Népsport, 1956. június (12. évfolyam, 110-130. szám)

1956-06-01 / 110. szám

A középiskolai atlétikai bajnokságok lebonyolításának rendszere nem felel meg a kívánt céloknak Az ökölvívósport helyzete Szombathelyen A napokban megtartott budapesti kö­zépiskolai atlétikai bajnokság színvo­nal, lebonyolítás és főleg előzetes szer­vezés szempontjából messze elmaradt e várakozástól. Az új ifjúsági bajnokok már mind ismert versenyzők, s ahogy az általában lenni szokott, csak a ser­dülő számokban találkoztunk új ne­vekkel. Az atlétikai utánpótlás szempontjából mindig és ma is a középiskolások ver­senyei jelentik a legnagyobb sereg­szemléi. A budapes­ti bajnoksággal párhuzamosan megrendezett országos általános iskolai bajnokságot már sok­kal inkább a célnak megfelelően ké­szítették elő és bonyolították le, a kö­zépiskolai bajnokság lebonyolításának jelenlegi rendszere azonban erősen ki­fogásolható. Már maga az a tény, hogy a spor­tolók szombaton délután a különböző csapatversenyeken, vasárnap délelőtt pedig az­ egyéni versenyeken vesznek részt, kizárja azt a lehetőséget, hogy az egyéni bajnokságban ezek a fiatal versenyzők tudásuknak, felkészültsé­güknek megfelelő jó eredményeket ér­jenek el. A fővárosi középiskolások zöme szombaton 2—3 számban indult, a ezek a helytelen rendezés következtében a versenyzők számára átlagosan 3—4 órás állandó készenlétet, vagyis beme­legítést, versenyzést, mozgást vagy ácsorgást jelentettek, megterhelés szempontjából tehát felértek egy ki­adós 3—4 órás edzéssel. A szombati igénybevétel után 13 órával később, vasárnap reggel 9 órakor kezdődtek az egyéni bajnokságok. Nem lehet cso­dálkozni azon, hogy különösen azok a versenyzők, akik szombaton több számban indultak, megfelelő pihenés, regenerálódás hiányában vasárnap nem­igen tudtak számottevő eredményt el­érni. Nem beszélve arról, hogy szom­baton a csapatok helytelen megszerve­zése, előkészítése következtében sokan saját verseny­számuktól teljesen eltérő számban, vagy esetleg több számban is indultak. A középiskolai versenyeket és kü­lönösen a bajnokságokat sokkal nagyobb gonddal kell előkészíteni, megszervezni és lebonyolítani, hiszen az atlétikai utánpótlás szempont­jából éppen ezt a versenyző­ réteget tartjuk a legértékesebbnek. Nem for­dulhat elő például még egyszer az, hogy a távolugrást egy időben rendezik a 100 m-eg síkfutással, különösen akkor, amikor tudjuk, hogy ilyen korban még nem szakosodnak ezekben a ver­senyzők és nagyon helyesen mindkét számban szeretnének elindulni. Tudo­másom van arról is, hogy például Gerhardt Zsuzsát szombaton a 3x800 m-es váltóban is el akarták indítani. Vajon mikor fordul elő a felnőttek körében az, hogy két egymást követő napon vegyenek részt ugróversenyen? Igen ritkán. Vagy mikor fordul például elő az, hogy felnőtt versenyzők egy erős 1000 m-es verseny lefutása után másnap délelőtt egy erős 1500 m-es versenyen induljanak? Legfeljebb egy­két válogatott viadalon adódhat ilyen. Vagy mikor tartanak a felnőttek egy­­egy fontos versenyük előtti napon 3—4 órás edzést? És így tovább még számos hasonló kérdést lehetne feltenni a kö­zépiskolás fiúk és lányok versenyeivel kapcsolatban. Véleményem szerint a középiskolai bajnokság lebonyolí­tásának jelenlegi formájával nem érünk el célt. Kétségtelenül