Népsport, 1955. november (11. évfolyam, 216-235. szám)
1955-11-01 / 216. szám
A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA MELLETT MŰKÖDŐ ORSZÁGOS TESTNEVELÉSI ÉS SPORTBIZOTTSÁG LAPJA KEDD, 1955. NOVEMBER 1 * Ára 60 fillér * XI. ÉVFOLYAM, 216. SZÁM A Sportakadémia sikeréért Néhány nap még és ismét megindulnak, az előadások a Sportakadémián, november 9-én a fővárosban, majd később fokozatosan a nagyobb vidéki városokban. Budapesten immár- az egyes tagozatok előadás-sorozatának harmadik része kezdődik, vidéken pedig a második. A Sportakadémia eddigi működésében vannak örvendetes és kevésbé örvendetes tapasztalatok, örvendetes például, hogy általában sok volt a jelentkező és nem egyszer a termek szűknek bizonyultak a hallgatók befogadására. Kevésbé örvendetes, hogy az érdeklődés részben csak látszólagos volt. Hibának tekintendő, hogy elsősorban azok, akik számára a Sportakadémia előadásait rendezték (sportvezetők, edzők, társadalmi szakemberek), viszonylag közömbösséget tanúsítottak. Az akadémia hallgatóságának mintegy háromnegyed része a szurkolók közül került ki. Hangsúlyozzuk: a szurkolók nem várt nagy érdeklődését egyáltalán nem tekintjük hibának, de nem természetes egyes sportvezetők és edzők közömbössége. Talán ők azon az állásponton vannak, hogy már nincs semmi tanulnivalójuk? Az ilyen felfogás bizony nem vezet a fejlődéshez. A hallgatók nagy része dicséretes érdeklődéssel hallgatta végig a kitűnő előadók magas színvonalú előadásait és utánuk élénken részt vett a hozzászólásokban, a termékeny vitákban, a jelentkezettek egy része azonban — mint a hajdani úgynevezett „mezei jogász" — csak arra törekedett, hogy az igazolványt megszerezze. Egyesek, ha netán végig is hallgatták az előadássorozatot,a vitákban nem vettekrészt. Gyakoriak voltak a késések, a korai távozások. Igaz ugyan az is, hogy nem egy esetben az előadó túlságosan hosszúra méretezte előadását s ez akadályozta a hozzászólások kialakulását. A jövőben — amint értesültünk — ezen a hibán segíteni fognak. A Sportakadémia négy tagozatán elhangzott előadások általában megfeleltek a kitűzött célnak. Jelentősen szolgálták sportvezetőink, edzőink, sportolóink, sportkedvelőink szakmai-ideológiai továbbképzését. Ez főleg azért történhetett meg, mert az egyes kérdések legjobb szakemberei — átérezve a Sportakadémia jelentőségét testnevelési és sportmozgalmunk fejlődésében — lelkesen vállalkoztak az egyes előadások megtartására, igyekeztek azokon tudásuk legjavát adni és lehetővé tették azt is, hogy az előadások anyagát a hallgatók részére jegyzet formájában rendelkezésre lehessen bocsátani. Az előadók általában jól világították meg egy-egy kérdés elvi részét. Helyes lett volna azonban, ha a hallgatóság soraiban levő gyakorlati szakemberek a vita során minél több gyakorlati példát, tapasztalatot hoztak volna fel. Ez nagy mértékben hozzájárult volna a Sportakadémia színvonalának emeléséhez — de mint már említettük — az ilyen természetű hozzászólás viszonylag kevés volt. Az első előadássorozat végén a hallgatók kérdőíveket töltöttek ki. Ezek azt bizonyítják, hogy a hallgatók többsége nagy figyelemmel, érdeklődéssel hallgatta az előadásokat, megértette azok célját, véleményt alkotott róluk és a kérdőívek révén hasznos észrevételekkel, tanácsokkal igyekezett segíteni az akadémia további munkáját. Ezeknek a javaslatoknak jórészét már hasznosították is. Ami a vidéket