Nemzeti Sport, 1941. július (33. évfolyam, 126-147. szám)
1941-07-01 / 126. szám
2 ZAKÓ SZELVÉNY! II.Országos TippelőBajnokság20 Beérkezési határidő: július 5. 13 óra Soproni VSE—Szegedi EAC .............. Losonci AFC—Nyiregyh. TVE Szentesi TE—Gyulai AC Csabai AK—Ceglédi MOVE Hódmezőv. TVE—Orosh. TK Szabad. Sport—Szabad. AFC óbecsei Bocskai—Dulis Szabad. AK—Szabad. VAK lótverseny! A pontversenyén csak mérkőzés elmaradása esetén kerül számításba, egyébként csak holtversenyt dönt .1. Petrócz—Ujvid. VAK ...ti.... Dana SC—TJ. Törekvés Apatlni SE—Zomborl Sport Bozdánl SE—Bajmoki AK Névi .......H * . [^ik helyi ... ........... H... .... ....... Otoa: ........ A beküldő aláveti magát a feltételeknek. Minden szelvényhez ép és forgalomban levő használatlan 11 filléres szélyeget kell mellékelni. Aki heten kint ötnél több szelvényt küld köteles ide keresztet (csillagot! térni) KB III. osztály Déli csoport 1. GSE 22 15 3 4 70:25 33 2. BRSC 22 15 2 5 66:41 32 3. KTK 22 14 3 5 43:22 31 4. Törekvés II 22 11 3 8 66:44 25 5. NSC 22 10 5 7 42:39 25 6. PVSK 22 11 1 10 62:42 23 7. M. Pamut 22 9 5 8 46:41 23 8. KTE 22 7 4 11 55:67 18 9. KTSE 22 7 3 12 35:51 17 10. NSE 22 8 3 14 55:68 16 11. B. TISE 22 6 3 13 38:76 15 12. KAC 22 1 4 17 16:78 6 Az e heti játékvezetőküldés A JT hétfőn este a következőképpen jelölte ki az e heti mérkőzések játékvezetőit: Csütörtök Hazatérésbajnokság Bácsföldvár: Bácsföldvár—Temerin: Popovics. I. Újvidék: UAC—Petrőc: Huszita, UFC—Duna SC: Buchheimer, II. Törekvés—II. Vasutas: Dobsinczki. Vasárnap NB II. osztály Soproni VSE—SzEAC: Návai (2 pj. Északdunántúl). NB III. osztály Csoportdöntő: Losonc—NyTVE: Lakatos (2 pj. Salgótarján), HTVE —Orosháza: Magyar dr (1 pj. Alföld), Szentes—Gyula: ifj. Berta (1 pj. Alföld), Csabai AK—Cegléd: Szamosvölgyi (1 pj. Körösvidék), Aknaszlatina—NyKI SE: Nagydr (1 pj. Felsőtisza). Hazatérésbajnokság Szabadka: SzAK—SzVAK: László, SzMTE—Magyarkanizsa: Schmidt, SzTC—Délvidéki kerület: Mihók, Bácska—Sz. Törekvés: Rackov, SzSE—SzAFC: Popovics. Zenta: Zenta—Csaktavér: Sibalics. Bezdán: Bezdán—Bajmok: Neverkla. Apafin: Apatin—Zombori SE: Mernyák. Zombor: Z. Munkás—ZTE: Huszka. Kula: Kula—Topolya: Buchheimer. Óbecse: Óbecse—Ujverbász: dr Schannen. Kishegyes: Kishegyes—Bácsfeketehegy: Sztojanovics. Újvidék: UFC—Bácsföldvár: Rádiós. Duna SC—II. Törekvés: Bognicsár. Petrőc: Petröc—UVAK: Masirevics. Temerin: Temerin—UAC: Danis. Kasmír kitűnően helyettesítette a sérült Juhászt a Testvériségben. A támadósorban Molnár formája és lövőkészsége keltett nagy örömet a vasutas csapat berkeiben. „Meg kellett küldenünk Nagymányokot a győzelemért — mondták a BRSC- játékosok. — Szünet után játszott csak úgy a csapat, ahogy a kezdettől kellett volna. A belső hármasunk csak a fordulás után talált magára.“ Rákosi idét: 11. MOVE—Ecseri MOVE 9:1 (4:1). Verzette: Bereczky. Góllövő: Takács (4), Dombóvári II (2), Páldi (2), Hajdú, ill. Pillér II. Ságvár: SISE—Nagyberény 5:0 (4:0). Vezette: Horváth. Góllövő: Juhász (2), Bella, Kovács, Balogh. — SISE II— SISE if.i. 0:0. Rákoscsaba: RTK—Váci Reménység 2:1 (0:0). I. o. Vezette: Horcezky. Egyenlő ellenfelek, az RTK szerencsével nyert. Góllövő: Pásztor, Friedler. 