Népsport, 1956. május (12. évfolyam, 88-109. szám)

1956-05-01 / 88. szám

Csak ifjúsági válogatottunk kapott egyhangú elismerést Megjegyzések, vélemények a budapesti válogatott labdarúgó-mérkőzésekről A magyar nézők általában kissé le­­hangoltan indultak haza vasárnap este a Népstadionból, s nem lehettek vidámak a magyar rádióhallgatók sem. Többet, jobbat vártak a magyar labdarúgó-válo­gatottól. Valamennyien egy kissé elké­nyeztetettek vagyunk, dehát nem tehe­tünk róla: válogatott csapatunk tett ben­nünket azzá az utóbbi években. Vala­mennyien úgy szeretnénk, ha megma­radna ez az igényességünk. Azt szeret­nénk, ha továbbra is joggal várhatnánk 6­kat válogatottjainktól. Ha kissé utánagondol az ember, rájön, hogy — hát azért nem olyan rossz eredmény ez a 2:2 sem. A jugoszláv labdarúgás igen fejlett, ez a jugoszláv válogatott igen jól harcolt és igen jól játszott, ellene a döntetlen nem megvetendő eredmény. A legjobb formában levő magyar válogatott is ért már el döntetleneket. Például közvetle­nül a londoni 6:3 előtt Budapesten a svédek ellen is. Ilyesmi előfordul, a labdarúgók sem gépek, hogy mindig ugyanazt tudják nyújtani! Nem is az eredmény az, ami nyug­talanító, hanem a játék. Tudjuk, kemény és hosszú volt a tél, s labdarúgóink formábahozása az idén késett, de­­ áp­rilis végén azért már valamivel többet vártunk leg­jobbjainktól. Egy kis túlzás­sal azt mondhatjuk, hogy „állva játszot­tak” válogatottjaink, nem mozogtak ele­get, s nem is elég gyorsan, támadáskor késtek az átadások, elkésve történtek a lyukrafutások. Nem az volt a csapat já­tékában a baj, hogy a beállított fia­talok közül Mátrainak és Tichynek gyen­gébben ment a játék, hanem az, hogy a nagy tudású, kellő nemzetközi tapasz­talattal rendelkező idősebbeknek — Bo­­zsiknak, Kocsisnak, Buzánszkynak, Lan­tosnak, Puskásnak és Budainak — is gyengén ment. Ha ők csak megközelí­tették volna legjobb formájukat, a válo­gatott együttes elbírta volna a két-há­­rom fiatal beállítását. Tichy és Mátrai ne szomorkodjék, ne keseredjék el, nem rajtuk múlt a csapat gyengébb játéka. Véleményünk szerint szorgalmas edzésmunkával, tanulással, megfelelő életmóddal mindketten olyan játékosokká fejlődhetnek, hogy rövidebb­­hosszabb idő után erősségei lehetnek a magyar válogatottnak. Ez nagyrészt csak tőlük függ. Mit lehetne tenni, hogy egész váloga­tott csapatunknak jobb legyen az erőn­léte? Az egyik legfontosabb teendő to­vábbra is az lenne (amit különben már jó ideje hangoztatunk): fokozni a sportkörökben az edzésmunkát, főleg a gyorsaságban és az állóképes­ség fejlesztésében, hogy legjobbjaink nagy labdakezelési és taktikai tudása kellően érvényre juthasson. A válogatott csapat edzései erre nem alkalmasak. Sebes Gusztáv az OTSB elnökhelyettese már többször mondta, hogy jó néhány sportkörben elhanyagolják az erőnléti edzésmunkát, nem használják a futó­cipőt, az ugrókötelet, a gyógylabdát stb. Ez bizony öreg hiba. Csoda ezek után, hogy lassú a legtöbb csatárunk, hogy nem bírja a sok gyors mozgást, hogy nem tud megszabadulni a védők őrzésé­ből? A kényelmes, lassú játéknak ez a magyarázata. Ha hagyják a mieinket, még így is jól játszanak. Kitűnően ment például a Botafogo ellen is a támadó­játék. Jól harcoló, gyors, a csatárokat állandóan zavaró védőkkel szemben