Nemzeti Sport, 1941. július (33. évfolyam, 126-147. szám)

1941-07-01 / 126. szám

2 ZAKÓ SZELVÉNY! II.Országos TippelőBajnokság20 Beérkezési határidő: július 5. 13 óra Soproni VSE—Szegedi EAC .............. Losonci AFC—Nyiregyh. TVE Szentesi TE—Gyulai AC Csabai AK—Ceglédi MOVE Hódmezőv. TVE—Orosh. TK Szabad. Sport—Szabad. AFC óbecsei Bocskai—Dul­is Szabad. AK—Szabad. VAK l­ótverseny! A pontversenyén csak mérkőzés elmaradása esetén kerül számításba, egyébként csak holtver­senyt dönt .1. Petrócz—Ujvid. VAK ...ti.... Dana SC—TJ. Törekvés Apatlni SE—Zomborl Sport Bozdánl SE—Bajmoki AK Névi .......H * . [^ik helyi ... ........... H... .... ....... Otoa: ........ A beküldő aláveti magát a feltételek­nek. Minden szelvényhez ép és for­galomban levő használatlan 1­1 filléres szélyeget kell mellékelni. Aki heten kint ötnél több s­zelvényt küld kö­teles ide keresztet (csillagot! térni) KB III. osztály Déli csoport 1. GSE 22 15 3 4 70:25 33 2. BRSC 22 15 2 5 66:41 32 3. KTK 22 14 3 5 43:22 31 4. Törekvés II 22 11 3 8 66:44 25 5. NSC 22 10 5 7 42:39 25 6. PVSK 22 11 1 10 62:42 23 7. M. Pamut 22 9 5 8 46:41 23 8. KTE 22 7 4 11 55:67 18 9. KTSE 22 7 3 12 35:51 17 10. NSE 22 8 3 14 55:68 16 11. B. TISE 22 6 3 13 38:76 15 12. KAC 22 1 4 17 16:78 6 Az e h­eti játék­vezetőküldés A JT hétfőn este a következőkép­pen jelölte ki az e heti mérkőzések játékvezetőit: Csütörtök Hazatérésbajnokság Bács­földvár: Bácsföldvár—Teme­­rin: Popovics. I. Újvidék: UAC—Petrőc: Huszita, UFC—Duna SC: Buchheimer, II. Törekvés—II. Vasutas: Dobsinczki. Vasárnap NB II. osztály Soproni VSE—SzEAC: Návai (2 pj. Északdunántúl). NB III. osztály Csoportdöntő: Losonc—NyTVE: Lakatos (2 pj. Salgótarján), HTVE —Orosháza: Magyar dr (1 pj. Al­föld), Szentes—Gyula: ifj. Berta (1 pj. Alföld), Csabai AK—Cegléd: Szamosvölgyi (1 pj. Körösvidék), Aknaszlatina—NyKI SE: Nagy­dr (1 pj. Felsőtisza). Hazatérésbaj­n­okság Szabadka: SzAK—SzVAK: László, SzMTE—Magyarkanizsa: Schmidt, SzTC—Délvidéki kerület: Mihók, Bácska—Sz. Törekvés: Rackov, SzSE—SzAFC: Popovics. Zenta: Zenta—Csak­tavér: Siba­lics. Bezdán: Bezdán—Bajmok: Ne­verkla. Apafin: Apatin—Zombori SE: Mernyák. Zombor: Z. Munkás—ZTE: Husz­­ka. Kula: Kula—Topolya: Buchhei­mer. Óbecse: Óbecse—Ujverbász: dr Schannen. Kishegyes: Kishegyes—Bácsfekete­­hegy: Sztojanovics. Újvidék: UFC—Bácsföldvár: Rá­diós. Duna SC—II. Törekvés: Bogni­­csár. Petrőc: Petröc—UVAK: Masire­­vics. Temerin: Temerin—UAC: Danis. Kasmír kitűnően helyettesítette a sérült Juhászt a Testvériségben. A támadósorban Molnár formája és lövő­készsége keltett nagy örömet a vasutas csapat berkeiben. „Meg kellett küldenünk Nagymányokot­ a győzelemért — mondták a BRSC- játékosok. — Szünet után játszott csak úgy a csapat, ahogy a kezdettől kellett volna. A belső hármasunk csak a fordulás után talált magára.