Népsport, 1952. február (8. évfolyam, 24-43. szám)
1952-02-03 / 24. szám
A poznani és a budapesti válogatott ökölvívómérkőzés tanulságai II. közlemény. A poznani és a budapesti válogatott ökölvívómérkőzés tanulságjairól írva — lapunkegutóbbi számálaa föléé, az erőnlét kérdésével foglalkoztunk. Az erőnlét kérdéshez még csakannyit akaruunk hozzátenni, hogy nemcsak a helytelenül végzett fogyasztás árlt az erőnlétnek, hanem a csökkentett táplálkozás is. A poznani úton a versenyzők fele nem táplálkozott rendesen. Volt, aki evett egy-két almát, vagy egy-két falat száraz ételt, de ezek mindegyike este hashajtót vett, be, nehogy felszedjen néhány ■dekát. Erőnlét és táplálkozás A sportorvosi tudományjelenlegi állása szerint a sportolóknak hatalmas többletfimálliájukhoz többlet-energiára, többlet-kalóriára van szükségük és nem hiányozhatnak táplálékukból a döntő fontosságú vitaminok sem. Az ökölvívóknál pedig azt látjuk, hogy jóvéllányán a fogyasztás** érdekében már jóval a mérkőzések előtt hiányosan táplálkoznak. Érdemes volna ezt a kérdést is alaposan megvizsgálniok sportol vo®ainknak. . . . Egyes vezetőink Poznanban ijedten figyelték, hogy Farkas a mérkőzés utáni napon délben két ebédet evett meg és két vacsorát. — Nem lesz baj a súlyoddal? — kérdezték tőle. — Amikorra kell, benne leszek a súlyban! — válaszolta Farkas. Ez azt jelenítette, hogy addigra majd leadja. Koplalással, hashajtókkal, vagy esetleg gőzben való izzadással. Teljes mértékben megértjük Farkast, szervezete kívánta a táplálékot. Nyilván nagy hiányokat kellett pótolnia. De csak azért enni, hogy nem sokkal később ismét löki mlódja” a felszedett dekákat — kissé furcsának tűnik. Nyilván nem is hasznos a szervezet gazdálkodására. Az ökölvívók légzéséről Ádler Zsigmond, a Budapesten szerepelt válogatott csapat edzője hívta fel a figyelmet arra, hogy egyes ökölvívóink nem tudnak helyesen lélekzeni. Mit értett az edző helyes lélekzésünl Az ökölvívóknak tán másképpen kell lélekzeniök, mint a többi embernek? Igen, kétségtelenül így van. Az ökölvívómérkőzésekaránylag rövid idő alatt — 3x3 perc alatt — hatalmas teljesítményt kívánnak a szervezettől. Megfeszített munkát végez a tüdő is. 60—86 liter levegőre van szüksége __ egy erős iramú mérkőzésen az ökölvívónak percenként, ez sokszorosa annak, amit a sétáló ember fogyaszt. Ha a tüdő nem eléggé „gyakorlott**, ha nincs megfelelően ,,ecave“ ehhez a hatalmas teljesítményhez, ha kapkod, lényegesen hamarabb elfárad az ökölvívó, teljesítményében esés következik be. A szapora, légzés következtében a tüdőmozgató izmok fáradnak és képtelenek a szükséges nagyobb teljesítményre, képtelenek a f©lfokooott vér-gázcsere ellátására. Hogyan lehet ezen segíteni? Elsősorban tervszerű, rendszeres edzéssel. Ha megfelelően készül az ökölvívók versenyeire, ha állóképességi kvatikája is kifogástalan, minden különösebb ,,tüdőgyakorlás** nélkül is javul, gazdaságosabb lesz a légzése. De atüdő munkája tervszerűen fejleszthető is. Gözsy Sándor sportorvos többször tartott már az elmúlt, években előadást különféle sportágak űzőinek arról, hogyan fokozhatók a sportteljesítmények a tüdő munkájának fejlesztésével. A tüdő fejlesztésének vannak bizonyos alapgyakorlatai, amikkel helyreállítják a tüdő normalerenlétét”, majd erre építve különféle sportágak és sportmozgások, valammint