Nemzeti Sport, 1924. június (16. évfolyam, 95-116. szám)

1924-06-01 / 95. szám

s 2 Football’rj5tF síitai fölszerelések Mertész H-nél Telefonszám 32*20 nyerüket, tehát ha umgiter ültnek, el­­ves­ztették kenyérkeresetüket. Ilye­nekre nem lehet bi­zni a nemzeti színeket. A főtd ruszti­initszter úrtól tel­ért — bár a társadalmi egyesületek autonómiájának h­el­yi állá­spo­n­tján illők — azt kérem, hasson oda, hogy az Országos Testnevelési Ta­nács ne maradjon csupán tanács­adó szervezet, amely marndén éviben egyszer ü­l össze, hanem biztosít­son neki döntő befolyást a magyar, társadalmi­­­ sport kialakít­ására­, mert különben élt is. Karafiáth barátom is, Bodó János barátom is teljesen felesleges , munkát vég­zünk az Országos­­ Testtnevelési Tan­ácsban., Testnevelési terve­,­nyüunk van. A testnevelés a nem­zetnevelés dzsiír pontjából fontos faktor ennek következtében foko­zottabb mértékben kell súlyt he­lyeznünk arra, hogy a tasnevelés minden egyes ágában azok az el­vek érvé­nyesül­jenek, amely­ek sze­rény felfogásom, szerint a nem tat­­nevelést, a testinevelést teljes mér­tékben szolgálják. Az interpellációt kiadták a kul-1 'USam­iniezternek. HWSamu&iGSi Mihály #, levelei XIII. MászMGk 8^ Egyiptom,Magyarország mad­sai*és A tssagálamelyiknek az egyik szárnya béna — Hibák, balszenencse, az egy in* (■emi oroszlánok — A meg nem adott kiegyenlítő gól — A tizenegyes — Egyebek Pak­s* máj. 29, este .9 óra. Mióta, sportirással foglalkozom, soha még ilyen nehéz helyzetben nem voltam, mint ma este, amikor­­ az előtt, a­ feladat előtt állok, hogy meg kell magyarázinnom annak a sok magyar lelkesedőnek cs­apa­­taink vereségét az egyiptomi c­sa­­pa­ttól. Már bevezetőben előre kell bocsátannom, hogy­ legkevésbé a ma­gyar­­ csapat­­ tagjai okolhatók a vereségért, ők általában •mindent megtettek ami erejüktől és tudá­saiktól aiesőtt, hogy győzelemre vigyék '.a magyar színeiket, • őket okolni, tehát 'igaztalan lenne. De különben sem lehet rámutat­­ni egy­­ikra, mint a vereség'abszo­lút előidézőjére, mert it­t több ked­vezőtlen­ körülmény összejátszása vezetett ehhez a gyászos vereség­hez.Már miikor elindultunk hazulról, láttuk, hogy nem a legjobb játé­kosokkal indulun­k a­ legnagyobb, a legnehezebb küzdelembe. His­yen voltak posztok a csapatban, ame­lyek csa­k szükség játékosokkal vol­­ta­k betöltve, volta­k játékosok,, a Mikinek"-formája jórészt ismeretlen volt előttünk. A csapat már a startnál nem volt minden pontján a legjobb emberrel kiállítva.­­ Ehhez az eredendő hendiskepphez járult a két jobbösszlekötő­ fero-, képtelerainné válása. Molnár Saar­­brückenben. Takács még odahaza Menjünk az Alsó-Ssparkzsa került a­ sérültek listájára, Jobb­­szélsőt már eredetileg is csak egyet hoztunk és így a csatársorunk egyik szárnya már bénává lett Ez a helyzet már az első meccsen nehéz feladat elé állította a szö­vetségi kapitányt és már a lengyel meccs után­­megírtam, hogy Eisen­­hoffernek beállítása Molnár helyé­re nem bizonyult szerencsés kom­binációnak. Viszont a szövetségi kapitány nem akarta megbontani a halfsors egységét, bár