szükségesek és helyesek az iskolák közötti csapatversenyek, alkalmat nyújtanak tömegek mozgósítá­sára, új fiatal sportolók bekapcsolására és nem utolsósorban, az iskolák közötti erőviszonyok lemérésére. Az egyéni bajnokságok pedig a már rendszeres edzésben lévő, legtehetségesebb közép­­iskolás versenyzők színvonalának le­mérésére szolgálnak. Ezt a kettős célt azonban csak úgy lehet elérni, ha a csapatbajnokságokat és az egyéni bajnokságokat a jövőben legalább 1—2 hét különbséggel rende­zik meg. Ezáltal a versenyzők mente­sülnének a túlzott igénybevétel alól. valósabb lenne az egész egyéni bajnok­ság, mindkét alkalommal valósabb kö­rülmények között találkoznának egy­mással a fiatal sportolók és a kiválasz­tás lehetősége is lényegesen jobb lenne. Természetesen a bajnokságok ilyen le­bonyolításával kapcsolatban, különösen vidéken, még felmerülnek utazási ne­hézségek. Az illetékeseknek azonban elsősorban ezeknek a nehézségeknek az elhárításával kell foglalkozniuk. Ismételten hangsúlyozni kell, hogy a középiskolai versenyeknek sokkal mél­tóbb keretet kell adni előzetes mozgó­sítás, szervezés, lebonyolítás, pálya stb. szempontjából egyaránt. Nagyon sok tehetséges fiatal sportoló kap kedvet egy jól megrendezett verseny után a rendszeres atlétizálásra, de épp így soknak elmegy a kedve és bizonyos mértékig komolytalannak tekinti a ver­senyzést egy rosszul megrendezett ver­seny után. A középiskolai testnevelő tanároknak pedig a bajnokságra való felkészítést, előzetes szervezést az atlétika jelentő­ségének és fontosságának megfelelően kell elvégezniük. A középiskolai sport­ban is­ lejárt már az ideje annak, hogy az utolsó pillanatban, a helyszínen ál­lítsák össze a csapatokat, esetleg kel­lően fel nem készített versenyzőkből és a versenyzők a kiírásokkal kapcsolatos r­endelkezésekkel még csak tisztában se legyenek. Vannak középiskolai test­nevelő tanárok, akik súlyponti kérdést csinálnak abból, hogy tanulóik szerve­zetten és jól szerepeljenek a középisko­lai versenyeken. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az ilyen tanárok szá­ma, sajnos, egyelőre elég kevés. A kö­zépiskolásokkal való foglalkozás atléti­kában pedig mi­nden fáradságot meg­érdemel. Sir József állami edző Külföldi Híradó A lengyel atléták ez évi versenyműsora igen gazdag A wroclawi első olimpiai válogató után június 9-én és 10-én Varsóban a Kuso­­cinski-emlékversenyen 14 ország neves atlétáival találkozik a lengyel élgárda. Utána a lengyel atléták egy csoportja Helsinkiben szerepel, egy másik csoport pedig 10 napos verseny­körúton v vesz részt Dániában, Svédországban és Norvégiá­ban. Erős lengyel csapat indul a júniusi prágai Rosicky-emlékversenyen is. Jú­lius elején Milánóban és Belgrádban ver­senyeznek a lengyel atléták, majd 7-én és 8-án Poznanban vívják első idei férfi és női válogatott viadalukat Magyaror­szág ellen. Július közepén Varsóban tart­ják a második olimpiai válogatót. Augusz­tus elején 15 főnyi csapat Helsinki- 1 A francia nemzetközi teniszbajnokság döntőinek további eredményei. Férfi páros: Candy (ausztrál), Perry (ame­rikai)—Head, Cooper (ausztrál) 7:5, 6:3, 6:3. Női páros: Gibson, Buxton (ameri­kai)—Hard, Knode (amerikai) 6:8, 8:6, 6:1. Leningrádban nagy érdeklődés mel­lett zajlott le a szovjet— francia