Nemzeti Sport, 1941. november (33. évfolyam, 213-232. szám)

1941-11-30 / 232. szám

Vasára®, 1941 november 30. Láson! ­oftszerv. Az angolimanók egyike (akik még mindig trénert, b­ikornert és derbyt írnak lapjaik­ban) legutóbb felmelegítette a „káros rendszervitáról" való állítá­sait, amelyeket már olyan sokszor ellentmondást nem tűrő érvekkel cáfoltunk meg. A közismert német korszerű hírverést elvhez tartjuk azonban magunkat, amely szerint az igazságot is újra meg újra meg kell írni, ha azt akarjuk, hogy a valót­­lanságok terjedését meggátoljuk. Nevetséges állítás az, hogy a s­zakvita árthat egy sportágnak. A tisztes hangú, hozzáértő és jó szándékú szakvita csak hasznára válik a sportnak. Az atlétikában, az úszásban stb. állandóan folynak ilyen szakviták, de soha senkinek még álmában sem jutott az eszébe azt állítani, hogy ez káros lenne a sportnak. (Igaz, hogy pl. a vízipóló­ról még senki sem sütötte ki, hogy „idegein import". Pedig a waterpolo az! Helyesebben: az is az!) Ami már most a „káros rendszer-­lleti, ezt mi is ártalmasnak ! k Károsnak azonban csak m m 'alkotási módszert tartjuk, ato­s angol" rendszert emleget holott tudja nagyon jól, • • ( az előző régi rendszert is az •~góloktól vettük át). 2. Ferdítésekkel dolgozik (a Jamma Tóthjáról azt állítja, hogy „előreküldték" támadó középfedezet­­nek és azt akarja elhitetni az olvasókkal, hogy ez most valami rendszerkudarcot jelent. Holott az igazság az, hogy a Gamma válto­zatlanul háromhátvédes rendszerben játszik, csak most Híres tölti be a kullancs szerepét). 3. Hozzá nem értéssel „vitatkozik" (olyasmiket Ak­it a WM-rendszerrel kapcsolatban, amelyeknek valót­lansága könnyen megáll­apítható, csak el kell olvasni a WM-rendszert ismertető könyvet, amelyet az ET adott ki). 4. Fejlett technikával hadakozik (az Elektromos—SzVSE mérkőzés után, amelyen az Elektromos 6:0-ra győzött, kiemelte, hogy az Elektro­mos régi rendszerben játszik, de az Újpest—NAC mérkőzés után, amelyen az Újpest 4:0 arányban győzött, elmulasztotta megírni, hogy az Újpest WM-rendszerben játszott). Ennyit a „káros rendszervitáról". Ami — mint látjuk — nem is vita, hanem egészen más valami. A cikkben felvonultatott „levél­íróknak" ezt üzenjük: Ha Zürichben azért győzött a magyar csapat, mert „mind az öt csatárnak az volt a célja, hogy gólt lőjjön", akkor azt kérdezzük, hogy vájjon Bécsben mi volt a célja az öt csatárnak? És ha a háromhát­védes rendszer „idegen rendszer", akkor vájjon a káthátvédes rendszer, jttmelyet szintén az angoloktól vet­tink át, milyen rendszer? caA., WM-rendszer egyik ellenzője — Ha' fenn járt szerkesztöségünk­­■ _ _ . több oldalas hozzászólás köz­lést kérte. A WM-rendszer ellen felvonultatott érvek azonban annyira kezdetlegesek és olyan sokszor megcáfoltak voltak, hogy nem voltunk hajlandók amúgy is szűkre szabott hasábjainkat erre áldozni. (Az érvek nagy része egy­szerűen a WM-rendszer nem isme­réséből eredt.) Pl. az illető vitatkozó nem tudta, hogy a WM-rendszerben a három hátvéd nem egy vonalban ál. Nem tudta, hogy ha a hátvédek egyikét átjátsza az ellenfél, a WM- rendszerben is fennáll a másik védő által való szerelés (keresztezés) lehetősége. Nem tudta, hogy a támadással ellenkező oldal szélső hátvéd­je a WM-rendszerben befelé húzódik stb., stb., stb. Ami pedig a „szabad magyar támadó futball­" újabb jelszavát illeti, tisztelettel megkérdjük, hogy mit jelent a „szabad" jelző?! („Magyar szabad, német szabad...