Népsport, 1955. november (11. évfolyam, 216-235. szám)

1955-11-01 / 216. szám

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA MELLE­T­T MŰKÖDŐ ORSZÁGOS TESTNEVELÉSI ÉS SPORTBIZOTTSÁG LAPJA KEDD, 1955. NOVEMBER 1 * Ára 60 fillér * XI. ÉVFOLYAM, 216. SZÁM A Sportakadémia sikeréért Néhány nap még és ismét meg­indulnak, az előadások a Sportaka­démián, november 9-én a főváros­ban, majd később fokozatosan a nagyobb vidéki városokban. Buda­pesten immár-­ az egyes tagozatok előadás-sorozatának harmadik része kezdődik, vidéken pedig a második. A Sportakadémia eddigi működé­sében vannak örvendetes és kevésbé örvendetes tapasztalatok, örvendetes például, hogy általában sok volt a jelentkező és nem egyszer a termek szűknek bizonyultak a hallgatók be­fogadására. Kevésbé örvendetes, hogy az érdeklődés részben csak látszólagos volt. Hibának tekintendő, hogy elsősorban azok, akik számára a Sportakadémia előadásait rendez­ték (sportvezetők, edzők, társadalmi szakemberek), viszonylag közöm­bösséget tanúsítottak. Az akadémia hallgatóságának mintegy három­negyed része a szurkolók közül ke­rült ki. Hangsúlyozzuk: a szurkolók nem várt nagy érdeklődését egyál­talán nem tekintjük hibának, de­­ nem természetes egyes sportvezetők és edzők közömbössége. Talán ők azon az állásponton vannak, hogy már nincs semmi tanulnivalójuk? Az ilyen felfogás bizony nem vezet a fejlő­déshez. A hallgatók nagy része dicséretes érdeklődéssel hallgatta végig a kitűnő előadók magas szín­vonalú előadásait és utánuk élénken részt vett a hozzászólásokban, a ter­mékeny vitákban, a jelentkezettek egy része azonban — mint a hajdani úgynevezett „mezei jogász" — csak arra törekedett, hogy az igazolványt megszerezze. Egyesek, ha netán végig is hallgatták az előadássoro­­­zatot,­­a vitákban nem vettek­­részt. Gyakoriak voltak a késések, a korai távozások. Igaz ugyan az is, hogy nem egy esetben az előadó túlságo­san hosszúra méretezte előadását s ez akadályozta a hozzászólások kialakulását. A jövőben — amint értesültünk — ezen a hibán segíteni fognak. A Sportakadémia négy tagozatán elhangzott előadások általában meg­feleltek a kitűzött célnak. Jelentő­sen szolgálták sportvezetőink, ed­zőink, sportolóink, sportkedvelőink szakmai-ideológiai továbbképzését. Ez főleg azért történhetett meg, mert az egyes kérdések legjobb szakemberei — átérezve a Sport­akadémia jelentőségét testnevelési és sportmozgalmunk fejlődésében — lelkesen vállalkoztak az egyes előadások megtartására, igyekeztek azokon tudásuk legjavát adni és lehetővé tették azt is, hogy az elő­adások anyagát a hallgatók részére jegyzet formájában rendelkezésre lehessen bocsátani. Az előadók álta­lában jól világították meg egy-egy kérdés elvi részét. Helyes lett volna azonban, ha a hallgatóság soraiban levő gyakorlati szakemberek a vita során minél több gyakorlati példát, tapasztalatot hoztak volna fel. Ez nagy mértékben hozzájárult volna a Sportakadémia színvonalának emelé­séhez — de mint már említettük — az ilyen természetű hozzászólás vi­szonylag kevés volt. Az első előadássorozat végén a hallgatók kérdőíveket töltöttek ki. Ezek azt bizonyítják, hogy a hallga­tók többsége nagy figyelemmel, érdeklődéssel hallgatta az előadáso­kat, megértette azok célját, véle­ményt alkotott róluk és a kérdőívek révén hasznos észrevételekkel, taná­csokkal igyekezett segíteni az aka­démia további munkáját. Ezeknek a javaslatoknak jórészét már haszno­sították is. Ami a vidéket illeti, változatos az