vívó­­találkozó. Mind a négy fegyvernemben találkoztak a két ország válogatott ver­senyzői, s a mérkőzések eredményei a szovjet vívósport fejlődését bizonyítot­ták. Kard: Franciaország —Szovjetunió 8:8 (találatarány 60:66 a francia csa­pat javára). Férfi tőr: Franciaország — Szovjetunió 8:8 (találatarány 59:60 a franciák javára). Párbajtőr: Szovjet­unió—Franciaország 10:6 (!). Női tőr: Franciaország —Szovjetunió 10:6. Prágában folytatták az ausztráliai és a csehszlovák teniszezők bemutatóit. Hoad—Krajcik 6:1, 4:6, 6:3, Candy— Javorski 6:4, 4:6, 7:5. Június első felé­ben az amerikai Patty és Larsen játszik Prágában. Június 9-én kezdődik a nemzetközi lab­darúgó-szövetség kongresszusa Lissza­bonban. Valószínűleg itt jelölik ki az 1962. évi VB színhelyét, amelynek rende­zésére eddig Chile, Argentína és a Német Szövetségi Köztársaság jelentkezett. Olaszország, Panama, az USA, Ecuador és a Nagy-Britanniához tartozó országok Chile kérését támogatják. Június 8-án az Európai Labdarúgó Szövetség tart ülést Lisszabonban, ezen a labdarúgó-váloga­tottak Európa-bajnokságáról tárgyalnak. Amennyiben 16-nál több jelentkező lesz, akkor 1958 augusztusától 1959 augusz­tusáig selejtezőket tartanak. 1959 augusz­tusától 1960 májusáig küzdenek a leg­jobb nyolc közé jutásért, s 1960 júniusá­ban és júliusában játszanak az elődön­tőbe jutásért. A Nemzetközi Tornaszövetség követ­kező kongresszusára augusztus 28-tól szeptember 1-ig kerül sor Bécsben. Itt állapítják meg a második tornász Európa-bajnokság színhelyét. Az Udarnik Szófia labdarúgó-csapata a Szovjetunióba utazott, s ott a Zenit, a CDSZA és a Dinamo Kijev lesz az ellen­felei­ben, Chromik pedig Edinburgh-ben áll rajthoz, majd a legjobbak részt vesznek az augusztus 19-i és 20-i budapesti nem­zetközi versenyen. Augusztus végén Oslóban a norvégok, szeptember folya­mán Varsóban a franciák, Belgrádban a jugoszlávok ellen mérkőzik a lengyel válogatott. Ezenkívül részt vesznek a londoni és a bukaresti nemzetközi ver­senyen, az ifjúságiak pedig a svéd és nyugatnémet ifjúságiakkal vívnak válo­gatott viadalt. Október elején lesz Szó­fiában a bolgár—lengyel viadal, majd ok­tóber végén az olimpiai csapat tagjai kéthetes edzőtáborozásra Splitbe utaznak és egy itt tartott nemzetközi verseny után egyenesen innen indulnak Melbourne-be. A három világcsúcsot hozó modestói versenyen a 440 yardon világcsúcsot fu­tott Lea (45.8) mögött Masburn 46.2-vel lett második, a legutóbb feltűnt puerto­­Ricói Rodri­guez csak 5. lett 48.7-tel. Min­­neapolisban Bell 790-et ugrott távolba, a finn Landström 441-gyel nyerte a rúd­ugrást. New Yorkban McWilliam­s és Hall egyformán 59.80-at dobott kalapács­csal. Tíz holland távolugró-csúcsot állított fel 758 cm-es eredménnyel Visser. Az angol labdarúgók dicséretétől hangos a nyugatnémet sportsajtó a 3:1 arányban végződött Anglia —Német Szö­vetségi Köztársaság mérkőzés után. Megállapítja a Kicker, hogy elsősorban lövőkészségben múlta felül az angol tizenegy a nyugatnémeteket. Leszö­gezi a lap, hogy a nyugatnémet válogatott a vereség ellenére sem keltett csalódást és játéka biztató volt. Zsolt játékvezetőről így ír többek között a Kicker: „Zsolt a világ legjobb játékvezetőinek sorába tartozik. Berlin­ben elsősorban az előnyszabály nagy­szerű alkalmazásával tűnt ki. Jól bí­rálta el minden esetben a szabálytalan­ságokat is.” LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁGOK Német Demokratikus Köztársaság. Empor Rostock—Vorwárte Berlin 2:1, Dynamo Berlin—Turbine Erfurt 3:2. Wisvnut Kari Marx-Stadt—Aktivist Briesr ke-Senftenberg 1:2, Rotation Leipzig— Ro tat ion Babeleberg 5:3. Motor Kari Marx-Stadt—Einheit Dreedon 1:2. 