Népsport, 1958. november (14. évfolyam, 219-239. szám)

1958-11-02 / 219. szám

Már csak a Vasas veretlen A labdarúgó NB I­­állása 1. MTK 8 5 2 1 13: 4 12 2. Vasas 7 4 3 1 10: 2 11 3. U. Dózsa 8 5 1 2 20:11 11 4. Csepel 7 3 2 2 14: 7 8 5. Diósgyőr 7 3 2 2 9: 6 8 6. Ferencváros 7 3 2 2 13:9 8 7. Salgótarján 7 3 2 2 13:12 8 8. Bp. Honvéd 6 2 3 1 6: 4 7 9. Szombathely 7 2 2 3 8:14 6 10. BVSC 6 2 1 3 7:13 5 11. Miskolc 7 1 3 3 5:11 5 12. Dorog 7 — 3 4 5:12 3 13. Tatabánya 7 115 6:15 3 14. Győr 7 — 3 4 3:12 3 ­ A MAGYAR IftSTNGVELESies SPORT TANÁCS LAPJA VASÁRNAP, 1958. NOVEMBER 7. Ára: 60 fillér XIV. ÉVFOLYAM, 219. SZÁM Az utolsó négy percben fordította a maga javára a Dózsa a mérkőzést I­jpesti Dózsa—MTK 2:1 (0:1) Dózsa-stadion, 30 000 néző. V: Szánkó (Benkő, Bokor). V. Dózsa: Török — Várhili, Sóvári, Gyúrván — Színi, Bonsányi — Nagy, Göröcs, Kuharszky, Hor­­vát­h, Bencsics. Edző: Balog­h István. MTK: Geller — Szimceák II, Sipos, Lantos — Nagy, Kovács III — Sándor. Palotás, Bodör, Molnár. Szimceák I. Edző: Bukósc Márton. Góllövő: Bödör, Nagy, Nagy. Szögletarány: 12:4 (7:2) az A Dózsa javára. AZ I. FÉLIDŐ Mindjárt a kezdés után nagyszerű MTK-támadás futott a pályán. Bodor és Sándor gyors­ adogatása végén a kék­fehérek középcsatára ké­t lépésről mellé lőtt. Nagy meglepetésre a játék­vezető szögletet ítélt. — Jó mérkőzés lesz — állapították meg többen is a lelátón. A folytatás azonban elmaradt. Sokáig a mezőnyben vándorolt a labda anélkül, hogy a ka­puk veszélybe kerültek volna. Később a Dózsa enyhe mezőnyfölénybe került, de könnyűsúlyú csatárai nem tudták áttörni a kék-fehérek beton védelmét. A 13. percben az MTK megszerezte a vezetést. Nagy hátulról Sándort indította útnak a labdával. A hi­­ganymozgású szélső elhúzott Győr­­vári mellett, nagy sebességgel a kapura tartott, de lövés helyett begurított, és a nagy lendülettel befutó Bödör öt lépésről nagy erő­vel középen a léc alá bombázott. 1:0 az MTK javára. A Dózsa csak egy szöglettel tudott válaszolni a gólra. Többnyire a lila­­fehérek támadtak, az MTK ellentáma­dásokkal próbálkozott, és ezek, főleg a helyét változtató gyors Sándor révén majdnem mindig veszélyesek voltak­. Fokozódott a Dózsa nyomása, egyik szöglet a másikat érte, Gellér hálója azonban érintetlen maradt. A szögletről beívelt labdákat az alacsony termetű Dózsa-csatárok nem tudták ér­tékesíteni, azokat vagy Gellér húzta le, vagy az MTK védői kifejelték. A 35. percben Várhidi tört előre a jobb olda­lon. A tizenhatos magasságából be­adott és a középen tartózkodó Bencsics kapura fejelt, a jó fejest azonban Gel­lér biztosan védte. A hajrában többször is töm­egjelenet alakult ki Gellér kapuja előtt, de lövést nem kellett védenie a késy-fehérek kapusának. Szünet után megélénkült a játék, erősebb lett ez iram. Az MTK szöglete után több Dó­­■­zsa-támadás következett. A csatárok azonban a kapu előtt a jobb helyzetnél is jobbat kerestek és időt adtak Lipo­­sén­nak a közbelépésre. A 49. percben Göröcs, majd utána Kuharszky szalasz­tott el jó gólszerzési alkalmat. Az 58. percben Bencsics és Göröcs szép összjátékkal ment át az MTK vé­delmén, Göröcs a 11-es pontnál lövő­­helyzetbe került, de nem merte vállalni e felelősséget és továbbpasszolta a lab­dát. Nagy gólhelyzet