ezt is nyu­godtam megtehette volna, mert hi­szen Gutmam felcserélése miatt senki­­ sem tett volna szemrehá­nyást. Még talán, az is jobb lett volna, ha Orthot teszi jobbösszekö­­tőének, mint Eisenhoffert, aki kínosan bi­zonytalanná vált, valahányszor jobb lábbal kellett neki a lab­dába rúgnia. Mindezek ellenére­ a szövetségi ka­­pitány kitartott álláspontja ■mel­lett és ma is ugyanúgy állította fel a csapatot, mint a lengyelek el­len. Ez az összeállítás­ természete­sen ma,, sem bizonyult jónak. Eisenhoffer bármennyire ,i­s dolgo­zott és igyekezett, nem tudta az­t produkálni, amit rendes helyén szokott­. A csapatot azután nagyon meg­lepte a­z egyiptomiak hihetetlen gyors és energikus játéka. Hatal­masan megtermett emberek ezek az egyiptomiak és van, köztük két fekete, a két Abdelsalem fivér, a­kik európai viszonylatba­n is igen jó futballistáknak tekintendők. Hosszú, házihörgős alak­ a hátvéd olyan hosszú lábakkal, haid­­aran­g­­a­­tni apró csatáraink. Opata és Hirzer hármat ...lépett, azt­­ez a né­ger egy lépéssel behozta. A kitar­tás is elsőrangú­­erénye az egyip­tomi csapatnak, soha, egy pillanat­ra nem­­ lankadt, egyik sem és a mérkőzés végén egyá­lta­lán nem voltak kijá rántva. Nagyszerű játé­kos még­ az egyiptomi k­özépfedel­­zet, akiit jó néhányszor átkivála­­tunk v­a ..mi csapatunk hasonló posztjára. Jól is felelnek az egyip­tomiak, ami négy előnyt biztosí­­tott nekik, ha magas­ termetűiket is figyelembe vesszük.­Mindehhez még egy hatalmas adag balszerencse is járult, amely odaszegődött,­­a magyar csa­pathoz és nem­ hagyta el a meccs egész tartalma alatt egyetlen pilla­natra­ sem. Székelyvér Egy sportkarrier története 113) A Nemzeti Sport eredeti regénye Írta: Munkácsy Márton A többiek el is hitték. Hogyne hitték vo­lna el,­­mikor Imrére volt bízva, hogy bebiszonyuljon amit Frédi mondott. És a tribün valóban szakértő része is bámulta a feltűnt futball­­óriást, gyönyörködött derült áhí­tattal a precíz játékában; megtap­solták a szédületes gyorsaságát, a férfias, bátor, biztos kapcsolásait , észszerű labdaadogatását. A­ szövetség kapitánya elragad­tatásában összecsapta a kezeit. • — Tökéletes mestere a labdának ez az ifjú! — kiáltott fel önfeled­ten s az öröme átragadt a tribün népére; már azt hitték, hogy a­ ma­gyarok egyenlíteni fognak. Tündöklő premier­ volt az Imre első játéka! A részvétele tizedik percében, már a legkiválóbb angol játékosokkal has­onlí­tottá­k össze. Páratlan eset!" De akadjak szomorú, pesszimista magyar­­nézők is. " Hiába ,jó a magyar­­ védelem, ha már a gól benn van, ha rossz a csatársor s nem tud egyenlíte­ni" — mondotta egyik-másik s ig­azunk volt, miért Imre hiába vetette újra és újra frontba a hosszú, szélsőik­nek adott­ labdáival a csatársort, a belső csatárok minden akciót el­rontották.. Pedig Napóleonja volt - e gyer­­mekifja a mezőnynek, szivében a Nagyságok csodás lángjával s lel­kében a­ tehetségek isteni szikrá­jával . . . Zseni!... A mérkőzés első perceiben már ismerte játé­kostársainak a képességét, tudta, hogy melyiküknek lehet labdát adni s kik