Népsport, 1957. július (13. évfolyam, 63-84. szám)

1957-07-01 / 63. szám

A vártnál gyengébb eredmények születtek az országos súlyemelő-bajnokságon Még a legderűlátóbb vezetők sem hitték volna a súlyemelősport Irányitói közül, hogy az országos bajnokságra olyan népes közönség gyűlik majd egy­be a Tüzér utcai tornacsarnokban, mint amilyen már jóval a kezdés előtt össze­gyűlt, mintegy négyszáz néző. Sajnos, a bajnokság nem hozott valami magas­­színvonalú versenyt. A küzdelem elég­gé heves volt ugyan, amire azonban sokam számítottak , a csúcsok el­maradtak. Született ugyan csúcs, s né­hány csúcshoz közelálló eredmény is, a bajnokság résztvevőinek zöme azon­ban nem volt a legjobb formában, sok­szor úgy tűnt, hogy az illető versenyző „kiizzadta”, mintsem biztosan érte el azt a teljesítményt, amelyet a bírák végül is jónak ítéltek meg. Feltűnően sok érvénytelen gyakorlat fordult elő. Meg kell hagyni: a bírák nem voltak „szívbajosak”. Könyörtelenül rossznak minősítették az egyes emeléseket — fő­leg nyomásban — s a múlthoz képest ez is fejlődést jelent. A sportág szak­emberei valószínűleg azt az elvet kez­dik tehát vallani, hogy­­ az érvény­telen gyakorlatok megítélése nem egyéb, mint önámítás. Ebből pedig alighanem rájöttek: elég volt. A bajnok­ságon harmincheten indultak. Buronyi súlyos kézsérülése miatt nem léphetett dobogóra. Eredmények. Légsúly. Bajnok: Borsányi (Csepel) 277.5 (75, 90, országos csúcs, régi: 89, Porubszky, 112.5), 2. Földi (Tatabányai SC) 257.5, 3. Bozsó (Bp. Honvéd) 142.5. Bozsónak lökésben nem volt érvényes gyakorlata. A bajnok Borsányi idegesen versenyzett, nála pedig látszott a biz­tos súlyzó-felvétel. Pehelysúly. Bajnok: Balogh (Csepel) 290 (82.5, 92.5, 115),­ 2. Pajlovics (Tatabánya) 282,5, 3. Máté (Csepel) 242,5. A technikailag jól kép­zett Balogh megérdemelten nyerte a bajnokságot. Ebben a súlycsoportban született meg egyébként az egyik nagy meglepetés: B. Nagy nem ért el helye­zést. Az Előre sokszoros válogatott ver­senyzője ugyanis szemmel láthatóan fá­radt volt, nyomá­ban (87.5) még bírta, később azonban teljesen elkészült ere­jével, ahogyan szaknyelvien mondani szokták. ..agyonvágta a súly”. Szakí­tásban és lökésben nem is volt érvé­nyes gyakorlata B. Nagynak. Könnyűsúly. Bajnok: Ábel (Csepel) 325 (107.5, 97.5, 120), 2. Huezka (Tata­bánya) 297.5, 3. Cser (Szállítók) 277.5. Ábel az elején nagyon biztosan emelt, később bizonytalanná vált. Lökésnél némileg újra magára talált, s jobb techniiájával végülis fölényesen győzte le ellenfeleit. Váltósúly. Bajnok: Veres (Csepel) 357.5, országos csúcs, régi: 350, Tóth Gy. (110, 107.5, 140), 2. Tóth G. (MTK) 347.5, 3. Varga (Előre) 332.5. Úgy in­dult a verseny, hogy a papíron esélye­sebb Tóth megnyeri a bajnokságot. A nyomásg­yakorlat végén már látni le­hetett, hogy a fiatal Veres, aki súly­emelősportunk igen nagy ígérete, nagy­szerűen felkészült a bajnokságra. Fel­tűnt, hogy az alig 22 éves versenyző a szakításban és lökésben milyen köny­­nyedén és biztosan emelte feje fölé a rudat. Különösen lökésben nyújtott a szakemberek számára is meglepően jó teljesítményt. Először 137,5, majd 140 kilós lökésgyakorlatával ejtette ámulat­ba a szakembereket és a nagyszámú közönséget. E két fogásának köszön­hető, hogy összetettben alaposan meg­javította az országos