Népsport, 1955. január (11. évfolyam, 1-23. szám)

1955-01-01 / 1. szám

NewSport A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA MELLETT MŰKÖDÖ ORSZÁGOS TESTNEVELÉSI ÉS SPORTBIZOTTSÁG LAPJA SZOMBAT, 1955 JANUÁR 1______★ Ára: 60 fillér______________XI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Számadás és tervezés Véget ért az 1954-es év, a n®" A gyár sport egyik legsiker"esebb esztendeje. Az utóbbi évek során kivívott sportbeli tekintélyünket tovább erősítettük sportolónk győzelmeivel, csúcsaival, a magyar versenyzők világszerte elismert sportszerű magatartásává. Előfordultak tisztán balsikerek is az év folyamán — a sportban mindig számolni kell a balsiker lehetőségével is — ,e általánosságban elmondhatok, hogy igen sikeres évet zár dicst a magyar sport, Me at igen értékes sikerek. A sport sokmillió embert érdekel világszerte. Aki pedig figyelemmel kísérte a nagy sportesemények alakulását 1954-ben, annak feltétlenül fel kellett figyelnie a Magyar Népköztársaság sportolóinak eredményeire. A legjobb értelemben vett hírverése volt tehát a magyar sport sok győzelme hazánk, népi demokratikus rendünk erejének, életrevalóságának, a magyar ifjúság szép, napsugaras életének. Túlzás volna pusztán a sporton keresztül lemérni valamely ország kulturális színvonalát, de annyi bizonyos, hogy kulturálisan elmaradt országokban a testkultúra, a sport is alacsony színvonalon áll. Ennek megfelelően a testkultúra általános és magas fejlettsége a szellemi kultúra meglehetősen magas színvonalát feltételezi, így tehát sportolóink sikerei, győzelmei jó fényt vetnek hazánk kulturális fejlettségére is. A Magyar Népköztársaság nevét előnyösen ismerték meg az év folyamábam liiók és milliók. Ez nem csesc' vs ,rij,jen—sí.'. !V-u sportolóink érdeme. Hogy csak néhány számadatot említsünk sportolóink győzelmi sorozatából: magyar sportolók az év folyamán rendezett világbajnokságok során 14 első, 13 második, 15 harmadik helyezést, az Európa-bajnokságokon 13 első, 6 második, 3 harmadik helyezést szereztek. A magyar atléták 5 világ- és 3 Európa-csúcsot, az úszók 7 világcsúcsot állítottak fel. A legnépszerűbb sportágban, a labdarúgásban Magyarország nevét az egész világ visszhangozta. Az elfogultságukról hírhedt nyugatnémetországi vezetőkön kívül aligha akad labdarúgó-szakember az egész világon, aki el ne ismerné, hogy jelenleg a magyar labdarúgás áll világviszonylatban az élen, aligha van olyan szakértő, aki ne a magyar válogatottat tartaná a világ legjobbjának. Nem változtat ezen a világbajnokság döntőjében a nyugatnémet csapattól elszenvedett vereségünk sem, hiszen ugyanezen a világbajnokságon Nyugat-Németország csapatát már egyszer valósággal tönkrevertük. A magyar labdarúgó-válogatott 1954-ben megsemmisítő gólarányú győzelmet aratott az angolok ellen, legyőzte többek között a brazilok és az Uruguayiak világbajnokjelölt csapatát, kétszer is diadalmaskodott az „örök ellenfél”, a nagy játékerejű osztrákok ellen, biztosan és fölényesen győzött az egyiptomi, a dél-koreai, a román, a csehszlovák, a svájci és a svájci válogatott ellen. A világbajnoki döntőben szenvedett vereségen kívül mindössze a Szovjetunió kitűnő válogatottja elleni moszkvai mérkőzést nem sikerült megnyernie válogatott csapatunknak. Jelentős sikereket értek el Úülföldön szerepelt sportköri csapataik is. Világraszóló meglepetés okoztak egy fiatal sportágunk ifjúversenyzői, a magyar kajakozók és kenusok akik az 1954. évi világbajnokság során 6 világbajnoki címet, 5—5 második és harmadik helyezést szereztek. Az ő sikerük is amellett tanúskodik, hogy a magyar sportmozgalortnak még további tartalékai is vannak és számíthatunk arra, hogy szorgálnas munkával az eddig elhanyagolt vagy kevesebb sikerrel űzött sportágakban is érhetünk el nagy sikereket. Örvendetes