Nemzeti Sport, 1924. június (16. évfolyam, 95-116. szám)

1924-06-01 / 95. szám

fut****** Vasárnap, 1.924 juniüs L amely, a szünet után a 8. és 9. perc határán esett, Obitz és Mánál enged­ték át. az egyiptomi jobbösszekötőt, aki­ azután a tiszta helyzetben levő Hegazinak tolva át a labdát, megte­remtette a második gólt. Ez a gól körülbelül nyolc lépésről esett, nagy erővel volt megrágva, de éppen Biri feje fölött röpült a kapuba, amint két kezét már felfelé is tartotta. Anélkül, hogy Birit meg akarnánk bántani, fejjel maga síik ki a mezőnyből s valóságos remegést idéz elő a jó bécsiek között. Mindenki őt­ fedezi, tőle fél... S­ivel a labda,, a kapus felé, ám Imre pontos helyezkedés­sel fogja el s vissza fejeli a mezőny­be, majd ő is u­tána tör, magára vonva az egész osztrák csatársort s a védelemből a hab­okat. Senki sem figyelte a villámgyor­san befutó Karcaghyt, kihez most frírre lapos labdát passzol a szeme előtt pillanatra , megvillanó résen át. Süvít a pompás cejsterkalf éles lövése... s a tribünön még egyszer felzúg halálos tombolással: — Gól!! így még nem üdvözöltek labdát, ilyen mámor még nem kísért a föl­dön gólövést, a tribün úszott a boldogságban. Ismeretlen emberek egymás kezét szorongatták, tépték egymás ruháit, mint az őrültek, ki­kelt képpel... A kis páholy közönsége, boldogan zokogott. Imre visszahúzódott a védelembe s az osztrák csatársort újra az át­­törhetetlen falanx várta. Aztán még egyszer feltört az étet és a mámor hangja a tribünökön, mikor a biró sípja felsírt a mérkő­zés végén — és felcserélte az örö­­m­ös izgalom élénk hangulata. A sportnap atlétikája követke­zett. Leírhatatlan, ahogy Imrét az öl­tözőben fogadták. Karcaghynak is kijutott az ünneplésből, de Imrét valósággal­­dédelgették s boldog az egyiptomi kaputól ellenünk. Telje­sen érthetetlen volt a helyzet, de még most sem tudom megmagyarázni ma­gamnak, miért nem­­adta meg a bíró ezt a teljesen szabályos gólt Az egyik hazárbíró, a cseh Cejnar azt mondta, hogy a kornerrugás érintés nélkül jutott a kapuba. Ez természetesen nem igaz, hiszen még a vak is lát­hatta, az egyiptomi kapus boxolását és Eisenhoffer befutását. A bíróval — sajnos — nem lehetett beszélni, mert csak spanyolul tud. Off száj­kót nem fütyülhetett, hiszen a labda egészen a kapu előtt esett le, különben is a ka­pustól jutott Eisenhofferhez. Foult sem lehetett, mert­­hiszen Eisenhoffer nem ért­ senkihez, a labda egyenesen hoz­zápattant, róla pedig a kapuba. Igaz, hogy Opala is szaladt a labda felé, de ő már nem érte el, előbb benn volt a labda a hálóban. Persze most már hiába okoskodunk, változtatni a dolgokon nem lehet, és amikor a mérkőzés folyt, akkor sem vettük még nagyon tragikusan ezt a fatális bírói tévedést, hiszen a helyzet olyan volt, hogy nem egy, de egy volt, aki megsimogathatta az arcát vagy a kezét érinthette. A boldog főorvos vette kezelés alá, bár segítségre nem volt szük­sége, hiszen a háromnegyed órás munka­ideg sem látszott rajta. A társalgóba vezette s magukra zár­ta­­ az ajtót. Ahogy magukra maradtak, meg­ragadta a fiú kezét s úgy kívánt szerencsét a, nagy sikerhez, ahogy a férfiaknak szokás: meleg szívvel, de komolyan. — Fiam, amit ma műveltél, több volt, mint amennyit vártam tőled; megírom Szovátára édesatyádnak, hogy milyen derék, hős fia van. Hadd örüljenek a jó öregek! Az Imre szeme könnybe lábadt. — Várjon mit csinálnak most an­yáigék!... Apám a ház előtt ül­dögél biztosan, anyám meg a tor­nácon diskurál a szomszédokkal... vagy talán Trézsi nm­ával, ha még él szegény---­-- Csendes, becsületes emberek ők, gyermekem s ha boldogságot okoz nekik, jövőre meghívom édes­apádat a római­­olimpiádra, hogy tanúja legyen a te szereplésednek. Imre hálásan szorította meg az orvos kezeit. — Aurél bácsi oly végtelenül jó hozzám.