illeti, változatos az eredmény. Ez év tavaszán például Hódmezővásárhelyen igen sok volt a hallgató, az előadások után igen termékeny viták alakultak ki. Kaposvárott nem volt túlzottan sok hallgató, de jóformán nem is volt lemorzsolódás. Noha csak helyi előadók működtek, Kaposvárott nagy sikerről lehet beszélni. Heves megyében sok szurkoló vett részt az előadásokon, az élsportolók és komolyabb minősítésű sportolók azonban jórészt csak a lepecsételt igazolvány megszerzését tekintették célul. Hogy miért , ők tudják. Vidéken, főleg azokon a helyeken, ahol nem lehet sikerről beszélni, szeretik azt hangoztatni, hogy a fővárosba, az OTSB-től nem kaptak elegendő segítséget. Holott az OTSB — ha kértek — számos esetben küldött vidékre fővárosi előadót és természetesen rendelkezésre bocsátotta az előadások anyagát. Ennek ellenére például Győrött a fővárosi előadó előadásán mindössze 12 ember „szorongott" a padokban. Megállapítható, hogy a megyei TSB-k jelentős része már nem érzi át a Sportakadémia jelentőségét. Nem látják és nem használják ki a benne rejlő komoly lehetőséget. Emiatt fordítanak kevés gondot a felvilágosító és szervező munkára. Jelentős szerep várna a felvilágosító és szervező munnkában a sportegyesületekre és a társadalmi szövetségekre is. A Sportakadémia most következő előadás-sorozatára már október 24-e óta folynak a jelentkezések a fővárosban. Az eredmény a múlt hét végéig nem rossz, de jobb is lehetne. A TSB-k, sportegyesületek, a társadalmi szövetségek és a sportkörök vezetőinek hathatósabb segítségével bizonyára már eddig is jobb lett volna és jobbnak is kell lennie. A jelentkezés azonban még csak formaság és olykor, amint a tapasztalat mutatta, a részvétel is az. A Sportakadémia csak akkor lesz sikeres, ha a hallgatók tökéletesen tisztában vannak az akadémia jelentőségével, ha megértik, hogy az előadások révén ismereteiket bővíthetik, s a kibővített ismeretek birtokában hasznosabban működhetnek a magyar testnevelés és sportmozgalom fejlesztése érdekében. Több lelkesedést a szervezésben, több megértést, több szorgalmat arészvételben! Ez biztosítja majd a Sportakadémia következő előadássorozatának sikerét. November 7 tiszteletére A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 88. évfordulójának méltó megünneplésére dolgozóink országszerte ünnepi munkafelajánlásokat tettek. Az üzemekben dolgozó epertolóink is felajánlásaik lelkes teljesítésével, túlteljesítésével ünnepüik a nagy évfordulót. A Gheorghiu-Dej Hajógyárban a sportolók szeptember végén sportköri megbeszélést tartottak. Villási Károly, a sportkör elnöke felhívta a sportkör tagjainak a figyelméta november 7-i miankafelajánlások jelentőségére. Néhány nap múlva a sportolók, a sportbrigádok egymás után közölték a sportkör vezetőségével ünnepi felajándásaikat. A gépműhelyben dolgozó Fogarasi Frigyes, labdarúgó,sztahanovista esztergályos például vállalta, hogy tervteljesítését 200százalékról 210 százalékra emeli, a terv- és a technológiai fegyelem betartásával, Fogarasi vállalását már valóra is váltotta: október havi tervteljesítése 210 százalék. Munkamódszerét a mellette dolgozó fiatal Tóth Pálnak — aki az általános szakosztály tagja — is átadta. Az Előre sportbrigád azt vállalta, hogy tervét, amelyet szeptemberben csak 88 százalékra teljesített, november 7-re száz százalékig teljesíteni fogja. Vasalásukat már októberben túlteljesítették a brigád tagjai, tervteljesítésük