Népsport, 1959. december (15. évfolyam, 248-268. szám)

1959-12-01 / 248. szám

*­­ MAGYAR TESTNEVELÉSI ÉS SPORT TANÁCS LAPJA KEDD, 1959. DECEMBER L Ára: 60 fillér XV. ÉVFOLYAM, 248. SZÁM Sokat ígérő tervezet ökölvívásban­­ Szerdán Szombathelyen szerepelnek az olasz birkózók MIK-Ferencváros rangadó vasárnap délelőtt a Népstadionban Az ökölvívó CSB állása Valamennyi csapat négyszer mérkőzött. A Vasas Dinamó—Va­sas Beloiannisz (9:9) és a Bp. Honvéd—Csepel (8:6) mérkőzést részeredménnyel számították be, mert a harmadik forduló során ez ifjúsági válogatottban szereplő öklözők mérkőzéseit csak szer­dán este tartják meg. A Bp. Hon­véd—Csepel mérkőzés összpont­­száma különben. is csak 18 lehet, mert a félnehézsúlyú versenyzők kölcsönös súlyátesése miatt eb­ben a súlycsoportban egyik csa­­pat sem kap a harmadik fordu­lóban pontot. 1. U. Dózsa 4 — 56:24 8 2. Bp. Honvéd 2 2 — 46:28 6 3. V. Dinamó 2 2 — 43:35 6 4. K. Dózsa 2 1 1 42:38 5 5. Csepel 2 — 2 38:36 4 6. MTK 1 — 3 37:43 11 7. V. Beloian. — 1 3 22:56 1 8. Zalka HSE-------- 4 28:52 0 Csak az utolsó fordulóban dől el ilyen izgalmas bajnokság az utóbbi években nem volt a teke NB I-ben, mint az idén. Már csak egy forduló van hátra, de még nem lehet tudni, hogy ki lesz a bajnok. Az Előny és az FTC egyaránt 6:2-re gyűjtött a Gy. Richards, 111. a Ganz-MÁVAG ellen. Így maradt a másfél pont különbség az Előre javára. Igen nagy a 3. helyért folyó küzde­lem is, bár­ kétségtelen, hogy erre­­ Dózsának van a legnagyobb esélye. A lila-fehérek 7:1 arány­ban diadalmaskodtak a KISTEXT felett, a Szegedi Postás viszont 6:2-re kikapott a Bp. Traktortól. Sportutazások az Alacsony-Tátrába. Pompás helyre szervez sportutazást az IBUSZ Vörösmarty téri sport­irodája Sokan ismerik a cseh­szlovákiai Hopok ragyogó sí­terepeit, ahol sílift is van. Erre a mintegy 2000 méter magasan fekvő vidékre indul majd el a fővárosból január 24-én a sport­utazók csoportja, akiknek az egy­hetes részvételért 1070 forintot kell fizetniök. Január 31-től ugyanide kéthetes időtartamra is szervez utazást az IBUSZ, ez pedig 1755 forintba kerül. A sí­­sport rajongói nagyon örülnek, hogy végre kedvenc sportáguk­ban se szervez utazást az IBUSZ. ­ jégkorong Béke Kupa állása­ ­i. Dózsa 3 3--------19: 7 6 Bp. V. Met. 4 3—1 15:15 6 FTC 3 1—2 14:14 2 Bp. Építők 3—12 6:12 1 BVSC 3—12 7:13 1 A hátralévő mérkőzések közül az II. Dózsa—Bp. Építőik talál­kozóra december 2-án kerül sor, milg ez FTC—BVSC mérkőzést későbbi időpontban játsszák le. A következő magyar-olasz ~ kiküldött munkatársunk távbeszélőjelentése. —? (Firenze, november 30.) A va­sárnapi firenzei magyar—olasz válogatott mérkőzés után rende­zett díszvacsorán — a hírek sze­rint — az olaszok részéről fel­merült egy újabb magyar—olasz mérkőzés megrendezésének gon­dolata. Megkérdeztük Honti Györgyöt, az MLSZ főtitkárát, mennyiben felel meg a hír a valóságnak. Honti György a következőket mondotta: — Valóban megindultak a tár­gyalások a díszvacsorán. Abban állapodtunk meg az olasz vezetők­kel, hogy részletesen megbeszél­jük az új mérkőzés megrendezé­sével kapcsolatos problémákat és írásban folytatjuk a tárgyaláso­kat. Mi megmondottuk, hogy az MLSZ 1960-as műsora már elké­szült, így a mérkőzés csak 1961- ben kerülhet megrendezésre. Az­­ olaszok is úgy látják, hogy 1960- ban az olimpia miatt nem kerül­hetne sor a mérkőzésre, de 1961- ben, annak ellenére, hogy már folynak az 1962-s VB-selejtező mér­kőzései, mód lehet a­ mérkőzés be­iktatására. Amennyiben a tárgya­lások eredményre vezetnek, az