különleges tüdő gimnasztika segítségével jelentős továbbfejlődés érhető el. A mérkőzés meneteiben, de különösen a menetek közötti szünetekben például egy-egy „visszatartásos légzés** nagyfokú oxigénpótlást jelenthet. De a tervszerűen végzett és megfelelő légzési gyakorlatok ezenkívül is jelentős mértékben segítik, gazdaságosabbá teszik a sportoló lélekzését. Ki a támadó és ki a védekező ? A poznani mérkőzés utáni értékelés alkalmával Kovács Károly állami edző megállapította, hogy ökölvívóink fejlődtek a támadó stílus elsajátítása terén, de még további fejlődésre van sokuknak szüksége. Vizsgáljuk meg ezt is alaposan, mert ez a kérdés döntő jelentőségű ökölvívásunk továbobi fejlődésére. Elsősorban azt nézzük meg, kit nevezünk támadó- és kit védekezés tilusú ökölvívónak! Poznanban a fiatal Kárpáti és a már jóval tapasztaltabb Záborszky csak hátrált, csak védekezett. Ütéseik erőtlenek voltak, nem tudták megállítani az ellenfelet. Farkas és Budai is többet hátrált, mint előrement, de hátrálás közben ők kemény egyeneseket, ker észt ütéseket és megelőző horgokat ütöttek. Kárpáti és Záborszky küzdőmodora ezúttal teljesen védekező volt. Erőtlenül ütöttek vissza, gyenge egyeneseket és keresztütéseket ütöttek rohamozó ellenfelük felé. Csak abban az esetben győzhettek volna, ha ellenfeleik lényegesen ketvesebb ütést vittek volna be, mint ők. Érdekes Amit Farkas mérkőzése. Farkas is csaknem állandóan hátrált az első és a második menetben, de közben-közben igen kemény egyenesekkel, sőt megelőző horgokkal állította meg a kissé nyújtott horgokkal, szélesen támadó Antkiewiczet. Néhanéha - amikor Antkiewicz a kemény ellenütések következtében kibillent az egyensúlyából, vagy pillanatokra megállt Farkas egy két ütésből álló gyors támadást is vezetett. Védekező volt-e Farkas küzdőimodora? Véleményünk szerint a sork hátrálás ellenére sem volt védekező. Farkas nem menekült az ellenfél elől, hanem hátrált és közbe támadásokat végzett. A rohamozó ellenfél ütése elől elment hátra, vagy oldalt, de még mielőtt az visszahúzta volna a karját, már ott volt a fején, vagy a testén Farkas ökle. Sokszor még útban volt Antkiewicz dorga, amikor a kemény bal-, vagy jobbegyenes már megállította a kiváló lengyel ökölvívót. A szovjet sport tanítása A hátrálás, az ellenfél vonalából való kitérés és visszaütés, vagy megelőzőütés éppúgy lehet támadó jellegű, akárcsak a kardvívásban az elővágás, vagy a közbevágás. Ha Farkast, Budait és még több más ökölvívónkat erről leszoktatnánk , és csak előremenésre igyekeznénk kényszeríteni, fontos fegyvert ütnénk ki a kezükből. Mintha vívóinkat akarnánk leszoktatni az előrvágásról és közbevágásról, vagy közbeszúrásról.Sohase felejtsük el az élenjáró szovjet ökölvívás tanítását: sem a támadás,sem a védekezés nem öncélú, mindkettő a sikeres szereplés szolgálatában áll. Mindkettőt akkor és úgy alkalmazza az ökölvívó, amikor és ahogy sikert tud elérni. Erre vonaatkozott Gryzewskinek, a „Przeglad Sportowy“ ökölvívó-rovatvezetőjének ez az észrevétele: „Budai észrevehetően visszaesett. ' Ennek oka a*, hogy szemmellálthatóan a támadások erőltetésére törekszik, amivel elvesztette azt, ami régebben az előnye vett: a gyors, kemény és pontos visszaütéseikkel való eredményes pontszerzést.'