Népsport, 1956. június (12. évfolyam, 110-130. szám)

1956-06-28 / 129. szám

A fiatalok tettek ki magukért az NDK elleni válogatott súlyemelő-viadalon Több évi szünet után újra váloga­tott mérkőzésen vettek részt súlyeme­lőink. Az NDK együttesével mérkőztek és­­ alulmaradtak. A németek min­dig jelentős szerepet játszottak ebben a sportágban, és a mérkőzés előtt nem is igen lehetett arra számítani, hogy a magyar csapat győz. Most utólag azonban — talán különösnek tűnik — megállapíthatjuk, hogy fordított is lehetett volna az eredmény. Vajon miért? A magyar csapat 4:3 arány­ban kapott ki, ez azonban nem jelenti azt, hogy a németek négy, a mieink pedig három súlycsoportban voltak jobbak. A valóságban a hét súly­csoport közül háromban a magyar versenyzők többet emeltek a németek­nél, két súlycsoportban a németek emeltek többet a mieinknél, két súly­csoportban pedig egyforma súlyt emelt fel a két ország egy-egy válo­gatottja. Mivel azonban a súlyemelés­ben döntetlen nincsen, és azonos eredmény elérése esetében az győz, akinek kisebb a testsúlya, balszeren­csére a két „döntetlen” súlycsoportban a­­ németek voltak a könnyebbek ... Érdekes, hogy a magyar csapat össz­teljesítménye és átlaga is jobb volt, mint a németeké. A mieink 2362.5 kilót emeltek, a német csapat pedig 2237 kilót. A magyarok átlaga: 337.4, az ellenfélé 319.5 kiló. Ez azt bizonyítja, hogy ahol mi győztünk — három súlycsoportban —, ott bizto­sabb, fölényesebb volt a győzelem, m­int ott, ahol a németek nyertek... Az NDK ellen elért szoros eredmény az egy-másfél év óta folyó tervszerű, szorgalmas munka eredménye, s­ Még egy fontos következtetést von­hatunk le a találkozóból: azt, hogy milyen fontos volt a fiatalok felkaro­lása. A magyar csapat győzelmeit ugyanis — és ez a legnagyobb meg­lepetés — azok a fiatalok szerezték, akikre talán a legkevésbé lehetett szá­mítani: Borsányi, Ábel és Tóth Gy. És azok szenvedtek­­vereséget, akikben inkább lehetett bízni. Mert kitől vár­hattak volna a szakemberek elsősor­ban győzelmet, ha nem B. Nagytól vagy Buronyitól? És mindketten vere­séget szenvedtek. Különösen Buronyi szereplése kel­tett csalódást. Buronyi 380 kilót emelt, 7.5 kilóval kevesebbet, mint ameny­­nyit idehaza többször is elért. Ha csak 382.5 kilót ér el, már a magyar csa­pat győzött volna 4:3-ra . . . Két és fél kilón múlott tehát.. . Buronyi küzdő­szellemével baj volt ezúttal, s lehet, hogy egy kissé el is bízta magát azért, mert az elején fölényesen veze­tett. Nyomásban 15 (!) kiló előnyt szerzett Sieberttel szemben, aki szakí­tásban mindössze 2,5 kilót tudott le­dolgozni hátrányából. Az utolsó szám — a lökésgyakorlat — előtt így áll­tak: 1. Buronyi 235, 2. Siebert 222,5. Buronyi valószínűleg azt hitte, hogy a 12,5 kiló­s különbség behozhatatlan. Nyilván ezért nem próbálkozott meg többel a szakításban és a nyomásban. Sajnos, elszámította magát a magyar versenyző és ebből komoly tanulságo­kat kell levonnia . . . * Érdekes, hogy mindkét csapat az első számban nyújtott meggyőzőbb teljesítményeket. Szakításban és lökés­ben már sok volt a második, harmadik kísérlet. Ez arra mutat, hogy techni­kailag mind az NDK versenyzői, mind pedig a magyar csapat tagjai tanulás­ra szorulnak. A számok is ezt az igaz­ságot bizonyítják. A