1. Senftenberg 8 5 3 — 15: 413 2. Wiemut KM-St. 9 5 3 1 18: 9 13 3. R. Leipzig 10 5 2 3 15:12 12 4. Bábelsberg 10 5 2 3 16:18 12 Ats Jenő 1:03.2-es idejénél eddig csak Tumpek úszott job­bat 50 méteres uszodában. A világrang­lista a 100 méteres pillangó úszásban (50-es pályán) most a következő: 1:02.3 Tumpek (magyar) 1954 1:03.2 Áts (magyar) 1956 1:05.4 Nagasava (japán) 1951 1:06.2 Jasuoka (japán) 1951 LABDARÚGÓ-ISKOLÁBAN 1949, Prága: Csehszlovákia —Magyarország 5:2. 1956, Budapest: Csehszlovákia — Magyarország 4:2. — Fiacskám, te éppen úgy dadogsz, mint 1949-ben, pedig úgy hallot­tam, hogy azóta nagyon sokat fejlődtél. — Tanár úr kérem... én tudtam is... én tudtam is... de elfelej­tettem... Ha a vezetők nem ismerik a szabálykönyvet... Immár egy éve lesz annak, hogy megjelent a Labdarúgás szabályköny­ve c. könyv. Minden érdekelt nagy örömmel üdvözölte, mert végre min­denki tájékozódhatott a labdarúgás különféle szabályai (bajnoki, átigazo­lási, fegyelmi, fellebbezési stb. sza­bályok) között. Mindenki örömmel üdvözölte, de sokan egyáltalán nem forgatják. Erre mutat az, hogy Vas megyé­ben a II. osztályú bajnokságban már nyolc mérkőzést óvtak meg azért, mert ifjúsági korban levő játékost külön sportorvosi engedély nélkül szerepeltettek a különböző csapatok. A Szombathelyi Vörös Meteor például 14:0 arányban győzött az Egyházas­­rádsód SE ellen. Igen ám, de az utóbbi csapat vezetői rájöttek, hogy a szombathelyiek egyik ifjúsági kor­ban levő játékosa — Németh Sán­­­dor — a külön orvosi engedély nél­kül szerepelt. Óvtak. A fegyelmi bi­zottság helyt adott az egyházasrol­­dóciak óvásának, s a mérkőzés két pontját, 0:0 gólaránnyal, az ESK ja­vára írta. Oda lett a szombathelyiek, két pont­ja és a 14:0-ás gólarány. Csak sa­ját magukat okolhatják. Ha már nem olvasták a megyei társadalmi labdarúgó-szövetségnek az év elején erre vonatkozó rendelkezését, leg­alább forgatnák a labdarúgás sza­bálykönyvét. Ennek 38. paragrafusa pontosan és világosan előírja, mit kell tenni ilyen fiatal játékos szere­peltetése esetében. A szabálykönyve­ket nem azért adják ki, hogy fiók­ban vagy könyvszekrényben porosod­janak ... K. A. 1956. június 1, péntek Munkában a labdarúgó-vándoredző Az országos labdarúgó-edzőbizottság legutóbbi munkaértekezletén többször is szó esett a vándoredző vidéki munkálko­dásáról. A beszámolóban így emlegették: „Most, hogy már munkában van a ván­doredző, javul a kapcsolat a megyei edzőbizottságokkal, élénkül ezeknek a bizottságoknak a munkája . . .” A vándoredző, Szűcs Gyula, egyike a legképzettebb szakembereknek. Még csak néhány hónapja dolgozik. Mi a munkája? Nézzük csak a munkatervét. A tervezet szerint 2—2 hetet tölt min­den megyében (kétszer egy-egy hetet), azonkívül egy-egy hetet a nagyobb vá­rosokban, ahol több csapat működik. Mindenfelé segít az edzőbizottságok meg­szervezésében vagy működésük élénkíté­sében, előadásokat