Népsport, 1955. december (11. évfolyam, 236-257. szám)

1955-12-01 / 236. szám

­ Véglegesen összeállították az olasz és a magyar vízilabda-válogatottat Kedden este a magyar és az olasz válogatott edzést tartott a Sportuszodá­ban. Mindkét csapat jól mozgott, fel­tűnt az olaszok gyorsasága és nagy lövőkészsége. A pénteken sorra kerülő mérkőzés­re véglegesen összeállították a­­két csapatot. Magyarország csapata így áll fel: Jeney — Hevesi, Gyarmati — Zádor — Bolvári, Martin, Kárpáti. Az olasz csapat összeállítása: Carraz­­zoni — Manuelli, Marcian­ — Gio­nta — Dennerlein II, Pederson, Peretti. Megérkezett már Budapestre N.­­Prosztyakov szovjet játékvezető is. Kevés meglepetés, némi fejlődés Megjegyzések a szabadfogású birkózó-bajnokságról A közelmúltban lebonyolított szabad­fogású birkózó-bajnokság általában ked­vező eredményekkel zárult. 69 ver­senyző 110 találkozón mérte össze ere­jét, s a mérkőzések különösen a döntő­ben színvonalas, változatos küzdelme­ket hoztak. A rendezés tökéletes volt Két szőnyegen szinte percnyi fennaka­dás nélkül bonyolították le az egyes súlycsoportok versenyeit, s az eredmé­nyekről, a versenybíróság döntéseiről hangszórón keresztül mindig azonnal tájékoztatták a közönséget. Mindezek­ből látható, hogy a sportegyesületek, a bajnokság szervezésével megbízottak jól felkészültek szabadfogású birkó­zóink legnagyobb hazai eseményére, mégis előfordultak azonban olyan ki­sebb jelentőségű hibák, amiket gondo­sabb előkészületekkel, nagyobb körül­tekintéssel könnyen el lehetett volna kerülni. Az egyik ilyen említésre méltó hiba, amely a bajnokság színvonalát is nem kis mértékben veszélyeztette, az első napi küzdelmek aránylag gyenge szín­vonala volt. Szombaton délután még azok a versenyzők is bátortalanul, erőtle­nül birkóztak, akik másnap a dön­tőben rég nem látott változatos, heves küzdelmekkel szinte megsza­kítás nélküli tapsolásra késztették a szépszámú közönséget. Lassan melegedtek bele tehát a birkó­zók a versenyzésbe, el kellett telnie egy bizonyos idő­nek, szükségük volt egy-két mérkőzésre ahhoz, hogy komo­lyabb ellenfelek el­len is otthonosan mozogjanak a sző­nyegen, hogy merje­nek birkózni! Ezen pedig csak egy­féleképpen lehet se­gíteni: a jövőben va­lamennyi élvonalbe­li birkózónknak — a válogatottakat is be­leértve — rendszere­sen részt kell vennie az összes hazai ver­senyeken. Év köz­ben többször is össze kell mérniük tudá­sukat vetélytársaik­­kal, hogy megszok­­hassák a kiegyenlí­tett erőviszonyok mellett folyó küzdel­mek légkörét. Ha ezt sikerül elérni, akkor a jövőben remélhető­leg nem fordulnak majd elő olyan ese­tek, hogy a mérkő­zésvezetők Inté­sekkel legyenek kénytelenek küzde­lemre kényszeríteni a szőnyegen valóban csak áldogáló, egymást tologató versenyzőket. A második napi mérkőzéseket fi­gyelembe véve határozott fejlő­dés mutatkozott a birkózók fo­gáskészségében. A tavalyihoz viszonyítva ezen a baj­nokságon már sokkal több versenyző igyekezett minél nagyobb teret szen­telni a