* Kétségtelen, hogy sok ökölvívónk károsan passzív, kétségtelen, hogy Kárpátinak, Záborszkynak, Bodnainak, Németh Zoltánnak és még sok más ökölvívónknak keményebbnek és támadóbbnak kell lennie és mindent el kell követnie, hogy ezen a téren fejlődjenek, de ügyeljünk arra is, hogy e törekvés közben értékek ne vesszenek el. Néhány szó a válogatásról A két tanulságos mérkőzésről m még csak annyit, hogy a válogatást a jövőben még gondosabban kell elvégezniök az erre illetékeseknek. A fiatal Kárpáti, valamint Fehér és Sólyom még nem érett az ilyen nagy feladatok megoldására. Véleményünk szerint Kárpátit itthon kellett volna szorítóbaállítani, a tapasztaltabb Bednait pedig Poznanban. A tehetséges, de még tapasztalatlan Fehér és Sólyom helyett pedig a nagy tudású lengyelek ellen nemzetközi téren tapasztaltabb versenyzőiket kellett volna beállítani. Például Horváth Tibort, Kerényit, vagy Szarkást. Váltósúlyban is akadt volna Hollósnál jobb versenyző. Például Sülömön, vagy Molnár II. Úgy véljük, ezek voltak a kettős magyar—lengyel ösktörvívó viadal legfőbb tanulságai. Ha az erőnlét terén fejlődünk, ha a támadásbíkét helyesen fejlesztjük tovább — és az ezen a két fontos téren nyert tapasztalatokat általánosítjuk — határozottan elősegítjük ökölvívásunk további javulását. Ökölvívó B-válogatottjaink erényei és hiányosságai Megbeszélés a magyar—lengyel B-válogatott ökölvívómérkőzés tapasztalatairól A magyar és a lengyel ökölvívócsapat vezetői, valamint Typhon német pontozóbíró a budapesti válogatott mérkőzés tapasztalatairól értékelő megbeszélést tartottak. A tapasztalatcsere bevezetőjeként Kreisz László dr., a társadalmi ökölvívószzövetség elnöke kiemelte ennek a tapasztalatcserének a nagy fontosságát a lengyel és a magyar ökölvívás további fejlődése szempontjaiból. J. Springer, a lengyel sportküldöttség vezetője megállapította, hogy a magyar B-válogatottban a nehezebb súlycsoport- fin indulóik lényegesen gyengébbek voltak, mint az alacsonyabb súlycsoportbeliek. " Természetesen örülünk budapesti győzelmünknek, de meg kell mondanom, hogy ellenfeleinktől általában többet vártunk — mondta Springer. — A magyar csapatban látott ökölvívók közül Fehér még nem éri el a válogatott színvonalat. Sólyom túlságosan nyitottan öklöz. Kéki és Kovács tehetséges, de nem eléggé kemény, nem eléggé erélyes. Komolya inkább csapkodott, mint öklözött. A magyar B-válogatott három biztos pontja Kisfalvi, Juhász és Dióslaki volt. Sikorski lengyel vezetőbíró hozzászólásában hangsúlyozta: a magyar ököl■ vívók technikailag képzettek, erőnlétük azonban nem kielégítő. Ezen azonban hamarabb lehet segíteni, mint a technikai és taktikai hiányosságon. Célgimnasztika, futás, kiegészítő sportágak és sportjátékok ülése segít ezen a fogyatékosságon. Siborski javasolta, hogy a népi demokráciák ökölvívó szakemberei a közeljövőben tartsanak megbeszélést az oktatás és nevelés, a versenyülés és a versenybíráskodás kérdéseiről. Tuphon német versenybíró felhívta a magyar szakemberek figyelmét arra, hogy ökölvívóik előkészítését gondosabban, alaposabban kell végezniük a jövőben. Ha a versenyzőket jobban előkészítik egy ilyen nagy nemzetközi mérkőzésre, akkor nem lehet olyan nagy különbség a két mérkőző csapat erőnléte között, mint most volt. úgy vette észre, hogy a magyar ökölvívók egyikemásika elbizakodottan lépett a kötelek közé és ez megbosszulta magát. Az ökölvívás küzdősport, ebben az