Népsport, 1955. december (11. évfolyam, 236-257. szám)
1955-12-01 / 236. szám
Véglegesen összeállították az olasz és a magyar vízilabda-válogatottat Kedden este a magyar és az olasz válogatott edzést tartott a Sportuszodában. Mindkét csapat jól mozgott, feltűnt az olaszok gyorsasága és nagy lövőkészsége. A pénteken sorra kerülő mérkőzésre véglegesen összeállították akét csapatot. Magyarország csapata így áll fel: Jeney — Hevesi, Gyarmati — Zádor — Bolvári, Martin, Kárpáti. Az olasz csapat összeállítása: Carrazzoni — Manuelli, Marcian — Gionta — Dennerlein II, Pederson, Peretti. Megérkezett már Budapestre N.Prosztyakov szovjet játékvezető is. Kevés meglepetés, némi fejlődés Megjegyzések a szabadfogású birkózó-bajnokságról A közelmúltban lebonyolított szabadfogású birkózó-bajnokság általában kedvező eredményekkel zárult. 69 versenyző 110 találkozón mérte össze erejét, s a mérkőzések különösen a döntőben színvonalas, változatos küzdelmeket hoztak. A rendezés tökéletes volt Két szőnyegen szinte percnyi fennakadás nélkül bonyolították le az egyes súlycsoportok versenyeit, s az eredményekről, a versenybíróság döntéseiről hangszórón keresztül mindig azonnal tájékoztatták a közönséget. Mindezekből látható, hogy a sportegyesületek, a bajnokság szervezésével megbízottak jól felkészültek szabadfogású birkózóink legnagyobb hazai eseményére, mégis előfordultak azonban olyan kisebb jelentőségű hibák, amiket gondosabb előkészületekkel, nagyobb körültekintéssel könnyen el lehetett volna kerülni. Az egyik ilyen említésre méltó hiba, amely a bajnokság színvonalát is nem kis mértékben veszélyeztette, az első napi küzdelmek aránylag gyenge színvonala volt. Szombaton délután még azok a versenyzők is bátortalanul, erőtlenül birkóztak, akik másnap a döntőben rég nem látott változatos, heves küzdelmekkel szinte megszakítás nélküli tapsolásra késztették a szépszámú közönséget. Lassan melegedtek bele tehát a birkózók a versenyzésbe, el kellett telnie egy bizonyos időnek, szükségük volt egy-két mérkőzésre ahhoz, hogy komolyabb ellenfelek ellen is otthonosan mozogjanak a szőnyegen, hogy merjenek birkózni! Ezen pedig csak egyféleképpen lehet segíteni: a jövőben valamennyi élvonalbeli birkózónknak — a válogatottakat is beleértve — rendszeresen részt kell vennie az összes hazai versenyeken. Év közben többször is össze kell mérniük tudásukat vetélytársaikkal, hogy megszokhassák a kiegyenlített erőviszonyok mellett folyó küzdelmek légkörét. Ha ezt sikerül elérni, akkor a jövőben remélhetőleg nem fordulnak majd elő olyan esetek, hogy a mérkőzésvezetők Intésekkel legyenek kénytelenek küzdelemre kényszeríteni a szőnyegen valóban csak áldogáló, egymást tologató versenyzőket. A második napi mérkőzéseket figyelembe véve határozott fejlődés mutatkozott a birkózók fogáskészségében. A tavalyihoz viszonyítva ezen a bajnokságon már sokkal több versenyző igyekezett minél nagyobb teret szentelni a lábmunkának. Ez pedig azt jelenti, hogy szabadfogású birkózóink megindultak egyik legnagyobb hiányosságuk felszámolásának útján. Az utóbbi évek nagyobb jelentőségű nemzetközi versenyein elszenvedett vereségek döntő oka ugyanis többnyire az volt, hogy nemcsak alkalmazni nem tudták a különféle támadásokat elindító és sokszor a befejezést is elősegítő gáncsokat, kulcsokat stb., hanem féltek is az ezeket felhasználva birkózó ellenfelektől, így