lábmunkának. Ez pedig azt je­lenti, hogy szabadfogású birkózóink megindultak egyik legnagyobb hiányos­ságuk felszámolásának útján. Az utóbbi évek nagyobb jelentőségű nemzetközi versenyein elszenvedett vereségek döntő oka ugyanis többnyire az volt, hogy nemcsak alkalmazni nem tudták a különféle támadásokat elindító és sokszor a befejezést is elősegítő gán­csokat, kulcsokat stb., hanem féltek is az ezeket felhasználva birkózó ellen­felektől, így bizonytalanul versenyezve sokszor önmaguk átengedték a kezde­ményezést a másik félnek. Ezen a baj­nokságon már nemcsak a válogatottak — Völgyi, Fuszek, Hoffmann és társaik —, hanem a most feltörő fiatalok is bátran alkalmazták a különféle lábfogá­sokat, s ez nem kis mértékben közrejátszott abban, hogy 110 mérkőzésből 73 két­vállas győzelemmel végződött. Nem sok meglepetést hozott a bajnok­ság. A légsúlyt — amelyben Fuszek a döntőben legyőzte Benczét — és a fél­­nehézsúlyt (Kovács a nehézsúlyban in­dult) kivéve valamennyi súlycsoportban a válogatott versenyzők végeztek az első helyen. A legjobb teljesítményt közülük is Völgyi nyújtotta, aki mind a négy mérkőzést két gállal nyerte meg. Lepkesúlyú bajnokunk a jelek szerint kezd kilábalni a tokiói világbajnok­ság óta tartó hullámvölgyéből. Mozgásán észre lehetett venni, hogy jól felkészült a versenyre, az utóbbi időben nem volt baj a súlyával sem, rendszeresen ed­zett és versenyzett. A szakértők sze­rint a kétnapos verseny legjobb birkó­zójának bizonyult. A tusarányt figye­lembe véve a félnehézsúlyú Reznák kö­vetkezik utána a rangsorban, ő öt mér­kőzéséből négyet nyert kétvállal, s ez a négy találkozó mindössze 19 (!) per­cig tartott. Nagyon lerontotta azonban teljesítményének értékét az ötödik mér­kőzésén tanúsított akciószegény, mélyen a színvonal alatt maradó birkózásával. Ezen a találkozón klubtársával, Ballá­­val együtt majdnem leléptették komoly­talan versenyzésért. A légsúlyú Fuszek nagy meglepe­tést okozott a sokszoros magyar bajnok Bencze legyőzésével. Tehetséges versenyző, de még sokat kell fejlődnie ahhoz, hogy fölényét ál­landósítani is tudja. A könnyűsúlyú Tóth­ Gyula és a nehézsú­lyú Növényi a vára­kozásnak megfele­lően jól szerepelt. A pehelysúlyban baj­nokságot nyert Hoff­mann ezúttal is el­lenállhatatlan volt a szőnyegmunkában, az állásból folyó küzdelemben azon­ban még mindig bi­zonytalanul, bátor­talanul mozgott. A döntőben Galántai ellen például emiatt annyira zártan bir­kózott, hogy két­szer is megintették, s talán le is léptet­ték volna, ha Ga­­lántai jobban hajrá­zik. A váltósúlyú Radics és a közép­súlyú Gurics ezúttal tus­szegénynek bi­zonyult. Radics i1, Gurics pedig 5 mér­kőzést vívott, s eb­ből mindketten csak két kétvállas győ­zelmet tudtak el­érni. Borbély Pál A pehelysúlyban három közel egyforma képességű versenyző küzdött az első helyért. Hoffmann, Galántai, Hovancsik valamennyi ellenfelét biztos fölénnyel győzte le, s egymás ellen elért eredményeik alapján dőlt el az első három hely kérdése. Képünk a második