első perctől az utolsóig teljes erővel kell küzdeni a győzelemért. Érdekes volt, amit Tuphon a náluk folyó ökölvívóversenyek párosításáról mondott. A Német Demokratikus Köztársaságban a légsúlyúak után a nehézsúlyúak, a harmatsúlyúak után a félnehézsúlyúak, a pehelysúlyúak után a középsúlyúak mérkőzése következik, így változatosabb és érdekesebb az ökölvívómérkőzés, mint a már megszokott sorrendben való megrendezéssel. Felszólalt még kért magyar versenybíró — Gesztődi és Menczer — is. Menczer Imre a pontozással kapcsolatos kérdésekről beszélt, GesztődiIlidó pedig a lengyel és a magyar ökölvívók néhány erényéről és hibájáról. Az igen eredményes tapasztalatcserét Schivallner Andrásnak, az OTSB nehézatlétikai osztálya vezetőjének a felszólalása zárta be. Kiemelte, hogy a megbeszélés igen hasznos volt, és alkalmas arra, hogy elősegítse a lengyel és a magyar ökölvívás további fejlődését. Csikorog a cigánykerék edzés nélkül Nagyon kellemetlen érzés volt. Már az első kísérletnél hangosan nevetett a közönség, mert a zsámolyugrásnál a zsámoly mellé dobbantott s úgy fejezte be a gyakorlatot, hogy szétterpesztett, végtagjaival inkább egyi földhözvágott békához hasonlított, mintsem egy „alapfokú tornászhoz”. — S még azt mondták, hogy semmi az egész, nem is kell gyakorolni — dünnyögte magában. A második kísérlet még az elsőnél is rosszabbul „sikerült”. Elemért csak az vigasztalta, hogy a csapat többi tagja is nagyon gyengén szerepelt a zsámolyon. Még valamenynyire a Hollósnak sikerült az átugrás, de az is csak 6 pontig vitte. Hát a kezdet nagyon gyengén ment, kellemetlen volt, hogy a nézők egy része és a többi versenyző közül is jónéhányan ilyen megjegyzéseket tett: — Milyen gyengén tornáznak a „selyemgyáriak” ... Mintha most tanulnák a gyakorlatokat. .. Nem értem, hogyan lehet ilyen felkészületlenül kiállni egy versenyre . .. Már a második szer előtt álltak a selyemgyáriak. A húzódzkodás következett. Elemér kezdte. — Ez aztán valóban nem lehet nehéz, hiszen négy évvel ezelőtt még súlylökőversenyen indultam, bírni fogom erővel — gondolta Elemér, s villámgyorsan megcsinálta az első két húzódzkodást. Még mosolygott is közben. — Hogy miért okoz ez egyeseknek nehézséget — gondolta, de nem ért gondolata végére, mert negyedik húzódzkodásnál már kissé nehéznek érezte a testét. — Talán elhíztam közben — tépelődött, mielőtt nekifohászkodott az ötödiknek. Az már csak félig sikerült... Lassan visszacsúszott. .. Négy pontig vitte. Izzadt, pirult szégyenében. — Ha most úgy hirtelenében megnyílna alattam a föld s könnyedén eltűnnék, az nem is lenne valami ostoba dolog . . . Vagy ha a telefonhoz hívnának, vagy valami fontos értekezletre . .. Eh, az nem is jó, hiszen már úgy sajog a lábam, hogy menni is nehezemre esne... Itt csak az a földmegnyílás segíthetne ... Tüükrben porig égek . . . föld azonban tovább forgott, ahelyett, hogy megnyílt volna s Elemér csapata már a nyújtó mel- x lett állott. Elemér reszketett, mint ♦ egy nyárfalevél. De még annak a * nyárfalevélnek is jobban ment a dél- ♦ ga, meg tudott kapaszkodni az 2 ágba. Elemér pedig nagyon ,,le- ♦ egyszerűsítette” a gyakorlatot. A 2 lefüggésből csinált, egy lepüffenést ♦ s most már azt sem tudta, hogy me- 2 lyik része fájt jobban. $ A talajtorna még hátra volt. Eb- Z mér már nem mert a többiek szefmébe nézni. ♦ Kovács Jóska oda is súgta neki: X — Az egész csapat nagyon gyen- 2 gén szerepel, de te egyedül lég- x alább tíz évre szégyenbe hoztad a ♦ sportkört. X Egy rosszul sikerült cigánykerék- ♦ bőr ismét a földre került. 