Nemzeti Nőnevelés, 1887 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1887-01-01 / 1. szám
NEMZETI NŐNEVELÉS. VIII. ÉVFOLYAM, 1887. JANUÁR. I. FÜZET. HÁZINEVELÉS ÉS LEÁNYAINK JELLEME. Közmondásossá vált az az állítás, hogy házainkból örökre kivándorolt a rokka és a szövőszék. Megengedem, hogy a gyári ipar kiszorította a házi iparnak emez ősrégi eszközeit, de azért mégis merem állítani, hogy a legfinomabb szövet készítésére való fonókerék és szövőszék kiváltságos helye a háztáj. Azok a fonalszálak, melyekből gyermekeink szokásai, készségei, érzülete és jelleme alakul, mind egy szálig a család, jobban mondva: a háztáj körében fonódnak és szövődnek. Nagy mesterük az anya, kinek oroszlánrésze van abban, hogy gyermekeink természetének erkölcsi szövete durva vagy finom szálakból, színes vagy színtelen anyagokból alakul-e vagy nem ? És ez a most említett tétel különösen a leánygyermekekre talál. A fiúk természetének — mondhatni — csak alapszínezetét adja meg az anya; az ő jellemük nagyrészt a házon kívül, az iskolaversenyek, a társas élet, az életpálya és a nagyvilágban folytatott küzdelmek közepette alakul. Ám a leány sorsa e tekintetben nagyon megkötött; szokásainak, készségeinek minden szála az anyai vezetéshez és útmutatáshoz fűződik, s jellemének — hogy úgy szóljak — minden rostja az anya helyes vagy helytelen vezetésének, tapintatának vagy tapintatlanságának, mély érzésének vagy érzésbeli szegénységének a mutatója. A fiú okozhatja a maga szögletességéért és jelleme darabosságáért az életet, pályáját avagy sorsát; de a leány érzület- és jellembeli gazdagságát vagy szegénységét elsősorban mindig az anyára vonatkoztatjuk. Erkölcsi nevelés dolgában természetes kapcsolatban van az anya gyermekeivel, de ez a kapocs legszorosabb az anya és leányai között, mert itt szerepel nagy mértékben az az anyai erős instinktus, Nemzeti Nőnevelés. XIV. 1