Nemzeti Közoktatás, 1942-1943 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1942-09-01 / 1. szám
4 NEMZETT KÖZOKTATÁS bet alkotni és — rendkívüli helyzetekben különösen — a szellemi erőkkel és erkölcsi javakkal is gazdaságosan kell bánni. Az oktatói pályatévesztés nem személyes ügy, nemcsak egy családra nyomja rá bélyegét, hanem egy egész nemzedéket silányíthat meg. A mai sűrű, elmélyített fáradozáson és áldásos életen kívül fő feladatunknak tekintsük minél kifogástalanabb tanítókar nevelését. Évek hosszú során folytatott megfigyelések alapján válasszuk ki legderekabb tanítványainkból az arravalókat és körülményeinkhez mérten iparkodjunk ránevelni, előkészíteni jövendő hivatásukra. Ébresszünk kedvet, ösztönözzük, tereljük jeles növendékeinket a tanítói, tanári pályára. Sokat tehetnek e mindennél fontosabb ügy érdekében a középiskola negyedik és nyolcadik osztályának tanárai, főnökei. Lépjünk érintkezésbe a szülőkkel és világosítsuk meg előttük hivatásunk nemességét, magasztos voltát. Egyesületeinkben, Hivatásrendünkben pedig a nemrég elhangzott vezérelvek alapján indítsunk eredményes mozgalmat az illetékes hatóságoknál az oktatók olyan mérvű megbecsülésének kivívására, amely hajlam és rátermettség esetén a nevelőmunka örömteljes vállalására indítja az ifjúságot. Foglalkozásunk elismerésének, élet- és munkakörülményeinknek olyannak kell lenni, hogy módot adjon a ránk háruló sok-sok kötelesség minél kifogástalanabb teljesítésére. Ezeket kívánja tőlünk most a legszentebb cél: ősi földünkön új magyar évezredek biztosítása. Való igazság , nemrég kell megállapítás: ha egy feladatát megértett és hivatását betölteni tudó tanító nemzedéket adtunk a nemzetnek, megadtuk pagunknak a jogcímet ahhoz, hogy messze túl számszerű létezésünkön foglaljuk el helyünket a most kialakuló, megújhodó világban. 1942. szeptember 16. TÖBB MEGBECSÜLÉST a tanárnak és tanítónak címmel figyelemreméltó cikket irt Réhelyi Oszkár, amelyben rámutat arra, hogy a pedadógus-pálya iránti érdeklődés csökkenése nagyrészt anyagi okokra vezethető vissza, azonban ezt az anyagias felfogást mégsem lehet teljesen helyeselni, mert hiszen, a pedagógus élete elsősorban eszményeken nyugszik s a békés idők elkövetkeztével a kormánykörök helyes értékelése és komoly segítési akarata — mint a családi pótlék rendezésénél is tapasztaltuk — a többi anyagi vonathatkozású, jogos kérdést is megnyugtató módon fogja rendezni. Nem tudjuk a bajok forrását, csak az anyagi ellátottságnak nem rindig a megfelelő időben és módon emlegetett s egyébként is orvosolható hinyaiban látni! Vannak más problémák is, amelyeket csak a társadalom és a pedagógus rend tud megoldani. A mai szellemi, társadalmi, gazdasági, politikai átalakulás elsősorban az egyén munkájának helyesebb értékelésében jut kifejezésre. Ma már gyakorlati eredményekben is mind erőteljesebben mutatkozik az az általános felfogás, hogy aki megfelel a maga helyén a közösség érdekeinek, azt becsülni, támogatni és érdeme, munkája szerint megfelelően értékelni kell. A magyar pedagógus ősi magyar küldetéstudattal alakítja ki a magyarság szebb jövőjét biztosító nemzeti műveltséget, egységes nemzeti szemlélet és nagy tettekre sarkaló nemzeti öntudatot. Munkájánál fontosabb nincsen ! Ezt a társadalom minden egyedének tudomásul kell vennie! A magyar pedagógus lelke eszményekkel vám tele, s ebben a lélekben ott vajúdik a magyar élet minden problémája! Elsősorban a régen letűnt liberális világ loszladcj jó, kötelékeiből, céltudatosan megfogalmazott közhelyeiből és meghatározásaiból még teljesen ki nem szabadult 'társadalom' hibás abban, hogy a