lökésgyakorlat­ban például nem kevesebb, mint ki­lenc érvénytelen fogásuk volt verseny­zőinknek. Edzőink egyik legfontosabb feladata tehát most az, hogy az utóbbi két számban „erősítsenek”, illetőleg oktas­sák versenyzőinket arra, hogy elsajá­títsák a legújabb, s leghasznosabb fogási módokat. Tóth György például 130 kilót nyom, s ehhez képest szinte hihetetlenül alacsonyak a lökésben elért eredményei. Egy 120—130 kiló nyomóerővel rendelkező versenyző — megfelelő technikai készséggel — 160—170 kilót is kilökhet a feje fölé. Ezzel szemben Tóth Gy. a 130 kilós nyomással szemben lökésben csak 145 kilóra képes. •­ A múltban írtunk már arról, hogy némelyik súlyemelőnk — nem tudni miért — hajlamos saját erejének le­becsülésére. Szép emberi tulajdonság a szerénység, egyik-másik élvonalbeli versenyző azonban­­ az ellenkező végletbe esik. A fiatal Páll József például sokáig hangoztatta, hogy ő nem lehet képes többre, mint 350 ki­lós eredményre. És alig féléves terv­szerű, gondos felkészülés után 365 ki­lóra javította az országos csúcsot. De legjobb súlyemelőink némelyike nem csak saját erejét, képességét becsüli le, hanem versenyzőtársait is. Tóth György például mind önmagát, mind társait imigyen „vigasztalta” a ver­seny előtt. ..Hol vagyunk mi még a többiektől, kár minden erőért, az ellenfél úgyis sokkalta többre ké­pes . . .” Az ilyen és ehhez hasonló borúlátó hang legalább olyan káros, mint ennek ellenkezője — az elbizako­dottság. Legjobb súlyemelőink az idé­n még több jelentős versenyen vesznek részt. Buronyi és Páll például a Helsin­kiben sorra kerülő Európa-bajnok­­ságon indul. Aztán az osztrák válogatottat látjuk vendégül Buda­pesten. Nem kétséges, súlyemelőink azon iparkodtak eddig, hogy bebizo­nyítsák: méltók arra a támogatásra, amelyben felkészülésük során részesí­tik őket. Ahhoz azonban, hogy igazán jó eredményt érjenek el — még több szorgalomra, még több akaratra van szükség ... N. L. Külföldi Híradó Szovjet atlétikai eredmények. Ogyeszt­resa. Magas: Miguljev 69 V. Popov 200 cm. 100 m női: Anyiscsenko 11.8, Baku 110 m gát: Smulin 14.9. Hármas: Sza­­mohvalov 15.06. Leningrád. Távol: Bon­­darenko 726. 100 m női: Popova-Ví­nogradova és Kobrán­ova 12. 800 m női: Falkovszkaja 2:13.5. Gordon Piric részidei trondheimi 3000 éves világcsúcsbeállítása alkalmá­val: 1000 m 2:39, 1500 m 3:58, 2000 m: 5:19. Ugyanezen a versenyen a szov­jet Krivonoszov 64:22-t dobott kalapács­csal. A csehszlovák női kosárlabda B-válo­g­atott Berlinben 72:45 és 93:49 arány­on győzött az NDK válogatottja ellen. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság vég­rehajtó bizottsága elfogadta azt a javas­latot, hogy az olimpia ideje alatt a NOB valamennyi tagállamának fővárosában is olimpiai tüzet gyújtsanak és kitűzzék az olimpiai zászlót — tájékoztatta Avery Brundage, a NOB elnöke a sajtót a lo­vasolimpia után. Elutasították azonban a javaslatok közül azokat, amelyek az olimpiai résztvevők korh­at­árának meg­állapítására, olimpiai bajnokoknak a kö­vetkező olimpiáról való kizárására vo­natkoztak, illetve azt javasolták, hogy eredményhirdetéskor a nemzeti himnusz helyett csak fanfárok szólaljanak meg. Brundage kijelentette, hogy a jövő évi, szófiai kongresszus csaknem egészében az amatőrkérdéssel fog