Nemzeti Sport, 1931. december (23. évfolyam, 232-252. szám)

1931-12-01 / 232. szám

2 Vigyázzunk, hogy a dogmák merev alkalmazásával el ne rontsuk a labdarúgás reformját — Saját tudósítónktól — Mélyen fellélegzett a magyar futball minden igaz híve, amikor hétfőn reggel olvashatta a Nem­zeti Sportban, hogy a labdarúgás nagy reformjának alapelveire vo­natkozólag létrejött a megállapodás az MLSz alszövetségei között. Min­­­denképpen örvendetes ez a körül­mény, mert most már remény van arra, hogy a labdarúgás szervezeti átépítésének nagy munkáját az al­kotmányos keretek között el lehet majd végezni. Hangsúlyozzuk azon­ban, hogy egyelőre csak a reménység van meg erre, mert az alapelveken túl rengeteg részletkérdés mered a reform ki­dolgozói elé és ezek a részletkérdé­sek a reform hajójának megannyi Lyd­lái és Charybdisei, amiken ha­jótörést szenvedni nem is olyan nehéz dolog.­­ Az alapelvek némi meglepetést jelenthettek azok számára, akik az eddigi közleményekből megismer­hették a reform irányát és tervét. Látszik, hogy a vasárnap elfoga­dott bázis kompromisszum ered­ménye. Ami egymagában még nem is volna baj, mert hiszen a kom­promisszumos megoldás is lehet jó, a béke érdekében pedig még eset­leg áldozatoktól sem szabad visz­­szariadni. Ha azonban jobban odanézünk e kompromisszum mögé, azt kell lát­nunk, hogy a béke érdekében olyan en­gedményeket kellett tenni, amik könnyen elhalványít­hatják az általánosan szük­ségesnek elfogadott reform belső tartalmát. Aki végighallgatta az MLSz elnök­ségének és alszövetségeinek vasár­napi ankétjét, nem tudott szaba­dulni attól az érzéstől, hogy a re­­form készítői bizonyos mértékig nem tudnak szabadulni azoktól a katedraszagú, elméleti princípiu­moktól, amikért pedig annyit kor­holtak az OTT funkcionáriusait a szétválasztás idején. . Főként az amatőr—profi el­különítés elve az, amit a reformon munkálkodók közül egyesek túlzásba akarnak vinni. A Nemzeti Sportnak igazán nincs szüksége igazolásra, amikor az amatőr gondolat védelméről van szó. Mi voltunk azok — és ezt büszkén valljuk — akik kiküzdöt­­tük a tisztulást jelentő szétválasz­tást és ma is az amatőr sport vé­delme irányítja gondolatainkat, írásainkat. A szétválasztást azonban be­fejezettnek kell tekintenünk azáltal, hogy külön tartják nyilván azokat, akik játé­kukért anyagi előnyökben részesülnek. Hermetikusan elzárni az amatőrö­ket a profiktól — nem helyes, nem okos gondolat. Normális gazdasági viszonyok között talán meg lehet­ne engedni ezt a lukszust, most azonban, amikor az életnek szinte minden megnyilvánulása a mini­mumra korlátozódik, akkor meg kell elégedni a valóság nyílt, becsületes bevallásá­val, a „külön karám” elvének megvaló­sítását el kell tenni jobb időkre. Márpedig a vasárnap érvényre emelt alapelvek arra engednek kö­vetkeztetést, hogy az alszövetsé­­gek, helyesebben a budapesti új­szövetség fél az amatőrök és profik keveredésétől az alszövetségi bajnokságban és ez a félelem több olyan elv ki­mondásához vezetett, amikre egyéb­ként praktikus szükség nem is volna, sőt megvalósításuk veszé­lyezteti a reform gyakorlati életre­valóságát. Egyetlen újságcikk keretei sajnos nem elegendők ahoz, hogy a reform egész terjedelmére vonatkozólag vizsgálat alá vegyük ezt a kérdést, egyes problémák kiemelése is rá fog azonban mutatni arra, hogy mennyire vigyázniuk kell majd a reform részletes kidolgozóinak, ha nem akarják, hogy