“ Rákosi idét: 11. MOVE—Ecseri MOVE 9:1 (4:1). Verzette: Bereczky. Góllövő: Ta­kács (4), Dombóvári II (2), Páldi (2), Hajdú, ill. Pillér II. Ságvár: SISE—Nagyber­ény 5:0 (4:0). Vezette: Horváth. Góllövő: Juhász (2), Bella, Kovács, Balogh. — SISE II— SISE if.i. 0:0. Rákoscsaba: RTK—Váci Reménység 2:1 (0:0). I. o. Vezette: Horcezky. Egyenlő ellenfelek, az RTK szerencsével nyert. Góllövő: Pásztor, Friedler.­­ 1,1. Virsinger (11-esből). — RTK II—Rákosligeti SE 7:0 (4:0). Bar. Győrszentiván: Győrszentiván—Ásvány­ráró 9:1 (4:0). Abda: Abda—Dunaszeg 15:1 (6­:0)) Nem szántják fel a t©kodi pályát, sőt komolyan és lelkesen készülnek, hogy a példátlanul balszerencsés esztendőt szebb idők kövessék a TIJSC életében Látogatás beszélgetésekkel Kint jártunk Tokodon, a nemrég még rettegve emlegetett oroszlán­barlangban. (Ma már veszélytelen ez a barlang, az oroszlánok kisza­badultak és messzire rohantak...) Itt, ahol az igazgatói irodától a kazánházig mindenfelé oly sok szó esett a futballról, most nagy a csend és a némaság. A bejáratnál mindjárt Gárdonyi Istvánba, a csapat veterán játékosába és ed­zőjébe ütközünk. Látjuk rajta, hogy szeretne észrevétlenül eltűnni. De elcsípjük, így sem akar beszélni. — Kérem, szíveskedjék Eggen­­hofer, vagy Mohos elnök úrhoz for­dulni, majd ők nyilatkoznak, én nem mondhatok semmit. Tőlünk azonban egykönnyen nem szabadulhat s végül mégis felenged és beszélni kezd: — Még most sem tértünk ma­gunkhoz az ámulatból. Az őszi idényben, sőt a tavaszi idény dere­káig álmunkban sem gondoltunk arra, hogy kieshetünk. De azt hi­szem, az egész országban kevesen vol­tak olyanok, akik akár még áprilisban is arra gondoltak volna, hogy az egyik kieső a Tokod lesz. És hogy mégis megtörtént, annak egy oka van: az, hogy hihetetlen balszerencsénk volt. Igaz, hogy min­dig a legbalszerencsésebb csapatok esnek ki és igaz az is, hogy a sze­rencse kérdése a labdarúgásban min­dig döntő tényező volt és marad, de a mi balszerencsénk a párját rit­kítja.* Közben hozzánk csatlakozik Mohos Antal, a TVSC ügyve­zető elnöke és ő veszi át a szót. — Már egymaga az nagy balsze­rencse, hogy a tavaszi idényben öt mérkőzést vesztettünk el egy góllal — mondja. — A Gamma ellen 0:1, a DiMÁVAG ellen 0:1, a BSzKRT ellen 1:2, a WMFG ellen 0:1, a Ha­ladás ellen 1:2, volt az eredményünk. — A sorsdöntő a Gamma a BSzKRT és a Haladás elleni mérkőzésünk volt — Nem akarok éles bírálatot gya­korolni a jelenlegi, még fejlődésben levő játékvezetői gárdáról, de azt mégis meg kell mondanom, hogy kiesésünkben nagy részük van a játékvezető uraknak is. Különösen a Gamma elleni mérkő­zésünk elvesztése fáj ebből a szem­pontból. Igaz, hogy ez volt az a mér­kőzésünk, amelyiket a legkönnyeb­ben kellett volna megnyernünk. Olyan fölényben játszottunk, annyi helyzetük volt, hogy más csapat ez­zel három mérkőzést is megnyert volna. És a végén vesztettünk egy­­nullra. Miért?... Nemcsak azért, mert Havas, a Gamma kapusa úgy védett, ahogy — ezt még a „gam­­mások“ is elismerték — még soha életében nem védett, hanem azért, mert Siklósi játékvezető a mérkőzés vége felé nem adott meg olyan 11-est, aminek a meg nem adásához nagy bátorság kellett. Érzésem szerint ez a meg nem adott 11-es vitt tússzá minket a II. osztályba.