Népsport, 1959. december (15. évfolyam, 248-268. szám)
1959-12-01 / 248. szám
Mennyit ér...? Ér-e 1500-on országos rekordot? Diszkoszvetésben új világcsúcsot? Hoz-e színvonalemelkedést labdarúgásunkban? S, terem-e Rómában aranyérmeket? Késztet-e akár csak egy embert is aktív sportolásra? S mennyit ér tulajdonképpen a forintban a sportnak? Mert ez a lényeg — jegyezte meg jónéhány gyakorlati szakember, amikor ,,A Magyar Szocialista Munkáspárt művelődéspolitikájának értelmezése a magyar testnevelési és sportmozgalomban" című dokumentum napvilágot látott. S amikor valaki pirossal aláhúzva elébük tárta e dokumentum néhány sorát, amelyben ez állt: figyelembe kell venni, hogy ,,a testnevelés és a sport fejlesztéséhez jelentős anyagi eszközök szükségesek és ezek előteremtése csak fokozatosan, a szocializmus anyagi erőinek növekedésével biztosítható” — akkor már legyintettek is és úgy vélekedtek, hogy e dokumentum tulajdonképpen nem sokat ér. Amikor aztán a tendenciózus informátorok még azt is aláhuzigálták számukra, hogy „a szocialista társadalom minden sportolótól megköveteli: 1. a Magyar Népköztársasághoz való hűséget, amely magában foglalja a hazaszeretetet és a dolgozó nép szeretetét; 2. a törvények tiszteletben tartását; 3. a szorgalmas tanulást és munkát; 4. a sportegyesület szeretetét és megbecsülését; 5. a sportszerű gondolkodást és küzdőszellemet; 6. a testn nevelési és sportvezető szervek határozatainak és a vezetők, edzők utasításainak betartását” — akkor e dokumentumot már egyenesen úgy könyvelték el, mint amely nem csupán értéktelen, hanem kifejezetten ártalmas is. „Hiszen — mondották —,a sportoló nem arra vállalkozott, hogy példás életet él, hanem arra, hogy rekordokat dönt meg. S hiába nevelünk például a labdarúgósból akármilyen rendes állampolgárokat is, ha az ötös felesről az égbe vágják a labdát.” S e bölcselkedés eredményeképpen sutba is dobták e fontos dokumentumot. Szerencsére a sportvezetők, az edzők és a sportolók között országszerte döntő többségben voltak azok, akik — elsősorban a kommunisták példája nyomán — komolyan vették a pert segítő szavát, alaposan tanulmá- nyozták e — népszerűen szólva — sportréziseket s hozzáláttak, hogy türelmes, meggyőző szóval, elvszerű, határozott intézkedésekkel és szívós munkával fordítsanak egyet a sportélet kerekén. Hogyan, hát rossz irányba haladt a hajó? — kérdezhetné bárki. De elég egyetlen pillantás az iránytűre — a magyar tömegsport és élsport helyzetére — máris kész a válasz: nem, az alapvető irány mindvégig helyes maradt, csupán néhány hiba fékezte, s időnként viharkeltette áramlatok befolyásolták káros Irányban az előrehaladást. Most azonban a hajó — éppen e dokumentummal, a párt testnevelési és sport téziseivel — új, az eddiginél biztosabb Iránytűt kapott. Most már nem a tömegsport mutatói, s élsportunk sikerei vagy kudarcai fogják meghatározni pillanatnyi szemléletünket s intézkedéseinket, hanem éppen ellenkezőleg:" alapvető szemléletünk, s belőle fakadó elvszerű intézkedéseink lesznek megalapozott emelői tömegsportunk mutatóinak s teremtenek tartósan nyugodt munkafeltételeket az élsportban — méghozzá nemcsak a sikerek, hanem az átmeneti visszaesések idején is. Vegyünk csakegyetlen példát: Vajon a régi, „türelmetlen” korban elképzelhető lett volna-e, hogy a labdarúgó szövetségi kapitány lassú, fáradságos, türelmes