Népsport, 1956. május (12. évfolyam, 88-109. szám)
1956-05-01 / 88. szám
Csak ifjúsági válogatottunk kapott egyhangú elismerést Megjegyzések, vélemények a budapesti válogatott labdarúgó-mérkőzésekről A magyar nézők általában kissé lehangoltan indultak haza vasárnap este a Népstadionból, s nem lehettek vidámak a magyar rádióhallgatók sem. Többet, jobbat vártak a magyar labdarúgó-válogatottól. Valamennyien egy kissé elkényeztetettek vagyunk, dehát nem tehetünk róla: válogatott csapatunk tett bennünket azzá az utóbbi években. Valamennyien úgy szeretnénk, ha megmaradna ez az igényességünk. Azt szeretnénk, ha továbbra is joggal várhatnánk 6kat válogatottjainktól. Ha kissé utánagondol az ember, rájön, hogy — hát azért nem olyan rossz eredmény ez a 2:2 sem. A jugoszláv labdarúgás igen fejlett, ez a jugoszláv válogatott igen jól harcolt és igen jól játszott, ellene a döntetlen nem megvetendő eredmény. A legjobb formában levő magyar válogatott is ért már el döntetleneket. Például közvetlenül a londoni 6:3 előtt Budapesten a svédek ellen is. Ilyesmi előfordul, a labdarúgók sem gépek, hogy mindig ugyanazt tudják nyújtani! Nem is az eredmény az, ami nyugtalanító, hanem a játék. Tudjuk, kemény és hosszú volt a tél, s labdarúgóink formábahozása az idén késett, de április végén azért már valamivel többet vártunk legjobbjainktól. Egy kis túlzással azt mondhatjuk, hogy „állva játszottak” válogatottjaink, nem mozogtak eleget, s nem is elég gyorsan, támadáskor késtek az átadások, elkésve történtek a lyukrafutások. Nem az volt a csapat játékában a baj, hogy a beállított fiatalok közül Mátrainak és Tichynek gyengébben ment a játék, hanem az, hogy a nagy tudású, kellő nemzetközi tapasztalattal rendelkező idősebbeknek — Bozsiknak, Kocsisnak, Buzánszkynak, Lantosnak, Puskásnak és Budainak — is gyengén ment. Ha ők csak megközelítették volna legjobb formájukat, a válogatott együttes elbírta volna a két-három fiatal beállítását. Tichy és Mátrai ne szomorkodjék, ne keseredjék el, nem rajtuk múlt a csapat gyengébb játéka. Véleményünk szerint szorgalmas edzésmunkával, tanulással, megfelelő életmóddal mindketten olyan játékosokká fejlődhetnek, hogy rövidebbhosszabb idő után erősségei lehetnek a magyar válogatottnak. Ez nagyrészt csak tőlük függ. Mit lehetne tenni, hogy egész válogatott csapatunknak jobb legyen az erőnléte? Az egyik legfontosabb teendő továbbra is az lenne (amit különben már jó ideje hangoztatunk): fokozni a sportkörökben az edzésmunkát, főleg a gyorsaságban és az állóképesség fejlesztésében, hogy legjobbjaink nagy labdakezelési és taktikai tudása kellően érvényre juthasson. A válogatott csapat edzései erre nem alkalmasak. Sebes Gusztáv az OTSB elnökhelyettese már többször mondta, hogy jó néhány sportkörben elhanyagolják az erőnléti edzésmunkát, nem használják a futócipőt, az ugrókötelet, a gyógylabdát stb. Ez bizony öreg hiba. Csoda ezek után, hogy lassú a legtöbb csatárunk, hogy nem bírja a sok gyors mozgást, hogy nem tud megszabadulni a védők őrzéséből? A kényelmes, lassú játéknak ez a magyarázata. Ha hagyják a mieinket, még így is jól játszanak. Kitűnően ment például a Botafogo ellen is a támadójáték. Jól harcoló, gyors, a csatárokat állandóan zavaró védőkkel szemben