volt. A lila-fehérek hevesen rohamoztak, az MTK teljesen beszorult. A 65. percben Gellér egy előreívelt labdát röviden ütött ki. Eb­­ben nagy kavarodás támadt az MTK kapujának előterében, a védelem­ nehe­zen tudott felszabadítani. Két perc múlva Göröcs tört ki. Sípos csak az utolsó pillanatban tudta az ötös sarkán megakasztani, a labda Bencsics elé pattant, s a szélső 14 méterről egyben rálőtte. A labda alig valamivel ment a kapu mellé. A másik oldalon Sándor lőtt kapura. Török azonban biztosan védett. Ezután az MTK is többször szó­hoz jutott. Szimcsák jól ment el, de be­adásáról lemaradtak a belsők. A másik oldalon a 70. percben Gö­röcs elöl csak némi szerencsével tudott menteni Gellér. Utána MTK-támadás bon­takozott ki. Sándor beadását Bödör lőtte kapura. A 73. percben Bencsics lesről indulva juttatta a labdát a hálóba. Egy perc múlva az MTK hagyott ki óriási helyzetet. Sándor ellenállhatatlanul ment el a balszélen, jól tálalt középre és az előrerohanó Lantos hat lépésről, kapás­ból a vetődő Török lábába lőtte a labdát. Azután újra Dózsa-támadások következ­tek. A levegőben lógott a gól, de az MTK védelme önfeláldozóan állta útját a lila-fehér csatárok próbálkozásainak. A 86. percben a jobb oldalon veze­tett támadást a Dózsa. Színi rúgta rá a labdát, mintegy 15 méterre a kaputól. A labda a kapufáról vá­gódott vissza, nagy kavarodás tá­madt és a berohanó Nagy három lépésről a kapuba fejelt. 1:1. Srankó játékvezető fütyült, de az MTK játékosai körülvették és tiltakoztak a gól ellen. Arra kérték a játékvezetőt, hogy kérje ki a partjelző véleményét. Sran­kó oda is ment Bokor partjelzőhöz, vele megvitatta a jelenetet és utána ha­tározottan mutatott középre. Ebbe az MTK-játékosok nem nyugodtak bele, to­vábbra is vitatkozás, huzavona telt a pályán,­­ csak mintegy két perc múlva csillapodtak le a kedélyek. A hátralévő percekben nem volt jó játék. Mindkét csapat kizökkent a len­dületéből. Az utolsó percben Kuharszky vitte fel a labdát, ügyes cselekkel húzott kapura, a 16-os vonalon Sipos mellett Nagy elé perdített és az újpesti jobbszélső, mintegy 14 méterről a jobbössze­kötő helyéről élesen kapura lőtt. A labda a későn vetődő Gellér hasa alatt a kapu közepe táján jutott a hálóba. 2:1. Újrakezdésre már nem se volt idő. A nagy várakozással várt találkozó­n csak a II. félidőben hozott izgalmas, változatos küzdelmet és időnként jó játékot. Az I. félidőben jobbára a mezőnyben folyt a játék, valamivel a Dózsa támadott többet, de a meg­erősített védelemmel harcoló MTK könnyűszerrel verte vissza a Dózsa góllövési kísérleteit. Jellemzője volt még ennek a játékrésznek, hogy a csatársorok igen sok hibával játszot­tak. Sok volt a rossz átadás, az ellen­félhez továbbított labda, s mindez nagyban megkönnyítette a védelmek munkáját. Szünet után megváltozott a játék képe. Emelkedett a játék színvonala, a játékosok nagyobb igyekezettel és nagyobb lendülettel harcoltak. A Dózsa színje végig a ke­zében tartotta a játék irányítását, fö­lénye azonban nagyon sokáig csak szögletekben mutatkozott meg. Ezek azonban hatástalanok maradtak, mert a beívelt labdákat könnyűszerrel fe­jelték el a jól megtermett kék-fehér védők az aprótermetű Dózsa-csatárok elől. Hozzá kell azonban tennünk, hogy az állandó