Népsport, 1960. június (16. évfolyam, 110-130. szám)

1960-06-02 / 110. szám

2 Csütörtök, 1960. június 2. ­ Könnyen túltesszük magun­kat azon, ha valaki a csatár já­ték alapjairól érdeklődik. Jól kell helyezkedni és adogatni — ennyi az egész — szoktuk mondani. Való­ban így van, de ez a gyakorlat­ban nem ilyen egyszerű dolog. Vasárnap dél­után az újpesti stadionban az­zal a szándék­kal ültünk le a lelátón, hogy megirigyeljük a játékosokat és ennek alapján leírjuk, hogyan kell jól helyezkedni. A kérdést magunkban formál­va eszünkbe jutott a múlt. Eszünkbe jutott Takács II, a haj­dani válogatott jobbcserekötő, akinek „lesipuskás” helyezkedé­se ma már szinte legendaszám­­ba megy. Takács II nem a je­lennek gondolkodott, hanem jó néhány másodperccel előre: a labda még a levegőben suhant a kapu felé,­ ő már a kapus esetleges hibájára gondolt és közelébe helyezkedett. S hány­szor rezdült meg a háló Takács II lövése nyomán, aki mások hibáját saját jó helyezkedésé­vel aknázta k­i csapata számá­ra. Milyen sokszor idézik fel lab­dar­úgó-sz­u­rkolók b­eszé­lg­etéseik­ben Deákot, a közelmúlt gól­­zsákját, akiinek rendszerint olyan „szerencséje” volt, hogy a kapu előtti tömörülésben min­dig hozzá pattant a labda. Vasárnap délután mintaszerű szemléltető oktatást kaphatott s néző a csatárok helyezkedésé­ből és adogatásaiból egyaránt Ezúttal válogatott jobbösszekö­tőnk, Göröcs volt a „tanár". Göröcs képességeit nem akar­juk újólag felfedezni, hiszen azt már megtették előttünk egy­­páran. Az is tény azonban, hogy játékát — képességeinek elisme­rése mellett is — sok kritika érte. Vasárnap a Tatabánya ellen azonban úgy játszott, hogy még ellenfele is tapsolt volna — ha nem kellett volna minden ener­giáját Göröcsre összpontosítania. Hogyan helyezkedett a válogatott összekötő? Először is azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a mérkőzés teljes játékidejében helyezkedett. Még akkor is, ha a támadást a Tatabánya-csatárok gombolyí­tották a Dózsa térfelén. Göröcs nem hagyta ellenfeleit sem fizi­kailag, sem pszichikailag pi­henni. Váratlan, változatos el­mozdulásaival állandó „készen­léti helyzetbe” kényszerítette fe­dezetét, aki egy pillanatig sem hihette, hogy az „összekötő­­kérdés” rendezve van. Állandóan új és új helyzet elé került a fedezet és ez idő előtt elfáraszt­­otta. Nehéz volt Göröcsre tapadni. Pedig ezt a védekezési módszert a tatabányai védők nagyszerűen ismerik. Nehéz volt, mert a csa­tár helyezkedő mozgása kiismer­hetetlen gyorsaságú és irányú volt. Lassú futásból hirtelen fel­gyorsult, megugrott és ezáltal védőjét szinte állva hagyta. Vagy éppen ellenkezőleg: gyors lyuk­rafutásból szinte pillanatok alatt „stoppolt” és ezzel méteres le­vegőhöz jutott védőjével szem­ben. A nézőnek az volt az ér­zése, hogy szinte játszik ellenfelével. Akkor játszotta ma­gát üresre, amikor akarta, így azután nem volt csoda, ha já­tékostársai minden pillanatban megtalálták a pályán. Szinte egy­szer sem kellett Göröcsnek csín­be mennie a labdáért. És ez első­sorban nem a fedezetek érdeme volt, hanem a jó helyezkedésé. Persze ezeket a helyezkedési elveket sok más csatárunk is is­meri, de kevés alkalmazza — tudatosan. Nincs beidegződve sok csatárunkba az az alapvető követelmény, hogy a jó helyez­kedéshez állandó, változatos irányú és gyorsaságú mozgás kell. Kevesen tudják, hogy az ilyen helyezkedésnek nemcsak fizikai, hanem pszichikai hatásai is vannak az ellenfélre: a védő állandó figyelem-koncentrációra kényszerítése idegileg hamarabb kimeríti őt. Az idegfáradtság pedig durva hibák okozója lehet. Persze az előbb leírt, állandóan fíres helyet kereső helyezkedő mozgáshoz más is kell, mégpedig kitűnő erőnlét. Enélkül nem lehet a teljes játék­időben jól helyezkedni. Nos, Göröcs vasárnap erőnlétből is nagyszerűen vizsgázott. Külön élményszámba mentek az összekötő irányváltoztatásai , labdával és labda nélkül. Gyakori „kontra-megindulásai” az ellen­felet eredeti futásirányának megváltoztatására kényszerítet­ték. Ez pedig mindig jelentett két-három métert, 1—2 másod­percet ahhoz, hogy a csatár zavartalanul adogathasson,­­­­ájé­kozódhasson a mezőny helyzeté­ről, vagy pedig céltudatosan kapura lőhessen. Göröcs vasárnap a csatárjáték egyik részének nagyszerű meg­oldása mellett a másikról sem feledkezett el: adogatásai is mintaszerűek voltak. Ez annál is inkább feltűnt, mert a mellette játszó Kuharszki adogatásai éles kontrasztot je­lentettek. Göröcs egy pillanattal sem tar­totta magánál tovább a labdát, mint az szükséges lett volna. Ha megindult valamelyik társa, sok­szor egy érintéssel, egyből to­vábbította a labdát annak útjába. Külön élmény volt megfigyelni azt a tudatosságot, amellyel a csúszós pályán társai helyzetét figyelembe vette. Ha kellett társa elé, ha a helyzet úgy kívánta, „lábhoz” passzolta a labdát. Rit­kán kellett társának elképzelt fu­tásirányát vagy futássebességét megváltoztatni, mert leadásai nagyszerűen időzítettek voltak. Persze ez nemcsak rúgó technika és taktikai érettség kérdése, ha­nem szorosan összefügg a jó helyezkedéssel is. Kuharszki nem tudta társát követni, mert neki a labdát rendszerint közelharc­ban kellett megszereznie, vagy cselek sorozatával kellett leadási lehetőségeire rövid pillanatokat kiharcolnia. Göröcsnek jó helyez­­kedése révén mindig akadt elég ideje arra, hogy leadásai sikerül­jenek. Szusza, úgy látszik, jó tanító­mesternek bizonyult. Példája nyo­mán Göröcs is nagys­zerűen al­kalmazta a csavart átadást, amely A Szovjetunió kolhozaiban, szovházaiban és traktorállomá­­sain közel 60 000 sportkör mű­ködik, s e sportköröknek több mint 5 és félmillió tagja van.. A GTO-mozgalom népszerűségét mutatja, hogy a sportegyesületi tagok mintegy 30 százaléka megszerezte a GTO-jelvényt. Mintegy 400 000 falusi verseny­ző rendelkezik minősítéssel. A múlt évben éppúgy, mint az előzőkben, a falusi sportolók sok szép sikert arattak országos és nemzetközi versenyeken egy­aránt. A hatalmas ország falusi sportja közel másfélszázezer tár­sadalmi oktatót foglalkoztat, s a különböző sportágakban műkö­dő versenybírók száma száz­ezren felül van. A társadalmi munkások tíz­ezrei dolgoznak a sport­körökben és munkájukkal jelentősen hozzájárulnak a sportkörök sikereihez. Az ország szinte minden vidé­kén szép számmal akadnak olyan területek, ahol a nagy le­hetőségeket jól kihasználják a szovjet