azon­ban ez a kényelmes támadójáték már nem érvényesül, mégha az ellenfél nem is tömörülve védekezik. A jugoszlávok nem tömörültek, mégis sikerült megakaszta­­niuk a támadások zömét. Úgy helyezked­tek, ahogy mi szoktunk: a három hát­védet még egy fedezet is segítette. De hathatós támogatást nyújtott a másik fedezet és a hátrahúzódott Zebec is. Ná­lunk viszont Bozsik inkább hatodik csa­tárt játszott, mint fedezetet és a csatá­rok sem látták el jól védőfeladataikat, talán a két szélsőt kivéve. Vukasz és Zebec úgyszólván zavartalanul építhetett, mozoghatott! A jugoszlávok jobb erőben voltak, gyor­sabban mozogtak, küzdőszellemben is felülmúlták legtöbb játékosunkat. Minderről sok szó esett a vasárnap esti ünnepi vacsorán. A magyar játékosokat nagyon bántotta a győzelem elmaradása, s még inkább leverte őket az a tudat, hogy sok hibá­val, meglehetősen gyengén játszottak. Annál boldogabbak voltak viszont a jugoszlávok. — Nagyon akartunk, s a siker nem maradt el — mondta Vukasz. — Azt hi­szem, hogy elsősorban mozgékonyság tekintetében, gólratörőbb játékfelfogás­ban múltuk felül a magyarokat. Ná­lunk sokkal gyakoriabbak voltak a hely­cserék, a lyukrafutások, s a lövések is. Úgy gondolom, védelmünk is felülmúlta a magyarok hasonló csapatrészét. A ha­zai csapat csatárai elég gépiesen adogat­tak, hiányzott a támadósorból egy olyan középcsatár, mint a jó formában levő Hidegkúti. Tichy nem tudta összefogni és irányítani társai játékát. Igen tanulságos az, amit Vukasz sa­ját magáról mondott: — Én is éreztem, hogy jól megy a já­ték, de őszintén megmondom, ez nem­csak az én érdemem. A magyarok közül ugyanis nem ügyelt rám kellően senki. Szabadon építhettem, felvihettem a labdát. Bozsik kitűnő já­tékos, de szerintem nem fedezetet, ha­nem csatárt játszik. Nagyszerű gólt lőtt. Mindig elöl volt, hátul nem segített, s emiatt a pálya egyik oldalán, a Bozsik mögötti területen nagy üres térség tá­madt, amelyen kitűnően lehetett táma­dást vezetni. Ezt mi igyekeztünk kihasz­nálni. Herceg, a jugoszlávok balszélsője kitű­nően beszél magyarul. Neki is csalódást okozott a magyar csapat. Mint mondta: nehezebb, küzdelmesebb mérkőzésre szá­mítottak. — Néhány nagynevű magyar játékos szembetűnően kényelmesen mozgott, fá­sultan játszott — elevenítette fel a mér­kőzést Herceg. — Hiányzott az erő, a len­dület, s az az időnkénti viharos támadó­játék, amely annyira jellemezte a ma­gyar válogatottat. Nem túlzás azt állí­tani, hogy helyzeteink alapján győzelmet érdemeltünk volna. Remélem nem hang­zik elbizakodottságnak, ha azt mondom, hogy a magyar válogatott ilyen játékkal Belgrádban még döntetlenre sem számít­hat­ se? Kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése !­(Belgrád, április 30.) Elutaztunk Szarajevóból, ahol a magyar B-váloga­tott fájdalmas vereséget szenvedett. Túlsságosan nagy remények nem kísér­ték,­­az utolsó napokban összeállított B-csapat szereplését, de azt gondoltuk, tisztes eredményt fog elérni. Nem is annyira a vereség, hanem inkább a játék volt kiábrándító. Sok volt a hiba a csapat játékában, s bár akadt két-há­­rom játékos, aki jó játékot nyújtott, a csapat összteljesítménye mégis messze a várakozáson alul maradt. Legalább öt játékos egészen formáin kívül szerepelt. A jugoszláv le­válogatott úgy játszott, ahogy­­ nekünk kellett volna. Gyorsak voltak a jugoszlá­vok, minden labdára rámentek, a csa­tárok állandóan változtatták helyüket. A szarajevói közönség örült a 3:0-ás győ­zelemnek, de amikor megtudta a buda­pesti 2:2-t, még fokozódott az öröme. A mérkőzés utáni közös vacsorán Terpitkó András, a csapat vezetője és Bosko Baskot, a Bosznia-Hercegovina­ Labdarúgó Szövetség elnöke hangsú­lyozta, hogy ez a találkozó is hozzájá­rult a jugoszláv—magyar sportkapcsola­tok elmélyítéséhez. A vacsorán termé­szetesen sokat beszéltek a mérkőzésről is a résztvevők. S. Zagorac, a jugoszláv B-válogatott edzője azt mondta: meg­lepte őt a magyar B-válogatott lassú tá­madásépítése. Sós Károlynak, a magyar csapat edző­jének véleménye szerint a mély talajon, a viharos szélben nem tudott kialakulni a magyar csapat játéka. Természetesen ez nem mentség a vereségre, az együttes rosszul játszott, nem tudta átvenni a kezdeményezést — tette hozzá. A magyar csapat hétfőn Belgrádban volt. A jugoszláv főváros zászlódíszben várja május elsejét, a munkásosztály nagy ünnepét. Valamennyi jugoszláv labdarúgó elra­gadtatással beszélt ifjúsági együttesünk játékáról. Nem győzték fiataljainkat di­csérni. Böbék, a jugoszlávok ismert csa­tára, aki sérülése miatt nem játszhatott, ezt mondta például: — A magyar fiatalok méltó képviselői annak a labdarúgásnak, amely híressé tette Puskásékat. Ésszerű, szép labda­rúgást játszanak. A mieink szánalmasan festettek a labdával igen jól bánó, fej­lett taktikai érzékkel rendelkező magya­rok mellett. Ifjúsági csapatukra büszkék lehetnek a magyarok! A magyar játékosok közül Mátrai volt a legszomorúbb. — Az bánt leginkább, hogy csalódást okoztam azoknak, akik bíztak bennem — mondta a fiatal középhátvéd. — Akár­hogy is akartam, egyszerűen nem ment. Amikor bemelegítettünk, még frissnek, gyorsn­ak éreztem magamat, de amikor a játékvezető a sípjába fújt, olyan lám­paláz vett rajtam erőt, hogy még lépni is alig tudtam. Berendi sokkal nyugodtabb idegzetű, mint Mátrai. A Bp. Vasas játékosára nem volt különösebb hatással a nagy közönség, a kemény, gyors ellenfél. A vezetők körében is sok szó esett a hibákról. Sebes Gusztáv, Titkos Pál és mások is megállapították, hogy a ma­gyar csapat formábahozása és formá­ban tartása körül sok a tennivaló. Re­méljük, hogy a sok szó nem hangzott el hiába, a tanulságokat — legalább részben — felhasználják edzőink és lab­darúgóink már a magyar—csehszlovák találkozóig rendelkezésre álló három hét alatt is! A hétfőn reggel megjelenő lapok nagy terjedelemben foglalkoznak a buda­pesti és a szarajevói mérkőzéssel. A belgrádi Sport három munkatársának tollából közöl cikkeket az A-válogatottak találkozójáról. Megállapítja, hogy jobb volt a jugoszláv csapat, egyes időszakok­ban határozottan felülmúlta a labdarúgás mestereit. Akár 4:1-es jugoszláv győzelem is születhetett volna. Vukaszt dicséri, mint a jugoszláv csapat legjobb játéko­sát. A B-válogatottak mérkőzéséről azt írja, hogy a hazaiak keményebbek és gyorsabbak voltak, mint a magyarok, s csapatmunkában is felülmúlták a vendé­geket. A Politika „Nagy mérkőzés Buda­pesten” főcím alatt ír a 2:2-es találko­zóról. A jugoszlávok érettebb labdarúgást játszottak, írja a lap, mint a hazai csa­pat. Három játékost emel ki a jugoszláv csapatból: Vukaszt, Krsztics II-t és Hor­­vatot. A mieink közül Fenyvesit és Gellért dicséri. A B-válogatottak mérkő­zéséről azt írja, hogy sokkal lelkesebben küzdött a jugoszláv csapat, mint a magyar. A gólarány nem volt túlzott. A magyar csapat nem mutatta azt, amit vártak tőle. A Borba azt írja, hogy győzelmet érde­melt volna Budapesten a jugoszláv csapat. Puskás semlegesítése sikerült és ezzel megbénították a magyar táma­dások kialakulását. A lap szerint Gellér mentette meg a magyar csapatot a vere­ségtől. Kárpáti és Fenyvesi teljesítmé­nyéről ír még elismerően a lap. A ju­goszláv csapatból főleg Vukaszt dicséri. „Biztos győzelem Szarajevóban” címmel számol be a lap a B-mérkőzésről. Igen jó játékot nyújtott a jugoszláv B-váloga­tott, állapítja meg, győzelme nem volt kétséges. A magyar csapat a hétfői napot Belg­rádban tölti, este hálókocsin utazik to­vább, s kedden reggel érkezik haza. Várszegi János A Magyarország—Jugoszlávia mérkőzés lőlapja A nagy küzdelemben viszonylag kevés lövés esett mindkét kapu­­ra. A jugoszláv kapura vagy mellé menő lövést 17-et, a magyar kapura, fölé vagy mellé menőt pedig 16-ot jegyeztünk fel. Nincsenek benne a kapura a lövésekben azok a lövések, amelyeket Gellér a kapujából messze kifutva hárított. Ha ezeket is feljegyeztük volna, az jött volna ki, hogy a jugoszlá­vok valamivel többször voltak veszélyesek a kapura, mint a mieink. A táblázaton a fekete pontok az erős, a félfekete pon­tok a félerős, a fekete karikák a gyenge lövéseket jelzik. A zászlós pontok a gólokat jelen­tik, a pontok mellé, fölé vagy alá­írt számok azt a percet jel­zik, amelyikben a lövés vagy fejes történt. Győzelmet érdemelt volna a jugoszláv A-válogatott — állapítják meg a belgrádi lapok JugoSl­av /Kapu Geflérnek sok szép, sőt bravúros védése volt a magyar—jugoszláv válogatott labdarúgó-mérkőzésen. Képünkön Ve­­szelinovics egyik lövését védi vetődéssel. A képen balról jobbra: Lantos, Gellér (a földön), Berendi, Veszelinovics, Bozsik. • Barátságos labd­a­rúgó-mérkőzések­ NBII Nyugati csoport válogatott-Keleti csoport válogatott 1:1 (1:0) Debrecen, 5000 néző. V: Sramkó (Gutfreund, Kösztner). Nyugati csoport: Lang (Hámori) — Kapuszta (Színi), He­­tényi, Tamás — Horváth, Krasznai — Grozdics, Schmiedt, Szigeti, Bédi, Pász­tor (Gelencsér). Keleti csoport: Tőtil (Mészöly) — Fekete, Palásti, Bendek — Uzsotki II (Csatlós), Bárkányi (Pauláé) — Burján, Zilahi (Tiba), Csábi, Pál, Iván. Góllövő: Bédl, Iván. Szögletarány: 8:7 (5:3) a Keleti csoport vál. javára. " Napfényes, szép idő kedvezett a mér­kőzésnek. A Nyugati csoportbeliek kép­zettebben játszottak, ellenfelük lelke­sebb volt. Végig sportszerű, közepe® iramú játék után igazságos eredmény­nyel végződött a mérkőzés. A csapatok játékán főleg az összeszokottság hiánya látszott meg, különösen a keleti csa­patén. Az 5. percben jobboldali támadás után Hédihez került a labda, az össze­kötő néhány métert futott vele, huszonöt méterről lőtt, s a labda a jobb felső sarokban kötött ki. Tóth későn vetette magát, 1:0 a Nyugati csoport javára. Negyedórás játék után feljött Kelet válogatottja, élénkült a játék is. Három szöglet jelezte a kele­tiek fölényét, majd Iván elöl Lung csak kifutással­ tudott tisztázni. Csábi Pál összjáték után viszont vetődéssel men­tette Pál lövését