Nemzeti Közoktatás, 1942-1943 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1942-09-01 / 1. szám
1942. szeptember hó. NEMZETI KÖZOKTATÁS 3 AZ OKTATÓ GÁRDA UTÁNPÓTLÁSA ÍRTA: MEZEI BÉLA A határainktól távol, Keleten dúló egújabb keresztes hadjárat mindnyájúnnk által bizton remélt sikeres betéjézésével a' magyarság jövőjének a sorsa még’ nincs elintézve. E legszentebb értékeinkért folyó küzdelem legjobb esetben megóv a pusztulástól, de nem veti meg az alapját az eljövendő, századoknak. Épen hagyja a megmunkálni valókat, lehetőséget nyújt erőink kifejtésére, miódot ad nagyobb történelmi feladataink tökéletesebb megoldásba.” Ezzel az alkalommal — sajátos nemzeti és egyetemes emberi szempontból is — élnünk kell. A hadi eredmények kivívásának két tényezője van: az eszközeiben jól felszerelt katonai tudásban elsőrangú, lel— ■ Külétébeli eszményekkel telített honvédség és a dolgos,, megértő, áldozni tudó, eggyéolvadt, sziklaszilárd hátsó arcvonal . Mindkét alkotóelem értéke a taniultságtól, neveltetéstől függ. Finn testvéreink méltán csodálható háborús magatartása, teljesítménye helyesen megalapozott iskoláztatásának köszönhető. Ezért és így dolgoztak a mi kedves emlékű tanítóink, buzgó tanáraink, s példájuk nyomán magunk is.Nehéz időket élünk, sorsdöntő hónapok, évek következnek. Mindenkinek többet kell vállalnia a munkából, s azon túlmenően az áldozatból. Fokozottabb mértékben áll ez az eszményeket szolgáló, erkölcsöt hirdető oktatókra. Minden törekvésünk az, hogy fáradságot nem ismerve, időt, erőt, anyaágiakat nem kímélve példaadón vegyük ki részünket a nemzeti létküzdelemből. A mai terhes napok küzdelmeivel párhuzamosan legfőbb gondunk a magyarság további fennmaradásának biztosítása. Természetes, hogy az elkövetkező nagy rendezésben minden nemzeti harci helytállása szerint jogosult résztvenni. Ezért állunk minden erőinkkel az igazságért küzdők oldalán, de eredményesen csak úgy szólhatunk bele a sorsunkat egészen közelről érintő kérdésekbe, ha arra felkészülünk. Az előkészítés útja az oktatás, fő tényezője az oktató. Olyan munkát kell végeznünk , őrhelyeinken és olyan utánpótlásról kell gondoskodnunk, amellyel nemzeti létünk.,két minden körülmények között felvirágoztatni tudjuk. Minden munka, vállalkozás sikerének titka a szükségesség felismerése, a megoldási módok idejében való meglátása. A nevelés roppant jelentőségét, a tanyás milyenségének horderejét — békés és háborús időben egyaránt — az oktatók és hivatalos hatóságaik egyként vallják és aszerint munkálkodnak is. A rendkívüli idők azonban olyanok figyelmét is felkeltik e kérdés iránt, akik nem hivatásos iskolás emberek. Mind gyakrabban hangzanak el az oktatós fontosságáról felelősségteljes országvezetők felismerő kijelentései és látnak napvilágot erre rámutató, figyelmeztető írások a közvéleményt tolmácsoló és irányító, távolba néző, aggódó közírók tollából. Hirdetik, hogy a tanító sorsdöntő tényező, jó munkáján épül fel a szebb Magyarország; a tanár a tudáson kívül emberszeretetet ébreszt, reményt kelti, hitet nyújt. Látják és írják, hogy az oktató jövőt megalapozó jelentősége roppant nagy. Meggyőződéssel vallják, hogy az új, tudatos és hősies népneveléssel áll, vagy bukik minden. Tudják, hogy megújult, értelmes és jellemes egyéniségek, elméjükben és szívükben igaz magyarok fogják kiharcolni a jobb hazát és azt, hogy ebben a nemzet szellemét és erkölcsét munkáló oktató hatása felmérhetetlen, teljesítménye megbecsülhetetlen. Mások viszont a nevelés — alkalmas oktatók — nélkül felnőtt nemzedék szomorú sorsáról, az ország biztos romlásáról szólnak meggyőző erővel. Megnehezült az idő, megsokasodtak tennivalóink. Feladatunk kettős: helytállás a jelen