ezek a kikény­­szerített koncessziók kárt ne te­gyenek a reform egész épületében. A BLASz kihalási, státusba akarja helyezni azokat a profikat, akik a Nemzeti Li­gából az alszövetségi bajnok­ságba visszahulló profiegy­letek játékosai. Ok: nem szabad elprofisítani a BLASz, K­LASz stb. bajnokságait. Az aggodalom szerintünk alaptalan, de elvileg sincs megalapozva. Ha egy proficsapat kiesik a Nemzeti Ligából és bekerül — mondjuk — a BLASz-ba, akkor előreláthatólag nem lesz pénze ahhoz, hogy nagyon sok és dús fizetéssel dotált profi­játékost tarthasson. De ha mégis — No, ilyen sem volt még! —­ Micsodá? — Az, hogy egyszerre három bajnok­csapat legyen. — Mikor volt? — Majd lesz. A tavaszi szezon végén. — Elment az eszed? — Nem. De a babona szerint mindig az a csapat lesz a bajnok, amelyik télen Egyiptomban volt. — No és?... — Most mind a három vezető csapatunk együtt megy Egyip­tomba ... lesz pénze és fizetni akarja játéko­sait, miért ne tehesse? Jobb lesz, ha belekényszerítjük ezeket az egy­leteket újra az álamatőrség fertő­jébe? Vagy vezessük be ismét a nem őszinte , "munkabérmegtérítő" rendszert? Aminthogy a vasárnapi ankét egyik tapasztalt vidéki szó­noka már rá is mutatott ilyen megoldás szükségességére. Nem! A BLASz félelme nem in­dokolt és csak újabb bajok forrása lenne az, ha az alszövetségi bajnokságban tűzzel-vassal kezdenék irtani azt a szeren­csétlen profit, aki kény­telen volt hátat fordítani a Nemzeti Ligának. Rá kell teljesen bízni az illető egy­letre, hogy milyen rendszer mellett óhajt tovább futballozni és ha van pénze és teheti, nem szabad azáltal eltorlaszolni előtte a szabad spor­tolás útját, hogy megtiltjuk neki játékosainak honorálását. Tudjuk jól, hogy ma már nem egyedül az a fizetett játékos kritériuma, hogy jobban futballozik, mint az amatőr. Tudjuk jól, hogy nagyon sok jó játékos nem is lehet profivá egyéni, vagy egyéb körülményei folytán. Tudjuk jól, hogy játékerő dolgában sok amatőr együttes jó­val fölötte áll jónéhány profi csa­patnak is. Nincs tehát értelme an­nak, hogy egy szép, de túlságosan elméleti elv érdekében újra feláldoz­zuk a való élet érvényesülési lehe­tőségeit. Ugyancsak ennek az elvnek az erőszakos érvényesülését kell keres­nünk amögött az intézkedés mö­gött, amely szerint a reform nem engedi meg a profialakulatok teljes egye­sülését amatőr anyaegyle­teikkel. Az utánpótlás kérdését még nem oldottuk meg azzal, ha megenged­jük, hogy az FTC amatőrjei kö­zül akár korlátlanul is átvehessen magának a Ferencváros játékost. Hiszen ez most is megvan és a könnyítés legfeljebb ott jelentkez­nék, hogy ez a játékos, ha már nincs rá szükség a profi zöld-fehé­reknél, nyugodtan — máról holnap­ra — visszamehet az amatőr zöld­fehérekhez. Arról már nem is szó­lunk, hogy ezt a visszatérést is fel­tételekhez akarják kötni, pl. három szereplés után már nem is mehetne vissza az amatőr játékos az alszö­vetségi bajnokságba, de senki sem gondolt arra, hogy mi lesz a Fe­rencvárosnak azokkal a profi játé­tartásával egész sereg probléma marad nyitva. Már a reform ter­vezői is érezték, hogy így nem­ lesz minden rendjén és éppen ezért kénytelenek voltak erőltetett és igazságtalan megoldásokhoz nyúlni, amik már erősen a sportszerűség elvébe ütköznek, itt van pl. a kér­dés: mi történik akkor, ha az FTC megnyeri a BLASz bajnokságát és bekerül a Nemzeti Ligába? A reformálok erre azt mondják: akkor elégedjék meg a BLASz­­bajnokság dicsőségével, esetleg az országos körmérkőzés elsőségével, a Nemzeti Ligába azonban nem jöhet fel. Méltányos ez ? Sport­szerű ez?