foglalkozni. Majd közölte, hogy Melbourne-ben jó ütemben folynak az előkészületek. A Brnóban megtartott csehszlovák — román úszóviadalon az 1500 m-es gyorsúszásban Neumann 19:41.4-es csehszlovák csúccsal győzött. A Kínai Népköztársaság labdarúgó­válogatottja Bar­gunban 3:2 (2:2) arány­ban győzött Burma ellen. A Szovjetunió kosárlabda-válogatottja dél-amerikai vendégszereplése során legutóbb Buenos Airesben mérkőzött, s a River Plate argentin klubcsapat el­len 65:58 arányban győzött. A szovjet—jugoszláv sakkcsapat-mér­kőzés 6. fordulójának eredményei: Gel­ler—Matanovics­­, Bole­szlav­szkij—Udov­­csics 1:0, Petroszjan—Gligorics 0:1, Szmiszlov—Karaklajics 1:2, Averbach—Pirc 1:0, Keres—Ivkov 12; függőben maradt a Korcsnoj—Milics és a Tajmanov—Tri­­funovics játszma. A 7. forduló eredmé­nyei: Tajmanov—Gligorics 0:1, Korcsnoj —Gyurasevics 0:1, Szmiszlov—Ivkov 1:0, Geller—Milics 1:0, Keres—Trifunovics Averbah—Matanovics 1/2, Petroszjan—Ka­­raklajics V2, Boleszlavszkij—Pirc l/2. A verseny állása a 7. forduló után 26.5:20.5 (9) a szovjet csapat javára. Azerbajdzsán spartakiádja során súlyemelésben a legjobb eredményt Nyenasev, a világhírű kalapácsvető at­léta érte el. Nyenasev a félnehézsúly­ban 380 kg-os összeredménnyel sze­rezte meg az első helyet, s közben nyo­másban 127.5 kilogrmmal köztársasági csúcsot állított fel. Nemzetközi labdarúgó-mérkőzések. Moszkva: Szpartak Moszkva — Portu­gueza (Rio de Janeiro) 5:2 (2:2). Plovdiv: Szpartak Plovdiv —Radnicski (Belgrád) 1:1. Halle: Chemie Halle Leuna—­Banik Kladno 4:1. Frankfurt: Dinamo Zágráb — Eintracht és FSV vegyes 2:0. Wroczlawban a lábtörésből felépült Tolkaczewski a 400 méteres gyors­­úszásban 4:43.4 mp-es időt ért el. Richard Kim a Sport­ Magazin c. lap­ban ezeket írja a Bp. Vörös Lobogó nyugat-németországi játékáról: „Engem nem az lepett meg, hogy a vendégek olyan jól játszottak, hanem inkább az, hogy milyen nagy átok választ el még bennünket ettől a labdarúgó-tudástól. A frankfurtiak és az offenbachiak küzdöt­tek a labdáért, a magyaroknak — enge­delmeskedett a labda ..." A brazil labdarúgó-válogatott Vellu­­do — D. Santos, Zozimo, Edson — Formiga, Helio — Canario (Calazans), Zizinho, Leonidas, Romeiro. Ferreira összeállításban Asuncionban 2:0 arány­ban győzött Paraguay ellen. A VB óta ez volt a brazil válogatott 22. mérkő­zése. A mérleg: 12 győzelem, 7 dön­tetlen és csak 3 vereség. Csütörtökön sorsolnak Párizsban a klubcsapatok Európa-kupájának 1956— 57. évi küzdelmeire. Ezúttal 19 ország nevezett, a magyar színeket a Bp. Hon­véd képviseli. A tervek szerint először három selejtező mérkőzést játszanak, utána a 16 csapat kiesési rendszerben küzd tovább a kupáért. „Még az új év megindulása előtt meg-­ jósoltam, hogy Magyarország labdarúgó-­ válogatottja az idén vissza fog esni és­­ a Szovjetunió lép a helyébe a világ lab­­­darúgásának az élére“ — írja Willy Meissis a Kicker c. labdarúgó-hetilapban. A Son- 5 doni sportújságíró véleménye szerint­­ egy-két év múlva, talán már hamar­­­rabb is, Magyarország megint el fogja­­ érni az élcsoportot.