falusi sportolók. Az eredmények ellenére a Szovjet Sportegyesületek és Sportszervezetek Szövetségének (SZSSSZ) elnöksége legutóbb megállapította, hogy a falusi sportkörök munkája nem kielé­gítő. Sok kolhozban, szovház­­ban, traktorjavító-állomá­­son és szövetkezetben a sportkörök nem használják ki a rendelkezésre álló le­hetőségeket, a szakosztályok munkája sem kielégítő, versenyeket is csak alkalomszerűen rendeznek. An­nak ellenére, hogy a lehetősé­geik megvannak, nem gondos­kodnak megfelelő sportlétesít­mények építéséről, a sportveze­tő-, edző- és versenybíró-kép­zésről. A falusi ifjúságnak a sportmozgalomba történő be­vonása sem megfelelő ütemben történik. Sok kolhozban, szev­­hozban és traktorjavító-állomá­­son nincs sportkör. 1959-ben például az OSZSZSZK-ban 800, Lettországban 700, Kazahsztán­ban 200 kolhozban nem volt sportkör. Hiba az is, hogy a sportszervezetek nem fordíta­nak kellő gondot a sport nép­szerűsítésére a falusi lakosság körében, kevés sporttárgyú elő­adást rendeznek, nem használ­ják ki a helyi sajtót és a falusi művelődési központokat a sport népszerűsítésére. Az SZSZSZ elnöksége a falusi sportmunka megjavítására 17 pontból álló határozatot hozott, amelynek teljesítése tulajdon­képpen a falusi sport sokmilliós hadseregének hozzájárulása a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága decem­beri határozatainak sikeres vég­rehajtásához. A határozat legfontosabb pontjai a következők: A sportszervezeteknek arra kell törekedniük, hogy a testne­velés és a sport a falusi lakos­ság életében mindennapivá vál­jék. E feladat mielőbbi végre­hajtása érdekében a hétéves terv során el kell érni, hogy a falusi sportolók száma 10 millió, 1960 végéig pedig 6,5 millió le­gyen. Rendkívül nagy fontos­ságú a határozatnak az a pont­ja, amely elrendeli, hogy 1960- ban minden kolhozban, szov­­házban és traktorjavító-állomá­­son sportkörnek kell alakulnia. Nagy jelentőségű a határozat­nak az a pontja is, amely sze­rint 1962-ig minden sportkörben versenybírói csoportnak kell lennie és minden 15—20 sporto­lóra kell jutnia egy társadalmi oktatónak. Ezek felkészítését tanfolyamokon a sportkörökben, illetve a kerületi központokban kell elvégezni, mint egy jól idomított­ kígyó csa­varodott az ellenfelet kikerülve az elfutó csatár útjába. És ami még nagyon tetszett: a nagyszerű ütemű kiugratások. Kivárta, amíg társa megugrott ellenfelétől és a következő pilla­natban azonnal indította a lab­dát, így társainak nem kellett versenyt futniuk a hátvéddel, vagy verekedniük a labdáért, mert a labda, pontosan „tálalva volt”. ★ Elolvasva a cikket, sokan talán túlzásnak találják a sok dicsérő megállapítást. Nem ajnározás a célunk, mert annak káros hatá­sát magunk is ismerjük. Göröcs játékát sok kritika érte a múlt­ban. Joggal! Nem tudta mindig a benne lévő képességeket telje­sen kifejteni Talán sokszor ön­hibáján kívül. Most vasárnap azonban nemcsak jól játszott, hanem helyezkedésben és leadás­ban olyan mintaszerűen szere­pelt, hogy arról részletesen meg kellett emlékeznünk a csatáraink okulására. Csanádi Árpád Hogy milyen jelentőséget tu­lajdonít az elnökség a falusi sportmunka megjavításának, mutatja