Népsport, 1960. május (16. évfolyam, 87-109. szám)
1960-05-01 / 87. szám
Es lebe dér 1. Mai! ★ Long live the 1st of May! ★ Éljen május 1! ★ Vive le 1er Mai! f2a AKAKASY ~ f|P . • a Riái !PA IL Sal IBI IBI IBI íí cCffiJ Hanoitól nem messze van a Térdelő Elefántok temploma Ide rendültünk ki egy szép tavaszi napon tolmácsunkkal, Hop elvtárssal. Hop magával hozta a családját is, de a templom nem izgatta őket különösebben. Annál élénkebb érdeklődést tanúsítottak, amikor felfedezték, hogy a templom melletti réten labdarúgó-mérkőzés folyik. A játékosok részben mezítláb, részben teniszcipőben rúgták a körlabdát, nem valami csillogó technikával, de errefelé oly ritka látvány még az ilyesmi, hogy egésznézősereg kuporgott a pálya szélén és kényelmesen guggolva biztatta a csapatokat. Hop tőlem kérdezte, jól játszanak-e a helyi amatőrcsapat tagjai?Ázsiában ma is futballszaktekintélynek számít minden magyar, ha mégoly nyesztet férfiú is, ha akár életében sem rúgott volna labdába. Szentül hiszik róla, hogy mintegy nemzeti sajátosságként — kiválóan ért e nemes sporthoz.) Elismerően nyilatkoztam a játékról, mondván, hogy kezdetnek ez is nagyon jó és visszakérdeztem barátunkat: melyek a kedvelt sportágak ma Vietnamban? Azt felelte: a. sakk is. a. kaka.suiad.a. Mindkettő hagyományos népi sport, majd megmutatja, hogyan megy ez errefelé. Néhány nap múlva el is vitt bennünket — Rév Miklós fotóművészt és engem — egy parkba, ahol 40—50 centiméter magas, gyékényszőnyeggel körülkerített porondon két csúf és harcias állat viaskodott: külön erre a célra nevelt és kitenyésztett kakasok. A nézők legalább úgy izgultak, mint nálunk egy MTK-Fradi rangadón, az állatok tulajdonosai pedig úgy mosdatták, törülgették, masszírozták és becézték állataikat, mint egy lelkiismeretes edző a boxolót, a nehéz menetek után. A játékszabály különben egyszerű. A kör közepére állítják a két kakast, azok egymásnak ugranak, s verekszenek. Amelyik elmenekül az élen csőr csapásai elöl, kiugrik a gyékénykerítésen át a körből , az vesztett. Ha nem hátrál meg, s ott nyúlik ki a porondon (amelyre nagy kakas viadalokról szóló legendák szerint nemegyszer volt már példa), akkor gazdája nem vesztett, a mérkőzés döntetlen. A kakasokra régebben nagy pénzekkel fogadásokat is kötöttek. Itt, a parkban láttuk a szakaddi sakkot le. Kis kerek korongokat tologattak a játékosok a sakktáblán, a nálunk ismert szabályoktól eltérő módon. Egy nagy, léckeretből felállított sakktáblán pedig hosszú botok segítségével szegekre aggatták e fakarikák megnagyobbított, betűkkel jelzett másait, s a szabadtéri léckeret-sakktábla előtt padokon ültek a nézők. Drukkoltak, tippeltek, dicsértek és szidalmaztak. A lépéseket hírnök közvetítette, mert az ,,igazi” két játékos távolabb, egy szobában játszott. Láttunk játékos sportokat is, például a kötélhúzást, vagy a kavicslabda-dobálást. Ez utóbbinál rongyzacskóba kötnek egy csomó kavicsot és átdobják egy magas pózna tetejére erősített karikán. A túloldalon állónak el kell kapnia és vissza kell dobnia a kavicslabdát. Vietnam 80 évig gyarmati rabságban élt és 9 éven át harcolt a függetlenségéért, a szabadságáért. Nem sok idő és erő maradt a múltban a sportra. Eveztek, mert az országnak 1000 kilométeres tengerparti határa és sok nagy folyója van. Kerékpároztak, mert ez itt a fő közlekedési eszköz. A vállra vetett rúdon függő két bambuszkosárban súlyos terheket cipeltek, sokszor marathoni távon, gyors, apró lépésekkel, előbb a sarkukat rakva a földre, olyan sajátságosan himbálózó járással, mint