1,1. Virsinger (11-esből). — RTK II—Rákosligeti SE 7:0 (4:0). Bar. Győrszentiván: Győrszentiván—Ásványráró 9:1 (4:0). Abda: Abda—Dunaszeg 15:1 (6:0)) Nem szántják fel a t©kodi pályát, sőt komolyan és lelkesen készülnek, hogy a példátlanul balszerencsés esztendőt szebb idők kövessék a TIJSC életében Látogatás beszélgetésekkel Kint jártunk Tokodon, a nemrég még rettegve emlegetett oroszlánbarlangban. (Ma már veszélytelen ez a barlang, az oroszlánok kiszabadultak és messzire rohantak...) Itt, ahol az igazgatói irodától a kazánházig mindenfelé oly sok szó esett a futballról, most nagy a csend és a némaság. A bejáratnál mindjárt Gárdonyi Istvánba, a csapat veterán játékosába és edzőjébe ütközünk. Látjuk rajta, hogy szeretne észrevétlenül eltűnni. De elcsípjük, így sem akar beszélni. — Kérem, szíveskedjék Eggenhofer, vagy Mohos elnök úrhoz fordulni, majd ők nyilatkoznak, én nem mondhatok semmit. Tőlünk azonban egykönnyen nem szabadulhat s végül mégis felenged és beszélni kezd: — Még most sem tértünk magunkhoz az ámulatból. Az őszi idényben, sőt a tavaszi idény derekáig álmunkban sem gondoltunk arra, hogy kieshetünk. De azt hiszem, az egész országban kevesen voltak olyanok, akik akár még áprilisban is arra gondoltak volna, hogy az egyik kieső a Tokod lesz. És hogy mégis megtörtént, annak egy oka van: az, hogy hihetetlen balszerencsénk volt. Igaz, hogy mindig a legbalszerencsésebb csapatok esnek ki és igaz az is, hogy a szerencse kérdése a labdarúgásban mindig döntő tényező volt és marad, de a mi balszerencsénk a párját ritkítja.* Közben hozzánk csatlakozik Mohos Antal, a TVSC ügyvezető elnöke és ő veszi át a szót. — Már egymaga az nagy balszerencse, hogy a tavaszi idényben öt mérkőzést vesztettünk el egy góllal — mondja. — A Gamma ellen 0:1, a DiMÁVAG ellen 0:1, a BSzKRT ellen 1:2, a WMFG ellen 0:1, a Haladás ellen 1:2, volt az eredményünk. — A sorsdöntő a Gamma a BSzKRT és a Haladás elleni mérkőzésünk volt — Nem akarok éles bírálatot gyakorolni a jelenlegi, még fejlődésben levő játékvezetői gárdáról, de azt mégis meg kell mondanom, hogy kiesésünkben nagy részük van a játékvezető uraknak is. Különösen a Gamma elleni mérkőzésünk elvesztése fáj ebből a szempontból. Igaz, hogy ez volt az a mérkőzésünk, amelyiket a legkönnyebben kellett volna megnyernünk. Olyan fölényben játszottunk, annyi helyzetük volt, hogy más csapat ezzel három mérkőzést is megnyert volna. És a végén vesztettünk egynullra. Miért?... Nemcsak azért, mert Havas, a Gamma kapusa úgy védett, ahogy — ezt még a „gammások“ is elismerték — még soha életében nem védett, hanem azért, mert Siklósi játékvezető a mérkőzés vége felé nem adott meg olyan 11-est, aminek a meg nem adásához nagy bátorság kellett. Érzésem szerint ez a meg nem adott 11-es vitt tússzá minket a II. osztályba. De nemcsak azért volt sorsdöntő ez a mérkőzésünk, mert elvesztettük, hanem főképpen azért, mert a mérzésből kifolyólag Kocsis Géza játékosunkat eltiltották egy évre a játéktól. Kegyetlen ítélet volt ez, amit Kocsis semmiképpen sem érdemelt meg azért az állítólagos kijelenetéséért, amit a mérkőzés után (!) tett a játékvezetőre. Állítom, hogy ha Kocsis Gézát nem tiltották volna el, akkor bent maradunk, hiszen személyében a legjobb és legerőteljesebb csatárunkat vesztettük el. — Ha már a játékvezetőknél tartok, akkor szólnom kell Rónai Kálmánról, a BSzKRT elleni második mérkőzésünk játékvezetőjéről is. — Esős időben zajlott lz a mérkőzés a Sport utcában. 1:1-re állt a játék a második félidő derekán, akiikor kapunk előtt Szabó III. elcsúszott a vizes fzívön. Kecskés mellette állt, de ő maga is, meg a többiek is mind megesküdtek a mérkőzés után, hogy Síszabó III.