Nemzeti Sport, 1931. augusztus (23. évfolyam, 146-166. szám)
1931-08-02 / 146. szám
2 Dr. KÁLDOR-féle futballcipők, labdák és vízipólólabdák legjobbak, legolcsóbbak DR.KÁLDOR ÉS FIVÉRE sportáruházában: || VII., Erzsébet körút 15 |||1| FEJEZETEK A FUTBALL ROMLÁSÁNAK OKAIRÓL II. A bajnokság rendszere nem sportszerű, mert nem egyenlő fegyverekkel küzdenek a csapatok Irta: Pluhár István A magyar professzionista futball ötesztendős életéből bizonyára tudna ennek a játéknak minden híve egy-két olyan példát felhozni, amely a játékosok évközben való átvételét, csereberéjét juttatja eszünkbe. De ha másra nem is emlékszik már vissza a futballt egyre hidegebb szívvel, fokozódó közönyösséggel szemlélő sportrajongó, azt a két esetet feltétlenül megjegyezte mindenki, amely ezen a téren csakugyan a legemlékezetesebb. Az egyik a Szedlacsik, a másik pedig az Ormos-Opata eset. Az elmúlt 1929—30. évi bajnokságban történt, hogy a bajnoki címet a Ferencváros már. .csak úgy tudta volna Újpest elől elhódítani, ha egyrészt minden mérkőzését megnyeri, másrészt pedig Újpest Szegeden hagyja mind a két bajnoki pontot. A zöld-fehérek erre átengedték a Bástyának Szedlacsikot, akivel annyira jól játszott a Bástya, hogy Újpest az egyik pontot ott is hagyta a Tisza partján. A Ferencváros ugyan nem érte el a célját, mert maga is pontot vesztett s Újpest lett a bajnok. Elvitathatatlan azonban, hogy Szedlacsik átadásának legfőbb célja Újpest pontjainak elnyerése volt. Ormos-Opata esete nem ilyen természetű egészen. Arról volt szó ugyanis az idei bajnokság finisében, hogy a Ferencváros csak az esetben előzheti meg a Bocskait és szerezheti meg a harmadik helyet, ha győz a debreceniek ellen. A Bocskainak nagy szüksége volt megfelelő balszélsőre. Nos Ormoson akadt meg a szeme, szombaton még a Nemzetiben játszott, vasárnap pedig már a Bocskai színeiben rágta a labdát. Hogy a Ferencváros így is győzött, nem tartozik ide. Ide csak az tartozik, hogy a játékosoknak ez az év közben való csereberélése, adása és vétele, egyik csapatból a másikba jutása, teljes egészében sportszerűtlen és meghamisítja a bajnokságot. Meghamisítja, meghamisíthatja a bajnokság eredményét, kimenetelét, még inkább megcsúfolja a bajnokság gondolatát.." Afutballban nem egyének küzdenek, hanem csapatok, alakulatok. A bajnoki cím elsősorban az egyesület, alakulat nevét díszíti. Nem fér össze a bajnoki gondolattal az, hogy valamely alakulat olyan játékosok közreműködésével szerezze meg ezt a címet, akik már ugyanabban a bajnoki évben más alakulatban is küzdöttek a bajnoki címért. Ezt különben nem kell bővebben, fejtegetnem. Hiszen eddig minden bajnoki szabályzat egyik legsarkalatosabb tétele volt, hogy a játékos ugyanazon bajnoki évben csak egyetlen csapat színeiben szerepelhet. A professzionisták nem vették figyelembe ezt a legfontosabb tételt s megsemmisítették azt. Ezzel lehetővé tették, hogy a bajnoki cím kivívása nem csupán a zöld gyepen leheséges, de pénzáldozattal kapcsolatos ügyes húzásokkal is elérhető. Ennek a nyomait — sajnos — tapasztalnunk kellett Nemcsak a véghezvitt, megtörtént játékosadásokban, hanem abban is, hogy egyik-másik csapatunk bizonyos mérkőzései előtt kéthárom héttel következetesen megjelentek olyan hírek, hogy a kérdéses ellenfél legjobb embereit a