a távgyaloglóké, de mindezt nem sportból, hanem keserű kényszerűségből tették. Ma azonban már könnyebb az élet, ideittadi a sport napja is Vietnamban. Kínában a legnépszerűbb tömegsport a kosárlabda: a sanghaji felhőkarcolók tetején és az eldugott falvak kunyhói közt egyaránt látni kosárlabda-pályát. Természetes, hogy itt, a „szomszédban” szintén nagyon népszerű ez a sportág. De még kedveltebb talán a röplabda. Láttuk a bolgár röplabda-válogatott harcát a vietnami férfi- és női válogatottal. A férfiak között még egyenlőbbnek látszott a küzdelemben, de a filigrán,karcsú és alacsony termetű vietnami lányok derékig alig értek a válogatott bolgár röplabdásnőknek. S a bolgárok „nem kímélték” az ellenfelet, az első játszmában szinte lelőtték őket a pályáról. A vietnami lányok viszont csak mosolyogtak és hallatlanul szívósan, minden labdáért megverekedve küzdöttek tovább, s végül — kikaptak ugyan —, de komoly problémákat okoztak az ellenfélnek. Szinte látható volt, hogy játék közben is tanulnak és hogy nincs számukra reménytelen helyzet elveszett labda. Csodálatos volt. A közönség szívét bizonnyal megnyerték, ha a mérkőzést el is vesztették. Úgy tudnak küzdeni, akarni és tanulni, hogy bizonyos vagyok benne: még olvasni fogjuk a vietnami sportolók nevét a legjobbak közötti Patkó Imre A 8-as számú játékos Csányi Jóska a hepehupás grundon, a macskaköves utcákon, s az Üllói úti pályán szerezte meg a labdarúgást. A fővárosban élt, s a Ferencvárosban játszott. Egy időben el sem tudta képzelni, hogy ez másként is lehet. Úgy érezte, soha nem tud elszakadni a Fraditól és a nagyváros forgatagától. Ma Diósgyőrben él és a DVTK-ban játszik. Öt esztendeje költözött az Avas aljára. Eleget tett az egykori kívánságnak: letelepett a városban. Azok a diósgyőri vezetők, akik ezt kérték tőle, nemcsak a jó játékost látták benne, hanem a derék embert is. Ismerték nagyszerű erényeit, s azt remélték, hogy sokat tesz majd a csapat jó szelleme, a bajtársias légkör kialakításáért. S nem is csalódtak. Csányi olyan ember, akinek tettei másokat is sarkallnak. A pályán a szurkolók talán csak azt veszik észre, hogy megállás nélkül, hangyaszorgalommal fáradozik. Megszerzi és leadja a labdát. Ritkán művel kivételes dolgokat, ritkán élvezi a góllövés örömét. Játékfelfogása nem csillogó, inkább a csapat érdekeit szolgálja. S amikor a többieket ünnepük, szerényen meghúzódik a háttérben és a gratulációkat átenged másoknak. S amikor eljön a taktikai értekezlet, a következő mérkőzés, éppen az újabb siker érdekében, Csányi Jóska megkapja a legnehezebb és sokszor a leghálátlanabb feladatot. 8-as szám van a mezén, de olykor mégis inkább védőfeladatot lát el. Kikapcsolja az ellenfél kulcsjátékosát, aztán gőzmozdonyként tör előre a labdával, leadja, s rohan vissza. Ha kell, az ellenfél középcsatárához, vagy ha az edzői utasítás úgy kívánja, a balösszekötőhöz. Azért bízzák meg ilyen szakadatlan mozgással, mert erővel, akarattal bírja a nagy területen való játékot. Bírja, mert készül rá. Sokat és állhatatosan edz. Ezt látják mások is és tanulnak tőle. Társai más tulajdonságaiból is okulhatnak, leginkább talán az akaraterejéből. Annál is inkább, mert éppen az ő esete bizonyítja, hogy az is vasakaratú emberré formálódhat, aki valamikor egyáltalán nem volt az. Jóska évekkel ezelőtt tanítóképzőbe járt, már a harmadik évfolyamnál tartott, amikor egy szép napon búcsút mondott az iskolának. Úgy gondolta, elég, ha futballozok, aztán majd csak lesz valahogy. Amint teltek az évek, rájött, hogy