2 — Hogy ebben mi a jó a cigá ♦ nyoknak — töprengett Elemér hasón fekve. ♦ A fejenállásnál úgy érezte, hogy ♦ a két térde a gyomrában van, köz- * vétlenül a reggeli vajaszsemle mellett, hogy a kéz szeme kiesett a ~ i szőnyegre és visszafelé néz rá. El - ► is gondolta, hogy nem lehet valami I ► szép látvány. ; * Egy hatalmas eséssel fejezte be a !. fejenállást is. Úgy érezte, hogy a fe- ;; jét a zsámoly szélébe vágta bele... › › 'Megdörzsölte a szemét s mikor job- \\ bán szemügyre vette a tárgyat, ak- akkor látta, hogy nem zsámoly az, \\ hanem éjjeliszekrény. Már ébrend volt. Bár fájt az ütés helye, boldo- * gan sóhajtott fel: — Csak álmodtam az egészet. * A felesége hangját hallotta a konyhából: ] —■ Elemér, fél hat! Ideje, hogy fel- kelj s elmenj az edzésre. Már vár - nak rád a fiúk. Ha mint volt sport- * ember elvállaltad az edzések vezető- « sét, akkor tegyél is eleget annak. Háromszor már úgyis hiányoztál. J S még hozzátette oktatóan: — Mit gondolsz, hogyan szerepelne a csapat, ha nem tartanátok edzést. « Elemér már talpon volt, gyorsan 4 öltözött. Helyeselt a feleségének. — Nekem mondod, még álmodni is rossz róla. Megtapogatta fejebúbján a daganatot s szinte hálás volt az éjjeli a szekrénynek. Maradt egy kis emlékes élete leggyengébb „versenyéről”. Rohant és elsőnek érkezett az edzésre. 4 Síelentett UszperM? Tippszelvényét vasárnap délelőtt 8 é 1212 óráig még megvásárolhatja, kitöltheti és leadhatja a sportfogadási osztály kirendeltségeinél. , V., Szent István-körút 27. VI., November 7-tér 4. VII. , Somogyi Béla-út I. VIII., József-körút 2. VIII., Rákóczi-út 73. VIII. , Üllői út 6. 2052 FEBRUÁR 3. VASÁRNAP ;fan:K9, Ill.: Jlenelek a szerkesztésig,htz ::||| ▲ Duna-cipőgyár sportolói is csatlakoztak a férfiruhagyáriak felhívásához A Vörös Lobogó Duna-cipőgyári SK sportélete komoly fejlődést mutat. Az 1951-es MHK-tervünket 103,5 százalékra teljesítettük, s különösen női kosárlabdacsapatunk, női kézilabdacsapatunk és férfi röplabdacsapatunk dolgozott kielégítően az elmúlt esztendőben. Sportolóink a termelő munkából is leicesen veszik ki a részüket. Abban, hogy gyárunk 105,3 százalékra teljesítette 1961-es termelési tervét, nagy része van sportolóink odaadó munkájának is. Amikor sportkörünk tagjai tudomást szereztek a Férfi ruhagyár nagyjelentőségű felhívásáról, a gyár és a sportkör vezetőségéhez egymásután érkeztek a bejelentések arról, hogy a sportolóink is csatlakozni akarnak a felhíváshoz. Pénteken sportköri napot tartottunk, s azon bejelentették sportolóink vállalását. Rákosi elvtárs 00. születésnapjáig, március 9-ig a mi gyárunkban sem lesz olyan sportoló, aki 100 százalékon ahol termel. 