­­ De mi történik akkor, ha — akármilyen abszurdumnak is lát­szik, de egyszer megtörténhetik — például a Hungária kiesik a Nem­zeti Ligából és szembekerül a BLASz bajnokságában az MTK- vel? Akkor talán az MTK-nak kell majd elvonulnia a II. osztályba? Vagy mi lesz? De ha a Budai „11” összebékél amatőr anyaegyletével és a „33” FC találkozik majd esetleg szembe a kieső Budai „11” csapatával, akkor ugyanez a probléma áll elő. Aminthogy ez a veszély fenyeget még a Kispest—KAC, a Nemzeti— NSC, a két Vasas esetében is, mert hiszen ezek az amatőr egy­letek is feljebb kerülhetnek még, mint ahol jelenleg állnak a BLASz bajnokságában . Amint e rövid pár példából is látni, a BLASz által bedobott és kizárólag elméleti fontosságú elv mennyi galibát okozhat, mihelyt a való élet megnyilvánulásaival ke­rül szembe. A reform részletkérdé­seinek kidolgozásánál tehát ügyel­ni kell majd arra, hogy ez az elv megfelelően háttérbe vonuljon, ha a praktikus élet követelményeivel nem lesz majd összeegyeztethető. Szedlacsikon meg sem látszott, hogy a mérkőzés előtt csontig bele­­döfte a dikicset a combjába. A dikics az a cipészvágószerszám, amely he­gyes és nagyon éles és amellyel Szed­lacsik — közvetlenül a mérkőzés előtt — valamit le akart vágni az egyik cipőjéről és közben az elcsúszott kés beleszaladt a másik lábába, pár centi­méterrel a térd fölött. — Ezt a pechet — mondta min­denki a ferencvárosi öltözőben, de Szedlacsik és Blum Zoli nem esett kétségbe, noha jócskán jött a vér a sebből. Gyorsan fertőtlenít­ettek, lera­gasztották, még egy gumih­arisnyát is húztak rá . Szedlacsik játszott, mint­ha mi sem történt volna, sőt kitűnően játszott, ragyogóan irányított és gó­lokat is lőtt. A dikicset azért többet nem adják oda Szedlacsik kezébe. kosaival, akik mint tartalékok hét­ről hétre, sőt gyakran hónapokról hónapokra sem juthatnak hozzá komoly játékalkalomhoz és így a legnagyobb tehetségek is formáli­san a szemünk előtt sorvadnak el foglalkoztatási lehetőség hijján. A tervezett megoldással Szövetségi Díj kiírása el sem képzelhető, vi­szont a profi csapatok tartalék já­tékosai nem szerepeltethetők az amatőr anyaegyletben. Lesz tehát olyan játékos­kategória, amely újra szám­­űzöttnek érezheti magát az aktív sportból. Az Újpest és UTE, Hungária és MTK stb. keretek további fenn­ Vidéki eredmények Bánszállás: BTK—Diósgyőri VTK Komb. 4:1 (3:0). Barátságos. Bíró: Neppel. A DVTK-ban két első csapat­­beli játékos szerepelt. Szombathely: (Ifjúsági serlegmér­kőzések.) Bástya—Zugló 1:1 (1:1). Bíró: Magyar. Góllövő: Kovács, illet­ve Hanyi. — SzTK—II. kerület 6:0 (2:0). Bíró: Horváth. Góllövő: Sza­lai (2), Németh (2), Dávid és Mol­nár. — Kossuth—Bocskai 1:0 (1:0). Bíró: Molnár. A gólt Németh lőtte. Békés: BTE-BISE 6:2 (4:0). Ba­rátságos. Bíró: Balogh. Végig­ nagy fölényben volt a BTE. Tizenkilencen eltalálták tipverseny­­zőink közül mind a tíz eredményt Három telitalálat helyezte az első helyre a győztest A vasárnapi forduló hatalmas rekordjavításhoz nyújtott lehetősé­get tipversenyzőink számára. A sok papírforma szerint alakuló eredmény egész sereg hibá­san szel­vényt emelt ki a pályázatok töme­géből. Ugyannyira, hogy csak a telitalálatok száma tudott megol­dást szolgáltatni a rangsor össze­állításában. Az