és bemutató­ edzéseket tart az edzőknek, ismerteti a legkorsze­rűbb oktatási, edzésvezetési és nevelési elveket, módszereket, s mindezeken kí­vül szerte az országban feljegyzi a leg­tehetségesebb fiatal játékosok neveit. Rö­viden: mindent megtesz, hogy a labda­rúgás színvonalának emelését az ország egész területén elősegítse. Munkájában mindenütt a DISZ-re, a helyi TLB-re és a társadalmi labdarúgó-szövetségre tá­maszkodik; legszorosabban együttműkö­dik a társadalmi labdarúgó-szövetség edzőbizottságával és ifjúsági bizottságai­val. Hogyan megy mindez a gyakorlatban? Erre a kérdésre az alábbi választ kap­tuk a vándoredzőtől. -- Rendszerint hétfőn utazom el a me­gye székhelyére. Érintkezésbe lépek a megyei TLB-vel, a DISZ megfelelő szer­veivel, a társadalmi labdarúgó-szövetség vezetőivel. Tájékozódom. Késő délután vagy este már előadást tartok az oktatás és a nevelés elveiről, módszereiről. Az edzőbizottságnak, ha szükséges, segítek munkaterve elkészítésében, ismertetem az országos edzőbizottság munkáját, mert ez jó útmutatásul szolgál mindenfelé. Kedden a gyakorlati munka alkotja tevé­kenységem fő részét. Az előző napon el­mondottakat megmutatom gyakorlatban egy-egy sportkör edzésén. Az edzés után a szakvezetőkkel és a játékosokkal meg­beszéljük a látottakat, a tapasztaltakat. Hasonló a munkám szerdán is. Ekkor rendszerint egy-egy községi sportkört lá­togatok meg. A negyedik napon egy if­júsági csapat edzésmunkáját mutatom be, nem ritkán a megyei ifjúsági válogatott keret tagjainak közreműködésével. Az ötödik napon is tartok néha hasonló gyakorlati bemutatót és utána megbeszé­lést, majd a megfelelő hivatali és társa­dalmi szervekkel megbeszéljük a tapasz­talatokat, a legfontosabb feladatokat, s értékeljük az öt napon át végzett mun­kát. A hatodik napon visszautazom a fő­városba és jelentést készítek a heti mun­káról az OTSB labdarúgó-osztálya részé­re. Vázlatosan ez az a munka, amit hét­ről hétre végzek . . . A vándoredző járt már az idén Bara­nya, Bács-Kiskun, Szabolcs-Szatmár, He­ves, Komárom és Nógrád megyében. Járt Pécsett és Szegeden. Kíváncsiak volnánk, mik az általános tapasztalatai. Milyennek találta a labdarúgás szintjét és milyennek a nevelési munkát ezeken a helyeken? — Még néhány évvel ezelőtt általános jellemzője volt a vidéki labdarúgásnak a lendületesség, a kemény küzdés, a túl­ságosan nagy erőbedobás és a hiányos labdakezelési tudás — válaszolta, rövid gondolkodás után a vándoredző. — A többet ésszel, mint erővel elvnek az el­lenkezője érvényesült a mérkőzéseken. Az ilyen labdarúgás már kisebb terület­re szorult. Az ország iparvidékein rend­szerint magasabb színvonalú a labdarúgás, mint a jobbára mezőgazdasági jellegű vidékeken. Mivel szocialista építésünk folyományaképpen egyre több és több vidékre mondhatjuk azt, hogy ipar­vi­­dék — egyre nagyobb területen emelke­dik a sportkultúra, így a labdarúgás színvonala is. Az élvonalbeli edzők — például Kalocsay Géza, Lakat Károly, Kléber Gábor és mások — jó példával járnak elöl szakmai munkában és neve­lésben egyaránt, s munkájuk jó hatással van a többi edző munkájára is. A fia­talok jobb színvonalú mérkőzéseket lát­nak és ezeken is tanulnak, nemcsak az edzéseken. — Mit kellene tenni, hogy az egyelőre még túlnyomórészt mezőgazdasági