munkával kísérelhessen meg új csapatot építeni? Hogy ezt ma megtehette, abban egyéni képességein, a rendelkezésére álló játékosgárdán, valamint közeli és távoli munkatársainak, az edzőknek és a társadalmi aktíváknak segítségén kívül döntő része volt éppen annak a szemléletnek, e szemléletből fakadó légkörnek s a csak ilyen légkörben kialakítható nyugodtabb ■ munkafeltételeknek, amelyek forrása szintén a testnevelési és sporttézisekben lelhető felirat van a példával — hallom a megjegyzést. Hiszen az általam erőlített kapitány egyrészt maga is bizonytalankodik néha, ő követ el hibákat, másrészt elég gyakran kénytelen panaszt tenni éppen azokkal a hibákkal kapcsolatban, amelyek még ma is károsan befolyásolják tervszerű munkáját. Hol van hát a sporttézisek támasztotta, mindent megoldó, új szellemű légkör? Én persze nem mondottam, nem is mondhattam, hogy a tézisek — mindent megoldanak. A tézisek általában semmit sem tudnak önmaguk megoldani. De ha akadnak emberek — és országunkban szerencsére akadnak ilyen párttagok és pártonkívüliek igen nagy számban — akik hajlandók cselekedni is a tézisek valóra váltása érdekében, akkor a tézisek máris elevenen ható tényezőkké válnak. Hatnak, de nem oldanak meg mindent egycsapásra. Ahogyan máris hatóak e sporttézisek is, őszintébb a légkör. Javul a vezetés. Nagyobb a megbecsülésük a társadalmi munkásoknak. Kedvezőbb a talaj a színvonalas szakmai munkához. A követelmények miatti aggodalmaskodások ellenére is jónéhány sportágban biztató ereményeket érünk el. Megszűnt a felháborító „törvényenkívüliség". Lassan ismét öröm és büszkeség lesz élsportolónak lenni. Kialakul az esetleges hibák egyenlő elbírálása s már arra is van erőnk, hogy szükség esetén a rosszul begombolt mellényt újragomboljuk. Mind többen kapcsolódnak be a testedzések és a sportba önként, saját kedvtelésükre. Hogy hibák is vannak? Hogy ma is szükséges bírálni— ha már róla esett szó — például a kapitányt, hogy neki is van még néha alapos oka a panaszkodásra? Hát lehet-e a sportot kiragadni a társadalom egészéből? Hát azok, akik a sport területén tevékenykednek, vajon nem emberek-e épp úgy, mint a társadalmi élet egyéb posztjain dolgozók? S ha emberek, nem lehetnek-e természetszerűleg, hibáik, tévedéseik is? Van még probléma, megoldandó feladat, s akad hiba is gyakran sportéletünkben. Fel kell lépnünk és fel is lépünk ha kell, a káros nézetek, a helytelen gyakorlati intézkedések és jónéhány más, fejlődést gátló hiba ellen is. De éppen az, hogy ezekről a hibákról ma már kölcsönös vádaskodások nélkül beszélhetünk, e kisebbnagyobb viták után közösen találjuk meg a megoldás útját és csupán a sportmozgalmunkra kártékony hatást gyakorló súlyosabb hibák ellen kell keményebb eszközökkel fellépnünk — már ez is a megváltozott légkörnek köszönhető. •A hibák ellenére is hatnak hát a testnevelési és sporttézisek, de természetesen nem oldhatnak meg mindent egycsapásra. S hogy tulajdonképpen mennyit érnek akkor? Hoznak-e színvonalemelkedést, világcsúcsot és aranyérmeket? Hány embert késztetnek aktív sportolásra? Erre bizony csak a sablonosan válaszolhatok: annyit érnek, amenynyitmi magunk, sportolók ,és sportvezetők valóra váltunk belőlük. Azoknak pedig, akik a piros aláhúzások kedvelői, hadd húzzak alá én is e tézisekből egy fontos mondatot: „Amilyen mértékben fejlődik és gazdagodik az ország a dolgozók munkája nyomán, ahogyan nő az életszínvonal , olyan mértékben emelkedik a testnevelés és a sport színvonala is.”