Népsport, 1960. május (16. évfolyam, 87-109. szám)

1960-05-01 / 87. szám

Vive íe ler Mai! ★ Ha 3npaBCTByeT 1 Ma* ★ Long live the 1st of May! * Es lebe dér 1. Mai! Á finn sportért A három nagy­betűből álló rövi­dítés, a TÚL jól ismert a magyar sportkörökben is, hiszen a Finn Munkássportszö­vetség, a Työvaen Urheiluliitto versenyzői gyak­ran szerepeltek nálunk. Törté­nelmi időkben született meg a TÚL, 1919 elején, amikor a pol­gárháborúban győzedelmeskedő reakció kizárta a sportszövet­ségből a levert munkásosztály tagjait. A kizárt sportolók ek­kor alapították meg a maguk külön, önálló munkás sportszö­vetségét. Azóta a TÚL a finn fiatalság legnagyobb sportszer­vezetévé fejlődött, fáradhatat­lanul dolgozik a finn testneve­lési és sportmozgalom fejleszté­séért és vívott ennek érdekében nemegyszer kemény csatákat a polgári fő sportszövetség, a SVUL szervezeteivel. A éves jubileumát V jäi Ij 11 ünnepelte tavaly­­ a TUL a finn munkássport fellegvárában, Tamperében, s büszkén tekint­hetett vissza azokra az ered­ményekre, amelyeket egyesüle­teiben felnevelt munkássporto­­lók elértek. A TOL versenyzői különböző sportágakban 7 arany-, és 18 ezüst-, illetve bronzérmet szereztek az olim­piákon, nyolc világcsúcsot és több mint 200 finn csúcsot állí­tottak fel, 125 alkalommal kép­viselték olimpiákon és több mint 200 alkalommal világ- és Európa-bajnokságokon a finn­ sport színeit, mintegy 1200 finn­­ bajnokságot nyertek. A TVL nő­­i veltjei közé tartoztak olyan hí­­­res sportolók, mint Hannes Ko-­­ lehmainen, Lehtinen, Iso-Hollo,­­ Nikkinen, Rautavaara, Hellsten, ■ Valkama atléták, Huhtanen,­ Aaltonen, Suoniemi, Kestola , tornászok, Bariund, Lehtinen­­ ökölvívók, Viitala, Kangasmäki,­ Kangasniemi birkózók, Salonen,­ Sihvonen gyorskorcsolyázók és­­ még hosszan folytathatnánk a­­ sort. A finn munkássportszövet-­­­ség jelenlegi büszkeségei közé­­ tartozik, Juhani Jarvinen gyors-­­­korcsolyázó-világbajnok és Olli­­ Maki, a Budapesten is szerepelt­­ ökölvívó Európa-bajnok.­­ Legnagyobb feladatának azon-­­­ban­ a TÚL a tömegsport fej-­­ lesztését tartja és az egész or­­­­szágot behálózó egyesületeiben , igyekszik a finn fiatalság spor-­­ tolási lehetőségeit minél jobban­­ biztosítani. Az eddig öt alka-­­­lommal megrendezett országos­­ sportünnepségei a finn munkás-­­ sport nagyszabású megmozdulá-­­ sai voltak és a résztvevők szá-­­ ma állandóan emelkedett. A TÚL több mint negyvenéves­­ története sok sikert és sok küz­­­­delmet jelez. Nevelőmunkájá-­ nak alapjait a 20-as évek elején , fáradhatatlan szervezéssel és a sorozatos tornaünnepségek ren-­­ dezésével rakta le. A 30-as évek­­ elején a finn fasiszták támadá-­­­sait kellett kivédenie, de a reak-­­ ciós kísérletek rendre meghiu­­­ sultak a munkássportolók egy-­­ ségén. A 30-as évek végén a­­ TÚL és a SVUL megegyezésre­­ lépett egymással a sportegység­­ érdekében és ettől kezdve a­­ TÚL sportolói részt vettek már­­ a finn válogatott csapatok ver-­­­senyein is. A második világhá-­­ ború befejezése után újabb