-hoz senki hozzá sem nyúlt, és Rónai mégis 11-est adott ellenünk. Az már azután további balszerencse, hogy az-est Barak kiütötte, de Mészáros — ő lőtte a büntetőt — ismét elcsípte a labdát és másodszorra a hálóba juttatta. — Mindezek ellenére megszabadultunk volna a kieséstől, ha június 8-án nem veszítjük el a Haladás elleni mérkőzésünket. Ebben a vereségben a támadósorunk a butys." Annyi helyzetünk volt, hogy biztosan kellett *volna nyernünk a mérkőzést, de a csatáraink három lépésről is elrontottak mindent. — Általában kiesésünk főoka csatár*sornak hihetetlen mértékben való leromlása volt Magyarázatot találhatunk erre, de ez enyhe vigasz a szomorúságban. A támadósor nagy visszaesésének első számú magyarázata Kocsis hiánya. Egészen máskép látszott volna a támadósor akkor is, ha Nagy és Hevesi nem tett volna távol Tokodtól. Hevesi az idény végére megjött ugyan, de arra már nem volt ideje, hogy régi formáját elérje, és a tetejébe az idény végére két szélsőnk is erősen visszament a formájába, pedig az első tavaszi mérkőzéseinken Pozsonyi és Tóth volt az erősségünk. „ Három új játékost dobtunk be támadósorba, de sem Garamvölgyi, sem Dombai, sem Kincses III. nem tudta pótolni Kocsist, Nagyot és Hevesit, bár mindhárom, különösen Garamvölgyi, igen tehetséges. • A csapat egységét megbontotta a Harsányi-fiúkkal való zavar is. Sokat suttogtak erről az „Ügyről”, pedig annak a háttere mögött semmi érdekes sem volt. Harsányi II. heteken át igen gyengén játszott a támadósorba, s ezért elhatároztuk, hogy kihagyjuk a csapatból. — Erre a bátyja bejelentette, hogy ha az öccsét kihagyjuk, akkor ő sem játszik. Nem könyörögtünk neki, mert ez nálunk nem szokás, hanem ettől kezdve nélkülük állítottuk öszsze a csapatot. — Még sok-sok mentséget tudnék felsorolni, de hát minek, eső után köpönyeg... A csapat visszaesésében bizonyára része van annak is, hogy Tóth Béla messze elkerült Tokodtól. Az edzéseket ugyan már az őszi idény eleje óta Gárdonyi vezette, de Tóth Béla tanácsait mindig kikérte és amit Tóth Béla mondott, azt Gárdonyi végre is hajtotta. Hiába, Gárdonyi még nem olyan öreg róka az edzői pályán, mint Tóth Béla! Azután én is sokáig távol voltam, éppen a legkritikusabb hetekben. A mi távollétünk talán semmi nyomot sem hagyott volna, ha ugyanekkor Eggenhofer elnök úrra is hihetetlenül nagy munka nem szakad a gyárban, így azonban ő sem tudott a csapat ügyeivel annyit foglalkozni, mint szeretett volna. — Fáj a szívünk, ha rágondolunk, hogy mennyire máskép történhetett volna minden, ha együtt marad a csapat és a vezetőség. A tavasz elején, amikor megvertük a BSzKRT-ot — ez még őszi mérkőzés volt, — azután legyőztük a SalBTG-t és Szegedien(!) a Szegedet is, közben pedig pontot vettünk el a Kispesttől, már-már azon ábrándoztunk, hogy egészen előkelő helyen kötünk ki a bajnokságban. És a végén mi történt ? ... Kiestünk. —Érthető ,hogy most nagy a szomorúság errefelé. De nem csüggedünk! Minden erőnkkel azon leszünk, hogy az NB I. minél előbb viszontlássa Tokod csapatát. Pedig olyan hírek hallatszottak, mintha Eggenhofer igazgató úr azzal a tervvel foglalkozna, hogy feloszlatja a csapatot. Sőt állítólag azt is kijelentette, hogy felszántatja a pályát, — vetjük közbe. — Az első percek nagy szomorúságában valóban megtette az elnök úr ezt a kijelentést, de hát azóta már sok víz lefolyt a Dunán. Szó sincs arról, hogy Tokodon megszűnjék a labdarúgás, még kevésbé arról, hogy nagy áldozatok