eredmény. Ez év tavaszán például Hódmezővásárhelyen igen sok volt a hallgató, az előadások után igen ter­mékeny viták alakultak ki. Kapos­várott nem volt túlzottan sok hall­gató, de jóformán nem is volt le­morzsolódás. Noha csak helyi elő­adók működtek, Kaposvárott nagy sikerről lehet beszélni. Heves megyében sok szurkoló vett részt az előadásokon, az élsportolók és ko­molyabb minősítésű sportolók azon­ban jórészt csak a lepecsételt igazol­vány megszerzését tekintették célul. Hogy miért , ők tudják. Vidéken, főleg azokon a helyeken, ahol nem lehet sikerről beszélni, szeretik azt hangoztatni, hogy a fő­városba, az OTSB-től nem kaptak elegendő segítséget. Holott az OTSB — ha kértek — számos esetben kül­dött vidékre fővárosi előadót és ter­mészetesen rendelkezésre bocsátotta az előadások anyagát. Ennek ellené­re például Győrött a fővárosi elő­adó előadásán mindössze 12 ember „szorongott" a padokban. Megálla­pítható, hogy a megyei TSB-k jelen­tős része már nem érzi át a Sport­­akadémia jelentőségét. Nem látják és nem használják ki a benne rejlő komoly lehetőséget. Emiatt fordíta­nak kevés gondot a felvilágosító és szervező munkára. Jelentős szerep várna a felvilágosító és szervező munnkában a sportegyesületekre és a társadalmi szövetségekre is. A Sportakadémia most következő előadás-sorozatára már október 24-e óta folynak a jelentkezések a fő­városban. Az eredmény a múlt hét végéig nem rossz, de jobb is lehetne. A TSB-k, sportegyesületek, a társa­dalmi szövetségek és a sportkörök vezetőinek hathatósabb segítségével bizonyára már eddig is jobb lett volna és­­ jobbnak is kell lennie. A jelentkezés azonban még csak formaság és olykor, amint a tapasz­talat mutatta, a részvétel is az. A Sportakadémia csak akkor lesz sike­res, ha a hallgatók tökéletesen tisz­tában vannak az akadémia jelentő­ségével, ha megértik, hogy az elő­adások révén ismereteiket bővít­hetik, s a kibővített ismeretek bir­tokában hasznosabban működhetnek a magyar testnevelés és sportmoz­galom fejlesztése érdekében. Több lelkesedést a szervezésben, több megértést, több szorgalmat a­­részvételben! Ez biztosítja majd a Sportakadémia következő előadás­sorozatának sikerét. November 7 tiszteletére A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 88. évfordulójának méltó meg­ünneplésére dolgozóink országszerte ünnepi munkaf­elajánl­ásokat tettek. Az üzemekben dolgozó epertolóink is fel­ajánlásaik lelkes teljesítésével, túltelje­sítésével ünnepüik a nagy évfordulót. A Gheorghiu-Dej Hajógyárban a sportolók szeptember végén sport­köri megbeszélést tartottak. Villási Ká­roly, a sportkör elnöke felhívta a sportkör tagjainak a figyelmét­­a no­vember 7-i m­iankaf­elajánl­ások jelentő­ségére. Néhány nap múlva a sportolók, a sportbrigádok egymás után közölték a sportkör vezetőségével ünnepi fel­­ajándásaikat. A gépműhelyben dolgozó Fogarasi Frigyes, labdarúgó,­­sztaha­novista esztergályos például vállalta, hogy tervteljesítését 200­­százalékról 210 százalékra­ emeli, a terv- és a technológiai fegyelem betartásával, Fo­garasi vállalását már valóra is vál­totta: október havi tervteljesítése 210 százalék. Munkamódszerét a mellette dolgozó fiatal Tóth Pálnak — aki az általános szakosztály tagja — is át­adta. Az Előre sportbrigád azt vállal­ta, hogy tervét, amelyet szeptemberben csak 88 százalékra teljesített, novem­ber 7-re száz százalékig teljesíteni fogja. Vasalásukat már októberben túl­teljesítették a brigád tagjai, tervtelje­­sítésük