ekkor 105 százalék volt. Most arra tettek fogadalmat, hogy 110 százalékos lesz a jövő hónapban tervteljesítésük. A karbantartó üzemben dolgozó ifjúsági sportbrigád, mely Schlossinger Ede, Németh Gyula és Robotka Lajos labdarúgókból áll, vállalta, hogy egy E 70 es nagy teljesítményű esztergapad munkálatait november 10-e helyett november 7-re befejezik. A kárpitosműhelyben tevékenykedő Kinizsa sport brigád vállalta, hogy 185 százalékos terv teljesítését 188 százalékra fokozza. Jelenleg a 190 százalékot is eléri teljesítménye. Ennek a brigádnaka tagjai, Mindianer György, Lajos József és Szántai Ferenc, az általános szakosztály tagjai. A hajómérhelyben dolgozó Kárpáti sportbrigád, melynek Bíró István ökölvívó a vezetője, vállalta, hogy a 65-ös hajó lemezeit, amelyek gyártási határideje, november15-e lenne , idő előtt elvégzi. Vállalásával a brigád igen k szépen halad és terv teljesítése máris eléri a 165 százalékot. Az Ikarus gyárban ahol világszerte ismert magyar társas- gépkocsik készülnek a sportolók élenjárói a november 7-i felajánlásoknak, így a Varga Lászlóból (tekéző), Solti Józsefből (labdarúgó) és Gál Ferencből (tekéző) álló sportbrigád utolsó dekádtervét három nappal a kitűzött határidő előtt befejezte. Darázs János csiszoló, kerékpározó tervteljesítését a felajánlott 140 százalék helyett 160 százalékra teljesíti. t iskolai testnevelés Iharos kví úgabb riítítscsúcsának külföldi t'issahunífija A Bp. Honvéd és a Kp. Vasas győzött az ökölvívó CSB utolsó fordulójában. Az idősebb játékosok példát mutattak lelkesedésből! Megjegyzések a labdarúgó NB I vasárnapi fordulójának mérkőzéseiről A bajnoki küzdelmek végefelé rendszerint mindig élesebbé válik a harc, így van ez most a labdarúgó NB I.-ben is. Heves a harc az élen a helyezésekért és igen heves a harc nem sokkal lejjebb a kiesés elkerüléséért. A Bp. Honvéd bajnoksága és a Bp. Vörös Lobogó második helye már valószínű, de a további helyezések közül még egyiknek a sorsa sem dőlt el, s különösen nem az, hogy a Bp. Kinizsi vagy a Bp. Vasas lesz-e a harmadik. A kiesés az említett négy csapaton kívül úgyszólván minden más együttest fenyegethet, még, ez az oka annak, hogy a legtöbb mérkőzés továbbra is igen ideges légkörben folyik le és nagy küzdelmeket hoz. Minden csapat minden tagja a lehető legnagyobb erőbeadással küzd, s feltűnő, hogy az NB I-ben szereplő labdarúgók közül különösen az idősebbek harcolnak igen lelkesen, igen odaadóan. Legtöbbjük küzdőszelleme például szolgálhat sok fiatal számára. . ☆ Nyugodtan, higgadtan játszott a Bp. Honvéd, nagy tudású csapathoz méltóan. Különösen a támadójátéka volt igen jó. A sokat mozgó Tichy, Kocsis és Machos — Puskás irányításával — egy-két húzással gólhelyzetet teremtett a legtöbb esetben és a gólhelyzetek nagy részét ki is használta. A Bp. Dózsa játéka csalódást keltett. Az ember azt várta volna, hogy tervszerűbb lesz a védekezése, hogy legalább az ellenfél legveszélyesebb támadóit — Bozsikot, Puskást és Kocsist — igyekszik semlegesíteni. De semmi ilyet nem láttunk. Illetőleg csak azt, hogy Kiss Is sokat zavarta Puskás játékát . . . Ha a Bp. Dózsa is olyan támadójátékosokkal rendelkezne, mint a bajnokcsapat, akkor megértenénk a védekezőbb játéknak ezt a megvetését, ezt a ,,lesz, ami lesz" játékfelfogást, így azonban nem. ■iír Lelkes és időnkint igen jó játékáért dicséretet érdemel a Vasas Izzó. Öt me- Z.inyjáték,s--.. ■ vételezett. . bizonyra