bizonytalanul versenyezve sokszor önmaguk átengedték a kezdeményezést a másik félnek. Ezen a bajnokságon már nemcsak a válogatottak — Völgyi, Fuszek, Hoffmann és társaik —, hanem a most feltörő fiatalok is bátran alkalmazták a különféle lábfogásokat, s ez nem kis mértékben közrejátszott abban, hogy 110 mérkőzésből 73 kétvállas győzelemmel végződött. Nem sok meglepetést hozott a bajnokság. A légsúlyt — amelyben Fuszek a döntőben legyőzte Benczét — és a félnehézsúlyt (Kovács a nehézsúlyban indult) kivéve valamennyi súlycsoportban a válogatott versenyzők végeztek az első helyen. A legjobb teljesítményt közülük is Völgyi nyújtotta, aki mind a négy mérkőzést két gállal nyerte meg. Lepkesúlyú bajnokunk a jelek szerint kezd kilábalni a tokiói világbajnokság óta tartó hullámvölgyéből. Mozgásán észre lehetett venni, hogy jól felkészült a versenyre, az utóbbi időben nem volt baj a súlyával sem, rendszeresen edzett és versenyzett. A szakértők szerint a kétnapos verseny legjobb birkózójának bizonyult. A tusarányt figyelembe véve a félnehézsúlyú Reznák következik utána a rangsorban, ő öt mérkőzéséből négyet nyert kétvállal, s ez a négy találkozó mindössze 19 (!) percig tartott. Nagyon lerontotta azonban teljesítményének értékét az ötödik mérkőzésén tanúsított akciószegény, mélyen a színvonal alatt maradó birkózásával. Ezen a találkozón klubtársával, Ballával együtt majdnem leléptették komolytalan versenyzésért. A légsúlyú Fuszek nagy meglepetést okozott a sokszoros magyar bajnok Bencze legyőzésével. Tehetséges versenyző, de még sokat kell fejlődnie ahhoz, hogy fölényét állandósítani is tudja. A könnyűsúlyú Tóth Gyula és a nehézsúlyú Növényi a várakozásnak megfelelően jól szerepelt. A pehelysúlyban bajnokságot nyert Hoffmann ezúttal is ellenállhatatlan volt a szőnyegmunkában, az állásból folyó küzdelemben azonban még mindig bizonytalanul, bátortalanul mozgott. A döntőben Galántai ellen például emiatt annyira zártan birkózott, hogy kétszer is megintették, s talán le is léptették volna, ha Galántai jobban hajrázik. A váltósúlyú Radics és a középsúlyú Gurics ezúttal tusszegénynek bizonyult. Radics i1, Gurics pedig 5 mérkőzést vívott, s ebből mindketten csak két kétvállas győzelmet tudtak elérni. Borbély Pál A pehelysúlyban három közel egyforma képességű versenyző küzdött az első helyért. Hoffmann, Galántai, Hovancsik valamennyi ellenfelét biztos fölénnyel győzte le, s egymás ellen elért eredményeik alapján dőlt el az első három hely kérdése. Képünk a második helyezett Galántairól készült verseny közben. A Kinizsi birkózója karollóval átfordította ellenfelét, Martit (Haladás), lábaival lezárta jobbkezét, s fejét előrefeszítve megakadályozta, hogy hidalni tudjon. Marti még ebben a helyzetben is szívósan védekezett. A 11. percben azonban elkészült erejével, s Galántai ekkor kétvállra fektette. (Székely Edit felvétele) „Ez az olasz játékmód meddő. Olasz lapvélemények a budapesti magyar—olasz válogatott labdarúgó-mérkőzésről Az olasz sajtó általában jó eredménynek tartja a budapesti 2:0-ás vereséget, de szinte valamennyi lap elítéli azt a meddő taktikát, amelynek alapján az olasz válogatott ezen a mérkőzésen szerepelt. Sok támadás érte emiatt az olasz labdarúgó-szövetség vezetőit és A. Feni edzőt is. Szégyenletesnek tartják a lapok, az olasz labdarúgó-szurkolók is, hogy legjobb tizenegyük ilyen dicstelen