. S hadd tegyem hozzá: kell-e ennél biztatóbb, bátorítóbb perspektíva? Az ország állandóan fejlődik, gazdagodik. A tézisek tehát — igen sokat érnek, ha úgy tetszik, forintban is. S ha te, ha én, ha mi valamennyien keményebben dolgozunk — a jövőben is egyre gazdagabb gyümölcsöket teremnek majd. Kéri János Villayítarokról, úlatfekré. A kettős magyar—olasz labdarúgó-találkozó játékából szombaton délután — Barcs Sándor szavaival élve —, csak az első f elvonás zajlott le. Még előttünk állt a második felvonás, amely persze, mint általában a színdaraboknál is szokás, sokkal izgalmasabbnak, konfliktusokkal zsúfoltabbnak ígérkezett, mint a budapesti elő- JA játék. Most már nyugodtabban nézhetünk vissza például a népstadionbeli és a firenzei „felvonások” közti 24 órás szünetre is. A magyar B-válogatott sikerét jelentő győzelem utáni visszhangot idézzük. A magyarok barátja Már magában véve megkapó és elgondolkoztató, hogy dr. Ottorino Barassi, az olasz labdarúgó-szövetség elnökhelyettese, a FIFA végrehajtó bizottságának tagja nem a firenzei gálaelőadást nézte meg, hanem a B-csapatot kísérte Budapestre. Amikor az MLSZ elnöke méltatta az olasz labdarúgás szép eredményeit, ő szerényen az Olaszországban működött magyar edzőkre hárította a sikereket. Látszott rajta, készült a budapesti útra, arra, hogy évek múltán újra a magyar sportbarátai között töltsön néhány meghitt napot. És amikor Barcs Sándor a magyar labdarúgás barátjaként emlegette, Ottorino Barassi hozzáfűzte: — Nemcsak labdarúgásuknak, hanem Magyarországnak is a barátja vagyok!... Gyakrabban!... s ezt az óhajt fejezte ki Barassi és Barcs is a magyar—olasz találkozók sűrítése érdekében. És ne csak válogatott találkozókon, hanem a klubcsapatok mérkőzésein is fűzzük szorosabbra kapcsolatainkat egymással a labdarúgásban. Jegyezzük még fel az MLSZ elnökének azt a véleményét is,amely a magyar B-csapat tagjainak felfogásával is egyezik: — Nagyon sajnáljuk, hogy a mi együttesünk olyan csapattal küzdött meg, amely csaknem végig a játékossal harcolt. Emberhátránnyal nemtudott kibontakozni az olaszok igazi tudása. Ennek lélektani hatása azonban nemcsak az olasz, hanem a magyar játékosokra is kihatott... Az olasz olimpiai csapat Alkalmunk volt beszélgetni I. Barassival az olasz olimpiai labdarúgó-együttes kialakulásáról is. Az olasz szakember elmondta, természetesen az a körülmény, hogy Itáliában, tehát otthonában szerepel olimpiai csapatuk, ez még nagyobb felelősséget, szakértelmet kíván meg a csapat kialakítására. ■ — Egészen más együttes szerepel az olimpián, mint amit most Budapesten láttak. Olimpiai együttesünk tagjai csupa fiatal játékosok, termetre igaz kisebbek, mint a B-játékosok, de nagyobb tudásúak és jobban is játszanak . . . összeszokottabbak. Az olasz edző Sandro Puppo, az olasz B-válogatott edzője a magyar csapatot dicsérte, összehasonlítva a két együttest elmondta: — Sajnos, nálunk most a védekező játék került előtérbe a támadó játék terhére . .. Ennek hátrányait saját csapatomnál abban láttam, hogy sajnos, nem tudtunk olyan folyamatos támadó játékot kialakítani, mint a magyar B-csapat ... A mi játékosaink vérmérséklete, temperamentuma az egyénieskedést helyezi előtérbe, a