segítséget jelentett a védőknek Várnai és a két szélső időnkénti hátrahúzódása és hátulról indulása is. Védekezésből sokszor igen gyorsan indítottak ellentámadásokat az izzások és ezek a támadások formásak voltak, sok helyváltoztatással, lyukrafutással és lyukraadással épültek. A Bp. Kinizsi ezúttal eléggé szürkén, erőtlenül játszott. De nemcsak egy-két játékos, hanem úgyszólván az egész csapat. Ilyesmit okozhat egy előző nagy teljesítmény bizonyos fokú fáradtsága, de okozhat elbizakodottság is. Azt hiszszük ezúttal az utóbbiról volt szó. Kissé könnyen vette ellenfelét a Bp. Kinizsi legtöbb játékosa. Minden csapat játéka döcögővé válik, ha tagjai nem adják időben a labdát, ha nem mozognak, nem helyezkednek gyorsan, nem keresik a szabad helyeket a játéktéren; minden átadás hosszú, ha nem indul el a játékos időben, ha nem fut teljes erővel a labda után ... ☆ A gyenge játék is közrejátszott abban, hogy a Kinizsi-szurkolók egy része időnként elégedetlenkedett a játékvezetővel. Pedig a játékvezető nem tehetett arról, hogy a Bp. Kinizsi gyengén játszott. Talán rúgott volna egy-két gólt Fenyvesiék helyett! . . . Vagy legalább egy-két tizenegyest adott volna? . . . A jelek szerint ez a játékvezető mindenáron pártatlanul, a szabályok szellemében és jól akarta vezetni a mérkőzést. És jól is vezettel ☆ Henni Géza, a Bp. Dózsa kapusa letérten mondta csapata mérkőzése után: — Nagyon bánt az, hogy hibáimmal hozzájárultam csapatunk nagyarányú vereségéhez. Bizony két-három gólt megakadályozhattam volna. Nem mentegetni akarom magamat, hiszen elismerem, hogy többször hibáztam, de ebben része volt annak is, hogy korán megsérültem. Az első gólnál vetődés közben a térdem majdnem kifordult. Később ez a sérülés akadályozta a mozgásomat. Hétfőn kiderült, hogy Henni sérülése meglehetősen súlyos. A kapus térdéről levált egy pontézilánk, s ezért Henninek legalább két hétig pihennie kell. Henni esete felhívja a figyelmet arra, milyen fontos lenne a kapuscsere. Kapust sokkal nehezebb pótolni, mint mezőnyjátékost. ☆ Hogy milyen nagy jelentősége van az időben és jó helyre adott labdatovábbításnak, az ebben a fordulóban leginkább a Bp. Honvéd — Bp. Dózsa mérkőzésen mutatkozott meg. Aspirány, Szusza, Virág, de más csaták is, főleg Zoémboki, jónéhányszor megakasztottak támadást, az átadással való kivárás, késlekedés miatt. Emiatt társaik nem egyszer le se futottak, vagy már akkor kapták meg a labdát, amikor a védő közbe tudott lépni, vagy a kapu előtt tömörülés támadt. Megfigyelhettük viszont azt is, hogy Puskás milyen kitűnő időben és módon szöktette társait. Tichy második gólja előtt például úgy futtatta a középcsatárt, hogy az a legjobb időben elszabadulhatott, megugorhatott a védőktől. Ha ebben az esetben Puskás kivárt volna, Tichy lesre billent volna. Az úgynevezett időzített átadások alkalmazásához persze olyan technikai képzettségre és főleg áttekintő készségre, helyzetfelismerésre van szükség, mint amilyennel a válogatottbalösszekötő rendelkezik. Idegesen játszott a Salgótarjáni Bányász néhány játékosa Szombathelyen. Különösen Szojkán látszott nagyfokú idegesség. Vitatkozott a játékvezetővel, kifogásolt egyes döntéseket . . . A Csepeli Vasasnak és a Diósgyőri Vasasnak a bajnoki táblázaton elfoglalt helyéből is számítani lehetett arra, hogy kemény harcot vív majd a két együttes, így is történt. A nagy küzdelem hevében aztán számos szabálytalan