nagy csapat megveszi, megszerzi. • Előfordult, hogy a Budai 11 ijesztően jó formába került. A bajnokaspiráns kellemetlenül éreztemagát a közelgő mérkőzés előtt. Egyszerre csak elterjedt a híre, hogy a budaiaktól X és Y a bajnokaspiráns csapatába kerül. Ha nem is történt meg minden esetben az elhíresztelt játékosvásárlás, maga a hír is elegendő volt ahhoz, hogy a Budai „11” egysége megbontoljon. Emlékszünk, hogy Újpest például megszerezte Vöröst, az akkor még Spitznek nevezett Nemzeti csatárt. Az alkuban az is szerepelt, hogy Spitz a Nemzeti ellen nem játszik majd, amikor Újpesttel kerül szembe. Újpest kikötötte ezt a Somogynál, amikor Jakabot átadta, a Ferencváros a Bástyánál, Szedlacsik odaadásánál, Kispest Újpestnél a Dudás-esetben és Újpest a Baranyánál stb., stb. Ezzel az egyszerű üzleti kikötéssel elérték azt, hogy az egyik jogosulatlan előnyhöz jutott bajnoki mérkőzésén, mert hiszen ellenfele nem a legjobb csapatával állott fel ellene. Márpedig az. .is., egyik alaptétele minden sportszerű bajnokságnak, hogy a két résztvevő köteles a legjobb csapatát szerepeltetni minden bajnoki mérkőzésen. Hiszen ami az egyiknek előny, az egészen természetesen hátrány a másiknak, a többinek. A bajnokság pedig nem lehet előny verseny! Eddig csak az első liga világából vettük példáinkat. De kitérhetnénk a második ligára is, ahol például a Turul a Ferencvárosnak, a Bari FC a Hungáriának volt a fiókcsapata, hogy minden tekintetben szolgálja a nagy csapat érdekeit. Lingauer Albin, a PLASz nagytekintélyű elnöke nem egyszer fejtegette, hogy a játékosoknak ez a csereberélése, évközben való átvétele és átengedése teljesen sportszerűtlenés alkalmas arra, hogy a profifutball népszerűségét, a profibajnokság sportszerűségébe vetett hitet megingassa. Az elnök felfogása — sajnos — igazolást nyert az eseményekben. A közönség egyre jobban elfordul a futballtól, mert nem tartja a bajnokságot olyan sportszerűnek, amilyennek lennie kellene. Éppen ennyire sportszerűtlen a pályaválasztói jog áruba bocsátása. Nem kell magyarázni, hogy minden csapat saját pályáján, otthonában, városában tudja kifejteni legnagyobb tudását. Példa erre valamennyi vidéki csapatunk. A Sabaria oroszlánná vált otthon, bármennyire formán kívül volt is. A Bocskai sorra győzte le Debrecenben a nagy csapatokat és vált azok rémévé, sőt a kiesésre álló Baranya is döntetlenül tudott játszani a Hungáriával Pécsett. Nem is beszélünk arról, mit jelentett volna, ha a III. ker. FC minden mérkőzését Óbudán játsza, a Kispest Kispesten s a Budai „11” is rendelkezne állandó pályával, mint a Vasas és a Nemzeti. A pályaválasztó jog eladásában éppen az a teljesen sportszerűtlen, hogy az egyik ellenfélnek el kell mennie arra a bizonyos vidéki vagy saját pályára, a másiknak azonban nem. A feltételeket tehát egyenlőtlenné teszik ezzel a csapatok között. Az egyik sokkal könnyebben, kellemesebb körülmények között győzheti le ellenfelét, mint a másik. Hol itt a sportszerűség? Hol itt a bajnoki küzdelmek teljes realitása? Hol van itt a bajnokság magasztos gondolatának a megbecsülése? A harmadik pont, amely éppen ilyen sportszerűtlenülbefolyásolja a bajnokság kimenetelét, a bajnoki terminusok jóformán teljesen önkényesen való tologatása. Ezen a téren bölcs sportvezéreink, futballigazgatóink