szerepet játszott Budapesten a végig „egy kapura folyó” mérkőzésen. A Stadio c. lap azt írja: nyilvánvaló volt, hogy a magyar labdarúgó-válogatott jobb, nem is várták, hogy az olasz válogatott győzzön ellene, de egy kapura folyó játékot sem vártak. Az olasz együttes csak arra szorítkozott, hogy minden erővel romboljon. A számszerű eredmény nem nagy csapás, de „ez az olasz játékmód meddő, unalmas, nem előrehadást, hanem hátralépést jelent." A La Gazzetta dello Sport általános véleménye: „Az eredmény tiszteletre méltó, de az olasz támadók játéka szánalmas volt." A Tutto Sport felháborodással írja, hogy „a győzelemről való eleve lemondásnak ilyen példáját válogatott mérkőzésen még nem látták". Bármilyen jó legyen is a védekezés, írja a továbbiakban a lap, csak egy része lehet a labdarúgó-játéknak. Budapesten azonban az olasz csapat egész játéka védekezésben merült ki. Előrelátható volt, hogy egyszer engedni kellett az igen erős magyar nyomásnak. A magyar csapat játékát élvezetesnek írja a lap különtudósítója, a magyar csapat tagjai közül különösen Bozsik labdaművészetét dicséri. A L’Unita, az olasz kommunista párt lapja megállapítja, hogy az olasz csapat veresége nem volt leverő, de a labdakezelésben kapott lecke annál inkább. Az olasz csapat kilencven percen át alig tudott kimozdulni saját tizenhatosa területéről, mert nem volt szervezett támadójátéka. Martin, a lap tudósítója, a legnagyobb elismerés hangján ír a magyar válogatott játékáról. Az Il Messagero dicstelennek minősíti a budapesti vereséget. Megdicséri az olasz védelmet, de a támadók játékára csak azt tudja mondani, szánalomra méltó. A magyar csapatról az a lap véleménye, hogy továbbra is a legjobb Európában, ami szerinte azt jelenti, hogy az egész világon. Három lap igyekszik csak védeni az olasz válogatott szereplését: az Il Popolo, az Il Tempo és a Corriere dello Sport. Ezek nagy sikernek tartják azt, hogy csak két góllal kaptak ki a „híres magyaroktól”. Mindhárom lap elismeréssel ír a magyar válogatott tagjainak magasfokú labdakezeléséről, s a csapat kitűnő együttműködéséről. Ahogy „az olasz csatár“ látta Virgili: Szörnyű, milyen szorosan védekeznek ezek a magyarok. Egy csatárra négy védő jut a Szécsényi ismét 53 m-en Tetet dobott Kedden délután aránylag enyhe és szélcsendes időben rendezte meg a Bp. Honvéd szokásos dobóversenyét a Tüzér utcai pályán. Szécsényi ismét, az ősz folyamán immár ötödször, 53 m-en felül dobott diszkosszal. Diszkosz: 1. Szécsényi (Bp. Honvéd) 53,01, 2. Lévai (Bp. Honvéd) 48.50. Szécsényi dobásai 52 m-en felül voltak. Súly: 1. Szécsényi 15.32, 2. Lévai 14.35. Kétkezes súly (3—3 dobásból): 1. Szécsényi 27.90. Szécsényi jobbal 15.17-et, ballal 12.73-at lökött. Súly női: 1. Bagó (VTSK) 12.55, 2. Jánosi (Bp. Honvéd) 12.05, 3. Tóth E. (Bp. Honvéd) 11.65, 4. Várad (Bp. Vasas) 11. 06. Diszkosz női: 1. Jánosi 36.31. Gerely női: 1. Pirolffy (VTSK) 41.33. Kalapács: 1. Hidasi (Bp. Honvéd) 51.88, 2. Kovács Z. (Bp. Bástya) 46.58. Hidasi idei legjobb eredményét érte el. Fezettiségválasztás a Bp. Vasas labdarúgó-szakosztályéiőől Kedden este a Bp. Vasas Eötvös utcai klubhelyiségében újraválasztották a Bp. Vasas labdarúgó-szakosztályának vezetőségét. A nagy termet zsúfolásig megtöltő játékosok és szurkolók előtt Hermann Béla szakosztályvezető számolt be az egy év alatt elvégzett munkáról. A beszámoló után számos hozzászólás