jelenség, hogy az év során Budapesten rendezett egyetlen világbajnokság, az öttusázóké jelentős magyar skert hozott, öttusázóink megvédték a helsinki olimpián meglepetésszerűen kivívott világelsőségüket a csapatban, és egyéniben is szereztek egy értékes harmadik helyezést. Ha az előkészületek során meg nem sérül az előző évi világbajnok, Benedek Gábor, az egyéni versenyben valószínűleg ennél is jobb eredményt érhettünk volna el Vívóink alaposan elkényeztették a magyar sportközvéleményt, így igazán nem számított meglepetésnek a magyar vívók 1954-ben szerzett 3 világbajnoksága, 2 második és 2 harmadik helyezése. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, mintha tudnók értékelni eddigi legsiklásebb sportágunk versenyzőinek évről évre bekövetkező pompás győzelmeit és ez évben is megmutatkozott fejlődését. Egész sereg sportág Európa-bajnoki küzdelmein vettünk részt a most befejeződött évben. Valamenynyi közül a legnagyobb sikert — és vele együtt a magyar sport eddigi egyik legnagyobb sikerét — úszóink és vízilabdázóink aratták. Az 1954. évi úszó és vízilabda Európa-bajnokságon szerzett 9 első, 6 második és 3 harmadik helyezésünk arról tanúskodik, hogy úszósportunk Európában messze a legelső helyen áll. Különösen örvendetes tény, hogy az olimpia óta már nemcsak úszónőink, hanem úszóink is egyre-másra érik el a kiváló eredményeket. A magyar sportolók büszkék atlétáink 1954. évi eredményeire is. A legutóbbi Európa-bajnokságon 4 számban avattak magyar bajnokot, 1 második és 4 harmadik helyezés is mutatta a magyar atlétika erejét. Szép számmal vannak már olyan atlétáink, akiket eredményeik alapján a világ legjobbjai között emlek .vl'.gyA. V-1 ■■■', nemcsak Csermákról vagy Fezessyről híres, hanem a világ szakemberei jól ismerik Szentgáli, Rozsnyói, Kovács, Iharos, Homonnay, Neszmélyi, Kazi nevét is — hogy csak a legismertebbek közül említsünk meg néhányat. Még így, az eredmények vázlatos felsorolása révén is megmutatkozik a magyar sport hatalmas ereje. Sok szép és örvendetes sikert értünk el a legutóbbi évben is. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy máris mindennel elégedettek lehetünk. A minőségi sport nagy eredményei sem feledtethetik el velünk egyes sportágaink elmaradottságát. A legnépszerűbb sportágakban aratott sikerek nemcsak arra köteleznek bennünket, hogy ezekben a sportágakban tartsuk a színvonalat, hanem arra is, hogy fejlesszük az egyéb sportágakat is a magyar sport kiérdemelt világhírnevéhez méltó magasságba. Nem nyugodhatunk bele például valaha nagy sikereket elért sportlövészetünk sorozatos vereségeibe a nemzetközi versenyeken. Nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy ne legyen európai viszonylatban számottevő teniszezőnk, súlyemelőnk, evezősünk, férfi tornászunk, gyorskorcsolyázónk, síelőnk. Kézilabda- és jégkoringsportunk a múltban már ért el bizonyos sikereket. Itt az ideje, hogy ismét számoljon velünk Európa ezekben a sportágakban is. Nem teljesen megnyugtató a helyzet a sikeres sportágak mindegyikében sem, így például kívánatos lenne női atlétikánk gyorsabb fejlődése, a kötött úszásnemekben több tehetség felhozása . S itt kapcsolódik igen szorosan a minőségi sport kérdése a tömegsportéhoz. Bár a sport és a testnevelés tömegesítése tekintetében kétségbevonhatatlan eredményeket értünk el a felszabadulás után, tömegsportunk fejlődése elmaradt a minőségi sport fejlődése mögött. Nem igaz az, hogy nem rendelkezünk elegendő erővel a minőségi és a tömegsport egyidejű fejlesztéséhez. Szabad sportmozgalmunk tíz esztendeje bebizonyította, hogy ilyen feladatok megoldásához megvan az erő, a képesség és az akarat is. A magyar nép szereti a sportot, ezt nem kell különösebben bizonygatni. A sportvezetés feladata azonban, hogy a sportot kedvelt