Nemzeti Sport, 1927. január (19. évfolyam, 1-16. szám)

1927-01-03 / 1. szám

Hétfő, 1927 január 9. mert a Vasasok visszamentek az öltözőbe kispesti piros-fekete dresszhez nagyon hasonló, piros-kék ingükre fehér dresszt húzni. Végül megindulhatott a játék 400—500 főnyi néző mellett. Az első ne­gyedórában azonban már 1000-en felül gyűltek össze. Kispest kezd s Király Vasas rögtön élvezhet egy szabadrúgást, emberbe rúgja. Az első szép akciót és lefutást Gulyás viszii véghez, beadását a jó helyzet­ben levő Fürstner nem tudja fogni helyette Csendes lő. Erős lövése felső kapufáról pattan autra. Kispest támad újra, Fürstner há­rom lépésre kaputól rendszet vet. Csendes karrierét Gulyás emberbe rúgja, míg Szabó 16-osról gyertyá­ik. A Vasas Szentmiklósi bombá­val válaszol, majd öt lépésre Török­től tologatnak. Változó játék követ­kezik az eddigi némi kispesti fö­lénnyel szemben. Csendes szélsebe­sen fut le, de beadása szorongatott helyzetben nem sikerül. A 18 percben viszont Brunecker teremt meleg helyzetet. Lövése már majdnem becsúszik a kapuléc alatt, de a kapufa éle Törökkel közre­működve utolsó pillanatban ment. Király fe­leslegesen hendszel. Burger a sza­badrúgást autra küldi. A­ 19­ percben Szentmiklósi gyö­nyörű lövése veszélyeztet, alig jut kapu fölé. Szabó lövése a hálót tartó léctől pattan vissza, persze kívülről. Ivanics tologat, Ki­rály komoly lövést küld kapura. Fürstner bukás közben mellé lő az ötösről a 28. percben. Jelűnek szök­teti Jecki­el-t, ez bead s most Iva­­nics lábáról szed Török. Brunecker öt lépésről suttal, természetesen h­ová máshová, mint Törökbe. Szabó taccsdobás elől elrúgja a labdát, a bíró érte küldi. Szabó hátratett kézzel nevet­gélve gyászmeneti lassú lépéssel indul a labdáért. A 30. percben Ivanics lövése után hiába ve­Vasas ostrommal indul a játék. Szentmiklósi szélső posztról küldött beadásszerű lövése kapufa sarok mellett csúszik ki. A játékban most az első félidőbeli szépséghez az izgalom is párosul. A 10. percben Szentmiklósi feje­sét fogja Török, de Ülvedy lövését nem fogná Wintner. Szerencséjére a jól jött labda a kapu mellett zúg el. A 17. percben végre megjön az első gól A fokozódó veszélyes Kispest­­támadások hozzák. Szabó 16-oson alig belül, Retí­tődik Török, a labdától csak a kapufa óvja meg a hálót, ■ler, Kemmely Purtzeld és Fleischmanntól körülvéve fél­visszapattan s a fekvő Török mel­lett Saguly komorral ment. A 40. percben Fürstner mellé lő az ellenkező oldalra, öt lépésre a kaputól. Szabó 25 méterről bombáz, Raix faultolja Szentmiklósit s vége, a gólnélküli félidőnek, magasan gólba lő 0:1. A ballal küldött lövésre W­immer nem számított. Változó játék követ­kezik, a Vasas Brunecker révén vezet támadást, míg Kispestnél Gulyás lövését engedi el maga alatt Wim­mer, de a labda szeren­csére irányt változtatva kornerre menne, ha Saguly nem mentene az utolsó pillanatban. 