__és többet áldoz értem, mint a tulajdon apám! — Ne mondd azt, fiam. Amit tet­tem, önként tettem és sohasem­­bántam meg. (Folytatjuk) ­AZ ERZSÉBET-HÍD BUDAI HÍDFŐJÉNÉL) A LEGRÁDIUMOSABB GYÓGYVÍZ Biztos eredmény savas lerakódásoknál. TeL. József u.12-59 IVÓKÚRÁK A HUNGÁRIA GYÓGYFORRÁSNÁL r­ egTÁpírumi védelem ebben az isten­ítéletben, hiszen ember faléi ti, s­avait ezek a bekskek és a fedezetek vég­­hezvisznek. De hatalmasan csalódtunk. E­z a védelem egy percre, nem hagyott ki. Minden ember, első perctől az utolsóig a, helyén volt, sőt­ máinál jobbam közeledtünk a befejezésihez, min­­tha annál fürgébbek lettek volna, különösen az a­ két fekete ördög. Mintha­­ nem lett volna ideg­­szál ,ezekben az emberekben, min­t­­ha gépemberek állták volna, el az egyiptomi kaput,­ állandóan ugyanazzal a verv­­­el, ugyanazzal a kitartással verték vissza a magyar csatár­sor támadásait, amelyek csak úgy tajtékzottak az egyiptomi kapu körül. Csalódtunk számításunkban, hogy ezek az idegek egyszer tr majd csak fel fogják monda­ni a­ szolgálatot, csalódtunk abban a feltevésünkben, hogy a mi számító, okos és ma igazán tüzes támadásaink előbb-utóbb megadásra kényszeritik az egyiptomi védelmet. Mindvégig ki­tartottak, szinte egykedvűen szereltek és rúgtak bele a labdába, játszottak rettenetes vehemenciával, de mintha semmi gyönyörűségük sem lett vol­na a játékban, annyira gépiesen csi­náltak mindent. A mi védelmünknek nem volt jó napja. A legtöbb egyiptomi támadást ugyan leszerelték még a mezőnyben, de ab­ban a pár veszedelmes helyzetben, amikor Egyiptom komoly gólhely­zetbe került, majdnem kivétel nélkül hibázott a magyar védelem egyik vagy másik tagja, így mindjárt az első gólnál, amely már a játék­­1. percében esett, Fogl kissé könnyen vette a­ kitörő egyiptomi, " A balösszekötőt, Ibrahim Yekent, akihez félt hozzányúlni, talán tizenegyestől tartott Biri látva a ve­szedelmes kifutót, de már későn, mert közben az egyiptomi lőtt és a labda a kapuba esett. A második gólnál, mert ő mindent megtett, amit tudásá­val megtehetett, meg kell azonban állapítanunk, hogy Plattkó ezt a gólt sohasem szedi be, de az elsőt sem, aminthogy a harmadikat sem. A harmadik gólnál az akkor már jobbfedezetet játszó Guttmann késett el, viszont a beadásra Biri ismét rosszkor futott ki úgy, hogy az egyip­tomi jobbösszekötőnek nem esett ne­hezére befejelni a labdát a kapuba. Ezzel a meccs el is volt vesztve. A csatársor, amely az első félidőben időnkint teljesen odaszegezte ellen­felét a kapujához, szárnyát szegve kószált a mezőnyben. Néha fel-fellob­­bant a magyar virtus, néha ki-kitört a fiukból a tűz, bele is feküdtek, de újra ott járt sarkukban a balszerencse. Semmi, sem sikerült. Már az első félidőben számtalan al­kalom pűnt a kiegyenlítésre, sőt, rúgott a magyar csatársor egy gólt is, amit azonban a bíró teljesen érthetet­lenül nem adott meg A 29. percben ugyanis Hirzer lövéséből korner lett, amelyet Jevy szépen ívelve irányított az egyiptomi kapura. Mindannyian láttuk, hogy az egyiptomi kapus ki­­boxolja a labdát, de az nem­ megy messzire és a befutó