helyezett Galántairól készült verseny közben. A Kinizsi birkózója karollóval átfordította ellenfelét, Martit (Haladás), lábaival lezárta jobbkezét, s fejét előrefeszítve megakadályozta, hogy hidalni tudjon. Marti még ebben a helyzetben is szívósan védekezett. A 11. percben azonban elkészült erejével, s Galántai ekkor kétvállra fektette. (Székely Edit felvétele) „Ez az olasz játékmód meddő. Olasz lapvélemények a budapesti magyar—olasz válogatott labdarúgó-mérkőzésről Az olasz sajtó általában jó eredmény­nek tartja a budapesti 2:0-ás vereséget, de szinte valamennyi lap elítéli azt a meddő taktikát, amelynek alapján az olasz válogatott ezen a mérkőzésen sze­repelt. Sok támadás érte emiatt az olasz labdarúgó-szövetség vezetőit és A. Feni edzőt is. Szégyenletesnek tartják a la­pok, az olasz labdarúgó-szurkolók is, hogy legjobb tizenegyük ilyen dicstelen szerepet játszott Budapesten a végig „egy kapura folyó” mérkőzésen. A Stadio c. lap azt írja: nyilvánvaló volt, hogy a magyar labdarúgó-válogatott jobb, nem is várták, hogy az olasz válogatott győz­zön ellene, de­­ egy kapura folyó já­tékot sem vártak. Az olasz együttes csak arra szorítkozott, hogy minden erő­vel romboljon. A számszerű eredmény nem nagy csapás, de „ez az olasz játék­mód meddő, unalmas, nem előrehadást, hanem hátralépést jelent." A La Gazzetta dello Sport általános véleménye: „Az eredmény tisz­teletre méltó, de az olasz támadók já­téka szánalmas volt." A Tutto Sport felháborodással írja, hogy „a győzelem­ről való eleve lemondásnak ilyen példá­ját válogatott mérkőzésen még nem lát­ták". Bármilyen jó legyen is a véde­kezés, írja a továbbiakban a lap, csak egy része lehet a labdarúgó-játéknak. Budapesten azonban az olasz csapat egész játéka védekezésben merült ki. Előrelátható volt, hogy egyszer engedni kellett az igen erős magyar nyomás­nak. A magyar csapat játékát élveze­tesnek írja a lap különtudósítója, a ma­gyar csapat tagjai közül különösen Bo­­zsik labdaművészetét dicséri. A L’Unita, az olasz kommunista párt lapja meg­állapítja, hogy az olasz csapat veresége nem volt leverő, de a labdakezelésben kapott lecke annál inkább. Az olasz csapat kilencven percen át alig tudott kimozdulni saját tizenhatosa területé­ről, mert nem volt szervezett támadó­játéka. Martin, a lap tudósítója, a leg­nagyobb elismerés hangján ír a magyar válogatott játékáról. Az Il Messagero dicstelennek minősíti a budapesti vere­séget. Megdicséri az olasz védelmet, de a támadók játékára csak azt tudja mondani, szánalomra méltó. A magyar csapatról az a lap véleménye, hogy to­vábbra is a legjobb Európában, ami szerinte azt jelenti, hogy­­ az egész világon. Három lap igyekszik csak védeni az olasz váloga­tott szereplését: az Il Popolo, az Il Tempo és a Corriere dello Sport. Ezek nagy si­kernek tartják azt, hogy csak két gól­lal kaptak ki a „híres magyaroktól”. Mindhárom lap elismeréssel ír a magyar válogatott tagjainak magasfokú labda­kezeléséről, s a csapat kitűnő együttmű­ködéséről. Ahogy „az olasz