azonban ez a kényelmes támadójáték már nem érvényesül, mégha az ellenfél nem is tömörülve védekezik. A jugoszlávok nem tömörültek, mégis sikerült megakasztaniuk a támadások zömét. Úgy helyezkedtek, ahogy mi szoktunk: a három hátvédet még egy fedezet is segítette. De hathatós támogatást nyújtott a másik fedezet és a hátrahúzódott Zebec is. Nálunk viszont Bozsik inkább hatodik csatárt játszott, mint fedezetet és a csatárok sem látták el jól védőfeladataikat, talán a két szélsőt kivéve. Vukasz és Zebec úgyszólván zavartalanul építhetett, mozoghatott! A jugoszlávok jobb erőben voltak, gyorsabban mozogtak, küzdőszellemben is felülmúlták legtöbb játékosunkat. Minderről sok szó esett a vasárnap esti ünnepi vacsorán. A magyar játékosokat nagyon bántotta a győzelem elmaradása, s még inkább leverte őket az a tudat, hogy sok hibával, meglehetősen gyengén játszottak. Annál boldogabbak voltak viszont a jugoszlávok. — Nagyon akartunk, s a siker nem maradt el — mondta Vukasz. — Azt hiszem, hogy elsősorban mozgékonyság tekintetében, gólratörőbb játékfelfogásban múltuk felül a magyarokat. Nálunk sokkal gyakoriabbak voltak a helycserék, a lyukrafutások, s a lövések is. Úgy gondolom, védelmünk is felülmúlta a magyarok hasonló csapatrészét. A hazai csapat csatárai elég gépiesen adogattak, hiányzott a támadósorból egy olyan középcsatár, mint a jó formában levő Hidegkúti. Tichy nem tudta összefogni és irányítani társai játékát. Igen tanulságos az, amit Vukasz saját magáról mondott: — Én is éreztem, hogy jól megy a játék, de őszintén megmondom, ez nemcsak az én érdemem. A magyarok közül ugyanis nem ügyelt rám kellően senki. Szabadon építhettem, felvihettem a labdát. Bozsik kitűnő játékos, de szerintem nem fedezetet, hanem csatárt játszik. Nagyszerű gólt lőtt. Mindig elöl volt, hátul nem segített, s emiatt a pálya egyik oldalán, a Bozsik mögötti területen nagy üres térség támadt, amelyen kitűnően lehetett támadást vezetni. Ezt mi igyekeztünk kihasználni. Herceg, a jugoszlávok balszélsője kitűnően beszél magyarul. Neki is csalódást okozott a magyar csapat. Mint mondta: nehezebb, küzdelmesebb mérkőzésre számítottak. — Néhány nagynevű magyar játékos szembetűnően kényelmesen mozgott, fásultan játszott — elevenítette fel a mérkőzést Herceg. — Hiányzott az erő, a lendület, s az az időnkénti viharos támadójáték, amely annyira jellemezte a magyar válogatottat. Nem túlzás azt állítani, hogy helyzeteink alapján győzelmet érdemeltünk volna. Remélem nem hangzik elbizakodottságnak, ha azt mondom, hogy a magyar válogatott ilyen játékkal Belgrádban még döntetlenre sem számíthat se? Kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése !(Belgrád, április 30.) Elutaztunk Szarajevóból, ahol a magyar B-válogatott fájdalmas vereséget szenvedett. Túlsságosan nagy remények nem kísérték,az utolsó napokban összeállított B-csapat szereplését, de azt gondoltuk, tisztes eredményt fog elérni. Nem is annyira a vereség, hanem inkább a játék volt kiábrándító. Sok volt a hiba a csapat játékában, s bár akadt két-három játékos, aki jó játékot nyújtott, a csapat összteljesítménye mégis messze a várakozáson alul maradt. Legalább öt játékos egészen formáin kívül szerepelt. A jugoszláv leválogatott úgy játszott, ahogy