Nemzeti Sport, 1936. július (28. évfolyam, 128-149. szám)

1936-07-02 / 128. szám

4 „Szeretettel várják Újpestet Prostejov­­ban“ írja a proste­­joviak magyar edzője Érdekes részletek az Admira— Prostejov mérkőzésről — Saját tudóajtónktól — Prostejov, június 30. Tehát Újpest jön hozzánk, a Prostejovhoz, amelynek — mint a Nemzeti Sport már megírta — edzője én vagyok. Az Admira-mér­­kőzés után otthon bizonyára azt hiszik csapatomról, hogy az va­lami durva társaság. Szó sincs róla! Megnyugtatom az összes bu­dapestieket, de az újpestieket is, hogy csapatom abszolút fairen játszik és az Admira ellen is így játszott. Jellemzésül csak egy ada­tot írok meg: Bécsben a 1:0-ás mérkőzésen összesen két szabad­rúgás volt ellenünk. Pedig Caironi szigorúan bíráskodott! A prostejovi revánsnál az volt a baj, hogy a különben nagyon jól bíráskodó Hertzka nem látta a 2. percben, hogyan rúgta le Brián Hencit, a közönség kedvencét, Hertzka nem is láthatta, mert a labda már kb. 40 méternyire volt a két játékostól. Hencl attól kezd­ve csak sántikált a pályán, Brián­nak azonban nem történt semmi baja. Az Admira nyilván azzal a tak­tikával jött ide, hogy egy-két em­bert már a­z elején harcképtelenné tesz. Miért állították volna külön­ben Hummenbergert a csatársor közepére? Bizony, az Admira játékosai nagyon sportszerűtlenül viselked­tek. Még nagyon kesztyűs kézzel bánt el velük Hertzka, amikor csak három játékost állított ki közülük a második félidőben. A mérkőzés után még külön ökölvívómérkőzést rendeztek a bé­csiek öltözőjükben. Az egyik Ad­­mira-játékos Hertzka játékvezetőre akart támadni. Ludwig, az Admira balhátvédje — volt boxoló — csak egy ökölcsapással tudta társát le­szerelni. De erről nem szívesen írok. Inkább megírom, hogy Újpestet itt szeretettel várják, a lila-fehé­reknek nem kell semmitől sem tar­ta­ni­uk. Rauchmaul Emil. Újra Móré a középfedezet a Ferencváros­ban —­ Saját tudósítónktól — Szerdán késő este összeállították a Ferencvárosnak Zágrábba utazó csapatát: Háda — Polgár, Papp — Laky, Móré, Lázár — Táncos, Kiss, Sá­rosi dr., Toldi, Kemény. Tartalék: Mikes. Kísérő: vitéz Kemenesy Sándor és Blum Zol­tán. Korányinak húzódása van, ezért nem játszhat. Hungária-híradó Schafferről szerdán ismét olyan hírek szállongtak, hogy nem akar­ja szerződését megújítani. Minden ellenkező híreszteléssel szemben Preiszmann alésnak kijelentette, hogy Schaffer­­ marad. Müller ügyében még nem tör­tént döntés. A Hungária a hét vé­gén dönt, hogy kit akar visszatar­tani, kit tesz átadási és kit a sza­badlistára. Nem sürgős a dolog, hiszen 15-én van az átadási lista zárlata. A bajnoki lakomát e hó 11-én rendezik meg a kék-fehérek. Mégis jobb lett volna hamarabb megren­dezni azt a bajnoki vacsorát. Ak­kor maradéktalanul lehetett volna örülni a rég áhított bajnokságnak, így az örömet erősen zavarni fogja majd a KK-ban való szo­morú szereplés. Cégkupa középdöntő Growe—ZsTE 1:1 (0:0). Nagyszerabaton. Játékvezető: Arányi. A középdöntőben résztvevő két csapatnak ez már a máso­dik találkozása volt. Az első mérkőzés is döntetlenül végződött és így harmadik mérkőzést is játszik a két csapat. Végig izgalmas, kemény küzdelem volt. A Growe többet támadott, a ZsTF, veszélye­sebben. Góllövő: Hősökéiül (ll-esből), ill. Hidasi (ll-esből). Palágyi sérülése rendbejött, már részt­­ vett az edzéseken. Vidéki eredmények: Örkény: DSE—Er­zsébeti MTK 2:2 (1:1) Szép játék. — DSE-ÉMOSz 3:1 (2:1) Utóbbi mérkőzés hétfőn zajlott le. — Balkány: BSC— Nyíregyházi pilóták 7:6 (2:5). — Bicskei Köb­­re—BSE 8:2 (3:1). - BTC—Buda­vári SC 4:2 (2:0) — Kunágota, Kun­ágota