csatár“ látta Virgili: Szörnyű, milyen szorosan védekeznek ezek a magyarok. Egy csatárra négy védő jut­ a Szécsényi ismét 53 m-en Tetet dobott Kedden délután aránylag enyhe és szélcsendes időben rendezte meg a Bp. Honvéd szokásos dobóversenyét a Tüzér utcai pályán. Szécsényi ismét, az ősz folyamán immár ötödször, 53 m­-en felül dobott diszkosszal. Diszkosz: 1. Szécsényi (Bp. Honvéd) 53,01, 2. Lévai (Bp. Honvéd) 48.50. Szécsényi dobásai 52 m-en felül vol­tak. Súly: 1. Szécsényi 15.32, 2. Lévai 14.35. Kétkezes súly (3—3 dobásból): 1. Szécsényi 27.90. Szécsényi jobbal 15.17-et, ballal 12.73-at lökött. Súly női: 1. Bagó (VTSK) 12.55, 2. Jánosi (Bp. Honvéd) 12.05, 3. Tóth E. (Bp. Honvéd) 11.65, 4. Várad­ (Bp. Vasas) 11. 06. Diszkosz női: 1. Jánosi 36.31. Gerely női: 1. Pi­rolffy (VTSK) 41.33. Kalapács: 1. Hidasi (Bp. Honvéd) 51.88, 2. Kovács Z. (Bp. Bástya) 46.58. Hidasi idei legjobb eredményét érte el. Fezettiségválasztás a Bp. Vasas labdarúgó-szakosztályéiőől Kedden este a Bp. Vasas Eötvös utcai klubhelyiségében újraválasztották a Bp. Vasas labdarúgó-szakosztályának veze­tőségét. A nagy termet zsúfolásig meg­töltő játékosok és szurkolók előtt Her­­mann Béla szakosztályvezető számolt be az egy év alatt elvégzett munkáról. A beszámoló után számos hozzászólás hangzott el. A játékosok közül Szilágyi I, Kamarás, Kontha, Raduly, Kasztner, Lábodi és Gazsó tette meg észrevéte­leit. Ezután került sor a szakosztály új vezetőségének kijelölésére. Szakosztály­­vezető továbbra is Hermann Béla ma­radt, vezetőségi tagoknak Kádár Ivánt, Gutzilng Imrét, Lakatos Bélát, Mann Zoltánt, Kemény Lászlót, Baróti Lajost, Ékes Oszkárt, Illovszky Rudolfot és Csordás Lajost választották. (MTI) Az ifjúsági jégkorong Béke Kupáért Bp. Szikra—Bp. Törekvés 3:2 (1:1, 0:1, 2:0). Műjégpálya. V: László M. és Berend. Szoros, kemény küzdelem. G: Balogh, Csernák. Maszlag. 111. Hideg (2). Jó: Frim, Csernák, Burány. Hl. Hi­deg, Zsitva. Bp. Építők —Bp. Vörös Me­teor 6:3 (2:1, 2:2, 2:0). Műjégpálya. V: Bán és Hrabák. A Bp. Vörös Meteor végig többet támadott, de csatárai nem használták ki eléggé a helyzeteket, vé­delme pedig hibát hibára halmozott. G: Székely (3), Jakabházi, Kolozsi, Kocso­nyai. 111. Bari, Patócs II. Patócs III. Jó: Székely, Jakabházi, Kolozsi, Kocsonyái, 111. Havas, Patócs II, Patócs III, Bari. Az 1956. évi egységes sportnaptár ez év dece­mber 26—31 között jele­nik meg. A 280 oldalas könyv fontos útmu­tató az 1956. évi versenynaptár el­készítéséhez és nélkülözhetetlen a sportköröknek, társadalmi szövetsé­geknek, edzőknek, TSB-knek és sportegyesületekn­ek. — Közli sport­áganként az átmér­­éti, alapozó, for­­mábahozó és formában tartó idő­szakokat, az 1956. évi versenynap­­tárt, a tanfolyamok és országos ér­tekezletek időpontját, s mindazokat a tudnivalókat, amelyek a verse­nyek rendezésével kapcsolatosak. — Ára 15.