mindent az üzleti érdekeknek rendelnek alá. A sorsolást megejtik ugyan, ennek más szerepe azonban nincs, csupán, hogy a szerencsésen sorsolt kisebbek a lehető legtöbbet zsarolják ki a jó terminusokat nagy mérkőzéseikre kihasználó nagyoktól. Mert ha a sors szeszélye úgy intézkedik, hogy a Hungária—Ferencváros mérkőzést decemberre írja elő, akkor az érdekeltek ebbe nem nyugosznak bele. Kiválasztanak valami jó októberi terminust s az arra kisorsolt mérkőzések résztvevőivel egyezkedni kezdenek. Vagy maguk elé veszik bizonyos százalékokért, vagy más napra tétetik azt a mérkőzést meghatározott összegért. Nagy rövidlátás lenne azt mondani, hogy semmi érdek sem fűződik ahhoz az üzleti érdekeken túl, hogy a derbimérkőzések — általában — jó terminusokon kerüljenek sorra. Érdeke ez a sportnak, a közönségnek is. De ezzel a művelettel is csínján és meghatározott módon kellene bánni. ■ Nem volna szabad visszariadni attól a gondolattól, hogy azokra a derbimérkőzésekre, amelyeknek tradicionális jellegük van, lefoglaljunk szezononként egy vagy két terminust. Ennek a terminusnak a meghatározása után ejthetnék meg a sorsolást. Hogy a kicsinyek akkor nem zsarolhatnának? Ez igazán nem baj. Erre nem szabad tekintettel lenni. Hogy a nagyok így még előnyhöz is jutnának? Rászolgáltak arra múltjukkal, a futballnak tett szolgálataikkal, a futballban viselt rangjukkal. De ez az előny elenyésző kicsiny lenne ahhoz képest, amit azzal élveznek a tehetős csapatok, hogy valósággal válogatnak a terminusok között s azt keresik ki, amelyik legjobban megfelel érdekeiknek. Nem kell bővebben megvilágítani, hogy valamely mérkőzésnek a szezon elején, vagy a végén való lejátszása nem közönbös. Egészen más a helyzet, amikor a csapatok sorrendje még nem alakult ki s egészen más, amikor már a szezon vagy az év végén kialakult. S menynyivel más az a mérkőzés, amelyet súlyos anyagi juttatások ellenében toltak el egyik terminusról a másikra. Ha nem is tételezzük fel pillanatra sem, hogy az a csapat, amely pályaválasztó jogát eladta, vagy terminust cserélt bizonyos anyagi előnyök miatt, másként játszik, mintha ezt az üzleti egyességet nem kötötte volna, a nagyközönség szemében még akkor sem helyes művelet ez. A közönség elfintorítja az orrát ezekre az üzleti tárgyalásokra, meglazul a bizalma s kisebbedik a sportba vetett hite. A bajnokságnak ezeket a sportszerűtlen vonásait egy csapásra meg lehet szüntetni a következő intézkedésekkel : 1. Ki kell mondani, hogy minden professzionista alakulat legfeljebb két csapatot kitevő játékosgárdát tarthat egyidőben szerződésben. Minden év augusztus 15-ig köteles minden alakulat bejelenteni szerződtetett játékosait, illetve benyújtani azok szerződéseit. Augusztus 15-től az elkövetkező év július 15-ig a meghatározott maximumon belül csak olyan játékosok szerződtethetők, akik más magyar alakulatban szerződve nincsenek. Ugyanazért a bajnokságért csak egy alakulatban szerepelhet a játékos. ...2. Pályaválasztói jogot eladni, feladni vagy elcserélni nem szabad. Minden résztvevő köteles augusztus 15-ig bejelenteni, melyik pályán játsza le bajnoki mérkőzéseit s köteles ezt a bejelentést megtartani. 