Lung. A hátravontan játszó Szigeti lendítette néha támadásba a Nyugati csoport csapatát. Egy ilyen támadás után szögletre hárított a keleti védelem, Tóth kiöklözte a labdát,­­ Krasznai az üresen hagyott kapu fölé emelt. Szünet után több csere történt. A já­ték tovább élénkült. Paulás kitűnően mutatkozott be, 25 méteres éles lövése a kapufáról pattant vissza. A 61. perc­ben egyenlített a keleti válogatott. Hámori I egy hazaadást kiejtett, Csábi szerezte meg a labdát, jobboldalra ke­­veredett-az alapvonaltól laposan közép­re gurított,­­ a befutó Iván két lépésről a kapu közepébe helyezte a keletiek egyenlítő gólját. 1:1. A 71. percben a nyugatiak csatársora veszélyes táma­dást vezetett. Gelencsér beadását Schmiedt kapásból, 12 méterről kapu fölé bombázta. Érdekes és élénk volt ek­kor is a játék, mindkét kapu előtt adódott gólhelyzet. Szigeti 20 méterről lőtt mellé, Tiba szabadrúgása után viszont Hámori I védett szépen. A 84. percben óriási gólhelyzet adódott mind­két kap­u előtt. Először Iván üres kapu­ra tartó labdáját a befutó Színi vágta ki a kapu torkából, a labda Grozdicshoz került, ő Schmiedtnek adott, a jobb­összekötő az alapvonal mellől félmaga­­san beadott, de­ Gelencsér a kapussal szemben teljesen egyedül állva 5 méter­ről mellé lőtt. Az utolsó esemény Hor­váth 25 méteres lövése volt a 87. perc­ben, a labda a felső kapufán csat­tant A Nyugati csoport válogatottjában Lang volt a jobbik kapus. Egyúttal ő volt a mezőny legjobb kapusa is. A vé­delem kulturáltabban játszott, mint a ke­letiek hasonló csapatrésze. A fedezetek közül Krasznai védőmunkájával, Hor­váth pedig sok szép előreadott labdájá­val tűnt ki. A csatárok időnként szé­pen játszottak. Gyors adogatásokkal kö­zelítették meg a keletiek kapuját. A legmozgékonyabb a szünet után beállt Gelencsér volt, a mérkőzés utolsó 20 percében Schmiedt is igen jól játszott. A keleti válogatott legjobb része a közvetlen védelem volt, különösen Fekete és Rendek játéka di­csérhető. A négy fedezet közül a két balfedezet, Bárkányi és Paulás tetszett, mindketten átlagon jóval felüli teljesít­ményt nyújtottak. A támadósor erőtle­nül, puhán játszott, Ivánnak volt né­hány szép elfutása. Pál az I. félidőben a mezőnyben szépen játszott, a kapu előtt veszélyes volt, szünet után azon­ban elhalványodott a játéka. ★ Cs. Vasas —Kaposvári Kinizsi 5:1 (1:1). Kaposvár, 1500 néző. V: Kovács Béla. Cs. Vasas: Tóth — Bulla, Med­­nyánszky, Takács (Ivanics) — Ughy, Kóczián — Keszthelyi, Völgyi, Gondos, Molnár, Fenyvesi. Kaposvár: Molnár II — Szigeti, Molnár I, Pálfalvai (Jutasi) — Gergely, Bárfalvi — Horváth, Mó­­zsi, Zsoldos, Vigh, Stadler. Az NB I-es csapat unottan, a hazai együttes nagy lelkesedéssel játszott. G: Molnár (2), Völgyi, Ivanics, Keszthelyi. 111. Zsol­dos (2). A tatai járásban jól felkészültek a falusi spartakiád küzdelmeire A tatai járás Komárom megye legnagyobb járása. A tavalyi falusi sparta­kiád megyei döntőjén ennek ellenére a járás válogatottja gyengén sze­repelt és igen kevesen szerezték meg a jogot az országos döntőn való részvételre. A rossz ered­ményeknek elsősorban az volt az oka, hogy a já­rási TSB akkori elnöke nem sok gondot fordított a falusi spartakiád küz­delmeinek megszervezé­sére és az egész járás területén nem akadt, aki szervezze, irányítsa