23. perc: Mindkét csapat egy-egy komort rúg, Ivanics alig fejel fölé. A 26. percben Ölvedy a beikkek elől stoppol, majd­­ áttol az orszájban álló Csendesnek, aki gólt is lő, de a bíró természetesen nem adja meg. A 29. percben érvényes gól esik. Szentmiklósi 20 méterről szabad­rúgást küld. A kapu előtt Török, Dudás is Jellinek áll. Az utóbbi megtéveszti az előbbi kettőt s Szentmiklósi lapos szabad­rúgása hálót ér 1:1. Gulyás rúg szabadrúgást az oldal Szünet után 16-os vonalról, de bent nem helyez­kednek. A játék a góloktól hevesebb, mindketten egyformán­­ támadnak, a Vasasnak, megy jobban és szeren­csésebből­. A Jelintől kapott labdát Ivanic a lábra, helyeti s a lövésre nem számító kapus mellett hálóba küldi 2:1. A Vasasnak továbbra is jól megy. A 38.­percben, zűr­zavar a piros-feke­ték kapuja előtt. Jeckl le­­lövése kapulécről pattan vissza, a labda mellett egy csomó Vasas­­csatár állást keres, ismét a kapu előtt határozott Ivanicsnak van jó helyzete, a lábát a labdára kitartó Dudás mellett lövése gólba jut 3:1. Kispesté a­ következő idő. Gulyás labdája kapu mellé süvít. A 44. percben Brunecker elsőrangú helyzetbe kerül kétszer egymásután, de előzőleg megsérült, s így egy biz­tos gólhelyzetet szalasztott el sánti­­kálva. Kornerarány 3:2 (1:1) a Vasas ja­vára. , Égner, tőle megszokottan, jó íté­leteket hozott. hra semmi baj. A‘haj'ott kezdődött, hogy ő istennek­­képzelte magát és minden bökött, minden húzást készpénznek vett. Amikor azután a fiúk láttá­k, hogy nem tudják sodrából kihozni, elhatározták hogy Go­llam összes szá­jhamomnikáit ki­­végzik. Pedig volt vagy hatvan darab d­yseo szerszámra. Már-már­­majdnem el­követték a szentségtörést, amikor ma is valakire akadtak, aki tréfáik céltáblája lett. — Ez Noby Clark volt, a hór­ihorgas som­mersetti balösszekötő, aki Caplán mellett a legnagyobb klasszis volt a csapatban, de méltó riválisa volt nagy­nevű partnerelnek a szájdenmonikában is. Te azt hiszed, hogy tréfálok veled, de Bacob­usra mon­dom neked: itt állot­tam a világ két legnagyobb klasszisú játékosával és mind a kettő bolond volt. A szájharmonika bolondja. — Mind a két játékos csodálatos fut­ballt játszott, a center is, a balösszekötő is. Hogy­ szabad idejükben mit csinál­tak, engem sokáig nem érdekelt. I­e egy szép napon beütött az­ istennyila. A két krekk féltékeny lett egymásra, de nem a futballtudom­ányuk, ők nem, ha­nem szájharmonika művészetük miatt. Ekkor vettem csak észre, hogy a zene milyen veszedelmes jószág. Clark egy hónappal később kezdett játszani a City­ben, mint G­oo­am. Még alig volt ké­t hete nálunk, amikor kitört a rivalizálás a két nagyság között. — Méi* • mindig kiráz a hideg, h­a reá gondolok, — szólott az öreg, miközben újból rágyújtott pipájára. — így tör­tént. Egyik reggel Goolan a latodalláb ring után az­ "öltözőben valami saját szerzeményű indulót vacakolt hangsze­rén, amikor valaki undorral kiáltott fel. Korffltol­irstotteur és­­észrevettem a szentségtörőt, a bosszú Clarkot. — Ha jól hallottam, méltoztattál va­lamit nyilatkozni,­­— mondd Goel­an raj­­tamő u­dvarrias hangom, miközben kin­csét óvatosa­n csomagolta egy szarvas­­bol­tokba. — Eddig ugyan még inteni szóltam egy szót sem, felelte Clark, de azt hiszem hamarosan kicsalsz belőlem valami megjegyzést, ha továbbra is gyötröd ezt a jobb sorsra érdemes szájharmonikát. Majd megmutatom én neked, hogyan kell rendesen játszani, — folytatta a hosszú dalösszekötő. —­ Mert hát csak mi, falusi fáik tudunk ezzel a hangszer­rel tisztességesen bánni. — Közben előrántott egy hatalmas szájharmonikát és olyan zenebonát ren­dezett, hogy a­­német, csapatok belgiumi bevooubis­a ehhez képest csak csendes mise volt.