3. Augusztus 15-én megállapítandók az őszi és a tavaszi bajnoki, válogatott, azaz szövetségi és a szabad terminusok. Meghatározandó a derbi (a múlt évi bajnokság I. és II. helyezettjének találkozója) napja s a többi bajnoki napra kisorsolandó az őszi szezon bajnoki mérkőzéseinek sora. A tavaszi szezonban éppen olyan sorrendben játszák a csapatok a mérkőzéseket, ahogy azt ősszel játszották. A három pont életbeléptetése egy csapásra megváltoztatná a bajnokság képét. Szigorú és minden kivétel nélküli végrehajtása visszaadná a bajnokság teljes realitását s megteremtené az egyenlő feltételeket! Enélkül nem lehet komoly futballbajnokságot elképzelni. Retrovizor írta: M. Corday fordította: Ad. Takács Gizella A retrovizor igen hasznos szerkezet. Többek között lehetővé teszi a vezető számára azt is, hogy megfigyelhesse a, háta mögött ülő utasait. Ide retrovizor, mint olyan, pompás novella és filmötlet is. Felvázolandó egy szabályos, modern házassági háromszög :a férj a volán mellett, az asszony és a férj legjobb barátja a kocsiban ... Az indiszkrét tükör megteszi a magáét, s amit a férj szabad szemmel hónapszámra nem vesz észre, azt az áruló retrovizorből csodálatosképen azonnal meglátja ... Pesszimista író családi drámát konstruál, míg az optimista és a jó filmszcenáriumköltő snájdigan happy enddel végzi...* Kitűnő barátom, Michel Randan, az író, specialista volt az ilyen históriák kiszínezésében, pesszimitikus alapon, noha nem a tapasztalat beszélt belőle, mivelhogy sem nem udvarolgatott barátai feleségeinek, sem nem volt férj, hanem megrögzött agglegény, a nőgyűlölők fajtájából. Azonban a sorsát, helyesebben a Végzetét senki sem kerülheti el ... * A dolog úgy kezdődött, hogy Randan a Saint Point-tó mellé ment üdülni tavalyelőtt nyáron, hogy ott nyugodalmasan befejezze élete főművét,„egy filozófiai tanulmány-félét az „Emberi hiúság”-ról (különös tekintettel a nők felületességére) ... A szép, csendes, magányos helyen hamarosan el is készült a, megírással, és bár hite szerint nem volt elfogult kritikusa önmagának, — első komoly művével nagyon meg volt elégedve. Ekkor történt, hogy a kis hotelbe, ahol eddig egyedül lakott, új vendég érkezett, Madame Evry személyében, aki feltűnően csinos, fiatal özvegy volt. Az asszonyka kisfiával, Maurice-al szállt meg. Az összeismerkedés természetesen elkerülhetetlen lett. Michel már az első huszonnégy órában megsejtette, hogy Mme Evry futólagos ismerősnél több lesz számára. De óvatos ember lévén, csak elveinek fenntartásával foglalkozott a szép asszonnyal.. Mme Evry kellemes sétapartnernek és alkalmazkodó, megértő barátnak bizonyult. Véleményeik, elveik, nézeteik mindenben egyeztek. Nagy érdeklődést tanúsított Michel Randan minden dolga iránt. Három harmonikusan szép hetet töltöttek el együtt, amikor az aszszony bejelentette, hogy hazamennek Párisba. Randan-nak sem volt már maradása egyedül, felajánlotta hát szolgálatait és kocsiját, hogy hazaviszi őket autón. Az asszonyka örömmel elfogadta. Az utolsó estén Michel említést tett legújabb irodalmi termékéről ,a filozófiai tanulmányról. Mme Evry átszellemülten, elragadtatással és csodálkozással hallgatta előadásét. Másnap kora reggel elindultak. A kis Maurice, Michel Randan mellé ült a volánhoz, az asszony a kocsiban foglalt helyet. Randan még soha ilyen érdekesnek és elragadónak nem találta, mint ezen a napon. Lyonban megpihentek dezsönére. Michel végleg