“??) „Hogy kik és hogyan züllesz­tették le a Ferencvárost", erre csak annyi a válaszunk, hogy semmi esetre sem a rendszer, mert még a legvadabb rendszerellenes lapok is megírták, hogy a Ferencváros 1940-ben a korszerű rendszernek köszönhette bajnoki címét és Eb-sikereit. Hogy kik és hogyan züllesztették le a Ferencvárost, erről most a csapat érdekében még nem írunk. De majd be fogunk róla számolni, ha ennek az ideje elkövetkezik. Meg fogjuk írni, hogy ebben mennyi része volt annak a belső „szúvágás­­nak", amiről nemrégen a zöld­­fehérek egyik vezetője nyilatkozott. mmmnwmmmmmmwmmm A Vidéki NB Ki-egyesület állásba helyez jóképességű hátvédet, szélső­­fedezetet és belsőcsatárt. Ajánlato­kat „NB ni” jeligére a kiadóhiva­talba. Egy pincér beszél a labdarúgó pályák legjobb • r­r­ól • * pincéjéről és arról, hogy hogyan látja az egyszerű pesti szurkoló a vidéki csapatokat Három jeles vidéki csapat játszik ma Budapesten, illetve Budapest környékén: Kőbányán a Szered AK, Kispesten a Nagyváradi AC és a BEAC-pályán a DiMAVAG. A bajnokságok 6-ik, 7-ik és 9-ik helye­zettje. Vájjon miként vélekedik a vidéki csapatokról egy egyszerű budapesti szurkoló? Vájjon szereti-e a vidéki csapatokat, észrevette-e azt, hogy a vidékiek már lassan kezdik háttérbe szorítani a budapestieket? ’ Vájjon ismeri-e az átlagos budapesti szurkoló a vidéki csapatok játékosait, tudja-e azt, hogy melyik vidéki csapat­nak mi az erénye, hibája! Kerestünk egy olyan szurkolót, aki nem tagja egyik egyesületnek sem, aki nem mélyedt bele túlságosan a labda­rúgásba, aki csak akkor jár mérkőzésre, ha ideje engedi. Ez a szurkoló, hogy úgy mondjuk , házhoz jött. Szombaton délelőtt a pályázóink közül egyik-másik nemcsak bedobja a lépcső­házban a szel­vény gyűjtő ládába a szelvé­nyeit, hanem néha akad olyan is, aki ..felmászik a harmadik emeletre**, mert kiváncsi valamire. Nos, szombaton délelőtt Eiős Gábor pályázónk állított be hozzánk. Vele beszélgettünk a vidéki csapatok­ról, dégnek az ételt. , — Ki tetszik még a NAC-ból! — Az a két magas hátvéd. Min­dig összetévesztem őket. Sohasem tudom, hogy melyik a Záborszky és melyik a Dómján. Különösen szom­baton voltam megzavarva, mert össze-vissza keverve játszottak. Hol ez fogta azt, hol meg amazt. Nem ismerem olyan tökéletesen ezt a WM-rendszert, mint egy szakértő, de azért valamit mégis csak konyi­­tok hozzá! Annyit mondhatok, hogy a váradiak vagy játszattak WM- rendszerben, vagy térjenek vissza a régi rendszerükhöz. Annak nincs semmi értelme, hogy úgy össze­vissza játszanak, mint szombaton. Azt hiszem, nem volt néző a pá­lyán, aki megértette, hogy holt tulaj­donképpen milyen rendszerben ját­szott szombaton a NAC. A váradi csapat csatársora igazán megér­demli, hogy mögötte rendesen ját­szanak. Nagyon jó ez a csatársor, különösen, ha úgy igazán megy ne­kik. Ott van kérem az a Kovács­­. Az ő játéka is majdnem olyan, mint Bodoláé. Ő is nagyon szépen megy hátra a labdáért, akárcsak Bodola. Csak tudnának jobban fe­jelni. Mindig bosszankodom azon, hogy a fejelés annyira nem megy nekik. Ha én lennék az edzőjük, akkor három héten át csak fejelést gyakoroltatnék velük az edzéseken. A beszélgetésnek vége.... íme, ler be­szél egy átlagos budapesti szurkoló a vidékiekről. Úgy látszik elég jól ismeri már őket. is i­men Azok a diósgyőriek értik a helycserét — Melyik mérkőzésre megy vasárnapi — Tulajdonképen a rangadóra szerettem volna menni, de én pin­cér vagyok s vasárnap délután négykor k­ezdem a munkát, tehát nem mehetek messzire. A BEAC- pályára megyek. Szívesen megyek, mert a vidékiek közül nagyon sze­retem a diósgyőrieket. — Miért? •— Mert kérem azoknál