helytelenül gondolkodott, hiszen a labdarúgás csak játék, szórakozás, testedzés, s nem lehet életcél. S változtatott az életén, habár ez akkor már nem volt könnyű. Akkor, amikor már megnősült, családot alapított, s a Lenin Kohászati Művekben felelősségteljes beosztásba került. De elhatározta, hogy ismét tanulni kezd, méghozzá erőteljesen. Négy évvel ezelőtt beiratkozott a Gábor Áron Kohóipari Technikumba és egyidőben hozzákezdett egy hároméves tervstatisztikai tanfolyamhoz is. Technikumba azért akart járni hogy megfelelő előképzettséget szerezzen a későbbi egyetemi tanulmányokhoz, tanfolyamra pedig azért, hogy a munkahelyén minél jobban helytálljon. Éveken keresztül tizenhét tantárgy anyagát tanulmányozta, s egy időben szinte havonként vizsgázott. Persze ez nagyon nehezen ment. Délelőtt dolgozott, délután edzésre ment, kora este a fiával foglalkozott, éjszaka, amikor lepihent a család, e tanult. S amikor már úgy érezte, hogy nem bírja tovább, összecsukta a tankönyvét, elkattintotta a lámpát, s magára húzta, a takarót De nem jött álom a szemére, néha reggelig is bámulta a mennyezetet. Ezek után csoda-e, ha a mérkőzéseken olykor a várakozás alatt szerepelt? Ilyenkor mindig szomorúan tért haza, egyre nehezebben ment a tanulás. Tavaly az egyik mérkőzés előtti utolsó edzésen oda állt edzője elé, s így szólt hozzá: — Gabi bácsi ! Fáradt, ideges vagyok, hagyjon ki a csapatból! De Kiss Gábor nem hagyta ki. Úgy gondolta, hogy ezzel még inkább megzavarná a fiú telki egyensúlyát, kizökkentené nyugalmából. Jóska lassan leküzdötte a nehézségeket. Tovább dolgozott, tovább tanult és tovább sportolt. Sikeresen elvégezte a hároméves tanfolyamot, megállta a helyét a technikumi vizsgákon, a hogy a pályán is, ezt bizonyítja a játékosok teljesítményéről vezetett osztálytzókönyv. Csányi ugyanis a jobbösszekötők rangsorában a második helyet foglalja el. Most a Gábor Áron Kohóipar Technikumban tanárai legnagyobb megelégedésére szorgalmasan tanul és készül az utolsó hónapok vizsgáira. S he kezében lesz a bizonyítvány, nekivág az egyetemnek. Ez újabb hatévi tanulást jelent majd. Nehéz lesz? Bizonyára nagyon nehéz. De megér minden fáradságot. Mert milyen nagyszerű dolog is lesz, ha majd Csányi József harminchárom éves korában úgy lép be a Lenin Kohászati Művek kapuján, hogy zsebében ott lapul a mérnök diploma. Németh Gyula >-v»-------- ■ ■■■ AZ ELSŐ SZÍVHANGOK... mm. .. •ti , azok, amikor az ember jó-Mindig nagy pillanatokbem lehet valami újnak, valami szépnek a születésénél. Nem tud, de nem is akar megszabadulni a megilletődöttség hatásától, hiszen milyen jó lesz egyszer visszaemlékezni ezekre az élményekre ... A súlyemelők újra léptek egyet a felfelé vezető létrán. A sportág magyar történetében először rendeztek országos serdülő bajnokságot. Ettől a naptól kezdve mélyebbre nyúltak a sportág gyökerei! Egy új generáció kapcsolódott be a versenyszerű sportolásba, új színnel gazdagodott a versenynaptár s néhány órára — máris rózsaszínűbbnek tűnik a jövő. A sportág vezetői, jórészt nagy csatákban edződött, tekintélyes múlttal rendelkező versenyzők úgy járkáltak a bajnokságon a 15— 16 évesek között, mint Guliver törpeországban: tele elérzékenyült, meghatódott szeretettel, segíteni akarással. Az egyik veterán felsóhajtott: öten voltunk az országban, amikor elkezdtük!. . . A pontozóbírák szíve is megenyhült,é s ahol lehetőség volt rá, érvényesnek fogadták el a gyakorlatokat. Majd legközelebb már szigorúbbak lesznek, de ezen az első ünnepélyes alkalmon nem akartak örömöt rontani. A