rájött, hogy menthetetlenül beleszeretett Mme Evrybe, s hogy ő sem közömbös neki. Úgy érezte, hogy a szép özvegy az első és egyetlen nő életében, aki őt igazán megértené ... Vallomásként hódolattal átnyújtotta neki büszkeségét, a kéziratot, hogy elszórakozzon vele a hosszú úton. Az asszony meghatottan köszönte a figyelmet s bevallotta, hogy nem is mert volna gondolni ilyen kitüntetésre, hogy ő olvashassa el elsőnek... Útközben, a déli órákban nagyon kimelegedett az idő. A szeptember végi nap beillet forró júliusnak, valóságos kánikula volt. A kis Maurice a hőségtől elbágyadtan rövidesen elaludt. Erre való tekintettel Randan csak mérsékelt tempóban vezetett. A retrovizorön keresztül állandóan gyönyörködött Mme Evryben, aki a kocsiban lázas érdeklődéssel fogott hozzá a kézirat olvasásához. Csak néha-néha vetette fel tekintetét a vidék szemlélésére. Michel Randan nem azért tudott összeírni egy kötetre valót az emberi hiúságáról, hogy ne esett volna jól látnia, miként mélyed bele mindjobban a drága szép, okos asszony az ő művébe, és hogyne lett volna kicsit féltékeny a tájra, mely néha mégis elvonta a bájos olvasó figyelmét... Tonnerre felé jártak, amikor Michel a retrovizorből észrevette, hogy buzgó olvasónője időnként kettőt, sőt hármat is lapoz egyszerre. Ez a szörnyű felfedezés tőrszúrásként hatott rá. Összeszorult a szíve. Legszívesebben leállt volna. Lélegzetfojtva meredt a retrovizorre. A sértett büszkeség ördöge kínozta, gyötörte lelkét. Nem volt képes figyelni az útra sem. Saint Florentin-nél majdnem elgázolt egy biciklistát. Ekkor kissé magához tért és erőt vett az érzésein. Elhatározta, hogy nem néz a gonosz tükörbe. Lelki nyugalma helyreállt. Joigny határában kellemes parfümillat tódult ki a kocsi belsejéből. Egy önkéntelen szempillantás a retrovizorbe — és Randan fájdalmas-szomorúan konstatálta, hogy Mme Evry jobb ügyhöz méltó buzgalommal, odaadással — púterezi magát. A kézirat meg szétziláltan hever mellette az ülésen Néhány perccel később a szép aszszony, követve kisfia példáját — édesdeden elaludt... * • Michel Randan barátom azóta nem írt női históriákat. Nagy művét, az „Emberi hiúság"-ról (különös tekintettel a nők felületességére), még a mai napig sem adta ki. Hogy megnősült-e, azt nem tudom. Igjejaf KmaaSSmBawSmm Vasárnap, 1931 augusztus SS. * Legyőzte a dr. Mrisson az összes szőrtelenítőket, mert új kreációja a Morisson-tól egy perc alatt eltávolítja a felesleges szőrszálakat. A Ferencváros Vasutas csapata holnap Szarvason játszik. Tornászgárdája ugyanott szerepel. A Mohácsi Torna Egylet megkezdett tréningjeit, az őszi szezonra László Mártonnak, a Pécs-Baranya volt játékosának vezetése mellett. Artisták—Színészek 2:2 (2:1). Lóversenytér: 500 főnyi közönség, melynek soraiban Magyar Sándort, diadalmas óceánrepülőnket és Kertész Mihályt, a világhírű magyar filmrendezőt is láttuk. A mérkőzésen, amelyet 2x10 perccel meghosszabbítottak, az artisták támadtak többet, de nem volt szerencséjük. Az Amatőr Kollégium augusztus 8-án, hétfőn este 7 órakor a Lukácsféle vendéglőben elnöki és választmányi ülést tart. A RUAC együttese ma Tokodon vendégszerepel, ahol a TVSCellen játszik. A prágai futballszezont pénteken a Viktória Ziskov—Bohemia mérkőzés vezette be. A mérkőzés 2:2 (2:1) eredményt hozott.