használ­ha­talanokFel­ismerte a center-hallban a kivéte­les tehetséget, kifürkészte az oszt­rák csapat gyenge pontját, a vé­delmük sebezhető részét. _ " Ám hiába való a bekk kiváló­sága, ha a csatársor gyenge... A tribün m­­int a szaggatott hangú orkán dörögte a ,,tem­pó“-t. Az Imre szivében a székely dac tüze csapott fel. És életre kelt agyában a székely furfang . . . Most a magyar oldal kissé­­ meg­tisztult, csatáraink, egy-két percig az osztrák kapu előtt időztek. Imre h­átravonta a Karcaghyt, a center­­,ha­ladt s lázas gyorsasággal oktatta ki valamire amit a jóképességü gyors játékos nyomban megértett. Hátvédtársával is tárgyalt egy félpercig s a­ztán várták a kellő pillanatot. A tribünö­n luindenkh Szilárd Aurél ás a .,köztársasági" tagjai is látták a gyors párbeszédet ott a pályán s utóbbiak, akik ismer­ték Imrét, tudták, hogy most valami történni fog, mert Imr­e feleslegesen sohase­b cselekszik. És a sejtés, a reménynek s a tu­datnak ez a csodá­latos vegyületéke, a történés földrajzdíj megsejtése az egész tribünre átcsapott . . . Ideges feszültség vibrált az űrben, a várakozás villamosszikrái pat­tog­t­a­k a levegőben. A pályán pedig kezdetét vette a legegyszerűbb és mégis klasszikus, csel, amit az Imre agya főzött ki s a csataterek hangulatát ültette vele, a futballpálya fölé ... A tér felett Imre szelleme lebegett. Az osztrák csatársor a magyarok térfelére lépett, Imre valamit mondott a kapusnak gyorsan és­ el­foglalta helyét. A magyar halfsor meg sem kísérelte az ellenállást, az osztrák balszélső hosszú lab­dára startol késő! A tizenhatos körül Imre fogja el a­ labdát. A közönség tap­sol, ám meghűl a vére, mikor Imre a labdát, holott csaknem tiszta helyzetben állt, a felszaba­dító rúgás helyett hátvédtársához passzolja, az­­pedig kism­erre ment. A helyzet nehéz,­­a pillanat lát­szatra forró, de a jobbhátvéd­­nyu­galma csillapít.­ Csak az­­osztrák közönség üvölt s a jó bécsiek biz­tosítani akarják a győzelmüket — egy újabb­ góllal. Az osztrák csapat tizenhatoson belül áll, Imre mögöttük a tizen­hatoson,­­még a hátvédeik is félpá­lyáit belünl vannak. Mindenki gólt akar lőni . . . Bakavokból repült a labda a kapus felé. Minden osztrák befut, a kapus kiboxolja a labdát, amely átrepül az osztrák játékosok feje fölött s az Imre lábai, elé­­hull. — Hajrá! — süvít most át a lé­cen a­z Imre hangja s a labdát masa előtt szöktette a gepárd gyorsaságával előre tör . . . . E­gy-két szempillantás s a meg­riadt osztrák bal hátvéd elé került, az ráront, ám a labda kellő időben kissé hátrafelé, balra perdül — és a­ megbeszél­t terv szer­irat. Imre után sprintelő Kancaighy a, két osztrák hátvéd között szökteti a ki­törő székely fiút ... A levegőt százezer magyar torok mámoros sikolya reszkette­ti meg. Ilyen futást ők még nem láttak, a tíz osztrák­­játékos messze Imre mögött rohan, de már csak szem­lélője lehet a háló megrendülésé­­nek — a labda gúlába s­üvit. — Gól! — ordítja százezer s­z­ázas torok — de nem! Ezt a dörgést­ az áradó magyar szivek küldik, a bol­dogan­ verő szivekből fakadnak az ég felé .