­ Ez kellett Goolannak. A ki­váló center ugyanis­ a legtemporamentu­­mosabb játékos volt az egész csapatban. Ha egy lövése nana sikerült, mág a haját tépte és a kezeit tördelte. Képzeld el, hogy mi történt most, amikor elvitat­ták legszentebb hitét, már tudniillik, hogy ő a világ legnagyobb szájharmo­nika művésze. — Állj me­g te istentelen gyilkos, — ordított fel. — Mi az, gyilkosnak nevezel? Legyen igazad! — bömbölte a hosszús legény. Nekirohant God­amnak , felütötte álját oly erővel, hogy az eszméletlenül zu­hant az öltöző sarkába. — Képzelheted, hogy milyen pokol tett az életem ettől a­ perctől kezdve. A csapat két partira szakadt és nem győz­­t­­am közöttük a rendet fentartani. Akik I Goolan elle­ n voltak, azok Clarkra es­küdtek és viszont.­A két játékos szabad idejében folyton zenei pá­rbajokat ren­dezett. A futballal annyit sem törődött, minit­­egy afrikai henszin­lött a télikárbát­­tal. Butbaiairól persze még szó sem esett hét közben. Játszani természetesen ki­állottak szombatonként, de ne­­is kér­dezd hogyan. A fejü­k sokkal inkább telve volt mindenféle gondolattal, főleg természetesen a szájharimonaikáva­l, úgy­, hogy a gólokról teljesen megfeledkez­tek. Három egymásután­i mérkőzést ve­szítettünk el és tetejébe, hogy a zavar még teljesebb legyen, meglátogatott az unokahugban. Most ütött ám be az istéh­­nyu­la. ‘Amúgy is szemi igázában. — Bármeninyi­re is mesterkedtem,­ho­gy a leány ne találkozzék a­ fiukkal, nem sikerült. Dorothy nagyon kemény fejő leány volt. Amikor pedig meglátta a bolond helyzetet, természetesen azon volt, hogy a két embert még jobban megbollondítsa. Egyik este ártott, kény­­szerített, hogy mind a nikét fiút hívjam meg vacsoráira, de azzal a felszólítással, hogy okvetlenül hozzák m­agukkal a szájharmonikájukat. — A vadállatok alig várták,­­hogy le­gyűr­jék az utolsó falatot, hogy­­meg­mutathassák Dorothynnak művészetüket. Merően tekintettek egymásra, majd egy merész mozdulattal a hátsó zsebeikbe nyúltak. Már-már mindenki azt hitte hogy revolvert rántanak elő, de csak­hamar fellélegzettünk, csak az óriás szájharmonikák kerültek elő tokjaikból. — Előre remegtem attól, ami most kö­vetkezett. De Dorothy a kávé után a vi­lág legnaivabb hangján... —­ mikor J^ftu 'je­lem­tűsen rám mosolygott, aki reszketve ültem a karosszékben — csak ennyit mondott­— Na, most hallják a zenét! — Na! Volt benne részünk. Ám ment szeretném ,a nagy, m­uzsikusoklat azzal megbénítani temetői­tnyugatouikban, hogy ezt zenének nevezem. Goolan volt az első. Oly hatalmas láb­kicsődrésse­l fújta a Honolulu Baby-t, hogy az ablakok és az a­jtók maguktól kinyíltak. Noby Clark visszadtojtott indulat­tal hallgatta vőfély­társa zenéjét és ab­ban a pillanatban, amikor az befejezte a tudását, m­im­it egy hatalmas zenekar rázendített a­ „Tűzoltó lakodalmára". Amikor az ablaktáblája remegése meg­szűnt, mindkét " játékos mereven és kér­dően "Dorrothyra tekintett. Mindkettő a saját dicséretét várta Dorothhytól, de az okos