árán megépített pályánkat felszántassuk. To-i kod színei ott maradnak a porondon! Végül Mészáros és Kecskés eltávozására tereljük a szót. Legjobb két játékosunk eltávozása természetesen nagy érvágást jelent a csapaton, de, hála Istennek második és ifjúsági csapatunkban egész sereg igen tehetséges fiú rúgja a labdát és ezért úgy érzem, hamarosan ismét igen erős együttes fogja képviselni Tokodot. _ ---------------♦--------------Gönyü Gönyü—Kony 1:0 (0:0). Vezette: Raffai. Góllövő: Nagy. Csanak: Csanak—Öttevény 5:0 (1:0). Vezette: Renger. Góllövő: Simon (3), Fekete és Erdődi. Gyömrő: Gyömrői VOGE—Gyömrői MOVE 0:0. I. b. o. Vezette: Deák. A helyi rangadó pompás védelmek és gyenge támadósorok küzdelmét hozta. Igazságos eredmény. Győr: ICFC—GyAC 4:2 (2:0). Barátságos. Vezette: Szalay. Góllövő: Fonód, Tóth, Molnár és Czibulka,illetve Kovács I és Balaskó. " Kedd, 1941 július 1. ZAKÓ SZELVÉNY! N.Országos TippelőBajnokság20 Beérkezési határidő: július 5. 13 óra Soproni VSE—Szegedi EAC Losonci AFC—Nyiregyh. TVE Szentesi TE—Gyulai AO Csabai AK-Ceglédi MOVE ......... Hódmezőv. TVE—Orosh. TK ......... Szabad. Sport—Szabad. AFC Óbecsei Bocskai—Dulis Szabad, AK—Szabad. VAK Pótverseny: A pontverseny!), csak mérkőzés elmaradása esetén kerül számításba, egyébként csak holtversenyt dönt el. Petrócz—Ujgid. VAK Duna SC—II. Törekvés Apatini SE—Zombori Sport Bezdáni SE—Bajmoki AK Névi .................................... Lakhelytárton: ........................................... A beküldő aláveti magát a feltételeknek. Minden szelvény belép és torralamban levő használatlan 10 filléres bélyeget kell mellékelni. Aki heten kint ötnél több szelvényt küld köteles Ide keresztet (csillakot! térti) Legyen a Magyar Kupa a sportélet szerves része Lezajlott a kupadöntő. Hétezer néző volt rá kíváncsi, az MLSz társelnöke adta át a mérkőzés végén a díjat a győztes csapatnak s fogott kezet a játékosokal. Az újjáéledt Magyar Kupa és a Corinthian-vándordíj újra gazdát, azaz védőt talált. Időszerű most, a kupadöntő után elmélkedni arról, hogy milyen a Magyar Kupa jelene és jövője. * Mindenkinek el kell ismernie, hogy a Magyar Kupára szükség van s a vele összekapcsolt Corinthian-vándordíjra is. És ezt a megállapításunkat nemcsak a rendkívüli időkhöz szabjuk. Most kétszeresen nagyobb szükség van kiegészítő díjmérkőzésekre, a kupamérkőzésekre azonban szükség lesz akkor is, ha béke lesz s újra felélednek nemzetközi kapcsolataink. Kell a bajnokság mellé ez a kieséses küzdelem. A bajnokság a szolid átlagot, a megbízhatóságot jelenti. A kupa pedig a virtust, az igazi harcot, amikor egy mérkőzésen dől el minden. Ez a kétféle vetélkedés kiegészíti egymást s az ország labdarúgásának ezadja meg az igazi képét. Az első évben még a „nagyok" finnyásan kiestek s így történhetett meg, hogy a döntőbe két vidéki került. Ne felejtsük el, hogy a Sal BTC a Ferencvárost verő Gázgyárt verő Törekvés testén keresztül került be a döntőbe. Ha a Ferencváros nem könnyű szórakozásnak tekintette volna a Magyar Kupát, akkor most Ferencváros—Szolnok kupadöntő lett volna. Képzeljük csak el! * így is nagyszerű mérkőzés volt, bár a két ellenfél, nem volt teljesen egyenrangú. A Szolnok kétségtelenül jobb csapat. Nyugodtan mondhatjuk, hogy klassziscsapat. Minden részében kiegyensúlyozott együttes. Horváth kitűnő kapus, a hátvédhármas remek. Csabai is kitűnő játékos, nemcsak az oroszlánkörmeit egyre félelmetesebben mutogató Szűcs és Kispéter, az óriás-balhátvéd. Jó és megbízható a két támadófedezet, a csatársornak pedig igazán csak egy jó középcsatárra lenne szüksége.