újabb találkozó természetesen Bu­dapesten kerül majd megrende­zésre. T. E. KIEMELÉS UTÁN Gartos óriási pontfölénnyel győzte le az o­laszok fél­nehézsúlyú versenyzőjét, Garzolát. Megpörgette, meghizlaltatta és kiemelte. A képen éppen a kiemelés utáni hátraesés látható, amint Gar­­zola készül a „ talaj­fogásra (Pobuda Foto.) Fiatal műkorcsolyázók főpróbája legjobbak — a Zöllner, Juresc Csorna — az idény-­ nyitót is csak a le­­látóról nézték vég­igi­gig, kik ugyanis már nem vehetnek­­SK­Sc. részt a hétvégi nemzetközi Junior versenyen. A fiatalok gárdá­jából a várakozásnak megfele­lően Csordás Marika már az els® kötelező gyakorlatok után kiemel­kedett. Vetélytársnőit nemcsak nagyobb tapasztalatával, de csi­szoltabb tartással előadott tartal­masabb gyakorlatával is biztosan megelőzte. A többiek közül Váczi­­nak változatlanul az iskola az erőssége, szabadkorcsolyázása még mindig nem eléggé tartalmas. Az elmúlt évben még az ifjúságiak között versenyző Hollanda és Szentmiklósi ezúttal is nagy har­cot vívott. A jól szabadkorcsolyázó Grimm Marika iskolája változatla­­nul javításra szorul. A lányok me­zőnyében a legfiatalabb induló, a tizenkét éves Berecz Ilona jelen­tett kellemes meglepetést, elsősor­ban jó iskolájával. A fiúknál Ujlaky és Ebert ví­vott különösen a szabadkorcso­­lyázásban színvonalas küzdel­­met. A két fiú, reméljük a nem­zetközi mezőnyben is megállja, majd a helyét A lányokra egyedül Csordás Marikától vár­hatunk jó szereplést Az FTC versenyzője mellett a vasárnap látottak alapján két vagy há­rom kislányt hív meg a szövet­ség a hétvégi nemzetközi tela­­kozóra. A felnőtt táncospáros­ küzdel­méből hiányzott a Korda, Vásár­helyi-kettős. Meglepetésre így ia érdekes verseny alakult ki és a Hajós, Porkoláb-kettős váratlanul egy tized ponttal megelőzte a Tóth-házaspárt A Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség új sza­bályzata érthetetlenül nem volt kéznél és így a helyezési ütemető utólagos értékelése még válto­zást hozhat a táncverseny sor­rendjében. A főpróba tehát sikerrel végző­dött. A gyerekek szemlátomást sokat nőttek és tudásban is fej­lődtek. Hogy azután mit ér ez a fejlődés nemzetközi viszonylat­­ban, ez majd a hét végén, a fia­tal európai korcsolyázók buda­pesti seregszemléjén dől el. i ■—r i— A korcsolyázók is megkezdték a versenyidényt, méghozzá nemzet­közi találkozó előtti főpróbával. A Nem mindennapi esemény volt. m Kiküldött munkatársunk távbeszélőjelentése. m Firenze, november 30. —‘Kár, hogy véget ért ez a mérkőzés, szívesen elnéztem volna még egy órahosszat. Olyan­­gyors, változatos, érdekfeszítő volt a játék és olyan bizonytalan volt a kimenetele az utolsó pillanatig, hogy az­­ szinte páratlan. És különösen az jellemezte, hogy bár sok hiba csúszott a játékba mindkét fél részéről, voltak a küzdelemnek mégis olyan szakaiszái, amelyek­ben igazi labdarúgás folyt a ját­­­t­éktéren. Ezt mondta egy világjáró francia újságíró, amikor Roomer játékvezető, nem tudni, mi okból, 2 perccel a játékidő befejezése előtt a mérkőzés végét jelezte. Nem volt ennek a mérkőzésnek egyetlen szakasza sem, amikor unalom ülte volna meg a játékteret. Változatos küzdelem folyt a pá­lyán, jelentős mezőnyfölényre egyik csapat sem tudott szert tenni. Sohasem volt „kiadó” a félpálya és sohasem pihenhettek sem a támadósorok, sem a védelmek. Egy kis túl­zással azt mondhatnánk, úgy járt a fejünk jobbra-balra a játék zajlásában,­ mint valami asztalitenisz-mérkőzésen, amelyen gyors, de hosszít labdaváltás folyik. A mérkőzés