Népsport, 1958. november (14. évfolyam, 219-239. szám)
1958-11-02 / 219. szám
Már csak a Vasas veretlen A labdarúgó NB Iállása 1. MTK 8 5 2 1 13: 4 12 2. Vasas 7 4 3 1 10: 2 11 3. U. Dózsa 8 5 1 2 20:11 11 4. Csepel 7 3 2 2 14: 7 8 5. Diósgyőr 7 3 2 2 9: 6 8 6. Ferencváros 7 3 2 2 13:9 8 7. Salgótarján 7 3 2 2 13:12 8 8. Bp. Honvéd 6 2 3 1 6: 4 7 9. Szombathely 7 2 2 3 8:14 6 10. BVSC 6 2 1 3 7:13 5 11. Miskolc 7 1 3 3 5:11 5 12. Dorog 7 — 3 4 5:12 3 13. Tatabánya 7 115 6:15 3 14. Győr 7 — 3 4 3:12 3 A MAGYAR IftSTNGVELESies SPORT TANÁCS LAPJA VASÁRNAP, 1958. NOVEMBER 7. Ára: 60 fillér XIV. ÉVFOLYAM, 219. SZÁM Az utolsó négy percben fordította a maga javára a Dózsa a mérkőzést Ijpesti Dózsa—MTK 2:1 (0:1) Dózsa-stadion, 30 000 néző. V: Szánkó (Benkő, Bokor). V. Dózsa: Török — Várhili, Sóvári, Gyúrván — Színi, Bonsányi — Nagy, Göröcs, Kuharszky, Horváth, Bencsics. Edző: Balogh István. MTK: Geller — Szimceák II, Sipos, Lantos — Nagy, Kovács III — Sándor. Palotás, Bodör, Molnár. Szimceák I. Edző: Bukósc Márton. Góllövő: Bödör, Nagy, Nagy. Szögletarány: 12:4 (7:2) az A Dózsa javára. AZ I. FÉLIDŐ Mindjárt a kezdés után nagyszerű MTK-támadás futott a pályán. Bodor és Sándor gyors adogatása végén a kékfehérek középcsatára két lépésről mellé lőtt. Nagy meglepetésre a játékvezető szögletet ítélt. — Jó mérkőzés lesz — állapították meg többen is a lelátón. A folytatás azonban elmaradt. Sokáig a mezőnyben vándorolt a labda anélkül, hogy a kapuk veszélybe kerültek volna. Később a Dózsa enyhe mezőnyfölénybe került, de könnyűsúlyú csatárai nem tudták áttörni a kék-fehérek beton védelmét. A 13. percben az MTK megszerezte a vezetést. Nagy hátulról Sándort indította útnak a labdával. A higanymozgású szélső elhúzott Győrvári mellett, nagy sebességgel a kapura tartott, de lövés helyett begurított, és a nagy lendülettel befutó Bödör öt lépésről nagy erővel középen a léc alá bombázott. 1:0 az MTK javára. A Dózsa csak egy szöglettel tudott válaszolni a gólra. Többnyire a lilafehérek támadtak, az MTK ellentámadásokkal próbálkozott, és ezek, főleg a helyét változtató gyors Sándor révén majdnem mindig veszélyesek voltak. Fokozódott a Dózsa nyomása, egyik szöglet a másikat érte, Gellér hálója azonban érintetlen maradt. A szögletről beívelt labdákat az alacsony termetű Dózsa-csatárok nem tudták értékesíteni, azokat vagy Gellér húzta le, vagy az MTK védői kifejelték. A 35. percben Várhidi tört előre a jobb oldalon. A tizenhatos magasságából beadott és a középen tartózkodó Bencsics kapura fejelt, a jó fejest azonban Gellér biztosan védte. A hajrában többször is tömegjelenet alakult ki Gellér kapuja előtt, de lövést nem kellett védenie a késy-fehérek kapusának. Szünet után megélénkült a játék, erősebb lett ez iram. Az MTK szöglete után több Dó■zsa-támadás következett. A csatárok azonban a kapu előtt a jobb helyzetnél is jobbat kerestek és időt adtak Liposénnak a közbelépésre. A 49. percben Göröcs, majd utána Kuharszky szalasztott el jó gólszerzési alkalmat. Az 58. percben Bencsics és Göröcs szép összjátékkal ment át az MTK védelmén, Göröcs a 11-es pontnál lövőhelyzetbe került, de nem merte vállalni e felelősséget és továbbpasszolta a labdát. Nagy gólhelyzet volt. A lila-fehérek hevesen rohamoztak, az MTK teljesen beszorult. A 65. percben Gellér egy előreívelt labdát röviden ütött ki. Ebben nagy kavarodás támadt az MTK kapujának előterében, a védelem nehezen tudott felszabadítani. Két perc múlva Göröcs tört ki. Sípos csak az utolsó pillanatban tudta az ötös sarkán megakasztani, a labda Bencsics elé pattant, s a szélső 14 méterről egyben rálőtte. A labda alig valamivel ment a kapu mellé. A másik oldalon Sándor lőtt kapura. Török azonban biztosan védett. Ezután az MTK is többször szóhoz jutott. Szimcsák jól ment el, de beadásáról lemaradtak a belsők. A másik oldalon a 70. percben Göröcs elöl csak némi szerencsével tudott menteni Gellér. Utána MTK-támadás bontakozott ki. Sándor beadását Bödör lőtte kapura. A 73. percben Bencsics lesről indulva juttatta a labdát a hálóba. Egy perc múlva az MTK hagyott ki óriási helyzetet. Sándor ellenállhatatlanul ment el a balszélen, jól tálalt középre és az előrerohanó Lantos hat lépésről, kapásból a vetődő Török lábába lőtte a labdát. Azután újra Dózsa-támadások következtek. A levegőben lógott a gól, de az MTK védelme önfeláldozóan állta útját a lila-fehér csatárok próbálkozásainak. A 86. percben a jobb oldalon vezetett támadást a Dózsa. Színi rúgta rá a labdát, mintegy 15 méterre a kaputól. A labda a kapufáról vágódott vissza, nagy kavarodás támadt és a berohanó Nagy három lépésről a kapuba fejelt. 1:1. Srankó játékvezető fütyült, de az MTK játékosai körülvették és tiltakoztak a gól ellen. Arra kérték a játékvezetőt, hogy kérje ki a partjelző véleményét. Srankó oda is ment Bokor partjelzőhöz, vele megvitatta a jelenetet és utána határozottan mutatott középre. Ebbe az MTK-játékosok nem nyugodtak bele, továbbra is vitatkozás, huzavona telt a pályán, csak mintegy két perc múlva csillapodtak le a kedélyek. A hátralévő percekben nem volt jó játék. Mindkét csapat kizökkent a lendületéből. Az utolsó percben Kuharszky vitte fel a labdát, ügyes cselekkel húzott kapura, a 16-os vonalon Sipos mellett Nagy elé perdített és az újpesti jobbszélső, mintegy 14 méterről a jobbösszekötő helyéről élesen kapura lőtt. A labda a későn vetődő Gellér hasa alatt a kapu közepe táján jutott a hálóba. 2:1. Újrakezdésre már nem se volt idő. A nagy várakozással várt találkozón csak a II. félidőben hozott izgalmas, változatos küzdelmet és időnként jó játékot. Az I. félidőben jobbára a mezőnyben folyt a játék, valamivel a Dózsa támadott többet, de a megerősített védelemmel harcoló MTK könnyűszerrel verte vissza a Dózsa góllövési kísérleteit. Jellemzője volt még ennek a játékrésznek, hogy a csatársorok igen sok hibával játszottak. Sok volt a rossz átadás, az ellenfélhez továbbított labda, s mindez nagyban megkönnyítette a védelmek munkáját. Szünet után megváltozott a játék képe. Emelkedett a játék színvonala, a játékosok nagyobb igyekezettel és nagyobb lendülettel harcoltak. A Dózsa színje végig a kezében tartotta a játék irányítását, fölénye azonban nagyon sokáig csak szögletekben mutatkozott meg. Ezek azonban hatástalanok maradtak, mert a beívelt labdákat könnyűszerrel fejelték el a jól megtermett kék-fehér védők az aprótermetű Dózsa-csatárok elől. Hozzá kell azonban tennünk, hogy az állandó nyomás következtében az utolsó percekben többször rés támadt a kék-fehérek védőfalán. Az egyenlítés kavarodásból szerencsés körülmények között született meg, a Dózsa győztes gólja azonban elsősorban Gellér lelkén szárad. Végeredményben érdekes és változatos volt a két csapat találkozója. Az U. Dózsa támadott többet, helyzete is több volt, mint ellenfelének, mégis az a véleményünk, hogy a döntetlen jobban megfelelt volna a játék összképének. Az U. Dózsában Töröknek kevés dolga volt, mozgásán, labdarúgásán azonban látszott, hogy jó formában van. A gólt nem védhette. A hátvédhármas lelkesen, nagy odaadással harcolt, tagjai időnként csak kisebb hibákat vétettek. Sóvári, Győrvári és Várhidi volt közöttük a rangsor. A fedezetek közül Borsányi volt többet játékban az I. félidőben néhányszor szabálytalankodott. Színi szünet után jött fel. A csatársorban Göröcs végezte a legnagyobb munkát, sok ügyes támadást vezetett, de a lövésektől idegenkedett. Időnként rossz helyre adta a labdát. Utána Bencsicset kell említenünk, aki ugyancsak alaposan kivette a részét a játékból. Cseleivel és gyorsaságával tűnt ki. Kuharszkytól szünet után láttunk néhány ügyes alakítást. Ugyanezt mondhatjuk Nagyról és Horváthról is. Az MTK-ban Geller többször bizonytalankodott. A legfőbb hibát a második gólnál követte el, későn vetődött. A hátvédek közül ezúttal Lantos tetszett a legjobban. Nagy körültekintéssel, higgadtan játszott, kitűnően helyezkedett. Sipos a II. félidőben néhányszor megingott. Szimcsák II váltakozó harcot vívott Bencsiccsel. A fedezetek közül Nagy játszott hasznosabban, bár Kovács III is jó teljesítményt nyújtott. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ő szabálytalankodott a legtöbbet. Elől Sándor volt a legjobb. A csatársor minden helyén látni lehetett, megmozdulásai állandóan veszélyt jelentettek az ellenfél kapujára. Palotás jobbára védőfeladatot látott el ezen a mérkőzésen — jól. Időnként még Bodortól láttunk valamit, a balszárny gyenge telejsítményt nyújtott. Srankó játékvezető az I. félidőben jól tartotta kezében a mérkőzést. Szünet után több fordított ítélete is volt. Az egyenlítő gólnál szembeötlő volt a bizonytalankodása. Saját bevallása szerint gólt ítélt, amikor fütyült, a csak azért kérdezte meg a partjelzőjét, mert erre a Dózsa és az MTK játékosai kérték. Ebből az engedékenységből adódtak aztán parázs jelenetek a partvonal mentén és emiatt állt percekig a játék. Határozottabb játékvezetéssel ezek az izgalmak elkerülhetők lettek volna. Pető Béla* A mérkőzés után Srankó játékvezető a következőket mondotta az U. Dózsa vitatott egyenlítő góljáról: —■ A Dózsa egyenlítő góljánál a nagy tömörülés miatt csak azt láttam, hogy benn táncol a labda a hálóban. Azért kérdeztem meg Bokor partjelzőt, hogy ő, mirel közelebb álló, esetleg nem látott-e valami szabálytalanságot. Mivel partjelzőm szerint sem történt semmi szabálytalanság, a gólt megadtam. Ítéletem ellen több MTK-játékos tiltakozott, egyeseket figyelmeztettem is, de kiállítás nem történt. Az egyenlítő gól után keletkezett szünet miatt három percet hosszabbítottam. Kijelölték a francia kosárlabda-válogatottat a budapesti mérkőzésre A francia kosárlabda-válogatott az év utolsó negyedét három nemzetközi találkozóval zárja. Elsőnek a magyar, majd az osztrák és végül a belga válogatott ellen áll ki a francia együttes. A budapesti mérkőzésre közös edzésekkel és a klubcsapataikban sorozatmérkőzésekkel készülnek a válogatott játékosok. Az már végleges, hogy a csapat kapitánya, Autóiké nem jön Magyarországra, és az osztrákok ellen sem játszik. A válogatott játékos ugyanis nemrég kapott állást a Renault gépkocsigyárban és nem akarja állását szabadságkéréssel kockáztatni. A Liege-ben lebonyolítandó november 8-i Belgium elleni találkozón azonban már részt vesz. A Magyarországra utazó francia csapat a következő: Monclar, Christ, Beugnot, Mayeur, Hurtel, Degros, Baltiier, Grange, Baillet, Vinson, Dorigo, Bertorelle. A francia sportlap, a L’Équipe, amely közli a budapesti mérkőzésre utazó francia csapatot, nagy cikkben foglalkozik Grange játékával. Grange a francia bajnokcsapat játékosa, s az utolsó hazai mérkőzésén a Caen ellen 33 pontot dobott. A lap azt írja, hogy Grange kitűnő formában van és nagy erőssége lesz a magyarok ellen pályára lépő együttesnek. Beugnot jövetele az utolsó percig kétséges volt, a 207 centis középjátékos ugyanis sérülést szenvedett és klubcsapatában nem játszott. Szécsényi 55 39-et dobott Szombaton délután a Tüzér utcai pályán került sor a Bp. Honvéd diszkoszvető- versenysorozatáinak „megnyitójára”. A robbanékony Szécsényi igazolta a jó edzáshíreket, nem volt 53 m-en aluli dobása. Kétszer dobott 55 m-en felül, egy 53 és feles és egy 55 m-e® dobásnál kilépett. Eredménye teljes szélcsendben, minden segítő ellenszél nélkül, valóban figyelemre méltó formára mutat. Diszkoszvetés: 1. Szécsényi (Bp. Honvéd) 55.39, 2. Nagy Zs. (TFSE) 48.83, 3. Bedecs (Satálinvárosi Vasas) 44.77. Jó eredmények a háromtusa Budapest Kupa pisztolylövő számában Pénteken délután a Pongrácz úti lőtéren bonyolították le a Budapest Kupa háromtusa-verseny pisztolylövő számát, amelyen kitűnő eredmények születtek. Felnőttek: 1. Krieger (Bp. Honvéd) 10/100, 1100 pont, 2. Huszár (Bp. Honvéd) 99, 1080 p., 3. Fazekas (Csepel) 97, 1040 p. Csapat: 1. Bp. Honvéd 1 (Krieger, Huszár, Bamiba) 3200 p., 2. MHL 2*940 p., 3. Bp. Honvéd II 2840. Ifjúságiak: 1. Bretz (Bp. Honvéd) 99, 108 p., 2. Pintér (Pedagógus) 97, 140 p., 3. Csabai (MEDOSZ), Nagy Károly (Bp. Honvéd) és Takács (MHL) 95, 1000 p. Csapat: 1. Bp. Honvéd (Bretz, Nagy Károly, Sotner) 2960 p., 2. MEDOSZ 2920 p. 3. Pedagógus 2900 p. Sedűlő: 1. Schatz (Bp. Honvéd) 96 kör, 2. Morava (Bp. Honvéd) és Schmidt (MHL) 92 kör. Csapat: 1. ITSK 35 p., 2. Bp. Honvéd II 37 p., 3. Bp. Honvéd I 43 p. A háromtusa második számát, az úszást a Nemzeti Sportuszodában bonyolították le. Felnőttek: 1. Bartha (Bp. Honvéd) 2:35. 992 pont, 2. Fazekas (Csepel) 2:40. 960 p., 3. Huszár (Bp. Honvéd) 2:44. 920 p. Csapat: 1. Bp. Honvéd (Krieger, Huszár, Bartha) 2760 p., 2. MHL 2496 p., 3. Csepel 2360 p. Ifjúságiak: 1. Takács (MHL) 1:04 8, 1052 p.. 2. Pintér (Pedagógus) 1:07.8, 1022 p. 3. Szabó (Pedagógus), Árva (Bp. Honvéd) 1:08.7, 1013 p. Csapat: 1. Pedagógus (Bálla, Pintér, Szabó) 3015 p.. 2. Bp. Honvéd 2884 p.. 3. MHL 2821 p. Serdülők: 1. Schatz (Bp. Honvéd) 41.1, 2. Móczár (ITSK) 41,3. 3. Szekeres (Pedagógus) 44,5. Csapat: 1. Pedagógus (Szekeres, Szádai, Pálvölgyi) 20 p.. 2. Bp. Honvéd II 21 p.. 3. Bp. Honvéd I 27 p. Közepes színvonal, nagy küzdelem a férfi kosárlabda-rangadón Bp. Honvéd—MAFC (Hí.16 (32:25) Sokszor egy közepes vagy egyenesen alacsony színvonalú mérkőzés úgy vonul be a sporttörténelembe, mint hallatlanul izgalmas, változatos összecsapás, mert a mérkőzést a találkozó felek teszik érdekessé. Ha megírnák a magyar kosárlabdasport történetét, akkor a Bp. Honvéd—MAFC férfi kosárlabda-találkozó minden bizonnyal így vonulna be egyik fejezetébe, mert a két csapat ugyan elég alacsony színvonalú mérkőzést vívott, de mégis mindenki emlékezni fog rá, mert ezek a rangadók mindig emlékezetesek. Így gondolkozott az a kétezer néző is, aki csütörtökön este megtöltötte a Sportcsarnokot, hogy tanúja legyen a találkozónak. Veiker és Tart’ játékvezetők sípjelére így álltak fel a csapatok: Bp. Honvéd: Bánhegyi (13), Czinkán (6) — Simon (24) — Greminger (7), Temesvári (15). Csere: Balogh (1). MAFC: Boháty (4), Bokor (2) — Gabányi (19) — Borbély (5), Tuboly (9). Csere: Faragó (9), Telegdy (7), Timár-Geng és Császár. Mindkét együttes óriási becsvággyal vetette magát a küzdelembe, s a játékvezetők is nagy gondossággal láttak hozzá a mérkőzés vezetéséhez. Éppen ez az oka, hogy jó játék nem is tudott kialakulni, egyrészt azért, mert a játékosok részéről elsősorban a küzdőszellem domborodott ki, másrészt, mert ,a játékvezetők minden igyekezete arra irányult, hogy „megfogják” a mérkőzést, s így minden apróbb szabálytalanságot is igyekeztek megtorolni. A mérkőzés rendkívül szorosnak indult, fej-fej mellett haladt a két csapat. 2:0, 2:2, 3:4, 5:4, 5:6, és a 3. percben 6:6 volt a mérkőzés állása, a 6. percben pedig 13:10-re vezetett a MAFC. A játéknak ebben a szakaszában, amikor a MAFC középen a két magas játékossal, Gabányival és Tubollyal operált, a Honvéd csak rendkívül nehezen tudott a tábla alá kerülni. Erre jellemző, hogy ekkor főként távoli dobásokból és büntetőkből estek a Honvéd kosarai. Ezután a Honvéd fokozatosan feljött és egymás után öt kettős kosarat ért el, majd ismét felzárkózott a MAFC 23:19- re. Ekkor a MAFC cserét határozott el és Gabányit levitte a pályáról. Ez a csere rendkívül rossznak bizonyult, nemcsak az adott helyzetben, hanem a mérkőzés egészét illetően. A mérkőzésre egyébként az volt jellemző, hogy a MAFC rendkívül rossz időpontokban rossz cseréket határozott el, nem tudta értékesíteni magassági fölényét, s ebből adódott, hogy a MAFC nem tudott kibontakozni, s ezen a mérkőzésen nemcsak a lélektani harcban, hanem a pályán, a test-test elleni küzdelemben is megérdemelt vereséget szenvedett. A Honvéd jól használta ki nagyobb gyorsaságát és lényegesen jobban védekezett, mint ellenfele, bár a bajnokcsapat játéka sem volt meggyőző. A mérkőzés egyes szakaszaiban sok feltűnő elemi hibát vétettek a Honvéd játékosai. Általában most nem lehetett tőlük látni a Honvédre jellemző szép támadásszövést Rendkívül sokszor elvesztették a labdát lépéshiba miatt. A mérkőzés képéről igen érdekes és hű képet nyújtanak a számok. A bedobott kosarak szempontjából így alakult a helyzet: A kihasznált és a kihasználatlanul hagyott helyzetek összevetése alapján a Bp. Honvéd ezen a mérkőzésen 50 míg a MAFC 48 százalékos teljesítményt nyújtott. Az egyéni teljesítmények megítélése rendkívül nehéz, mert a mérkőzés folyamán alig akadt játékos, aki végig egyenletes teljesítményt nyújtott volna. A Bp. Honvédban Simon a mérkőzés egésze alatt nem játszott kiemelkedően, — igaz, hogy sérülten küzdött — de döntő időszakban eredményes volt. A válogatott középjátékos kitűnően védekezett és a mérkőzés elején, valamint a második félidőben 51:50-es mérkőzésállásnál egymás után dobta a kettős kosarakat és ezzel jelentős mértékben hozzájárult a végeredmény kialakulásához. Temesvári ezúttal illeszkedett bele először a Honvéd együttesébe , i6. Czinkán a mérkőzés egész tartama alatt nagyon hasznosan játszott, tisztán védekezett, ő volt az egyetlen, aki személyi hiba nélkül játszotta végig a találkozót és rengeteg lepattanó labdát szerzett meg. Greminger rendkívül gyors volt, rengeteg labdát megszerzett, de vétett tőle szokatlan hibákat is. Bánhegyi ezúttal nagyon halványan mozgott, különösen az első félidőben. A MAFC-bati Gabányi eredményességért, valamint a büntetők jó kihasználásáért dicsérhető. Faragó, Borbély és Telegdy játszott még hasznosan. R. A. távol közeli büntető Bp. Honvéd 6 34 26 (25%) (53%) (72%) MAFC 20 20 15 (35%) (37%) (71%) A kihagyott dobásokról pedig a következőképpen fest a statisztika: távoli közeli büntető Bp. Honvéd 9 15 10 (75%). (47%) (28%) MAFC 19 17 6 (65%) (63%) (28%) Ismét Európáé a női gerelyhajító-világcsúcs A Tbilisziben folyó szovjet atlétikai csapatbajnokság harmadik napján, csütörtökön világcsúcs született. Birute Zalogaitite, kaunasi agronómus a női gerelyhajítástpan ötödik dobásával tíz centivel megdöntőt® az ausztrál Pazéra eredményét és ezzel visszahódította a világcsúcsot Európának. A 24 éve® Zalogautite 1953 óta foglalkozik kimondottan a gerelyhajítással. 1954-ben 43.80 m-es eredményei már 15. volt a szovjet ranglistán, 1955-ben 47.20-ra, majd 1956-ban. 47.37-re javult és tavaly szárnyalta túl először az 50 m-t (51.56). Az idén már ő lett a legjobb szovjet gerelyhajítónő, megnyerte a bajnokságot, a stockholmi EB-n a második helyen végzett, majd utána 54.24-re javította legjobb eredményét. Csütörtökön még Bisztrova és Ter-Ovaneszjan ért el kitűnő eredményt. Pénteken kitűnő átlagokat hozott a női 800 m és a diszkoszvetés, a rúdugrást meglepetésre Zancsinszkij nyerte. Az egyik esélyes, Cserbonaj a 410-et kihagyta, a 420-szal viszont már nem tudott megbirkózni. A tízpróba első napján a távolugró Ter-Ovaneszjan szerezte meg a vezetést Vaszilij Kuznyecov előtt, annak ellenére, hogy 100-on és magasban a vártnál gyengébben szerepelt. Csütörtöki és pénteki eredmények: Férfiak, 200 m: Konovalov 21.6 (előfutamban 21.2), Ozolin 21.7 (21.2), Arhipcenk 21.9. 800 m: Varjak 1:50.8. 400 m gát: Szedov 53. Távol: Ter-Ovaneszjan 774, Bondarenko 764, Szilkin 758, Rjahovszkij 738. Rúd: Zancsinszkij 440, Bulatov 440. Petrenko 430. Gerely: Vlagy. Kuznyecov 75.66. Ovcsinnyik 72 18. Paama 70.02. Cibulenko 68.72. A tízpróba állása: Ter-Ovaneszjan 4324 p. (11. 745, 13.56, 190, 50), Vasz. Kuznyecov 4293 (10.8. 711, 14.63. 181, 49.7). Nők. 800 m: Liszenko 2:06.4, Jelhova 2:06.4, Otkalenko 2:06.6, Kozlova 2:08.8, Minh 209.9. 80 m gát: Bisztrova 10.8, Koceljova 11.1 (előfutamban 11), N. Vinogradova 11.1 (10.9), Volkova 11.2 (11.1). Diszkosz: Ponomarjova 53.19, Tugusi-Szeszadze 52.53, Zolotuhina 50.98, J. Kuznyecova 50.27, Alekszejenkova 49.02. Gerely: Zalogaitite 57.49, világcsúcs: Gyemenova 52.74, Lasztyitko 52.40, Cvetkova 52.23, Vierockaja 51.51. Borkóstolón a jobbszárny Két hete az egyik rangadón feltűnést keltett a nagyreményű fiatal öszszekötő és a többszörös válogatott szélső gyenge, lélektelen, fáradt játéka. Hiába igyekeztek a meccs után szakmai magyarázatot tenni a váratlan viszszaesésre, a vezetők nem találtak hibát a két játékos erőnlétében és felkészülésében, hisz a meccs előtti héten is lelkiismeretesen dolgozott mindkettő. Már-már feladták a reményt a rejtély megfejtését illetőleg, amikor valaki megsúgta, hogy az egyik ■peremkerület kedves kisvendéglőjében még szombaton éjféltájban is javítgatta erőnlétét a két labdarúgó. — Hihetetlen volt az egyhangú megállapítás, de azután az egyik vezető, aki már hallott egyetmást a zörgő harasztról, mégis elhatározta, hogy ellenőrizni fogja a bejelentés hitelességét. A hírhozó csupán azt kérte, ne ajtóstól rohanjon a vendégfogadóba, mert a tulaj esetleg megretten és néma marad. — Bízd csak rám, majd testeseit alkalmazok , máris robogott Rákoskeresztúr felé a Pobjeda. — ... valóban kitűnő ez a vacsora — csettintett a vezető. — Bizony, mi nem spórolunk az anyaggal — válaszolta a dicsérettől büszkén a vendéglős. — Elvünk, mindent bele, így lesz elégedett a vendég. — Ha az italai is ilyen kitűnőek, szívesen megrendeznénk itt a legközelebbi klubvacsoránkat. — Az italok, páratlanok! Máris hozom a mintákat, szíveskedjék megkóstolni — hangzott a készséges felelet. — Sajnos, én soha nem iszom és úgysem tudnék dönteni. Inkább majd megérdeklődöm itt a törzsvendégektől, mi a véleményük — sütötte el a vezető a beígért megtévesztő testeseit. — Ő kérem, kár a fáradtságért ! Tessék talán kikérni a csapat jobbszárnyának a véleményét — tanácsolta a vendéglős, majd hozzátette: " Szombaton a vacsora után olyan jóízűen kóstolgatták, hogy még éjféltájban is alig akarták abbahagyni. A vendéglős válasza nagyjából kielégítette a szakembereket, csupán azt nehezményezik, hogy a felvilágosítás nem volt elég precíz: sem a szóhasználatot, sem a színhelyet illetőleg. Az a véleményük ugyanis, hogy a „kóstolgatás* nem fejezi ki híven a szombat éjféli tevékenységet. A tény visszaadására sokkal kifejezőbb édes anyanyelvünk egy valamivel ritkábban használatos szava: a „vedelés"*! Különben nem fogadható el a „kóstolgatás" helye sem. Ugyanis, ha a két játékos kóstolgatott is, azt nem a vendéglőben tette szombat éjjeli hanem másnap a Népstadionban: csak „kóstolgat- Cák" a labdarúgást, de nem sok sikerrel. Az ügy tehát teljesen tisztázódott. Hogy aztán a játékosokkal miképpen intéződött el, azt nem tudjuk, csupán arról értesültünk, hogy vasárnap mindketten játszanak csapatukban, remélhetőleg nagyobb sikerrel, mint legutóbb! Persze, ez nem biztos, mint ahogyan biztos, hogy egyáltalán helyes-e az így felkészülő játékosok szerepeltetése.