a csatát, sor érti a korszerű játékot. Akkor hódítottak meg engem, amikor az idén márciusban az üllői­ úton meg­verték a Fradit. Nálunk sokszor a csatár beletörődik abba, hogy rá­állnak s nem igyekszik lerázni a kullancsot. A diósgyőriek csatár­sora azonban megmutatta, hogy ho­gyan kell korszerű rendszerben játszani különösen Füzér és Faze­kas. — Név serint ismeri a vidéki játékoso­kat! — Név szer­int mind ismerem, csak a legtöbbet nem ismerem meg, ami­kor pályára lép a csapat. Füzért és Fazekast azonban most már meg­ismerem. Nem tudom elfelejteni, hogy márciusban milyen pompásan cserélgettek helyet egymással. Hol az egyik volt a jobbszélen és a má­sik a középcsatár helyén, hol meg fordítva. Mindig csak azt vettem észre, hogy „m­ a Füzér már megint belül van". Ezzel zavarták meg a Fradi védelmét s a góljukat is nagy részben ennek köszönhetik. — Kit ismer most a diósgyőriek körül? — Gáspárt. Mindig csodálkozom, hogy lehet egy ilyen kövér ember ennyire ruganyos. — Mi a vélemény® a DIMÁVAG-ról? — Jó csapatnak tartom, csak az a bajuk, hogy a nagy csapatok el­len tudnak csak igazán jól játszani. Tavaly megverték a Fradit, idén az Üllői­ úton meg Újpesten is döntet­lenül játszottak s a kisebb mérkő­zéseken vesztettek el több pontot. Igaz viszont az is, hogy akkor tű­nik fel egy vidéki csapat jobban, ha a nagy csapatok ellen szerepel jól. — A szegedieket már nem is tartom vidékieknek — Mit tud a Sacszédről? — A Szeged csapatát ismerem a legjobban, bár az ősszel még egyszer sem­ láttam őket játszani. A szege­dieket már nem is tartom vidékiek­nek. — Miért nem! — Olyan régen ismerem őket, mint a fővárosi csapatokat s ezen­kívül évről évre jól szerepelnek, olyan egyenletesen, mint a pesti nagy csapatok. — Ki tetszik legjobban a szegediek közül! —­ Az a hórihorgas Nagy. Nagy­szerű! Kár, hogy még csak egyszer volt válogatott. Azt hiszem, az írek ellen. Ha Gyetvai nem lett volna olyan jó formában az utóbbi évek­ben, akkor Nagy többször jutott volna szóhoz. Ha a szegediekről van szó, akkor nekem tulajdonképpen nem is egyes játékosok tetszenek, hanem az egész csapat együttvéve. Mint csapat! Ezek a szegediek tud­nak talán legjobban küzdeni az ösz­­szes vidékiek közül. Bármikor elké­szülhet az ember arra, hogy a Sze­ged megveri a Ferencvárost az Ül­­lői­ úton, vagy az Újpestet Újpesten. Ilyesmire mindig számítani lehet. Micsoda lendület van ebben a csa­patban! Ezzel a lendülettel verték meg az 1939140-es bajnoki évben a Hungáriát nemcsak Szegeden, ha­nem a Hungária-úton is. Lehet azt is mondani, hogy a Hungária-úton aratott győzelmükkel megnyerték a bajnokságot a Fradinak. Mert, ha akkor a Hungária nem kap ki, ak­kor megnyerte volna a bajnokságot. Amikor a Szeged kivonul a buda­pesti pályára, mindig viccelve azt mondják a nézők, hogy jönnek a „paprikások". Hát, kérem, ebben a csapatban tényleg van paprika. Bár a magyar csapatok játszanának mindig ilyen tűzzel külföldön, aho­gyan ezek a szegediek szoktak Bu­dapesten játszani. Azután hozzáteszi: — A régi Szeged azért nekem jobban tetszett. Abban több volt a szegedi. Most sok budapesti játszik a Szegedben: Kis, Mester, Harangozó, Toldi, de azért még mindig van elég szegedi a szegedi csapatban. Majd még ezt mondja a Szegedről: — Tetszik tudni, ki tetszik még nekem a Szegedből? Az egyik veze­tőjük. Azt hiszem, ő a Markovics. Az kérem olyan szívvel-lélekkel szurkol ott a kispadon a csapatért. Látszik rajta, hogy törődik a csapa­tával. Emlékszem, régen mennyit sza­ladgált a pálya mentén. Ma már nem lehet így szaladgálni, mert