Nemzeti Sport, 1938. július (30. évfolyam, 127-148. szám)

1938-07-01 / 127. szám

Péntek, 1938 július 1. Az RTE nem változta — ha nem kell ... — Saját tudósítónktól — Rákoskeresztúron nagy bizalom­mal néznek a vasárnapi országos vi­déki döntőmérkőzés elé. — Ha Debrecenben 0:0-ra tud­tunk végezni a DVSC ellen, akkor otthon győznünk kell, — mondotta Vörös Ferenc, az RTE intézője — pedig Debrecenben az I. félidő 25. percétől 10 emberrel játszottunk, mert Blahó megsérült. Az összeállí­táson nem akarunk változtatni, csak abban az esetben, ha Blahó nem játszhat. Erre azonban nem is aka­runk gondolni. A mérkőzés iránt egyébként Rá­koskeresztúron nagy az érdeklődés, de nagy számban várnak szurkoló­kat a környékről, Rákoshegyről, Rá­­kosligetről és Rákoscsabáról is. R. B. A DVSC csütörtöki ed­zését már Keviczky vezette — Saját tudósítónktól — Debrecen, június 30. A Rákoskeresztúri TE ellen ké­szülő DVSC csütörtökön tartotta utolsó edzését. Az edzést már Keviczky, a DVSC új edzője ve­zette. A debreceniek azt várják, hogy Keviczky már egy hét alatt annyira feljavítja a csapatot, hogy az RTE ellen idegenben is sikert fognak elérni. A DVSC összeállítása csak egy helyen változik: a formájában visszament Bihari III. helyett Bernáth, lesz a balösszekötő. Az összeálítás tehát ez lesz: Mád — Antal, Kézi — Bogdán, Nyizsnyik, Papp — Bihari II., Szabó, Bihari I., Bernáth, Nagy. A csapatot nagyszámú szurkoló kíséri el, tehetik, mert vasutik ... T. L. Ruhájának mérete és karaktere nem inliván vitozik. I­EK tisztittatja Deák Ferenc-u. 16. Tét­­ 181.599 A Ripensia Milano mellett üdül — Távirati jelentésünk — Milano, június 30. A Ripensia csapata szerdán meg­érkezett Milánóba s a Milano mel­letti egyik üdülőhelyen pihen va­sárnapig. A temesvári csapat bí­zik abban, hogy a háromgólos elő­nye­ elég lesz s reméli azt is, hogy a Zsidenkce kiveri a Ferencvárost.­­. Lesz-e Budapesten­­idegen 44 KK mérkő­zés? Hol lesznek az esetle­ges harmadik mérkő­zések Ferencváros—Zsidenice: Nagyvá­rad. Juventus—Hungária: Zágráb. Ambrosiana—Kispest: Belgrád. Újpest—Rapid: Belgrád. Genova—Sparta: Zágráb. Slavia—BSE: Budapest. HASK—Kladno: Budapest. Ripensia—Milán, Budapest. A mérkőzések csak akkor kerül­nek sorra a fenti városokban, ha az egymással döntetlenül játszók­­ (a két mérkőzés összesített eredménye számít!) közösen nem tudnak meg­egyezni a harmadik mérkőzés szín­helyében. Érdeklődő A vámhivatalban megszólal a telefon: — Egy ferencvárosi szurkoló beszél. .— Tessék? ' —. Kérem, arra vagyok kíván­csi­, hogy kétgólos hátrányt be le­het hozni?. ISS mint Szímélyes kérdés&e**! Válasz Földessy János dr.