I. díj nyertese nemcsak min­den mérkőzés eredményét eltalálta, hanem azonfelül három meccs ered­ményét számszerű pontossággal is meg tudta jósolni, mégpedig a Sabaria 1:0-ás, az Attila 2:1-es és a Szeged FC 3:0-ás győzelmét. A második és harmadik helyezettnek egyformán 2—2 telita­l­ata volt, köztük a jobb összgólarány döntött a helyezés sorrendjének tekinteté­ben. Hasonlóképpen 10 találata — köztük 2 teli — volt Kuczy István­nak, ő távolodott el azonban legin­kább a tíz mérkőzés összesített gólarányától. Ugyancsak tíz találata, de csak egy telitalálata volt a következők­nek: Erdélyi Jenő, Herpay Ferenc, Kardon Ferenc, Masszi Lajos Pi­ros Géza, Rill Béla, Vattay Elemér. Tíz találattal, de telitalálat nélkül futott be: Böde Sándor, Kirch­­lechner Margit, Ragendorfer Imre, Padlovits Zoltán, Ruszkay­ Endre, Schél Gyula, Stern F. és Wastner Ádám. Rengeteg telitalálat oszlott meg az összes eredmények között. A legtöbb elvérzés pedig a BEAC ve­reségén múlott. Senki sem tudta telibe találni az osztrákok 8:1-es győzelmét Svájc fölött. E heti tipversenyünk eredménye tehát a következő: I. díj (25 pengős könyvutalvány a Stádium Rt.-hez) nyertese: ifj. Ár József Budapest, VIII. Gólya­utca 12. II. díj (három drb. ülőhelyjegy a magyar—olasz tornászviadalra) nyertese: Eibenschütz István Bu­dapest, VI. Szent László-út 66. III. díj (a Nemzeti Sport egy­havi előfizetése) nyertese: Reinitz Zoltán Rimaszombat, János út. 39. A könyvdíj nyertese a Stádium Sajtóvállalat Rt. kiadványai közül tetszés szerint választhat. Legközelebbi tipversenyünk ki­írása holnapi, szerdai színünkban jelenik meg. - Miért állította ki Boronkay Rudast az Attila-Vasas meccsen ? — Saját tudósítónktól — Az Attila—Vasas mérkőzés 27. percében Boronkay Gábor kiállította Rudast, a miskolciak centerét. Akkor már 2:1-re vezetett az Attila és éppen komért rúgott. A beküldött labda Pintér hátára esett, mire a já­tékosok és a nézők is gólt kívántak a bírótól. Látni lehetett, hogy Rudas mond valamit, mire a bíró kiállítja a játékost. Mérkőzés után Rudas szomorúan ül az öltözőben. (— Mit mondott? — kérdjük tőle.) — Nem értem a kiállítást! ...Én csak ennyit mondtam:­­,már másod­szor van bent a labda”. Éppen ekkor hírnök jön, aki je­lenti : — A bíró szerint azt mondtad: Már másodszor csalja el a gólt. Rudas erre felugrik és gyorsan át­szalad a Vasas ötlözőjébe. Odafordul Királyhoz s így szól: — Szíveskedjék megmondani, hogy mit mondtam a kiállítás előtt. —■ Azt, hogy már másodszor volt bent a labda — szól Király, aki a jelenethez, a játékoshoz és a bíró­hoz legközelebb állt. — Jöjjön akkor velem tanúskodni — hívja Királyt Rudas. — Nem engedek senkit sem taníts­­kodni menni — szól Jelynek. Rudas erre mégis átmegy a bírói öltözőbe s így szól: — Bíró úr kérem, ha netalán a játék hevében megsértettem, legyen szíves bocsásson meg. — Tőlem ne is kérjen bocsánatot, mert maga nem engem sértett meg, hanem a szabályt — szól zord han­gon Boronkay. — Az ilyen fegyelmezetlenségért két hónapot kaphat a fegyelmi bi­zottságtól, mint kapott Rottler,­akit szintén én állítottam ki. Várjon milyen ítéletet hoz­ ezek­­után szerdán a fegyelmi bizottság? Sárvári sérülése annyit javult, hogy a Hungária jugoszláviai mécs­esein minden bizonnyal részt vehet. Még mindig nem tudni, hogy a csa­társor megerősítésére kit akar szer­ződtetni a Szeged FC vezetősége. Az Eto FC felett aratott győzelemnek