nyomás következté­ben az utolsó percekben többször rés támadt a kék-f­ehérek védőfalán. Az egyenlítés kavarodásból szerencsés körülmények között született meg, a Dózsa győztes gólja azonban első­sorban Gellér lelkén szárad. Végered­ményben érdekes és változatos volt a két csapat találkozója. Az U. Dó­zsa támadott többet, helyzete is több volt, mint ellenfelének, mégis az a véleményünk, hogy a döntetlen job­ban megfelelt volna a játék összké­pének. Az U. Dózsában Töröknek kevés dolga volt, mozgásán, labdarúgásán azonban látszott, hogy jó formában van. A gólt nem véd­­hette. A hátvédhármas lelkesen, nagy odaadással harcolt, tagjai időnként csak kisebb hibákat vétettek. Sóvári, Győrvári és Várhidi volt közöttük a rangsor. A fedezetek közül Borsányi volt többet játékban az I. félidő­ben néhányszor szabálytalankodott. Színi szünet után jött fel. A csatár­sorban Göröcs végezte a legnagyobb munkát, sok ügyes támadást vezetett, de a lövésektől idegenkedett. Időnként rossz helyre adta a labdát. Utána Bencsicset kell említenünk, aki ugyan­csak alaposan kivette a részét a já­tékból. Cseleivel és gyorsaságával tűnt ki. Kuharszkytól szünet után lát­tunk néhány ügyes alakítást. Ugyan­ezt mondhatjuk Nagyról és Horváth­­ról is. Az MTK-ban Geller többször bizonytalankodott. A legfőbb hibát a második gólnál kö­vette el, későn vetődött. A hátvédek közül ezúttal Lantos tetszett a legjob­ban. Nagy körültekintéssel, higgadtan játszott, kitűnően helyezkedett. Sipos a II. félidőben néhányszor megingott. Szimcsák II váltakozó harcot vívott Bencsiccsel. A fedezetek közül Nagy játszott hasznosabban, bár Kovács III is jó teljesítményt nyújtott. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ő szabály­talankodott a legtöbbet. Elől Sándor volt a legjobb. A csatársor minden he­lyén látni lehetett, megmozdulásai ál­landóan veszélyt jelentettek az ellen­fél kapujára. Palotás jobbára védő­feladatot látott el ezen a mérkőzésen — jól. Időnként még Bodortól láttunk valamit, a balszárny gyenge telejsít­­ményt nyújtott. Srankó játékvezető az I. félidőben jól tartotta kezében a mérkőzést. Szünet után több fordított ítélete is volt. Az egyenlítő gólnál szembeötlő volt a bi­zonytalankodása. Saját bevallása sze­rint gólt ítélt, amikor fütyült, a csak azért kérdezte meg a partjelzőjét, mert erre a Dózsa és az MTK játékosai kér­ték. Ebből az engedékenységből adódtak aztán parázs jelenetek a partvonal men­tén és emiatt állt percekig a játék. Hatá­rozottabb játékvezetéssel ezek az izgal­mak elkerülhetők lettek volna. Pető Béla* A mérkőzés után Srankó játékvezető a következőket mondotta az U. Dózsa vitatott egyenlítő góljáról: —■ A Dózsa egyenlítő góljánál a nagy tömörülés miatt csak azt láttam, hogy benn táncol a labda a hálóban. Azért kérdeztem meg Bokor partjelzőt, hogy ő, mirel közelebb álló, esetleg nem lá­tott-e valami szabálytalanságot. Mivel partjelzőm szerint sem történt semmi szabálytalanság, a gólt megadtam. Ítéle­tem ellen több MTK-játékos tiltakozott, egyeseket figyelmeztettem is, de kiállí­tás nem történt. Az egyenlítő gól után keletkezett szünet miatt három percet hosszabbítottam. Kijelölték a francia kosárlabda-válogatottat a budapesti mérkőzésre A francia kosárlabda-válogatott az év utolsó