leány volt ám. Skót leány! Nem dűlt be hált ■ egyiknek sem. — Milyen kár, hogy nem játszanak együtt, — szólt a­ húgom. — Ha maguk folyton együtt­­ játszanának, ennél iste­nibb zenekart nem ta­lált­aknának sehol az egész világon. —­­Mindketten, mereven, tekintettek egy imiasra. Bennem elhiült a vér. Ezek a fickók nem akarták lekicsinyelni egy­más művészetét e leány előtt, de vala­mit forraltak egymás­­ ellen. Dorothy mintha semmit sem­ vett volna észre az egész históriából, mosolyogva lépett a fiukhoz. — Nagy művészeknek nem szabad fél­tékenykedn­i egymásra. —* így szólt. -■ Sémin, akadálya sin­csen, hogy maguk együtt gyakoroljanak ' ' ' — Mi történt ezután? — kérdeztem ,nem csakőly . r.fgalo'hiili'al, ahogy­ az öreg vágy ' tizeáíszftr ígyu'jtbitt rá pipájára. — — Mi történt? — szólt mosolyogva. — Valami olyasmi, aminek a révén az asz- Ferencváros—Nemzeti 2:1 (1:1) Fölénye mellett is nehezen győzött a Ferencváros Góllövő: Spitz, Dán, Dán Ülői­ út, 5000 néző. Bíró: Bíró 8. Ferencváros: Huber — Takács, Hungler — Fuhrmann, Bukovi, Obitz — Rázsó, Stecovits, Dán, Schlosser, Kohut. . Nemzeti: Gallowich — Kocsis, Tő­rük — Hossó, Volentik, Bartos — Rémay III, Tóth— Rémay II, Spitz, Czétényi.­­ Nagyon érde­kes és izgalmas mérkőzést játszott a­ két csapat, me­lyen a közönség annyira belemele­­g­edett a drukko­lásba, hogy szinte a­­ bajnokiakon megszokott han­gulat uralkodott a nézőtéren. A já­ték maga nem tartozott a szebbek közé, de változatos, eléggé gyors iramú és sokáig teljesen­­bizonytalan kimenetelű volt, amivel teljesen le tudta kötni a nézők figyelmét. Hogy ez így történhetett, annak elsősor­ban a Ferencváros csatársora volt az oka, mely támadásait nem tudta kellőképpen befejezni, a kínálkozó alkalmakat nem tudta gólszerzésre felhasználni. Rengeteget támadott ez a csatársorodó támadásaiban ke­vés volt az ész, hiányzott a jó diri­gálás. Dán sok mindent megtanult már,­­ mióta a Ferencváros trikóját hord­ja, de még korántsem igazi center. Lényegesen fürgébb, mint vol­t, oko­san helyezkedik, a góllövésben sincs már meg a­ régi pechje, de dirigálni nem tud. Kein az a center, aki egy­­egy labdával megváltoztatja a­ já­ték menetét,támadásba viszi csatár­­láncát, helyzetbe juttatja partnerét. Még gondolkozik, sokat habozik, nincs ..okos cipője*. Azért volt, ez különösen báj s a meddőségnek az oka, mert az összekötők is gyengén működtek. Stecovits még mindig nem higgadt le. Ideges, sokszor kapkod, csupán néhány jó helyzetben volt annyira megfontolt e késlekedő­­hogy valamennyit el is rontotta! Schlossert lassúsága nagyon kellő illetlenül befolyásolja. Kohutra iparkodott játszani, mint rendesen, de m­a ez sehogy sem ment neki. N­os­­sa jól tartotta a balszárnyat s így a támadások zömét Rázsó vezette. Rit­kán szerelték le, sok szép beadása volt,­­ de a­ szél miatt mind bizony­talanul szállott a a­ belsők sehogy­ sem tudták értékesíteni őket. A balfsorban egyre pompásab­­ban bontakozik ki Bukovi nagy tehetsége. Labdaosztására kell még több ügyeimet fordítania, hogy valóban klasszikus centerháll váljék belőle. Fuhrmann még nem nyerte vissza régi formáját. Hibája, hogy sok­szor rászalad a labdával a csatár­ 3

Next