csúcsot. Lapunk zártáig tehát négy súlycso­portban fejeződött be az országos baj­nokság. Feltűnő, és meglepetés, hogy mind a négy súlycsoportban csepeli versenyző végzett az első helyen. ----------------- - — Pásztor 5:06.8-ra javította a 4000 méteres országos csúcsot a magyar—lengyel kerékpáros pályaverseny második napján Szombaton este, lapunk zárta után még egy számot bonyolítottak le a ma­gyar—lengyel válogatott kerékpáros pályaverseny kiegészítő számai közül. A­ 20 km- es nemzetközi pontverseny eredménye: 1. Máté (m) 27:27.2, 20 pont, 2. Jakab (m)­ 19 p., 3. Bascsuk (m) 17 p., 4. Schillerwein (m) 10 p., 5. Furmen (m) 6 p., 6. Makowski (1) 5 p. Változatos küzdelem volt. Máté megér­demelten nyert A hajrákat a követke­zők nyerték: 1. Jakab, II. Furmen, III. Bascsák, IV. Bascsák, V. Máté, VI. Má­té, VII. Jakab, VIII. Máté. Vasárnap az előző napihoz hasonló, kedvező körülmények között folytató­dott a verseny. A szombati jó eredmé­nyeik híre alaposan felemelte a néző­számot: mintegy 8000 ember figyelte a futamokat, amelyek során ezúttal sem maradtak adósak a versenyzők a jó teljesítményekkel. A viadal állása a verseny kezdetekor 212:11 volt a ma­gyar válogatott javára. 4000-es egyéni üldöző­verseny, III. futam: 1. Onavecz (m) 5:17.9, 2. Ma­koweki (1) 5:26.2. Öt körig együtt volt a két versenyző, ekkor Oravecz elhú­zott és nagy különbséggel biztosan győ­zött. IV. futam: 1. Pásztor (m) 5:08.8.­ országos csúcs (régi 5:10.8, Pásztor 1956), 2. Jamroz (1) 5:23.0. Pásztor a rajttól kezdve fokozatosan elhúzott el­lenfelétől. Nagyszerű erőbeosztással, jó formában versenyzett és a 7. kör­ben már egy vonalon hajtott Jamroz­­zal. Annak a lehetősége, hogy ellen­felét befoghatja, még növelte akara­tát, nagyszerű hajrát vágott ki, telje­sen a hátába került Jamroznak és­ a közönség egetverő tapsviharától kí­sérve pontosan a célban fogta be. Új csúcseredménye nemzetközi viszonylat­ban is kiváló. Jellemző erre az, hogy ideje 46 936 m-es óraátlagnak felel meg. A nemzetközi pontverseny állása: Magyarország—Lengyelország 26:13. (Lapzártakor a verseny tart.) A magyar női teniszcsapat nyerte a bukaresti utánpótlás-tornát tornáján vasárnap a döntő küzdelmek­re került sor. A magyar női csapat foly­tatta jó szereplését és a román, első csapatot is legyőzte. A férfi csapat gyengén szerepelt, Románia I. csapa­tától vereséget szenvedett. Eredmé­nyek. Nők: Magyarország—Románia I. 4:1. Broszmann—Ponoma 6:1, 6:1, Bardóczi —Namian 2:6, 6:2, 6:3, Broszmann, Bardóczi—Ponoma, Namiani 6:1, 4:6, 3:6, Bardóczi—Ponoma 6:1, 7:5, Broszimiann —Niamian 10:8, 3:6, 8:6. Románia II.— Lengyelország 5:0. Végeredmény: 1. Magyarország 3 gy., .2. Romániai I. 2. gy., 3. Románia II. 1 gy., 4. Lengyel­­ország 0 győzelem. Férfiak: Románia I — Magyarország 4:1. Bosch—Kü­hrner 1:6, 6:2, 6:3, Bar­­dan—Madai 6:4, 1:6, 6:2, Sereszter, Bardan—Madai, Tóth 6:0, 6:3, 2:6, 6:4, Bardán—Kührner 6:0, 6:1, Madai— Bosch 7:5, 6:4, Lengyelország —Románia II 4:1. A férfiak küzdelme hétfőn feje­ződik be, a magyar csapat Románia II- vel játszik. H. E. m Távbeszélő-jelentésünke­t (Bukarest, Június 30.) A három nem­zet legjobb utánpótlás teniszezőinek Kézilabda NB I Kispálya. Férfi mérkőzés. Elektromos — FTC 11:6 (5:2). Latorcza utca, V: Gér­­nyi. A bajnokság éllovasának váratlan veresége a látottak alapján megérde­melt. G: Buda (3), Kecskés (3), Németh (2, egyet 7-esből), Fülep, Kégli, Bárá­ny I. 111. Iglódi (2), Vajna (2, egyet 7-es-­­ből), Som (2). Jó: Hart, Németh, Kecs­kés, Fülep, ill. Berendi. Nemzetközi labdarúgó-mérkőzés Svédország—Dánia 2:1 (1:0). HÉTFŐI SPORTMŰSOR REPÜLÉS. A Magyar Repüülő Szövet­ség nemzetközi vitorlázó-versenyének ünnepélyes megnyitója. Dunakeszi, 15. A Totó eredménye 26. hét 1. Vasas—Vienna végered. 