negyedét három nemzetközi talál­kozóval zárja. Elsőnek a magyar, majd az osztrák és végül a belga válogatott ellen áll ki a francia együttes. A buda­pesti mérkőzésre közös edzésekkel és a klubcsapataikban sorozat­mérkőzésekkel készülnek a válogatott játékosok. Az már végleges, hogy a csapat kapitánya, Au­tóiké nem jön Magyarországra, és az oszt­rákok ellen sem játszik. A válogatott­ já­tékos ugyanis nemrég kapott állást a Renault gépkocsigyárban és nem akarja állását szabadságkéréssel kockáztatni. A Liege-ben lebonyolítandó november 8-i Belgium elleni találkozón azonban már részt vesz. A Magyarországra utazó fran­cia csapat a következő: Monclar, Christ, Beugnot, Mayeur, Hurtel, Degros, Balti­ier, Grange, Baillet, Vinson, Dorigo, Ber­­torelle. A francia sportlap, a L’Équipe, amely közli a budapesti mérkőzésre utazó francia csapatot, nagy cikkben foglalko­zik Grange játékával. Grange a francia bajnokcsapat játékosa, s az utolsó hazai mérkőzésén a Caen ellen 33 pontot do­bott. A lap azt írja, hogy Grange kitűnő formában van és nagy erőssége lesz a magyarok ellen pályára lépő együttes­nek. Beugnot jövetele az utolsó percig kétséges volt, a 207 centis közép­játékos ugyanis sérülést szenvedett és klubcsapa­tában nem játszott. Szécsényi 55 39-et dobott Szombaton délután a Tüzér utcai pá­lyán került sor a Bp. Honvéd diszkosz­­vet­ő- v­ersen­ysorozat­áinak „megn­y­i­tó­j­á­ra”. A robbanékony Szécsényi igazolta a jó edzá­shíreket, nem volt 53 m-en aluli dobása. Kétszer dobott 55 m-en fe­lül, egy 53 és feles és egy 55 m-e® do­básnál kilépett. Eredménye teljes szél­csendben, minden segítő ellenszél nél­kül, valóban figyelemre méltó formára mutat. Diszkoszvetés: 1. Szécsényi (Bp. Hon­véd) 55.39, 2. Nagy Zs. (TFSE) 48.83, 3. Bedecs (Satálinvárosi Vasas) 44.77. Jó eredmények a háromtusa Budapest Kupa pisztoly­lövő számában Péntek­en délután a Pongrácz úti lő­téren bonyolították le a Budapest Kupa háromtusa-verseny pisztolylövő számát, amelyen kitűnő eredmények születtek. Felnőttek: 1. Krieger (Bp. Honvéd) 10/100, 1100 pont, 2. Huszár (Bp. Honvéd) 99, 1080 p., 3. Fazekas (Csepel) 97, 1040 p. Csapat: 1. Bp. Honvéd 1 (Krieger, Huszár, Bamiba) 3200 p., 2. MHL 2*940 p., 3. Bp. Honvéd II 2840. Ifjúságiak: 1. Bretz (Bp. Honvéd) 99, 108­­ p., 2. Pintér (Pedagógus) 97, 140 p., 3. Csabai (MEDOSZ), Nagy Károly (Bp. Honvéd) és Takács (MHL) 95, 1000 p. Csapat: 1. Bp. Honvéd (Bretz, Nagy Károly, Sotner) 2960 p., 2. MEDOSZ 2920 p. 3. Pedagógus 2900 p. Se­dűlő: 1. S­chatz (Bp. Honvéd) 96 kör, 2. Morava (Bp. Honvéd) és Schmidt (MHL) 92 kör. Csapat: 1. ITSK 35 p., 2. Bp. Honvéd II 37 p., 3. Bp. Honvéd I 43 p. A háromtusa második számát, az úszást a Nemzeti Sportuszodában bo­nyolították le. Felnőttek: 1. Bartha (Bp. Honvéd) 2:35. 992 pont, 2. Fazekas (Cse­pel) 2:40. 960 p., 3. Huszár (Bp. Hon­véd) 2:44. 920 p. Csapat: 1. Bp. Honvéd (Krieger, Huszár, Bartha) 2760 p., 2. MHL 2496 p., 3. Csepel 2360 p. Ifjúsá­­giak: 1. Takács (MHL) 1:04 8, 1052 p.. 2. Pintér (Pedagógus) 1:07.8, 1022 p. 3. Szabó (Pedagógus), Árva (Bp. Hon­véd) 1:08.7, 1013 p. Csapat: 1. Pedagó­gus (Bálla, Pintér, Szabó) 3015 p.. 2. Bp. Honvéd 2884 p.. 3. MHL 2821 p. Serdülők: 1. Schatz (Bp. Honvéd) 41.1, 2. Móczár (ITSK) 41,3. 