Nemzeti Sport, 1926. május (18. évfolyam, 70-86. szám)

1926-05-03 / 70. szám

Hétfő, 1926 május 3.__________________ hogy szinte ki sem állhatunk azok ellen az ellenfeleink ellen, akik pedig régebben félve becsültek, rettegve tiszteltek bennünket. Süllyedünk, romlunk, visszafejlődünk s már nem is lassan, de valósággal rohamlépésekben érjük el a balkáni nívót. Nem tudhatjuk, hogy holnap, vagy holnapután nem szenvedünk-e vereséget a jugoszláv vagy román válogatottól? S ezek a vereségek már nem az egyiptomi csapás exotikumát, de a pusztuló magyar futball végvonaglását jelentenék. Csodálatos és merőben érthetetlennek látszik a magyar futball folytonos gyengülése. Mindenki elismeri, hogy Magyarország termeli a kontinensen a legjobb futballtanítókat s a magyar földön terem a legtöbb futballtehetség. Egy-egy vereség okát kereshetjük s meg is találhatjuk esetleg a helytelen csapatösszeállításban, de a vereségek, a sikertelenségek láncolatát nem magyarázhatjuk a válogatással. Egészen más, müélyebbre ható itt a hiba, sokkal mérgesebb a seb, komolyabb a betegség. Rossz, idejét milítja a magyar futball rendszere és egész berendezkedése. Az osztrákok nem jöttek legjobb csapatukkal, mégis fölényesen, könnyeidén győztek. Nem játszottak valami jól, nem kápráztattak el, mégis három gólt lőttek. Mert az osztrák professzionizmus egészséges rendszerében egészségesen fejlődnek a csapatok és játékosok, míg a mi álamatőrizmusunk most már minden erőnket, minden maradék kincsünket is felélte, Bécsben, a profiligában már-már nincs rossz csapat. Nálunk, nem találunk egyetlenegy, együttest, mely a régi nagyok méltó utóda lenne. A bécsi játékos mindenképpen megelégedett, fejlődik, javul, mert érdeke, hogy javuljon s küzd a jövőjéért. A mi álamatőreink élvezik a profiság előnyeit s az amatőrség úri kényelmét. Bécsben a kisebb tehetségből is nagy játékos válik a fegyelem, megőrzött, sőt fokozott kondíció, figyelmes iskolázás lévén, tőlünk a tehetségek tömege vándorolt ki a lehetetlen futballviszonyok miatt, vagy megy veszendőbe, mert észre sem veszik, nincs tere az érvényesülésnek. Az osztrák csapat nem mutatott semmit sem jóformán, amit az osztrákoktól az utóbbi időben megszoktunk. Nem csillogott a bécsi futballművészet egy percig sem a pályán, de minden ember a helyén volt, jól állt a lábán s mindnek volt annyi tudása, hogy feladatát egyszerűen, megbízhatóan elvégezze. Ezzel szemben a magyar csapat egyetlen része sem állott feladata magaslatán. Céltalan futkosás, fejvesztett akció, i meg nem értés, kínos zűrzavar annyi volt a pályán, hogy rossz volt nézni. Pedigrést a csapatot a legjobb tizenegyként állította a pályára a válogatóbizottsággal egyetértésben a szövetségi kapitány. Lehet — amint fentebb is említettük, — hogy egyes posztokra most is találhattunk volna megfelelőbb játékost, de a kudarcokat, a két ország futballsportjának különbözőségében kell keresnünk. Az osztrákok fölénk emelkedtek, mert a professzionista rendszer m a helyes, a futballkultúra nívójának emelője. Úgy érezzük, a magyar futball süllyedésében már a legmélyebb pontig jutott. Elmúlt már a tizenkettedik óra is, melyben értékeit meg lehetett volna menteni. Le kell tehát szűrni a tanulságokat s haladéktalanul fel kel építeni azt a rendszert, mely jobb jövőt, sikert, becsületes eredményeket hozhat.. A professzionizmus elodázása évekkel vetett vissza bennünket s hiú reménység azt hinni, hogy bevezetése azonnal helyre hozna minden mulasztást. Göröngyös, nehéz utat jár meg majd a magyar futball, míg visszajuthat a fejlettségének, fölényének régi magasságára. És van még egy nagy tanulsága a mostani vereségnek. Ezt a tanulságot Szoffián szereplése, játéka állítja, elénk. Nem ő az első vidéki játékos, — tudását vidéken szerezte meg — aki a válogatottba került. Többször próbálkoztak már egy-egy vidéki játékossal s többé-kevésbé be is váltak mindig. Meg kell tehát látni végre, hogy