ekkor 105 százalék volt. Most arra tettek fogadalmat, hogy 110 szá­zalékos lesz a jövő hónapban terv­tel­jesítésük. A karbantartó üzemben dol­gozó ifjúsági sportbrigád, mely Schlos­­singer Ede, Németh Gyula és Robotka Lajos labdarúgókból áll, vállalta, hogy egy E 70 es nagy teljesítményű eszter­gapad munkálatait november 10-e he­­­lyett november 7-re befejezik. A kár­­p­i­t­osm­űh­el­y­b­e­n te­véke­n­y­k­ed­ő Kin­i­zsa sport brigád vállalta, hogy 185 száza­lékos terv telj­esí­tését 188 százalékra fo­kozza. Jelenleg a 190 százalékot is eléri teljesítménye. Ennek a brigádnak­­a tagjai, Mindianer György, Lajos Jó­zsef és Szántai Ferenc, az általános szakosztály tagjai. A ha­jóm­érh­ely­ben dolgozó Kárpáti sport­brigád, melynek Bíró I­stván ökölvívó a vezetője, vállal­ta, hogy a 65-ös hajó lemezeit, amelyek gyártási határideje, november­­15-e len­ne , idő előtt elvégzi. Vállalásával a brigád igen k szé­pe­n halad és terv­ telje­sítése máris eléri a 165 százalékot. Az Ikarus gyárban ahol világszerte ismert magyar társas-­­ gépkocsik készülnek a sportolók élen­járói a november 7-i felajánlásoknak, így a Varga Lászlóból (tekéző), Solti Jó­zsefből (labdarúgó) és Gál Ferencből (tekéző) álló sportbrigád utolsó dekád­­tervét három nappal a kitűzött határ­idő előtt befejezte. Darázs János csi­szoló, kerékpározó tervteljesítését a felajánlott 140 százalék helyett 160 százalékra teljesíti. ­t iskolai testnevelés Iharos kví úgabb riítítscsúcsának külföldi t'issahunífija A Bp. Honvéd és a Kp. V­asas győzött az ökölvívó CSB utolsó fordulójában. ­ Az idősebb játékosok példát mutattak lelkesedésből! Megjegyzések a labdarúgó NB I vasárnapi forduló­jának mérkőzéseiről A bajnoki küzdelmek végefelé rend­szerint mindig élesebbé válik a harc, így van ez most a labdarúgó NB I.-ben is. Heves a harc az élen a helyezésekért és igen heves a harc nem sokkal lejjebb­­ a kiesés elke­rüléséért. A Bp. Honvéd bajnoksága és a Bp. Vörös Lobogó második he­lye már valószínű, de a további he­lyezések közül még egyiknek a sorsa sem dőlt el, s különösen nem az, hogy a Bp. Kinizsi vagy a Bp. Vasas lesz-e a harmadik. A kiesés az említett négy csapaton kívül úgyszólván minden más együttest fenyegethet, még, ez az oka annak, hogy a legtöbb mérkőzés to­vábbra is igen ideges légkörben folyik le és nagy küzdelmeket hoz. Minden csapat minden tagja a lehető legna­gyobb erőbeadással küzd, s feltűnő, hogy az NB I-ben szereplő labdarúgók közül különösen az idősebbek harcol­nak igen lelkesen, igen odaadóan. Leg­többjük küzdőszelleme például szolgál­hat sok fiatal számára. . ☆ Nyugodtan, higgadtan játszott a Bp. Honvéd, nagy tudású csapathoz mél­tóan. Különösen a­ támad­ójáték­a volt igen jó. A sokat mozgó Tichy, Kocsis és Machos — Puskás irányításával — egy-két húzással gólhelyzetet teremtett a legtöbb esetben és a gólhelyzetek nagy részét ki is használta. A Bp. Dózsa játéka csalódást keltett. Az ember azt várta volna, hogy terv­szerűbb lesz a védekezése, hogy leg­alább az ellenfél legveszélyesebb táma­dóit — Bozsikot, Puskást és Kocsist — igyekszik semlegesíteni. De semmi ilyet nem láttunk. Illetőleg csak azt, hogy Kiss Is sokat zavarta Puskás játé­kát . . . Ha a Bp. Dózsa is olyan támadó­játékosokkal rendelkezne, mint a baj­nokcsapat, akkor megértenénk a véde­­kezőbb játéknak ezt a megvetését, ezt a ,,lesz, ami lesz" játékfelfogást, így azonban nem. ■iír Lelkes és időnkint igen jó játékáért dicséretet érdemel a Vasas Izzó. Öt