látványosságból kedvelt időtöltéssé tegye a nép milliós tömegei számára. Ez pedig nemcsak a legfelső sportvezetés problémája, hanem sokkal inkább a tömegekkel közvetlenül érintkező sportköri vezetésé. Sportmozgalmunk tömegalapja jelenleg — és nyilván még hosszú ideig — az üzemeken nyugszik, önáltatás lenne azonban azt állítani, hogy az üzemi sport körül minden rendben van. Szakszervezeti sportegyesületeink sokkal többet törődtek a minőségi sporttal — persze ez is igen fontos feladat — mint a dolgozó tömegek rendszeres sportolásának biztosításával. Így történhetett meg azután, hogy jelentős nagyüzemeink némelyikében elenyészően csekély a rendszeresen sportoló dolgozók száma. Nem is csoda, hogy ezekben a nagyüzemekben a minőségi sport sem áll valami jól. A tömegsport szempontjából ennél is lényegesen fontosabb kérdés a falu sportjának kérdése. Az ország lakosságának többsége falun lakik, ennek ellenére a rendszeresen sportolóknak csak néhány százaléka kerül ki faluról. Bár a múlttal szemben a falu sportjában is van javulás, hiszen például 1954-ben mintegy 60—70 ezer falusi fiatal vett részt a falusi sportolók szpartakiádjának küzdelmeiben, a helyzet egyáltalán nem kielégítő. Semmi okunk sincs elégedettségre akkor, amikor még ma is csak az ország községeinek kétharmadában beszélhetünk rendszeres sportéletről, s a sport a falusi sportkörök jelentős részében is csak egykét sportágat jelent. Nem lehetünk elégedettek akkor, amikor tudott dolog, hogy a nők sportjának még ma is milyen nagy ellenzéke van falun. A párt is a kormány politikájának pontjai mezőgazdaság korszerűsítése, erősítése, támogatása. Ebből az egész ország számára döntő jelentőségű munkából a sport és a testnevelés szervezőinek, egész sportmozgalmunk résztvevőinek is ki kell venniük a maguk részét. Feltétlen szükség van a sporthatóságok és a társadalmi aktívák, a szakszervezetek és a DISz szoros együttműködésére, hogy a sportot valóban a falusi fiatalság mindennapi örömévé tegyük, hogy a kommunista nevelésnek ezt a kitűnő eszközét eredményesen alkalmazhassuk falun is. Különösen nagy szerep vár a DISz-re a falusi sportmunka javításában. Az ifjúsági szövetség munkájában jelentős részt foglal el a sport, így a falu sportjának szervezése sem lehet ismeretlen és kipróbálatlan munkaterület a DISz számára. Mindenesetre a falusi sportmunka sok kérdésének megoldása vár éppen a DISz-re. Gondoljunk például a sportolók öntevékenységére. A falusi élet feltételeiből következik, hogy a fiatalok rendszeres sportolása elképzelhetetlen fejlett öntevékenység nélkül. Sokszor van szükség a fiatalok társadalmi munkájára a sportlétesítmények építésében, esetleg a szükséges felszerelések elkészítésében is. Nyilvánvaló, hogy erre éppen a DISz tudja leghatásosabban lelkesíteni a fiatalokat. DISz-nek azonban nemcsak szervező szerepe van a sportban. A sportolók nagy többsége a fiatal korosztályokhoz tartozik. A sportolók nevelése tehát fontos része ifjúságunk egésze nevelésének. Feltétlenül szükséges például, hogy a DISz nevelőmunkát fejtsen ki a fiatal sportolók között az állami vagyonnak számító sportfelszerelésekkel való gondosabb bánásmód elérésére. Fiataljaink jórészt készen kapták a népi demokrácia vívmányait és így bizonyos fokig érthető is, hogy sokmindent nem tudnak értéke szerint megbecsülni belőlük. Széleskörű és hatékony nevelőmunkára van szükség, hogy a fiatalok megértsék: az állam vagyonát úgy sem szabad elherdálni, hogy a versenyre vagy edzésre használt mézeket azon szennyesen, sárosan eldobálják és nem törődnek, a sportkör felszerelésével. Ezek azonban csak kisebb kérdések a sportolók nevelésében. A DISz sokat tehet általában a sportolók nevelése ügyében. Elsősorban az volna fontos, hogy a DISz befolyása kiterjedjen a megfelelő korú sportolók