hangzott el. A játékosok közül Szilágyi I, Kamarás, Kontha, Raduly, Kasztner, Lábodi és Gazsó tette meg észrevételeit. Ezután került sor a szakosztály új vezetőségének kijelölésére. Szakosztályvezető továbbra is Hermann Béla maradt, vezetőségi tagoknak Kádár Ivánt, Gutzilng Imrét, Lakatos Bélát, Mann Zoltánt, Kemény Lászlót, Baróti Lajost, Ékes Oszkárt, Illovszky Rudolfot és Csordás Lajost választották. (MTI) Az ifjúsági jégkorong Béke Kupáért Bp. Szikra—Bp. Törekvés 3:2 (1:1, 0:1, 2:0). Műjégpálya. V: László M. és Berend. Szoros, kemény küzdelem. G: Balogh, Csernák. Maszlag. 111. Hideg (2). Jó: Frim, Csernák, Burány. Hl. Hideg, Zsitva. Bp. Építők —Bp. Vörös Meteor 6:3 (2:1, 2:2, 2:0). Műjégpálya. V: Bán és Hrabák. A Bp. Vörös Meteor végig többet támadott, de csatárai nem használták ki eléggé a helyzeteket, védelme pedig hibát hibára halmozott. G: Székely (3), Jakabházi, Kolozsi, Kocsonyai. 111. Bari, Patócs II. Patócs III. Jó: Székely, Jakabházi, Kolozsi, Kocsonyái, 111. Havas, Patócs II, Patócs III, Bari. Az 1956. évi egységes sportnaptár ez év december 26—31 között jelenik meg. A 280 oldalas könyv fontos útmutató az 1956. évi versenynaptár elkészítéséhez és nélkülözhetetlen a sportköröknek, társadalmi szövetségeknek, edzőknek, TSB-knek és sportegyesületeknek. — Közli sportáganként az átméréti, alapozó, formábahozó és formában tartó időszakokat, az 1956. évi versenynaptárt, a tanfolyamok és országos értekezletek időpontját, s mindazokat a tudnivalókat, amelyek a versenyek rendezésével kapcsolatosak. — Ára 15.— forint. Az előjegyzéseket kérjük: Sportpropaganda, Budapest, Vili., Rákóczi út 57/a címre beküldeni. “2 1955. december 1. csütörtök Több egyéni versenyt az asztaliteniszsportban A magyar asztaliteniszsport fejlődését erősen fékezi az egyéni versenyek elenyészően csekély száma. Az asztalitenisz elsősorban egyéni sport. Ezt bizonyítja az is, hogy a világbajnokságon hét szám közül öt az egyéni szám, s ezt bizonyítja, hogy a nagy nemzetközi versenyek során főként egyéni számok kerülnek lebonyoltásra. Természetes következménye tehát ennek, hogy egyéni versenyek nélkül a sportág nem tud megfelelően tovább fejlődni, nincs komoly lehetőség új, fiatal tehetségek kibontakozására, s az egy helyben topogást esetleg még súlyosabb hiba, a sportág lassú sorvadása követheti. Hazánkban évek óta jóformán csak azok az egyéni versenyek vannak, amelyeket az OTSB vagy a BTSB rendez, a sportegyesületek, sportkörök. Jórésze egyáltalán nem vállalkozik versenyek rendezésére. Évek óta nem rendezett számottevő versenyt a Bp. Dózsa, a Bp. Vörös Meteor, a Bp. Építők, a Bp. Bástya, a Bp. Haladás, a Bp. Szikra — amely pedig igen sok tehetséges fiatallal rendelkezik —, az Alumínium — amelynek női csapata már évek óta az országos bajnokságban játszik —, de sorolhatnánk még tovább. Azok a sportkörök is, amelyek egyszer-egyszer hajlandóknak mutatkoznak egyéni verseny rendezésére, csak I. osztályú versenyt vállalnak. Ifjúsági, serdülő vagy éppen úttörő verseny pedig atig-alig van. Az országos bajnokságban részt vevő csapatok közül például csak a Vasútépítők, a Bp. Kinizsi, a Bp. Spartacus az, amelynek ezen a téren voltak helyes kezdeményezései. Ezen a helyzeten sürgősen és gyökeresen változtatni kell. Azok a sportkörök, amelyek nem hajlandók egyéni versenyeket rendezni, természetesen — és igen helyesen — minden