­­ De nemcsak azért volt sors­döntő ez a mérkőzésünk, mert el­vesztettük, hanem főképpen azért, mert a mér­­zésből kifolyólag Ko­csis Géza játékosunkat eltiltották egy évre a játéktól. Kegyetlen ítélet volt ez, amit Kocsis semmiképpen sem érdemelt meg azért az állítóla­gos kijelenetéséért, amit a mérkőzés után (!) tett a játékvezetőre. Állí­tom, hogy ha Kocsis Gézát nem tiltották volna el, akkor bent maradunk, hiszen személyében a legjobb és legerőteljesebb csatárunkat vesz­tettük el. — Ha már a játékvezetőknél tar­tok, akkor szólnom kell Rónai Kál­mánról, a BSzKRT elleni második mérkőzésünk játékvezetőjéről is. — Esős időben zajlott lz a mérkő­zés a Sport­ utcában. 1:1-re állt a já­ték a második félidő derekán, akii­kor kapunk előtt Szabó III. elcsú­szott a vizes fzívön. Kecskés mellette állt, de ő maga is, meg a többiek is mind megesküdtek a mérkőzés után,­­ hogy Síszabó III.-hoz senki hozzá sem nyúlt, és Rónai mégis 11-est adott ellenünk. Az már azután to­vábbi balszerencse, hogy a­z-est Barak kiütötte, de Mészáros — ő lőtte a büntetőt — ismét elcsípte a labdát és másodszorra a hálóba jut­tatta. — Mindezek ellenére megszabadul­tunk volna a kieséstől, ha június 8-án nem veszítjük el a Haladás el­leni mérkőzésünket. Ebben a vere­ségben a támadósorunk a b­utys­." Annyi helyzetünk volt, hogy bizto­san kellett *volna nyernünk a mérkő­zést, de a csatáraink három lépésről is elrontottak mindent. — Általában kiesésünk főoka csatár*­sornak hihetetlen mér­tékben való leromlása volt Magyarázatot találhatunk erre, de ez enyhe vigasz a szomorúságban. A támadósor nagy visszaesésének első számú magyarázata Kocsis hiánya. Egészen máskép látszott volna a támadósor akkor is, ha Nagy és Hevesi nem tett volna távol To­kodtól. Hevesi az idény végére meg­jött ugyan, de arra már nem volt ideje, hogy régi formáját elérje, és a tetejébe az idény végére két szél­sőnk is erősen visszament a formá­jába, pedig az első tavaszi mérkő­­zéseink­en Pozsonyi és Tóth volt az erősségünk. „ Három új játékost dobtunk be támadósorba, de sem Garamvölgyi, sem Dombai, sem Kincses III. nem tudta pótolni Kocsist, Nagyot és He­­vesit, bár mindhárom, különösen Ga­ramvölgyi, igen tehetséges. •­ A csapat egységét megbon­totta a Harsányi-fiúkkal való zavar is. Sokat suttogtak erről az „Ügyről”, pedig annak a háttere mögött semmi érdekes sem volt. Harsányi II. hete­ken át igen gyengén játszott a tá­­madósorba, s ezért elhatároztuk, hogy kihagyjuk a csapatból. — Erre a bátyja bejelentette, hogy ha az öccsét kihagyjuk, akkor ő sem játszik. Nem könyörögtünk neki, mert ez nálunk nem szokás, hanem ettől kezdve nélkülük állítottuk ösz­­sze