az is, hogy testnevelő tanárokat, vezető edzőket kül­denek majd a falusi sportkö­rökbe a társadalmi edzők, veze­tők és bírák felkészítésére. Kü­lön figyelmet kell fordítaniuk a falusi sportköröknek a jövőben az atlétika, a síelés, a kerék­pár, a lovassport, a röplabda, a labdarúgás, a kosárlabda, az úszás, a birkózás, a súlyemelés, az asztalitenisz, a kézilabda és a népi nemzeti sportok fejlesz­tésére. A szovjet honvédelmi sportszövetség (DOSZLAAF) bi­zottságaival karöltve kell gon­doskodniuk a sportlövészet, a motorkerékpár és más sport­ágak fejlesztéséről. 1965 végéig 3 millió minősített sportolónak kell lennie az említett sport­ágakban, hogy a falusi sportolók színvonala megközelítse a városi sportolókét. Hogy a határozat e pontja meg­valósuljon, rendszeres versenye­ket kell rend­ezni a falvakban, valamint a szomszédos falvak kolhozainak, szovházainak és traktorjavító-állomásainak sport­ köreivel. A határozat egyik legfonto­sabb pontja az, amelyik elren­deli, hogy 1962-ben meg kell ren­dezni a falusi ifjúság or­szágos spartakiádját, amelynek döntőjét a moszkvai Lenin-sta­di­onban bonyolítják «« «« «« majd le a szövetségi köztársa­ságok válogatott csapatainak részvételével — 13 sportágban. A spartakiád döntőjét a köztár­sasági, területi, kerületi sparta­­kiádok előzik meg. A falusi sport színvonalának emelését cé­lozza az a rendelkezés, amely szerint 1962-től kezdve a fa­lusi sportolók országos verse­nyein csak azok vehetnek részt, akiknek egyes sportágakban I., másokban legalább II. osz­tályú minősítésük van. Utal a határozat a sportegészségügyi munka fontosságára, s arra, hogy az üzemi tornát a szovho­­zokt­an és a traktorjavító állo­másokon is mielőbb be kell ve­zetni. Nagy gondot fordít a hatá­rozat a falusi iskolák tö­meg­­est­nevelési és sport­munkájának megjavítására. Már ebben az évben minden hétéves iskolában és középisko­lában sportkört kell szervezni és arra kell törekedni, hogy egy­két éven belül minden iskola mellett sportpálya legyen. A jövőben a falusi társadalmi ok­tatókat és versenybírákat az iskolák felsőbb osztályú tanulói közül kell kinevelni, különösen azok közül, akik gyakorlatilag is megadták a helyüket. 1960— 61-től a fő- és középfokú test­nevelési tanintézetekben a fel­vételeknél legalább 30 száza­lékot kell biztosítani azoknak a falusi fiataloknak a számára, akiket a falvak irányítanak oda. Elhatározták népszerű sport írások kiadását is a falusi fia­«« «« »» »» talok számára, oktatási és szem­léltető eszközök kiadását tár­sadalmi oktatók részére, vala­mint olyan könyvek és füzetek kiadását, amelyek népszerűsí­tik a legjobb sportkörök tapasz­talatait. A határozat szerint kö­telezni kell a sportújságok és sportfolyóiratok szerkesztősé­geit, hogy rendszeresen foglal­kozzanak a falusi sportszerveze­tek munkájával, rendszeresen közöljenek olyan anyagokat, amelyek segítséget nyújtanak az aktíváknak a falusi sport­munkában. Széleskörű intézkedéseket tartalmaz a határozat a fa­lusi sportlétesítményeknek társadalmi úton való épí­tésére, lőterek, sí- és kerékpárbázisok létesítésére. Külön figyelmet kell fordítani arra, hogy a létesítmé­nyek jól berendezettek legyenek és a