140 sportoló vett részt ezen a lelkes, ünnepi hangulatban lefolyt sportköri napon, s arra a gyár sztahanovistáit is meghívtuk. A sportkör elnöke bejelentette azt is, hogy sportolóink csatlakoznak a „10-ierces** -mozgalomhoz, hogy jól előkészíthessék a munkájukat. Komoly, egyéni felajánlások is történtek. Pajzs István labdarúgó, sztahanovista-szabász nemcsak társai megsegítését vállalta, hanem azt is, hogy március 9-ig 7000 forint értékű anyagmegtakarítást ér el munkájában és hogy ezévi tervét augusztus 20 ig befejezi. Legfiatalabb sztahanovistánk: Debreceni Sándor, 17 éves szabász, az üzemi csapat egyik labdarúgója bejelentette, hogy március 9-ig 99 százalékra emeli munkája minőségét és 2000 forint értékű anyagot takarít meg. Debreceni még kijelentette: „Nemcsak azt vállaljuk, hogy üzemünkben nem lesz olyan sportoló, aki 100 százalékon alul termel március 9-ig, hanem azt is, hogy sportolóink valamennyien kilszárnyalják a 100 százalékos teljesítést.“ Általános vélemény az, hogy sportolóink lelkes, lendületes munkája segítséget nyújt ahhoz, hogy gyárunk elnyerje az élüzem címet. Gréczl János, a Duna-cipőgyári SK elnöke. Lehet-e egyszerűbb rendszer szerint pontozni a műkorcsolyázásban? A korcsolyázóbajnokságok után „Mire jó a helyezési szám?** — címmel cikk jelent meg a Népsportban. A cikk helyesen világít rá arra a tájékozatlanságra, amely a műkorcsolyázó-verseny pontozásával és az eredmény kiszámításával kapcsolatban, sajnos, még versenyzőink körében is fennáll. Ennek talán az a főoka, hogy 1919 óta versenyszabály nem jelent meg, így, egy-két „öreg rókától” eltekintve nem is igen ismerhetik a szabályokat Bár a közeljövőben az új versenyszabály megjelenik, röviden ismertetném az eredmény kiszámításának a módját. Az eredményt az egyes pontozóknál elért sorrend (helyezés) alapján állapítják meg, az egyes pontozóknál elért sorrendet viszont a pontok alapján határozzák meg. Ebből következik, hogy — ha a pontozást nézzük — nem az a lényeg, hogy ugyanannak a futónak melyik pontozó adja a legtöbb pontot, hanem az, hogy egy-egy pontozónál melyik futó kapja a legjobb helyezést. Legyünk egy példat. Az 1-es számú pontozó az egyik futónak 5.5 pontot ad, ez egyben a legmagasabb értékelés. A 2-es számú pontozó viszont „csak” 4.8 pontot ad ,és ezzel a legalacsonyabbra értékeli az öt pontozó közül a futó teljesítményét. Ne higyjük azonban, hogy a 2-es számú pontozó okvetlenül lepontozta ezt a versenyzőt, mert ha tovább visszük a példát, akkor látjuk, hogy a következő futó az 1 es számú pontozónál 5.3-at, a 2-esnél pedig 4.6-ot kap. Ebben az esetben mindkét pontozó az előbbivel azonos felfogásban pontozott. Ha viszont a 2 es pontozó 4.9 et ad a második versenyző gyakorlatára, akkor nála — bár a 4.9 jóval alacsonyabb értékelés, mint az 5.3 — a második versenyző viszonylag jobb értékelést kapott, mint az 1-es pontozónál. Most pedig térjünk át a helyezési számokra. Az egyes gyakorlatokra adott pontokat pontozónként összeadjuk, minden versenyzőnél, külön-külön. Az egyes pontozóknál az lesz az első, akinek az illető pontozó a legtöbb pontot adta. A második lesz az, akinek az első kivételével a legtöbb pontszáma van és így tovább. A versenyt az nyeri, akit a pontozók többsége (ötből három, háromból kettő) az első helyre helyezett, vagyis, akit a pontozók többsége a legjobbnak tartott. Olyan esetben, amikor valakit ötből három pontozó első helyre tesz, akkor a másik két pontozó akár a 7., vagy 8. helyre is helyezheti, a versenyt mindenképpen megnyeri. Ez a többségi elv tehát azt biztosítja, hogy ha netalán az egyik pontozó szakszerűtlenül, vagy elfogultan pontozna, az elsőt utolsónak, az utolsót elsőnek helyezné is, az eredményt nem tudja befolyásolni. Ebből kiderül, hogy ha az egyik versenyzőt az egyik pontozó az utolsó helyre