színvonalát első­sorban a védelmik kitűnő játéka biztosította. Valóságos labda­rúgó-csemege volt, ahogyan az olaszok részéről Cervatoról és Startiről, mint valami mozgó erődről visszapattant az ostrom­lók tüze. De a védőjátéknak igen magas fokát érte el a Grosics, Mátrai, Sípos, Sárosi összetételű közvetlen védelem is, amelyik már eddig is sok örömet szerzett, de ilyen, tökéletesen még soha nem mutatta be képességeit. Aligha fedezhetett fel valaki hi­bát, ami pedig nagy szó, mert válogatott védelmünk ebben az évben még nem állt szemben olyan lendületesen, keményen és gyorsan játszó, olyan körömi­­szakadtáig küzdő és jól kombi­náló csatársorral, mint a vasár­napi olasz ötösfogat. És védelmünk játékának érté­két még csak emeli, hogy csatá­rainktól nemcsak teljesen magára hagyatva állta a sarat, nemcsak arra törekedtek Siposék, hogy megakadályozzák az olaszok góllövési kísérleteit, hanem eddig még töbyik soha nem tapasztalt küldeni tudással, körültekintéssel és pont­ossággal adták emberhez a megszerzett labdát. Nem véletlen, hogy Mario Zappa, a Gazetta Dello Sport tapasztalt labdarúgó szakembere, aki az első­­magyar—olasz válo­gatott mérkőzést is látta mér, vasárnap éjjel, a szakemberek helyeslő gyűrűjében így fejezte ki véleményét: A mérkőzés kiemelkedő tel­jesítményét, az igazi labdarúgást a magyar védelem képviselte. Sí­pos pedig a legjobb középhátvéd azok sorában, akiket a magyar válogatottban valaha is láttam. Csatársorunk csalódást keltett. A két fiatal megközelítőleg sem adta azt, amire képes volt Jugoszlávia, Svájc és különösen az NSZK ellen. Ha boncolgatjuk, mi lehet az oka, nem nehéz meg­találni a magyarázatot. Ezek a fiúk csaknem egész éven át a feladatoknak olyan tömegét kap­ták, amellyel elsősorban fizikai­lag nem is birkózhattak meg. Már nem maradt elég erő az év utolsó nagy feladatára. Nem kétséges, ha ez a mér­kőzés 3—4 héttel előbb, nem a labdarúgó idény legvégén kerül lejátszásra, jóval eredményesebb lett­ volna játékuk. Klasszisukat talán az bizonyítja a legjobban, hogy ha erre a találkozóra már nem­ is maradt ugyan elég ese­tük és önbizalmuk, részfelada­tokat azért elláttak. Hiszen jócs­kán teremtett e®­k az ezúttal­­mértékesebb sikerrel játszó sor jónéhány gólhelyzetet, talán többet is, mint a lendületesebben, folyamatosabban játszó olasz csa­társor és bizony a gólhelyzetek sohasem ön­magu­któl jönnek létre. Sem Albertaknak, sem labdarú­gásunk híveinek nem kell elke­seredniük, hiszen régi törvény az, hogy a Pata­ játékosok for­májában be kell következnie né­mi visszaesésnek. Alberték kivé­teles tehetségét dicséri, hogy ez a formaingadozás, csak most, az év legvégén következett be és világosan látjuk, hogy a túlságo­san nagy megterhelés következ­tében. Nem kétséges, hogy a két fia­tal mostani gyengébb teljesít­ménye erősen befolyásolta Tichy és Sándor játékát is. A legfőbb taktikai hibánk volt, hogy a mérkőzés nagy ré­szében szinte teljesen átenged­tük a játéktér középső harmad­­­dát az olaszoknak. Eltekintve az első félidő első 20 percétől és a második félidő elejétől, a kö­zépső harmadban a hátravon­ta­n játszó Boniperti volt az úr, aki senkitől sem háborgatva, sokszor kényelmesen szedeget­te össze a labdákat, nyugodtan továbbította a rohamra indulók közül lehetőleg a legjobb hely­zetben levőhöz. Az olasz lapok egyike-másika napokkal ezelőtt jelezte, hogy Bonipert ebben a felfogásban fog játszani. Ezért is került a csapatba a játébosszakötő he­lyére. Jellemző, hogy a mérkőzés utáni díszvacsorán, amikor