a csapatot. — Még sok-sok mentséget tudnék felsorolni, de hát minek, eső után köpönyeg... A csapat visszaesésé­ben bizonyára része van annak is, hogy Tóth Béla messze elkerült To­kodtól. Az edzéseket ugyan már az őszi idény eleje óta Gárdonyi vezette, de Tóth Béla tanácsait mindig ki­kérte és amit Tóth Béla mondott, azt Gárdonyi végre is hajtotta. Hiába, Gárdonyi még nem olyan öreg róka az edzői pályán, mint Tóth Béla! Azután én is sokáig tá­vol voltam, éppen a legkritikusabb hetekben.­­ A mi távollétünk talán semmi nyomot sem hagyott volna, ha ugyanekkor Eggenhofer elnök úrra is hihetetlenül nagy munka nem szakad a gyárban, így azonban ő sem tudott a csapat ügyeivel annyit foglalkozni, mint szeretett volna. — Fáj a szívünk, ha rágondolunk, hogy mennyire máskép történhetett volna minden, ha együtt ma­rad a csapat és a vezetőség. A tavasz elején, amikor megvertük a BSzKRT-ot — ez még őszi mér­kőzés volt, — azután legyőztük a SalBTG-t és Szegedien(!) a Szegedet is, közben pedig pontot vettünk el a Kispesttől, már-már azon ábrándoz­tunk, hogy egészen előkelő helyen kötünk ki a bajnokságban. És a vé­gén mi történt ? ... Kiestünk. —Érthető ,hogy most nagy a szo­morúság errefelé. De nem csügge­dünk! Minden erőnkkel azon le­szünk, hogy az NB I. minél előbb viszontlássa Tokod csapatát.­­ Pedig olyan hírek hallatszot­tak,­­ mintha Eggenhofer igazgató úr azzal a tervvel foglalkozna, hogy feloszlatja a csapatot. Sőt állítólag azt is kijelentette, hogy felszántatja a pályát, — vetjük közbe. — Az első percek nagy szomorú­ságában valóban megtette az elnök úr ezt a kijelentést, de hát azóta már sok víz lefolyt a Dunán. Szó sincs arról, hogy Tokodon megszűn­jék a labdarúgás, még kevésbé ar­ról, hogy nagy áldozatok árán meg­épített pályánkat felszántassuk. To-i kod színei ott maradnak a porondon! Végül Mészáros és Kecskés eltá­vozására tereljük a szót­­. Legjobb két játékosunk eltávo­zása természetesen nagy érvágást jelent a csapaton, de, hála Istennek második és ifjúsági csapatunkban egész sereg igen tehetséges fiú rúgja a labdát és ezért úgy érzem, hama­rosan ismét igen erős együttes fogja képviselni Tokodot. _ ---------------♦--------------­Gönyü Gönyü—Kony 1:0 (0:0). Vezette: Raffai. Góllövő: Nagy. Csanak: Csanak—Öttevény 5:0 (1:0). Vezette: Renger. Góllövő: Simon (3), Fekete és Erdődi. Gyömrő: Gyömrői VOGE—Gyömrői MOVE 0:0. I. b. o. Vezette: Deák. A helyi rangadó pompás védelmek és gyenge támadósorok küzdelmét hozta. Igazságos eredmény. Győr: ICFC—GyAC 4:2 (2:0). Barát­ságos. Vezette: Szalay. Góllövő: Fonód, Tóth, Molnár és Czibulka,­­illetve Kovács I és Balaskó. " Kedd, 1941 július 1. ZAKÓ SZELVÉNY! N.Országos TippelőBajnokság20 Beérkezési határidő: július 5. 