csapatmunka hátrányára. A magyaroknál a kollektív játék mindenek előtt kidomborodik. Egy kérdés nyitva van... Elég nagy nevekből álló olasz B-csapatot fektetett két vállra a magyar B-együttes, hiszen még sok olasz szakember is a budapesti olaszokat tartotta előzően veszélyesebbeknek, mint a firenzeieket. Agyőzelem után ezért érthető volt játékosaink jó hangulata. Különösen derűs volt az arca a fiatal pécsi Dunai-Dujmovnak, pedig homlokát még mindig hatalmas tapasz ékesítette. Jilliász dr sportorvos elmondta, hogy a mérkőzés után Dunai felrepedt szemhéját 15 öltéssel varrták be. Volentik Bélának, a VB-csapat edzőjének mértéktartó a véleménye. Azt mondja: tekintve, hogy ez a B-csapat „rögtönzött" volt, elégedett a teljesítményével, helyenként megnyugtató játékával. — Az olimpiai csapat kialakításáinak jegyében figyeltem a B- csapat mérkőzését is — mondja az edző. — Monostorin kívül olyan játékosok szerepeltek, akik az olimpián is szóba jöhetnek. Csapatrészenként véve: ez a hátvéd- hármas sokkal jobban játszott, mint az osztrákok elleni. Nagy és Borsányi pedig ,,rehabilitálták‘" — igazolták magukat az osztrákok elleni játék után. A csatársort tekintve ez a szövetségi edző véleménye: — Dunai számomra nem megleppetés, játszani is tud, eredményes is, harcol a pályán, még csak az állóképességének kell fejlődnie. A jobbszélső kérdése még mindig nyitva van — fűzi hozzá az edző. — Iván? —• A diósgyőri jobbszélső is tagja az olimpiai keretnek. Nincs ő sem elejtve, neki is lelkiismeretesen kell készülnie . I. P. Pattog a kaucsuklabda Megjegyzések azasztalitenisz NB I-ről Az asztalitenisz NB I hétvégi küzdelmei során a helyezések szempontjából különösen a KÜLKER—Földgép női és a BRESC— Vasútépítő férfi f+1 találkozó volt le jelentős. A női összecsapás döntősét a tétlenül végző VV 4 iszött, az egy pont megszeriezése a Földgép if * * 11 csapata részéről dicséretes. Kárpáti a döntő játszmában 10:5- re, Marosvölgyi V pedig 13:5-re V V* vezetett a sokat ütő Heirits ellen. A Földgép csapatában két fiatal, Friesenhahn és Halmos, jó formában játszott. A BRESC— Vasútépítő férfi rangadón a betegségére hivatkozó Rózsás sorra vesztette el mérkőzéseit, így aztán hiába küzdött szépen Bérezik és főleg Bilinszki. Az utóbbi versenyző két válogatott kerettag legyőzésével hívta magára a figyelmet. Bilinszki még csak 16 éves, szívósan védekezik, fejlődéséhez azonban szükséges, hogy már most folyamatosan megtanuljon támadni is , és kissé változtasson magatartásán, mert a játékvezető a BRESC elleni rangadón nem ok nélkül figyelmeztette. Ennél a kis, alig észrevehető jelenetnél, egyébként a Vasútépítő edzője Bere J Sándor, sok nevelőtársának mutatott jó példát, amikor erélyesen odaszólt a magáról oly sokszor könnyen megfeledkező versenyzőnek: — A játékos nem beszéli * ★ A BEAC versenyzői éppen az elmúlt napokban panaszkodtak, hogy helyiség problémájuk van. Ez a gond úgy látszik annyira fel lelkesítette őket, hogy „azért is” jelszóval a bajnokság eddigi legnagyobbmeglepetését keltették. Az újonc egyetemi férfi csapat legyőzte a legjobb vidéki együttest, a Győri Dózsát! Ám a helyiség kérdés mellett ne menjünk el ilyen könnyen, hiszen ez a sportág fejlődésének egyik legnagyobb fékezője. Jelenleg például a KÜLKER szakosztálya hónapok (!) óta küzd egy teremért, a pécsieknek 7 év után csak most sikerült megfelelő