nekünk kellett volna. Gyorsak voltak a jugoszlávok, minden labdára rámentek, a csatárok állandóan változtatták helyüket. A szarajevói közönség örült a 3:0-ás győzelemnek, de amikor megtudta a budapesti 2:2-t, még fokozódott az öröme. A mérkőzés utáni közös vacsorán Terpitkó András, a csapat vezetője és Bosko Baskot, a Bosznia-Hercegovina Labdarúgó Szövetség elnöke hangsúlyozta, hogy ez a találkozó is hozzájárult a jugoszláv—magyar sportkapcsolatok elmélyítéséhez. A vacsorán természetesen sokat beszéltek a mérkőzésről is a résztvevők. S. Zagorac, a jugoszláv B-válogatott edzője azt mondta: meglepte őt a magyar B-válogatott lassú támadásépítése. Sós Károlynak, a magyar csapat edzőjének véleménye szerint a mély talajon, a viharos szélben nem tudott kialakulni a magyar csapat játéka. Természetesen ez nem mentség a vereségre, az együttes rosszul játszott, nem tudta átvenni a kezdeményezést — tette hozzá. A magyar csapat hétfőn Belgrádban volt. A jugoszláv főváros zászlódíszben várja május elsejét, a munkásosztály nagy ünnepét. Valamennyi jugoszláv labdarúgó elragadtatással beszélt ifjúsági együttesünk játékáról. Nem győzték fiataljainkat dicsérni. Böbék, a jugoszlávok ismert csatára, aki sérülése miatt nem játszhatott, ezt mondta például: — A magyar fiatalok méltó képviselői annak a labdarúgásnak, amely híressé tette Puskásékat. Ésszerű, szép labdarúgást játszanak. A mieink szánalmasan festettek a labdával igen jól bánó, fejlett taktikai érzékkel rendelkező magyarok mellett. Ifjúsági csapatukra büszkék lehetnek a magyarok! A magyar játékosok közül Mátrai volt a legszomorúbb. — Az bánt leginkább, hogy csalódást okoztam azoknak, akik bíztak bennem — mondta a fiatal középhátvéd. — Akárhogy is akartam, egyszerűen nem ment. Amikor bemelegítettünk, még frissnek, gyorsnak éreztem magamat, de amikor a játékvezető a sípjába fújt, olyan lámpaláz vett rajtam erőt, hogy még lépni is alig tudtam. Berendi sokkal nyugodtabb idegzetű, mint Mátrai. A Bp. Vasas játékosára nem volt különösebb hatással a nagy közönség, a kemény, gyors ellenfél. A vezetők körében is sok szó esett a hibákról. Sebes Gusztáv, Titkos Pál és mások is megállapították, hogy a magyar csapat formábahozása és formában tartása körül sok a tennivaló. Reméljük, hogy a sok szó nem hangzott el hiába, a tanulságokat — legalább részben — felhasználják edzőink és labdarúgóink már a magyar—csehszlovák találkozóig rendelkezésre álló három hét alatt is! A hétfőn reggel megjelenő lapok nagy terjedelemben foglalkoznak a budapesti és a szarajevói mérkőzéssel. A belgrádi Sport három munkatársának tollából közöl cikkeket az A-válogatottak találkozójáról. Megállapítja, hogy jobb volt a jugoszláv csapat, egyes időszakokban határozottan felülmúlta a labdarúgás mestereit. Akár 4:1-es jugoszláv győzelem is születhetett volna. Vukaszt dicséri, mint a jugoszláv csapat legjobb játékosát. A B-válogatottak mérkőzéséről azt írja, hogy a hazaiak keményebbek és gyorsabbak voltak, mint a magyarok, s csapatmunkában is felülmúlták a vendégeket. A Politika „Nagy mérkőzés Budapesten” főcím alatt ír a 2:2-es találkozóról. A jugoszlávok érettebb labdarúgást játszottak, írja a lap, mint a hazai csapat. Három játékost emel ki a jugoszláv