Nemzeti Sport, 1924. június (16. évfolyam, 95-116. szám)
1924-06-01 / 95. szám
fut****** Vasárnap, 1.924 juniüs L amely, a szünet után a 8. és 9. perc határán esett, Obitz és Mánál engedték át. az egyiptomi jobbösszekötőt, aki azután a tiszta helyzetben levő Hegazinak tolva át a labdát, megteremtette a második gólt. Ez a gól körülbelül nyolc lépésről esett, nagy erővel volt megrágva, de éppen Biri feje fölött röpült a kapuba, amint két kezét már felfelé is tartotta. Anélkül, hogy Birit meg akarnánk bántani, fejjel maga síik ki a mezőnyből s valóságos remegést idéz elő a jó bécsiek között. Mindenki őt fedezi, tőle fél... Sivel a labda,, a kapus felé, ám Imre pontos helyezkedéssel fogja el s vissza fejeli a mezőnybe, majd ő is utána tör, magára vonva az egész osztrák csatársort s a védelemből a habokat. Senki sem figyelte a villámgyorsan befutó Karcaghyt, kihez most frírre lapos labdát passzol a szeme előtt pillanatra , megvillanó résen át. Süvít a pompás cejsterkalf éles lövése... s a tribünön még egyszer felzúg halálos tombolással: — Gól!! így még nem üdvözöltek labdát, ilyen mámor még nem kísért a földön gólövést, a tribün úszott a boldogságban. Ismeretlen emberek egymás kezét szorongatták, tépték egymás ruháit, mint az őrültek, kikelt képpel... A kis páholy közönsége, boldogan zokogott. Imre visszahúzódott a védelembe s az osztrák csatársort újra az áttörhetetlen falanx várta. Aztán még egyszer feltört az étet és a mámor hangja a tribünökön, mikor a biró sípja felsírt a mérkőzés végén — és felcserélte az örömös izgalom élénk hangulata. A sportnap atlétikája következett. Leírhatatlan, ahogy Imrét az öltözőben fogadták. Karcaghynak is kijutott az ünneplésből, de Imrét valósággaldédelgették s boldog az egyiptomi kaputól ellenünk. Teljesen érthetetlen volt a helyzet, de még most sem tudom megmagyarázni magamnak, miért nemadta meg a bíró ezt a teljesen szabályos gólt Az egyik hazárbíró, a cseh Cejnar azt mondta, hogy a kornerrugás érintés nélkül jutott a kapuba. Ez természetesen nem igaz, hiszen még a vak is láthatta, az egyiptomi kapus boxolását és Eisenhoffer befutását. A bíróval — sajnos — nem lehetett beszélni, mert csak spanyolul tud. Off szájkót nem fütyülhetett, hiszen a labda egészen a kapu előtt esett le, különben is a kapustól jutott Eisenhofferhez. Foult sem lehetett, merthiszen Eisenhoffer nem ért senkihez, a labda egyenesen hozzápattant, róla pedig a kapuba. Igaz, hogy Opala is szaladt a labda felé, de ő már nem érte el, előbb benn volt a labda a hálóban. Persze most már hiába okoskodunk, változtatni a dolgokon nem lehet, és amikor a mérkőzés folyt, akkor sem vettük még nagyon tragikusan ezt a fatális bírói tévedést, hiszen a helyzet olyan volt, hogy nem egy, de egy volt, aki megsimogathatta az arcát vagy a kezét érinthette. A boldog főorvos vette kezelés alá, bár segítségre nem volt szüksége, hiszen a háromnegyed órás munkaideg sem látszott rajta. A társalgóba vezette s magukra zárta az ajtót. Ahogy magukra maradtak, megragadta a fiú kezét s úgy kívánt szerencsét a, nagy sikerhez, ahogy a férfiaknak szokás: meleg szívvel, de komolyan. — Fiam, amit ma műveltél, több volt, mint amennyit vártam tőled; megírom Szovátára édesatyádnak, hogy milyen derék, hős fia van. Hadd örüljenek a jó öregek! Az Imre szeme könnybe lábadt. — Várjon mit csinálnak most anyáigék!... Apám a ház előtt üldögél biztosan, anyám meg a tornácon diskurál a szomszédokkal... vagy talán Trézsi nmával, ha még él szegény----- Csendes, becsületes emberek ők, gyermekem s ha boldogságot okoz nekik, jövőre meghívom édesapádat a rómaiolimpiádra, hogy tanúja legyen a te szereplésednek. Imre hálásan szorította meg az orvos kezeit. — Aurél bácsi oly végtelenül jó hozzám.