tornatermet kapniok, de nemrégen még bajban volt ezen a téren a Pénzügyőrök, a Pénzintézetek és még néhány élvonalbeli szakosztály is. Bizony az illetékesek sokszor hidegen fogadják a kéréseket, pedig egy-egy rugalmas intézkedéssel hozzájárulhatnának a sportágr fejlesztéséhez. Persze akadnak szakosztályvezetők és edzők, akik ahelyett, hogy időben intézkednének, a „h*? ráérünk arra még” elvét vallják, s csak akkor kapkodnak, ha már az ,,utcán” van a csapat. ★ Amikor véget ért a Bp. Postás s-Pécs férfi találkozó, Gyulai Sándor* a pécsi csapat edzője ezt mondta: — idegenben képtelenek játszani a fiúk! Érthetetlen ... Az edző részéről ez a kétségbeesés viszont már érthető, ugyanis így fest a pécsi csapat eredménystatisztikája: a tavalyi őszi-tavaszi bajnokságban 12 pontot szereztek, ebből mindössze 1-et idegen asztalokon, az idei bajnokság során pedig idegenből állandóan vereséggel tértek haza. Sőt a pécsi versenyzők már ott tartanak, hogy ha az ellenfélnél kell játszaniok, jóformán feladják a játszmákat. így volt ez a Bp. Postás ellen is . . . Végül is hát a mecsekiek miért szerepelnek várakozáson alul idegenben? Az utazás vagy tán valami babona miatt? Nem, csupán az az igazság, hogy a pécsi versenyzők között szinte önszuggeszciós módon elterjedt az idegen „pályától” való félelem. És ehhez nem kell kommentár .. . Különben a pécsiekről érdemes megemlíteni, hogy Kőhalminak,amióta a válogatott keretbe bekerült, romlottak az eredményei. A fiatal versenyzőnek kissé fejébe szállt a dicsőség, s az edzéseken alábbhagyott a szorgalma is. • Éz itt van még egy statisztika: a VM KÖZÉRT férfi csapata 14 hét alatt 3, szombat estétől vasárnap délig 18 óra alatt pedig 4 pontot szerzett. No nem lettek éppen gyengébbek az ellenfelek, csupán a katonaságtól leszerelt Horváth tál erősödött a csapat , s az utóbbi időben az edzések is megkomolyodtak a KÖZÉRT-eseknél. Hugyecz dicséretes vállalása folytán még az edzőt is sikerültkissé tehermentesíteniök. A se, sertseg tartaléksorban lévő vércserlyző az edzéseken foglalkozik az ifjúságiakkal ... A legérdekesebb játszmát Pintér (Pécs) játszotta Varga (Bp, Postás) ellen: a 9. percben még 0:0 volt az eredmény, majd a két versenyző elkezdett ütni és a további 40 pont megszerzése összesen 10 percig tartott. A győztes Pintér szempontjából így alakult az eredménye: 12:3, 14:17, 21:19. Meglepő egyéni eredmények: Férfiak: Várkonyi I—Nagy L. 2:0, Faházi—Gydvai 2:1, Pintér —Rózsás 2:0, Bilinszki—Regőczi 2:0, Bilinszki—Machán 2:0, Nyerges— Burányi 2:0, Müller— Jancsó 2:1, Müler-—Regőczi 2:1, Fóri©— Regőczi 2:0. Nők: Csörgei— Szarvasié 2:1, Magyarné—Siposné 2:0, dr. Hegedüsné—Halmos 2:0. h. FÉRFI MÉRKŐZÉSEK Felnőttek: Bp. Postás—Szeged 13:3. Gy: Várkonyi I 4, Demény 3, Csillik 3, Varga 3, ill. Magy L. 3, Farkas 0, Vikor 0, Gazdik 0, VM KÖZÉRT—Pénzintézetek 10:6. Gy: Halász 4, Horváth 3, Farkas 2, Harcsár 1, ill. Mayer 3, Bogdán 2, Koffler 1, Wirth 0. Vasútépítő—Pécs 14:2. Gy: Berczik 4, Bíró 4, Rózsás 3, Bilinszki 3, ill. Kőhalmi 1, Pintér 1, Horváth 0, ,ilartai 0. VM Egyetértés—Betonút 15:1. Gy: Csender 4, Bubonyi 4, Picsi 4, Gyetvai 3, ill. Faházi 1, Pénzes 0, Sándor 0, Balázs 0. BRESC — Vasútépítő 10:6. Gy: Braun 3, Jancsó 3, Machán 2, Regőczi 2, ill. Berczik 4, Bilinszki 2, Rózsás 0, Bíró 0. Bp. Spartacus—Győr 10:6. Gy: Pignitzky 4, Halpert 4, Dán 