Nemzeti Nőnevelés, 1906 (27. évfolyam, 1-10. szám)
1906-09-01 / 7-8. szám
GRÓF BATTHYÁNY LAJOSNÉ, ANDRÁSSY ILONA GRÓFNŐ. Teljes odaadással gyönyörködöm a virágok szépségében, színpompájában, illatában és igazán fáj, ha látom, mint hullatják le némelyek fényes szirmaikat a rideg botanikusok boncoló kése alatt. Úgy tetszik nekem: szentségtörés az ilyen boncolgatás. Ugyanilyen érzés riaszt vissza a reám váró feladattól most, midőn egy finom női lélek rajzát akarom megírni. Mert kétségtelenül érdekes bár, beletekinteni olyan valakinek a lelkébe, aki a legnemesebb társadalmi feladatok gondozásán fárad és soha ki nem fáradva buzdít másokat is a nemzetmentő társadalmi munkára; s végtelenül érdekes bár, megismerni azokat a motívumokat, melyek valakit arra serkentenek, hogy kényelmét és kedvteléseit, anyagi és erkölcsi javait áldozatul hozza a szenvedő emberiségnek: előttem ép olyan szentségtörés ez a mélyreható lelki analízis, mint a virágok boncolgatása; s nem merem az érzés és gondolatvilág mélységeit megközelíteni, mert úgy érzem, hogy «szent hely az, a melyen állok». Kevesebbel kell tehát beérnem, midőn gróf Batthyány Lajosnénak, a «Magyarországi Nőegyesületek Szövetsége elnökének arcképét olvasóimnak bemutatom. Csak azt írhatom le, amilyennek őt látom, s látjuk mindannyian, kiknek őt az élet különféle viszonyaiban, s főként közéleti szereplése közben megfigyelni alkalmunk van. Szerencsére azt a szellemet, mely Batthyányné arczvonásait besugározza, híven visszatükrözi az a