3. Szekeres (Pe­dagógus) 44,5. Csapat: 1. Pedagógus (Szekeres, Szádai, Pálvölgyi) 20 p.. 2. Bp. Honvéd II 21 p.. 3. Bp. Honvéd I 27 p. Közepes színvonal, nagy küzdelem a férfi kosárlabda-rangadón Bp. Honvéd—MAFC (Hí­.16 (32:25) Sokszor egy közepes vagy egyenesen­­ alacsony színvonalú mérkőzés úgy vo­nul be a sporttörténelembe, mint hallat­lanul izgalmas, változatos összecsapás, mert a mérkőzést a találkozó felek te­szik érdekessé. Ha megírnák a magyar kosárlabdasport történetét, akkor a Bp. Honvéd—MAFC férfi kosárlabda-talál­kozó minden bizonnyal így vonulna be egyik fejezetébe, mert a két csapat ugyan elég alacsony színvonalú mérkő­zést vívott, de mégis mindenki emlé­kezni fog rá, mert ezek a rangadók mindig emlékezetesek. Így gondolkozott az a kétezer néző is, aki csütörtökön este megtöltötte a Sportcsarnokot, hogy tanúja legyen a találkozónak. Veiker és Tart’ játékvezetők sípjelére így álltak fel a csapatok: Bp. Honvéd: Bánhegyi (13), Czinkán (6) — Simon (24) — Greminger (7), Te­mesvári (15). Csere: Balogh (1). MAFC: Boháty (4), Bokor (2) — Gabányi (19) — Borbély (5), Tuboly (9). Csere: Faragó (9), Telegdy (7), Timár-Geng és Császár. Mindkét együttes óriási becsvággyal vetette magát a küzdelembe, s a játék­vezetők is nagy gondossággal láttak hozzá a mérkőzés vezetéséhez. Éppen ez az oka, hogy jó játék nem is tudott kialakulni, egyrészt azért, mert a játé­kosok részéről elsősorban a küzdőszel­lem domborodott ki, másrészt, mert ,a játékvezetők minden igyekezete arra irányult, hogy­­ „megfogják” a mérkő­zést, s így minden apróbb szabálytalan­ságot is igyekeztek megtorolni. A mérkőzés rendkívül szorosnak in­dult, fej-fej mellett haladt a két csapat. 2:0, 2:2, 3:4, 5:4, 5:6, és a 3. perc­ben 6:6 volt a mérkőzés állása, a 6. percben pedig 13:10-re vezetett a MAFC. A játéknak ebben a szakaszában, ami­kor a MAFC középen a két magas játé­kossal, Gabányival és Tubollyal operált, a Honvéd csak rendkívül nehezen tu­dott a tábla alá kerülni. Erre jellemző, hogy ekkor főként távoli dobásokból és büntetőkből estek a Honvéd kosarai. Ezután a Honvéd fokozatosan feljött és egymás u­tán öt kettős kosarat ért el, majd ismét felzárkózott a MAFC 23:19- re. Ekkor a MAFC cserét határozott el és Gabányit levitte a pályáról. Ez a csere rendkívül rossznak bi­zonyult, nemcsak az adott helyzet­ben, hanem a mérkőzés egészét ille­tően. A mérkőzésre egyébként az volt jel­lemző, hogy a MAFC rendkívül rossz időpontokban rossz cseréket határozott el, nem tudta értékesíteni magassági fö­lényét, s ebből adódott, hogy a MAFC nem tudott kibontakozni, s ezen a mér­kőzésen nemcsak a lélektani harcban, hanem a pályán, a test-test elleni küz­delemben is megérdemelt vereséget szenvedett. A Honvéd jól használta ki nagyobb gyorsaságát és lényegesen jobban védekezett, mint ellenfele, bár a bajnokcsapat játéka sem volt meg­győző. A mérkőzés egyes szakaszaiban so­k fel­tűnő elemi hibát vétettek a Honvéd já­tékosai. Általában most nem lehetett tőlük látni a Honvédre jellemző szép támadásszövést Ren­dkívül sokszor el­vesztették a labdát lépéshiba miatt. A mérkőzés képéről igen érdekes és hű képet nyújtanak a számok. A bedo­bott kosarak szempontjából így alakult a helyzet: A kihasznált és a kihasználatlanul hagyott