csapatból: Vukaszt, Krsztics II-t és Horvatot. A mieink közül Fenyvesit és Gellért dicséri. A B-válogatottak mérkőzéséről azt írja, hogy sokkal lelkesebben küzdött a jugoszláv csapat, mint a magyar. A gólarány nem volt túlzott. A magyar csapat nem mutatta azt, amit vártak tőle. A Borba azt írja, hogy győzelmet érdemelt volna Budapesten a jugoszláv csapat. Puskás semlegesítése sikerült és ezzel megbénították a magyar támadások kialakulását. A lap szerint Gellér mentette meg a magyar csapatot a vereségtől. Kárpáti és Fenyvesi teljesítményéről ír még elismerően a lap. A jugoszláv csapatból főleg Vukaszt dicséri. „Biztos győzelem Szarajevóban” címmel számol be a lap a B-mérkőzésről. Igen jó játékot nyújtott a jugoszláv B-válogatott, állapítja meg, győzelme nem volt kétséges. A magyar csapat a hétfői napot Belgrádban tölti, este hálókocsin utazik tovább, s kedden reggel érkezik haza. Várszegi János A Magyarország—Jugoszlávia mérkőzés lőlapja A nagy küzdelemben viszonylag kevés lövés esett mindkét kapura. A jugoszláv kapura vagy mellé menő lövést 17-et, a magyar kapura, fölé vagy mellé menőt pedig 16-ot jegyeztünk fel. Nincsenek benne a kapura a lövésekben azok a lövések, amelyeket Gellér a kapujából messze kifutva hárított. Ha ezeket is feljegyeztük volna, az jött volna ki, hogy a jugoszlávok valamivel többször voltak veszélyesek a kapura, mint a mieink. A táblázaton a fekete pontok az erős, a félfekete pontok a félerős, a fekete karikák a gyenge lövéseket jelzik. A zászlós pontok a gólokat jelentik, a pontok mellé, fölé vagy aláírt számok azt a percet jelzik, amelyikben a lövés vagy fejes történt. Győzelmet érdemelt volna a jugoszláv A-válogatott — állapítják meg a belgrádi lapok JugoSlav /Kapu Geflérnek sok szép, sőt bravúros védése volt a magyar—jugoszláv válogatott labdarúgó-mérkőzésen. Képünkön Veszelinovics egyik lövését védi vetődéssel. A képen balról jobbra: Lantos, Gellér (a földön), Berendi, Veszelinovics, Bozsik. • Barátságos labdarúgó-mérkőzések NBII Nyugati csoport válogatott-Keleti csoport válogatott 1:1 (1:0) Debrecen, 5000 néző. V: Sramkó (Gutfreund, Kösztner). Nyugati csoport: Lang (Hámori) — Kapuszta (Színi), Hetényi, Tamás — Horváth, Krasznai — Grozdics, Schmiedt, Szigeti, Bédi, Pásztor (Gelencsér). Keleti csoport: Tőtil (Mészöly) — Fekete, Palásti, Bendek — Uzsotki II (Csatlós), Bárkányi (Pauláé) — Burján, Zilahi (Tiba), Csábi, Pál, Iván. Góllövő: Bédl, Iván. Szögletarány: 8:7 (5:3) a Keleti csoport vál. javára. " Napfényes, szép idő kedvezett a mérkőzésnek. A Nyugati csoportbeliek képzettebben játszottak, ellenfelük lelkesebb volt. Végig sportszerű, közepe® iramú játék után igazságos eredménynyel végződött a mérkőzés. A csapatok játékán főleg az összeszokottság hiánya látszott meg, különösen a keleti csapatén. Az 5. percben jobboldali támadás után Hédihez került a labda, az összekötő néhány métert futott vele, huszonöt méterről lőtt, s a labda a jobb felső sarokban kötött ki. Tóth későn vetette magát, 1:0 a Nyugati csoport javára. Negyedórás játék után feljött Kelet válogatottja, élénkült a játék is. Három szöglet jelezte a keletiek fölényét, majd Iván elöl Lung csak kifutással tudott tisztázni. Csábi Pál összjáték után viszont vetődéssel