pedagógus-pálya iránti érdeklődés csökkent, mert a tanító és tanár hiába telíti lelkét újabb és újabb eszményekkel, áldozatos lemondással, mégis sok jelenség igazolja elkedetlenedésének jogosságát. Mindezért a pedagógus nem felelős, mert a rajta kívül álló okok idézik elő. Nem ő tehet arról sem, hogy a társadalom értékelése nem jut minden tekintetben megnyugtató módon kifejezésre a ma is még sokat jelentő külsőségekben is. A kellő tekintélynek a hiánya téríti el elsősorban az ifjúságot ettől a szép, sőt — ezt hittel valljuk! — legszebb pályától! Nincsen tehát sürgősebb tennivaló, mint a pedagógus tekintélyének minél teljesebb biztosítása. A liberális kor bűnének kell tartanunk a pedagógusoknak még itt-ott ma is tapasztalható, helytelen értékelését. Messze nyúlnak vissza ennek gyökerei. Az anyagi ellátottság szűkre szabott mértéke és a helytelen társadalmi értékelés következménye bizonyos fokú alárendeltségi érzés erősödésében és túlzott szerénységben jelentkezett. Ezért kell a jövőben a helyes értékelésért kitartó tevékenységet folytatni. A tekintély biztosításának leghatásosabb módja az, öntudatos, önérzetes, határozott magatartás. Meggyőződésünk, hogy aki segít magán ,az Isten is megsegíti. Kezdje pedagógus-társadalmunk ezt a segítést önmagán, a saját körében. Képviselje méltányos érdekeit befelé és kifelé nagyobb szeretettel, nagyobb kitartással, nagyobb összetartással. Amikor teheti, álljon ki a társadalmi élet fényszórói elé a maga nagy értékeivel, mutassa meg minden téren, mit tud. Az emberek rendszerint csak azt hiszik el, amit látnak, hallanak. Sokszor már a külsőségek meglátása is komoly értékek beható tanulmányozására és helyes értékelésére készteti a mai rohanó, ideges embert. Azonban elsősorban a pedagógus-társadalomnak kell saját értékeit méltányolnia, kiemelnie! Ezen a téren nem lehet helye féltékenykedésnek, rosszindulatnak, gáncsoskodásnak! Gondoskodni kell egy olyan, valamennyi magyar pedgógust összefogó szervről, amely erkölcsi, társadalmi és anyagi tekintetben hatásosan tudja képviselni a jogos kívánságaikat. Erre szerintünk a legalkalmasabb a Tanügyi Hivatásrend, amely évek óta mindent elkövet, hogy az igazság, a jog, a megbecsülés teljes mértékben jusson osztályrészül az oktatóknak, s e téren már eredményekre is mutathat. Légitámadás után, ha éjszaka legfeljebb három órát kellett a tanítóknak az óvóhelyen tartózkodni, akkor — a kultuszminiszter rendelkezése szerint másnap a tanítás délelőtt tíz órakor kezdődik. A fennmaradó tanítási idő alatt az arra a napra kitűzött tanítási tárgyakat sorra kell venni csökkentett időtartammal. Három órán felül tartó éjjeli légitámadás esetén másnap délelőtt a tanítás szünetel. A vidékről beérkező, vagy az iskolába érkező egyéb tanulók elhelyezéséről és felügyeletéről azonban gondoskodni kell. Ha tanítási idő alatt lenne légiriadó, nem szabad a tanulókat az utcára engedni, még kevésbé hazaküldeni. Ilyenkor a legnagyobb rendben, a légoltalmi órák alatt tanultak szerint kell viselkedni, a begyakorolt levonulással az épület pincéjében, alagsorában, vagy ha ezeken a helyeken sehogyan sem lehetséges, a földszinten elhelyezkedni. A tanulókat úgy kell elhelyezni lehetőség szerint, hogy szilánk és egyéb repülődarabok ne veszélyeztessék őiket. A légiriadó tartama alatt az egyes osztályokkal egy-egy testületi tagnak kell célszerűen foglalkozni. A légi veszély megszűntjeire vissza kell menni a rendes tanítási helyre és folytatni a megszakított tanítást vagy foglalkozást. A tanítási idő délután csak addig tarthat, hogy annak végeztével a tanulók még az elrendelt elsötétítési időpont előtt hazaérjenek.