jel­legű vidékeken is emelni lehessen a lab­darúgás színvonalát? — Hatalmas hatással van ezeknek a vidékeknek a fiatal labdarúgóira az, ha élvonalbeli csapatokat látnak, például valamelyik válogatott csapatot, vagy egyik-másik NB 1-es, NB II-s csapatot. Amit ezektől látnak a falusi fiatalok, je­lentős előrelendítő hatással van fejlődé­sükre. Mindezen felül szükséges lenne az ezekkel a csapatokkal foglalkozó szakemberek politikai és szakmai tudá­sának emelése. Azt hiszem, minden me­gyében lehetne rendezni egy-egy rövi­­debb-hosszabb táborozást minden évben, s ezeken sokat fejlődhetnének a falusi sportkörök edzői. Szűcs Gyula arra törekszik, hogy az ország valamennyi fiatal labdarúgója magasabb szintet érjen el az eddiginél, hogy közülük minél többen rendelkezze­nek már 18—19 éves korukra azzal a mozgásos labdakezeléssel, azzal a takti­kai tudással, amely alapja lehet további fejlődésüknek, ha bekerülnek majd a felnőttek közé. A megyei ifjúsági ke­retek edzőivel például megtárgyalja mindenütt, milyen labdakezelési anyag elsajátítására van szükség a rendelke­zésre álló két év alatt (a játékos 17—13 éves korában), milyen támadó és védő taktikai megoldások gyakorlása a leg­fontosabb, hogyan kell és milyen hely­­cserés összjátékot kell tanítani, begya­koroltatni, s azt is — milyen az okta­tás, a gyakorlás legmegfelelőbb felépí­tése. — Mi a helyzet a labdarúgók nevelése terén? — Ebben a tekintetben sem rosszak a tapasztalataim. Azokon a helyeken, ahol eddig jártam, biztató jelenségekkel ta­lálkoztam. Az edzők általában helyes el­vek szerint végzik a nevelőmunkát. Tö­rődnek fiatal játékosaik tanulásával, munkájával is, szoros kapcsolatot tarta­nak fenn az iskolákkal, a munkahe­lyekkel, törődnek a neveltjeikkel. A já­téktereken általában fegyelmezett visel­kedést tapasztaltam. Ahol zavar vagy ki­siklás van, többnyire a játékszabályokkal teljesen tisztában nem levő nézők okoz­zák. Ezeknek a nevelése, felvilágosítása, megrendszabályozása fontos feladata len­ne a sportköröknek. A nevelés tekinte­tében is igen fontos az, hogy a fiatalok milyen felnőtteket látnak az edzéseken, a mérkőzéseken, milyenek az ,,eszmény­­képeik". Ez fontos figyelmeztető lehet a felnőttek számára is­... Befejezésül arról beszélt a vándor­edző, hogy bizony nem sok az az idő, amit egy-egy helyen el tud tölteni, mun­kája ezért nem olyan eredményes, mint lehetne, ha jobban figyelemmel kisér­hetné egy-egy vidék munkáját, fejlődé­sét, de úgy hiszi , mégiscsak segíti az előrehaladást a fejlődést. P. J. — Mi van Szombathelyen az ökölvívó­­­ sporttal? — Ezt a kérdést a fővárosban is gyakran felteszik egymásnak a szak­emberek. A szombathelyi öklözők ugyanis az utóbbi esztendők­ folyamán az ökölvívósport fejlesztésében nem értek el számottevő eredményt, sőt visszaestek! A városban csupán két sportkör rendel­kezik ökölvívó-szakosztállyal, az Sz. Törekvés és az Sz. Dózsa. A vasutasok sportköre 25 évvel ezelőtt alakult, s ezalatt az idő alatt sok dicső­séget szerzett már a városnak. A fel­­szabadulás után a szakosztályban serény, mozgalmas élet kezdődött. Ennek voltak is eredményei, főleg az utánpótlás neve­lésében. Az Sz. Törekvés legtehetségesebb öklözője, Borsics István nagy bravúrt vitt véghez, amikor háromszor egymás után országos egyéni ifjúsági