kis versenyzőkből pedig áradt a boldogság. Mindössze egy bemelegítőhely volt, ott álltak sorban egymás után. Amelyik megfogta, a súlyzót, le nem tette volna a világért sem .. . Legalábbis addig,, amíg szusszal bírta, mert máris ott termett a másik, s kérdés volt: lesz-e idő újabb bemelegítésre. Amikor pedig már elfogyott az erő, rohantak vissza a sor végére, nehogy... az isten szerelmére — hátrább kerüljenek eggyel! S_ %.?ri2LLie.Le szolgáltak egy újjal, egy napjainkban U vluGKIGK. születővel. Most jelent meg először ebben a sportágban termelőszövetkezeti csapat! Ezek a fiúk nemcsak megjelenésükkel, hanem megjelenésük formájában is új szellemet hoztak magukkal. A biharnagybajomi Dózsa Tsz 3 fiataljával elküldte az edzőt, s elküldte N. Gál Ilijost, a tsz elnökségi tagját is: képviseljék méltóan a szövetkezetét és tanuljanak! Az edző lessen el újfajta versenyfogásokat, technikai megoldásokat, a vezető pedig tanuljon szervezést, ismerje meg a sportágat, hogy jó gazdája lehessen az új szakosztálynak is. .. . Beszélgetünk a két vezetővel. Az edző éveken át egyik irányítója volt a falu sportjának, s a szövetkezetbe lépve itt is azonnal megteremtette a súlyemelő-szakosztályt, ő meséli: „A sportág iránt egyre nagyobb az érdeklődés. Estéről estére egyre többen vannak a fiatalok, most már egymás kezéből szedik ki a súlyzót, s a felnőttek közül is mind többen próbálgatják ki erejüket a vastárcsákkal. Már 12 igazolt versenyzőnk van, de... nincs rendes termünk,, öltözőnk, s most is a női kosárlabda-csapat trikójában jöttünk fel...** És sorolná a panaszokat, de a tsz-vezető közbeszól: — Egy év alatt 300 tagú munkaközösségből 900 fős, hatalmas szövetkezetté fejlődtünk. Rengeteg volt a kötelezettség, sok az építeni való . . . De azért vagyok én itt, hogy most már ezekre a bajokra is megtaláljuk a megoldást! .. . Nem nagy dolog. Egy falusi tsz helyet kér egy sportág életében... És mégis — micsoda távlat rejlik ebben az apró eseményben! Az MTST elnöksége ötéves sportfejlesztési tervében elhatározta, hogy 25 százalékkal emeli a versenyszerűség sportolók számát. Ebben a vállalásában számított a magyar falu nagy átalakulására, a parasztfiatalok egyre növekvő kulturális igényeire — pontosabban a fejlődő, erősödő tsz-ek természetszerű bekapcsolódására. S az első szívhangok imen már észlelhetők!...! Az Ikarus „sportszövetsége ... A mondabeli Ikarus azzal szerzett hírnevet magának, hogy szárnyakat fabrikált és atyja intelme ellenére a napba akart repülni. Vállalkozása nem sikerült, mert amint egyre magasabbra és magasabbra jutott, a nap sugarai megolvasztották a szárny készítéshez használt viaszt s a merész vállalkozó a tengerbe zuhant. Az Ikarus Krosszéria- és Járműgyár — noha a mondabeli görög ifjú nevét viseli — nem kívánja a napot meghódítani. Megelégszik azzal, hogy dolgozóinak mesterségbeli tudása és becsületes munkája ötvözetéből autóbuszokat gyárt. De milyen autóbuszokat? Olyanokat, amelyek Budapest utcáin és szerte az országban közreműködnek a forgalom lebonyolításában. Olyan autóbuszokat, amelyek Pekingben, Kairóban, Buenos Airesben, Varsóban, Bejrútban és ki tudná" hirtelen felsorolni, hogy hol mindenfelé a világon, megbecsülést és hírnevet szereznek a magyar iparnak. Ezt mindenki tudja, aki csak egy kicsit is figyelemmel kíséri eredményeinket. Azt azonban már kevesen tudják, hogy az Ikarusgyár dolgozói mivel foglalkoznak a szabadidejükben, van-e a gyárnak kultúráiét© és hogyan áll a sportmozgalma? Egyáltalán van-e az Ikarusban sportélet? A „különbözet" mozgatója Ha ezt a kérdést olyan valakinek tennék fel, aki csak az élvonalbeli versenyzők optikáján keresztül lát, aligha tudna róla sokat mondani. Mert a hatszakosztályos Ikarus SK nem igen emelkedik fölé az üzemi sportkörök átlagának. Talán még a labdarúgók hallatnak a legtöbbet magukról, ők az NB III Északi csoportjában valahol a középen tanyáznak. De az Ikarusban nemcsak ennyiből áll a sport. A hat szakosztály ugyan „csak” mintegy háromszáz főnyi aktív sportolót számlál, a gyárban mégis közel ezer dolgozó fejt ki rendszeres sporttevékenységet. A „különbözet” az üzemi bajnokságban szerepel, amelynek a mozgatója az üzemi sportbizottság. S ennél a bizottságnál érdemes egy kicsit elidőzni. Az elnöke Marton Tamás lakatos, a gyári KISZ-bizottság sportfelelőse. Tagjai a sportágak leghozzáértőbb képviselői és néhány elnökségi tag a sportkörből. A bizottságot szervesen egészíti ki a műhelyek sportfelelősi hálózata. Ebben persze még nincs semmi rendkívüli, hiszen másutt is van hasonló bizottság. Az Ikarus tömegsportbizottsága azonban úgy működik, mint egy sportszövetség. Van játékvezető testülete, fegyelmi és versenybizottsága, s még arra is kiterjed a figyelme, hogy sportvezetőképző-, játékvezető- és edzőképző-tanfolyamokra küldjön dolgozókat. A bajnokságok tisztasága A labdarúgás persze a legnépszerűbb a hatalmas gyárban, tizenegy csapat vesz részt az üzemi bajnokságban. A fordulók pontos műsor szerint, szabályos időközökben kerülnek lebonyolításra, minden egyes mérkőzésről mérkőzés jelentést készítenek a játékvezető és a csapatkapitány aláírásával. Szigorúan ügyelnek rá, hogy a csapatokban szövetségi igazolással rendelkező játékosok ne szerepeljenek. Erre két okból is nagy súlyt helyeznek. Először azért, hogy a „csak” üzemi labdarúgóknak ne legyen kisebbségi érzésük a képzettebb futballistákkal szemben, másodszor pedig azért, hogy a szövetségi bajnokságokban szereplőket a kettős terheléstől megóvják. Kezdetben ezt egyik-másik műhely nemigen akarta megérteni. Nem akartak belenyugodni, hogy azok a jó futballisták, akik műhelytársaik a termelőmunkában, miért ne lehetnének partnereik a játékban is. A bizottság azonban keményen kiállt a helyes álláspont mellett, s nyilván ennek is része van benne, hogy az üzemi bajnokság mérkőzései ma már népszerűbbek és nagyobb a közönségük is, mint akár az NB III-ban szereplő csapaté. De hasonló a helyzet asztaliteniszben, sakkban és tekében is. A kézilabda- és röplabda bajnokság most van szervezés alatt, az érdeklődés irántuk azonban még nem közelíti meg az előbb említett és az Ikarusban már hagyományos sportágakét. Aztán ott van az olimpiai jelvényszerző mozgalom. Ehhez is a tőlük megszokott alapossággal láttak hozzá az Ikarusbe- 11-ek. Külön bizottságot szerveztek, amely a gyári „sportszövetséggel” szorosan együttműködik, tőle kapja meg mindazt a segítséget, amire szüksége van. A két bizottság már többször megvitatta ezt a fontos kérdést és jegyzőkönyvben fektették le, hogy mit, mikor és hogyan csinálnak. Egyebek... Sok mindenről lehetne még beszélni az Ikarus üzemi sportéletével kapcsolatban. Arról többek között, hogy mindenki, aki az üzemi bajnokság valamelyik sportágában szerepel, egyben tagkönyves tagja is a sportkörnek és rendesen fizeti a tagdíjat. A mérkőzéseken a tagkönyv jelenti, hogy „igazolt” sportoló az illető, amit a játékvezetők ellenőriznek. Hogy tenisz iskolát szerveznek a dolgozók gyerekei számára, hogy klubdélutánokat rendeznek, amelyekre mindig meghívnak egy-egy élsportolót; hogy a