— forint. Az előjegyzéseket kérjük: Sportpro­paganda, Budapest, Vili., Rákóczi út 57/a címre beküldeni. “2 1955. december 1. csütörtök Több egyéni versenyt az asztaliteniszsportban A magyar asztaliteniszsport fejlődését erősen fékezi az egyéni versenyek elenyészően csekély száma. Az asztali­tenisz elsősorban egyéni sport. Ezt bi­zonyítja az is, hogy a világbajnokságon hét szám közül öt az egyéni szám, s ezt bizonyítja, hogy a nagy nemzetközi versenyek során főként egyéni számok kerülnek lebonyol­tásra. Természetes következménye tehát ennek, hogy egyé­ni versenyek nélkül a sportág nem tud megfelelően tovább fejlődni, nincs ko­moly lehetőség új, fiatal tehetségek ki­bontakozására, s az egy helyben topo­­gást esetleg még súlyosabb hiba, a sportág lassú sorvadása követheti. Hazánkban évek óta jóformán csak azok az egyéni versenyek vannak, ame­lyeket az OTSB vagy a BTSB rendez, a sportegyesületek, sportkörök. Jó­része egyáltalán nem vállalkozik versenyek rendezésére. Évek óta nem rendezett számottevő ver­senyt a Bp. Dózsa, a Bp. Vörös Meteor, a Bp. Építők, a Bp. Bástya, a Bp. Hala­dás, a Bp. Szikra — amely pedig igen sok tehetséges fiatallal rendelkezik —, az Alumínium — amelynek női csapata már évek óta az országos bajnokság­ban játszik —, de sorolhatnánk még to­vább. Azok a sportkörök is, amelyek egyszer-egyszer hajlandóknak mutatkoz­nak egyéni verseny rendezésére, csak I. osztályú versenyt vállalnak. Ifjúsági, serdülő vagy éppen úttörő verseny pe­dig atig-alig van. Az országos bajnok­ságban részt vevő csapatok közül pél­dául csak a Vasútépítők, a Bp. Kinizsi, a Bp. Spartacus az, amelynek ezen a téren voltak helyes kezdeményezései. Ezen a helyzeten sürgősen és gyöke­resen változtatni kell. Azok a sport­körök, amelyek nem hajlandók egyéni versenyeket rendezni, természetesen — és igen helyesen — minden versenyen elindítják versenyzőiket, hiszen ők is tudják, hogy ez az alapja a fejlődés­nek. Itt azonban be is fejeződik a mű­ködésük, lehetőséget már nem adnak arra, hogy legközelebb az ő versenyü­kön találkozhassanak a játékosok, vagy­ éppen ott jelenjenek meg először az asztaliteniszezni vágyó fiatalok. Vidéken még rosszabb a helyzet. A járási, megyei bajnokságokon kí­vül jóformán sehol sincs olyan verseny, ahol az asztaliteniszezni vágyó fiatalok bekapcsolódhatná­nak a sportágba. Nem számíthatjuk ide azt az egy-két versenyt, amelyet az utóbbi években Győrött, Pécsett, Miskolcon rendeztek minősített versenyzők számára. Nem számíthatjuk ide­ ,sőt vidéki vonatkozás­ban teljesen feleslegesnek tartjuk a Tizek­ bajnokságának rendezését is. Miért nem rendeznek a győriek, a pé­csiek, a szombathelyiek, a debreceniek, a miskolciak megfelelő számú helyi versenyt? Nem hivatkozhatnak a sportkörök anyagi nehézségekre. Egy úttörő vagy’ ifjúsági verseny rendezése — különösen ott, ahol teremmel és felszereléssel ren­delkeznek — csak elenyészően kis ösz­­szeggel terheli meg a szakosztályt. Ez olyan kiadás, amelyre feltétlenül meg kell az anyagi alapot teremteni a szak­osztályok számára. Az egyéni versenyek hiánya okozza, hogy egyre keve­sebb ebben a sportágban a minősí­tett