a fa­lusi fiatalok felkészülé­sét. A megyei döntő előtt, körülbelül egy hó­nappal, ,új elnök került a tatai járás élére, de­ ő már nem tudta elődje mulasztásait pótolni. Az új TSB-elnököt azonban nem olyan „fából fa­ragták”, aki könnyen be­lenyugodott volna a ku­darcba. A múlt évi csorba ki­küszöbölését már az ősz folyamán megkezdte. El­ső dolga az volt, hogy a meglevő községi sport­körök vezetőségvála­sztá­­sát alaposan előkészítet­te. Szinte minden nap a falvakban járt és szemé­lyesen beszélte meg a sportkörök vezetőségével, a tagsággal, s az illeté­kes szervekkel a vezető­ségválasztás valamennyi problémáját. Ennek meg is lett az eredménye, mert a sportkörök élére olyan vezetők kerültek, akik valóban szívügyük­nek tekintik a paraszt­fiatalok sportolását. J­a­­nuárban összehívta a já­rás területéről a testne­velő pedagógusokat és megbeszélte velük az idei falusi spartakiád legfon­tosabb feladatait. A test­nevelők szívesen vállal­koztak a falusi fiatalok felkészítésére. Többen ki­jelentették, hogy nem­, csak a falusi spartakiád­­ra készítik, fel a fiata­lokat, hanem részt veszt­nek a községi sportkör irányításában és szerve­zésében is. Az értekezlet meghozta a gyümölcsét. Rövid másfél hónap alatt négy községben: Dunaalmá­son, Tardosbányán, Na­szályon és Gyermelyen alakult új sportkör a já­rás területén. De a járás többi községeiben is meg­indult a sportélet és megkezdődtek a falusi spartakiád előkészületei. Március végén a tatai já­rási TSB helyiségében összeültek a falusi sport­körök vezetői, megbeszél­ték az eddigi tapasztala­tokat és a legközelebbi feladatokat. Az értekezle­ten bemutatták a sport­köri vezetőknek a tavalyi falusi spartakiád országos döntőjéről készült filmet. A járási TSB elnöke az értekezleten megígérte, hogy az a sportkör, ame­lyik a járási döntőn a legjobb eredményt éri el, teljes labdarúgó-felszere­lést kap jutalmul. A járási TSB azonban nemcsak a két értekez­lettel segíti a falusi sportkörök felkészülését. Külön bizottságot hozott létre, amelynek a falusi spartakiádok szervezése és rendezése a feladata­ A bizottság tagjai rend­szeresen látogatják a fa­lusi sportköröket, a szer­vezés és felkészülés mun­kájában a helyszínen ad­nak nekik segítséget. A tatai járásban tehát ko­molyan foglalkoznak az idei falusi spartakiádok megszervezésével. A járá­si TSB elnöke mindent megtesz, hogy kiküszö­bölje a tavalyi csorbát. Munkájához komoly se­gítséget kap a falusi DISZ-szervezetektől és a tanácsoktól is. F. I. A Bp. Honvéd két, a Bp. Vasas egy bajnokságot nyert az országos ifjúsági tornász-csapatbajnokság második napján Az országos ifjúsági tornász-csapat­bajnokság küzdelmei hétfőn délelőtt folytatódtak Csepelen a Jedlik Ányos Gimnáziumban. Ekkor a férfi ifjúsági II. o. bajnokságot bonyolították le. Igen sok csapat állt rajthoz, örvendetes, hogy a 19 indulóból 11 vidéki együttes volt. A vidékiek jól meg is állták a he­lyüket. Ez elsősorban a Debreceni Tö­rekvés, a Debreceni Honvéd, az Egri Dózsa és a Pápai Vörös Lobogó együt­tesére vonatkozik. Az összetett bajnok­ságot végeredményben a legegyenlete­sebb teljesítményt nyújtó Bp. Vasas nyerte meg biztosan. Férfi ifjúsági II. o. összetett: 1. Bp. Vasas (Jakab, Dani, Stix, Molnár, Geö­­cze, Wighardt, Zsemlye, Bardóczi) 328.3, 2. Debreceni