-nak Cemobbio, június 28.. A Kispest milánói és a Hungá­ria torinói KK-mérkőzése közt idemenekültem a szörnyű meleg elől a Como-tó partjára, de, úgy látszik, csak a sportolóknak szabad két meccs közben „rejtekhelyre” menniök, a sportújságírónak nem. Utánam küldték Földessy János dr-nak június 25-i cikkét, amely­ben a tőle megszokott modorban nekem támad. Bár tudom, hogy Földessy Já­nos dr-ral nem lehet vitatkozni, most mégis kénytelen vagyok kivé­telt tenni és vele szóba állni. Földessy János dr. a sportról szóló írásaiban előszeretettel füg­getleníti magát a való tényektől. (Ennél finomabban már nem fe­jezhettem ki magamat...) Mos­tani cikkében megint feleleveníti egyik régi valótlan állítását. Kb. egy éve annak, hogy egyszer kö­rülbelül a következőket írta Föl­dessy dr.: „A zürichi 6:2-es vere­ség után Dietz dr. kijelentette, hogy annak köszönheti a veresé­get, hogy hallgatott a sportlapok­ra és a csapat taktikáját ennek alapján állapította meg.” Akkor rögtön ráolvastuk F. fejére, hogy nemcsak nem igaz, amit írt, ha­nem annak éppen az ellenkezője igaz. Idéztük akkori számunkból Dietz dr­nak nyilatkozatát, amely szerint most már ő is belátta, hogy a sportlapoknak igazuk van a taktika fontosságának és játé­kunk modern­izálásának hangozta­tásában. Annyira belátta ezt a ka­pitány, hogy éppen ebből az idő­ből datálódik az a többrendbeli vá­logatott gyakorló, kísérleti mér­kőzés, amely már elhatározottan a modern futball jegyében folyt le. A Nemzeti Sport ráolvasta annak­idején Földessy dr. fejére, hogy nem mondott igazat. Erre F. mu­­tanni sem mert, eleresztette a füle mellett a megállapítást, és most — egy év múlva — újra ezt írja: „Én magam jól emlékszem, hogy Dietz dr. az emlékezetes svájci vereség után ezt mondotta nekem: Soha többé nem hallgatok Mamusichra és a sportlapok jel­szavaira.” Lehet ilyen emberrel vitatkozni? Én szegény ember vagyok, nincs pénzem ahhoz, hogy a velem vitat­kozókat bőrkozmetikushoz küld­­hessem. Hogy mégis vitába elegyedem most F.-vel, ennek fontos oka a következő: F. az elmúlt évek során több ízben kirohant cikkeiben a szövet­ségi kapitány „titkos tanácsadói” ellen. Persze, szokásához híven, csak burkolt gyanúsításokat ere­getett meg, soha, egyetlen egyszer sem nevezte meg nevükön azokat, akiket a kapitány „titkos tanács­adóinak” tart. Most azonban, úgy látszik, már maga is erőtlennek és kétes értékűnek tartotta ezt a bi­zonytalanba irányított lövöldözge­­tést: idézett cikkében engem állít oda, mint Dietz dr. rossz szellemét, „titkos” tanácsadóját. Dietz Károly dr. a június 25-i Sporthírlapban ugyan leszögezte már ennek az állításnak valótlansá­gái, nekem tehát már kevés sze­repem lehet tovább. Csak az értel­mes emberekhez appellálok: vájjon adhattam-e én valaha is titkos ta­nácsokat Dietz dr-nak, akit hiva­tásomból kifolyólag mindig bírál­nom kellett. És bíráltam is. Tanúm az egész magyar sport társadalma, hogy nem egyszer igen szigorúan is. Igenis! Adtam én tanácsokat Dietz dr.-nak is, amint az elmúlt 19 esztendő alatt Dietz dr. számos elődjének is. De csak a Nemzeti Sport hasábjain. Százezrek nagy nyilvánossága mellett és nem „ti­tokban!” (Kérdem már most újból: lehet egyáltalában ilyen emberrel vi­tázni?!) Amikor pedig a Sporthírlap rá­ütötte F.