­­ Hollandia—Franciaország férfi és női­ úszómérkőzés lesz július 7-én és 8-án­­ Hollandiában. LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁGOK Szovjetunió. CDSZA Moszkva — Loko- 8­motiv Moszkva 2:1. Hatheti szünet­­ után győzött újra a CDSZA. Zenit Le-­­­ningrád —Burevesztnyik Kisinyov 1:1. A vj Burevesztnyik a 2. helyre, a CDSZA a­ 7., a Lokomotív Moszkva a 8. helyre került, a Zenit pedig a 9. helyen ma­radt. Törökország. A Galata Saray vezet a Besiktas és a Fener Bahce előtt. A Ga­lata Saraynak 28, a Besiktasnak 23, a Fener Bahcenek 19 pontja van. A Fe­­ner Bahce most érkezett vissza szov­­jetunióbeli portyájáról és a játékosok sokat mesélnek tapasztalataikról. Azt mondják, a szovjet labdarúgás hatal­mas mértékben fejlődött, a labdarúgás közönsége pedig igen sportszerű. Spanyolország. Madrid: A. Bilbao— A. Madrid 2:1. 120 000 néző volt a ku­padöntőn. ~2 1956. június 28. csütörtök Csütörtöki sportműsor LABDARÚGÁS. Az MTSE országos labdarúgó-bajnokságának döntője. Az első helyért: Budapesti 22. sz. MTSK — Pécsi 506. sz. MTSK, Fehér út, 18.30, Hernádi. A harmadik helyért: Budapes­ti 2. sz. MTSK—Aikacsingervölgyi 301. sz. MTSK, Fehér út, 16.30, Bálla K. TENISZ. Budapest-bajnokság. Felnőt­tek: Pasaréti út, 16.30. Ifjúságiak, ser­dülők, úttörők: Városmajor, 16.30. Or­szágos vidéki és felnőtt egyéni csapat­bajnokság, Szeg­ed, 8. Kétfős ,,érettségi" Az első sportverseny , vala­mint az érettségi a legkedvesebb em­lékek közé tartozik, különösen ak­kor, ha jól sikerült mind a kettő. Bretz Miklós, a Bp. Honvéd spor­tolója nem sokkal egymás után vé­gezte el e két jelentős erőpróbát, s mindkettőt sikeresnek könyvelheti el. A Rákóczi Gimnázium tanulója először az érettségin esett túl, s a jeles bizonyítvány jó előjelnek bizo­nyult. Az országban első ízben ki­írt ifjúsági öttusa-viadalon a vívás, a lovaglás, a lövészet és az úszás után a második helyen állt, az utolsó napon pedig megnyerte a te­repfutást, s így az összetettben meg­előzte az addig nagy fölénnyel ve­zető Pesthyt. ..Jelesre" vizsgázott itt is: első lett. Bretz Miklós, az iskola DISZ-sportfelelőse jó példát mutatott. Vereséget szenvedett Kassán a Vasas MÁVAG kosárlabda-csapata (Kassa, június 27.) Négy csapat rész­vételével nemzetközi tornát bonyolít le a Spartak Kosice csapata. Ezen a vendéglátókon és rajtunk kívül a Wisla Krakow és a Slavia Bratislava együttese vesz részt. Az első fordulót már meg­rendezték, a Vasas MÁVAG vereséget szenvedett. *­­ Eredmények: Wisla Kraków—­Spar­tak Kosice 65:60 (33:21), Slavia Bratis­lava—Vasas MÁVAG 81:47 (41:10). A bratislavaiak végig zónáztak, s ez el­len csak az első percekben játszott jól a MÁVAG. A mérkőzés hajrájában Zsí­rost, Mezőfit és Laborczot kipontozták. Stubán Ferenc M­­egérkeztek Bécsbe vízilabdázóink A magyar válogatott vízilabda-csapat szerdán délelőtt megérkezett Bécsbe. Este — lapunk zárta után — kerül sor az Union uszodában a Magyarország— Ausztria vízilabda-mérkőzésre. Hidegkútit is eltiltották Az országos társadalmi labdarúgó­­szövetség fegyelmi bizottsága szerdán három fegyelmi ügyet tárgyalt, de íté­letet csak egy ügyben hozott. Mint is­meretes erre a tárgyalási napra idézték meg Hidegkúti Nándort, a Bp. Vörös Lobogó válogatott játékosát, aki a Bp. Kinizsi —Bp. Vörös Lobogó mérkőzés szünetében súlyos kifejezéseket hasz­nált Virágh Ferenc játékvezetővel szem­ben. Virágh Ferenc feljelentette a vá­logatott csatárt, s az ügyben Hidegkútit szerdán hallgatták