vár— MTE, MLE vegyes 9:3 (4:1). Góllövfó: Xvantes (4), Kisházi (2), Nagy (2), Dobai, illetve Deák és Bányik (2). Apróságok a nagy boxmeccs­­ről Ami előtte történt. Csütörtökön, a mérkőzés eredeti napján egész New­­york államban szakadt az eső. Magá­ban Newyorkban víz alatt álltak az utcák. A felhőszakad­ás miatt Seh­ne­­ling el is késett a mérlegelésről. Baj azért nem volt, mindössze Louis-nak egy kicsit várnia kellett. Schmeling 87.089, Lous 89.810 kilót nyomott. Az utolsó edzésen Louis földre­­verte valamennyi ellenfelét és ez a körülmény óriási mértékben befolyá­solta a fogadásokat. Schmeling, aki már l:3-ra feldolgozta magát, ismét visszaesett l:5-re, sőt l:10-ről , 1000 rendőr­ A négerek már a mérkőzés előtt olyan izgatottan visel­kedtek, hogy a newyorki rendőrség jónak látta a rend biztosítására 1000 embert küldeni a stadionba. A meccs után nagy szükség volt rájuk. * A menetek aránya: Schmeling nagyon bízott magában. A mérkőzés előtt a következőképpen nyilatkozott az őt ostromló újságíróknak: — Szirosa Szilárdan bízom benne, hogy leverem a négert! Taktikája — állítólag — a „kiful­lasztás” volt. Az elején csak véde­kezik, úgy gondolta — és csak­ azután jön fel. A taktika majdnem csődöt mondott. Schmeling az első három menetben közel volt a kiütéshez. Hogy ezen túlesett, azt inkább a szerencsé­jének köszönheti, mint a „taktiká­nak”. A meneteik aránya 7:5 volt Schme­ling javára. A jegyüzérek fekete péntekje. Nagyon rossz napjuk volt ezen a meccsen a jegyüzéreknek. A hűvös, előrehajló időben lényegesen kevesebb nézője volt a meccsnek, mint ameny­­nyire számítottak. Főleg a huszonöt­dolláros szorítóülések maradtak a nyakukon. „Szakértői” becslések sze­rint ezeken mintegy 10.000 dollárt veszítettek. Nagy sikerrel szerepelt az FTC ököl­­vívógárdája Baján. Győztek a zöldfehé­­rek 11:7-re. Részletek: Kurek BSE győz Páré ellen. Porzó BSE—Bakos FTC dön­tetlen, Tadity BSE győz Friedmann el­len, Doh­ler BSE győz Szántó ellen. (Az FTC tiltakozott Dohler győzelme ellen, pedig az reális volt.) Mándi FTC győz Tánczos ellen (szép mérkőzés), Szigeti­­ FTC győz Rácz ellen. Magyar FTC győz ■ Kalmár ellen, Tanamir FTC győz Szabó ellen és Berkest FTC győz Maros ellen. issa Csütörtök, 1936 július 2. KÉZILABDA Pál ezredes a kézilabdázók nyári műsoráról — Saját tudósítónktól — Jóformán már csak napokkal mérhetjük azt az időt, amely az olimpia megnyitásának napjától elválasztja a sporttársadalmat. A többi sportág mellett kézilab­dázóink is reménykedve tekinte­nek Berlin felé. Egyelőre nem is a csapat várható szereplésének kérdése, hanem az olimpiai ki­küldetés foglalkoztatja legfiata­labb sportágunk vezetőit és já­tékosait. Az olimpia mellett a német—magyar revánsmérkőzés napja is mindjobban közeledik, időszerűnek láttuk tehát vitéz Pál Imre ezredestől, a kézilabda­­szövetség ügyvezető elnökétől megkérdezni, mik kézilabdázóink nyári tervei. (— Van már döntés a kikülde­tés kérdésében?) — Csak annyit tudunk, hogy július 7-ig játékosainkat rangso­rolva be kell terjeszteni az OTT- hoz. Juhász Attila dr. szövetségi kapitány már tud erről és a na­­pokban el is készül vele — ter­­mészetesen a válogatóbizottság bevonásával. (— A német—magyar mérkő­zés ?) — Részletes műsorral szolgál­hatok. A német olimpiai csapat 9.