tömegeire. Jelenleg ilyen szempontból nem kielégítő a helyzet. A minőségi sportolók jelentős része nem tagja a DISz-nek, vagy ha az is, nem végez tevékeny munkát az ifjúsági szervezetben. El kell érni, hogy sportolóink túlnyomó többsége tagja legyen a párt ifjúsági szervezetének, s ennek megfelelően a DISz-nek közvetlen nevelőmunkát kell kifejtenie a sportolók között. Sportolóink nevelésében egyébként is feltétlenül erősítenünk kell. Különösen a fegyelem kérdésében vannak még jelentős hibák. Igaza volt Makarenkónak, a nagy szovjet nevelőnek, aki megállapította, hogy az igazi fegyelem nem eszköze, hanem eredménye a nevelésnek. El kell érnünk, hogy maguk a sportolók fegyelmezzék meg sportszerűtlenül viselkedő társukat, olyan légkört kell kialakítani a sportolók között, amelyben szégyen a sportszerűtlenség, a versenytárs bántalmazása, a játékvezető, a versenybíró iránti tiszteletlenség. Sokat tehetnek a sportszellem javításáért az edzők, a sportvezetők. Példájukkal és ráhatásukkal ők formálják a sportolónak nemcsak sportbeli képességeit, hanem jellemét is. Feltétlenül szükséges, hogy elsősorban az edzők és a vezetők mutassanak állandó példát a sportszerűségből és ők ne tűrjék el sportolójuktól a fegyelmezetlenség, a sportszerűtlenség legcsekélyebb megnyilvánulását sem. Ugyancsak elsősorban az edzők és a vezetők formálják a sportolónak a munkához, a tanuláshoz, a kötelezettségekhez való viszonyát. Ha az edző, a sportvezető teljes, egészséges szellemű embert akar faragni a rábízott fiatal sportolóból, feltétlenül szükséges, hogy kialakítsa benne a munka szeretetét, a kötelességtudást. Mi azt akarjuk, hogy sportolóink emberi magatartás, szorgalom, kulturáltság és modor dolgában is példaként állhassanak az ifjúság előtt, amely sportbeli eredményeik alapján kétségkívül föltekint rájuk. A sportversenyek sportszerű hangulatának, légkörének kialakulása azonban nemzőktől függ. Fél kell a sportesemek magatartásával is, figyelhető, hogy mék létszámú közönség köztilag elenyésző azok számai, goskodással, sportszerűtlen másokkal igyekeznek botrányt okozni. Ez arra mutat, hogy mind szélesebb körökbe hatol be a sportkultúra, hiszen nyilvánval, hogy legtöbbnyire az illető sporág szabályainak nemismeretéből erednek a nézőtéri botrányokozók kifakadásai. Az a sportkör tehát, amely kényes közönségének jó hítnevére is — és kívánatos volna, hogy minden sportkör kétíves legyen rá — az egész magyar sport javára is cselekszik akkor, ha közönségénél széleskörű sportbeli szakismereteket ad, s ezen kívül felhasználja a propaganda kipróbált eszközeit a közönség nevelésre. Nem árt azonban újra hangsúlyozni, hogy a közönség nevelésének sarkalatos feltétele továbbra is maguknak a sportolóknak a pályán való viselkedése. Nagysikerű év fejeződött be és eseményekkel teli év következik. A magyar sport 1954-ben jó hírverést csinált világszerte hazánknak, az egész béketábornak. Ha azt akarjuk, hogy 1955-ben is az egész világon elismeréssel beszéljenek a magyar sportról, ha azt akarjuk, hogy a sport népünk még nagyobb tömegeinek legyen egészséges, erőt és szívósságot adó, kedvelt foglalatossága, ha azt akarjuk, hogy a magyar testnevelőd és sportmozgalom az új esztendőben eddig még soha nem látott fejlődést érjen el, akkor össze kell fognia a magyar sport minden munkásának — sportolónak, edzőnek, vezetőnek, társadalmi aktívának és szurkolónak — hogy együttesen, közös erőfeszítéssel fejlesszük tovább sportunk eredményeit, küszöböljük ki a még meglévő hibákat. Ezeknek a gondolatoknak a jegyeiben kívánunk boldog, sikeres új esztendőt a magyar sport milliós táborának. " Qjúldőcs új évet! A Sztálinvárosi Vasas és a Szegedi Haladás esett ki a labdarúgó NB 1-ből Bp. Honvéd—Diósgyőri Vasas 6:1 (3:0) Diósgyőr, 15 000 néző. Vezette: Major II (Kaposi, Nagy