__és többet áldoz értem, mint a tulajdon apám! — Ne mondd azt, fiam. Amit tettem, önként tettem és sohasembántam meg. (Folytatjuk) AZ ERZSÉBET-HÍD BUDAI HÍDFŐJÉNÉL) A LEGRÁDIUMOSABB GYÓGYVÍZ Biztos eredmény savas lerakódásoknál. TeL. József u.12-59 IVÓKÚRÁK A HUNGÁRIA GYÓGYFORRÁSNÁL r egTÁpírumi védelem ebben az istenítéletben, hiszen ember faléi ti, savait ezek a bekskek és a fedezetek véghezvisznek. De hatalmasan csalódtunk. Ez a védelem egy percre, nem hagyott ki. Minden ember, első perctől az utolsóig a, helyén volt, sőt máinál jobbam közeledtünk a befejezésihez, mintha annál fürgébbek lettek volna, különösen az a két fekete ördög. Mintha nem lett volna idegszál ,ezekben az emberekben, mintha gépemberek állták volna, el az egyiptomi kaput, állandóan ugyanazzal a vervel, ugyanazzal a kitartással verték vissza a magyar csatársor támadásait, amelyek csak úgy tajtékzottak az egyiptomi kapu körül. Csalódtunk számításunkban, hogy ezek az idegek egyszer tr majd csak fel fogják mondani a szolgálatot, csalódtunk abban a feltevésünkben, hogy a mi számító, okos és ma igazán tüzes támadásaink előbb-utóbb megadásra kényszeritik az egyiptomi védelmet. Mindvégig kitartottak, szinte egykedvűen szereltek és rúgtak bele a labdába, játszottak rettenetes vehemenciával, de mintha semmi gyönyörűségük sem lett volna a játékban, annyira gépiesen csináltak mindent. A mi védelmünknek nem volt jó napja. A legtöbb egyiptomi támadást ugyan leszerelték még a mezőnyben, de abban a pár veszedelmes helyzetben, amikor Egyiptom komoly gólhelyzetbe került, majdnem kivétel nélkül hibázott a magyar védelem egyik vagy másik tagja, így mindjárt az első gólnál, amely már a játék1. percében esett, Fogl kissé könnyen vette a kitörő egyiptomi, " A balösszekötőt, Ibrahim Yekent, akihez félt hozzányúlni, talán tizenegyestől tartott Biri látva a veszedelmes kifutót, de már későn, mert közben az egyiptomi lőtt és a labda a kapuba esett. A második gólnál, mert ő mindent megtett, amit tudásával megtehetett, meg kell azonban állapítanunk, hogy Plattkó ezt a gólt sohasem szedi be, de az elsőt sem, aminthogy a harmadikat sem. A harmadik gólnál az akkor már jobbfedezetet játszó Guttmann késett el, viszont a beadásra Biri ismét rosszkor futott ki úgy, hogy az egyiptomi jobbösszekötőnek nem esett nehezére befejelni a labdát a kapuba. Ezzel a meccs el is volt vesztve. A csatársor, amely az első félidőben időnkint teljesen odaszegezte ellenfelét a kapujához, szárnyát szegve kószált a mezőnyben. Néha fel-fellobbant a magyar virtus, néha ki-kitört a fiukból a tűz, bele is feküdtek, de újra ott járt sarkukban a balszerencse. Semmi, sem sikerült. Már az első félidőben számtalan alkalom pűnt a kiegyenlítésre, sőt, rúgott a magyar csatársor egy gólt is, amit azonban a bíró teljesen érthetetlenül nem adott meg A 29. percben ugyanis Hirzer lövéséből korner lett, amelyet Jevy szépen ívelve irányított az egyiptomi kapura. Mindannyian láttuk, hogy az egyiptomi kapus kiboxolja a labdát, de az nem megy messzire és a befutó