­­. . Százezer fehér­­ kendő lebeg s a feldobott kalapok ezre kacagnak mámorosan a levegő­ben ... — Tempó!- tem­pó! — üvölt a­­kis tribün s a magyar fiúkban felpeze­dül a győzniakarás férfias lángat s az osztrákok, térfelén, ég, a játék a helyzet megérik a „terv" folyta­tására­­is. • -1 — Szabadrúgás — mondja a bíró s a bécsi tizenegy most a sajá kapuja előtt csoportosul. Huszonöt méternyire a kaputó áll a labda s a közönség „hátvéd!” et kiált, mintha egy ember volna mert a nap hősének még a neve sem ismeri. Dehogy is rúgja ő a labdát! He­lyére Karcaghyt állítja, mig ő el­vegyül­­az osztrákok­ között. Alakja • **-****■»»m ­ Vasárnap: 1334 junius 1 Hungária-it Vasárnap d. u. fél 6 órakor ~HSC~BEAC II. bajnoki mérkőzés Ennyi összetevőből azutáni köröy­­nyen kialakul a­z a szerencsétlen helyzet, amely ma, délután össze­­rombol­ta minden reménységünket, formálisan összetört bennünket t­estün­keig, és lelkileg. Most, hogy már a,magyar, csa­- a­pat csomagolhat haza, amikor már nem lehet a szemünkre vetni ar­t­ a vádat, hogy rontjuk a csapat han­gulatát és széthúzást szítunk.smo­st már irányul al­ha­tünk arra, hogy­ az egész olimpiai expedíció megszervezésében és lebonyo­lításában voltak hibák •és hogy ezek a hibák, ha comaapat­'. 'bán,nem is voltak a­ vereség elő­idézői, mégis gondolkodóba, kell, hogy ejtsenek ' bennünket. Le .Jvet­l­­ugyanis vonni­­a tanulságokat, meg­kell néznünk, hol, mi volt rossznál, hogy a legközelebbi hasonló al­ka­­lom m­al­ eleve kizárhassunk min-­­den olyan zavaros körülményt,­­a­­mely veszélyeztetheti a csapat­­ si­keres szereplését. A jelen pillanatban, sokkal, job­­bam el vaigyulik keseredve, hogy­' sem ezeket a hibáikat sine int át stúdió leszögezhetnénk, de hiszen most már nem is plran sürgős a dolog, a­ maigaim részéről azonban kötelességeimnek tartom hogy­­ez-1 irányú és­zr­evételeim­et és meg­­jegyzéseimett a­ közeljövőben meg­tegyem. .Majd ha, kissé lehiggad­­­nak a kedélyek, a vereség nyomán kelt keserűség kissé el­oszlik, akkor majd tisztábban láthatunk és tisz­tábban ítélhetünk. Hogy folyt 8® a m®éo® ? Az egyiptomiak piros-fehér csikós trikóban jöttek ki, fehér nadrágjuk volt piros szegéllyel, míg mi a szo­kott megypiros trikóban játszottunk. Az északi kapu mögött lengett a piros-fehér-zöld és mellette az egyip­tomi zászló, zöld mezőnyben fehér félhold és három fehér csillag. Ami ma­gát a­ mérkőzést­­illeti, az egyike volt a legfu­rcsábbakna­k, a­miit valaha láttam. Tessék elkép­zelni az ■ mi csapat uraikat, amint technikai és taktikai tudásban klasszisokkal felette áll egy­ csa­patnak, amelynek nincs más jó tulajdonsága, mint hogy rettene­tes gyors és óriási fiaikumoiából áll. Az első félidőben úg­y indult a játék, hogy a mieink megeszik exotikus ellenfeleiket. A játék majdnem­­ állandóan az egyiptomiak ’ térfelében folyt. A link néha percekre ostrom állá,vet­ték az egyiptomi kaput, támadás támadásra, lövés lövésre ment az egyiptomi kapu felé, de az eredr­mény elérése utolsó pilla­natban mindig megmusutt.. ■ ■ Folyton mondogattuk margi­filk­­ba­n: nem baj, majd felőrlődik az

Next