mentette Pál lövését Lung. A hátravontan játszó Szigeti lendítette néha támadásba a Nyugati csoport csapatát. Egy ilyen támadás után szögletre hárított a keleti védelem, Tóth kiöklözte a labdát, Krasznai az üresen hagyott kapu fölé emelt. Szünet után több csere történt. A játék tovább élénkült. Paulás kitűnően mutatkozott be, 25 méteres éles lövése a kapufáról pattant vissza. A 61. percben egyenlített a keleti válogatott. Hámori I egy hazaadást kiejtett, Csábi szerezte meg a labdát, jobboldalra keveredett-az alapvonaltól laposan középre gurított, a befutó Iván két lépésről a kapu közepébe helyezte a keletiek egyenlítő gólját. 1:1. A 71. percben a nyugatiak csatársora veszélyes támadást vezetett. Gelencsér beadását Schmiedt kapásból, 12 méterről kapu fölé bombázta. Érdekes és élénk volt ekkor is a játék, mindkét kapu előtt adódott gólhelyzet. Szigeti 20 méterről lőtt mellé, Tiba szabadrúgása után viszont Hámori I védett szépen. A 84. percben óriási gólhelyzet adódott mindkét kapu előtt. Először Iván üres kapura tartó labdáját a befutó Színi vágta ki a kapu torkából, a labda Grozdicshoz került, ő Schmiedtnek adott, a jobbösszekötő az alapvonal mellől félmagasan beadott, de Gelencsér a kapussal szemben teljesen egyedül állva 5 méterről mellé lőtt. Az utolsó esemény Horváth 25 méteres lövése volt a 87. percben, a labda a felső kapufán csattant A Nyugati csoport válogatottjában Lang volt a jobbik kapus. Egyúttal ő volt a mezőny legjobb kapusa is. A védelem kulturáltabban játszott, mint a keletiek hasonló csapatrésze. A fedezetek közül Krasznai védőmunkájával, Horváth pedig sok szép előreadott labdájával tűnt ki. A csatárok időnként szépen játszottak. Gyors adogatásokkal közelítették meg a keletiek kapuját. A legmozgékonyabb a szünet után beállt Gelencsér volt, a mérkőzés utolsó 20 percében Schmiedt is igen jól játszott. A keleti válogatott legjobb része a közvetlen védelem volt, különösen Fekete és Rendek játéka dicsérhető. A négy fedezet közül a két balfedezet, Bárkányi és Paulás tetszett, mindketten átlagon jóval felüli teljesítményt nyújtottak. A támadósor erőtlenül, puhán játszott, Ivánnak volt néhány szép elfutása. Pál az I. félidőben a mezőnyben szépen játszott, a kapu előtt veszélyes volt, szünet után azonban elhalványodott a játéka. ★ Cs. Vasas —Kaposvári Kinizsi 5:1 (1:1). Kaposvár, 1500 néző. V: Kovács Béla. Cs. Vasas: Tóth — Bulla, Mednyánszky, Takács (Ivanics) — Ughy, Kóczián — Keszthelyi, Völgyi, Gondos, Molnár, Fenyvesi. Kaposvár: Molnár II — Szigeti, Molnár I, Pálfalvai (Jutasi) — Gergely, Bárfalvi — Horváth, Mózsi, Zsoldos, Vigh, Stadler. Az NB I-es csapat unottan, a hazai együttes nagy lelkesedéssel játszott. G: Molnár (2), Völgyi, Ivanics, Keszthelyi. 111. Zsoldos (2). A tatai járásban jól felkészültek a falusi spartakiád küzdelmeire A tatai járás Komárom megye legnagyobb járása. A tavalyi falusi spartakiád megyei döntőjén ennek ellenére a járás válogatottja gyengén szerepelt és igen kevesen szerezték meg a jogot az országos döntőn való részvételre. A rossz eredményeknek elsősorban az volt az oka, hogy a járási TSB akkori elnöke nem sok gondot fordított a falusi spartakiád küzdelmeinek megszervezésére és az egész járás területén nem akadt, aki