a tehetségek tömegét a vidék termeli s ezért intenzíven bele kell vonni az egész vidéket a futball vérkeringésébe, hogy fejlődjék, hogy kicsiszolódhassanak a tehetségek. Új bajnoki rendszer kell, mely' megmozgatja' az egész országfutballját, mely egészséges vérkeringést visz az elaggott testbe. S akkor majd nemcsak kísérletezni kell egyegy vidéki játékossal, de az őserejű tehetségek versenyre kelnek a főváros dekadens áltehetségeivel. Lássunk már tisztán végre! Ismerjük el, hogy a magyar futball megromlott, de ismerjük fel a javulás, fejlődés útjait is. Ezekre az utakra csakis a professzionizmus és az egész országot átfogó, helyes bajnoki rendszer vihet! A bíró működése általában megelégedést keltett. A mérkőzés nem volt valami nagyiramú, így figyelemmel kísérése sem okozhatott nagy gondot. Herizes nagyon ügyelt arra, hogy keményebbé ne váljon a játék s, ezért a legcsekélyebb dolgokat is lefújta. Ezen a téren túlzásba is ment s a faultok egyikét-másikát tévesen ítélte meg. Különös szokása, hogy mindig a pálya közepén tartózkodik s így nem egyszer zavarta a játék menetét. Bíráskodása ellen egyik félnek sem lehet kifogása, mert szigorúan, figyelemmel és okos körültekintéssel látta el tisztét. • ______________...............................................•...............................____________ ._________|| Régen játszott ilyen rossz magyar csapat Még a Törekvés sem kapott volna ki 3:0-ra ettől az osztrák csapattól — ez volt a közönség túlzóbb részének, a tegnapi siralmas válogatott mérkőzés után a felfogása. Ezt a véleményt nem tesszük a magunkévá, de az kétségtelen, hogy a magyar válogatott csapat sokkal kevesebbet mutatott, mint amennyire jobb klubcsapataink mai formájukban képesek. Kétségtelen tény, hogy a válogatott csapat rosszul volt összeválogatva, a válogató bizottság bemutatkozása kriminálisan sikerült. A kudarc megalázó érzetében kérdések tolulnak ajkunkra: — Igen tisztelt MLSz, miért is volt szükség a válogató bizottság felállítására, azaz visszaállítására, mikor Faragó ezirányú javaslatát a tanács egyszer már elvetette? Miért kellett a közgyűlés utáni kavarodásban visszacsempészni ezt az intézményt, amely egyszer már megbukott? Igaz, hogy Meiss Hugónk nincsen, de Máriássy utolsó szereplése nemde a reményteles, brüsszeli csata váratlan megnyerése volt? — Hogy került a csapatba Potya, aki kiesett az FTC első csapatából? Hogyan maradhatott ki Braun, aki az Amateure ellen régi fényében tündökölt? Hogy került a csapatba Remete, aki köztudomás szerint nem ért a lapos labdák védéséhez és hogy maradhatott ki Fischer, aki évek óta egyetlen komoly ostromlója volt Zsák pozíciójának? Hogy történhetett meg a Kovácsi—Szoffián kabaré? Kérdések, amelyre úgy sem kapunk feleletet, de amelyeket minden meccslátogató gyerek hangoztatott, jóval a válogatott meccs kezdete előtt. Hogy a kérdések indokoltak voltak, azt a meccs alaposan igazolta, de várjon, mi lesz ennek a konzekvenciája? Csak nem jön aztán megint annak a színdarabnak a reprize, amelynek utolsó felvonása Párizsban játszódott le? Azzal a körülménnyel már leszámoltunk, hogy Ma nem tudnak a centerhalljaink jobban. Azzal is leszámoltunk, hogy balball- és balösszekötőproblémánk van s kínunkban újra meg újra meg kell próbálkoznunk a Spitz és Nádlerféle többszörösen levitézlett kombinációval. Tudjuk, hogy vannak posztok, amelyeken jobb embert aligha tudtunk, volna harcba küldeni, de hogy ezek a szükségemberek a rosszabbik formájukat játszották ki, abban súlyosan közrejátszott az is, hogy sok poszton nem a legjobb magyar játékos szerepelt. Remete ma Zsák után sem a legjobb magyar kapus. Az ő beválogatása éppen úgy hozzánem érésről tanúskodik,mint annak idején Kropacseké. Mindketten kifogástalan mesteremberek, akik a magas labdákat előírásszerűen húzzák le, de bravúros, lapos elve, test, snájdig kifutást hiába várunk tőlük. Remete az első gólnál rossz elvetesse! Bekl