Nemzeti Sport, 1940. március (32. évfolyam, 42-62. szám)

1940-03-01 / 42. szám

6* MKP** Pályázat III. Beérkezési határidő id­. 9. k. 1. J­ón Elektromos—Kispaet (4:1) ... itott Ferencváros—Szolnok (3:3) Bocskai—Hungária (10) Kassa—Gamma (0:4) .... ....2.... Taxi—Sze­séd (0:3) ...... Törek­vés--Újpest (1:8) .. Dorog—Alba Stegis (8:8) ....3.... SSE-DVSC (2:2) ........................­.... Pótverseny: A pontra igényben csalt mérkőzés elmaradása esetén korfu­ ezid­ításba, egyébként csak holt­versenyt dönt el. Nyíregyháza—SBTC (1:4) ©cooSoco* Tatabánya-Tokod (8:3) •« SzAK.—Postás (2121 goog­le»)S»»ee (Zárójelben az eeei eredmények) a'. 0T, fo 0.003 0*rv·00-ac»0cr·«-0®é›ocr00000« 31OW Cím: ö * i>®» eoo £>e a eoo^« os>«®o«»<>t»o<K>0® a© ©ooo ® ® a e o «• »e 0O0 o©« o* e*‘» •« A boxfildfi aláveti magát a feltéte­­leknek. Minden emelvényben ép és forgalomban lévő felsználatlan 1* filléres bélyeget kell mellét­elei. Aki hetenkint ötnél több szelvényt küld, a* tegyen idő keresztet ▼agy csillagot Nem lesz „harakiri”* a szolnoki vasutas rangadói­ a derülátó Tasnády szerint Vannak különféle rangadók. Van­nak Nagy Rangadók a három nagy­csapat között, vannak rangadók a mindenkori első helyezettel,­­ van­nak azonban másféle rangadók is. Amikor még a­ Phöbus is élt, az Újpest—Phöbus mérkőzés jelentette az újpesti rangadót. Ha a Törekvés a Haladással, vagy a Szolnokkal ját­szik, azt általában vasutas rangadó­nak nevezik. A múlt vasárnap a Törekvés meg­­verte a szombathelyi vasutas csapa­tot, a Haladást. Most Szolnokra megy a Szolnoki MÁV-Val játszani. Vasutas-rangadó, ■— mondják MÁV- k­örökben. Ezek a vasutas-rangadók általában kemény mérkőzések szoktak lenni. A vasutas testvérek keményen küz­denek a „legjobb vasutas csapat" címért. Ezek a mérkőzések nemcsak NB-mérkőzések, hanem vasutas rangadók is. Ezért oroszlán-barlang­nak számít mindegyik vasutas csapat szemében a kolléga-csapat pályája. (A Törekvés-pálya környékén ugyan oroszlánok helyett sertések találha­tók nagy számban...) Az őszi Törekvés—Szolnok talál­kozón volt sérülés is, kiállítás is. Várjon a szolnoki visszavágó mérkő­zésen — visszavágnak? Tasnády József, a Törekvés inté­zője derülátó:­­— Kemény küzdelem lesz, nagy harc, de sportszerűtlenségektől nem félek. A vasutas rangadóknak rosz­­szabb­ a hírük, mint amilyenek azok a valójában. Valóban azért is küzde­nek a vasutas csapatok, hogy az NB keretein belül egymás ellen is meg­mutassák, melyik a jobb, ez azonban nem s­ok sportszerűtlenségre, vagy durvaságra. Azt hiszem, a szolnoki mérkőzés nemcsak sportszerű lesz, ele szép mérkőzés is lesz. Tudjuk, hogy a Szolnok is komolyan felkészült az idényre. Az sem henyéltünk. Azt hiszem, mind a két vasutas csapat­nak az az érdeke,­ hogy ez a­­ „vas­utas rangadó" az NB legszebb vasár­napi mérkőzése legyen, tekintet nél­kül arra, hogy ki győz. — A játék eldurvulásától már csak azért sem félek, mert minden egyéb­től eltekintve­ nem érdemes ma már durvulni. Féléves eltiltást nem szíve­sen kockáztat meg egy játékos. Mindentől eltekintve: a durva játékos­­— rossz játékos. Csak árt a csapa­tának. — Aki ,Jiarakiril" vár ezen a mér­kőzésen, az akár ki se menjen. Csa­lódni fog! Ex Igen! A bajnoki rendszer ellen szervez­kedő ellenzék egyik tagja mondja:­­— Más rendszer kell! — Milyen? — Az első három helyezett essen ki! A PATE új edzője Pozsonyi (Elektro­m­os) lett. A Gergely utcai Kerámia-pályát vasár­­napig le­takarítják a hótól. A KSSE-ben az ifjúsági Türr kap he­lyet tavasszal. JS90SU péntek, 1940 március 1. Szerelés, lökés, potyogás