1 3:0 2. Vasas—Vienna, I. félidő 1 1:0 3. Crvena Zvezda—Dukla Pr.­x 1:1 4. St. Bratislava—Vojvodina 1 1:0 5. Dánia—Svédország 2 1:2 6. Kőszeg—SZSE Elektromos félbeszakadt, törölve 7. Szentgotthárd—Sz. Postás 1 3:2 8. UFC—Elektromos 2 1:5 9. Sörgyár—Beloiannisz 1 4:3 10. Danuvia—Duna-cipőgyár 2 2:5 11. törölve 12. törölve 13. Sz. Bőrgyár—Sárvár 2 1:2 14. Sz. Vasas—Sz. Dózsa 1 4:2 15. Celldömölk—Sz. Spartacus 1 3:1 Legújabb A lengyel atléták győztek Krakkóban a lengyel-csehszlovák at­létikai viadal második napján kettős len­gyel győzelem született. A férfi viada­lon 121:91, a nőin 56:49 arányban győz­tek a vendéglátók. A női gerelyhajítás­ban Figner 53,28 m-es lengyel csúccsal, a világ idei legjobb eredményével nyert. Donath kikapott­ Ruéban rendezték szombaton és va­sárnap az NDK—Románia atlétikai via­dalt. Kettős német győzelem született, a férfi pontversenyt 117:106, a nőit 60:46 arányban nyerte az NDK. A ver­seny kiemelkedő eredményét Raica érte el 17.42 m-es román súlylökő-csúccsal. A női 800 m-en a román Otel 2:07.9-cel (csúcs) meglepetésre legyőzte az NDK- beli Donathot (2:08.1). A legolcsóbb és mégis a legérdekesebb­ szórakozás a TOTO ! -2 Hétfő, 1957. július 1. Gyermekkorom kedves meséje egy kisfiúról szólt, aki a messzeségben meglátta a délibáb csalóka képeit. Amikor ott lebegett előtte a levegőben a csoda, futott, futott feléje, hogy megnézze közelről, hogy elvegye, hogy csak az övé legyen. Futott, futott, míg csak az ereje engedte. Aztán egyszerre csak összeroskadt, többé nem látta ma­­ga előtt a délibábot, sem édesanyja könyö­nyes szemeit, amelyek hiába keresték a kisfiút. Elragadta őt a varázslatos látomás .. • Jó néhány esztendő múlva az életé­ben is találkoztam a kisfiúval. Igazi idősebb volt, mint a mesebeli gyermek, de az ő szemét is a délibáb homályo­­sította el. Ő is szerette volna, kezébe ragadni a csillogó csodát, s amikor ez nem sikerült, csaknem megszakadt a szíve. Gimnazista volt, amikor megismer­­tem — az iskola legtehetségesebb lab­­darúgója. A testnevelő tanár úgy érez­­te, ezzel a fiúval bebizonyíthatja majd, milyen nagyszerű edzői képességek rej* lenek benne. Az órákon különös gond* dal foglalkozott Balla Gyulával, nem* egyszer a többiek rovására. Az ered* mény mutatkozott is. Kitűnően moz* gott a fiú, jól lőtt, ördöngösen csele­zett, nagyszerűen fejelt* ■ a tanár elhívta lakását Cry GST- ra a fiút és kirukkolt nagy tervével: a jövő héten kimen­nek az egyik híres csapat edzésére. A hír megdobogtatta a diák szívét, hisz álmainak netovábbja volt bekerülni ebbe az egyesületbe. A tanár talán csak önbizalmat akart adni a fiúnak, amikor a jövő lehetőségeit ecsetelte. A fiú azonban tágult szemekkel figyelt, és a szavak nyomán már világhírű já­tékosnak képzelte magát, sőt szinte látta maga előtt az újságcikkeket, ame­lyekben a Sárosik, a Sindelarok, a