elé tálalta a labdát, a másodiknál elfelejtett kifutni, a harmadiknál pedig egy hegyes szögből lőtt labdára hibásan helyezked stett. Jellemző,, hogy ezenkívül komoly dolga nem is akadt. Dudásban csalódtunk. Mélyen formája alatt játszott, amire azonban akad mentsége. Az felső percekben kiderült ugyanis, hogy Pappnak mégsem mindegy, hogy melyik oldalon játszik, jobbról is ballábbal rúgott, folyton balra gravitált s emiatt a két bekk sokszor összeütközött, egyik összeütközésből gól is lett. A közvetlen védelemben — bár ez nem dicséret — mégis ővolt a legjobb s kedvezőbb viszonyok között bizonyára többet produkált volna. Papp beállítása a jobboldalra hibás volt. Anagytehetségű játékos néhány energikus szerelésével megmutatta, hogy tud játszani, de általában nem talált a szerepébe, nem találta helyét , csak szerencse, hogy az osztrák balszárny is csapnivaló volt. A halfsorban a válogatott anyagunk gyenge. •Tudjuk, hogy ha intelligensen játszó, ötletes és jó taktikájú magyar csapatot akarunk látni, akkor a kisdiákokat vagy a leventéket kell megnéznünk. Leszámoltunk azzal, hogy Búza a legjobb magyar centerhall és nekünk teljesen elég volt, hogy az újpesti fiú szívósan küzdött, az utolsó percig. A passzai legtöbbször célt tévesztettek és az osztrák belső csatárok sokszor átjátszottak, de ebbe bele lehet nyugodni. Búza sokat dolgozott, de attól távol áll, hogy rendszert tudjon belekényszeríteni egy csapatba. Nádler a gyors és technikás Cutti és a szálas Hanel között még forgolódni is alig ért rá. Alig adott magáról életjelt. Rebró játéka oázis volt a Szaharában. Nem nagy oázis. Kicsi, de mégis üdített. Lendületes közbevetéseivel sokszor csípte el az osztrák csatárokhoz irányított passzokat és Potyának is sok ifi labdát adott. Hogy azután Potya nem sokra ment ezekkel a labdákkal?... Ez előrelátható volt. Tény, hogy rosszabb szolgálatot nem tehetett a veterán csatárnak a válogatóbizottság, mint amikor kitette ennek a kudarcnak. Az ő korában lévő játékostól nem lehet lendületes szélsőjátékot várni, főleg olyan ponton, melyen újabban nem is játszik. A gyors osztrák védők mellett, meg sem tudott mozdulni. Takácson is meglátszott, hogy nincs szélsője. Pompás lendülettel kezdett, de amikor a csatársor kombinációra,jóformán teljesen képtelennek bizonyult, akkor egyre szárnyaszegettebben operált. Csinált néhány energikus egyéni akciót, a befejezés azonban sohasem vallott az igazi Takácsra A két center, Kovácsi és Stoffián közül utóbbi bizonyult jobbnak, szomorú azonban, hogy ezt a 33-as —BEAC meccsen nem lehetett hivatalosan konstatálni s hogy Stofián klasszisáról az illetékesek csak — Tudod miért" állította be a szövetségi kapitány Zsák helyett Remetét a válogatottba? ■ y — Mert Bereczky szombaton, védett, Brokker pedig lemondott, a szombati Budapest—Krakó mécsesén szereztek tudomást. Kovácsi éppen olyan lassú volt, mint a klubmeccseken, a hallok mindent elfejeltek előle s lőni sem lőtt, jobban, mint azelőtt. Stofijánnak természetesen nem ment úgy, mint a krakóiak ellen, de néhány szép szöktetéssel, néhány jó lövéssel megmutatta, hogy a kilencvenpercentes válogatottságot is megérdemelte volna. Spitz alig mutatott többet, mint Potya. A csatársortól állandóan elmaradt, szokott lendületét az öltözőben felejtette s csaknem gépiesen tolt ki minden, labdát, a szélsőjenek, most akkor is, ha a középen sokkal kedvezőbb volt helyzet. Kohut megfelelt a várakozásnak. Tenniszütő, angol..................... . K 240.000 Gumitalpú tenniszcipő . .... K 65.000 KOMOR SPORTÜZLETÉBEN VI. Teréz körút 41. (Britannia mellett.) Vidéki megrendelés utánvéttel. Zsebfonográf A világ legkisebb beszélőgépe! Magyar találmány ! Magyarországi vezérképviselet: IX , Boráros-tér 1, II. cm. Kapható: „KÉVE“ ÁRUHÁZ, HU Kossuth Lajos utca 20. és szaküzletekben. 5, 10, 15 és 20 kilogramos postacsomagokat, rizs és cukor kivételével, bér mentve szállítunk vidékre!