-re a „hazugság” bélye­gét, akkor június 25-i cikkében ki meri jelenteni a következőket: „azt nem is állította senki, hogy a kapi­tányt befolyásolták.” __Nem állította senki??!! Vegyük a fáradtságot és ve­gyük elő még egyszer F.-nek egy nappal előbb írt cikkét. Ebből csak a következő mondatokat ragadom ki: „Dietz nem érdemelte meg a tüntetést, ha hibázott is, mert rossz tanácsadóra hallgatott.” „Legvégül tárgyalt Dietz dr. a W-formáció és a védekező futball külföldről importált jelszavainak magyarországi apostolával, Mamu­­sich Mihály dr.-ral is. A labda­rúgó szövetség vezéreinek egybe­hangzó véleménye szerint Dietz dr. pálfordulása és a védekezőjáték be­állítása ettől a tárgyalásától kez­dődött.” „Joggal kérdezheti bár­ki ..., miért dobta oda Dietz ma­gát és a nemzeti csapatot olyan fantasztának ...” „Dietz Párisban mégis „bedőlt” Mamusichnak és a sportlapoknak és ismét kísérleti nyúlnak dobta oda a nemzeti csa­patot.” „A kapitány csak abban hibás, hogy nem volt elég erős, hogy ellenálljon az újabb „taná­csoknak” __ Ezek után lehetséges az, hogy valaki 24 óra múlva kijelentse: „nem is állította senki, hogy a ka­pitányt befolyásolták”?! ... Le­hetséges. ..... Kedves olvasóim, tegyék a kezüket a szívükre és mondják meg őszintén: lehet ezzel az élő­lénnyel vitatkozni?! Ha vitába szállnék vele, hova lennének a csil­lagok az égről? És most még egyet: A modern futball átvételére, já­tékunk okosabbá, célszerűbbé téte­lére irányuló mozgalmunk, (amely mindig hangsúlyozta, hogy nincs szükség arra, hogy bármit is fel­adjunk, ami érték az istenadta te­hetségek lábán kialakult magyar iskolából,) általános diadalt ara­tott. Talán F. az utolsó mohikán, az ő agysejtjeiig még nem tudott eljutni az, amit már a labdarúgás laikusai is ismernek és tudnak. Csak más, értékesebb anyag elől vonnám el a helyet, ha vállalkoz­nék arra, hogy ízekre szedjem F. egyéb zagyvaságait. A magyar futball jövője szempontjából csak az a szomorú, hogy azért mindig akad néhány ember, akit a nyom­tatott betű szuggesztív erején ke­resztül megtévesztenek Földessy dr. írásai. (Lásd: a Keleti pálya­udvaron tüntető szegény meg­té­vesztetteket!) Mert, kedves olva­sóim, ha megfigyelték Földessy dr. cikkét, akkor a bevezetésből kiol­vashatták, hogy az egész cikk nem egyéb, mint szánalmasan dadogó védekezés az ellen a súlyos vád ellen, hogy Földessy dr. írása té­vesztette meg a magyar futball­­sport néhány derék hívét, akik megtévesztettségükben csúnya ün­neprontást követtek el. Földessy dr. lelke rajta! Most már csak abban bízom, hogy ha a Júliák nem is fognak kihalni sohasem, annál biztosab­ban ki fognak halni azok a „Pa­lik”, akiket Földessy dr. még meg tud téveszteni. Kedves olvasóim, bocsássanak meg, de már fütyül a bellaggiói gőzhajó ... Jó nyaralást! Mamusich Mihály dr. ZSE pálya öv-utca Július 3 án, vasárnap délután 6 órakor ZSE-MÁ­VAG döntő mérkőzés az NB-be jutásért előtte 4 órakor Sütők-Főr­­TE a III. osztályba való jutásért KK-nagy dí­j! Kispesti vezető: No, ebben a­ fordulóban előnyt szerzett az olasz! • De a­ hazai kanyart én ismerem jobban! TURAY JÓSKA üzeni: BÍZZANAK BENNÜNK!