13 óra Soproni VSE—Szegedi EAC Losonci AFC—Nyiregyh. TVE Szentesi TE—Gyulai AO Csabai AK-Ceglédi MOVE ......... Hódmezőv. TVE—Orosh. TK ......... Szabad. Sport—Szabad. AFC Óbecsei Bocskai—Dul­is Szabad, AK—Szabad. VAK Pótverseny: A pontverseny!), csak mérkőzés elmaradása esetén kerül számításba, egyébként csak holtver­­senyt dönt el. Petrócz—Ujgid. VAK Duna SC—II. Törekvés Apatini SE—Zombori Sport Bezdáni SE—Bajmoki AK Névi .................................... Lakhelyt­árton: ........................................... A beküldő aláveti magát a feltételek­nek. Minden szel­vény bel­ép és tor­­ralam­ban levő használatlan 10 filléres bélyeget kell mellékelni. Aki heten kint ötnél több szelvényt küld kö­teles Ide keresztet (csillak­ot! térti) Legyen a Magyar Kupa a sportélet szerves része Lezajlott a kupadöntő. Hétezer néző volt rá kíváncsi, az MLSz társ­elnöke adta át a mérkőzés végén a díjat a győztes csapatnak s fogott kezet a játékosokal. Az újjáéledt Magyar Kupa és a Corinthian-vándordíj újra gazdát, azaz védőt talált. Időszerű most, a kupadöntő után elmélkedni arról, hogy milyen a Magyar Kupa jelene és jövője. * Mindenkinek el kell ismernie, hogy a Magyar Kupára szükség van s a vele összekapcsolt Corinthian-ván­­dordíjra is. És ezt a megállapítá­sunkat nemcsak a rendkívüli idők­höz szabjuk. Most kétszeresen na­gyobb szükség van kiegészítő díj­­mérkőzésekre, a kupamérkőzésekre azonban szükség lesz akkor is, ha béke lesz s újra felélednek nemzet­közi kapcsolataink. Kell a bajnok­ság mellé ez a kieséses küzdelem. A bajnokság a szolid átlagot, a meg­bízhatóságot jelenti. A kupa pedig a virtust, az igazi harcot, amikor egy mérkőzésen dől el minden. Ez a kétféle vetélkedés kiegészíti egy­mást s az ország labdarúgásának ez­­adja meg az igazi képét.­­ Az első évben még a „nagyok" finnyásan kiestek s így történhetett meg, hogy a döntőbe két vidéki ke­rült. Ne felejtsük el, hogy a Sal BTC a Ferencvárost verő Gázgyárt verő Törekvés testén keresztül került be a döntőbe. Ha a Ferencváros nem könnyű szórakozásnak tekin­tette volna a Magyar Kupát, akkor most Ferencváros—Szolnok kupa­döntő lett volna. Képzeljük csak el! * így is nagyszerű mérkőzés volt, bár a két ellenfél, nem volt teljesen egyenrangú. A Szolnok kétségtele­nül jobb csapat. Nyugodtan mond­hatjuk, hogy klassziscsapat. Minden részében kiegyensúlyozott együttes. Horváth kitűnő kapus, a hátvéd­hármas remek. Csabai is kitűnő já­tékos, nemcsak az oroszlánkörmeit egyre félelmetesebben mutogató Szűcs és Kispéter, az óriás-bal­­hátvéd. Jó és megbízható a két tá­madófedezet, a csatársornak pedig igazán csak egy jó középcsatárra lenne szüksége.• Móré János büszke­­lehet fiaira. Móré Jancsi, a Ferencváros egykori akaratos „támadószellemű" közép­fedezete jó iskolát járt ki külföldön. Csapata, a Szolnok, ez­ az amatőr vasutascsapat a korszerű labda­rúgók mintképe. Sok keserves kül­földi tapasztalaton keresztül jutott el Móré idáig. Mert mindig ez volt a vágya. Hiába kínáltak neki a fran­ciák állampolgárságot, hiába kínál­tak pénzt, mindig visszautasította, mert arra gondolt, hogy