ki. A Bp. Vörös Lo­bogó játékosa beismerte, hogy sport­szerűtlenül viselkedett. Meglehetősen hosszas tárgyalás után Hidegkútit két bajnoki mérkőzéstől tiltották el. A Törekvés Szállítók -beadvánnyal fordult a fegyelmi bizottsághoz. A bead­vány szerint botrányos körülmények között fejeződött be annak idején Buda­fokon a B. Építők—Törekvés Szállítók- NB I-s bajnoki mérkőzés, a vendég­csapat több vezetőjét és játékosát tett­­leg bántalmazták. Az ügyben a fegyel­mi bizottság nem hozott ítéletet, hanem további vizsgálatot rendelt el. A Miskolci Törekvés megóvta a Gö­döllői Dózsa ellen 1:0 arányban el­vesztett mérkőzését, mert — a miskol­ciak szerint — Fehér István játékost jogosulatlanul szerepeltették a gödöl­lőiek. A fegyelmi bizottság kétségkívül megállapította, hogy Fehér István egy­azon időben két sportkörnek is iga­zolt játékosa volt. Az ügyben mégsem hozott ítéletet, mert nem győződött meg arról, hogy a gödöllői sportkör vezetői részéről Fehér István leigazolá­sakor jóhiszeműség történt-e vagy pe­dig nem. További vizsgálatot rendeltek el ebben az ügyben is. Csütörtökön az osztrákok dten kezdenek asztaliteniszeznink az ifjúsági Európa-bajnokságon (Opatija, június 27.) Egészen a tenger partján, gyönyörű környezetben van a szállodánk. Itt lakik az ifjúsági asztali­tenisz Európa-bajnokság többi részt­vevője is: a jugoszláv, a román, a svéd, a francia, az osztrák, a görög csapat, s ma estére várják a német együttes érkezését. A férfi bajnokságot két négyes csoportban bonyolítják le, a női csapatokat nem osztják csopor­tokba, mivel a női bajnokságban csak öt együttes (magyar, jugoszláv, román, német, osztrák) vesz részt. Az már biztos, hogy csütörtökön reg­gel első mérkőzésüket a magyar nők és a férfiak is az osztrákok ellen játsz­szák. Csütörtökön, nyolc órakor kezdő­dik az Európa-bajnokság, s délután 5 órakor kerül sor az ünnepélyes meg­nyitóra. Rengeteg plakát hirdeti a vá­rosban az EB-t, s a résztvevő országok zászlóit lengeti mindenütt a szél. Az időjárás meglehetősen változatos, hol süt a nap, hol esik az eső, a szél azonban szinte állandóan fúj. Kedden és szerdán délután is edzést tartott a magyar együttes. Különösen a fiúknak ment igen jól a játék. Bihari Tibor Sikeres volt az idei korcsolyázó-értekezlet Bár már messze vagyunk a téltől, a korcsolyázósportban mégsem szünetel az élet Ennek egyik tanújele volt a közelmúltban megtartott országos korcsolyázó-értekezlet. Eddig még soha nem volt olyan népes az értekez­let, mint az idén, s ez bíztató a jövő, 5 re. Licskó János, a szövetség titkára 5 tartott igen tartalmas, jól felépített, 3 részletes beszámolót. Az elmondottak­éhoz igen sokan szóltak hozzá.­­ A beszámolóból és a hozzászólások­ból jól tükröződött a magyar­­ mű- és gyorskorcsolyázósport pillanatnyi helyzete.