helyzetek összevetése alapján a Bp. Honvéd ezen a mérkőzésen 50 míg a MAFC 48 százalékos teljesí­tményt nyújtott. Az egyéni teljesítmények megítélése rendkívül nehéz, mert a mérkőzés fo­lyamán alig akadt játékos, aki végig egyenletes telje­sítményt nyújtott volna. A Bp. Honvédban Simon a mérkőzés egésze alatt nem játszott kiemelkedően, — igaz, hogy sérülten küzdött — de döntő időszakban eredményes volt. A válogatott középjátékos kitűnően véde­kezett és a mérkőzés elején, valamint a második félidőben 51:50-es mérkőzés­­állásnál egymás után dobta a kettős ko­sarakat és ezzel jelentős mértékben hoz­zájárult a végeredmény kialakulásához. Temesvári ezúttal illeszkedett bele elő­ször a Honvéd együttesébe , i6­. Czin­­kán a mérkőzés egész tartama alatt n­agyon hasznosan játszott, tisztán véde­kezett, ő volt az egyetlen, aki személyi hiba nélkül játszotta végig a találko­zót és rengeteg lepattanó labdát szer­zett meg. Greminger rendkívül gyors volt, rengeteg labdát megszerzett, de vétett tőle szokatlan hibákat is. Bán­hegyi ezúttal nagyon halványan moz­gott, különösen az első félidőben. A MAFC-bat­i Gabányi eredményes­ségért, valamint a büntetők jó kihasz­nálásáért dicsérhető. Faragó, Borbély és Telegdy játszott még hasznosan. R. A. távol közeli büntető Bp. Honvéd 6 34 26 (25%) (53%) (72%) MAFC 20 20 15 (35%) (37%) (71%) A kihagyott dobások­ról pedig a kö­vetkezőképpen fest a statisztika: távoli közeli büntető Bp. Honvéd 9 15 10 (75%)­. (47%) (28%) MAFC 19 17 6 (65%) (63%) (28%) Ismét Európáé a női gerelyhajító-világcsúcs A Tbilisziben folyó szovjet atlétikai csapatbajnokság harmadik napján, csütörtökön világcsúcs született. Birute Zalogaitite, kaunasi agronómus a női gerelyhají­tástpan ötödik dobásával tíz centivel megdöntőt® az ausztrál Pazéra eredményét és ezzel visszahódította a világcsúcsot Európának. A 24 éve® Zalo­­gautite 1953 óta foglalkozik kimondottan a gerelyhajítással. 1954-ben 43.80 m-es er­ed­ményei már­ 15. volt a szovjet rang­listán, 1955-ben 47.20-ra, majd 1956-ban. 47.37-re javult és tavaly szárnyalta túl először az 50 m-t (51.56). Az idén már ő lett a legjobb szovjet gerelyhajítónő, megnyerte a bajnokságot, a stockholmi EB-n a második helyen végzett, majd utána 54.24-re javította legjobb eredm­é­­nyét. Csütörtökön még Bisztrova és Ter-Ovaneszjan ért el kitűnő eredményt. Pénteken­ kitűnő átlagokat hozott a női 800 m és a diszkoszvetés, a rúdugrást meglepetésre Zancsinszkij nyerte. Az egyik esélyes, Cserbonaj a 410-et ki­hagyta, a 420-szal viszont már nem tudott megbirkózni. A tízpróba első napján a távolugró Ter-Ovaneszjan sze­rezte meg a vezetést Vaszilij Kuznyecov előtt, annak ellenére, hogy 100-on és magasban a vártnál gyengébben sze­repelt. Csütörtöki és pénteki eredmé­nyek: Férfiak, 200 m: Konovalov 21.6 (elő­futamban 21.2), Ozolin 21.7 (21.2), Ar­­hipcenk 21.9. 800 m: Varjak 1:50.8. 400 m gát: Szedov 53. Távol: Ter-Ovaneszjan 774, Bondarenko 764, Szil­­kin 758, Rjahovszkij 738. Rúd: Zan­­csinszkij 440, Bulatov 440. Petrenko 430. Gerely: Vlagy. Kuznyecov 75.66. Ovcsinnyik 72 18. Paama 70.02. Cibu­­lenko 68.72. A tízpróba állása: Ter-Ovaneszjan 4324 p. (11. 745, 13.56, 190, 50), Vasz. Kuznyecov 4293 (10.8. 711, 14.63. 