szervezze, irányítsa a falusi fiatalok felkészülését. A megyei döntő előtt, körülbelül egy hónappal, ,új elnök került a tatai járás élére, de ő már nem tudta elődje mulasztásait pótolni. Az új TSB-elnököt azonban nem olyan „fából faragták”, aki könnyen belenyugodott volna a kudarcba. A múlt évi csorba kiküszöbölését már az ősz folyamán megkezdte. Első dolga az volt, hogy a meglevő községi sportkörök vezetőségválasztását alaposan előkészítette. Szinte minden nap a falvakban járt és személyesen beszélte meg a sportkörök vezetőségével, a tagsággal, s az illetékes szervekkel a vezetőségválasztás valamennyi problémáját. Ennek meg is lett az eredménye, mert a sportkörök élére olyan vezetők kerültek, akik valóban szívügyüknek tekintik a parasztfiatalok sportolását. Januárban összehívta a járás területéről a testnevelő pedagógusokat és megbeszélte velük az idei falusi spartakiád legfontosabb feladatait. A testnevelők szívesen vállalkoztak a falusi fiatalok felkészítésére. Többen kijelentették, hogy nem, csak a falusi spartakiádra készítik, fel a fiatalokat, hanem részt vesztnek a községi sportkör irányításában és szervezésében is. Az értekezlet meghozta a gyümölcsét. Rövid másfél hónap alatt négy községben: Dunaalmáson, Tardosbányán, Naszályon és Gyermelyen alakult új sportkör a járás területén. De a járás többi községeiben is megindult a sportélet és megkezdődtek a falusi spartakiád előkészületei. Március végén a tatai járási TSB helyiségében összeültek a falusi sportkörök vezetői, megbeszélték az eddigi tapasztalatokat és a legközelebbi feladatokat. Az értekezleten bemutatták a sportköri vezetőknek a tavalyi falusi spartakiád országos döntőjéről készült filmet. A járási TSB elnöke az értekezleten megígérte, hogy az a sportkör, amelyik a járási döntőn a legjobb eredményt éri el, teljes labdarúgó-felszerelést kap jutalmul. A járási TSB azonban nemcsak a két értekezlettel segíti a falusi sportkörök felkészülését. Külön bizottságot hozott létre, amelynek a falusi spartakiádok szervezése és rendezése a feladata A bizottság tagjai rendszeresen látogatják a falusi sportköröket, a szervezés és felkészülés munkájában a helyszínen adnak nekik segítséget. A tatai járásban tehát komolyan foglalkoznak az idei falusi spartakiádok megszervezésével. A járási TSB elnöke mindent megtesz, hogy kiküszöbölje a tavalyi csorbát. Munkájához komoly segítséget kap a falusi DISZ-szervezetektől és a tanácsoktól is. F. I. A Bp. Honvéd két, a Bp. Vasas egy bajnokságot nyert az országos ifjúsági tornász-csapatbajnokság második napján Az országos ifjúsági tornász-csapatbajnokság küzdelmei hétfőn délelőtt folytatódtak Csepelen a Jedlik Ányos Gimnáziumban. Ekkor a férfi ifjúsági II. o. bajnokságot bonyolították le. Igen sok csapat állt rajthoz, örvendetes, hogy a 19 indulóból 11 vidéki együttes volt. A vidékiek jól meg is állták a helyüket. Ez elsősorban a Debreceni Törekvés, a Debreceni Honvéd, az Egri Dózsa és a Pápai Vörös Lobogó együttesére vonatkozik. Az összetett bajnokságot végeredményben a legegyenletesebb teljesítményt nyújtó Bp. Vasas nyerte meg biztosan. Férfi ifjúsági II. o. összetett: 1. Bp. Vasas (Jakab, Dani, Stix, Molnár, Geöcze, Wighardt, Zsemlye, Bardóczi) 328.3, 2. Debreceni