majd ha hazajön, a magyar sport javára használja föl tudását. Ez a vágya teljesült. Amikor vitéz Ginzely Dé­nes, az MLSz társelnöke átnyúj­totta a győztes csapatnak­ a kupát, Móré Jancsi bizonyára szívesebben vette ezt, mintha a francia államfő kezéből kapta volna ezt a kitünte­tést... Ha azonban ott tartunk, említsük meg azt a Szolnokon már kissé el­felejtett szakembert, akinek több­éves munkássága alatt a Szolnoki MÁV mai nagyszerű gárdája össze­gyűlt. Wéber Lajosnak, a Szolnok volt edzőjének is van némi része ,a mai Szolnok nagy sikerében, pom­pás anyagában. * Aki erre a mérkőzésre kiment, nem bánta meg. Jó hírverése volt ez a labdarúgásnak. Ritkán látni olyan remek gólokat, mint amilyenek ezen estek. Igaz, hogy minden gól gól. Gól az is, amit tizenegyesből lőnek, gól az öngól is, gól a potya­gól is, gól az a vonalon táncoló labda is, amelyet a játékvezető bent látott. Az igazi gól mégiscsak az, amikor például a balszélső lefut, át­vágott labdáját a rohanó jobbszélső beleugorva fejeli be a hálóba. Ilyen volt a Szolnok második gólja. Már csak a Szolnok első két góljáért is érdemes volt kimenni erre a mérkő­zésre.* A Magyar Kupa jövőjét pedig úgy képzeljük el, hogy minden csapat egyformán komolyan veszi a kupa­küzdelmeket. A dönttő pedig igazi ünnepe lesz a magyar sportnak. Ha meglesz a kibővített nagypálya, ak­kor bizonyára félszázezernyi néző veszi körül a játékteret, a magyar sport és a magyar közélet vezetőit ott lehet majd látni a nézőtéren. Az ünnepi külsőségek pedig majd sem­miben sem maradnak el más orszá­gok kupadöntőinek ünnepségeitől. Monor: MSE—Vecsési SC 8:3 (4:3). I. o. Vezette: Kecskeméti. Jó­ csatársorával biztosan győzött az MSE. Góllövő: Ottró III (3), Szabó II (2), Nagy (2), Szabó I, illetve Földi (2), Csurgay. Békésszentandrás: Hunyadi—B. Rokka 3:2 (1:1). I. o. Vezette: Magyar dr. Gól­­lövő: Bencsik, Sinka, Kiss, illetve Vozár (2). A LOSONCI AFC éjszaka 2 órakor gépkocsin érkezett Nyíregyházáról haza, a győzelem hírére azonban nagyszámú szurkoló maradt ébren, hogy megvárja a csapatot. A gépkocsik­ból kiszálló játékosokat n­agy ünneplés­ben vesztesítették.­­ A csapat nagy lel­kesedéssel játszott Nyíregyházán — mon­dotta Egri Béla, a csapat edzője és játé­kosa — s­ietessen megérdemelten győzött az esőtől mély pályán. A mieink hosszú labdákkal játszottak, a hazai csapat azon­ban csak tologatott Ezúttal jól játszott a csatársorunk is. Különösen Pál és Tóth tett ki magáért. Reméljük, hogy a vasár­napi visszavágón is sikerül győznünk s akkor már nyitva b­előttünk az út az NB’ II-be. — A vezetők és a játékosok egyaránt dicsérik Thomas dr játék­vezetőt. Ilyen jó játékvezetőt — mondo­gatták — még nem láttunk, amióta a magyar bajnokságban játszunk! — han­goztatták. PÁLYÁZATI ÜZENETEK A Kassai Törekvés—Ungvári AC mérkő­zés elmaradt. Helyette a Bajmok— Apatin mérkőzés számít a tippversenyben* Ancsán P.: Rendben*

Next