versenyen elindítják versenyzőiket, hiszen ők is tudják, hogy ez az alapja a fejlődésnek. Itt azonban be is fejeződik a működésük, lehetőséget már nem adnak arra, hogy legközelebb az ő versenyükön találkozhassanak a játékosok, vagy éppen ott jelenjenek meg először az asztaliteniszezni vágyó fiatalok. Vidéken még rosszabb a helyzet. A járási, megyei bajnokságokon kívül jóformán sehol sincs olyan verseny, ahol az asztaliteniszezni vágyó fiatalok bekapcsolódhatnának a sportágba. Nem számíthatjuk ide azt az egy-két versenyt, amelyet az utóbbi években Győrött, Pécsett, Miskolcon rendeztek minősített versenyzők számára. Nem számíthatjuk ide ,sőt vidéki vonatkozásban teljesen feleslegesnek tartjuk a Tizek bajnokságának rendezését is. Miért nem rendeznek a győriek, a pécsiek, a szombathelyiek, a debreceniek, a miskolciak megfelelő számú helyi versenyt? Nem hivatkozhatnak a sportkörök anyagi nehézségekre. Egy úttörő vagy’ ifjúsági verseny rendezése — különösen ott, ahol teremmel és felszereléssel rendelkeznek — csak elenyészően kis öszszeggel terheli meg a szakosztályt. Ez olyan kiadás, amelyre feltétlenül meg kell az anyagi alapot teremteni a szakosztályok számára. Az egyéni versenyek hiánya okozza, hogy egyre kevesebb ebben a sportágban a minősített versenyző. Hogy ezen segítsenek, s nem utolsósorban, hogy a sportköröket az egyéni versenyek megrendezésére buzdítsák, a jövő évben megváltozik a minősítés megszerzésének módja. A minősítést kérő versenyzőnek egy bizonyos pontszámot kell elérnie ahhoz, hogy I., II. vagy III. osztályú versenyző legyen, s ezeket a pontokat csak egyéni versenyek során szerezheti meg. A csapatversenyben elért eredmények tehát, az eddigi gyakorlattól eltérően — nem számítanak. Eddig például majdnem teljes egészében csak az országos bajnokságban szereplő játékosok érhették el az I. osztályú szintet, miután enek a megszerzése bizonyos számú I. osztályú versenyző legyőzéséhez volt kötve. Ezekkel a játékosokkal pedig alsóbb osztályban játszók — éppen az egyéni versenyek csekély száma miatt — atig-alig találkoztak. Most megfelelő pontszám elérése esetén II., sőt a 111. osztályú versenyzők is elérhetik az I. osztályú szintet. I. osztályú minősítés megszerzéséhez 25, a II. osztályú minősítés megszerzéséhez 15, a III. osztályú minősítés megszerzéséhez pedig 5 pontot kell elérnie egy játékosnak. I. osztályú versenyen például az 1. helyért 14, a 2. helyért 10, a 3—4. helyért 8, az 5— 8. helyért 6, a 9—16. helyért 4, a 17— 32. helyért 2 pontot kap a játékos. II., III. osztályú versenyen az 1. hely 7.. 2. hely 5, a 3—4. hely 4, 5—8. hely 3, a 9—16. hely 2, a 17—32. hely 1 pontot jelent a versenyző számára.) Az új minősítési szabályzat bevezetésével a versenyzők, s ezáltal természetesen sportköreik is sokkal érdekeltebbé válnak az egyéni versenyekben, a játékosok sokkal szívesebben vesznek majd részt a különböző találkozókon, s a fokozott játékkedv kényszeríti majd a sportköröket is egyéni versenyek rendezésére. Az OTSB is hozzá akar járulni a szélesebb körű versenylehetőségek megteremtéséhez, éppen ezért a jövő évben az atlétikai Béka Kupa versenyekhez hasonlóan Béke Kupa egyéni csapatversenyt ír ki ebben a sportágban. Ennek a versenysorozatnak négy fordulója — két tavaszi és két őszi lesz, s mindig ugyanazon a napon kerülnek lebonyolításra az I., II. és III. osztályú versenyek