­ ­ Még mindig sok a hiba, s az értekez- 3 létén igen sok szó esett a hibák ki­sjavításának fontosságáról. Egyik ilyen 3 hiányosság, hogy a társadalmi szövet- 3­ség nem sokat törődött a sportkörök­­ kel, jórészt ez az oka annak, hogy 3 egy-két szakosztály megszűnt. Még 1 kevesebbet törődött a szövetség a­­ vidék korcsolyázósportjával. Az érte-­­­kezlét résztvevőinek többsége nagy meglepetéssel vette tudomásul a be­számolóból, hogy vidéken is van kor­csolyázó­élet. Az OTSB adatai, szerint vidéken 24 szakosztály működik, több mint 500 sportolóval. Ezekről eddig mit sem tudtunk, így a jövő feladata, hogy a szövetség és az OTSB alaposan körülnézzen Budapesten kívül. Nem foglalkozott a szövetség meg feleképpen a gyorskorcsolyázókkal sem. Ez azért volt, mert a szövetség elnöksége legnagyobbrészt műkor­csolyázó-szakemberekből áll. Az érte­kezlet most úgy határozott, hogy segít ezen a bajon: megalakítják a szövet­ségben a gyorskorcsolyázó-bizott­ságot. Sok szó esett az edzőkről, különösen a műkorcsolyázó-edzőkről. Többen ki­fogásolták azt a tarthatatlan állapo­tot, hogy az edzők legnagyobb része szakmailag nem eléggé felkészült és így helytelen irányban neveli a ver­senyzőket. A legtöbb edző ugyanis — főként a „jégmamák” hatására — nagyobb súlyt helyez a szabadon­­választott gyakorlatokra, holott az iskolagyakorlatokkal kellene többet foglalkoznia, mert azokban vagyunk gyengék. Általános helyeslésre talált Kicskó Jánosnak az a bejelentése, hogy a szövetség a jövőben áll éven aluli versenyzőket egy idény alatt csak két alkalommal engedi szabad­­korcsolyázásban versenyezni, a többi versenyen csak iskolagyakorlatot fut­hatnak. Ezzel párhuzamosan fokozot­tabban igyekeznek majd ellenőrizni az idősebb versenyzők iskolaedzéseit is Ezek az edzések azért annyira fon­tosak, mert a nemzetközi versenyeket, az iskolagyakorlatokat egyre komo® lyabban veszik. A bíráskodás egyre szigorúbb lesz, mind többet és töb­bet követelnek a bírák a versenyzők­től. Különösen nagy súlyt fektetnek az élben való futásra, továbbá a fordulat­nak egy élen való keresztülvitelére. Az élváltást nagyon leértékelik. Edzőink­nek tehát elsősorban ezt kell figye­lembe venniök, de hasonlóképpen törődniük kell azzal is, hogy a ver­senyzők helyes testtartással fussanak, pontos rajzokat tegyenek a jégre és szokjanak le végre a kettős élen való futásról. Nagy hiba az is, hogy a műkor­csolyázó­ edzők nem tudnak eleget fog­­lalkozni a versenyzőkkel, mert nem jó foglalkozásúak. A műkorcsolyázás ma már nem idénysport, tehát megköve­teli az állandó edzéseket még nyáron is. Ehhez a munkához azonban olyan edzőkre van szükség, akik nyáron is ráérnek és akik saját továbbképzésük­kel is tudnak foglalkozni. Igen sokat zavar az az áldatlan állapot is, hogy a műkorcsolyázó-szakosztályok kis lét­száma miatt több edző nem kap mun­kát egyetlen sportkörtől sem, így külön-külön állapodik meg egy-két versenyzővel, illetve azok szüleivel és pénzért foglalkozik velük. A pályakérdés, amely különösen a gyorskorcsolyázók fejlődésének egyik legnagyobb akadá­lya, természetesen szintén szóba ke­rült az értekezleten. A korcsolyázó­sportok minden híve örömmel hal­lotta, hogy ez év telére valószínűleg elkészül a városligeti műjégpályán a 300 méteres, sőt esetleg 400 méteres gyorskorcsolyázó-pálya és ezenkívül lehetőség nyílik a Széchenyi-hegyen egy 400 méteres természetes jegű ma­gaslati jégpálya építésére is. Ehhez természetesen mind a szövetségnek, mind az OTSB-nek, mind pedig a jégsportok aktíváinak támogatására van szükség. Szóba került a fedett pálya kérdése is. Egyetértünk mindazokkal, akik azt hangoztatták, hogy fedett pálya nél­kül ma már nem lehet komoly ered­ményeket elérni sem a műkorcso­lyázó-, sem a