sorban Egy kis vétemény-gyűjtemény arról, hogy mit engednek meg a szabályok sáros pályán Beszél a játékos, az edző és a játékvezető „Vizsgáztat”, Mi a dancs ! jelölt, amikor a játékos elesik." A teljes párbeszéd egy játékvezetői vizsgán hangzott el. A JT becsüle­tére legyen mondva: a jelölt meg­bukott. Érdekes, a közönség gyakran megvádolja a játékvezetőt azzal, hogy a dancsot úgy értelmezi, mint ahogyan a fenti bukott jelölt. Apró kis bokarúgdosást nem vesz észre, de bezzeg erélyesen szólal meg, a sípja, ha valamelyik játékos nagyot hempereg,­­ esetleg nem is sza­bálytalan lökés következtében. A jelenlegi sáros, csúszós talajon pedig jobban gurulnak, potyognak a játékosok, mint valaha. A szerelés alkalmával a két ös­­­szecsapó játékos közül az egyik a legtöbbször úgyis elveszíti az egyen­súlyát. Száraz pályán esetleg csak tántorogni kezd, de a sáros talajon, ahol amúgyis gyenge lábon áll, el­vágyódik. Így aztán sokszor a leg­ártatlanabb és legszabályosabb lö­kés is hosszú ü­lvecsúszást ered­ményezhet. Mi a szerelés leggyakoribb for­mája? Habbal elorlaszolni a labda útját. Ez a lényege a sáros talajon igen alkalmas becsúszó szerelésnek is. Szemtől-szembe való szerelésnél a szerelő igyekszik a testsúlyát a szerelő, a­ labdát elbástyázó lábán tartani. Ez egyben azt is jelenti, hogy­ a szerelő játékos a felsőtesté­vel igyekszik eltolni, ellökni a m­á­­sikat­ a labda felől. Amelyik játékos győz, amelyik kibillenti a másikat az egyensúlyából, az állva marad, a másik pedig az ilyen csúszós talajon valószínűleg elesik. Minél csúszó­­sabb, minél sárosabb a talaj, annál nagyobbat esik. A közönség felhör­dül s a játékvezető a sípjába fúj. Szabadrúgás! Hallgassuk meg, mit mondanak az érdekeltek erről a kérdésről. Hallgassuk meg a véleményét a játékosnak, az edzőnek s végül a játékvezetőnek. Fontos, hogy ebben a kérdésben egységes legyen a fel­fogás, mert esetleg eljuthatunk a legfentebb idézett játékvezetőjelölt álláspontjához. Nem félek a gurulás­tól — mondja Titkos Titkos csatár. Nyugodtan mond­hatná valaki, hogy elfogult, mert hiszen legfőképpen a csatárok po­tyognak az erélyes szerelések kö­vetkeztében, különösen sáros talajon. Titkos azonban nem fél semilyen szabályos szereléstől. — Én híve vagyok a testtel való játéknak, nem bánom, ha egy hát­véd a felsőtestét használja ellenem s úgy akar szerelni. Én is odateszem a mellemet, vagy a vállamat, majd­ meglátjuk, ki erősebb, ki van jobb lendületben.­­• Az ilyen sáros talajon az em­ber persze nagyokat gurul. Azaz nem is annyira gurul, mint csúszik. Az ilyen talajon nem túlságosan könnyű megállni s ha az ember egyszer elveszítette az egyensúlyát, akkor már ródlizhat a hasán. De nem baj. A puha talajon ez nem veszélyes, jobb puhára esni, mint ke­ményre. Titkos dicséri a nyugateurópaia­kat, hogy’ azok a mesterei a testtel való szerelésnek. —­ öt éve Rotterdamban játszot­tam Budapest csapatában Rotterdam ellen. A holland hátvéd akkorát lö­kött rajtam, hogy a salakpályára gurultam. A végén — már ő gurult! Visszalöktem. — Szerintem nem kell attól félni, ha esik a játékos. Ha szabályos lö­kés következtében esett, akkor csúszhat akkorát, amekkorát akar. Az ilyen sáros talajon gyakran erő­szakosnak látszik az olyan lökés is, amely nem is az, száraz talajon talán el sem eszde a játékos. Én jobban szeretek sáros talajon elesni, mint száraz, kemény, füvetlen pá­lyán. Sok a véletlen össze­ütközés — mondja Szüts Gyula Szűcs Gyula, a Törekvés kitűnő jobbfedezete kemény, erőteljes mo­dorú játékos. Természetesen ő sem fél attól, ha a játékosok