pártbizottság és az üzemi bizottság is részt vesz a bajnokságokban; hogy a gyár igazgatója nemcsak szereti, hanem támogatja is a sportmozgalmat; hogy olyan gyönyörű harminchat holdas sporttelepük van, ami párját ritkítja az országban és így tovább . .. mindez együttvéve nagyon szép és példamutató. Kivetni valót keresve sem találunk. A „titok" nyitja De vajon mi lehet a titka a kitűnően szervezett üzemi sportéletnek? Az, hogy a pártbizottság, az üzemi bizottság, a KISZ- bizottság és az igazgató együttes támogatását élvezi? Ez kétségtelenül döntő tényező. _ De valami másra is felfigyeltünk, amikor a gyárban kint jártunk. Feltűnt, hogy akármelyik sportfunkcionáriussal beszélgettünk, mind a jelen nem lévők munkáját és hozzáértését dicsérte, saját magát egyetlenegyszer sem említette. . Talán csak véletlenül történt? Aligha. Ahol a vezetők így megbecsülik egymást, ott nincs talaja az irigységnek, a féltékenykedésnek, ott kollektív szelemben történik a vezetés, ott jól mennek a dolgok. Olyan jól, mint amilyen jól az autóbuszokat készítik. P. B. KIS SPORTKÖR AZ NDK-BAN Nyáron harminc vitorlás és ötven különféle csónak, kajak meg kenu várja őket... Télen sífelszerelést kölcsönöz a sportkör részükre .. . A vállalat több mint négyszáz dolgozója hordja kabátja hajtókáján a jelvényszerző mozgalom látható bizonyítékát .. . — Nincs ebben semmi különös — ezt mondogatják a BSG Tiefbau Berlin, a Mélyépítők sportkörének vezetői, a „titok” után fürkésző újságírónak. Aki egészséges ember akar lenni, aki nehéz munkája után felfrissülést keres, aki szórakozni akar, annak sportolni kell! — ezt az elvet vallja a berlini vállalat négyezer dolgozója és így igazán könnyű a dolga a sportkör szervezőinek. A vezetők célkitűzése a dolgozók óhajával találkozik, ezért telnek meg délutánról délutánra a Tiefbau sportlétesítményei. A vállalat az új csatornahálózat megteremtésével, az új gyárak alapjainak kiépítésével, a háborús romok eltüntetésével talán a legtöbbet tette a német főváros újjáépítéséért. Élen járnak hát a munkában. A sportpályán viszont a rekordok helyett a szórakozás, felüdülés jelszavát váltják valóra. A hét szakosztály közül ugyan a labdarúgók már az országos bajnokság a. ligájáig is eljutottak, de a Tiefbau vezetői még e sikernél is jobban örülnek annak, ha például egy-egy vasárnap az összes vitorlás kifut a Spree vizére. No, akkor csaknem minden vasárnap nagy lehet a boldogság, hiszen a hajók — ahogy hallottam — nemigen pihennek a takaros víziházban . .. Jó ideje már, hogy a dolgozók háromszor hetente fél órával korábban kezdik a munkát — azaz a tornát ... — A vállalat dolgozói elsőként csatlakoztak a köztársaságunkban megindult tornamozgalomhoz. Hiába, ahol a vállalat igazgatója érkezik esőnek a tornanapokon, ott senki sem késik. De az igazgató nevéhez fűződik a ház labdarúgó-bajnokság kiírásának gondolata is. És a bajnokságé: ma már hat csapat vív elkeseredett küzdelmet. Ha a sportról van szó, szinte kimeríthetlen az igazgatólap, tekintélyes állami támogatás is, a tagdíjfizetéssel sinc baj, úgyhogy Alexider Masche, a k. sportkör elnöke köz 100 ezer márkás év költségvetéssel gazdálkodhat. A bérli „Mélyépítők” a vitalátástól kezdve a lrdarúgáson, tehén sakkon, keresztül epszén a sízésig kedvenc sportjukra találhatnak. A lehetőségek mindenkit csalogatnak. . . És a BSG Tietbar Berlin csak egy köztársaságunk száz megszáz efféle „kis” sport kollektívája közül. Hans Georg Andere Long live the 1st of May! ★ jfa 3flpaBcrnyeT 1 Mas * Vive le 1er Mai!* Es lebe der 1. Mai!