Fer­raristól, a­z olasz válogatott edzőjétől megkérdeztük, mi a véleménye Bon­perdi teljesítmé­nyéről, így válaszolt: “ Pontosan azt játszotta, amire megkértük őt. De hogy ez jobban sikerült, mint ahogyan vártuk, abban maguk is részesek, mert alig próbálta őt valaki is akadá­lyozni. Ebben látjuk a rengeteget ma­gára vállaló és sokat mozgó, de ezúttal kissé körülményesebb és nem elég körültekintő Tichy hi­báját, továbbá a­z olykor pompás megmozdulásokkal fel­tűnő, de ezúttal passzív Kot­ász legfőbb hibáját is. Valóban nem igyekez­tek Bonipertit megzavarni. Ha ugyanis az olasz jobbösszeköt­őt sikerült volna kikapcsoln­ok a já­tékból — Tichy és Kotász okos összeműködése esetén ez nem is lett volna megoldhatatlan feladat — úgy az olasz csatársor, de ta­lán az egész együttes irányító nélkül marad. Persze — jobban örültünk vol­na a győzelemnek, de ne becsül­jük le a firenzei döntetlen érté­két semi Az olasz vezetők, kö­zöttük Mochetti, a válogató bi­zottság elnöke is azt hangoztatta a mérkőzés után, hogy ehhez hasonló jó játékot évek haesziú sora óta nem produ­kált egyetlen olasz válogatott sem. Flyen ellenfél ellen pedig saját otthonában győzelemmel ér fel a döntetlen 1 Mi is osztjuk azt a véleményt, hogy ez az olasz együttes jobb, mint a Torino tragédiája után összeállított bármelyik elődj­e. Olyan együttessel szemben álltuk meg helyünket a csapatát tombol­va biztató firenzei közönség előtt, amelyikről Honti György az MLSZ főtitkára a mérkőzés után rendezett díszvacsorán tartott be­szédében megállapította: — Kitűnő technikás olasz csapat­tal kerültünk szembe. Ez a csa­pat képes arra, hogy hazai kör­nyezetben bármely ország váloga­tottját legyőzze. Baróti Lajos szövetségi kapitány és Bukovi Márton, a Ferencváros jelenlegi szaktanácsadója még az év első felében nemegyszer han­goztatta: „Ma már ott tartunk, hogy válogatottunk Budapesten akármelyik ország válogatott együttesét legyőzheti.’" Az év nagy válogatott sikerei után — mind­össze egy vereséget szenvedtünk — joggal egészíthetjük ki szak­embereink véleményét azzal, amit Sándor Károly, válogatott csapa­tunk jobbszélsője mondott a mér­kőzés után: " Ez a csapat nemcsak a Nép­stadionban számíthat sikerre, ha­nem esélyei vannak arra, hogy idegenben, jó ellenfelekkel szem­ben is megállja a helyét. A megjegyzést eléggé alátá­masztja idei győzelmünk az NDK-ban, Jugoszláviában, és va­sárnapi sikerünk Firenzében. Most már ott tartunk, hogy ak­kor sem következik be katasztró­fa, ha néhány játékosunk egy-egy mérkőzésen valamivel mérsékel­tebb teljesítményt nyújt, mert a többiben megvan a képesség arra, hogy ha kell, önmagát múlva felül , ezzel kiegyenlítse egyik-másik társa gyengébb já­tékát. És vég­ül hadd mondjuk el, hogy ez a csapat olyan becsü­letesen, olyan odaadással és olyan lelkesedéssel játszik, mint ahogyan küzdenie kell az olyan válogatott együttesnek, amely nemcsak a győzelemre gondol, hanem hazája színeire is. Tabák Endre ­ Tichy nagyszerű labdával ugratja ki Göröcsöt, a jobb­összekötő lefutja az egész­­ olasz védelmet, de utána a kifutó­­ Buffon felszedi előle a labdát.­­ A 20. percben gyors olasz támadás végén Móra a 16-os oldalvonaláról lövésre szán­­­­ja magát, s hatalmas, félmagas­­ bombája a kapufa éléről pattan­­ a mezőnybe, s a magyar véde­­­­lem szögletre hárít. O A 30. percben gördül az olasz kapu felé az egyik legjobb magyar támadás: 1 Göröcs­ Sándor­ adogatás után a­­ jobbszélső jó helyzetben kapja­­ vissza a labdát, de közeli erős­­ lövésébe Buffon jól nyúl bele. O A 37. percben ismét Stac­­chin­i veszélyezteti a magyar kaput, 18 méterről, éles­­ szögből óriási bombát küld a­­ magyar kapura, Grosics bravúro­­­­san üti ki a bal felső sarokba­­ tartó labdát.