meghem­peregnek a pályán. -1- Az ilyen pályán gyakran ak­kor is elesik a játékos, ha hozzá sem nyúltak. Elesik, mert megcsú­szik labdavezetés közben. Eleshet rúgás után is. A Törekvés-pályán vasárnap bi­zony nagyon nehéz volt az ember­nek megállnia a lábán. Még köny­­nyebben elesik természetesen a já­tékos akkor, ha szerelés közben lökést kap. Ettől azonban nem sza­bad megijedni. Ilyen talajon na­gyon jó a becsúszó szerelés. Persze az fa elesést jelent. —­ Van aztán másik eset is. A szélső vezeti a labdát, a hátvéd rohan utána. A labda elakad a sár­ban, a szélső hirtelen lefékez. Az öt üldöző hátvéd persze egy ütem­mel mindig elmarad s belefut a szélsőbe. Mind a ketten elesnek. Szerintem ez nem szabálytalan, pedig úgy fest, mintha a hátvéd hátulról lökte volna a szélsőt. En­nek pusztán a talaj volt az oka, amely megfogta a labdát. Ez az eset például előfordult Bánkutival vasárnap. Közel álltam az esetben és tudom, hogy Bánkúsnak szán­dékában sem volt hátulról lökni. De nem volt képes lefékezni a sár­ban. * — Szerintem száraz pályán sem ás a mérvadó, hogy elesik-e a já­tékos, vagy nem, sáros talajon azonban még ink­ább nem szabad alapul venni. Sárban nem is rossz elesni. " Más a jég és más a sár — mondja Mészáros István Mészáros István, az Újpest edzője sem fél a sártól, így beszél: — Sáros, vizes pályán gyakoriak a közelharcok a labdáért. Debrecen­ben gyakran megtörtént például, hogy egy játékos el akarta rúgni a labdát, ha a labda ottmarad. Mire másodszor is bele akart rúgni a lab­dába, arra már az ellenfél játékosa odatette a lábát a labdához. A rúgó természetesen felbukott. Nem az odatartott lábban, hanem a megrögzített labdában. Ez nem dancs, mert a szerelő játékos a labdáért nyúlt , a másik talán nem is esett volna el, ha száraz a talaj. Ha­ a játékvezető maga is játszott valaha, akkor az ilyesmit nem is minősítheti szabálytalannak.­­ Az sem szabálytalan, ha valaki úgy akarja a másikat elválasztani a labdától, hogy felsőtesttel szabályo­san megnyomja egy kicsit az ellen­felét, vagy akár Vállal ellöki. Sáros, nedves talajon az ilyesminek rendsze­rint esés a következménye, az ilyes­mi azonban nem jelenti azt, hogy szabálytalanság történt. — Más az eset síkos, kemény tala­jon. Az ilyen pályán határozottan veszélyes, ha valakit felsőtesttel ellöknek. Ilyenkor a szabályos lökés is veszé­lyes. Kint járunk el, kétes esetben a vád­lott javára kell magyarázni a tör­vényt. Tiszta helyzet Mint látható, tiszta a helyzet. Nemcsak a játékosok nem félnek a csúszós talajon való eséstől, hanem a játékvezetők sem. Röviden így foglalhatjuk össze a fentieket: 1. A csúszós talajon a testtel való játék nagyobb eséseket eredményez, mint száraz talajon, de ettől nem szabad megijednie sem a játékosnak, sem a közönségnek, sem a játék­vezetőnek, mert ez szabályos. 2. A becsúszó szerelés legeszmé­nyibb talaja a sáros, vizes pálya. 3. A véletlen szabálytalanságokat jóindulatúan bírálják el a játék­vezetők. Ilyen véletlen szabálytalan­ság például a Szűcs Gyula által em­lített hátulról való fellökés, amelyet a labda elakadása idézett elő. 4. Jeges, csúszós pályán veszélyes a testtel való lökés s veszélyes a be­csúszó szerelés is. (Ezt m­aga Ronc­sa mondotta, amikor Pesten járt. A tavaszi idénytően azonban inkább mély, mint jeges talajra lehet szá­mítani.) Ahhoz azonban, hogy minden rend­ben legyen, nemcsak a játékvezetők jóindulata szükséges, hanem­­ a já­tékosoké is! A római jog szerint... — Gálffy Endre véle­ménye A játékvezetők álláspontját Gálffy Endre, a JT országos főtitkára is­merteti: — Először is azzal kezdem, hogy az úgynevezett becsúszó szerelés nem probléma, az a szabályok értelmében teljesen tisztázott kérdés. Labdára irány­uló mozdulat, tehát szabályos.