is. Az I. osztályú verseny országos jellegű, s megrendezésére az OTSB jelöl ki sportkört, a II. és III. osztályú versenyekért a BTSB, illetve valamelyik megyei TSB a felelős. Ez nem azt jelenti, hogy a versenyt nekik kell megrendezniük. Sokkal helyesebb, ha ezek rendezésével valamelyik sportkört bízzák meg. Ez a versenysorozat is kevés azonban ahhoz, hogy a sportágban széles, erős alapokon nyugvó fejlődési folyamat indulhasson meg. Hatékony változást csak az okozhat, ha a sportegyesületek, sportkörök is teljes szívvel magukévá teszik a magyar asztalitenisz-sport fejlődésének, régi nemzetközi vezető helyének visszaszerzése ügyét, s készek ezt munkájukkal is elősegíteni. A sporlegyesületekben, a sportkörökben most készítik a jövő évi sportnaptárakat. Ezeket a naptárakat úgy készítsék el, hogy feltétlenül helyet kapjon benne a£ asztalitenisz is. A szakosztályok pedig legyenek harcosabbak. Ne csak a sportfelszerelések felújításáért, a frissítőkért, s hasonló más kiadások beállításáért harcolónak, hanem egy-egy egyéni verseny rendezéséhez szükséges — egyáltalán nem négy — összegért is. A sportjátékok nevelőhatása A Testnevelési Tudományos Tanács előadás-sorozatának negyedik előadása kedden este folyt le a Testnevelési Főiskola dísztermében nagy közönség előtt. Csanádi Árpád, főiskolai docens tartott előadást „A csapatjátékok sajátos nevelőhatása" címmel. A játékok eredetéről, kialakulásáról szóló bevezetés után az előadó a játékoknak a nevelésben betöltött fontos szerepéről beszélt, majd rátért a testnevelésben ismert játékok legfejlettebbjei, a sportjátékok (labdarúgás, kézi-, röp- és vízilabda, jégkorong stb.) nevelőhatásának ismertetésére. Beszélt arról, hogy milyen nevelőhatást gyakorol a különféle technikai és taktikai részleteknek a tanulása, begyakorlása, milyen nevelőhatású lehet — különösen az akaraterőre — az edzés, a mérkőzés, és arról, hogyan alakul ki és hogyan befolyásolható egy-egy csapat közösségi szelleme. Szó esett az előadásban az edzők, a sportköri vezetők, játékvezetők, testnevelő tanárok, a fiatal és az idősebb sportolók szerepéről, a nagy tömegek és az élvonalbeliek nevelési kérdéseiről egyaránt. Megállapította az előadó, hogy a nevelési lehetőségek igen sokrétűek a sportjátékokban, különösen a csapatokat foglalkoztató játékokban, sok függ természetesen attól, hogy vezetők, edzők, hogyan élnek ezekkel a lehetőségekkel. A nagy érdeklődéssel kísért, s nagy tetszéssel fogadott egyórás előadás után Pálfai János, Szabó János és Sós Károly gyakorlati példákon mutatta meg a nevelési elvek, módszerek érvényesülését a sportjátékok oktatásában és edzésvezetésében. Rámutattak helyes és helytelen megnyilvánulásokra, edzéseken és mérkőzéseken tapasztalható jelenségekre. Lissák Kálmán dr. a Testnevelési Tudományos Tanács elnöke hozzászólásában az ifjúság nevelésének fontosságát hangoztatta. Véleménye szerint ez a legfontosabb, bár kétségtelen, hogy hiba volna elhanyagolni mellette az idősebbek nevelésének kérdését. Kiemelte, hogy a nevelés legfontosabb időszaka az általános iskolai időszak, itt a legeredményesebb a testnevelésen, a sporton, a sportjátékokon keresztül is folyó nevelőmunka. Az előadáson elnöklő Sebes Gusztáv, az OTSB elnökhelyettese foglalta össze az előadás és a hozzászólások legfontosabb mondanivalóit, hangsúlyozva a nevelési eljárások közül a példamutatás nagy fontosságát. Külföldi Híradó Befejeződtek a Szovjetunió 1955. évi felnőtt ökölvívó-bajnokságának küzdelmei. harmatsúlyban Sztyepanov (Moszkva), könnyűsúlyban Szmirrov (M), váltósúlyban Gromov (M), középsúlyban Satkov (Leningrád) nehézsúlyban Juskenas (Vilnius) nyert bajnokságot. Antwerpenben nemzetközi úszóversenyt rendeztek. Kiemelkedőbb eredmények. Férfiak: 109 m mell: Broussard (francia) 1:12.8. 