versenyző. Hogy ezen segítse­nek, s nem utolsósorban, hogy a sportköröket az egyéni versenyek megrendezésére buzdítsák, a jövő évben megváltozik a minősítés meg­szerzésének módja. A minősítést kérő versenyzőnek egy bi­zonyos pontszámot kell elérnie ahhoz, hogy I., II. vagy III. osztályú versenyző legy­en, s ezeket a pontokat csak egyé­ni versenyek során szerezheti meg. A csapatversenyben elért eredmények te­hát, az eddigi gyakorlattól eltérően — nem számítanak. Eddig például majd­nem teljes egészében csak az országos bajnokságban szereplő játékosok érhet­ték el az I. osztályú szintet, miután en­­­ek a megszerzése bizonyos számú I. osztályú versenyző legyőzéséhez volt kötve. Ezekkel a játékosokkal pedig alsóbb osztályban játszók — éppen az egyéni versenyek csekély száma miatt — atig-alig találkoztak. Most megfelelő pontszám elérése esetén II., sőt a 111. osz­tályú versenyzők is elérhetik az I. osz­tályú szintet. I. osztályú minősítés meg­szerzéséhez 25, a II. osztályú minősítés megszerzéséhez 15, a III. osztályú mi­nősítés megszerzéséhez pedig 5 pontot kell elérnie egy játékosnak. I. osztályú versenyen például az 1. helyért 14, a 2. helyért 10, a 3—4. helyért 8, az 5— 8. helyért 6, a 9—16. helyért 4, a 17— 32. helyért 2 pontot kap a játékos. II., III. osztályú versenyen az 1. hely 7.­­. 2. hely 5, a 3—4. hely 4, 5—8. hely 3, a 9—16. hely 2, a 17—32. hely 1 pontot jelent a versenyző számára.) Az új mi­nősítési szabályzat bevezetésével a ver­senyzők, s ezáltal természetesen sport­köreik is sokkal érdekeltebbé válnak az egyéni versenyekben, a játékosok sokkal szívesebben vesznek majd részt a különböző találkozókon, s a fokozott játékkedv kényszeríti majd a sportkö­röket is egyéni versenyek rendezésére. Az OTSB is hozzá akar járulni a szélesebb körű versenylehetőségek meg­teremtéséhez, éppen ezért a jövő évben az atlétikai Béka Kupa versenyekhez hasonlóan Béke Kupa egyéni­ csapatversenyt ír ki ebben a sportágban. Ennek a versenysorozatnak­ négy for­dulója — két tavaszi és két őszi­­ lesz, s mindig ugyanazon a napon ke­rülnek lebonyolításra a­z I., II. és III. osztályú versenyek is. Az I. osztályú verseny országos jellegű, s megrende­zésére az OTSB jelöl ki sportkört, a II. és III. osztályú versenyekért a BTSB, illetve valamelyik megyei TSB a felelős. Ez nem azt jelenti, hogy a versenyt nekik kell megrendezniük. Sokkal he­lyesebb, ha ezek rendezésével vala­melyik sportkört bízzák meg. Ez a versenysorozat is kevés azon­ban ahhoz, hogy a sportágban széles, erős alapokon nyugvó fejlődési folya­mat indulhasson meg. Hatékony válto­zást csak az okozhat, ha a sportegye­sületek, sportkörök is teljes szívvel magukévá teszik a magyar asztali­tenisz-sport fejlődésének, régi nem­zetközi vezető helyének visszaszerzése ügyét, s készek ezt munkájukkal is elősegíteni. A sporle­gyesül­etekben, a sportkörökben most készítik a jövő évi sportnaptárakat. Ezeket a naptárakat úgy készítsék el, hogy feltétlenül helyet kapjon benne a£ asztalitenisz is. A