­­ Általában az, hogy a játékosok elesnek, természetesen nem jelenti azt, hogy a szerelés szabálytalan, erről kár­­a külön beszélni, ezt minden játékvezető tudja. Mi tovább megyünk: a csúszós tala­jon a talaj következtében kicsúszó szabálytalanságokat is enyhébben síráljuk el, a játékvezetőnek kétsze­resen meg kell fontolnia a dolgot, mielőtt szándékosnak minősítené. Az ilyen talajon a játékos nem annyira ura a tagjainak, a mozdulatainak, mint a száraz talajon. A játékos gyakran a legjobb indulattal és szán­dékkal megy a labdára s mozdulata egy hirtelen megcsúszás követ­keztében válik szabálytalanná, ilyenkor nem ítél a játékvezető sem tizenegyest, sem szabadrúgást. A római jog sze­ „KP** Pályázat III. Beérkísért hátéride III. 9. é. «. * Eleksró Eftös—Kispest (4:1) Ferencváros—Siólsok (8:3) Birtokai- -Hungária (1Kb Kassa—Damma (0:4) • ««* ««•••»••• I. TiXi—Szeged (0:3) .............. Törökvfe—Újpest (1:8) .. Horog- Alba Régia (8:8) a** U­SSE—DVSC (2:2) ....................... Pót verseny: A pori versen­yben csak m­érkőzés elmaradása esetén kerői szólóításba, egyébként csak holt­versenyt dönt el. Kyiregyháza^-SOTO Tatabáznya—Tokárd (0:1) »» SzAK—Postás (2:2) ott (Zárójelben az őszi eredmények) N­év: „„oooooaooooooeu.antacooeo.c­ oo. Cím: ............................................. ...................................................... A beküídó aláveti magát a feltéte- feknek. Minden eselvényhez ép­en forgalomban lévő használatlan II filléres bélyegei­­kel! mellékesül* Aki faetenkint ötnél több szelvényt küld, áá tegyen ide keretet©! vagy öfiin­dsiot Amíg a Kassa aljutott odáig azaz pontosabban a KAC csapatának ese­­­­ményekben dús utazása Kassától Szolnokig (A Kassai AC csapatának szolnoki útjáról jegyezte fel az alábbi soro­kat a csapat egyik homályba burko­lózó játékosa. — Jó fut­ballistának tartanak — írja a kísérő levélben de úgy ér­zem, mint újságíró sem vallanék­­ szégyent. — Hát tessék ítélni!) • PETŐ, A SAKK­BÍRÓ Pető csak szombat délután jelen­tette, hogy szolgálati beosztásából kifolyólag nem mehet a Csapattal. Helyére a tartaléknak szánt Nádast tették be, míg tartalék Várhegyi lett. A rosszmájúak mindjárt kisü­tötték, hogy miért néha jött Pető: — Persze, a betegek sakkversenyt tartanak s neki a Zsűri-tagság a fon­tosabb! Ennek megértéséhez tudni kell, hogy Pető az elmekórház ápolója s valamikor régen maga is sakkozott s valahol Pressnitzban bajnokságot is nyert. VILÁGÍTÓ KÁRTYA­LAPOK AZ utazás Unalmát, mint ez már szokás, egy kis kártyázással akarták a fiúk elűzni. Igen ám, csakhogy ki­derült, hogy a gyorsvonat harmad­­osztályú kocsijában, ahová teleped­tek, nem működött a világítás. Egész Budapestig sötétben ülhettek volna a fiúk. De kártyázni csak kell! Előbb gyufát gyújtottak, majd sikerült a vonat végigcserkészése után egy utastól gyertyát szerezniük. Csak az aggasztotta őket, hogy mi lesz, ha elfogy a gyertya is. •— Kár — sóhajtotta Peteri —. hogy nem gyártanak foszforeszkáló­ kártyákat. FAGYLALT! Igen meleg volt a vonatban. A víz­készlet, amit a csapat magával vitt, csak szaharai­­vízviszonyokhoz mért fogyasztást engedett meg, hogy Pes­tig kitartson. Kertész annyira meg­szomjazott emiatt, hogy Miskolcon taglalt után kezdett kiáltozni. Ki­csibe múlt, hogy a miskolciak fagy­lalt helyett nem a­­ mentőket küld­ték...