­én utazik át Budapesten, meg­­hal, majd továbbutazik Nagysze­­benbe, ahol 12-én játszik a ro­mán válogatottal. Onnan vissza­­térőben 15-én érkezik Budapest­­re és 16-án a BEAC sporttelepén áll ki a magyar olimpiai csapat ellen. (— Az olimpia utáni műsor?) — Csapatunk iránt — nyilván a müncheni eredmény után — nagy érdeklődés mutatkozik Né­­metországban, így nem lesz nehéz mérkőzéseket lekötnünk számára. A németországi meccsek után, augusztus 20-án Klagenfurtban, 23-án pedig valószínűleg Linzben játszunk egy-egy mérkőzést. m­mm Az osztrák és a magyar or­szágúti olimpiai keret tagjai vasárnap a népligeti terep helyett a kecs­keméti 104 km-es útszakaszon mérik össze erejüket — Saját tudósítónktól — A magyar és az osztrák ország­úti olimpiakeret tagjai vállvetett munkával készülnek a berlini tor­nára. Most vasárnap a két, egyen­ként nyolc főt számláló osztrák és magyar válogatott legénység Bu­dapesten méri össze erejét s jövő vasárnap ugyanez a mezőny Bécs­ben ad, illetve vesz revánsot. Ere­detileg úgy volt, hogy az első mérkőzés a népligeti Grand Prix tere­pen jut dűlőre. Ez a nagyszerű elkép­zelés azonban a rendőrségen hajótörést szenvedett. A rendőrség az engedély megadá­sát megtagadta, így aztán a szö­vetség jobb híjján a kecskeméti 104 km-es országútszakaszt vá­lasztotta a torna lebonyolításának helyszínéül. Tegnap állította egyébként ösz­­sze a szövetségi kapitány a ma­gyar mezőnyt, mely a következő­­képpen fest: Adorján, Bognár, Éles, Gere, Karaki, Liszkay, Mády, Né­meth és Nótás. Ebből a kilences létszámból valaki tartalék lesz, ebbeli döntését azon­ban a szövetségi kapitány csak a verseny előtt akarja nyilvánosság­ra hozni. Pelvássy második magyar bajnok­sága —­ Saját tudósítónktól — Ebben a versenyszegény pálya­­idényben bombaként robbant a va­sárnap és kedden este lezajlott repülőbajnokság csattanója. Olyan magasnívójú, nyílt, izgalmakban és küzdelmekben bővelkedő sport­­eseményhez jutottunk, melyhez foghatót talán egy évtizede nem kaptunk magyar versenyzőktől. Meg kell állapítanunk: a döntőbe jutott négy baj­nokjelölt tudásban és fizikai felkészültség dolgában alig mutat fel sajátos különbsé­get. Ezt a csatát az idegek döntötték el s győzött a legnyugodtabb ideg­zetű versenyző: Pelvássy Ferenc. Pelvássy az első napon nem sokat mutatott. Megelégedett egy győzelemmel és senki sem gondolt arra, hogy a második napon gőzhengerként ta­roljon le mindent s három győze­­lemmel és veretlenül a büszke baj­­noki címhez jusson. Pelvássy korántsem a leggyor­sabb magyar versenyző. Győrffy, Orczán, sőt még Németh is sebe­sebb az utolsó 200 méteren nála. De Pelvássynak helyén van a szíve, rendben vannak az idegei és az eszét sem rakta a véka alá. Pelvássy napja akkor ragyogott fel, midőn a többiek idegeit már felőrölték a páros vetélkedések gyilkos izgalmai. És hiába tudott Orczán 12.2-t, Győrffy és Németh 12.4-et futni, Pelvássy okos és át­tekintő modorban uralkodni tu­dott ellenfelein,­ akiket elsősorban nyugodtságával győzött le. Pelvássy győzelme nagy meg­lepetés. Alig egy hónapja, hogy a Népligetben könnyen végzetessé válható balesetet szenvedett. Nyo­mait még most is viseli. A szeme és az orra alatt még mindig csú­ful hegesedő sebek emlékeztetnek a csodára és bizonyítják, hogy ez a nagyszerű atlétatermetű óriás micsoda hallatlan fizikummal ren­delkezik. Alig két hete állt csak edzésbe. És napról napra javultak eredményei. Arra azonban senki sem gondolt, hogy a bajnoki mezt magára húzza az idén. Pelvássy egyébként 1910-ben született, 1927-ben az MTK színei­ben kezdett versenyezni s hű ma­radt a kék-fehérekhez mind a mai napig. 