pontozza is, még nem csökkennek az esélyei, mint ahogyan a cikkben az egyik néző állította, mert ha a pontozók többsége elsőnek pontozna, első is lesz. Előfordul az is, hogy egyik versenyző sem lesz a pontozók többségénél első. Ilyenkor van szerepe a helyezési számnak. Az egyes pontozóktól kapott helezések számát ilyenkor összeadják és a*, az első, akinek a legkisebb a helyezési száma, feltéve, hogy az utána következő versenyzőt a bírák többségénél megelőzte. Szerepel még az eredmények kiszámításánál a sokszorozó szám is. Ezt elég nehéz megmagyarázni. A pontozók minden esp-es kötelező gyakorlatra, továbbá a szabadkorcsolyázásnál külön a tartalomra és külön a kivitelre 0—6 ponttal pontoznak. Ha tehát egy versenyen hat kötelező gyakorlatot futnak a részvevők, akkor a legjobb esetben 36 pontot lehet elérni a kötelező gyakorlatokkal, szemben a szabadon választott gyakorlattal, amelyért mindössze 112 pontot kaphat a Versenyző. Igaziságos lennie,hogy az annyi találékonyságot, képzelőerőt, gyakorlást kívánó szabad korcsolyázásban ne lehessen legalább annyi pontot elérni, mint a kötelező gyakorlatokban? Nyilván nem. Ezért alkalmazzák a sokszorozó számot, amellyel megszorozzák a szabadgyakorlatra kapott pontokat és így biztosítják a verseny két része közötti „egyensúlyt” az értékelésnél. Kiszámították, hogy akkor kaphatunk igazságos képet a teljesítményekről, ha a szabadon választott gyakorlatokért kaipott, pontok számát 1.3 tizeddel megszorozzuk. Az 1.3 tizedes szorzószám tehát a gyakorlatban azt jelenti, hogy aki a szabadgyakorlatára 1 ponttal többet kap egy bírótól, mint a másik, az az eredmény kiszámításánál 1.3 tizeddel kap több pontot, vagyis a kötelező gyakorlatok 1.3 tizedes lemaradását tudja behozni 1 ponttal. Van aztán olyan verseny is, amelyen lő a szorzószám, ott egytized pont előny a szabadkorcsolyázásban, egy pontot jelent a végeredményben. Szó van a cikkben a pontozásnak a tornáéhoz hasonló leegyszerűsítéséről is. Ehhez annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy az egyszerűbb pontozási rendszer kétségtelenül meggyorsítaná az eredmény kiszámítását, mégsem alkalmazható teljesen a korcsolyázásra. Állandóan történnek kísérletek az egyszerűsítésre, de eddig az egyszerűsítés mindig az eredmény helyességének rovására ment. Addig pedig, amíg legalább olyan helyes eredményt nem tudunk kihozni egy egyszerűsített pontozási rendszerrel, mint a mostanival, úgy vélem, helyesebb a nemzetközi szövetség rendszerénél maradni, ahogy ezt a szabályok előírják, már csak azért is, mert a nemzetközi találkozókon eszerint a rendszer szerint pontoznak. Tortáik Elemér, az országos társadalmi korcsolyaszövetség oktatási és módszertani bizottságának elnöke. Sokszoros bai nők link, Torták Elemér leveléhez van néhány hozzáfűzni válunk. Elsősorban az, hogy a versenyzők nemcsak azért nincsenek tisztában a pontozás rendszerével, mivel 1939 óta nem jelent meg szabálykönyv, hanem azért is, mert az túlságosan bonyolult. Egy sportág népszerűsítéséihez feltétlenül hozzátartozik az is, hogy a sportág versenyeinek eredményei minél hamarabb és miinél egyszerűbb, érthetőbb módon jussanak nyilvánosságra. A mű korcsolyázna pontozásos sport, éppen ezért rendkívül fontos, hogy minél egyszerűbb és minél igazságosabb pontozási rendszer szerint bírálják el a versenyzők