Eisenhoff erről a gólba pattan. Már írjuk, hogy megvan a magyar kiegyenlítő gól, amikor látjuk, hogy a bíró szabadrúgást ítél egész csomó magyar gól lógott a levegőben, csak idő kérdése volt, mikor születik meg a kiegyenlítő, majd a győztes gól. Az utolsó pillanatban leszerelt kitörésekről, a félrecsúszott lövésekről, az egyiptomi kapus nagy szerencsével végbevitt védéseiről nem is akarok most már beszélni, de a fátum ott teljesedett be a magyar csapaton, amikor a 43. percben a kezelés miatt megítélt 11-est Braun a kapulécnek lőtte, ahonnan kiröpült a labda a vonalon. Ez és a második félidő elején hirtelen bekapott két potyagól lelkileg annyira deprimálta a csapatot, hogy utána minden erőfeszítés eredménytelen maradt. De még mikor három-nullra állt a meccs, meg akkor kiverekedtek a fiúk néhány szép gólhelyzetet, de mintha meg lett volna babonázva az egyiptomi kapu, nem ment bele a labda. A kitörő Hirzer kétszer üres kapu mellé, lőtt, illetve gurította a labdát. De volt ,lénynek is, Opaldnak is, Eisenhoffernek, sőt még Braunnak is jó helyzete, azonban nem sikerült nekik semmi sem. Nem lehet csodálnunk, ha ennyi balszerencse megtöri a csapatot és bizony el kell ismerni, hogy az utolsó percek, amikor a vereség már bizonyossá vált, siralmasak voltak. Mit produkáltak a játékosok ? Ha a csapatról kritikát kellene mondani, az is nagyon nehéz dolog lenne. Általában mindenki megtette, amit meg tudott tenni. Hogy Biri nem Plattkó és hogy Guttmann nem Hlávay, azt tudtuk. Talán Orth volt az egyetlen, aki mintha nem azzal a tűzzel küldött volna, mint a lengyelek ellen. Kissé fáradtnak látszott. Nagy tudása azért rendkívüli hasznára vált a csapat munkájának. Obitz fürge volt és szorgalmas, de mégsem az a fedezet, akit mi benne felfedezni véltünk és akinél nyugodtan láttuk volna ezt a fontos pozíciót. A bekkek sok szép kapcsolást csináltak, egy két dolgot azonban, könnyen vettek, amiből mindjárt gól is született. Mánál bizonytalanabb" volt, mint Fogl 11. A csatársor ezúttal a csapatnak az a része volt, amelyiket minden sikertelenség ellenére, nem lehet okolni a sikertelenségért. Inkább magunkra kell vetnünk, ha arra gondolunk, hogy hogyan hagyott ki majdnem valamennyi csatár legalább egy biztos gólhelyzetet, mert tudjuk, hogy ilyesmi előfordul a legjobb csatárral is. Mi vagyunk hibásak, hogy nincsenek szerencsésebb lábú csatáraink. Meg kell állapítanunk, hogy a fiúk nagyon nehéz feladat előtt állottak, olyan előtt, amelynek megoldásához tudáson és lelkesedésen túl még szerencsére is szükség lett volna. Jeny gyors volt, sok szép beadást tálalt fel a belsőknek, szünet után már visszaesett, néhány kornerrúgás a kapu mögé került, és beadásai is, gyakran tévesztettek célt Hirzer a régi volt, csak halálosan biztos lövéseivel maradt adós. A második félidő közepén kiment a balszélre és Jeny állt aa, a helyére, de amint az az ilyen cseréknél lenni szokott, semmi értelme sem volt az egésznek és csak még jobban szétforgácsolta acsatársort Opala még mindig nem volt teljesen itt és fájós bokáját figyelembe véve igen jól játszott jól osztott labdát, közelharcokban azonban nem volt az a mindent legázoló, ellenállhatatlan csatár, mint korábbi küzdelmekben láttuk. Eisenhoffer dolgozott és annyit produkált, aminél többet nem várhatott tőle senki. Hogy eredmény nem kisérte működését, ő nem tehet róla. Braun volt a leggyengébb embere