nagyon örültek Szegeden, de a csa­pat mutatott formája ,nem volt telje­sen megnyugtató s ezért van szük­ség a csatársor megerősítésére. A vasárnapi mérkőzésnek egyébként ko­molyabb sérültje nincs. Stemler dere­kát fájlalja, Emődi influenzás, de egyikük sincs olyan állapotban, hogy vasárnapi játékuk a Pécs-Baranya ellen bizonytalan lenne. Az Eto FC ellen nem szerepelt Tóth álapota is annyit javul, hogy vasárnapra tejes felépülését, illetve a csapat tengelyé­be való beállását várják. Sagótarjánban vasárnap nem ját­szották le a kitűzött SBTC—FSE bajnoki mérkőzést, mert az FSE már szombaton bejelentette, hogy külön­böző akadályok miatt nem utazhat el. A két pont az előjelek szerint jó az SBTC-nek. Az ÉLASz intézőbizottsága ma este sorsolja k­lá a tavaszi forduló mérkőzéseit. Kedd, 1331 december . W­­i?a®ir ,ore 1906. november. (Sullivan!) Az amerikai Amateur Athletic Union új elnöke James E. Sulli­van, az Union­­eddigi titkára lett. Sullivan Amerika egyik legnagyobb szaktekintélye s azért megválaszt­­ása bizonyos volt. (Sullivan 25 éven keresztül viselt tisztséget az A­AU-ban. Az ő tiszteletére alapí­tották 1929-ben a Sullivan Memó­riás Medált, amellyel első ízben 1930-ban jutalmazták a kimagasló legnagyobb sportteljesítményeket. A következők kapták meg elsőnek: Jones jr. golfozó, De Mar ■mard­­­hmi futó, Slelma Willb teniszező, Helen Madison úszó, Berlinger gentatlonista, Hitchcock pólójáté­­k­os, Simpson sprinter, Rétként baseball, pólójátékos és allround atléta, Buddy úszó, vízipólózó és kézilabdázó, Stella Walsh sprinter.) (FTC—Typographia 15:0) ...Érthetetlen a Typographiá­­nak ennyire súlyos veresége. Az első osztályban eddig lejátszott mérkőzéseit csak mérsékelt gól­­arányban vesztette el. Mi tehát a szinte hihetetlen vereség oka? Az egylet az első osztályba való beso­­rozásakor sem külső, sem belső tartalomban nem ütötte meg a ní­vót. Komolyan és nagy eréllyel lá­tott munkához, de a megfeszített munka végül is túlhágta a munka­bírást, bekövetkezett a reakció. A legutóbb elért sikerek következté­ben egyrészt az elbizakodottság, a fokozott munka miatt, másrészt a fáradtság ... A vezetőség hibája, hogy a különben jóképességű játé­kosait nem tudja felismerni és a megfelelő helyen játszatni. A ka­pust kivéve mérkőzésről mérkőzés­re más-más helyen játszik min­den játékosa. Bajok Baranyában. Az országos intézőbizottság felfüggesztette a Pécs-Baranya játékjogát a tegnapi nappal, mert a Pécsi SC-nek meg­ítélt és esedékessé vált tartozását nem fizette meg. Kötelezte továbbá az IP további 210 pengő tartozásnáll) a megfiztésére is a Baranyát decem­ber 31-ig azzal, hogy nem fizetés esetén január 1-ével játékjogát ön­működősé­g felfüggeszti. Kötelezte végül, hogy az őszi szezonban Pécsett játszott mérkőzéseinek elszámolását mutassa meg a PSC-nek. A dolog hát­terében bizonyos pénzbeli telj­esttsek­nek az elmulasztása áll, amiket a Baranya alakulásakor vállalt a pécsi amatőrcsapatokkal szemben s amelyek később a jegyekhez csapott amatőr­fillérekké alakultak át, a baj azon­ban ott van, hogy az intézőbizottság megállapítása szerint a Baranya ezeket az amatőrfilléreket sem fizette ki eddig azoknak az amatő egyesüleí­­teknek, amelyeket ez megilletne. Az Attilánál nagy az öröm a Va­sasok felett kivívott győzelem s az ezáltal elért kitűnő helyezés miatt. A miskolciak most már az Újpesttel szemben is szép szereplést várnak.

Next