feltornyosult kívánalmaival szemben és a jövő alapvetése, felépítése. Első kötelességünk a minél tökéletesebb szolgálat munkahelyünkön, a megnehe-A Néptanítók Lapja hetvenöt éves s ez, a jubileum alkalmat ad arra, hogy az ország egész tanítósága háláját lerója azért a magasrendű egységes irányításért, pompás és gyakorlati továbbképzésért, a magyar tanítórend tagjait a nemzetnevelés nagy munkájában összeforrasztó, kiváló útmutatásokért, tanításokért, gondolatokért, amelyet minden hónapban kétszer kap az európai színvonalon álló, kitünően szerkesztett szaklapjában. A központilag irányított és az egészséges, keresztény s nemzeti szellemű magyar népoktatást szolgáló Néptanítók Lapja, amelyet 1867-ben Ferenc József király sajátkezű aláírásával külön törvény alapított, a szentistváni gondolatnak lesz most hathatósabb terjesztője, mert a visszatért területek tanítóink azzal siet segítségére, hogy saját anyanyelvükön vezeti és tájékoztatja őket a magyar pedagógia elveiről, állásáról és a külföldi tanügyi eseményekről. Hét nyelven fog megjelenni ezentúl a Néptanítók Lapja s azt továbbra is Drózdy Gyula, az elismert kitűnő tanító és pedagógus-író szerkeszti eddigi kiváló és eredményes munkája folytatásaidén. zárt élethez méltó többletvállalás, példaadó magatartás. Nevelésünket pedig az önfeláldozó, önzetlen katonai szellem hassa át, hogy a legszentebb szolgálatra indulók kemény elszántsággal nézzenek szembe a rendkívüli megpróbáltatásokkal. Másik vonása az áldozatosság, a közösségi szellem ápolása legyen. A mában fáradozva nekünk kell azonban a holnapot is előkészítenünk. Ennek milyensége az oktatómunka minőségétől függ. Nem elég csak a most élő nemzedéket fokozott munkával, mindenre kiterjedő figyelemmel kiképezni az életre, hanem tartósabbá kell tennünk teljesítményeink eredményét, gondoskodnunk kell az elkövetkező nagy munkákra felvértezett utánpótlásunkról is. Néhány újabb és az utánunk következő oktatókra is háramló feladatot érintek. A történelem igazságszolgáltatása folytán elszakított területeink és testvéreink egy része visszakerült az anyaországhoz. A húszéves elnyomás fájdalmas sebeket ejtett lelkületükön, iskolázásuk hiányos és torz. A legkiválóbb tanítók hosszas, önfeláldozó munkájára van szükség, hogy a magyar életbe szívvel-lélekkel beilleszkedhessenek felnőttek, növendékek egyaránt. Csak így alakul ki az elengedhetetlen lélekközösség. A jövőépítés másik nagy tétele a háborút viseltek visszavezetése a békés, termelő, szerény életkeretek közé. A világnézeti meghasonlottság, a harci szenvedélyek és indulatok levezetése, testilelki zúzódások behegesztése sok tapasztalatot, tapintatot és szeretetet kívánó nagy nevelési feladat. A harcterek vitézéből a béke hősét kell megformálni. Az új Magyarországnak egészséges, taniult, jellemszilárd egyéniségekre van szüksége. Testben, értelemben, erkölcsben ép, helytálló ifjúságot, öntudatos, áldozatkész, együttérző, alkotó, felelősségvállaló embereket kell kialakítanunk, hogy teljesebb, testvéribb, értékesebb legyen a magyar élet. A nevelés névtelen hőseinek küldetése: a nagy viharban kitartásra kész hazafiak, az újjáépítésben teherős, szilárd szellemi és erkölcsi alappal bíró magyarok felsorakoztatása. E rendkívüli feladatok sikerét csak a helyesen megoldott oktató-utánpótlástól várhatjuk. Jórészben miénk a tennivaló e téren is több szempontból. Mi ismerjük legjobban pályánk testi, szellemi, erkölcsi kívánalmait, azaz, hogy ki való oktatónak; milyen legyen a tanító, tanár, mi vár rá őrhelyén, mit kíván tőle az iskola, a társadalom, a nemzet. Ezenfelül nekünk van módunkban az alkalmasok kiválogatása. Vitán felül áll, hogy mindenki a neki való helyen tud legértékeseb-