181, 49.7). Nők. 800 m: Liszenko 2:06.4, Jelhova 2:06.4, Otkalenko 2:06.6, Kozlova 2:08.8, Minh 2­09.9. 80 m gát: Bisztrova 10.8, Koceljova 11.1 (előfutamban 11), N. Vinogradova 11.1 (10.9), Volkova 11.2 (11.1). Diszkosz: Ponomarjova 53.19, Tugusi-Szeszadze 52.53, Zolotuhina 50.98, J. Kuznyecova 50.27, Alek­sze­­jenkova 49.02. Gerely: Zalogaitite 57.49, világcsúcs: Gyemenova 52.74, Lasztyit­­ko 52.40, Cvetkova 52.23, Vierockaja 51.51. Borkóstolón a jobbszárny Két hete az egyik rang­adón feltűnést keltett a nagyreményű fiatal ösz­­szekötő és a többszörös válogatott szélső gyenge, lélektelen, fáradt játéka. Hiába igyekeztek a meccs után szakmai magyaráza­tot tenni a váratlan visz­­szaesésre, a vezetők nem találtak hibát a két já­tékos erőnlétében és fel­készülésében, hisz a meccs előtti héten is lelkiisme­retesen dolgozott mind­kettő. Már-már feladták a re­ményt a rejtély megfejté­sét illetőleg, amikor va­laki megsúgta, hogy az egyik ■peremkerület ked­ves kisvendéglőjében még szombaton éjféltájban is javítgatta erőnlétét a két labdarúgó. — Hihetetlen­­ volt az egyhangú megállapítás, de azután az egyik vezető, aki már hallott egyet­­mást a zörgő harasztról, mégis elhatározta, hogy ellenőrizni fogja a beje­lentés hitelességét. A hír­hozó csupán azt kérte, ne ajtóstól rohanjon a ven­dégfogadóba, mert a tu­laj esetleg megretten és néma marad. — Bízd csak rám, majd testeseit alkalmazok , máris robogott Rákoske­resztúr felé a Pobjeda. — ... valóban kitűnő ez a vacsora — csettintett a vezető. — Bizony, mi nem spó­­rolunk az anyaggal — vá­laszolta a dicsérettől büsz­kén a vendéglős. — El­vünk, mindent bele, így lesz elégedett a vendég. — Ha az italai is ilyen kitűnőek, szívesen meg­rendeznénk itt a legköze­lebbi klubvacsoránkat. — Az italok, páratlanok! Máris hozom a mintákat, szíveskedjék megkóstolni — hangzott a készséges felelet. — Sajnos, én soha nem iszom és úgysem tudnék dönteni. Inkább majd megérdeklődöm itt a törzs­vendégektől, mi a véle­ményük — sütötte el a vezető a beígért megté­vesztő testeseit. — Ő kérem, kár a fá­radtságért ! Tessék talán kikérni a csapat jobbszár­nyának a véleményét — tanácsolta a vendéglős, maj­d hozzátette: " Szombaton a vacsora után olyan jóízűen kós­tolgatták, hogy még éjfél­tájban is alig akarták ab­bahagyni. A vendéglős válasza nagyjából kielégítette a szakembereket, csupán azt nehezményezik, hogy a felvilágosítás nem volt elég precíz: sem a szó­használatot, sem a szín­helyet illetőleg. Az a vé­leményük ugyanis, hogy a „kóstolgatás­* nem feje­zi ki híven a szombat éj­féli tevékenységet. A tény visszaadására sokkal kifejezőbb édes anyanyel­vünk egy valamivel rit­kábban használatos sza­va: a „vedelés"*! Különben nem fogadha­tó el a „kóstolgatás"­ he­lye sem. Ugyanis, ha a két játékos kóstolgatott is, azt nem a vendéglő­ben tette szombat éjjeli hanem másnap a Népsta­dionban: csak „kóstolgat- Cák" a labdarúgást, de nem sok sikerrel. Az ügy tehát teljesen tisztázódott. Hogy aztán a játékosokkal miképpen intéződött el, azt nem tudjuk, csupán arról ér­tesültünk, hogy­­ vasár­nap mindketten játszanak csapatukban, remélhető­leg nagyobb sikerrel, mint legutóbb! Persze, ez nem biztos, mint ahogyan biztos, hogy egyált­alán­ helyes-e az így fel­­készülő játékosok szere­peltetése.

Next