1932-ben és 1933-ban Bu­dapest repülőbajnokságát nyeri és 1931-ben Magyarország repülő, bajnoka lesz. Pelvássy legerősebb ellenfelének Orczán ígérkezett. A papírforma fölényes győzelmét ígérte. Klebenhaveni sikerei ezt a bizalmat nyugodtan előlegezték. De aztán jött a nagy meglepetés. A villámgyors Törek­vés-ágyú idegei felmondták a szol­gálatot. Elveszítette a fejét. Az egyik durva taktikai baklövést a másikra halmozta. Az első napon imponáló formában nyerte futamait, 12.2-es kétszá­zast ért el. De mikor Némethhel szemben kétség­enkívül nem akar­va szabálytalanságot követett el s ezért a versenybíróság megsemmi­sítette győzelmét, felmondták idegei a szolgá­latot s innen dilletáns mód­jára versenyzett. Kétségbeejtő állapotban volt a második napon Orczán, — telje­­sen a letört, fáradt, megrokkant, túlhajszolt versenyző benyomását keltette. Győrffy Pelvássy mellett a mezőny leg­jobbja volt. Könnyedén, ésszel versenyzett és igen gyorsnak bizo­nyult (12:4) , amellett a rutinos küzdő minden fegyverzetét meg­csillogtatta. Őt viszont a balsze­rencse üldözte. Pelvássyval vívott futamában egy betongöröngybe szaladt, éppen akkor, midőn a hajrában előzni akart. Ekkor majdnem elveszítette egyensúlyát és csak lélekjelenlétének köszön-­ hette, hogy egyensúlyi helyzetéből való kilendülése komoly bukással nem végződött. Ha ez a tragikus véletlen nem zavarja Győrffy kö­reit, úgy esetleg legyőzi Pelvássyt s ebben az esetben övé a bajnoki cím. Györffyt egyébként is üldöz­te a balszerencse. A bajnoki küz­delem során három szingója re­pedt ki, ami negyvenöt pengőjét siratja. Nehéz kenyér amatőrrepü­lőnek lenni! Németh is pompásan küzdött ezúttal. Gyors volt, minden futamában veszélyes, elővigyázatos és belemenős, sokat kockáztató és különösen az utolsó métereken mutatkozott igazi klasszisnak, ő volt talán a legke­vesebb hibával küzdő embere a mezőnynek. Az utolsó előtti futam­ban még úgy volt, hogy övé a baj­nokság. S ha Győrffy le nem győzi, ma övé a háromszínű mez. A repülőbajnokság lefolyása Vasárnap. I. sorozat I. 1. Orczán Törekvés 13.2, 2 p, 2. Pelvássy MTK 1 p. II. 1. Győrffy FTC 13, 2 p, 2. Németh Törekvés 1 p. III. 1. Orczán 12.2, 2 p, 2. Győrffy IV. 1. Németh 12.8, 2 p, 2. Pelvássy 1 p. V. 1. Pelvássy 12.6, 2 p, 2. Győrffy VI. 1. Németh 12.4, 2 p, 2. Orczán 1 P­ Kedd. II. sorozat 1. 1. Pelvássy 12.8, 2 p, 2. Győrffy II. 1. Németh 12.6, 2 p, 2. Orczán 1 P-III. 1. Győrffy 12.4, 2 p, 2. Orczán 1 P-IV. 1. Pelvássy 12.8, 2 p, 2. Németh 1 P­V. 1. Pelvássy 13.2, 2 p, 2. Orczán 1 p. VI. 1. Győrffy 12.4, 2 p, 2. Németh 1 P­A végeredmény tehát így alakult: Magyarország 1936. évi re­pülőbajnoka: Pelvássy Fe­renc MTK, 2. Győrffy FTC és Németh Törek­vés 9—9 p, 4. Orczán Törekvés 7 p. ­ BIRKÓZÁS! AZ OLIMPIAI VÁLOGATÓ MÉRKŐ­ZÉSEK egy kivételével befejeződtek a Testneve­lési Ház tornacsarnokában. Lőrincz meg­verte Imreit, Móri pedig Fecskét, így a birkózó olimpiai csapata a következő­képpen alakult Szabadstílusos birkózás: Légsúly: Zombori Ödön MAC: pehely­súly: Tóth Ferenc N­TE; könnyírsúly: Kárpáti Károly TFSC: kisközépsúly: Sóvári Kálmán N­uso: nagyközépsú­ly: Riheczky János MÁVAG: kisnehézsúly: Virág Ede MAC; nehézsúly: — nincs­ Görög-római birkózás: Légsúly: Lőrincz Márton MAC; pe­helysúly: Móri Gyula Testvériség: kony­­nyűsúly: Kálmán József UTE; kisközép­­súly: Vincze Gyula UTE; nagyközép­súly: Palotás József B. Vasutas; kisne­­hézsúly: Tarányi vagy Bóbis (később mérkőznek a kiküldetésért, mert Tarányi­nak jelenleg furunkulusai vannak). 20033 Parisban az argentin pólócsapat Baga­­telleben 12:2 arányban verte a­ francia válogatottat, jóllehet azt több kiváló in­diai játékossal erősítették meg. 3jgSgj&­ A magyar nemzeti golfbajnoki verseny 4 napos küzdelem után Lauber Dezső, a sokszoros magyar bajnok győzelmével ért véget. Második helyen Baumgarten Al­bert, harmadikon Salatz Oszkár végzett.

Next