bajnokságot nyert! Az ugyancsak háromszoros ifjú­sági bajnok Nagy Gyula két bajnokságát a Törekvés színeiben­ szerezte. Az utóbbi két esztendőben azonban némi törés állt be a szakosztályi élet fejlődésében. Meg­mutatkozik ez abban is, hogy a sportkörnek kevés a verseny­zője. Ez sok zavart okoz. Az Sz. Törekvés ta­valy részt vett az észak-dunántúli két­csoportos területi bajnokságban, s cso­portjában veretlenül első lett. A másik csoportban a Székesfehérvári Törekvés végzett az élen. A versenykiírás szerint a két együttesnek meg kellett volna mér­kőznie egymással, hogy eldöntsék, melyi­kük vehessen részt a Béke Kupa ököl­vívó CSB II. csoportba való feljutásáért vívott osztályozókon. Erre azonban nem került sor, mert a találkozóra a Törekvés nem tudott kiállni. Távolmaradását a szakosztály vezetősége azzal indokolta, hogy hat öklözője bevonult katonának. Az idén az Sz. Törekvés nagy meglepetésre már nem indul a területi CSB-n! Az Sz. Dózsában éveken keresztül nem sok gondot fordítottak az utánpótlás ne­velésére. Hosszú időn keresztül a szak­osztálynak nem is volt vezetősége, leg­alábbis csak az edző dolgozott. 1954 óta azonban megváltozott a helyzet. A szak­osztály egyik versenyzője, Oláh Pál el­végezte a segédoktatói tanfolyamot, s nagy lelkesedéssel, szakértelemmel mun­­­­kához látott. Felkereste az üzemeket, az­­ iskolákat, s tagtoborzót tartott, hírverő­­ mérkőzéseket rendezett. Elsősorban neki­­ köszönhető, hogy a szakosztálynak jelen­­­­leg 18 ifjúsági, 8 serdülő és 2 felnőtt ököl­­­­vívója van. A Dózsa SE tavalyi országos­­ifjúsági bajnokságán a szombathelyiek­­ egy első, három második és három har­­­­madik helyet vívtak ki. Az idei megyei­­ if­júsági bajnokságon több versenyző­­ értékes helyezést ért el. A Szombathelyi Dózsa az idén már­­ elindítja ifjúsági csapatát a csapat­­bajnokságon is. Az élénkebb ökölvívó-életet mindkét szakosztályban jelentős mértékben aka­dályozza a teremhiány. A Törekvés és a Dózsa is a Hevesi utcai Általános Is­kolában tartja edzéseit. Az iskolának a tornaterme kicsi, sem fürdője, sem öl­tözője nincs. Azelőtt kevés volt a ver­senyzési lehetőség is, de a CSB elosz­latta az ilyen irányú panaszokat. So­kan keseregnek Szombathelyen amiatt, hogy a középiskolák részéről közömbös­ség mutatkozik az ökölvívás iránt, mert a pedagógusok egy része el­idegeníti a fiatalokat ettől a ke­mény, férfias küzdősporttól. Pedig az iskolában több fiatal kedvet érez az ökölvíváshoz. Borsics is az is­kola padjaiból került a legjobb ifjúsági versenyzők közé. Az ökölvívósport veze­tése nem megnyugtató Szombathelyen. A Szombathelyi VTSE mellett nem működik nehéz atlétikai társadalmi szövetség, s egész Vas megyében mindössze négy ökölvívó-edző van. Ezek közül is csak kettő működik rend­szeresen, Hajós Sándor és Oláh Pál. Saj­nos, ők sem képezik magukat megfe­lelően, jellemző erre, hogy a Sportaka­démia előadásain egyikük sem vett részt. Versenybírók tekintetében jobbára kielé­gítő a helyzet. A városban hat minősí­tett bíró működik, s jelenleg folyik egy bíróképző tanfolyam is. A legképzettebb bírót, Csiszár Ferencet a szomszédos me­gyékben is szívesen látják mérkőzést vezetni vagy pontozni. Az igazsághoz tartozik az is, hogy nemcsak Szombathelyen, hanem egész Vas megyében visszaesett az