ha-­­ talmas fejlődés kezdődött a finn­­ munkássport mozgalomban. Az £ 1946-ban megtartott harmadik £ sportünnepségnek 30 ezer részt- £ vevője volt, megnyílt Pajulahti-­is bán a TUL első önálló sport- £ intézete és élversenyzői az­­ olimpiákon s a különböző nem­­­­zetközi találkozón sok dicsőséget ^ szereztek a finn sportnak. Az ’ 50-es évek közepén azonban a ^ polgári sportszervek ismét meg- ^ bontották a megegyezést. Fel- ^ használva azt az előnyt, hogy a £ nemzetközi sportszövetségeknek j! csak a SVUL-ba tömörült pol­­­ gári szövetségek a tagjai, igye­­keztek a TÚL szervezeteit kire-­­­keszteni a nemzetközi érintke-­­­zésből és ennek révén a neves 4j munkássportolókat a polgári­­ egyesületekbe átcsábítani. Ezek­­ a kísérletek bizonyos eredmé-­ nyekkel is jártak, a TÚL azon-­jj­ban az eltávozott sportolókat is pótolta és végeredményben nem­­ gyengült meg a küzdelemben. 2. A tavaly nyáron megtartott­­ ötödik és egyben jubileumi ^ sportünnepély, a finn munkás- ^ sportmozgalom erejének hű ki- i fejezője volt. A tömegtorna be- is mutatón 11 ezer tornász vett­­ részt az egész ország területé­ről, a befejező nagy bemutató­nak 20 ezer résztvevője volt.­­ A­z amikor működ­é­­sének ötödik év­ii tizedébe lépett, a TÚL erősebb, mint valaha volt, 1150 egyesületében több mint 250 ezer finn dolgozó és fiatal spor­tol, Dél-Finnországban felépült új, teljesen korszerű sportinté­zete. Továbbra is következete­sen küzd a finn sport fejleszté­séért és hű marad elveihez. Nemzetközi szempontból igyek­szik még szorosabb kapcsolato­kat létesíteni a különböző or­szágok munkássportszervezetei­vel a munkássportolók nemzet­közi összefogásának erősítése jegyében. Hazai vonatkozásban a TOL vezetősége tavaly ismét világosan leszögezte, hogy fon­tosnak tartja az együttműködést a többi finnországi sportszerve­zettel, meg akarja akadályozni a finn sport erejének szétforgá­­csolását. Ez az együttműködés azonban csak akkor lehet ered­ményes, ha a nemzetközi kép­viselet terén is a teljes azonos­ság alapján, egymás független­ségének és önálló működésének elismerésén alapul. A TÚL egyik legfontosabb feladatának tűzte ki annak megvalósítását, hogy a TÚL és a SVUL vezetőségéből alakítandó központi sportszerv révén ne csak a polgári egyesü­letek tagjai, hanem valamennyi finn sportoló tagja lehessen a nemzetközi sportszövetségeknek és minden korlátozás nélkül részt vehess­en a nemzetközi találkozókon. I­S IL Még száztizenhat nap Ha ma kimondod a szót, olim­­í­pia, s a világ ütőerére nyomod­­ a hüvelykujjadat, megérzed, hogy gyorsabban lüktet Moszk­­­­vában ... New Yorkban . .. To­­­­kióban . . . Pekingben . .. Sidney­­­­ben .. . Kairóban ... és Buda­pesten is... Nem számolunk (legfeljebb ti­tokban és „esetleg­’-ekkel teli­­tűzdelve), mert mindenütt hoz­zánk hasonló igyekvéssel ké­szülnek a béke, a népek barát­ságának hatalmas nyári de­monstrációjára. S a nagy akarat mindenütt szülhet nagy tette­ket. Nincsenek biztos esélyeseink — mint ahogy szinte a világon sehol sincsenek —, de vannak