100 m pillangó: Symonds (angol) 1:06.5. 200 m pillangó: Symonds 2:30.6. 200 m hát: Korteweg (holland) 2:28.5. 100 m gyors: Voell (NSZK) 59.6. Nők: 100 m gyors: Castelaar (holland) 1:07. 400 m gyors: Kok (holland) 5:10. 100 m pillangó: Voorbij (holland) 1:15.2. 100 m hát: van Alphen (holland) 1:13.3. 200 m hát: van Alphen 2:36.1. 200 m mell: den Haan (holland) 2:54.6. Melbourne-ben Power 30:02.4 mp-re javította az ausztrál 10 000 m-es csúcseredményt. Sydney-ben Matthews 10.7 mp-es kitűnő idővel nyerte a 100 yardos női síkfutást. Ez a 100 m-re kb. 11.8-as időnek felel meg. Kedden este Londonban rendezték meg a London—Nyugat-Berlin ökölvívómérkőzést. A találkozó 10:10 arányú döntetlen eredménnyel zárult. A berliniek már 8:2-re vezettek, utána az angolok egymás után négy mérkőzést nyertek. A Saarvidéki Olimpiai Bizottság képviselői megbeszélést folytattak a Német Szövetségi Köztársaság Olimpiai Bizottságának elnökével. A saarvidékiek azt akarják, hogy versenyzőik az olimpián a közös német csapatban induljanak. A kérdésben a döntő szó a Nemzetközi Olimpiai Bizottságé lesz. A Svédországban vendégszereplő csehszlovák férfi és női teremkézilabdaválogatott Halmstadban a helyi válogatott ellen játszott. A csehszlovák férfiak 27:18, a nők 6:4 arányban győztek. A Dél-Afrikában portyázó nyugatnémet atléták legutóbb Johannesburgban Transvaal válogatottjával mérkőztek. A verseny jobb eredményei: 110 m gát: van der Merwe (T) 14,3, 3 mérföld: Schade (N) 14:34,6. távolugrás: Price (T) 772. Moszkva labdarúgó-válogatottja Kairóba utazott, s Egyiptomban több mérkőzést játszik. A válogatottban a Dinamo Moszkva a Szpartak Moszkva és a CDSZA játékosai kaptak helyet. Nemzetközi labdarúgó-mérkőzések: Hibernian (skót) — Djurgarden (svéd) 1:0. Edinburgban hétfőn játszottak a klubcsapatok Európa Kupájáért. Ezzel a győzelemmel a Hibernian elsőnek jutott be a III. fordulóba, azaz elődöntőbe. A Zenit Leningrád befejezte vendégszereplését a Kínai Népköztársaságban. Utolsó két mérkőzését Dalaiban játszotta. Dalai és Port .Arthur válogatottja ellen 3:1, a mukdeni helyőrségi válogatott ellen pedig 4:1 arányban nyert a Zenit. LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁGOK Német Demokratikus Köztársaság: Dinamo Berlin—Turbine Erfurt 3:0, Einheit Dresden—Empor Rostock 0:1, Wismut Karl Marx-Stadt—Aktivist Brieske-Senftenberg 2:0, Motor Zwickau —Lokomotive Stendal 1:1, Chemie Karl Marx-Stadt—Lokomtive Leipzig 2:0, Rotation Leipzig—Vorwärts Berlin 2:0, Fortschritt Weissenfels—Rotation Babelsberg 1:1 1. Rostock 17, 2. Wismut Karl Marx-Stadt 16, 3. Motor Zwickau 15, 4. Dinamo Berlin 14 pont. Svájc. Belanzona —Schaffhausen 2:0, Grenchen—Chaux-de-Fonds 1:3, Lausanne—Fribourg 2:0, Lugano—FC Zürich 2:1, Servette—Basel 3:0, Young Boys—Uranta Genf 1:1. Uruguay. A bajnokság befejeződött: 1. Nacionál Montevideo, 2. Penarol Montevideo. Finnország: Valkeakosken—Helsingin Palloseura 5:1. A finn kupa döntője. A kupát idén először rendezték meg.