szakosztályok pedig legyenek harcosab­bak. Ne csak a sportfelszerelések fel­újításáért, a frissítőkért, s hasonló más kiadások beállításáért harcolónak, ha­nem egy-egy egyéni verseny rendezésé­hez szükséges — egyáltalán nem négy — összegért is. A sportjátékok nevelőhatása A Testnevelési Tudományos Tanács előadás-sorozatának negyedik előadása kedden este folyt le a Testnevelési Fő­iskola dísztermében nagy közönség előtt. Csanádi Árpád, főiskolai docens tartott előadást „A csapatjátékok sajátos ne­­velőhatása" címmel. A játékok eredetéről, kialakulásáról szóló bevezetés után az előadó a játé­koknak a nevelésben betöltött fontos szerepéről beszélt, majd rátért a testne­velésben ismert játékok legfejlettebbjei, a sportjátékok (labdarúgás, kézi-, röp- és vízilabda, jégkorong stb.) nevelőhatá­­sának ismertetésére. Beszélt arról, hogy milyen nevelőhatást gyakorol a külön­féle technikai és taktikai részleteknek a tanulása, begyakorlása, milyen nevelő­hatású lehet — különösen az akaraterőre — az edzés, a mérkőzés, és arról, ho­gyan alakul ki és hogyan befolyásolható egy-egy csapat közösségi szelleme. Szó esett az előadásban az edzők, a sport­köri vezetők, játékvezetők, testnevelő ta­nárok, a fiatal és az idősebb sportolók szerepéről, a nagy tömegek és az élvo­nalbeliek nevelési kérdéseiről egyaránt. Megállapította az előadó, hogy a neve­lési lehetőségek igen sokrétűek a sport­játékokban, különösen a csapatokat fog­­­­lalkoztató játékokban, sok függ termé­­­­szetesen attól, hogy vezetők, edzők, ho­­­­gyan élnek ezekkel a lehetőségekkel.­­ A nagy érdeklődéssel kísért, s nagy­­ tetszéssel fogadott egyórás előadás után­­ Pálfai János, Szabó János és Sós Károly­­ gyakorlati példákon mutatta meg a neve­lési elvek, módszerek érvényesülését a sportjátékok oktatásában és edzésvezeté­sében. Rámutattak helyes és helytelen megnyilvánulásokra, edzéseken és mér­kőzéseken tapasztalható jelenségekre. Lissák Kálmán dr. a Testnevelési Tudo­mányos Tanács elnöke hozzászólásában az ifjúság nevelésének fontosságát han­goztatta. Véleménye szerint ez a leg­fontosabb, bár kétségtelen, hogy hiba volna elhanyagolni mellette az idősebbek nevelésének kérdését. Kiemelte, hogy a nevelés legfontosabb időszaka az általá­nos iskolai időszak, itt a legeredménye­sebb a testnevelésen, a sporton, a sport­játékokon keresztül is folyó nevelő­munka. Az előadáson elnöklő Sebes Gusztáv, az OTSB elnökhelyettese fog­lalta össze az előadás és a hozzászólá­sok legfontosabb mondanivalóit, hangsú­lyozva a nevelési eljárások közü­l a pél­damutatás nagy fontosságát. Külföldi Híradó Befejeződtek a Szovjetunió 1955. évi felnőtt ökölvívó-bajnokságának küzdel­mei. harmatsúlyban Sztyepanov (Moszk­va), könnyűsúlyban Szmirrov (M), vál­tósúlyban Gromov (M), középsúlyban Satkov (Leningrád) nehézsúlyban Jus­­kenas (Vilnius) nyert bajnokságot. Antwerpenben nemzetközi úszóver­­senyt rendeztek. Kiemelkedőbb ered­mények. Férfiak: 109 m mell: Brous­­sard (francia) 1:12.8. 100 m pillangó: Symonds (angol) 1:06.5. 