az illető telektulajdonosok, akikre különben is nagy előnyök háramlanak, a megfelelő területet ingyen engedik át. — Bemutatásra került a kőbányai liget-tértől kápolna-térig való meghosszabbítandó villamos vasút vonalra vonatkozó terv, amely szerint bizonyos területek kisajátítása lesz szükséges. A terveket elfogadták. A budapest—újpest—rákospalotai villamos vasút részletes tervét elfogadták, azzal, hogy ezek behatóbb tárgyalása a bejárás alkalmával fog megtörténni. Az I. kerületi választmány Olhause Pál kerületi elöljáró elnöklete alatt ma ülést tartott, amelynek megnyitása után az elnök kijelenti, hogy Malmarits Ignácz választmányi tag elfoglaltsága miatt választmányi tagságáról lemondott. A választmányi ülés jegyzője dr. K. Kovách László fogalmazó volt. A választmány Szily József referálása mellett tárgyalta a kerületi szegények segély iránti kérelmeit és eddigelé 205 oly budapesti illetőségű munka- és keresetképtelen egyénnek engedélyezett a 1. évre havi 3—5 írt segélyt, akiknek törvény szerint tartásra képes és köteles rokonai nincsenek. Felosztotta a kerületet 12 alkerületre, egy építési és gazdasági, továbbá egy közjótékonysági bizottsági tagot osztott be. Szintúgy kiküldötte a járdafoglalási bizottságot, tagjai: Hauszmann János főmérnök, Illés Gyula építész és Schumy Rezső építőmester választmányi tagok. Ezzel a napirend kimerítve lévén, az elnök az ülést berekesztette. — Az eskü-téri híd. A mérnök- és építészegylet tegnapi rendkívül népes ülésén az eskütéri áthidalás kérdése volt napirenden. Összes híd-szakembereink részt vettek a tárgyalásban és teljes egyhangúsággal az egyetlen nyílás, vagyis a mellett törtek lándzsát, hogy az aránylag szűk mederben hidoszlop egyátalában ne építtessék, mert a vízlefolyás, a jégjárás és a hajózás szempontja a pillért nem engedi meg. Tudomány és irodalom. — A sommás fellebbviteli eljárás tabellákban. A sommás eljárásról szóló törvény a perorvoslatoknak később tárgyalt nemeire nézve akként intézkedik, hogy az előbb tárgyalt perorvoslati nem szakaszaira, továbbá a perendtartás fentartott szakaszaira utal, azok tartalmának elsorolása helyett. Hasonlóan tesz a sommás ügyvitel is, mely még a bírói ügyvitelre is utal. Ennélfogva négy könyvet kell sokszor felütni és bennük több helyen keresgélni, hogy összekombináljuk a kívánt tudnivalókat. Ez pedig a gyorsaság és tiszta áttekintés kárára van. Sokat segít ugyan Lányi Bertalan »Utasítása«, de ez inkább a bírák számára való kézikönyv, akiknek ítélet és végzéseket szövegez és az érdembeni eljárás egymásutánján tanítja ki. Czélszerű ennélfogva az a táblázatos összeállítás, amelyet Futó Ferenc, a budapesti törvényszék felebbezési tanácsának jegyzője nagy buzgóssággal szorgalommal, és rendkívüli ügyességgel állított egybe. E tabellákban minden felebbviteli nem és a közben benyújtható beadványok minden tudnivalója egyszerre, egy vonalban, chronologice van feltüntetve a beadástól a vég befejezésig, 34 tétel alatt s minden tételnél oda van írva a törvény, a sommás ügyvitel, a perrend, a bírói ügyvitel, a Lányi-féle »Utasítás« azon szakaszának száma, mely a mondottakat támogatja és helyességüket igazolja. A kezdetnél álló eljárásban nélkülözhetetlen e könnyen kezelhető füzet a felebbezési jegyzői irodák és ügyvédi irodákban, mert minden keresgélés nélkül rögtön végig lát mindenki a maga teendőjén. Ami a fent említett négy könyvben mondatik a felebbvitelről, az mind benne van a füzetben, mely Singer és Wolfner bizománya. Ára korona. Kapható a szerzőnél (törvényszéki palota) és minden