a játékvezetők nem engedik. Azelőtt a közönség sokszor nevetett ezen a szaladgáló vezetőn, pedig az ilyen lelkes embereket nagyon meg kell becsülni. ­ — A váradiak tudnak, de nagy csillagok — A Nagyváradi AC-ot nem nézné meg holnap! — Szívesen, mert most biztosan újra jól játszanak majd. — Mi a véleménye róluk. — Nagyon tudnak, de nagyon nagy csillagok. Nem ak­arom ezzel megsérteni őket, de legjobban akkor fejezem ki magam, ha azt mondom, hogy „profik?". Talán azért beszélek így, mert haragszom egy kicsit rá­juk. Múlt szombaton nagy nehezen el tudtam szabadulni a munkahe­lyemről, sok­at vártam tőlük s nem kaptam semmit sem. Fáradtak vol­tak egy kicsit, az biztos, de nem jobban, mint például Zsengellér. At­tól még játszhattak volna nagyobb tűzzel is. Valahogy 2:0 után bele­törődtek a vereségbe. A Fradi szo­kott néha így játszani. Ezért mond­tam, hogy „profik?". — Kit ismer legjobban a váradi csa­patból? — Bodólát! Nem azért, mert neki van a legjobb neve, hanem azért is, mert az ő játéka ragadott meg leg­jobban. Ez az ember elől-hátul ott van. Az állóhelyen azt szokták mon­dani, hogy úgy dolgozik, mint egy állat. Ez igaz, de emellett elsőrangú játékos is. Ha kell, akkor tud mű­vésziesen is játszani. Tessék elhin­ni, hogy mi pincérek, akik egész nap szaladgálunk, mi tudjuk igazán értékelni azt, hogy mit jelent Bo­­dola nagy szaladgálása. Bodola is olyan, mint a pincér. Mint az „állat" szalad hátra a labdáért, akár a pincér a konyhába az ételért, azután szélsebesen hozza fel és végül, mintha egyáltalán nem talpal volna száz métereket, élőké­­b­en teszi a labdát a társai elé, úgy, ahogy a pincér odateszi a vén- Elmélkedés a kabalák minéműségéről Amint az Üllői­ úton járunk, egy szurkoló beszéde üti meg a fülün­ket. Közelebb megyünk. Ezt hall­juk: — ...mert igenis nagyon sok függ a kabalától! Lám, az Újpest az őszi idény elején játszott a Wekerle­­telepi SC-vel s utána folyton rosz­­szul szerepelt. S akkor jöttünk mi. Átvettük a WBC­ okozta rossz kaba­lát... Hiába mondtam, hogy ne ját­szanak a WSC-vel edzőmérkőzést, mert az a csapat, amely a WSC-vel edzőmérkőzést játszik, hetekig rosz­­szul szerepel. Játszottunk a WSC- vel s utána kikaptunk a WMFC-től , az Újpestnek meg rögtön meg­szűnt a rossz sorozata. Mi meg el­kezdtük a rossz sorozatot. No de most a MAFC megtöri ezt a rossz sorozatot. — T — Mert kérem vannak olyan edzőtársak, amelyek jót hoznak az ellenfélre. Ilyen például­­ a MAFC, vagy a Pénzügy. Emlékszem a régi időkre is. Ha a MAFC-cal játszot­tunk edzőmérkőzést, akkor utána hetekig nem fájt a fejünk. Tessék megfigyelni! Most is a MAFC hozta, vissza a mi régi sikereinket. Vasár­nap Újpesten már nagyszerűen fog szerepelni a Fradi, azután a Szeged ellen is. Kár, hogy utána vége az őszi bajnoki idénynek. A vezetőség­ek gyorsan intézkednie kellene s az utolsó tavaszi szabad vasárnap­ra a MAFC csapatát kellene lekötni. Akkor egész tavasszal nem lesz baj. Hallgatják, hallgatják a valaki megjegyzi: — Uram! Van még egy jobb kabala is! — Mi az? — A jó csapat! Kékesi József lett a JT budapesti kerü­­­letének főtitkára. A JT buda­pesti kerü­lete a főtitkári teendők ellátásával az el­hunyt Ipolyi Hollósi Béla helyében Ké­kesi Józsefet bízta meg Benedek Béla a mérkőz­és bejelentési bizottság jegyzője L­ett. Keresztényi Józsefot pedig az intéző egyesbíró­ mellett az előadói tisztség el­látásával bízták meg. Szombaton felme­rült Lázár hátvéd­­játéka, de . • • Szombaton délután beszéltünk vi­téz Kemenesy Sándorral, a Ferenc­város főtitkárával. Ezt mondta: — Most már végleges Pálinkás játéka. Eddig azért nem volt vég­leges, mert Pálinkás nem tudott ki­jönni a pénteki edzésünkre s mi pénteken nem találkoztunk vele. Szombaton azonban jelentkezett ná­lam Pálinkás s vállalta a játékot. — Azt hallottuk, hogy a hátvédek terén még lehet változás... — Igen, felmerült ma az a gondo­lat, hogy Tátrai—Lázár hátvédpár­ral állunk ki. Erről még nem dön­töttünk, lehetséges, hogy sor kerül erre, de döntés csak vasárnap lesz. Vasárnap délelőtt mindannyian ta­lálkozunk s akkor döntünk. Dimény Lajos ezt mondja: — Azt hiszem, hogy most már nem változik az összeállításunk. Lázár aligha vállalja a játékot, hi­szen furunkulusa is van. . Késő este ismét beszéltünk vitéz Kemenesy­vel, aki ekkor ezt mondta: — Végleges: Ruck—Tátrai hát­védpárral játszunk. Lázár nem vál­lalta a játékot a balhátvéd helyén, ő az utóbbi időkben nem játszott , ezért csak a saját helyén vállalta volna a játékot. ivéül új levélcíme: Budapest 741 Postafiók 42 Majd mi megmutat­juk a gyerekeknek! „Ős-rangadót" vív vasárnap Újpesten az UTE és az FTC! Igen érdekes mérkőzés kerül sorra az Újpest—Ferencváros rangadó előtt: a két egyesület ♦,anyja'’, az UTE és­­a FTC vív egymással bajnoki mérkőzést. A mamák ugyancsak meg akarják mu­tatni gyermekeiknek, hogy bizony illendő les­z tisztelettel megemlékezni róluk a mérkőzésük után. Mindkét oldalon óriási a bizakodás. Erre a bizakodásra mind a két oldalon az ad okot, hogy mind az UTE, mind pedig az FTC az Ész­akdunántúli csoport élén áll. Az FTC még nagy ellenlábasá­nál is büszkébb lehet, mert az első helyen áll és még csak egyszer kapott ki, az UTE-t viszont már két ízben is érte ha­sonló „baleset." A bizakodás másik oka az, hogy a lilák is, meg a zöld-fehérek is felvonultatnak egy-két nagyágyút, így az UTE-ban Balogh, Konzó, Vincze, Zörgő és a nem­rég szerződtetett Mácsai, az FTC-ben Pá­linkás, Waldinger, Kiss Gyula, Füstös játékára számítanak. Érdekes, hogy mind a két csapat veze­tősége megegyezik abban, hogy nem tudja a végleges összeállítást. Az ugyanis a­ helyzet ebben a két együttesben, hogy számításba kell venniük a profi csapat­ból kimaradható játékosokat. Esetleg arra is számíthatnak mind a két oldalon, hogy az „anyaegyesületből” kérnek a profik játékost. Az UTE helyzet© pillanatnyilag nehe­zebb, mert Sziklai ismét előrukkolt s* „egybe” s így nem tudni, hogy ki védi majd az újpesti amatőrök kapuját. Az FTC­ből Ruck rukkolt előre Polgá­réi­ társaságába, őt azonban könnyebben tudják nélkülözni az amatőr zöl-fehérek. Az FTC győzött legutóbb, az UTE­­ pihent. Vasárnap kitudódik, hogy me­lyiknek tett jobbat a vasárnap.­­Mind az FTC, mind pedig az UTE ket­tőzött szorgalommal készülődik a nagy összecsapásra, mert, ahogy azt a két tá­bor­ban mondják: “ Nemcsak egymásnak akarják m­earmu­­tatni, hanem a gyerekeknek is. 1Mo .. ff ■ / A Cs. MOVE-ban erősen készültek ezen a neten a Szentlőrinc elleni rangadóra. — A SzAO már ősrégi v­e­­tél­y­társunk — mondották a vezető­k. — Most még külö­nösen fontossá vált a mérkőzésünk azál­tal, hogy mindketten pályázunk még az őszi elsőségre. További érdekesség pedig, hogy Kohut Vili, a régi legendás hírű ferencvárosi szélső is játszik az ő csapa­tukban. Nagy mérkőzés lesz.... BUCSIHSZK V Budapest, É TI E ü E Mi re,e.on VII. ker. E I I CnE 811 Erzsébet *88-332. körút 30 Nyitva reggel 6 órától villásreggeli, 423-564. ebéd, vacsora. Korszerű konyhavezetés Polgári­­házi cukrászati Hideg bilifék, halkUl emlegesse Polgári- Iraki gék és torták házhoz szállítását is vállalja árak!

Next