Nemzeti Nőnevelés, 1892 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1892-01-01 / 1. szám
NEMZETI NŐNEVELÉS. XIII. ÉVFOLYAM. JANUÁR 1892. I. FÜZET. TANÍTÓNŐ-KÉPZŐINK ÉS A KISDEDÓVÓNŐKÉPZÉS. Asszonyom! Czikket kíván tőlem, a tanítónőket és a kisdedóvónőket képző-intézetek egymáshoz való viszonyáról. Igaza van : az óvóképzés szervezése és a tanítónőket képző-intézetek tantervének szintén napirendre került módosítása elodázhatatlanná teszi a nőképzés e két intézete közt való szerves vagy külső kapcsolat, egyesítés vagy merev elkülönítés vitás kérdésének szakszeri tisztázását, mielőtt döntő elhatározásra kerülne e fontos ügy a kormánynál. Hogy a tárgyalásban részt juttat kegyed kisdednevelőnek is, már ez magában tanúsítja a «Nemzeti Nőnevelés» helyes állásfoglalását, mely a kisdedóvónő- és tanítónő-képzés közt nem ellentétet, csak fokozati különbséget keres. Ezen az alapon a nevelő és oktató irány művelői testvériesen találkozhatnak; én is, ki a tanításnak csupán módszerével — az inductiv foglalkoztató tanításmóddal — bíbelődtem nyilvánosság előtt, tulajdonképpen pedig a nevelés törvényeinek vagyok olyan amilyen kutatója, én is habozás nélkül sietek találkozóra a kisdedóvónő- és tanítónőképzés keresztútján. Tekintélyes szakférfiak kívánják, (hogy szakértő hölgyek is csatlakoznának hozzájuk, alig hiszem, hogy a kisdedóvónő-képzés szemes összeköttetésbe kerüljön a tanítónő-képzéssel. Nevelésoktatási érveket nem hallottam fölemlegetni ez álláspont támogatására , de azt igenis hangsúlyozzák, mily fontos czélszerűségi érdekek teszik kívánatossá a kisdedóvónő-képzésnek a tanítóképzés intézeteinek keretébe való beillesztését. Sok az okleveles tanítónő, kevés a tanítónői állás; a tanítónők számát mérsékelni az óvónői pályára tereléssel lehet: képezni kell tehát meglevő intézeteinkben mind a két életpályára, és vár- Nemzeti Nőnevelés. XIX. 1