Törekvés 321.9, 3. Bp. Bástya 321.8, 4. Debreceni Honvéd 321.6, 5. Egri Dózsa 320.9, 6. Pápai Vö­rös Lobogó 320.6, 7. Székesfehérvári Építők 315.8, 8. Bp. Dózsa 315.2, 9. Va­sas Ikarus 314.9, 10. Bp. Kinizsi I 313.7, 11 Debreceni Járműjavító 313.7, 12. Nyíregyházi Törekvés 312.4, 13. Gyulai Traktor 303.8, 14. Sárospataki Traktor 301.7, 15. Vasas Ganzvagon 300.6, 16. Siófoki Bányász 297.7, 17. Sztálinvárosi Vasas 295.3, 18. Bp. Honvéd 288.5, 19. Bp. Kinizsi II 213.8 Délután a férfi és női I. osztályú csapatbajnoksággal folytatódott a ver­seny. Férfi ifjúsági, I. osztály, összetett: 1. Bp. Honvéd (Kőnigh, Resch, Damm, Pusztai, Barabás, Szijjártó, Giba, Dobál) 307.20, 2. Bp. Kinizsi (Baraczka, Bor­sos, Lovásznié, Dancs, Németi, Koltai, Ternik) 290.90, 3. Bp. Törekvés (Kiss, Szeverényi, Fogarassi, Várai, Mester, Baráth, Tamás) 286.00. Női ifjúsági I. osztály, összetett:­­ Bp. Honvéd (Varga, Szvetkó, Horváth, Duca, Blehia, Kovács, Békési) 330.10, 2. Bp. Vasas (Kangyelka, Horvai, Hasznos E., Pucér, Hasznos K., Mák, Bencsik) 324.10, 3. Székesfehérvári Építők (Tí­már, Schramm, Pinke, Kökény, Rózsa, Lukács, Hortobágyi, Csapó) 314.70. Külföldi Híradó Lúgos—Prága 4:4, Temesvár—Prága 5:3. Kötöttfogású birkózó­viadalok. A szovjet mű- és toronyugrók hagyo­mányos tavaszi versenyét a Komszo­­molszkaja Pravda díjáért Moszkvában rendezték meg. Férfiak. Műugrás- 1. Udalov 157.35, 2. Brener 155.30, 3. Csernyisev 141.80 p. Toronyugrás: 1. Csacska 155.25, 2. Habanov 150.50, 3. Galkin 148.95 p. Nők. Műugrás: 1. Ka­­rakasjanc 140.85, 2. Csumicseva 137.65, 3. Krutova 136.55 p. Toronyugrás: 1. Karakasjanc 87.90, 2. Zsigalova 86.65, 3. Baszova 74.60 p. Az angolok is nagyon érdeklődnek a klubcsapatok Európa Kupája Iránt — írja Ivan Sharpe angol sportújságíró. — A repülőgép és az esti világítás úgyszólván minden nehézséget megoldott, amely az ilyen nagyszabású versenysorozat meg­rendezését eddig akadályozta. Mostaná­ban egyre-másra látják el a nagyobb angol pályákat esti világításra alkalmas felszereléssel. NSZK—Belgium 5:4. Köln. Anglia— Írország 4:1. Birmingham. Franciaor­szág—Belgium 2:1. Brüsszel. Női. Hol­landia—Wales 3:1, Amstelven. Női. Nemzetközi gyeplabda-mérkőzések. 1 Pakisztán atlétikai bajnokságán Ikbal 57.66-at dobott kalapáccsal és Navaz 67.45-öt gerellyel. Ezt követőleg a had­sereg bajnokságán Kalik 100-et futott 100-on és még három pakisztáni csúcs szü­letett: 110 m gáton Malik 14.3 (egyben ázsiai csúcs), rúdugrásban Ditta 405, távolugrásban Ramzan Ali 732. Az NDK dobóatlétái idei első versenyü­kön több jó eredményt értek el. Kala­pács: Niebisch 54.54 (csúcs). Gerely: Frost 68.98. Diszkosz: Kupper 47.05. Gerely női- Günther 43.14. Az NSZK-ban Wegmann 16.13-at dobott súllyal, Werner pedig 14.97-tel nyerte a női súlylökést. A dán párbajtőrvívó-válogatot Koppen­hágában 10:6 arányban győzött a franciák ellen. A francia csapatban Coutrot, Nigert, Decarpigny és Queyroux vívott. LABDARUGó-BAJNOKSAGOK Német Demokratikus Köztársaság. Wismut Kari Marx-Stadt—Turbine Er­­rurt 4:1 Einheit Dresden — Rotation Leipzig 0:3, Lokomotíve Stendal—Akti­­vist Brleske Senftenberg 1:1, Vorwarta Berlin—Fortschritt Weissenfels 1:0, Mo­tor Kari Marx-Stadt—Rotation Babels­­berg 1:0. 1. Wismut 11, 2. Aktivist 10. 3. Lokomotíve 0 p.

Next