Dis­­tefanók, a Hidegkutik méltó utódjának nevezik .. . Szép volt ez az este, talán a leghódí­­tóbb a fiú életében. Még akkor is szé­dült egy kissé, amikor életében először szertáros adta kezébe a szerelést és az ország legjobb ificsapatának tagjai kö­zött futott ki a lelátókkal övezett pá­lyára. Az edzőmérkőzésen azonban csak csetlett-botlott. Egy-egy megmoz­dulásából kicsillant ugyan a tehetség, de egészben véve nem sok jót lehetett mondani róla. Az edző nem is titkolta véleményét a tanár előtt. S ezalatt a fiú ott állt az iroda nyitott ablaka előtt és minden szót hallott... ír ff­­r­a összetört benne vá­lt gy­erekre, lami. Agya egy­szerűen nem működött, megdermedt benne az egyetlen gondolat, amely már ott a pályán eluralkodott rajta: soha többé nem rúg labdába! Keserűen csak DÉLIBÁB­ lódott a tanár is. A következő órákon rá sem nézett a gyerekre, akiben egyre inkább felgyülemlett a dac: „Megmu­­tatom, hogy mégis lesz belőlem valaki!’* Jelentkezett az egyik sportegyesület atlétikai szakosztályában. Ott szívesen fogadták a jóalakú, ragyogó izomzatú gyereket. Az edző úgy látta, hogy né­­hány év alatt kitűnő magasugrót nevel­­het belőle. A fiú szorgalmasan járt az edzésekre és egyre jobbak lettek az eredményei. Néhány hónap alatt eg­é­­szen beleszeretett az atlétikába, meg­feledkezett kudarcáról is. Ha volt egy kis ideje, szaladt ki a pályára, de még otthon, gondolatban is sokszor csiszol­­gatta a stílusát. Egyik este otthon ült a szobájában. Olvasott, de a betűk összefutottak a szeme előtt és a könyv lapjai egy kar­csú atlétát mutattak, amint éppen át*­suhan a léc felett. Ült kezében a könyv* vel, de gondolatai messze jártak. A _/••'_ megkezdődtek a 1\Z Olimpián magasugrás dön­tői. A 190-es magasságot a „menők” könnyen vitték. Nem tűnt fel senki­­nek, amikor a mikrofon bemondta, hogy a magyar Bállá kihagyja. Két mé­terre került a léc. Ezzel a magasság­gal már csak hatan birkóztak meg. Amikor Bállá ezt is kihagyta, már fel­zúgott a százezres tömeg, itt-ott gú­nyos megjegyzések is elhangzottak. Ki­hagyta a 203-as, sőt a 206-os magasságot is. A nézőtér jó része már hangosan derült a furcsa magyaron. ,,Bizonyára így akar világhíresség lenni, minden magasságot kihagy, és a végén nem ugrik” — gondolták. A 209 csak az amerikai Dumasnak sikerült, de a 212-t már ő is verte. A fiú ezalatt nyu­godtan feküdt a gyepen, fülig bebur­kolózva a takarókba, mintha a gúnyos moraj, sőt maga a verseny sem érde­kelné. Amikor Dumas kiesett, Balla felté­tette a lécet a 216-os világcsúcs-magas­ságra. Ekkora merészségtől a közönség is elnémult. Halálos csendben emelke­dett fel a fiú, ledobta a takarókat és ott állt melegítőben — derűsen, nyu­godtan. Lassan nekifutott. Mindenki azt hitte, csak a távolságot méregeti. De nem! A léc előtt utánozhatatlanul puhán néhány gyors lépést tett, majd mintha acélrúgók lökték volna el, úgy emelkedett, szállt fel a magasba és re­pült át könnyedén a léc felett. Mint a mennydörgés, úgy robbant ki a taps­vihar . .. Kiesett a könyv, aez **lt zaj. Felriadt, egy pillanatig kábán né­zett maga elé, aztán elmosolyodott: ,,De szép is lenne, ha az álom valóság lenne...” Másnap volt az iskola atlétikai baj­noksága. Bállá is nevezett. A tanár cso­dálkozva nézett rá, hiszen senki sem hallott a fiú atlétikai edzéseiről. Gú­nyosan