a csatársornak. Az első félidőben még ő is teljes gőzzel operált, de szünet után már úgy félt a két fekete ellenfelétül, hogy szinte komikus volt már. Ha a labda valamelyik néger felé tartott, Braun már meg is fordult, vagy csak messziről kerülgette a két félelmetes kinézésű, pedig nem is durva négert. Statisztika A mérkőzés statisztikája is mutatja, milyen hatalmas fölényben volt a magyar csapat a mezőnyben." Tizennégy kornert rúgtak a mieink és az egyiptomiak csak kettőt. Tizenkét olyan lövést adtak le a mi csatáraink az egyiptomi kaimra, amelyekből gól lehetett volna, míg az egyiptomiak mindössze négyet. Hogy mennyire szorongatott helyzetben volt az egyiptomi csapat, mutatja a taccsdobások száma is, amely 41:27 a magyarok javára. Hiába azonban minden, a futball az a játék, amelyet a lett pólók száma dönt el. • ■ . 1 ■. . •■ . - ‘ . A- ... . . . • Szóval kikaptunk! Most éppen ülésezik az elnökség és a további teendők felett tárgyal. Valószínűleg úgy döntenek, hogy a csapat még itt marad vasárnapig, mert a szálló nyolc napra le van kötve. Eszerint tehát a csapat vasárnap este kelne útra. Hogy hova mennek, az egyelőre bizonytalan. Nem tudjuk, ilyen márkával veszi-e majd valaki a magyar csapatot ellenfél gyanánt. Valószínűleg Kölnből sem lesz semmi ezután az egyiptomi vereség után. Egyelőre mindannyiunknak lóg az orra. tóversenytér Vasárnap délután ■M6 Husoa~KiM ÚE v*o. TTQ^Pastás bajnoki mérkőzések 3 Jó észtet a futball Parisban is Ma este sorsolták ki a következő fordulót, amely Franciaországgal hozta össze a torna magas favoritját, az Uruguay csapatot, amely ma, könynyen verte az északamerikai csapatot A második félidőben az Uruguay csapat nem játszott komolyan, kímélte magát az elkövetkező nehezebb játékokra. Svédország váratlanul nagyarányú győzelmet aratott a legutóbbi győztes Belgium csapata felett és vasárnapra Egyiptommal sorsolták öszsze. Ez a meccs teljesen nyitr lesz és a svédeknek csak akkor adhatunk sanszot a győzelemre, ha a szerencse melléjük szegődik .Hollandia ellenfele Írország lett, de itt egy kis komplikáció van, miután a hollandus csapat nem lakik állandóan Parisban és csak a mérkőzésekre utazik ide. Az eredeti kiírás szerint ugyanis ez a forduló június 1. és 2.-ra volt kiírva, nem lehet tehát kötelezni arra, hogy a franciák jobb üzlete kedvéért hirtelen ideutaztassák a csapatot Hollandiából egy nappal előbb, mint tervezték. De az idő is rövid már erre. Késő este még nem volt a vitának vége és nem tudjuk, hogy a bizottság hogyan döntött. Mindenesetre jellemző az itteni rendezésre, hogy minden előzetes kiírást félredob, mihelyt ezen pénzt lehet keresni. Most, hogy kiderült, hogy az eddigi futballmérkőzésekből már egymillió százhatvanezer frankot bevett a francia olimpiai bizottság, holott Chamonixban mindössze 126,000 és itt Parisban a rugbyn csak 296,000 frank volt a bevétel, most már lehetőleg minden mérkőzést másnapra szeretnének tenni, hogy minél nagyobb legyen a haszon. Holnap le fogják játszani a Bergeyre-pályán a svájci—cseh mérkőzést és a győztes héttői kerül össze az olasz csapattal. Holland és Uruguay tehát biztos résztvevői az eldöntőknek, míg a másik két résztvevőt, a cseh és a svéd csapatb-un lehet tippelni, bár mind a két esetben történhetik meglepetés. Gyönyörű házak, ebecüők, urszodák mGasztalosró! Pártosnál. Andrássy út 52. —• 1 Eötvös-utca sarok-) DREHERyig