az ökölvívó-élet, például Kőszegen és Celldömölkön is. Örvendetes viszont, hogy mostanában Sárvárott egyre nagyobb érdeklődés mu­tatkozik az ökölvívás iránt. Vas me­gyében nagyon örülnének annak, ha az OTSB nehézatlétikai szakosztálya hozzá­segítené a megye sportvezetőit ahhoz, hogy felrázzák egyik-másik várost a tes­­pedésből. Szombathelyen a VTSB augusztus 20-ra nagyszabású minősítő versenyt tervez a „Dunántúl legjobb ökölvívója” címért. Ezt a versenyt tavaly első ízben rendez­ték meg. Akkor is élénk volt az érdek­lődés, az idén remélhetőleg még na­gyobb lesz. A VTSB a helyi ökölvívókon kívül főleg Győr, Veszprém, Sopron és Székesfehérvár legjobbjainak indulására számít. Szombathelyen egyébként na­gyon örülnek annak, hogy az idén a felnőtt területi CSB mellett megrende­zik a területi ifjúsági csapatbajnokságot is. Biztos, hogy ez hathatósan segíti majd a fiatalok fejlődését. Kiss Antal Újabb tornaterem Szekszárdon 0 (Tudósítónktól.) Szekszárd az első öt­ 8 éves terv keretében közel másfélmilliós­­ költséggel épült sporttelepet kapott. A 8 játéktér gyepesítése azonban két kísér­­­­­et után sem sikerült. A városi tanács 8 a közelmúltban tárgyalta a költségve-­­­tést és a pálya gyeptéglázására újabb­­ 60 000 forintot szavazott meg. A gye- 8 pesítést az OTSB irányításával kezdték­­ meg és azt remélik, hogy harmadszor­­o­ra végre nem lesz baj. A város sport- 8 jának égető kérdése a pályahiány. Je­­­­lenleg az egyetlen salakos edzőpályán­­ játssza mérkőzéseit és tartja edzéseit­­ a város 9 labdarúgó csapata.­­ A megyei tanács az idén végezteti­­ a 60 esztendős Garay Gimnázium épü­­­­letének felújítását 200 000 forintos­­hi­­g tel felhasználásával. Az intézet felújít 8 tása keretében megoldódott a sportolók­­ régi vágya: új parkettát kapott a 8­25x11 méteres tornaterem, szertár- 8 helyiség és tusoló készült. 8 A gimnázium tornatermének a felújí­­­­tásával 4 használható tornaterme lett 8 a városnak. S ha ehhez hozzávesszük, ahogy az épülő 20 tantermes általános B iskolában is készül egy 20x10 méteres 8 tornaterem, igen jónak kell monda-­­­nunk az­­ alig 20 000 lakost számláló 8 megyeszékhely tornatermi viszonyait.­­ Sajnos, a szekszárdi fiatalság nem él 8 kellőképpen ezekkel a nagyszerű lehe­tőségekkel. A megyei általános iskola­ tornászbajnokságokon is hiába keres­tük a szekszárdi iskolák diákjait. A fiúiskola az árvízre hivatkozva el sem indult, a leányiskola pedig a szek­szárdi járással közösen megrendezett versenyen csak a 2. helyen végzett és így nem került a megyei döntőbe. Részt vett viszont a döntő küzdelmeiben a tornaterem nélküli Döbrötközi Általános Iskola csapata. Ilyen adottságok mel­lett a szekszárdi általános és közép­­iskolás tanulóknak, valamint a sport­körök versenyzőinek sokkal nagyobb szerepet kellene játszaniuk a megye tornasportjában. • • Szerkesztői Üzenetek Kelemen József, Nagykanizsa, Takács II valóban 7 gólt rúgott egy válogatott mérkőzésen. Ez 1928-ban szeptember 23-án Budapesten a Budapest—Berlin 8:0-ás mérkőzésen történt. Ezen a mér­kőzésen Mándl, a mostani ifjúsági ál­lami edzőnk volt a jobbhátvéd. Bukott, a Bp. Dózsa edzője a középfedezet, s Berlin csapatában Herberger, az NSZK csapatának jelenlegi edzője játszott kö­­zépcsatárt. ÜGETŐVERSENY szombat du. 15 órakor

Next