T.). Bp. Honvéd: Faragó — Rákóczi, Lóránt, Kovács — Bozsik, Bányai — Machos, Kocsis, Tichy, Puskás, Czibor. Edző: Kalmár Jenő. Diósgyőr: Károlyi — Dudás, Kakuszi, Kékesi — Peller, Pesti — Nagy, Dobó, Szigeti, Gondos, Bakó. Edző: Jávor Pál. Góllövő: Kocsis, Puskás, Puskás, Kocsis, Gondos, Kocsis, Kocsis. Szögletarány: 7:6 (4:2) a Bp. Honvéd javára. Diósgyőrött nemcsak a csapat készült fokozott igyekezettel a mérkőzésre, hanem a vezetőség és a közönség is. A mérkőzés előtt röpcéduláikat osztogattak a közönség között. A röpcédulákon többek között ez állt: „Tekintsük a mérkőzést 22 ember sportszerű küzdelmének, és ilyen szellemben buzdítsuk csapatunkat. Ezzel is igazoljuk, hogy méltók vagyunk a vidék legjobb csapatának címére. Hajrá, Vasas!’* A sportszerűség körül nem is volt hiba sem ajátéktéren, sem a nézőtéren, a hazai csapatnak azonban játékával nem sikerült valóra váltania a lelkes közönség reményeit, mert ezúttal a bajnokjelölt fővárosi együttes már régen látott remek teljesítménnyel rukkolt ki. Havas pályán, kissé borús időben kezdődött a mérkőzés. Közepes iramú játék folyt az első percekben A Honvéd mindjárt magához ragadta a kezdeményezést. A vendégcsapat pontos leadásokra épített csatárjátékával jelentős fölényt harcolt ki, de támadóit a lelkes diósgyőri védők egyelőre még meg tudták akadályozni a góllövésben. A diósgyőriek szórványos ellentámadásai a csatársor baloldalán futottak. Az első jelentős esemény Puskás fölént aVSC-Velus-ioczi kineszethető. Rövid időn belül Machos és Puskás távoli, s Tichy közeli lövését hárította jó érzékkel Károlyi. Az első negyedóra elteltével fokozódott a Honvéd fölénye. A 17. percben Machos tiszta helyzetből kapu mellé lőtt. A 18. percben góllá ért a vendégcsapat nyomása. Puskás pontosan adott a 16-oson belül tartózkodó Kocsishoz, az összekötő kapura húzott, kicselezte a kétségbeesetten kifutó Károlyit is, és az ötösről félmagasan a kapu jobb oldalába lőtte a labdát. 1:0 a Bp. Honvéd javára. Mind nyomasztóbb lett a bajnokjelölt fölénye. A fedezetek jobbnál-jobb labdákat adtak előre, a csatárok pedig formás támadásokkal közelítették meg a hazai csapat kapuját. A 21. percben Czibor beadását Puskás éppen azon a helyen kapta, ahol az első gól előtt Kocsis állt. Puskás jól tette maga elé a labdát, aztán 8 méterről félmagasan lőtte a kapu bal oldalába. 2:0. A diósgyőriek ritkán jutottak át a félvonalot, ilyenkor azonban jó helyzeteket alakítottak ki az előrehúzódott Honvéd-védelem mellett. A 25. percben például Szigeti jó helyzetből — már Faragó is verve volt — alig lőtte kapu mellé a labdát. Rögtön utána viszont Kocsis 2 lépésről a földön fekvő Károlyi kezébe lőtt. A 31. percben Bakó kitörése okozott izgalmat, a szélső azonban kapu mellé durrantott. A diósgyőri csatárok szépen adogattak a játéknak ebben a szakaszában, díe lövéshez már nemigen jutottak. A 38. percben Czibor az alapvonal közeléből beadott. Puskás a jobbösszekötő helyén kapta a labdát a 16-os sarkán, néhány lépést tett vele, éles szögből lőtt. A labda a vetődő Károlyiról ismét Puskás elé pattant és öt lépésről a jobb felső sarokba bombázott. 3:0. A félidő utolsó perceiben Gondos két veszélyes lövését hárította remekül Faragó. Szünet után sem sokat, változott a játék képe. A Honvéd e£vre másra vezette veszélyes támadásait, főként Puskás volt szinte ellenállhatatlan. Az 52. percben Puskás lövése után a labda Kékesi és Kakuszi között pattogott, Kocsis beugrott és az ötös balsarkáról félmagasan a jobbsarokba lőtt. 4:0. A vendégcsapat ettől kezdve mintha megelégelte volna a pótlövést, szemrr.zl- láthatólag lefékezed, s a Diósgyőr egyre Dudás egész/fej előre, balra fi alá tartó vészvárosán védte lúi előre vetődi 65. percben (* ívelt labdái*?rta el a játéktérről nagy érövezönség nagy ♦’ a Honvéd (Foly)