fogadta a jelentkezést, de a versenyen ő lepődött meg a legjobban. A 165-ös magasságot csak ketten vit­ték át — az egyik Bállá volt. Nagyon­­szép eredmény egy kezdőtől. Aztán 110-re került a léc. Bállá ellenfele, egy nyúlánk, fekete gyerek elsőre lendült át rajta. Az ő első kísérlete rosszul sikerült, a második sem jobban, a har­madik pedig egész balul ütött ki, tel­jes súlyával ráesett a lécre, úgyhogy az el is tört. Az eredményhirdetésnél mégis nagy tapsot kapott. Meglepetés volt kitűnő eredménye. De ő nem is hallotta az éljenzést. Allt, állt és potyogtak sze­méből a könnyek. ,,Több mint fél évig dolgoztam hiába , kesergett magában­­-s nem lettem első ...” S nem volt mellette senki, aki meg­magyarázza, milyen rövid idő ez a né­hány hónap, hány és hány esztendő szorgalmas munkája hozza csak meg a sikert, a nagy eredményeket. Egye­dül maradt, s újra messze szöktek előle a délibáb színes képei. Teljesen letörte itt Viuhu­stá tehetségében, úgy gondolta, az igazi tehetség nem hozhat ilyen csalódáso­kat. Csak egy esztendő múlva kezdett újra sportolni, az érettségi után. Ez­úttal a kézilabdánál kötött ki. Annak idején tagja volt az iskolai válogatott­nak, azt hitte tehát, hogy pár hónapi edzés után bekerülhet az első csapat­ba. Ő már mindent tud, amit egy ké­­zilabdásnak tudnia kell, csak éppen a gyakorlat hiányzik. Az edző egy-egy buzdító, dicsérő szava után egyre na­gyobb kedvvel játszott, újra bízni kez­dett önmagában, s egyszer már azt hitte, eljött az ő ideje is. Az első csa­pat két kiválósága egyesületet változ­tatott. Felcsillant előtte a remény, hogy a következő mérkőzésen már ő játszhat, bekerülhet az „egy”-be. Az edző azonban nem őt szerepeltette a mérkőzésen. Még nem találta elég érettnek erre. A fiú többé nem ment edzésre. Azóta nem versenyez. Sőt, gyűlöli a spor­tot. Csalódott, szomorú ember lett be­lőle. Csalódott önmagában, a tehetsé­gében. Legalábbis ő ebben a hitben él. Pedig csak az történt, hogy szeme minduntalan csak a délibáb csillogó, csalóka képeit látta, lába pedig meg­megbotlott a földön. Pedig az ország egyik legnagyobb sporttehetsége volt... Zsolt Róbert A labdarúgó RSB Hi­ba jutásért BUDAPESTI ALSZÖVETSÉG I. csoport: Generátor —Csepeli Szikra 2:1 (0:1). Ady E. u., 800 néző. V: Ke­resztfalvi, Jó iramú mérkőzés, a második félidőben a Generátor igen jól játszott. A 90. percben Városit (Szikra) és Men­­czét (Generátor) durvaságért kiállították. G: Bokányi (2), 111. Nyúl. Jó: Németh II, Bokányi, Balogh, 111. Gyenes, Nyúl, Zeile. Elektromos — Újlaki FC 5:1 (2:1). Da­gály u. 600 néző. V: Martos dr. Az Elektromos jobban, az UFC lelkesebben játszott. G: Cserháti (2), Hecker (2), Poluczik, Hr. Szauer (öngól). Jó: Mező, Szauer, Poluczik, Cserháti, ill. Nyíri, Musikovics, Czakó, Vilcsek. Duna-cipő­­gyár — Danuvia 5:2 (1:2). Váci út, 600 néző. V: Strausz. Az első félidőben a Danuvia­ játszott jobban, de a második félidőben magára talált a cipőgyár csa­társora és szép játékkal győzött. G: Petrás (2), Szerencsi, Bánki, Vince, ill. Kántor, Berta II. Jó: Szerencsi, Pet­rás, Bánhalmi, 111, Tóth, Princz, Lőw. Sörgyár—Beloiannisz 4:3 (3:0). Ady E. u. 1000 néző. V: Egervári. Az első fél­időben kitűnően játszott a Sörgyár. Szünet után­ a sokkal jobban játszó Be­loiannisz kiegyenlíthetett volna. G: Fodor (2), Simonfi, Hóka, ill. Iván, Krádil, Kohut. Jó: Fodor, Simonfi, Kál­­di, ill. Iván, Krádi, Csicsics. NYUGAT-DUNÁNTÚLI ALSZÖVETSÉG Sárvári Kinizsi—Szombathelyi Bőr­gyár 2:1 (2:1). Szombathely, 500 néző. V: Lóránt. A sárváriak kapushibából szerezték meg a győzelmet jelentő gólt. Bogát­ IV-et a 88. percben sportszerűt­lenség miatt kiállították. G: Pukl­cn (2), ill. Márkus. Szentgotthárdi SE—Szombathelyi Pos­tás 3:2 (2:1). Szentgotttthárd, 800 néző. V: Gondi. A hazai csapat nagyobb lel­kesedésével vívta ki a győzelmet. G: Kern, Gombás, Lőrincz, ill. Cseik, Hujber. Szombathelyi Vasas —Szombathelyi Dó­zsa 4:2 (2:2). Szombathely, 1000 néző. V: Fülöp. Az Sz. Vasas végig kézben tartotta a játék irányítását. G: Peterits (2), Horváth (2), ill. Kollár, Felbert. Szombathelyi SE Elektromos — Kő­szegi NPASE 1:1. Félbeszakadt. Kőszeg, 800 néző. V: Bognár. Az I. félidő 39. percében a játékvezető egy ítéletét ki­fogásolták a nézők, betódultak a pá­lyára, mire a játékvezető lefújta a mér­kőzést. G: Benes, 111. Antalovics. Celldömölki Vasutas—Szombathelyi Spartacus 3:1 (1:1). ■ Egy délelőtt a Szőnyi úti úszó-nagyüzemben --------------------------- Még hajnali párák lengenek a kéklő _________________ víztükör fölött, de Sárosi Imre fapapucsa már ott kopog a a csempéken. Mindig ő az első. Aztán Sárkány Etele, a serdülő- mellvező dugja ki borzas fejét az öltöző ajtaján. Két súlyzót ragad, azzal gyakorlatozik, aztán a rugós karerősítő következik. Raffinált dolog ez a Sárosi-féle száraz­földi előjáték: nemcsak bemelegíti, ha­nem erősíti is az izmokat. De már jön a többi is: a szépnevű és szépreményű Bodoki Réka és társai. A Szőnyi úti „nagyüzem” megkezdte a munkát. ,-------- Egyre bővül a létszám. 7 613. Megjelenik Prácser Gábor,­­ azaz Gábor bácsi, a cso­koládébarnára sült, féllábú úszóedző. Itt van már Csinger Márton, pontosab­ban Marci bácsi is, a gyerekek szere­tett és rettegett mestere. (Hogy miért rettegett? Odajön hozzá egy kislány: „Marci bácsi, a Pisti mindig elveszi a labdámat!” — és Marci bácsi rendet csinál. Mindenütt ott van, mindent ész­revesz, nélküle talán nem is lehetne üzemben tartani a kombinátot.­ Most éppen Littomericzky Mária ug­rik a vízbe, hogy megkezdje napi öt­ezer méterének ledolgozását. Úgy lát­szik, igen jó az erőnléte, kitűnő formá­ban van. Már tizenhat éves --------------- Hiába, a fejlődést nem le­ Fél 9. hét megállítani. Fehérkö­­­penyes, őszbajuszú bácsi jelenik meg, kiteszi a PEDIKŰR táblát és szétrakja szerszámait. Újdonság, ta­valy még nem volt, dehát ez is hozzá­tartozik egy strandfürdő képéhez. Most ugyan még inkább uszoda, ilyen korán csak a versenyzők kelnek fel. Mint pél­dául Almásiné Sebő Ágota, aki már félórája rója megszámlálhatatlan meny­­nyiségű hosszait. Vagy Papp Vilmos, az ifjú gyorsúszó, a közkedvelt Vili, aki e pillanatban éppen harmincadszor gyakorolja a fordulót. — A fejedet csak elrugaszkodáskor vidd el a faltól! — kiabál Sárosi. Érthető: mennél jobban ott van a falhoz tapadva az egész test, annál nagyobb erővel, szinte rúgószerűen tud elrugaszkodni. Jónéhány tizedet lehet így nyerni, s erre Vilinek, meg az egész magyar úszó­­sportnak nagy szüksége van. I­­~—~ Kezd gyülekezni a közön­ség. S mindjárt szórakozá­__________ suk is akad: az ugrótorony felé fordulnak a fejek. A tíz