gyorskorcsolyázó­sportban. A Szovjetunióban szinte egy-két hónap kivételével az egész év folyamán lehetőség nyílik természetes jégpályák üzemben tartására, a szov­jet sporthatóságok mégis helyesnek látták Moszkvában egy korszerű és megfelelő méretű fedett műjégpálya építését. Nekünk is követnünk kell ezt a gyakorlatot, amennyiben a pénzügyi és egyéb feltételeket biztosítani lehet hozzá. A meglévő, Budafoki úti apró fedett pálya kétségtelenül több a sem­minél, de ahhoz korántsem elég, hogy műkorcsolyázóink utolérhessék a kül­földet a fejlődésben. Az értekezleten több javaslatot fogadtak el kellő megtárgyalás után. Ezek közül jelentősebbek a következők: fokozni kell a társadalmi aktívák számát, ver­senybírói tanfolyamokat, edzőtanfo­­lyamokat kell rendezni, vidéki műkor­csolyázó-bemutatókat és rövidkorcso­lyás gyors­versenyeket kell rendezni. A városligeti műjégpálya felszerelé­sét és személyzetét ki kell bővíteni, fel kell építeni a csillebérci természe­tes jégpályát és meg kell teremteni a lehetőségét egy osztrák műkorcsolyá­­zó-edző meghívásának. _ Mindent egybevetve meg lehet álla­pítani, hogy az idei országos korcso­lyázó-értekezlet a legsikeresebb volt valamennyi eddigi között. Reméljük, hogy ennek az eredményekben is megmutatkozik majd a hatása. „Félidő" az országos vízilabda-bajnokságban Meglehetősen gyors ütemben öt for­dulót játszottak már le az országos vízilabda-bajnokságban. A válogatott csapat hazaérkezése után folytatják vasárnap a bajnoki küzdelmeket és né­hány hét alatt be is fejezik. A rövid szünetet nyilván felhasználták a csa­patok az erőgyűjtésre, az öt forduló tapasztalatainak leszűrésére. Talán még sohasem mutatott ilyes­ kiegyensúlyozottságot a bajnok­ság, mint most. Jelzik ezt a szoros eredmények, a dön­tetlenek. Az öt fordulón keresztül ál­landóan változott a helyzet a bajnoki táblázat élén, s valóban kevés az elő­re lefutottnak tekinthető mérkőzés. Mint ismeretes, az olimpia miatt a­ bajnokság egyfordulós, javításra te­hát a II. fordulóban nincs alkalom. Ez az oka annak, hogy a bajnoki küz­delmek rendkívül kiélezettek, sokszor ideges légkörben zajlanak le. Ez az idegesség nyomta rá a bélyegét az ed­digi öt fordulóra. A csapatok nem a szép játékra, a korszerű vízilabdára törekedtek, hanem a biztonsági já­tékra. Szoros emberfogás jellemezte a mérkőzések zömét és nem a vízilab­da-játék szépsége, hanem inkább a küzdő jellege domborodott ki a talál­kozókon. Nem kétséges, hogy ez a színvonal rovására ment. „Ha jó mér­kőzéseket akar valaki látni, menjen OB I-s találkozókra” — mondogat­ják egyre gyakrabban és ez nem va­lami jó fényt vet az OB I-re. Az ed­digi öt forduló egyáltalán nem mutat kedvező mérleget. Viszont örvende­tes, hogy a második vonal küzdel­mei érdekes, sokszor színvonalas mér­kőzéseket hoznak. Olyanokat, ame­lyek nem egyszer nemcsak elérik, ha­nem túlhaladják az OB I-es mértékét. Mi a legfőbb hiba az OB I-ben? Az új szabályok bevezetése óta már jónéhány év telt el, ennek ellenére­­ nincs gyökeres változás a játékrend­szerben. A csapatok zöme még ma is „állóhátvéddel” játszik, ami a mozgó, korszerű vízilabda-játékban már nem vezethet sikerre. Mégis sokan úgy vélik, erre feltétlenül szükség van, mert az ellenfél előretolt középcsatárát le kell fogni. Gyakran