• Móré János büszkelehet fiaira. Móré Jancsi, a Ferencváros egykori akaratos „támadószellemű" középfedezete jó iskolát járt ki külföldön. Csapata, a Szolnok, ez az amatőr vasutascsapat a korszerű labdarúgók mintképe. Sok keserves külföldi tapasztalaton keresztül jutott el Móré idáig. Mert mindig ez volt a vágya. Hiába kínáltak neki a franciák állampolgárságot, hiába kínáltak pénzt, mindig visszautasította, mert arra gondolt, hogy majd ha hazajön, a magyar sport javára használja föl tudását. Ez a vágya teljesült. Amikor vitéz Ginzely Dénes, az MLSz társelnöke átnyújtotta a győztes csapatnak a kupát, Móré Jancsi bizonyára szívesebben vette ezt, mintha a francia államfő kezéből kapta volna ezt a kitüntetést... Ha azonban ott tartunk, említsük meg azt a Szolnokon már kissé elfelejtett szakembert, akinek többéves munkássága alatt a Szolnoki MÁV mai nagyszerű gárdája összegyűlt. Wéber Lajosnak, a Szolnok volt edzőjének is van némi része ,a mai Szolnok nagy sikerében, pompás anyagában. * Aki erre a mérkőzésre kiment, nem bánta meg. Jó hírverése volt ez a labdarúgásnak. Ritkán látni olyan remek gólokat, mint amilyenek ezen estek. Igaz, hogy minden gól gól. Gól az is, amit tizenegyesből lőnek, gól az öngól is, gól a potyagól is, gól az a vonalon táncoló labda is, amelyet a játékvezető bent látott. Az igazi gól mégiscsak az, amikor például a balszélső lefut, átvágott labdáját a rohanó jobbszélső beleugorva fejeli be a hálóba. Ilyen volt a Szolnok második gólja. Már csak a Szolnok első két góljáért is érdemes volt kimenni erre a mérkőzésre.* A Magyar Kupa jövőjét pedig úgy képzeljük el, hogy minden csapat egyformán komolyan veszi a kupaküzdelmeket. A dönttő pedig igazi ünnepe lesz a magyar sportnak. Ha meglesz a kibővített nagypálya, akkor bizonyára félszázezernyi néző veszi körül a játékteret, a magyar sport és a magyar közélet vezetőit ott lehet majd látni a nézőtéren. Az ünnepi külsőségek pedig majd semmiben sem maradnak el más országok kupadöntőinek ünnepségeitől. Monor: MSE—Vecsési SC 8:3 (4:3). I. o. Vezette: Kecskeméti. Jó csatársorával biztosan győzött az MSE. Góllövő: Ottró III (3), Szabó II (2), Nagy (2), Szabó I, illetve Földi (2), Csurgay. Békésszentandrás: Hunyadi—B. Rokka 3:2 (1:1). I. o. Vezette: Magyar dr. Góllövő: Bencsik, Sinka, Kiss, illetve Vozár (2). A LOSONCI AFC éjszaka 2 órakor gépkocsin érkezett Nyíregyházáról haza, a győzelem hírére azonban nagyszámú szurkoló maradt ébren, hogy megvárja a csapatot. A gépkocsikból kiszálló játékosokat nagy ünneplésben vesztesítették. A csapat nagy lelkesedéssel játszott Nyíregyházán — mondotta Egri Béla, a csapat edzője és játékosa — sietessen megérdemelten győzött az esőtől mély pályán. A mieink hosszú labdákkal játszottak, a hazai csapat azonban csak tologatott Ezúttal jól játszott a csatársorunk is. Különösen Pál és Tóth tett ki magáért. Reméljük, hogy a vasárnapi visszavágón is sikerül győznünk s akkor már nyitva belőttünk az út az NB’ II-be. — A vezetők és a játékosok egyaránt dicsérik Thomas dr játékvezetőt. Ilyen jó játékvezetőt — mondogatták — még nem láttunk, amióta a magyar bajnokságban játszunk! — hangoztatták. PÁLYÁZATI ÜZENETEK A Kassai Törekvés—Ungvári AC mérkőzés elmaradt. Helyette a Bajmok— Apatin mérkőzés számít a tippversenyben* Ancsán P.: Rendben*