sportembereink, akik hosszú hó­napok óta áldozatos munkával, teljes energiájukkal készülnek a nagy találkozóra. S ezekkel a sportemberekkel ma már gon­dolatban együtt készül, együtt szurkol minden sportot szerető ember. Száztizenhat nap van még hátra. S a tornatermekben, a vizek mellett, a salakon fokozódó munkatempóban folyik az élet. A felkészülésnek ezen a fokán lassan eltolódnak a határok, éle­sebbek lesznek a különbségek, és­­ jobban kidomborodnak az ember egyéni tulajdonságai. Hisz ahány versenyző, annyi egyéniség és nem mindenkire egyformán hatnak az egyre gyorsabban pergő napok ... Nézzünk meg néhány készü­lődet a sok közül. Dobjuk egy kalapba az olimpiára számítás­Varjú Vilmos­ba jöhetők neveit. • . s húzzuk ki az első cédulát. . 1959... Min-Varjú Vilmos­ben dél­----------------------- után négy órakor kinn van a Vörös Meteor­pályán, s edzője felügyelete mellett órákhosszat dolgozik. Versenyt fut a hosszútávfutók­kal, gimnasztikázik, naponta több száz kiló súlyt emel, s százszor repül ki kezéből a súlygolyó. Az eredmény: min­den várakozást felülmúló nagy­szerű országos rekord. Csupa bizakodással lépi át az olim­piai év küszöbét. S jön a tavasz. Egy orvosi vizsgálaton kiderül: azonnal meg kell operáltatnia magát. Nincs haladék, nincs vita, be kell feküdni a kórház­ba. S pár nappal az operáció után — amikor más beteg még mozdulni sem mer —, már az­zal ostromolja a főorvost: „Doktor úr, mikor folytathatom az edzéseket?” Úgy érzi, minden edzés nél­kül töltött nap elrabol tőle né­hány millimétert, mindennap el­veszít valamit abból az erőből, amit hosszú hónapok munkájá­val megalapozott. Az első této­vázó engedélyre kinn van ismét a pályán, s néhány hét múlva többet dolgozik, nehezebb súly­zóval gyakorol, mint azelőtt. S szombaton, az első nyilvá­nos versenyen újra 18 méteren túlra száll kezéből a súlygolyó. Lehetett ez másképp? Tessék, új húzás következik. Hm ... hogy nem érzi eléggé a felelős­séget — elsősorban önmagával, tehetségével szemben. De lehet, hogy csak azt nem tudja: egy világbajnoki második helyezés önmagában még nem jelent olimpiai kiküldetést!... Új név... illetve bocsánat, nevek. " Sportcsaj-Kerekes nők, edző­----------------------- terem. A birkózók verejtékben fürödve gyúrják egymást a szőnyegen. Szaltó, pörgetés . .. egy-kettő ... egy-kettő ... Hollósira harmad­szor szól rá az edző: „Elég lesz mára, abbahagyhatod ...” Kere­kes pedig­­ jó húsz perce néz ki az ablakon. Mereven néz, észre sem veszi, hogy már töb­ben figyelik. Matúra Mihály odamegy hozzá: „Mi az a cso­dálatos, ami már fél órája tá­voltart a szőnyegtől?” A bir­kózó erőltetett vidámsággal, s egy gyönge tréfával felel: „Ott áll egy alak a kerítésnél, s még nem tudtam megállapítani, férfi-e, vagy nő.. .” Sokan emlékeznek még, egy hajszál választotta el Kerekest attól, hogy Budapesten világbaj­nokságot nyerjen. Most is benne van a képesség az aranyérem megszerzéséhez. A lehetőséget megkapta ennek a kétségtelenül meglevő tehetségnek a kibonta­koztatásához. Akaraterőt, küzdő­képességet, lelkesedést azonban nem tud adni neki senki. Har­mincszor hiányzott az alapozó edzések során, ő maga tett kér­dőjelet saját neve után. Lehet. Soros, Frank, Madarász, Temesvári. —•. .. n - Kiküldött munkatársunk tá­vbeszélő-jelentése - is örül persze a sikernek az újságíró is. Milyen más az, ha győ­zelemről ad hírt a­­telefon. Új, szép, eddig talán nem is használt jelzőket keresgél magában, miközben belép valamelyik világváros stadionjának telefonfülkéjébe ... Ha egyáltalán telefonhoz jut. És ha már farkasszemet néz a készülékkel — mikor jön be Budapest?... És — milyen híreket, információkat gyűjtött össze? ... És időben, lapzárta előtt beérke­zik-e a tudósítás?... Annak­ szenteljük e sorokat, hogy — néhány példán át, forró k­artársi köszönettel a szívünkben — bemutassuk, mily hatalmas, szinte minden nehézséget legyőző erő van az újságírók nemzetközi összefogásában, abban a szolidaritásban, amely ledönti a mesterségesen emelt határokat akár a „nyugatról” vagy „keletről” jött sportújságírók között is. A kiküldött munkatárs emlékezik... páratlan jelenet. Finnek fény­képezik a kiváló sportembert, aki néhány órával ezelőtt kala­páccsal a kezében világcsúcsot javított. Angol lányok virágot nyújtanak át neki a távolugrás előtt és egy magyar fiú Bony­­hádról jelvényt cserél vele ... És Pasinyin, a „Szovjetszkij Szport” munkatársa, miközben füzetébe egymás után rója a sorokat, elégedett pillantást vet a másik oldalra, ahol a magyar kolléga éppen Krivono­­ezovval beszélget, amint átveszi igazolványát, arról, hogy Varsó­ban a fesztiválon eleget tett a jelvényszerző próbáinak. Fél óra múlva már Budapes­ten is tudják a hírt, az igaz emberi történetet Krivoszonov­­ról, aki világcsúcsjavítás után példamutatásból is rekordot javított, honnan, talán ebből a nyári, azúrkék égből lepottyan a tör­ténet: a­ legszebb, a legembe­­ribb, amely ennek a napnak a méltó befejezése lesz. Fékcsigorgás ... mellette le­stoppol egy autó. A derék Pa­sinyin kolléga ugrik ki a kocsi­ból, a „Szovjetszkij Szport’ Varsóba kiküldött tudósítója Röviden beszél: — Krivonoezov most próbá­zik ... Gyere elviszlek, riportra. Megyek én is .. . A moszkvai kolléga szolidari­tása olyan energikus, hogy a magyar újságíró még fel sem ocsúdhat, máris lehuppan 82 autó ülésére. Akkor érünk a nagy park pályáira, amikor Kri­vonoszov nekivág a VIT-jelvény­szerző verseny első próbájának Súlyt vesz, fel a földről, megsí­mogatja, aztán beáll a körbe. Egész sereg ifjút vonz ez a LIVERPOOLBAN zsúfolásig megtelt a Madscon parki Everton-sta­dion. Londonból és Anglia vidéki városaiból is el­jöttek a lapok tudósítói, hogy beszámoljanak a magyar „23 éven aluliak ’ találkozójáról, az angol fiúkkal. Pótszékeket raknak az újságírók lelátójára. Az angol újságírók előtt telefon. Esti mér­kőzés. És Pesten a sportújság megvárja a befejezést. A kiküldött tudósító ceruzájának a végét rágja. Melyik készülékhez kérje Pestről a hívást? És a jó kol­­léga, a barnabőrű Desmond Buckle a szomszédja ’ , -v 1 'V felé hajol, a magyar vendégre mutat és halkan . ^ fii _ ■ magyaráz. A szemüveges angol férfi bólogat. 1 ' I Buckle közli: Geoffrey Green, a londoni „Times"­ . sportszerkesztője engedélyt ad arra, hogy a bu­­­dapesti hívást az ő készülékére kérjem. ffiSiSRp ' sem köszönhetem a segítséget, elkezdődik: t. jml&at .í­g játék... ,­­ felKalattVa alighogy vége, a „Times” telefonja máris­ felcseng. Budapest jelentkezik, s mivel jól játszot­­­tak a magyar fiúk, a kiküldött tudósító lelkesen belekezd ...! Tíz perc ... Húsz ... Fél óra is elmúlik. Már kiürül az Everton-­ stadion ... Az angol sportszerkesztő mintha a szája szélét rágná és­­ dobol is a padon az ujjaival. Nem látszik rajta, hogy nagyon­ ideges, pedig... -­­ Aznap este a londoni „Times” sportrovatában valamivel­ rövidebben jelenhetett meg a tudósítás a szokottnál arról, hogy­ a magyar fiúk hogyan győzték le Charitonékat. Tahnk you Mr. Green. Excuse .. Bocsánat... Reméljük, hogy május 22-én a Népstadionban a londoni, „Times” kiküldött tudósítóját vendégül láthatjuk telefonunknál . NEMSOKÁRA 15 ÉVE lesz annak, hogy oszt­rák-magyar válogatott mér­kőzésre készültek újra Bécsben. A Budapestről kiküldött mun­katársak terepszemlét tartottak a mérkőzés előtt p'”' '■ a helyszínen, a f­a Práter-stadion­j­ban. Az egész : Ifi­­ stadion könnyé í iljfl­­­ke romokban... : síjSti Telefonkészü­«?Jáimi volt ugyan a stadionban, de a kábelek sérül­tek. Hogyan adjuk le a tudósítást távbeszé­lőn Budapestre? Elkeseredetten panaszoltuk el keservünket az osztrák sport­­újságíróknak. A „Die Presse” akkori sportszerkesztője felhív­ta Körner bécsi polgármestert. Félóra sem telt el, autó állt meg hotelünk előtt. A sajtófőnök a postaigazgatóságra vitt minket. És szombaton délben a szere­lők megkezdték a kábelek javí­tását a Práterben. Most még az ellenőrző bizottságok engedélye kellett a tudósítás leadásához. Magunk sem tudtuk biztosan, megkapjuk-e, amit ígértek. Az osztrák kollégák biztattak. Vasárnap délután négy óra­kor, mintegy varázslatra, fel­hangzott a vonal túlsó végén: — Halló, itt Budapest! ... Mennyi a félidő eredménye? ... PÁRIZSBA RÖPÍTETTE hosszú idő után újra az Arlberg-expr­ssz a magyar labdarúgó-válogatottat. A co­­lombesi stadion telefonközpont­ja kiválóan működött, ebben ____________ nem volt hiba. A magyar csa- V i _a' ' pat Párizsból é­s Luxemburgba i­s utazott és a :: magyar újság­' ife ' író boldogan i­ff­. ! gondolt arra, tartalmas tudó­sítást ad majd ebből a kis országból . .. Az állomással szemben lévő pompás Alfa Hotelben száll­tunk meg. Az újságíró tekinte­tével a telefonfülkét simogatva, sietve feljegyezte, hogy itt, előt­tünk nem kisebb személyisé­gek voltak a hotel lakó­ mint Patton tábornok és Eisenho­­wer ... Szerdán 7:2-re győztünk Eschben. És a magyar újság­író a vezetők autóján robogott be a néhány kilométerre fekvő fővárosba, hogy elérje a pesti lapzártát. A szálló telefonkeze­lőjétől Budapestet kérte ... Utána leült a karosszékbe és felírta. ..Ragyogó küzdelemben győ­zött a magyar válogatott csa­pata” — Elhatározta ezt a cí­met adja. Rövid idő múlva telefonhoz hívták. Felvette a kagylót, amely azután kihullott a kezé­ből. Közölték: nem lehet Lu­xemburgból Magyarországra te­lefonálni ... Nincs még meg a két ország között a telefonössze­köttetés ... A kiküldött munkatárs magá­ba roskadva ült a fülke mel­lett." Irigykedve nézte, hogy a párizsi „Miroir Sprint" című sportújság tudósítója rendezgeti jegyzeteit. Ő bezzeg leadhatja tudósítását.. . Aztán rövid párbeszéd a francia kollégával. ő bólogat: „Oui momsieur... oui . . ." Csöng a telefon, Párizs jelentkezik. A francia leadja tu­dósítását, aztán átadja a kagylót a magyar kollégának... Másnap, Budapesten, az első oldalon részletes tudósítás szá­molt be a magyar sportújság­ban arról, hogy az aléltságából fejét felemelő magyar labdarú­gás milyen fölényes győzelmet aratott. A tudósítás Párizson keresz­tül érkezett. Francia sportújságírók köz­vetítésével. VARSÓBÓL, A FESZTIVÁL­jából a sportújságíró újabb és újabb színekkel szeretné érzé­keltetni, hogy itt körülötte mi­lyen meseszerű és mégis igaz m, ,i,m­­ i____minden. A leg­!V.......J ‘ Tv? szívesebben pi­! _ J a ■ ros, kék, sárga , ja • vagy lila színű ' i ceruzával írná ra is : fel- hogy pél­dául Strickland ■ fiafel ,­ de la Hunty,­­ ausztrál világ- Jestafea csúcstartó, a szerény perthi tanítónő, koreai lányka nyaka köré fűzte gyöngysorát. Megy az újságíró a Marszal­­kowskán, azt várja, hogy vala­SQUAW VALLEYRÓL, az amerikai téli olimpiá­ról szól végül ez a néhány sor s a sorok között is világít a sportújságírói szolidaritás egyik mély és szép példája. Az NDK is elindította ezen a világversenyen legjobb síelőit, ott voltak a közös német csa­patban. Az NDK kiküldött tudó­sítói azonban nem vághattak neki az óceánnak. Egyszerűen azért, mert nem kaptak vizu­m­ot. A német sportújságírók távolmaradtak a téli olimpiáról , mégis az NDK lapjai bővel­kedtek színes tudósításokban például arról is hogy az NDK kiváló ugrója, Recknagel, ho­gyan szerezte meg olimpiai baj­nokságát. Úgy történt, hogy a lengyel újságírók, amikor meg­tudták, hogy NDK-beli kartár­­­saik nem tudnak eljutni Squaw­ Valleybe, megkérték a francia­ L’Équipe tudósítóit, hogy ők lás­­­­sák el hírekkel, beszámolók­­­kal a demokratikus német lapo­­­kat. Az amúgy is túlterhelt fran­­­cia újságírók nem tagadták meg­­ a lengyelek kérését, későbben­ tértek ugyan pihenőre munkájuk­ után, de nem maradt tájékoz­­­tatás nélkül az NDK egyetlen­ lapja, sportújságja sem. Mert­ nemcsak olimpiai bajnokokat­­ avattak a téli olimpián, hanem­ győzelmet aratott Squaw Valley-­ ben az újságírói összefogás is.­ A világ különböző táján élő­ sporttudósítók, bárhol is van­­­nak, érzik, hogy milyen erős­ összekötőkapocs köztük is a­ sport. | Fekete Pál ! C _ j í ; l ftJjL i­yfcijr:aBa ' K, # A 4x100-as női gyorsúszóváltó. Amikor végre az NSZK ellen „klappoltak” a dolgok, akkor kapta el őket a lehetőség han­gulata- Hátha__ A követel­mény nagy, egyéni csúcsaikat is meg kell javítani a szint el­éréséhez, méghozzá mind a né­­gyejüknek egy napon! S nincs tartalék. Elhatározták, hogy megpróbálják. S a kollektív fe­lelősség — emlékezzünk Goldo­­ványiékra — mind közelebb hozta őket egymáshoz. A közös cél, a közös vágy egyre többször segítette át őket a megtorpaná­sokon, a nehézségeken, s ha az egyikből elszállt az erő, volt elég a másik háromban, hogy ne legyen fennakadás. S ma­­ már az uszoda falait is áttörte a barátság. Frank színjeles ta­nuló, segít a többieknek a ta­nulásban (Bajnógel-Madarász is III. gimnazista, a másik kettő magántanuló) — mert mégiscsak butaság lenne, ha éppen az isko­lai tanulmányok miatt kellene visszafogni az edzéseket... Az olimpiai küldetés még a jövő kérdése. De az olimpiai eszme négy kis embert nemes, szép tettekre ösztökélt... Megrázzuk egy kicsit a kala­pot: “ .. .. . Ritka te-Bencsik Mária hetség, ---------------------------- ritka sze­rencsétlen sportpályafutással. Első válogatottsága előtt, 17 éves korában súlyosan megsé­rült. Egy év múlva, saját fele­lősségére kezdi el ismét a torna­edzéseket. S másfél év alatt nemcsak a válogatottba kerül vissza, hanem stabil tagja az olimpiai tornász együttesnek. És akkor Olaszországban­­ — most három hete — eltörik a bokája. A múlt héten, gipsszel a lábán már végigszurkolta az NDK—magyar tornaviadalt. S a héten, bármilyen furcsán is hangzik, elkezdte az edzéseket. — Húzódzkodni, a kar-, a has-, a vállizmokat erősíteni sérült, gipszelt lábbal is lehet. Nem akarom, hogy legyengüljek, s elölről kelljen majd kezdenem a felkészülést. Tudom, hogy ez­zel a sérüléssel igen-igen mesz­­sze került tőlem az olimpiai ki­küldetés. De én ... mégsem aka­rok semmit sem elmulasztani a lehetőségért... Azt mondják rá egyesek, hogy furcsa, különös emberke. Sárkány István szövetségi fő­titkár mosolyogva csóválja a fe­jét: — Nincs Mariban semmi kü­lönös. Becsületes sportember, szereti a sportágát, s tudja, hogy az eredményeket nem ad­ják ingyen. Akinek ilyen lelki­ereje van, biztosan el is éri azt, amit akar ... Talán még egy, utolsó nevet: Hatlaczki Európa-baj­----------------------- nek. Más sportágban a zsebében érezhet­­né az útlevelet. Az ő sportágá­ban­­ két tucatnyi olimpia, világ- és Európa-bajnok küzd a tíz helyért. Szerencsés emberek, nem el­­kedvetlenítőleg, hanem serken­tőleg hat rájuk a versengés. Azt mondják róluk: „zug­ ed­zők”. Hogy titokban, a kötelező edzéseken túl is lenn vannak a vizen, róják az ezer métereket. Gyilkos küzdelem ? Gyűlöletet, irigységet ébresztő harc a ki­küldetésért? Hatlaczki számában, kajak egyesben Szöllősi, Kiss, Petró­­czy is aspiráns. S Hatlaczki: — Egyikünk sem akar lema­radni, s ez a nagy küzdelem biztos, hogy a maximumot hozza ki valamennyiünkből. Így tehát, bárki jut is ki az olim­piára, az sem dolgozott hiába, aki itthon marad ... A mi ver­sengésünkből biztos győztesként kerül ki a magyar sport... Méltó gondolatok az olimpia eszméihez... B. P. Vive le 1er Mai! ★ Long live the 1st of May! ★ Ha 3apaBCTByei 1 Maa * Es lebe dér 1. Mai!

Next