200 m pillan­gó: Symonds 2:30.6. 200 m hát: Kor­­teweg (holland) 2:28.5. 100 m gyors: Voell (NSZK) 59.6. Nők: 100 m gyors: Castelaar (holland) 1:07. 400 m gyors: Kok (holland) 5:10. 100 m pillangó: Voorbij (holland) 1:15.2. 100 m hát: van Alphen (holland) 1:13.3. 200 m hát: van Alphen 2:36.1. 200 m mell: den Haan (holland) 2:54.6. Melbourne-ben Power 30:02.4 mp-re javította az ausztrál 10 000 m-es csúcs­­eredményt. Sydney-ben Matthews 10.7 mp-es kitűnő idővel nyerte a 100 yar­­dos női síkfutást. Ez a 100 m-re kb. 11.8-as időnek felel meg. Kedden este Londonban rendezték meg a London—Nyugat-Berlin ökölvívó­­mérkőzést. A találkozó 10:10 arányú döntetlen eredménnyel zárult. A berli­niek már 8:2-re vezettek, utána az an­golok egymás után négy mérkőzést nyertek. A Saarvidéki Olimpiai Bizottság kép­viselői megbeszélést folytattak a Német Szövetségi Köztársaság Olimpiai Bizott­ságának elnökével. A saarvidékiek azt akarják, hogy versenyzőik az olimpián a közös német csapatban induljanak. A kérdésben a döntő szó a Nemzetközi Olimpiai Bizottságé lesz. A Svédországban vendégszereplő csehszlovák férfi és női teremkézilabda­­válogatott Halmstadban a helyi váloga­tott ellen játszott. A­­ csehszlovák férfiak 27:18, a nők 6:4 arányban győztek. A Dél-Afrikában portyázó nyugatné­met atléták legutóbb Johannesburgban Transvaal válogatottjával mérkőztek. A verseny jobb eredményei: 110 m gát: van der Merwe (T) 14,3, 3 mérföld: Schade (N) 14:34,6. távolugrás: Price (T) 772. Moszkva labdarúgó-válogatottja Kairó­ba utazott, s Egyiptomban több mér­kőzést játszik. A válogatottban a Dina­mo Moszkva a Szpartak Moszkva és a CDSZA játékosai kaptak helyet. Nemzetközi labdarúgó-mérkőzések: Hibernian (skót) — Djurgarden (svéd) 1:0. Edinburgban hétfőn játszottak a klub­csapatok Európa Kupájáért. Ezzel a győzelemmel a Hibernian elsőnek ju­tott be a III. fordulóba, azaz elődön­tőbe.­­ A Zenit Leningrád befejezte vendégszereplését a Kínai Népköztár­saságban. Utolsó két mérkőzését Dal­aiban játszotta. Dalai és Port .Arthur válogatottja ellen 3:1, a mukdeni hely­őrségi válogatott ellen pedig 4:1 arány­ban nyert a Zenit. LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁGOK Német Demokratikus Köztársaság: Dinamo Berlin—Turbine Erfurt 3:0, Einheit Dresden—Empor Rostock 0:1, Wismut Karl Marx-Stadt—Aktivist Bri­­eske-Senftenberg 2:0, Motor Zwickau —Lokomotive Stendal 1:1, Chemie Karl Marx-Stadt—Lokom­tive Leipzig 2:0, Rotation Leipzig—Vorwärts Berlin 2:0, Fortschritt Weissenfels—­Rotation Ba­­belsberg 1:1 1. Rostock 17, 2. Wismut Karl Marx-Stadt 16, 3. Motor Zwickau 15, 4. Dinamo Berlin 14 pont. Svájc. Belanzona —Schaffhausen 2:0, Grenchen—Chaux-de-Fonds 1:3, La­u­­sanne—Fribourg 2:0, Lugano—FC Zü­rich 2:1, Servette—Basel 3:0, Young Boys—Uranta Genf 1:1. Uruguay. A bajnokság befejeződött: 1. Nacionál Montevideo, 2. Penarol Mon­­tevideo. Finnország: Valkeakosken—Helsin­gin Palloseura 5:1. A finn kupa döntője. A kupát idén először rendezték meg.

Next