Eisenho­ff erről a gólba pattan. Már írjuk, hogy meg­van a magyar kiegyenlítő gól, amikor látjuk, hogy a bíró szabadrúgást ítél egész csomó magyar gól lógott a le­vegőben, csak idő kérdése volt, mikor születik meg a kiegyenlítő, majd a győztes gól. Az utolsó pillanatban le­szerelt kitörésekről, a félrecsúszott lövésekről, az egyiptomi kapus nagy szerencsével végbevitt védéseiről nem is akarok most már beszélni, de a fátum ott teljesedett be a magyar csapaton, amikor a 43. percben a kezelés miatt meg­ítélt 11-est Braun a kapuléc­nek lőtte, ahonnan kiröpült a labda a vonalon. Ez és a második félidő elején hirte­len bekapott két potya­gól lelkileg annyira deprimálta a csapatot, hogy utána minden erőfeszítés eredmény­telen maradt. De még mikor három-nullra állt a meccs, meg akkor kiverekedtek a fiúk néhány szép gólhelyzetet, de mintha meg lett volna babonázva az egyiptomi kapu, nem ment bele a labda. A kitörő Hirzer kétszer üres kapu mellé, lőtt, illetve gurította a labdát. De volt ,lénynek is, Opaldnak­ is,­ Eisenhoffernek, sőt még Braunnak is jó helyzete, azonban nem sikerült nekik semmi sem. Nem lehet csodálnunk, ha ennyi balszerencse megtöri a csapatot és bizony el kell ismerni, hogy az utolsó percek, amikor a vereség már bizo­nyossá vált, siralmasak voltak. Mit produkáltak a játékosok ? Ha a csapatról kritikát kellene mon­dani, az is nagy­on nehéz dolog lenne. Általában mindenki megtette, amit meg tudott tenni. Hogy Biri nem Plattkó és hogy Guttmann nem Hlá­­vay, azt­­ tudtuk. Talán Orth volt az egyetlen, aki mintha nem azzal a tűz­zel küldött volna, mint a lengyelek ellen. Kissé fáradtnak látszott. Nagy tudása azért rendkívüli hasznára vált a csapat munkájának. Obitz fürge volt és szorgalmas, de mégsem az a fedezet, akit mi benne felfedezni vél­tünk és akinél nyugodtan láttuk volna ezt a fontos pozíciót. A bekkek sok szép kapcsolást csináltak, egy két dolgot azonban, könnyen vettek, ami­ből mindjárt gól is született. Mánál bizonytalanabb" volt, mint Fogl 11. A csatársor ezúttal a csapatnak az a része volt, amelyiket minden sikerte­lenség ellenére, nem lehet okolni a sikertelenségért. Inkább magunkra kell vetnünk, ha arra gondolunk, hogy hogyan hagyott ki majdnem vala­mennyi csatár legalább egy biztos gólhelyzetet, mert tudjuk, hogy ilyesmi előfordul a legjobb csatárral is. Mi vagyunk hibásak, hogy nincsenek sze­rencsésebb lábú csatáraink. Meg kell állapítanunk, hogy a fiúk nagyon ne­héz feladat előtt állottak, olyan előtt, amelynek megoldásához tudáson és lelkesedésen túl még szerencsére is szükség lett volna. Jeny gyors volt, sok szép beadást tálalt fel a belsők­nek, szünet után már visszaesett, né­hány kornerrúgás a kapu mögé került, és beadásai is, gyakran tévesztettek célt Hirzer a régi volt, csak halálo­san biztos lövéseivel maradt adós. A második félidő közepén ki­ment a bal­szélre és Jeny állt aa, a helyére, de amint az az ilyen cseréknél lenni szo­kott, semmi értelme sem volt az egész­nek és csak még j­obban szétforgácsol­ta a­­csatársort Opala még mindig nem volt teljesen itt és fájós boká­ját figyelembe véve igen jól játszott jól osztott labdát, közelharcokban azonban nem volt az a mindent legá­zoló, ellenállhatatlan csatár, mint korábbi küzdelmekben láttuk. Eisen­hoffer dolgozott és annyit produkált, aminél többet nem várhatott tőle senki. Hogy eredmény nem kisérte működését, ő nem tehet róla. Braun volt a leggyengébb embere a