méteres, iszonyú magasságból egymás után ug­ranak le 12—14 éves gyerekek. Látszik rajtuk, hogy még kezdők, csak „talpast” ugranak, de azt is nagy egyensúlyozó karmunkával. Bátrak és biztosan van­nak köztük tehetségek is. És lehet, hogy el fognak sikkadni? Könnyen. A BVSC- nek ugyanis nincs ugróedzője. — Mind nagyon szeretnénk megtanulni ugrani — mondja az egyik „műkedvelő”, Bujdosó Gyula. — Legtöbbünknek közel van ez az uszoda és nem akarunk más­­hová menni. Csak edző kellene. Tehát: UGRÓEDZŐ KERESTETIK! (Közben az ötvenméteres medence egyik falánál Sárosi Imre guggol és ép­pen így szól: — Ez már jobb volt valamivel, Vili, de még mindig tovább kell a fejedet a fal­nál tartani!) Sok már a fürdőző, vége 11 óra­ a délelőtti úszóedzésnek.­­ A pedikűrös bácsinál már sorban állnak a hölgyvendégek. „Hej mambó, mambó itanano” — énekli a hangszóróból Alma Coogam. A fiúk fe­l élnek és lábteniszeznek a parton és rs vízbe esik a labda, óriási fejessel vetik magukat utána, a békésen ázó idősebb asszonyságok nagy ijedelmére,­­­­ Delet kongat a Kassai­ téri I 12 Óra. A templom harangja. Litto­­!_______U­mericzky Mária új sze­repben mutatkozik be, mint edző. Gazdag tapasztalatait átadja a fiatalok­nak, így van ez­­rendjén! De azért hisszük, hogy még a vízben is sokáig látni fogjuk őt. Vége a délelőttnek. Az uszoda dél­utáni műsora nem­ kevésbé gazdag. Két órakor jönnek majd a kicsik, akikkel Sárosi Imre és Varga Sándor foglalko­zik. öt óra körül megjelennek a BVSC vízilabdázói, akiket Laky Károly gyűjt maga köré. Hatkor budapesti I. osztá­lyú vízilabdamérkőzés következik az Utasellátó és Siketek csapata között. Az őszülő hajú és nem éppen sovány Tátos Nándor fog végigcikázni a lab­dával, mint egy nagyranőtt torpedó. És nyolckor — ez holtbiztos! — a kö­vetkező párbeszéd hangzik majd el: — Gyertek ki a vízből! Záróra! — har­sog Marci bácsi. — Egy kicsit még hadd maradjunk!.. Elek György Rövidtávon már eredményesebben szerepeltek kajakozóink és kenusaink Snagovban — Távbeszélő-jelentésünk —­­(Snagov, június 30.) Vasár­np már jobban ment kajakozóinknak és kenu­sainknak Snagovban a nemzetközi ver­senyen, mint szombaton. Ez érthető is, hiszen a rövid távon nem ütközik ki ann­yira a jó vagy rossz erőnlét, mint a hosszú távon. Jó teljesítményéért di­cséret illeti a női egyesben indult Bán­falvi Klárit, a női kettősben indult Bo­­rossné, Kecskés­ párost, valamint az első nemzetközi versenyén indult még ifjúsági Egrit. A verseny erős nap­sütésben, nagy melegben és ellenszél­ben folyt. Kajak kettős férfi (500 m): 1. Romá­nia 1:52.8, 2. Magyarország (Nagy, Ko­vács) 1:53, 3. NDK 1:56.8, 4. Ausztria 1:57. A románok a hajrában előzték meg a magyar párost. Kenu egyes (1000 m): 1. Rotman (ro­mán) 5:17, 2. Parti (magyar) 5:18, 3. Tarara (román) 5:18.1, 4. Bölschke (osztrák) 5:30. Szoros verseny volt 800-ig és csak a hajrában győzött Rot­man. Tarara jó idejét annak köszön­heti, hogy Rotman oldalvizén evezett kajak női egyes (500 m­): 1. Bánfal­vi Klára (Magyarország) 2:29.8, 2. Sig­rin, (NDK) 2:33, 3. Hellebrand (osztrák) ,2:35.8, 4. Prndu (román) 2:36,3. Bánfal­vi 200 méternél még a­ harmadik he­lyen feküdt, sokszoros bajnokunk azon­ban ellenállhatatlanul hajrázott és több mint két hajóhosszal győzött ellenfelei előtt. , Kenu kettős (1000 m): 1. Románia