teljesítményét. A műkorcsolyázás pontozási rendszere — amelynek a fenti levél csak főbb irányelveit ismerteti — rendkívül bonyolult, egyetlen néző sem képes arra, hogy verseny közben kiszámítsa a verseny állását, vagy utána a végeredményt, hiszen ahhoz valóságos irodai munkát kellene végeznie, a lelátón állva. Ennek a rendszernek a bonyolultságét egyébként mindennél beszédesebben zonyítják azok az egyszerűsítési kísérletek, amelyekről Tervnk Elemér levele végén beszél. Ilyen kísérlet volt Finnországban és még sok más országban is. Maguk a műkorcsolyázók is látják tehát, mennyire nehézkes ez a rendszer és hibának tartjuk, hogy néhány sikertelen kísérlet után föladják az egyszerűsítés gondolatát. A bonyolult pontozási rendszer létjogosultságát általában azzal támasztják alá, hogy ez a rendszer közelíti meg a legjobban az igazságot, ebben a rendszerben a legnehezebb „lepontozni"*, vagy „f elpontozni"* valakit. Ez a rendszer tehát jól védekezik az elfogult pontozókkal szemben, felesleges rajta változtatni. Szerintünk helytelen abból az elvből kiindulni, hogy vigyázni kell, mert vannak elfogult bírák, elfogult pontozók is. Sokkal helyesebb és új alapokra helyezett sportmozgalmunk szelleméhez sokkal méltóbb, ha abból indulunk ki, hogy nincsenek elfogult bírák, elfogult pontozók, és ha mégis akadnak, akkor más eszközöket keresünk, más módon járunk el velük szemben. Meg kell jegyeznünk egyébként hogy ez a rendszer sem véd teljesen a pontozói elfogultság ellen. Tény ugyan, hogy ha öt pontozó közül kettő lepontoz egy versenyzőt, akkor az illető még győzhet, mert: a pontozóik többsége igazságos marad. Mi történik azonban akkor, ha a pontozók többsége folyamodik a le-, vagy felpontozás sportszerűtlen eszközéhez? Három elfogult pontozó ellen , már ez a rendszer sem nyújt védelmet, pedig a nemzetközi versenyeken, EB-ken, VB-ken sokszor tapasztalhatjuk, hogy a nyugati pontozók véd- és dacszövetséget, klikkeket alakítanak. Ilyen esetben nem segít ez a rendszer sem. Úgy véljük, mégsem ártana, ha a korcsolyázó szakemberek összeülnének a tornászokkal tapasztalatcserére. Biztosan találnának életrevaló megoldást és az ilyen megoldást nyugodtan lehetne javasolni elfogadásra a nemzetközi szövetségben is. Lehet, hogy a nemzetközi szövetség leszavazná a javaslatot, ez azonban nem változtatna azon a tényen, hogy a magyar műkorcsolyázó szakemberek ezen a területen is a fejlődés ügyét szolgálták. Melyiknek a sikere volt nagyobb ? ökölvívédőik nagyszerűen szerepeltek Poznanban. Nem mindég Viksik öklözött ugyan a legjobb formájában, de a csapat minden tagja teljes erővel, nagy odaadással küzdött. A védő gázolt ökölvívómérkőzés utáni napon, hétfőn szerepelt a poznani operában néphadseregünk ének- és táncegyüttese. A délutáni előadáson ökölvívóink is ott voltak és a lengyel közönséggel együtt lelkesen ünnepelték honvéd művészeinket. Meg is érdemelték. Remek számokat adtak elő — nagyszerűen. Az előadás után a szállóban az ökölvívók lelkesen gratuláltak honvédeinknek, azok pedig az ökölvívóknak. Mindegyik fél azt állította, hogy a másik szereplése felülmúlta az övét. Állapítsuk mi meg: mindkét szereplés kiváló volt. Mindkét együttes méltóan képviselte népköztársaságunk kultúráját. Mindennemű sportcipő javítását és generáljavítását vállalja Sportkészüli Szövetkezet tlp. IX. Tűzoltó u. S.