me- Z.inyjáték,s--.. ■ vételezett. . bizonyra segítséget jelentett a védőknek Várnai és a két szélső időnkénti hátrahúzó­­dá­sa és hátulról indulása is. Védekezés­ből sokszor igen gyorsan indítottak el­lentámadásokat az izzások és ezek a támadások formásak voltak, sok hely­­változtatással, lyukrafutással és lyukra­­adással épültek. A Bp. Kinizsi ezúttal eléggé szürkén, erőtlenül játszott. De nemcsak egy-két játékos, hanem úgyszólván az egész csapat. Ilyesmit okozhat egy előző nagy teljesítmény bizon­yos fokú fáradtsága, de okozhat elbizakodottság is. Azt hisz­­szük ezúttal az utóbbiról volt szó. Kissé könnyen vette ellenfelét a Bp. Kinizsi legtöbb játékosa. Minden csapat játéka döcögővé válik, ha tagjai nem adják időben a labdát, ha nem mozognak, nem helyezkednek gyorsan, nem keresik a szabad helyeket a játéktéren; minden átadás hosszú, ha nem indul el a játé­kos időben, ha nem fut teljes erővel a labda után ... ☆ A gyenge játék is közrejátszott abban, hogy a Kinizsi-szurkolók egy része időnként elégedetlenkedett a játékvezetővel. Pedig a játékvezető nem tehetett arról, hogy a Bp. Kinizsi gyengén játszott. Talán rúgott volna egy-két gólt Fenyvesiék­­ helyett! . . . Vagy legalább egy-két tizenegyest adott volna? . . . A jelek szerint ez a játékvezető min­denáron pártatlanul, a szabályok szel­lemében és jól akarta vezetni a mér­kőzést. És jól is vezettel ☆ Henni Géza, a Bp. Dózsa kapusa le­térten mondta csapata mérkőzése után: — Nagyon bánt az, hogy hibáimmal hozzájárultam csapatunk nagyarányú ve­reségéhez. Bizony két-három gólt meg­akadályozhattam volna. Nem mentegetni­­ akarom magamat, hiszen elismerem, hogy többször hibáztam, de ebben ré­sze volt annak is, hogy korán megsé­rültem. Az első gólnál vetődés közben a térdem majdnem kifordult. Később ez a sérülés akadályozta a mozgásomat. Hétfőn kiderült, hogy Henni sérülé­se meglehetősen súlyos. A kapus tér­déről levált egy pontézilánk, s ezért Henninek legalább két hétig pihennie kell. Henni esete felhívja a figyelmet arra, milyen fontos lenne a kapuscsere. Kapust sokkal nehezebb pótolni, mint mezőny­j­átékost. ☆ Hogy milyen nagy jelentősége van az időben és jó helyre adott labdatovábbí­tásnak, az ebben a fordulóban legin­kább a Bp. Honvéd — Bp. Dózsa mérkő­zésen mutatkozott meg. Aspirány, Szu­sza, Virág, de más csatá­­k is, főleg Zoémboki, jónéhányszo­r megakasztottak támadást, az átadással való kivárás, késlekedés miatt. Emiatt társaik nem egyszer le s­e futottak, vagy már akkor kapták meg a labdát, amikor a védő közbe tudott lépni, vagy a kapu előtt tömörülés támadt. Megfigyelhettük vi­szont azt is, hogy Puskás milyen ki­tűnő időben és módon szöktette társait. Tichy második gólj­a előtt például úgy futtatta a középcsatárt, hogy az a leg­­jobb időben elszabadulhatott, megugor­­hatott a védőktől. Ha ebben az esetben Puskás kivárt volna, Tichy lesre billent volna. Az úgynevezett időzített átadá­sok alkalmazásához persze olyan tech­nikai képzettségre és főleg áttekintő készségre, helyzetfelismerésre van szükség, mint amilyennel a válogatott­­balösszekötő rendelkezik. Idegesen játszott a Salgótarján­i Bányász néhány játékosa Szombat­helyen. Különösen Szojkán látszott nagy­fokú idegesség. Vitatkozott a játék­vezetővel, kifogásolt egyes döntése­ket . . . A Csepeli Vasasnak és a Diósgyőri Vasasnak a bajnoki táblázaton elfoglalt helyéből is számítani lehetett arra, hogy kemény harcot vív majd a két együttes, így is történt. A nagy küzdelem hevé­ben