I. (Ismailciuc, Dimitru) 4:48.2, 2. Romá­nia II. 5:02.7, 3. NDK 5:08.2, 4. Ma­gyarország (Gravencz, Sc­humacher) 5:08.3, 5. Ausztria 5:27. Az olimpiai bajnok román páros győzelme egy percig sem volt kétséges. Az első nem­zetközi versenyén résztvevő magyar páros, a hajrában szorult a negyedik helyre. Kajak férfi négyes (1000 m): 1. Romá­nia I. 3:27, 2. Magyarország 3:27.4, 3. NDK 3:28, 4. Románia II. 3:28.2. Nagy küzdelemben a frissebben, hajrázó ro­mánok győztek. Kajak férfi egyes (500 m): 1. Ver­nescu (román) 2:00.6, 2. Anastasescu (ro­mán) 2:00.8, 3. Krausz (NDK) 2:02.8, 4. Veréb (magyar) 2:10.5, 5. Widermann (osztrák) 2:13. Vernescu az utolsó mé­tereken győzött. Veréb ezúttal sem bírta a verseny végét. Kajak női kettes (500 m): 1. Magyar­ország (Borosné, Kecskés) 2:02, 2. Auszt­ria 2:02.5, 3. Románia 2:04. 4. NDK 2:04.5. Nagyon szoros verseny volt, s a magyar páros győzelmét a hajrában nyújtott teljesítményének köszönhette. Kajak férfi­­ kettes (10 000 m): 1. NDK 42:33 2. Magyarország (Kulcsár, Péhl) 42:33,4, 3. Ausztria 43:40, 4. Ro­mánia 44:48. Kulcsárék igen balszeren­csésen versenyeztek. Kormányszerkeze­tük először 3000 méternél, majd 7000 méternél kiugrott, s mindkét alkalom­mal vezető helyzetben voltak. Másod­szori hátrányukat természetesen már nem hozhatták be a célig. Kajak férfi egyes (10 000 m): 1. Egri (magyar) 47:01, 2. Mühlberg (NDK) 47:20, 3. Popescu (román) 49:36,7, 4. Dimicu (román) 50:50. Az ifjúsági Egri első nemzetközi versenyén pompás ver­senyzéssel szerzett értékes győzelmet. A két nap alapján a nemzetközi pont­verseny végeredménye: 1. Románia I 54 pont, 2. Magyarország 38, 3. NDK 33, 4. Románia II 25, 5­. Ausztria 15 pont. Versenyzőink két csoportban indul­nak haza. Húszan kedden, tizen pedig szerdán indulnak vissza Budapestre. Füzesséry Gyula Barátságos labdarúgó-mérkőzések Hatvani VSE— Bp. XX. ker. vá­logatott 2:1 (2:0). Hatvan, 3000 néző. V: Ferenczi. Az erősen megfiatalított hazai csapat csatársora sokszor za­varba hozta a válogatott védelmét. G: Lugosi (2), ill. Csizma. Jó: Hanti, Kovács, Békesi II. ill. Valkó, Varga, Csizma. Komlói Bányász—Kaposvári MTE 10:1 (3:0). Komló, 1000 néző. V: Aknai. Komló: Magyar (Szirtes) — Kanizsai, Polgár, Kripl — Molnár II, Molnár I — Grozdics, Számó II, Cziráki (Udvaros), Kiss (Daum), Gerencsér. KMTE: Boldog (Kovács) — Vajda, Egress, Darvas — Szili, Parmmer — Jutasi, Kecskeméti, Papp (Biczó), Szabó, Földi. Igen gyenge formában játszott az újonc NB II-s ka­posvári együttes. A komlóiak könnyen érték el na­gy gólarányú győzelmüket, különösen a csatársor játszott kitűnően. G: Molnár I (3), Kiss (2), Udvaros (2), Cziráki, Szám II, Daum, ill. Egres. Jó: Molnár I. Kripl. Molnár II. Polgár. Czi­ráki, Kiss. Szám II, ill. Boldog, Papp. Hajdu-Bihar megye — Szabolcs-Szatmár megye 8:1 (4:1). Debrecen, 2000 néző. V: Fülep. Hajdu-Bihar: Simon (Bálla) — Makó, Nyirkos. Váradi — Lukács (Tát­rai), Nótás — Somogyi, Balogh, Hetei, Rácz (Hollósi), Sáfrány. Szabolcs-Szat­már: Giricz (Lada) — Gelsi, Kovács, Filé — Tóth (Kun), Liptai — Harcsa Viktor, Hamra, Kézi, Schneider. A két támadósor közötti különbség döntött a mezőnyben közel egyenrangú csapatok küzdelmében. G: Somogyi (4), Hetei (2) Hollósi, Rácz, ill. Kézi "(11-esből). Jó:­­Nótás, Hetei, Sáfrány, ill. Láda, Kézi.

Next