“ Tegnap reggel elutazott a Hungá­ria Torinóba­ ­• Saját tudósítónktól — Csütörtökön reggel 7 óra előtt kimegyünk a déli pályaudvarra, hogy búcsút vegyünk a 7.20-kor induló gyorssal Torinóba utazó Hungáriától. Amikor leszállunk a pályaudvar előtt a 49-es villamos­ról, Sas és Kis köszönt ránk han­gosan: — Jó reggelt! Velünk Torinó­ba? — Nem, nem, már várja magu­kat Torinóban Mamusich Mihály dr. kiküldött főmunkatársunk. Azután Sas Feri az érkezési ol­dal felé akar menni, mire Kis fi­gyelmezteti : — Feri, még el sem utaztál és már érkezni akarsz?! Sas szerényen (hát tud másként is?) mosolyog: — Ejnye, de elgondolkoztam, zanak bennünk! Jó a csapat, majd meglátják, jól fogunk Torinóban is játszani és tovább megyünk. Kisfalvi dr. Szabó Tónit ug­ratja :­­— Tóni, láttam­, hogy aktatás­kával érkeztél, talán csak nem hordárnak adtad át a kézitáská­dat ?! Korán reggel ilyen költsé­gekbe vered magadat? Derültség. Néhány kiváncsi utas állja körül és hallgatja a Hungária játékosainak jóízű be­szélgetését. Autogramgyűjtők is akadnak. Szívesen adják az auto­­grammokat a játékosok. Majd új­ra a meccsre terelődik a beszélge­tés. Schaffer mondja Bírónak: — Sanyi! Miben egyeztünk meg? Biró mosolyogva válaszol: Nem is lenne rossz úgy érkezni, hogy ünnepeljenek bennünket. — Egy kicsit magától is függ — mondjuk Sasnak. — Hát ami tőlem függ, minden lehetőt el fogok követni... Az egyik III. osztályú római kocsi előtt találjuk Kisfalvi d­r­.t, Schaffert, a vörös Tokit, Feld­­man Gyulát, Bírót, Szabó Tónit, Cseh Matyit, Kardos Pistit, Mid­hért, Turayt. Kedélyesen beszélget­nek. Hallgassuk csak, miről? A melegről. Reggel 7 óra van és már 28 fokot mutat a hőmérő. Árnyék­ban. — Te jó Isten, mennyi lesz To­rinóban, a mérkőzésen, ha már itt hajnalban ennyi van! — kiált fel Cseh Matyi. — Mondd már, hogy 45 fok. Mi az nekünk, pajtás — jegyzi meg Turay. Aztán mosolyogva mondja: — Úgy szeretnék Kladnóba utazni! A VB-én már megbeszél­tük a fradistákkal, hogy az idei KK-ban összekerülünk, egy mécs­eset játszunk nálunk, egyet náluk, aztán Róma jön és utána séta... De most komolyan mondom­, lesz­ üdítő OITVAV /finom — Gabettára vigyázni! Aztán Feldmann Gyula szól a mérkőzéshez: — Ha Biró lefogja Gabettot, a két szélső fedezetünk pedig Bello­­nit és Busodinit, megnyerjük a mérkőzést. — Muszáj nyernünk! — mond­ja dacosan Szabó Tóni és a töb­biek helyeselnek neki. Nagyon akar nyerni a Hungá­ria Torinóban. Jó előjel... 3 ROLLFILM 6.xs9 méret 93 lmér FOTOSZAKÜZLET Párisi Nagy Áruházban A BLASz elnöksége megsem­misítette az egyesbírónak azt a határozatát, melyben a Magyar Posztó évi összeredményéből két büntetőpont levonását rendelte el. A SzAC erősen készül a Vasas elírni második osztályozóra. — Még­ a Béke­utcában sincs előre lefutva a mérkőzés. — mondja Kovács intéző. — Ha teljes csapattal állunk ki, akkor nyerhetünk.

Next