Nemzeti Kalendárium, 1944

Csokonai Vitéz Mihály: Szegény Zsuzsi a táborozáskor

FF£Y4 Szegény Zsuzsi a táborozáskor Irta: Csokonai Vitéz Mihály Estve jött a parancsolat Violaszín pecsét alatt. Egy szép tavaszi éjszakán Zörgettek Jancsim ablakán. Éppen akkor vált el tőlem, Vígan álmodott felőlem, Kedvére pihent ágyában, Engem ölelvén álmában: Csokonai Vitéz Mihály (1773— 1805). Nyugtalan, az élet me­rev korlátozásait nem tűrő költő. Debrecen, Pozsony, Ko­márom, majd ismét Debrecen törekvéseinek és vándorlásai­nak állomása. Komáromban lepi meg a legnagyobb élmény, Vajda Júlia iránt érzett sze­relme. A híres Pilla-dalok erre a viszonyra vonatkoznak. A legjobb közülök „A remény­hez” című. Közvetlenségben, bájosságban és zeneiségben Petőfihez hasonlítható. Elbe­szélő költeményeiből a népsze­rű, humoros tárgyú Dorottyát kell kiemelnünk. Irt drámákat és filozófiai tárgyú verseket is. Mikor bús trombitaszóra ülni kellett mindjárt lóra, Elindulván a törökre; Jaj! talán e'vált örökre! Sírva mentem kvártélyáig, S onnan a kertek all-yg. Indult nyelvem bús nótára, Árva gerlice módjára. A lelkem is sirt belőlem, Mikor búcsút véve tőlem: ,.Isten hozzád!“ — többet nem szólt, Nyakamba borult, s megcsókolt. Csákóját könnyel öntöztem, Gyászpántlikám rákötöztem; Tíz rózsát hinték lovára, Százannyi csókot magára. i I 68

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék