Népsport, 1958. november (14. évfolyam, 219-239. szám)

1958-11-02 / 219. szám

“ Az új GTO-ren A testnevelés szovjet rendszerének alapja az annak idején kormányhatározattal életbe léptetett „Munkára és a Szovjetunió Védelmére Kész” testnevelési rendszer. A GTO-ról szóló határozat kimondja, hogy célja „egészséges, bátor és életörömmel teli hazafiaknak, a szovjet ország védőinek, a kommunista társadalom tevékeny építőinek mindenoldalú testi felkészítése”. A Komszomol kezdeményezésére 1931- ben bevezetett GTO szinte azonnal általános népszerűségre tett szert és hozzájárult, hogy a lakosság, elsősorban az ifjúság széles tömegeit lehessen bevonni a rendszeres testnevelési és sportfoglalkoztatásba. Később, 1932- ben, a tömegsport-mozgalom fejlődésének nyomán rendszeresítették a GTO II fokozatát, amely már magasabb követelményeket szabott a próbázók elé. 1934-ben vezették be gyermekek és serdülők számára a „Légy Kész a Munkára és a Szovjetunió Védelmére” jelvényszerző versenyeket, és ezzel befejeződött az egységes GTO- rendszernek, mint a szovjet nép testnevelési alapjának kiépítése. A GTO-rendszerrel függ össze a szovjet testnevelési mozgalomnak jóformán egész története. GTO-próbázással kezdte sportpályafutását sok híres szovjet, Európa- és világcsúcstartó; a próbázás révén sok millió fiatalember és leány tartós kapcsolatba lépett egész életére a testneveléssel és a sporttal. A párt-, a Komszomol- és a szakszervezeti szervek tevékeny politikája révén nagy sikereket értünk el a GTO-próbázók felkészítésében. A jelvényszerző versenyek bevezetése óta a GTO- és a BGTO-jelvényt, az erő és az egészség jelképét több mint 55 millió ember, köztük mintegy 17 millió gyermek és serdülő szerezte meg. Csak ebben az évben több mint 4 millió ember tette le a GTO valamelyik fokozatának próbáit. Ezek a számok kétségbevonhatatlanul bizonyítják, hogy a szovjet ifjúság rendkívüli mértékben érdeklődik atestnevelés iránt, vonzódik a sporthoz. Huszonhét évi fennállása alatt a GTO-rendszert néhány ízben megváltoztatták, a szovjet sporteredmények viharos fejlődésének és a sportszervezetek munkája fellendülésének megfelelően új, magasabb követelményeket iktattak belé. Mindezeknek a változtatásoknak ellenére a GTO-rendszer mindinkább elmaradt a tömegsportmozgalom fejlődésétől és már nem felelhetett meg teljes mértékben a szovjet ifjúság mindenoldalú testi felkészítése követelményeinek. Gyengült a GTO-rendszernek, mint a testnevelés állami rendszere alapjának propagandája, leromlott a próbázók előkészítésére irányuló szervező tömegmunka. A gyakorlat magának a rendszernek tartalmában is feltárt hiányosságokat, így például a helyi különbségektől függetlenül ugyanazokat a követelményeket állították fel az ország valamennyi vidéke számára, a különféle sportágakban szabott követelmények nehézségi foka egymás között nem volt arányos, az elméleti próbák követelményei formálisak voltak, bonyolult volt az eredmények kiszámítása. A próbázók előkészítésének tervezésében alkalmazott helytelen módszer odavezetett, hogy egyes sportfunkcionáriusok a minél magasabb mutatószámokat hajszolva olyan embereknek is kiadták a jelvényt, akik nem tették le a próbát. Ez aláásta a GTO tekintélyét és annak szükségességét vetette fel, hogy lényegében az egész rendszert átdolgozzák. A GTO tökéletesítésének kérdését a Komszomol XIII. kongresszusán vetették fel. A Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Testnevelési és Sport Bizottság figyelembevéve a bíráló megjegyzéseket és a sportolók széles tömegeinek kívánalmait, bizottságot hozott létre, amely kidolgozza az új, tökéletesített GTO-rendszer tervét és ezt a tervet széleskörű megvitatásra közzétette. Ezenkívül a bizottság nyílt pályázatot hirdetett a legjobb GTO-jelvény tervére. Az új rendszer terve három egymásután következő és egymással összefüggésben álló fokozatot állít fel a három alapvető korosztály részére: a BGTO I és II fokozatát a 13—15 éves iskolások részére; a GTO I és II fokozatát a középiskolások és a 16—18 éves munkás és paraszt fiatalok részére és a GTO I és II fokozatát a 18 évnél idősebb tanulók, főiskolások és dolgozók részére. Az új GTO-rendszerben erősen kifejeződnek az ifjúság politechnikai képzésének s a szocialista munkára és a haza védelmére irányuló előkészítésnek követelményei. Egyszerű és hajlékony pontozási rendszert is dolgoztak ki, ez a próbázásokat érdekesebbé teszi. A Szovjetszkij Szport szerkesztőségébe nap mint nap tucatjával futnak be a levelek, amelyekben az olvasók üdvözlik a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Testnevelési és Sportbizottságnak a GTO átdolgozására irányuló határozatát és javaslatokat tesznek a GTO hasznosságának, érdekességének, célszerűségének fokozására. A növekvő nemzedék előkészítésének problémája izgatja az iskolai testnevelőket. Leveleikben rámutatnak, hogy nincs szerves kapcsolat az iskolai testnevelési program és a BGTO követelményei között. A jelenleg megvitatás alatt álló BGTO követelményei annyira alacsonyak, hogyha meg nem szigorítják őket, előfordulhat, hogy megszerezheti a jelvényt, olyan diák is, akinek elégtelenje van testnevelésből. Bíráló megjegyzéseket tesznek az új GTO-rendszer tartalmát illetően is; az új terv alapvető hibája, hogy igen alacsony követelményeket szab meg az úgynevezett alkalmazott sportágakban, amennyiben ugyanis hiányzik belőle az akadályleküzdés és az a lehetőség áll fenn, hogy a víztelen vidékeken az úszás helyett más sportágak magasabb pontszáma is elegendő a próba letételéhez. Nem kétséges, hogy a közös erőfeszítések révén az új GTO-rendszer a testnevelés szovjet rendszerének, a szovjet nép sporttudása fejlődésének, munkára és a szocialista haza védelmére való felkészítésének még biztosabb alapja lesz. A Fedoszova Moszkva. A sportbeli felkészítés, az oktatás folyamatának tárgyalása során számba vettük az oktatásnak néhány alapvető elvét, fő sajátosságait, amelyek részletes elemzése, gyakorlati alkalmazása emeli a sportedzést szervezett, tudományos igényű oktatás színvonalára. Ezúttal az a kérdés kerül elemzésre: mit kell tartalmaznia az oktatásnak, milyen szempontok alapján kell az előttünk álló oktatási feladatokat kiválasztanunk és elrendeznünk, hogy a kívánt, célt elérjük. Ezeknek a feladatoknak egységbefoglalása érdekében készítünk edzéstervet. Az edzésterv készítésnek vannak általános és sajátos — az illető sportágra, illetve egyénre, csapatra vonatkozó — szempontjai. Az általános szempontok részletes elemzése meglehetős konkrét útmutatást nyújt a sajátos szempontok felfedéséhez. Éppen ezért ezekre most nem térünk ki. Ezek elemzése az edző feladata. A sportágak és az egyének annyi sajátos tényezőt vonultatnak fel, amelyek lehetetlenné teszik, hogy azokkal „kívülről" behatóan foglalkozzunk. Az edzéstervezés általános szempontjai négy csoportba oszthatók. 1. Világosan ki kell tűzni a közvetett és közvetlen célokat. 2. Lépést kell tartani a tudományos fejlődéssel. 3. Meg kell teremteni a sportbeli felkészítés egyensúlyát. 4. Figyelembe kell venni a rendelkezésre álló alanyi és tárgyi feltételeket. 1. A távlati célkitűzés a sportfejlődés mai szakaszában elengedhetetlen követelmény. Lehet-e távlati célokat kitűzni? Ennek a követelménynek egyre fogynak az akadályai. Széleskörű tudományos kutatás folyik azokról a változásokról, amelyek a szervezetben azedzés hatására bekövetkeznek. Ezek a kutatások megközelítő pontossággal tájékoztatnak bennünket a szervezet alkalmazkodó képességének természetéről, a terhelhetőség mértékéről, a fizikai képességek fejlesztésének lehetőségeiről — sőt módjáról —, a készségek kialakulásának törvényeiről, menetéről. Eléggé pontos képünk van már arról is, hogy a gyakorlás következtében beálló fejlődésnek milyen az üteme. Vagyis hány év szükséges ahhoz, hogy egy egészséges, rátermett ifjú a sportbeli felkészültségnek adott fokát 2 Vasárnap, 1958. november 2. LEAVITT GO HOME! A jelenleg Ausztráliában tartózkodó Lea Leavitt amerikai sportmenedzser, miután sikertelenül próbálta Eliott középtávfutót a hivatásos versenyzők táborába csábítani, újabb kudarcot vallott. Ezúttal a Konrads úszótestvérpárt környékezte meg, de a Konrads-szülők határozottan elutasították a profi ajánlatot. Leavitt ezek után a sydney-i teniszstadionban profi kosárlabda-csapatának első, bemutatkozó mérkőzése előtt beszédet akart mondani a mintegy 12 ezer nézőhöz. Az ausztrálok azonban láthatólag nem voltak kíváncsiak Leavitt szónoklatára. Füttyel és gúnyos kiáltásokkal fogadták, majd amikor beszélni akart, ilyeneket kiabáltak neki: „Vedd a csekkfüzetedet és menj sürgősen haza!” Leavitt hiába próbálta a tömeget lecsendesíteni és elmondani, hogy ő csak „jót” akart, végül is rekedten, vörös képpel fogta a kalapját és lemondott a szónoklatról. Előkészületek a Davis Kupa döntőire A Davis Kupa zoniköri döntőinek sorozata dec®mber 4—6 között az Olaszország—Fülöp- szigetek mérkőzéssel kezdődik Sidneyben. A győztes csapat december 12—14 között Perthben az Egyesült Államok együttesével mérkőzik, majd a végső döntőre Melbourne-ben kerül sor. Az olaszok hármas csapatot küldenek Ausztráliába. Az eddigi DK-mérkőzésekem szerepelt Piotrangeli, Siroiu-kettőst Merlo egészíti ki. Az amerikaiak is kijelölték DK- együttesüket. A tágabb, 12 játékost számláló keretből a következők utaznak Ausztráliába: Richardson, Mackay, Olmpdo, Bucholz és Crawford. Az amerikaiak tehát jelentősen megfiatalították csapatukat. Az öt játékos közül mindössze ketten szerepeltek az 1957. évi ranglistán az első 24 között. Bucholz az idei wimbledoni ifjúsági verseny győztese és Crwford sem múlt el 20 éves, Olmedo 23 éves, kubai származású, de néhány éve az egyik kaliforniai egyetem hallgatója.. Az ausztrálok jelenlegi hatos kerete a következő: Cooper, Fraser, Mark, Anderson, Emerson és Laver. A profivád miatt felfüggesztett Pese tehát kimaradt a csapatból, bekerült viszont Emerson, aki az idén nősült és nem vett részt az európai versenykörúton. A végleges csapatot csak a hazai versenysorozat után állítják össze. A fúróéban például a következő összeállítással kísérleteznek az első versenyen, a Queenslamdi bajnokságon: Cooper— Fraser, Andersen —Laver és Mark— Emerson. LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁG Franciaország: Alea—Angiéra 1:3, Limoges— Racing Paris 1:1. Október 5-től elmaradt mérkőzések. TAPS ÉS BOSSZANKODÁS Múlt vasárnap, a román válogatottakkal vívott mérkőzés napján az Üllői úti pálya lelátóin olyan furcsaságokat észlelhetett az ember, hogy a szurkolók kisebb-nagyobb csoportjai fejüket összedugva, szemüket a pályára meresztve olykor ütemes tapsba kezdtek, de ugyanakkor bosszúsan csóválták is a fejüket. Hamar kiderült azután, hogy tulajdonképpen nincs is ebben a látványban semmi furcsaság. A szóban lévő szurkolók ugyanis szemükkel a Fradipálya zöld gyepén folyó, gyakran egészen kitűnő játékot, fülükkel pedig a táskarádió hangszóróján át — a bukaresti meccs eseményeit követték. Bőven volt okuk tehát egyszerre — tapsra és bosszúságra. Az élet fejlődésének e száguldó korszakában milyen hallatlan perspektívát nyitott a szurkoló számára is a technika és tudomány haladása. Képzeljük csak el, milyen kilátásaink vannak. Talán már a közeljövőben egy ilyen válogatott dömpinges napon egyetlen jeggyel egyszerre több mérkőzést élvezhet a szurkoló. Személyesen gyönyörködhetik például a B-válogatott játékában , mondjuk a Népstadionban, ugyanakkor a zsebrádión figyelemmel kísérheti az utánpótlásmérkőzés közvetítését Győrből, egy hatalmas, korszerűsített televíziós készülék képcsövén pedig egyidejűleg láthatja valahonnan Európából a nagycsapat összecsapását is. Tapsolhat, fütyülhet és csóválhatja a fejét egyszerre. Persze az is a perspektívához tartozik, hogy remélhetőleg korszerűsítik labdarúgásunkat is. Bízunk benne, hogy ez megtörténik, különösen akkor, ha a tudomány értékes eredményeit a szakemberek nemcsak a technikában, hanem a labdarúgásban is alkalmazzák. Akkor pedig az élvezeteket halmozó szurkoló egy ilyen válogatott tömegnapon gyakrabban lesz kénytelen tapsolni, mint a fejét csóválni. tde — Hitelesített világcsúcsok A Nemzetközi Atlétikai Szövetség legutóbb több, nagyrészt közvetlenül az Európa-bajnoktság előtt, illetve azóta elért világcsúcsot hitelesített. Ezek az MTI jelentése szerint a következők. FÉRFIAK. 1000 m: 2:18.1 Werem (svéd). 1500 m: 3:36 Elliott (ausztrál). 1 mérföld: 3:54.5 Elliott. 2 mérföld: 8:32 A. Thontae (ausztrál). 3 mérföld: 13:10.8 A. Thomas (ausztrál). 400 m gát: 49.2 G. Davis (amerikai). 3000 m akadály: 8:32 Chromik (lengyel). 4x100 m: 39.5 NSZK. 4x200 m és 4x220 yard: 1:22.6 Christian Abilene Főiskola (amerikai). 4x1500 m: 15:11.4. NDK. 4x1 mérföld: 16:30.8 Anglia. Hármas: 16.59 Rjahovezsdi (szovjet). Tízpróba: 8299 p. R. Johnson (amerikai). NDK. 100 m: 11.3 Krepkiva (szovjet). 80 m gát: 10.6 Bisztrova (szovjet). 3x800 m: 6:27.4 Szovjetunió. Magas: 183 Balázs (román). Az NDK ökölvívó-válogatottja elszenvedte idei első vereségét, Bukarestben — igaz tartalékosan — 12:8 arányban kikapott a román válogatottól. Semleges pontozóbírák hiányában a viadalon néhány vitatható döntés született: a románok elsősorban Mindreanu, a németek pedig Petermann lepontozását kifogásolták. Az eredmények (légsúlytól felfelé): Dobrescu (r) ellen Purwint a 3. menetben leléptették, Büchner (n) pontozással győzött Mindreanu ellen, Maehs pedig Mihailo ellen, Tranca (r) ellenfelét, Wagdt a 3. menetben leléptették, Cise (n) biztosan győzött pontozással ■ Dumitrescu ellen, Stoian pontozással győzött Petermann ellen, R. Caroli fölényesen verte Neacsut, Gheorghiu kipontozta Kortstockot, Neagit másfél perc alatt kiütötte Ingáért, Mariutan pontozással győzött Preuss ellen. A B-csapatok találkozóját Güstrowban az NDK nyerte 12:8 arányban. Az NSZK ökölvívó válogatott csapata 14:6 arányban győzött a skót válogatott ellen. Befejeződött az északi országok labdarúgó-válogatottjainak hagyományos, évenkénti tornája. Az utolsó mérkőzés a 4:4 arányú dentattennel végződött svéd—dán találkozó volt. A torma győztese Svédország lett három mérkőzésből szerzett 5 ponttal. 2. Norvégia 4 pont, 3. Dánia 3 pont, 4. Finnország 0 pont. Svédország labdarúgó-válogatottja 10 mérkőzést játszott ebben az évben, hétszer győzött, két mérkőzése döntetlenül végződött (Wales és Dánia ettem) és csak egyszer kapott ki (Brazíliától). A gázarány 26:14. Az osztrák kormány 1959. évi költségvetésében 10 miliós schillinget fordít az 1964. évi téli olimpiai játékok előkészületeire. A téli olimpia megrendezésére ugyanis Innsbruck pályázik, s kér döntés csak májusban lesz,az osztrákok láthatókig bíznak a boldogító igenben. Osztrák síugrók látogatnak el — első ízben — januárban a Szovjetunióba. Leningrádban, Moszkvában és Gorkijban szerepelnek majd. Borisz Spasszkij, az ismert fiatal szovjet nemzetközi sakknagymester kiegészíti sportként az atlétikát űzi. Szpaeszkij ifjúsági korában egészen ügyes magasugró volt. Ma is nagyon büszke arra, hogy több évvel ezelőtt, egy ifjúsági versenyen 170 cm-rel legyőzte Sztyepanovot , 4 magasugrás jelenlegi világcsúcstartóját. A Lengyel Távirati Iroda, a PAP jelentése szerint a lengyel atlétikai szövetség elfogadta az Egyesült Államok meghívását a jövő évi visszavágóra. Az amerikai —lengyel találkozóra 1959 júliusában Kaliforniában kerülne sor a Philadelphiában megtartandó Egyesült Államok—Szovjetunió viadal után. Csehszlovákiában a jégkorong-bajnoksságban eddig két fordulót bonyolítottak le. Meglepetésnek sziámít a Rudá Zivazda Brno, a többszörös bajnok két veresége. A táblázat élén a Spartak Sobotovo Prága áll. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban vendégszereplő Sahtyor Sztálin labdarúgó-csapata 2:1 arányban győzött a koreai hadsereg együttese, a „Február 8” csapata ellen. A Dinamó Tbiliszi Iránban játszik. Az első mérkőzésen a Sahin Teherán ellen 2:1-re győzött, a másik mérkőzés a Tadzs ellen 0:0 arányban végződött. Hágában került sor a dámajáték világbajnokságának küzdelmeire. A világbajnoki címet a szovjet Kuperman szerezte meg a kanadai Deslauiers elen. Nemzetközi asztalitenisz-verseny Bécsben: NSZK —Ausztria 5:1 (férfiak) és 3:0 (nők). SPORTMÓDSZERTAN Az edzésterv készítésének általános szempontjai elérje. Számos nemzetközi értekezlet foglalkozott már az időbeni szakosodás kérdésével, azzal, hogy hány éves korban lehet a különböző sportágakban intenzív edzésbe fogni. Gazdag anyaggal rendelkezik a sportszakirodalom az általános fizikai képzés, a technika, a taktika kialakításának módszereivel, ütemével. Mindezek arra utalnak, hogy nem jelent „sötétbe ugrást” a távlati tervezés. Sőt! Enélkül nem lehetnek világosak a célkitűzések, nincs mód a megtett út lemérésére. Egészen természetesnek veszszük a lengyel szakemberek nyilatkozatait atlétáik sikereinek okáról, nevezetesen, hogy Stockholmban 6—7 éves munka gyümölcsét aratták le. Vagy talán a brazil válogatott teljesítménye nem támaszkodik távlati tervekre, munkára? A magyar úszók 1952—55 közötti sikerei szintén többéves, céltudatos munka eredményeként születtek. (Más kérdés, hogy ebbe a munkába nem kapcsoltunk be évenként újabb korosztályokat, hanem erőinket csak a „menőkre” pazaroltuk.) Az a tény, hogy a teljesítményszíni emelkedése szakaszos, lépcsőzetes természetű, megköveteli a távlati tervezést. A távlati tervezésben alapvető jelentőségű azoknak az életkoroknak — életkori szakaszoknak ■— figyelembevétele, amelyek minőségi változások csomópontjait jelentik. 12—14 éves korig a gyermek játszik. Belső mozgásigénye szinte kizárólagosan meghatározza a sporttevékenység menynyiségét, intenzitását. Közvetlenül irányított — lényegében tervezhető — sporttevékenység a pubertás szakaszától kezdődhet. Ebben a szakaszban alakul ki ugyanis az álltat, mutatkoznak meg lemérhetően az adottságok, jut kifejezetten előtérbe a hajlam a sportág iránt. Ekkor kell az edzőnek minimálisan 3—4 éves távlati tervet kidolgoznia. Vannak sportágak, amelyekben a kezdés 1—2 évvel előbbre tehető, vannak esetek — sportágtól, egyéntől függően —, amikor a tervezés későbbi időpontból indul. Mindez nem jelenti azt, hogy egy fizikailag beérett sportoló számára ne lehetne távlati célokat kitűzni. Mindaddig időszerű a távlati tervezés, ameddig le nem mondunk a sportoló fejlődéséről. A távlati — közvetett — célok aprópénzre váltása a közvetlen célok kijelölésével történik. Míg a távlati edzésterv nagy vonalakban, addig a részletes edzésterv egy adott szakaszra — általában egy sportidényre — konkrétan jelöli meg az elvégzendő feladatokat. Az évi edzésterv tartalmának meg kell felelnie a távlati célok adott időre eső feladatainak, a sportidény feladatainak és a sportoló pillanatnyi felkészültségének. Az évi edzésterv kérdéseinek részletes tárgyalására a későbbiek során visszatérünk. 2. Lépést tartani a tudományok fejlődésével Ez az edzéstervezés a sportbeli felkészítés tartalmának kiválasztásában, elrendezésében az egyik fő követelmény, amely a jelenlegi gyakorlatban meglehetősen háttérbe szorul. Oka, hogy nehéz elszakadni a hagyományok teremtette korlátoktól, kötöttségektől, amelyek akadályozzák látóhatárunk szélesedését. Ez a kérdés jelentős, mert ezek a korlátok szubjektívek. A hagyományok forrása bennünk, múltunkban, tapasztalatainkban, meggyőződésünkben van. A tradíciók gyökerei mélyre nyúlnak vissza. Egyrészt az edző aktív sportoló múltjáig, volt edzőink módszeréig (sokan még ma is ebből „élnek”), másrészt saját működése során alakulnak ki olyan hagyományok, amelyek — talán észrevétlenül — akadályozzák az új keresését, a saját módszerek bírálatát. Különösen akkor, ha azok eredményesek! Kétségkívül kényelmesebb egy „bevált” módszer következetes alkalmazása, amely végül is ,,rutin”-munkát eredményez, és eleve csökkenti a „hibaszázalékot”, igen ám, de a világ és jelenségei állandó mozgásban vannak. Folyamatosan, szinte nap nap után új és új összefüggések merülnek fel. Ez a tény pedig „Damokles-kard”, amely figyelmeztető még a sikerek kábulatában is. A fejlődéssel az tart lépést, akinek a szemét nem vakítja el az aranyérmek csillogása, hanem képes a jövőre, a holnapra gondolni; új sikerekre, amelyek új — legalábbis tovább fejlesztett — módszereket követelnek, a szempontot úgy fejezi ki, hogy: „Szem előtt kell tartanunk a sokoldalú képzés elvét” Ez a meghatározás nem teljesen fedi azt a gondolatot, amit ki akar fejezni. Egyensúlyról kell beszélnünk, amely jellemzi a tervezést és a végrehajtást Az egyoldalúság, amely a sportolók felkészítésének szűk látókörű, legtöbbször praktikus módszeréből fakad, a sportbeli továbbfejlődés „legkorszerűbb” akadályozója. Nem elegendő rátérni a szakaszos edzés módszerének alkalmazásáig a középtávfutásban, hozzáfogni a 4 csatáros taktikai változat bevezetéséhez a labdarúgásban, ha nem teremtettük meg az egyéb feltételeket, amelyek egy magasabb szintű munkához, egy új taktikai elképzelés megvalósításához szükségesek. Ezek a feltételek sokrétűek. Az erősebb edzések nemcsak a szervezet alkalmazkodó képességének magasabb szintjét követelik meg, hanem megváltozott, magasabbrendű erkölcsi-akarati tulajdonságokat, szakmai ismereteket is. Állhatatosságot, akaraterőt, fejlettebb sportelméleti képzettséget. A „minden mindennel összefügg” elve megköveteli tehát az egyensúly megteremtését a sportbeli felkészítés feladatainak kitűzésében. Amint a főváros lakosságának megnövekedése nemcsak lakás-, hanem közlekedési, közszolgáltatási, élelmezési stb. problémát is jelent egyszerre, hasonló a helyzet a sportban egy új módszer, megváltozott célkitűzések esetében is. Alanyi és tárgyi feltételek számbavétele Fel kell mérnünk tehát a tervezés megkezdésekor a sportoló életkörülményeit, valamint a rendelkezésre álló létesítményeket, felszerelést; tekintetbe kell vennünk az edzés — adott esetben a versenyzés — idején uralkodó időjárási viszonyokat. A sportoló életkörülményei bizonyos fokig meghatározzák az elvégzendő munka mennyiségét. Szociális helyzete, családi viszonyai nagy befolyást gyakorolnak a pihenésre, a testi-szellemi idegyensúlyozottság mértékére. Ezeket Ügyeimen kívül hagyni oktalan dolog; a kívánt irányba befolyásolni alapvető edzői-nevelői feladat. Mégis sokan elhanyagolják ezt a tényezőt. A sportoló munkáját, magatartását csak a sportpályáról ismerik, ott mérik le. Ez pedig legtöbb esetben hiányos, torz ítéletet eredményez. Egyúttal kizárja azt a lehetőséget, hogy a sportolót a kívánt — kedvező — irányba vezessük. Sok ,,miért”-nek nyitjára jövünk rá, ha bepillantunk a felszín mögé, a „vasárnapi” portré mellé megfestjük a szürke hétköznapok arcképét is. A sportoló családi élete ,munkaviszonya, baráti társasága, anyagi helyzetének ismerete nélkül távlati célokat kitűzni meddő ténykedés. A tervezés tárgyi feltételei is adott, de a leginkább lemérhető, meghatározható tényezők. A heti edzésszám növelése pl. manapság általános törekvés. Igen ám, de puszta óhaj marad abban az esetben, ha nem tudunk pályát szerezni. Ezért az adott — és meg nem változtatható — körülmények esetében azon kell gondolkodnunk, hogyan tudnánk mégis fejlettebb módszerekkel dolgozni. A legtöbb esetben nem áll rendelkezésünkre ilyenkor kidolgozott módszer, mert a legjobbak felkészítéséhez az alapvető tárgyi feltételeket rendszerint elő lehet teremteni. Rendkívül időszerű lenne annak kutatása, hogy adott lehetőségeink mellett hogyan tudnánk egy lépést előre tenni. Ez különösen a közvetlen utánpótlás, az elsőosztályú sportolók égető kérdése. Számolnunk kell ugyanis azzal, hogy máról holnapra nem lehet megteremteni a korszerű edzés bevezetésének összes tárgyi feltételeit. (Sehol a világon nincs erre korlátlan lehetőség.) Ebből a tényből viszont helytelen lenne olyan következtetést levonni, hogy ilyen körülmények között nem lehet előrehaladni. A mostohább edzéslehetőségeket pótolni — ha nem is helyettesíteni — lehet az edző és versenyző közös erőfeszítésével, szívós munkával, célratöréssel. Erre volt és van elegendő példa. Az időjárási viszonyok a sportágak többségében jelentősen befolyásolják a versenyzők munkájának tervezését. De befolyásolják a sportidény kialakítását is. Talán nevetségesnek hangzik, hogy hazánkban nyáron legyen az úszó-, teniszező-, lovas-, lövészidény, mert télen hideg van, nem lehet versenyezni. Az is komikusan ható megállapítás, hogy a versenyidényre fel kell készülni. Nem újkeletű felismerés az sem, hogy a felkészülés jobban tud igazodni az időjárás viszontagságaihoz, mint a versenyzés. Jó lenne ezt a kérdést néhány — elsősorban a nagy tömegeket megmozgató — sportágban, pl. kosárlabda, labdarúgás, alapos elemzés alá venni. Az elemzésnek természetesen nem felülről lefelé, hanem alulról felfelé, a tömegek foglalkoztatásától kell kiindulnia. A válogatottak időnként fellépő sajátos érdekeit nagyrészt ki lehet elégíteni. Sokkal jelentősebbek azonban az ún. „országos” érdekek. 3. A fölkészítés egyensúlyának megteremtése Ez a követelmény azt jelenti, hogy a sportoló harmonikus testi-szellemi képzésének és az erkölcsi nevelésnek egyensúlyát nem bonthatják meg sem „radikális” szakmai, sem pedig „radikális” nevelési szempontok. A sportmódszertan ezt A labdarúgó NB I tartalékbajnokság V. Dózsa —MTK 7:2 (3:1). Megyeri út, 25 000 néző. V: Farkas. A jól játszó U. Dózsa könnyen győzött. G: Szusza (4), Szőczei (2), Pataki, ill. Futó (öngól), Bukovi. Jó: Szusza (a mezőny legjobbja), Halmai, Szuczei, FH. Bukovi, Sipiekiler, Kárász. Bp. Vasas —Győri Vasas 3:0 (2:0). Népliget, 300 néző. V: Vadas Gy. Élénk, jóiramú mérkőzésen a Vasas gólví körőkben játszott. A 30. percben Dolci utánrúgásért kiállítva. G: Raduly (11-esből), Kovacsics, Bakos. Jó: Palásti, Ambrus, Raduly, Nagy, ill. Stehlinger, Illés, Kárpáti. Az öttusa-világbajnokság tapasztalatairól tárgyalt pénteken este az öttusa Szövetség Elnöksége. Bordás Miklós főtitkár és László István szövetségi kapitány beszámolója alapján megvitatták azokat a szakmai tanulságokat, amelyeket a londoni világbajnokság alapján a magyar öttusasportban is hasznosítani kell.