2, Holl 0, ill. Burányi 2, Kaposvári 2, Gáspár 1, Horváth 1. Vasútépítő—REAC 14:2 (elmaradt mérkőzés). Gy: Berczik 4, Biró 4, Bilinszki 3, Fantusz 3, ill. Valki 1, Taál 1, Csémi 0, Nyerges 0, Bp. Postás — Pécs 13:3. Gy: Várkonyi 1 4, Demény 4, Csillik 3, Varga 2, ill. Kőhalmi 1, Pintér 1, Horváth 1, Hartal 0. BRESC— Pénzügyőrök 13:3. Gy.: Machán 4, Braun 4, Jancsó 3 Regőczi 2, ill. Müller 2, Fóris 1, Harsány 10, Virágh 0. BEAC —Győr 9:7. Gy: Valki 3, Csémi 3, Nyerges 2, Tamár 1, ill. Burányi 3, Gáspár 2, Horváth 2, Kailocsvári 0. VM KÖZÉRT — Szeged 14:2. Gy: Farkas J. 4, Horváth 4, Halász 3, Harcsár 3, ill. Nagy L. 2, Vikor 0, Gazdik 0, , Farkas 0. Ifjúságiak: Bp. Postás—Szeged 5:0, Pénzintézetek —VM KÖZÉRT 4:1, Pécs—Vasútépítő 5:0, VM Egyetértés—Betonút 3:2, BRESC— Vasútépítő 5:0, Győr—Bp. Spartacus 5:0, BEAC—Vasútépítő 5:0, Bp. Postás—Pécs 3:2, BRESC— Pénzügyőrök 5:0, BEAC—Győr 3:2, Szeged—VM KÖZÉRT 4:1. NŐI MÉRKŐZÉSEK Felnőttek: VM/ KÖZÉRT —HSC ■U2:4. Gy: Mezei 4, Koltainé 3, Szarvasné 3, Csontosné 2, ill. Sárközi 2, dr. Hegedűsné 1, Csörgei 1, Ésik 0. Miskolc —Debrecen 9:7. Gy: Grigálssy 4, Weiezné 3, Kliment 1, Horvátijaié 1, ill. Taarné 3, Kormosáé 2, Feketéné 1, Czakóné 1. KÜLKER —Földgép 8:8. Gy: Marosvölgyi 3, Kárpáti 3, Magyarné 1, Mendelné 1, ill. Heirits 4 Halmos 2, Friesenhahn 2, Siposné 0. FTC-BEAC 11:5. Gy: Mocsóczy 4, Máthé 4, KiBQ 2, Lencsér 1, ill. Bándi 2, Móra 1, Sípos II 1, Dorner 1. Pénzügyőrök— BRESC 8:8. Gy: Fórisné 4, Polgoiiné 2, Szabóné 2, Kiesné 0,ill. Gregorió 3, Töke 3, Megyeri 1, Grossz 1. Földgép—HSC 13:3. Gy: Heirits 4, Friesenhahn 4, Halmos3, Sipotsné 2, ill. dr. Hegedüsné 2, Csörgei 1, Sárköz 10, Ésik 0. B. Egészségügy —Szombathely 9:7. Gy: Ugrál II 4, Tarnainé 3, Kiszlerné 2, Bódy 0, ill. dr. Vinczéné 3, Horváthné 2, Tubáné 1, Nagy M. 1. Ifjúságiak: HSC—VM KÖZÉRT 4:1. Földgép—KÜLKER 3:2, FTC— BEAC 5:0, BRESC — Pénzügyőrök 5:0, Földgép—HSC 5:0, Szombathely—B. Egészségügy 5:0. AMI A VÍZILABDA KÖRÜL TÖRTÉNT Helyes nevelés Véglegessé vált, hogy melyik nyolc csapat jutott tovább a Magyar Népköztársasági Kupában. Az első csoportból az FTC és a Szolnoki Dózsa, j, a másodikból az Yz Újpesti Dózsa és az MTK, a Y-13 iff harmadikból ay Bp. Honvéd és a Vasas a negyedikből pedig a BVSC és a Bp. Spartacus. A Vasas—Bp. Honvéd találkozó eredménye már nem befolyásolta a csoport helyzetét. Akik a legutóbbi mérkőzések eredményeit nézik, azok számára meglepetést jelenthet a Szolnoki Dózsa súlyos veresége. A 8:3-as eredményt megmagyarázza, hogy a Szolnok nemcsak Bukarestben levő három játékosát nélkülözte, hanem az itthoniak közül sem szerepeltette Borosz Kanizsát, Pintért, sőt másodikszámú kapusát, Szegedit sem. Mi ez, ha nem a Magyar Népköztársasági Kupa teljes lebecsülése? A bajnokcsapatnak nem lett volna szabad ezt megtenniemég akkor sem, ha a mérkőzés eredményének nem volt már jelentősége a továbbjutás szempontjából. Rávilágított ez a mérkőzés azonban mássrala. Arra, hogy Szolnokon nagyon rosszul állnak az utánpótlás tekintetében. Kiderült, hogy az FTC „úszővízilabdásai” Lantos és Buda sokkal jobban megállták a helyüket, mint a szolnoki fiatalok, akik saját uszodában sajátították el a vízilabdát.Ez a tény fokozottabb mértékben hívja fel a szolnoki vezetők sigyelmét arra, hogy a jövőben az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítaniok az utánpótlásra, a nevelőmunkára. Komolytalan jelenetei is voltak egyébként ennek a mérkőzésnek s bizony még a kiállítás fegyverével is élhetett volna egy alkalommal a játékvezető. Mindez kétségtelen egyéni megítélés dolga. Brandy Jenő játékvezető azonban úgy látta, hogy a sokat emlegetett Kiss— Kelemen esetben egyik játékos sem vétett a sportszerűség ellen. Hogyan tovább? ,Azaz milyen rendszerben folytatódjék az MNK?" Irányítsák-e a sorsolást vagy pedig bízzák a véletlenre? Az utóbbi — helyes — elv érvényesült és így az állva maradt nyolc csapat sorsolás alapján kerül majd egymással szemben, így összekerülhet a bajnokság első és harmadik helyezettje is. Ez a sportszerű, ez az igazi kupa rendszer. És nem az, amikor a bajnokság élén szerepelt csapatokhoz „hozzásorsolják” a többieket. Az MNK egyébként zavarja a válogatott felkészülését. Ennek figyelembe vételével tűzték ki a soron következő negyeddöntőket december 17-re, míg az elődöntőkre és a döntőre december 19-én, illetve 20-án kerül majd a sor. A Budapestválogatott bukaresti szereplése, valamint a válogatott közös edzése miatt előbb nem játszhatják a mérkőzéseket. ★ Helyes nevelési módszer, amikor beszélgetnek egy játékossal, igyekeznek megmagyarázni hibáit rávezetni a jó útra. Ilyenhez folyamodtak Kucorán II Péter esetében is, aki kétségtelenül nagy ígérete vízilabdasportunknak. Legutóbb a MUSZ elnökségének három tagja folytatott ilyen baráti beszélgetést Rusoránnal. A Vörös Meteor játékosa belátta tévedéseit, olykor helytelen magatartását és ígéretet tett arra, hogy jövőben ezen változtatni fog. Ennek a megbeszélésnek eredményeképpen ezután Kucorán is ismét bekerült a válogatott keretbe , miint annak tizenötödik tagja. Érdekes edzőváltozásokról beszélnek vízilabda-körökben. Már bizonyos, hogy Goór István nem vezeti majd az új idényben a Szolnoki Dózsa edzéseit. Goór sikeres évek után (három bajnokságot ) nyert működése ■ alatt a Szolnoki Dózsa), visszatér a Bp. Vörös Meteorhoz. A Szolnoki Dózsa edzője előreláthatólag Vértesy József lesz- Xts edzőt kap az OB II-s Csepel Autó is Czapkó Miklós személyében. Érdekesek a Komjádi Kupáért folyó mérkőzések, sokszor színvonalasabbak, mint az MNK- találkozók. Legutóbb az FTC és a BVSC összecsapása hozott nagyszerű küzdelmet. A BVSC-ben megint érik az utánpótlás, a két Gyerő és Togyeriska (adjanak nekik már most magyaros nevet) bíztató ígéretnek számít. De tehetségesek e az FTC úszó-vízilabdázói, Csikány és Lantos is. A mérkőzés egyébként rendkívül kemény volt, azt mutatta, hogy a fiatalok is hozzászoknak az erősebb küzdőmodorhoz. És ez helyes, hiszen ma már mindenütt ez a „stílus” érvényesül. ★ Nagy kár, hogy nem készítettek ügyesebb csoportbeosztást a Komjádi Kupában. Az egyik csoportban ugyanis a BVSC, az FTC, az O. Hajó és a Bp. Spartacus küzd a döntőbejutásért. És kettő ezek közül nem jut majd tovább. Pedig tudása alapján mind a négynek ott lenne a helye a döntőben. V. J. Labdarúgó-válogatottunk befejezte 1959. évi szereplését. Mérlege kiváló, lényegesen jobb mint az 1957. évi, vagy az 1958. évi. Íme: J. Gy. D. V. Gól 1957: 8 4 1 3 15: 7 56% 1968: 11 5 3 3 23:16 59% 1969: 8 6 ^ 1 25: 9 81% A magyar országos válogatott vasárnap a 361. mérkőzését játszotta 1945-ig: 241 117 54 70 605:465 59.7% 1945 óta: 120 85 17 18 433:161 77.9% öss®ee©n: 361 202 71 88 1038:626 . 65.7%