könyvkereskedésben. A Mária Dorottya-egyesület téli felolvasásainak során tegnap Goethe Faustjáról tartott előadást Alexander Bernát. Az előadó a bevezetésben utalt a mű világirodalmi fontosságára, s hogy teljes megértésére három nagy feladat megoldása szükséges. Az első: mikép keletkezett a mű. A második: a mű megértése, megértése a mű jelentésének, eszméjének és megértése a részleteknek, a mű testének. A harmadik: a mű esztétikai méltatása. A három feladat egymást támogatja és feltételezi. De minthogy mind a három kérdés megoldása messze meghaladja egy előadás keretét, az előadó előre kijelöli, hogy mely feladatra vállalkozik; a mű jelentésének magyarázatára, a többi feladatokra pedig, csak amennyire szükséges és lehetséges, reflektál. Röviden vázolja a mű szerkezetét, s a különböző részek keletkezésének történetét, azután áttér a mű jelentésének fejtegetésére, melyet abban talál, hogy egyaránt tükrözi Göthe felfogását az emberiség sorsáról és feladatáról s annyiban rokon vele a mi Madáchunk költeménye. De Göthének a felfogása ismét tükrözi saját belső fejlődését és életideálját, s az életideál felfogásában a két mű neme eltér egymástól. Göthe művének nagy tanítása: az emberi egyéniségnek a küzdelemben való megnemesülése, az élet s egyéniség mérhetlen értékességének föltüntetése. Korunk betegei pesszimizmusával és nihilizmussával szemben Faust hatalmas nagy életideáinak költői evangéliuma. A kir. magyar természettudományi társulat tegnap este választmányi ülést tartott, melyen a jövő szerdai tisztújító közgyűlésre tették meg az előkészületeket, kandidácziókat és bizottsági jelentéseket. A kihirdetendő pályázatok 1800 forint erejéig a növénytan, fizika, ásványtan és állattan körébe vágnak. Bemutatták a társulat kémiai szakosztályának most megindult lapját, a »magyar chémiai folyóirat« első számát is, s jelentést tettek a tudományos dolgozatokkal megbízottak munkáiról. Ilosvay Lajos műegyetemi tanár benyújtotta a társulat megbízásából készített dolgozatát ,a torjai büdös barlang levegőjének chemiai vizsgálata« czim alatt, mely kiadásra rendeztetik. Az alapitó tagok sorába léptek: dr. Jendrassik Ernő egyetemi tanár 100 forinttal, Farkas Ödön birtokos Dunakeszin 60 frttal; kivülök 75 új rendes tagot választottak, kikkel a tagok száma 7736 lett. Az ülésen részt vett Eötvös Loránd báró, a társulat egyik társelnöke is. Az Erdélyi Múzeum januári számában Brassai Sámuel lefordította Ardy Lajos olasz tudósnak értekezését, mely a filozófia tanításáról szól. Közleményt találunk még e számban Fenichel Sámuel az Újguineában elhalt fiatal természettudós tollából, ki a dáli kardokról értekezik. Balogh Arthur dr. A belga alkotmányreviziót ismerteti. Az Erdélyi Múzeum előfizetési ára 2 frt. — A magyarországi néprajzi társaság e hó 20-án, d. e. 10 órakor, a tud. akadémia heti üléstermében felolvasó ülést tart, melynekek tárgyai a kökövetkezők : Dr. Jankó János: Éjjeli halászat a Balatonon. Kolumbán Samu: A hunyadmegyei hóshátiakról. Dr. Thirring Gusztávné: A hienczek és dalaik. A dalokat Káldy Gyula kísérete mellett előadja: Thirring Matild. — A Szabad Miczeumban e hó 19-én, szombaton esti 6 órakor az egyetem ásványtani intézetében Salgó Jakab dr. az orsz. tébolyda főorvosa tart előadást a szellemi munka higiéniájáról. — »A magyar nemzet története« czimű Szalay-Barótiféle füzetes vállalatból, most jelent meg a 6. füzet. Ebben bevégződik »A fejedelmek kora« cz. szakasz és megkezdődik az Árpádházból való királyok korának tárgyalása. Ehhez a füzethez is több diszes külön műmelléklet van