Nemzeti Nőnevelés, 1891 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1891-01-01 / 1. szám
NEMZETI NŐNEVELÉS. XII. ÉVFOLYAM. JANUÁR 1891. I. FÜZET. MÉG EGY SZÓ «A LEÁNYOK HIVATÁSSZERŰ KÉPZÉSÉHEZ». E folyóiratnak na. é. nov. füzetében fent idézett czím alatt egy lelkes czikk jelent meg, mely ellenállhatatlanul ösztönzött arra, hogy a tárgyhoz hozzászóljak. A szó a szóval, eszme az eszmével társulván, e czikknek köszönöm, hogy sok minden eszembe jutott a múltak tapasztalatából, amivel azon út egyengetéséhez, mely leányaink hivatásszerű képzéséhez vezet, talán hozzájárulhatok. Súlyosabb vádat alig lehet egy intézmény ellen emelni, mint azt, hogy czéljának nem felel meg! És ennél alig enyhébb azon szemrehányás, mellyel leányiskoláinkat mind sűrűbben illetik, — hogy az általuk nyújtott nevelés a nőt nemhogy közelebb vinné hivatásához, hanem attól eltereli. E vád súlyosabb, mint ahogy azt futó olvasás után gondoljuk. Ha a nő elidegenedik a családi tűzhelytől, ha előtte visszatetszők és ellenszenvesek lesznek azon foglalkozások, melyekre a természet és a társadalmi felfogás elsősorban a nőt utalják, akkor a nő elveszti erkölcsi értékét, a társadalom rendjébe be nem illeszthető lénnyé lesz, ki a véletlen és a vak sors kezére hízva, egy mérhetetlen útvesztőbe jut. Ez az értelme és végeredménye a könnyen kiejtett vádnak. Ily súlyos váddal talán mégsem lehet leányiskoláinkat illetni! De igenis lehet azzal, hogy a túlságig menő intellektuális törekvések mellett máris nagy bennök a hajlandóság a praktikus irány elhanyagolására. Nem csoda, szokva vagyunk a külföld utánzásához. Majd német, majd franczia vagy angol eszmék mellett lelkesülünk a nevelés terén, amely országok női középiskolákkal és részben legalább női tanszabadsággal dicsekesznek; itt-ott női orvosok, tanárok sike- Nemzeti Nőnevelés XVIII. 1