aztán számos szabálytalan szerelés, sportszerűtlenség fordult elő a játék­ban. Az első félidőben több esetben is előfordult, hogy Dorogi játékvezetőnek meg kellett volna állítania a játékot, s szabadrúgást kellett­ volna ítélnie vala­melyik csapat javára. Ő azonban csak­nem minden esetben ,,továbbot” intett. A túlságosan magasra való talpalást sem fújta le, s még csak nem is fi­gyelmeztette a vétkes játékosokat. Az idejében való beavatkozással pedig elejét tudta volna venni annak, hogy a játék­szünet után még keményebbé, helyen­ként sportszerűtlenebbé váljék. ☆ A dorogi Varga feltűnt az erős távoli lövéseivel. Jó néhány lövése nem sike­rült, de nem vesztette el a kedvét. Vé­gül is ilyen lövésből érte el csapata ki­egyenlítő gólját!... A távoli kapuralövés fontosságát az utóbbi időben több sportkörünk felis­merte, mert más mérkőzéseken is sza­porodik a távolról leadott lövésekre való törekvés. Nagyon sok ilyen lövés volt például a Bp. Honvéd—Bp. Dózsa mér­kőzésen is. . . ☆ A frisseség-hiány látszott vasárnap a Bp. Vasas játékán, s miután a csatárok játékában van a legnagyobb szükség a frisseségre — legjobban észrevehető volt ennek hiánya a támadójáté­kon. A győriek — egyes szakemberek sze­rint — győzhettek volna, ha játékuk nem annyira védekező-.Jellegű. Erre vo­natkozólag Jeny Rudolf, a győriek ed­zője, a következőket mondta. * — A mi adottságainknak a legmegfe­­lelőbb ez a biztonságos védekezéssel fo­lyó játék. Nem lett volna semmi baj, hiszen a négy csatár éppen elég gól­helyzetet teremtett, csak a helyzetkihasz­nálás nem sikerült. Biztosan jobb telje­sítményt nyújtott volna csapatunk, ha Raffai, Fehérvári, Pálfy, Józsa és a töb­biek játszhattak volna. Túlságosan sok a sérültünk!* 1 ☆ A Légierő már jövő évi csapatát építi mondta Jánosi Béla edző, ezért szerepel hétről hétre sok fiatal az együttesben. A szolnokiak szeretnének jövőre vissza­kerülni az NB I-be és ehhez ú jól összeszokott, tehetséges fiatalokból álló csapatra van szükségük. Megkezdte a fiatalítást a Bp. Vörös Lobogó is. Amint Pöstényi József szak­osztályvezető kijelentette: Zakariás ugyan kiváló formában van, mégis Ko­vács u­r­at játszatták ezúttal is, mert már a jövőre gondolnak. Még néhány fiatalt igyekeznek majd fokozatosan a csapatba illeszteni, ami persze nem jelenti azt, hogy az idősebbekre már nem számítanak ... A forduló NB II-s válogatottja A labdarúgó NB II 26. fordulójában ismét­­a védőjátékosok tettek ki magukért, különösen a kapusok, közép­hátvédek, valamint a jobbfedezetek. A vasárnap szerepelt 160 csatár közül alig nyolc mutatott kimagasló teljesítményt. A két 0:0-ás, a három 1:0-ás, egy 1:1-es és három 2:0-ás eredmény (tehát a 9 mérkőzésen esett 11 gól) is­­arra mutat, hogy a csatárok nemigen voltak jó gól­lövő formában ezeken a mérkőzéseken. Ezen a héten a jobbfedezet helyén akadt a legtöbb jó teljesítmény: Babics (Pénzügyőrök), Horváth (Győri Törek­vés), Bánáti (Szegedi Haladás), Barna (Bp. Gyárépítők) és Szabó II (Bp. Spar­tacus) kiemelkedő formában küzdötte végig a 90 percet. Az első csapat: Krajnyák (Pereces) — Szabó (Szállítók), Karsai (KISTEXT), Kassai (Pénzügyőrök) — Horváth (Győri Törekvés), Krasznai (Sztálinváros) — Komlóssy (Debrecen), Csepregi (Dohánygyár), Bánki (Debrecen), Kőmű­ves (Várpalota), Pécsi (Kecskeméti Dózsa). A tartalékcsapat: Lennert (Sztálinvá­ros) — Skalitzer (Bp. Spartacus), Fülöp (Békéscsaba), Vinnai (Miskolci Törekvés) — Bánáti (Szegedi Haladás), Pintér (Győri Törekvés) — Bene (Bp. Szikra), Bors (Tatabánya), Köves (Kecskeméti Dózsa), Bircsák (Dohánygyár), Halász (Ceglédi Törekvés). Farkas,­­a csepeliek tehetséges jobb­hátvédje az első félidő 18. percében egy összecsapásnál megsérült. Néhány percnyi ápolás után nagy kötéssel a térdén visszatért, de minden megmoz­dulásán látszott, hogy nagy fájdalmai vannak. Később ismét elhagyta a pá­lyát, de aztán újból visszatért. A mér­kőzés hátralévő részét a balszélen statisztálta végig, Igyekezett hasznos tagjává lenni­­a csapatnak, de ez sérü­lése miatt nem sikerülhetett. Jelenlété­vel inkább zavarta játékostársait. Hely­telen, hogy- -a csapat vezetői megenged­ték ezt a káros önfeláldozást. Az eről­tetéstől súlyosabbá válhatott Farkas sérülése anélkül, hogy csapatának bár­milyen hasznot jelenthetett volna a játékos. Helyesen cselekedtek a Honvéd veze­tői akkor, amikor az izomhúzódást szen­vedett Machoist nem engedték vissza a pályára. A sérülésre való ,,rájátszás” jelentősen meghosszabbíthatja a gyó­gyulás idejét. Egyik-másik idősebb játékos lelkes küzdőszelleme például állhat a fiatalok előtt. A szombathelyi Kulcsár és Varga I, a salgótarjáni Oláh I és Kiss, a csepeli Takács és Keszthelyi, a szolnoki Jancsik, a dorogi Kinczel, a diósgyőri Kakuszi, azonkívül Börzsei és Kovács I (Bp. Vörös Lobogó), Puskás és Babol­­csay (Bp. Honvéd), Illovszky és Kontha (Bp. Vasas) és más idősebb játékosok vasárnap igen odaadóan harcoltak csa­patuk minél jobb szerepléséért! A labdarúgó NB I huszonkettedik for­dulójának mérkőzésein lényegesen töb­ben játszottak kiemelkedően, mint az előző fordulóban. Minden helyen bősé­ges választási lehetőség volt, csak bal­szélen nem. Aránylag kevesen játszot­tak átlagon felül összekötőink közül is. Kitűnően játszott középhátvédeink zöme, s a hátvédek közül is jónéhány kitelt magáért. A legmagasabb osztályzatot a szombathelyi Kulcsár kapta: 9-est. A forduló válogatottja, Pécsett is ideges hangulatban folyt le a bajnoki mérkőzés a Pécsi Dózsa és a Dorogi Bányász között, de a játékosok igyekeztek uralkodni magukon. Itt főleg a vendéglátóknak volt okuk az ideges­kedésre. Még fenyegeti őket a kiesés .. . Idegeskedésük nem szabálytalanságok­ban, hanem a helyzetek kialakításában és kihasználásában mutatkozott meg. Fazekas (Bp. Vörös Lobogó) — Szőcs (Pécs), Zalai (Izzó), Lantos (Bp. Vörös Lobogó) — Kulcsár (Szombathely), Be­­rendi (Bp. Vasas) — Sándor (Bp. Vörös Lobogó), Kocsis (Bp. Honvéd), Tichy (Bp. Honvéd), Puskás (Bp. Honvéd), Szi­geti (Diósgyőr). A tartalékcsapat: Kamarás (Bp. Vasas) — Buzánszky (Dorog), Mednyánszky (Csepel), Hartmann (Izzó) — Sípos II (Légierő), Dékány (Bp. Kinizsi) — Ma­chos (Bp. Honvéd), Aspirány (Bp. Dó­­z­a), Molnár (Szombathely), Lehel (Pécs), Tóth (Bp. Dózsa). Dicséretet érdemel: Faragó. Tóth Diósgyőr), Palotai I, Dudás, Kárpáti, B­árcsi, Taio, Kontha, Kakuszi, Mátrai, Tzini, Bozsik, Kotász, Városi, Dávid, Fadu­ly, Varga I (Szombathely), Virág, T­eszthelyi, Brada, Babolcsay. ☆ A forduló válogatottja * A Bp. Honvéd —Bp. Dózsa mérkőzésen jobban játszott már Kocsis Sándor, a sok­szoros válogatott jobbösszekötő, mint az eddigi bajnoki mérkőzések legtöbbjén. Sokat változtatta a helyét, gyakran lőtt kapura és két gólt ért el. Képünk a Kocsis második gólja előtti helyzetet mutatja: Puskás kapu elé ívelt szabadrúgására Henni kiugrott, de rosszul találta el a labdát (a képen Henni nerre látszik) és Kocsis öt méterről a léc alá lőtt. A képen balról jobbra: Farsang, Peller, Kocsis.

Next