Törekvés 321.9, 3. Bp. Bástya 321.8, 4. Debreceni Honvéd 321.6, 5. Egri Dózsa 320.9, 6. Pápai Vörös Lobogó 320.6, 7. Székesfehérvári Építők 315.8, 8. Bp. Dózsa 315.2, 9. Vasas Ikarus 314.9, 10. Bp. Kinizsi I 313.7, 11 Debreceni Járműjavító 313.7, 12. Nyíregyházi Törekvés 312.4, 13. Gyulai Traktor 303.8, 14. Sárospataki Traktor 301.7, 15. Vasas Ganzvagon 300.6, 16. Siófoki Bányász 297.7, 17. Sztálinvárosi Vasas 295.3, 18. Bp. Honvéd 288.5, 19. Bp. Kinizsi II 213.8 Délután a férfi és női I. osztályú csapatbajnoksággal folytatódott a verseny. Férfi ifjúsági, I. osztály, összetett: 1. Bp. Honvéd (Kőnigh, Resch, Damm, Pusztai, Barabás, Szijjártó, Giba, Dobál) 307.20, 2. Bp. Kinizsi (Baraczka, Borsos, Lovásznié, Dancs, Németi, Koltai, Ternik) 290.90, 3. Bp. Törekvés (Kiss, Szeverényi, Fogarassi, Várai, Mester, Baráth, Tamás) 286.00. Női ifjúsági I. osztály, összetett: Bp. Honvéd (Varga, Szvetkó, Horváth, Duca, Blehia, Kovács, Békési) 330.10, 2. Bp. Vasas (Kangyelka, Horvai, Hasznos E., Pucér, Hasznos K., Mák, Bencsik) 324.10, 3. Székesfehérvári Építők (Tímár, Schramm, Pinke, Kökény, Rózsa, Lukács, Hortobágyi, Csapó) 314.70. Külföldi Híradó Lúgos—Prága 4:4, Temesvár—Prága 5:3. Kötöttfogású birkózóviadalok. A szovjet mű- és toronyugrók hagyományos tavaszi versenyét a Komszomolszkaja Pravda díjáért Moszkvában rendezték meg. Férfiak. Műugrás- 1. Udalov 157.35, 2. Brener 155.30, 3. Csernyisev 141.80 p. Toronyugrás: 1. Csacska 155.25, 2. Habanov 150.50, 3. Galkin 148.95 p. Nők. Műugrás: 1. Karakasjanc 140.85, 2. Csumicseva 137.65, 3. Krutova 136.55 p. Toronyugrás: 1. Karakasjanc 87.90, 2. Zsigalova 86.65, 3. Baszova 74.60 p. Az angolok is nagyon érdeklődnek a klubcsapatok Európa Kupája Iránt — írja Ivan Sharpe angol sportújságíró. — A repülőgép és az esti világítás úgyszólván minden nehézséget megoldott, amely az ilyen nagyszabású versenysorozat megrendezését eddig akadályozta. Mostanában egyre-másra látják el a nagyobb angol pályákat esti világításra alkalmas felszereléssel. NSZK—Belgium 5:4. Köln. Anglia— Írország 4:1. Birmingham. Franciaország—Belgium 2:1. Brüsszel. Női. Hollandia—Wales 3:1, Amstelven. Női. Nemzetközi gyeplabda-mérkőzések. 1 Pakisztán atlétikai bajnokságán Ikbal 57.66-at dobott kalapáccsal és Navaz 67.45-öt gerellyel. Ezt követőleg a hadsereg bajnokságán Kalik 100-et futott 100-on és még három pakisztáni csúcs született: 110 m gáton Malik 14.3 (egyben ázsiai csúcs), rúdugrásban Ditta 405, távolugrásban Ramzan Ali 732. Az NDK dobóatlétái idei első versenyükön több jó eredményt értek el. Kalapács: Niebisch 54.54 (csúcs). Gerely: Frost 68.98. Diszkosz: Kupper 47.05. Gerely női- Günther 43.14. Az NSZK-ban Wegmann 16.13-at dobott súllyal, Werner pedig 14.97-tel nyerte a női súlylökést. A dán párbajtőrvívó-válogatot Koppenhágában 10:6 arányban győzött a franciák ellen. A francia csapatban Coutrot, Nigert, Decarpigny és Queyroux vívott. LABDARUGó-BAJNOKSAGOK Német Demokratikus Köztársaság. Wismut Kari Marx-Stadt—Turbine Errurt 4:1 Einheit Dresden — Rotation Leipzig 0:3, Lokomotíve Stendal—Aktivist Brleske Senftenberg 1:1, Vorwarta Berlin—Fortschritt Weissenfels 1:0, Motor Kari Marx-Stadt—Rotation Babelsberg 1:0. 1. Wismut 11, 2. Aktivist 10. 3. Lokomotíve 0 p.