szerelés, sportszerűtlenség fordult elő a játékban. Az első félidőben több esetben is előfordult, hogy Dorogi játékvezetőnek meg kellett volna állítania a játékot, s szabadrúgást kellett volna ítélnie valamelyik csapat javára. Ő azonban csaknem minden esetben ,,továbbot” intett. A túlságosan magasra való talpalást sem fújta le, s még csak nem is figyelmeztette a vétkes játékosokat. Az idejében való beavatkozással pedig elejét tudta volna venni annak, hogy a játékszünet után még keményebbé, helyenként sportszerűtlenebbé váljék. ☆ A dorogi Varga feltűnt az erős távoli lövéseivel. Jó néhány lövése nem sikerült, de nem vesztette el a kedvét. Végül is ilyen lövésből érte el csapata kiegyenlítő gólját!... A távoli kapuralövés fontosságát az utóbbi időben több sportkörünk felismerte, mert más mérkőzéseken is szaporodik a távolról leadott lövésekre való törekvés. Nagyon sok ilyen lövés volt például a Bp. Honvéd—Bp. Dózsa mérkőzésen is. . . ☆ A frisseség-hiány látszott vasárnap a Bp. Vasas játékán, s miután a csatárok játékában van a legnagyobb szükség a frisseségre — legjobban észrevehető volt ennek hiánya a támadójátékon. A győriek — egyes szakemberek szerint — győzhettek volna, ha játékuk nem annyira védekező-.Jellegű. Erre vonatkozólag Jeny Rudolf, a győriek edzője, a következőket mondta. * — A mi adottságainknak a legmegfelelőbb ez a biztonságos védekezéssel folyó játék. Nem lett volna semmi baj, hiszen a négy csatár éppen elég gólhelyzetet teremtett, csak a helyzetkihasználás nem sikerült. Biztosan jobb teljesítményt nyújtott volna csapatunk, ha Raffai, Fehérvári, Pálfy, Józsa és a többiek játszhattak volna. Túlságosan sok a sérültünk!* 1 ☆ A Légierő már jövő évi csapatát építi mondta Jánosi Béla edző, ezért szerepel hétről hétre sok fiatal az együttesben. A szolnokiak szeretnének jövőre visszakerülni az NB I-be és ehhez ú jól összeszokott, tehetséges fiatalokból álló csapatra van szükségük. Megkezdte a fiatalítást a Bp. Vörös Lobogó is. Amint Pöstényi József szakosztályvezető kijelentette: Zakariás ugyan kiváló formában van, mégis Kovács urat játszatták ezúttal is, mert már a jövőre gondolnak. Még néhány fiatalt igyekeznek majd fokozatosan a csapatba illeszteni, ami persze nem jelenti azt, hogy az idősebbekre már nem számítanak ... A forduló NB II-s válogatottja A labdarúgó NB II 26. fordulójában isméta védőjátékosok tettek ki magukért, különösen a kapusok, középhátvédek, valamint a jobbfedezetek. A vasárnap szerepelt 160 csatár közül alig nyolc mutatott kimagasló teljesítményt. A két 0:0-ás, a három 1:0-ás, egy 1:1-es és három 2:0-ás eredmény (tehát a 9 mérkőzésen esett 11 gól) isarra mutat, hogy a csatárok nemigen voltak jó góllövő formában ezeken a mérkőzéseken. Ezen a héten a jobbfedezet helyén akadt a legtöbb jó teljesítmény: Babics (Pénzügyőrök), Horváth (Győri Törekvés), Bánáti (Szegedi Haladás), Barna (Bp. Gyárépítők) és Szabó II (Bp. Spartacus) kiemelkedő formában küzdötte végig a 90 percet. Az első csapat: Krajnyák (Pereces) — Szabó (Szállítók), Karsai (KISTEXT), Kassai (Pénzügyőrök) — Horváth (Győri Törekvés), Krasznai (Sztálinváros) — Komlóssy (Debrecen), Csepregi (Dohánygyár), Bánki (Debrecen), Kőműves (Várpalota), Pécsi (Kecskeméti Dózsa). A tartalékcsapat: Lennert (Sztálinváros) — Skalitzer (Bp. Spartacus), Fülöp (Békéscsaba), Vinnai (Miskolci Törekvés) — Bánáti (Szegedi Haladás), Pintér (Győri Törekvés) — Bene (Bp. Szikra), Bors (Tatabánya), Köves (Kecskeméti Dózsa), Bircsák (Dohánygyár), Halász (Ceglédi Törekvés). Farkas,a csepeliek tehetséges jobbhátvédje az első félidő 18. percében egy összecsapásnál megsérült. Néhány percnyi ápolás után nagy kötéssel a térdén visszatért, de minden megmozdulásán látszott, hogy nagy fájdalmai vannak. Később ismét elhagyta a pályát, de aztán újból visszatért. A mérkőzés hátralévő részét a balszélen statisztálta végig, Igyekezett hasznos tagjává lennia csapatnak, de ez sérülése miatt nem sikerülhetett. Jelenlétével inkább zavarta játékostársait. Helytelen, hogy- -a csapat vezetői megengedték ezt a káros önfeláldozást. Az erőltetéstől súlyosabbá válhatott Farkas sérülése anélkül, hogy csapatának bármilyen hasznot jelenthetett volna a játékos. Helyesen cselekedtek a Honvéd vezetői akkor, amikor az izomhúzódást szenvedett Machoist nem engedték vissza a pályára. A sérülésre való ,,rájátszás” jelentősen meghosszabbíthatja a gyógyulás idejét. Egyik-másik idősebb játékos lelkes küzdőszelleme például állhat a fiatalok előtt. A szombathelyi Kulcsár és Varga I, a salgótarjáni Oláh I és Kiss, a csepeli Takács és Keszthelyi, a szolnoki Jancsik, a dorogi Kinczel, a diósgyőri Kakuszi, azonkívül Börzsei és Kovács I (Bp. Vörös Lobogó), Puskás és Babolcsay (Bp. Honvéd), Illovszky és Kontha (Bp. Vasas) és más idősebb játékosok vasárnap igen odaadóan harcoltak csapatuk minél jobb szerepléséért! A labdarúgó NB I huszonkettedik fordulójának mérkőzésein lényegesen többen játszottak kiemelkedően, mint az előző fordulóban. Minden helyen bőséges választási lehetőség volt, csak balszélen nem. Aránylag kevesen játszottak átlagon felül összekötőink közül is. Kitűnően játszott középhátvédeink zöme, s a hátvédek közül is jónéhány kitelt magáért. A legmagasabb osztályzatot a szombathelyi Kulcsár kapta: 9-est. A forduló válogatottja, Pécsett is ideges hangulatban folyt le a bajnoki mérkőzés a Pécsi Dózsa és a Dorogi Bányász között, de a játékosok igyekeztek uralkodni magukon. Itt főleg a vendéglátóknak volt okuk az idegeskedésre. Még fenyegeti őket a kiesés .. . Idegeskedésük nem szabálytalanságokban, hanem a helyzetek kialakításában és kihasználásában mutatkozott meg. Fazekas (Bp. Vörös Lobogó) — Szőcs (Pécs), Zalai (Izzó), Lantos (Bp. Vörös Lobogó) — Kulcsár (Szombathely), Berendi (Bp. Vasas) — Sándor (Bp. Vörös Lobogó), Kocsis (Bp. Honvéd), Tichy (Bp. Honvéd), Puskás (Bp. Honvéd), Szigeti (Diósgyőr). A tartalékcsapat: Kamarás (Bp. Vasas) — Buzánszky (Dorog), Mednyánszky (Csepel), Hartmann (Izzó) — Sípos II (Légierő), Dékány (Bp. Kinizsi) — Machos (Bp. Honvéd), Aspirány (Bp. Dóza), Molnár (Szombathely), Lehel (Pécs), Tóth (Bp. Dózsa). Dicséretet érdemel: Faragó. Tóth Diósgyőr), Palotai I, Dudás, Kárpáti, Bárcsi, Taio, Kontha, Kakuszi, Mátrai, Tzini, Bozsik, Kotász, Városi, Dávid, Faduly, Varga I (Szombathely), Virág, Teszthelyi, Brada, Babolcsay. ☆ A forduló válogatottja * A Bp. Honvéd —Bp. Dózsa mérkőzésen jobban játszott már Kocsis Sándor, a sokszoros válogatott jobbösszekötő, mint az eddigi bajnoki mérkőzések legtöbbjén. Sokat változtatta a helyét, gyakran lőtt kapura és két gólt ért el. Képünk a Kocsis második gólja előtti helyzetet mutatja: Puskás kapu elé ívelt szabadrúgására Henni kiugrott, de rosszul találta el a labdát (a képen Henni nerre látszik) és Kocsis öt méterről a léc alá lőtt. A képen balról jobbra: Farsang, Peller, Kocsis.