« Ádám Mezőkeresztesen csatlako­zott a csapathoz. Nagyon örültünk neki mindnyájan, mert régen nem láttuk. Ádám is örült. Bőven hozott elemózsiát. Volt nagy falatozás s eközben Ádámot alaposan kikérdez­gették. Inkább csak azért, hogy ő maga ne tudjon enni a Sok válaszol­­gatástól. Megtudták, hogy egy kis faluban él. — Oszt edzettél-e sokat, Ádám? — Edzés !! — felelte a középcsa­tár. — Ősz óta csak fényképen lát­tam labdát. A „VÍZNEMISSZA" KALAUZ Fonott palackban 10 liter nagysze­rű kassai ivóvizet vitt magával a csapat. A kalauz meglátta a nagy fonott üveget s méltatlankodva mondta: — Ejnye, urak, ennyi bort Vinni a kocsiban tilos. Nem engedi meg az előírás. Dosky szakosztályvezető próbálta a kalauzt megnyugtatni: — De hiszen ez csak vis, kalauz úr. De a kalauz nem akart kötélnek állni. — Dehogy vis­sz, kérem... •— Hát kóstolja meg. Tessék. A kalauz a szájához emelte a po­harat. Egy kortyot vett belőle csak. Forgatta az Italt a szájában, mint a borszakértők.­­—­ Brrr... mondta aztán és — ki­köpte— AGY-FUTBALL A SZÁLLÓBAN A pesti szállóban éjfél után tértek a fiúk nyugovóra. Megtudták, hogy a Szeged, meg a Haladás játékosai is ott vannak. De már aludtak. — Kár! —- sóhajtották a kassaiak. De hogy miért kár, azt nem tudták volna megmondani. Hisz maguk­ra fáradtak voltak és ágyba vágytak. P. Szabó edző és Dosky vezető éj­szakai ellenőrző körútjaik során megállapították, hogy Takács álmá­ban máris futballozott. A lábpérna legalább is a földön hevert. De hogy a Debo (Lendvai) is biztosan a pá­lyáról álmodott, azt az bizonyítja, hogy álmában folyton Így kiáltott: — Bíró úr! Bíró úr! — Jókor kezdi !—■ súgta oda Lesky P. Szabónak. Mi lesz délután a pá­lyán... * AZ IRIGY LABDA Szolnokra érkezés fél 12 órakor. Romhányi intéző várta a csapatot, kalauzolta és ebédre vitte. Majd ki­sétálták a pályára. A pályán csakhamar minden já­tékos olyan volt a sortól, hogy a sa­ját édes­anyja sem ismert volna ,rá. Derűs jelenet volt, amikor Kertész és Kispéter a vízben lubickoló bőrt egyszerre találta telibe s a szolnoki labda nem bírta el a nyomást, ki­pukkadt. " Ádám nevetve mondta:­­— Az irigységtől pukkadt ki, mert a Kertész lába erősebb... összeállítási gondok a Taxiban! ^Xüzéri első bajnoki í mérkőzésére készt­* lődik a Taxi. Súlyos összeállítási gondok közepette! A valósággal „megtizedelt*4 Taxisok ugyan szerződtettek két igen jó játékost, de „két*" fecske nem csinál nyarat, de még tavaszt sem. A Kispest elleni mérkőzésre nagyon készül a csa­pat, mert a Kispest mindig „feküdt” a Taxisoknak. (Csak nehogy vasárnap na­gyon is megfeküdje . . .) A csapat közvetlen védelme az egyet­­­len biztos pont, ott nem történhet válto­zás vasárnapig. Ezt a védelmet Tóth , Aradi, Miklósi alkotja. A fedezetsor a terv szerint Szabó, Halasi, Seres össze­állítású lesz. Itt azonban­ szó lehet Varga játékáról. Ha ugyanis Pásztói kiadatása vasárnapig nem érkezik meg a fiacskai­­tól, akkor Halasi lesz a középcsatár. Seres a középfedélzet és Varga a bal­fedezet. A csatársor valószínűleg a kö­vetkező lesz: Darázs, Takács K­., Pász­tói,­­(Halasi), Serfőző, Varga. Ha Var­­gának fedezetet kell játszania, akkor Serfőző lesz a balszélső és Mélesz kap helyet a belső hármasban. A mai erőnléti edzés 4-kor kezdődik a Szőnyi­ úti pályán. Utána baráti vacsora keretében Takács Géza edző taktikai megbeszélést tart a fiukkal. Egyébként ezt a pénteki összejövetelt állandósítja a vezetőség. PÁLYÁZATI ÜZENETEK „MTK”: Megfelelően k­üld­te. Helyezé­sét kiszámítani nagyon nehéz lenne, két hét múlva azonban majd ismertetjük a verseny állását. Tímár—Bemer: Nem az­ Slthetüafc.

Next