­­ Sorozatos támadásaink után az 50. percben Mátrai előre jön a labdával, az előrehú­­­­zódó Kotászhoz játszik, aki át­­­megy a védőkön, a 16-os vonal­ról balra gurítja a labdát, Albert megtoldja és a befutó Tichy éle­sen, laposan a hálóba rúgja a kifutó Sartl elöl. 1:0.­­ Az 56. percben Bundzsák a játéktér közepe táján fe­leslegesen cselez, a labdát elveszti, ebből veszélyes olasz támadás bontakozik ki. A labda Bonipertihez kerül, aki a földbe rúg, a rosszul eltalált labda a jobbösszekötő helyére befutó Lo­­jacono elé kerül, Grosics kifut a kapuból, Lojacono azonban el­húzza a labdát és kapura lövi, közben Grosics kézzel elkapja az olasz lábát, amiért a játékvezető 11-est ítél. O A 11-est Cervato a balra mozduló Grosics mellett a jobb alsó sarokba vágja. 1:1. a O A 78. percben Bundzsák szögletet ér el. Az előbbi­ből Bundzsák élesen fejel a bal alsó sarokba, a kapus már verve van, de Sarti, a hátvéd a gólvonalról rúgja vissza a labdát. Átlagon felüli teljesítmények a labdarúgó NB II-ben Kapusok: Fatér (Pénzügyőrök), Czéh (Kecskeméti Dózsa). Hátvédek: Tamás (Győr), He­rn­án (DVSC), Szabó II (Pájoa), Imre (Oroszlány). Fedezetek: Pécsi (Budafok), Palkovics (Pápa), Németh (Szé­kesfehérvár), Búza (Szállítók), Czu­mmermann (UTTE). Csatárok: Széles (Bp. Sparta­cus), Borbás II (Bad), Pesti (Diósgyőri Bányász), Matus (Pénzügyőrök), Pió (Győr), Heb­i­­ger (Budafok), Faragó (Komló), Kalász (Szállítók), Tímár (Láng). A Totó nyereményei A Totó 48. heti hivatalos nye­remény jegyzés­éből. Beérkezett 818 703 db. szelvény, felosztásra került 1 473 665 forint. 12 talá­­latos (2 db) - 184 208. 11 talála­­tos (158 db) - 2331 forint 10 találatos (2181 db) - 225 fo­rint. A novemberi sorsolás alap­ján a 46. hét következő szelvé­nyeinek beküldői utaznak a ró­mai olimpiára a Sportfogadás­ és Lottó Igazgatóság költségén: U 790 975, Z 202 669, K­AJ 477 163, K­AJ 736 303. Veretlenül: 1. Újpesti Dózsa Vasárnap este zsúfolt nézőtér előtt került sor a vízilabda-torna befejező két mérkőzésére. A mag­­deburgiak jó játékkal 6:2 (3:1) arányban verték a román vegyes csapatot. ÚJPESTI DÓZSA —DINAMO BUKAREST 5:3 (3:2) Vezette: Costa. I. Dózsa: Lu­kász — Brinza, Varga — Spliesz — Kueztos. Hasznos II. Koncz Dinamo Bukarest: Samoila — Za­­han, Grincescu — Blazsek — Po­­pescu, Kroner, Culineac. Góldobó: Spliesz (2), Koncz, Varga. Brinza, III. Grincescu (2), Zahan. Tudtuk, hogy csak taktikával tudjuk legyőzni a román csapa­tot, amely majdnem a válogatottal volt egyenlő. Már az megzavarta ellenfelünket, hogy Hasznos­­i szinte végig hátul játszott.­­ Varga töltötte be a középcsatár szerepét — kitűnően. Ritkán bocsátkoztak játékosaink közel­harcba, ez is kizökkentette a bukarestieket megszokott játék­modorukból. Elöl úgyszólván vé­gig két játékosunk tartózkodott** és ez a régi, de ezúttal jól bevált két­ középcsatáros megoldás si­kerre vezetett. A románok három góljuk közül kettőt emberelőny­ből értek el. Kemény, de nem volt durva mérkőzés, így alakult a játék: 1:0, 1:1, 1:2, 2:2, 3:2, 3:3, 5:3. Ezúttal is Varga volt a leg­jobb, mellette Spliesz, Koncz, Lukácz és Koszitcs tűnt ki. Ezzel veretlenül megnyertük a tornát: 1. Újpesti Dózsa 6 p., 2. Dinamo Bukarest 4 p. 3. Dynamo Mag­­deburg 2 p., 4. Román-ve­gyes 0 p. Kedden Indulunk haza és szer­dán regge­ érkeztünk meg.­­Vágó Imre

Next