megtörténik azonban, hogy a hátvéd elviszi a kapu elől a csatárt. Mi történik ilyenkor? A csatár védőfeladatot kénytelen el­látni, a hátvéd pedig támadójátékos lesz. Ezek a szerepcserék csak ritkán fordulnak elő. Elsősorban azért, mert nincs vállalkozókedv a játékosokban, nem mernek kezdeményezni, kockáz­tatni. Elméletben az emberelőny már biztos gólt jelent, ám a gyakorlatban ez koránt sincs így. Előfordul, hogy az előnyben lévő csapat gólt kap. Még mindig nem alakult ki az emberfölé­nyes játék biztos gólszerzési taktiká­ja. Nem egyszer kínos percek telnek el, amíg végre be tudja lőni az előny­ben lévő csapat az ellenfél kapujába a labdát. Sokszor a legbiztosabb hely­zetben is átadják a játékosok a labdát rosszabb helyzetben lévő társuknak. Szembetűnő példáját lehetett látni en­nek a Bp. Dózsa—Bp. Honvéd mér­kőzésen, amikor az ellenfél kapuja felé úszó Vizvári — jó lövőhelyzet­ben, senkitől sem zavartatva — egy lefogott társának adta a labdát és így elszalasztott egy biztos helyzetet. (Ez egyébként fordulópontja volt a mér­­kőzésnk, mert a Bp. Dózsa bebiztosít­hatta volna a győzelmét). Gyakran kiütköznek a mérkőzé­sek során technikai fogyatékos­ságok, amik a labda hibás továbbításában jelentkeznek legtöbbször. Tudjuk, hogy a vízilabdában egy rossz átadás milyen súlyos hibát jelent. Nem két­séges: lefogott játékoshoz labdát adni úgy, hogy azt át is tudja venni — nem könnyű dolog. A labda röppályá­­jának helyes felmérése sok gyakor­lást igényel. Élvonalbeli játékosaink, sőt az NB I-ben szereplő vízilabdázók zöme rendelkezik ilyen képességek­kel. Edzőink — helyesen — szinte minden edzésen gyakoroltatják ezt, mert ők tudják a legjobban, mennyi­re fontos ez a vízilabdában. OB I-es játékosaink gyenge ol­dala a levegőben való játék. A labdát a vízre adják, ami csaknem minden esetben dulakodást eredmé­nyez. A labda ott van a vízen, meg­indul érte a harc és megszerzése rit­kán történik szabályos körülmények között. Rendkívül gyakoriak a lefo­gások, átkaroló mozdulatok, lábkul­csolások, amelyek egy része a víz alatt „zajlik” le, tehát a játékvezető sem­ láthatja. Nem egyszer írtunk már arról, hogy a vízilabdában a legnehe­zebb a játékvezető szerepe, mert a víz alatti eseményeket is figyelnie kell, ami pedig sokszor majdnem teljesen lehetetlen. A játékosok megkönnyít­­hetnék a játékvezető helyzetét, jobbá tehetnék a bíráskodást. Ehelyett azon­ban éppen megnehezítik. Ez azonban nem „menlevél" a megalkuvó játék­­vezetésre, az oly gyakori páros kiállí­tásokra. Ki nyeri az egyfordulós bajnok­ságot? Erre a kérdésre e pillanatban nehéz lenne válaszolni. A bajnokság élcso­portja rendkívül tömör. A Bp. Vasas kissé fáradtnak látszott a legutolsó mérkőzésen, kérdés, hogyan készült fel soron következő négy találkozójára. Az ellenfelek között ott lesz a Szol­nok és a Bp. Kinizsi is. Papíron hat csapat pályázik egyforma eséllyel az első helyre. Nem esélytelen a pilla­natnyilag lemaradt Szolnok sem, hi­szen mindössze két pont választja el a vidéki csapatot az élen lévő Bp. Va­sastól. Kívánatos, hogy a bajnokság soron következő négy fordulója színvona­lasabb legyen, a közönség küzdelmes, de szép játékot láthasson, így segít­heti elő a bajnokság legjobbjaink olimpiai­­felkészülését is. V. J.

Next