csatár­sornak. Az első félidőben még ő is teljes gőzzel operált, de szünet után már úgy félt a két fekete ellenfelétül, hogy szinte komikus volt már. Ha a labda valamelyik néger felé tartott, Braun már meg is fordult, vagy csak messziről kerülgette a két félelmetes kinézésű, pedig nem is durva négert. Statisztika A mérkőzés statisztikája is mutatja, milyen hatalmas fölényben volt a magyar csapat a mezőnyben." Tizen­négy kornert rúgtak a mieink és az egyiptomiak csak kettőt. Tizenkét olyan lövést adtak le a mi csatáraink az egyiptomi kaimra, amelyekből gól lehetett volna, míg az egyiptomiak mindössze négyet. Hogy mennyire szorongatott helyzetben volt az egyip­tomi csapat, mutatja a taccsdobások száma is, amely 41:27 a magyarok javára. Hiába azonban minden, a futball az a játék, amelyet a lett pó­lók száma dönt el. • ■ . 1 ■. . •■ . - ‘ . A- ... . .­ . • Szóval kikaptunk! Most éppen ülé­sezik az elnökség és a további teen­dők felett tárgyal. Valószínűleg úgy döntenek, hogy a csapat­ még itt ma­rad vasárnapig, mert a szálló nyolc napra le van kötve. Eszerint tehát a csapat vasárnap este kelne útra. Hogy hova mennek, az egyelőre bi­zonytalan. Nem tudjuk, ilyen márká­val veszi-e majd valaki a magyar csapatot ellenfél gyanánt. Valószínű­leg Kölnből sem lesz semmi ezután az egyiptomi vereség után. Egyelőre mindannyiunknak lóg az orra. tóversenytér Vasárnap délután ■M6 Husoa~KiM ÚE v*o. TTQ^Pastás bajnoki mérkőzések 3 Jó észtet a futball Parisban is Ma este sorsolták ki a következő fordulót, amely Franciaországgal hozta össze a torna magas favoritját, az Uruguay csapatot, amely ma, köny­­nyen verte az északamerikai csapatot A második félidőben az Uruguay csa­pat nem játszott komolyan, kímélte magát az elkövetkező nehezebb játé­kokra. Svédország váratlanul nagy­arányú győzelmet aratott a legutóbbi győztes Belgium csapata felett és va­sárnapra Egyiptommal sorsolták ösz­­sze. Ez a­ meccs teljesen nyitr lesz és a svédeknek csak akkor adhatunk sanszot a győzelemre, ha a szerencse melléjük­­ szegődik .Hollandia ellen­fele Írország lett, de itt egy kis kom­plikáció van, miután a hollandus csa­pat nem lakik állandóan Parisban és csak a mérkőzésekre utazik ide. Az eredeti kiírás szerint ugyanis ez a forduló június 1. és 2.-ra volt kiírva, nem lehet tehát kötelezni arra, hogy a franciák jobb üzlete kedvéért hirte­len ideutaztassák a csapatot Hollan­diából egy nappal előbb, mint tervez­ték. De az idő is rövid már erre. Késő este még nem volt a vitának vége és nem tudjuk, hogy a bizottság hogyan döntött. Mindenesetre jellemző az itteni rendezésre, hogy minden előze­tes­ kiírást félredob, mihelyt ezen pénzt lehet keresni. Most, hogy kide­rült, hogy az eddigi futballmérkőzésekből már egymillió százhatvanezer frankot bevett a francia olim­piai bizottság, holott Cham­­onixban mindössze 126,000 és itt Parisban a rugbyn csak 296,000 frank volt a bevétel, most már lehe­tőleg minden mérkőzést más­napra szeretnének tenni, hogy minél na­gyobb legyen a haszon. Holnap le fogják játszani a Bergeyre-pályán a svájci—cseh mérkőzést és a győztes héttői­ kerül össze az olasz csapattal. Holland és Uruguay tehát biztos résztvevői az eldöntőknek, míg a má­sik két résztvevőt, a cseh és a svéd csapat­b-un lehet tippelni, bár mind a két esetben történhetik­­ meglepetés. Gyönyörű ház­ak, ebecüők, ur­szodák mGasztalosró! Pártosnál. Andrássy­ út 52. —• 1 Eötvös-utca sarok-) DREHERyig

Next