dolgozók egészségét szol­gálják. Intézkedéseket tartal­maz a határozat a falusi sport­egyesületek anyagi és pénzügyi alapjának megerősítéséről. Ajánlja a szakszervezeti sport­egyesületeknek, valamint a had­sereg sportklubjainak, hogy nyújtsanak segítséget patroná­­lás formájában a falusi sport­egyesületeknek. Végül támogat­va és helyeselve jónéhány köz­társaság falusi sportegyesüle­teinek kezdeményezését a szo­cialista versenyzésre, az elnök­ség megbízta az SZSSSZ köz­ponti elnökségét, hogy írja ki a falusi sportegyesületek ilyen országos versenyét. »» »» »» Helyezkedés és adogatás A BARÁTI ORSZÁGOK SPORTJÁBÓL A falusi sportért­­ a Szovjetunióban Formába lendülnek a lengyel atléták Június elején a len­gyel atléták is meg­kezdik nemzetközi szereplésüket. Több nemzetközi verse­nyen vesznek rész­t. Ezek középpontjá­ban a június 11-én és 12-étg Varsóban sorra kerülő hagyo­mányos Kusocinski­­emlékverseny áll. A múlt hét végén a különböző városok­ban rendezett ver­senyeken a lengyel élvonalbeliek többsé­ge rajthoz állt és több kiváló ered­ményt ért el. Varsóban Sidlo 77.02-t hajított ge­rellyel. Piatkowski csak 53.86-ot dobott diezkoseval, súllyal viszont 17.44-es ered­ményt ért el. A leg­kiemelkedőbb ered­mény Malcherczytk kerek 16 m-es hár­masugrása volt. Zabrze-ben elindult a hármasugró Európa­­bajnok J. Szmidt. Megnyerte a 100 m-t 10.6-tal, hármas­ban csak kettőt ug­rott: 16.04-et és 16.08-at. Sosgiernik 17.23-at lökött súly­­lyal. A nők közül Jan­iszewska a kö­vetkező sorozattal bizonyította be már­is kitűnő formáját: 100 m 11.9, 200 m 24, 80 m gát 11.2. Biena 400-on 57 rep­cés felállította a csú­csot, Klim­aj 14.78-at lökött súllyal, Flgwer 50.61-et dobott disz­kosszal, Byderoszcz­­ban jó 1500-as össze­csapást láthattak a nézők. Jochman 3:46.4-gyel győzött Kowalc­zyk (3:46.6) és a 3:47.2-vel egyé­ni csúcsot futó Krzyszkowiak ellen, aki azután másnap 8:04.8-cal fölényes győzelmet aratott 3000 m-en. Jarzem­­bowski­­10.5 mp-es 100 m-e, Ko­walski 47 mp-es 400 m-e és Jac­ol­ski 15.49-es hármasugrása emel­kedett ki a többi eredmény közül. Gdansk-ban S. Le­­wandowakilnak 3:49.4 is elég volt a győ­zelemhez 1500-on. Kraceinska olimpiai bajnoknő 602-t ug­rott távolba, férje 430-ast ért el rúddal. A női súlylökésben Ruszin 14.92-vel erő­sen megközelítette a 15 m-t. Bielecben Zimny 8:13.4-et fu­tott ellenfél nélkül 3000-en, a sérülésé­ből felgyógyult Csep­­ly 6,1.62-vel győzött a kalapácsvetésben és egy új, fiatal diszkoszvetőnő — Mojek — 49.01-et dobott. Maradt a tavalyi kosárlabdában a múlt héten ismét két-két mérkőzést játszottak a válogatottakat adó férfi élcsapatok, s így sok kérdés tisztázódott. A Bp. Honvéd az utolsó mérkőzésein is megőrizte ve­retlenségét, s így ebben az évben is pontvesz­teség nélkül nyerte a bajnokságot. Eldőlt a har­madik hely sorsa is: a Ganz-MÁVAG és a Cse­pel nagy vetélkedéséből a Ganz-MÁVAG került ki győztesen, mert a gépgyáriak Szegedről is hazahozták a két pontot, míg a Csepel nagy küzdelemben alulmaradt a MAFC csapatával szemben. Tekintettel arra, hogy a versenybíró­ság elutasította a Csepel óvását a SZEAC ellen elvesztett mérkőzés ügyében, a csepeliek már olyan hátrányban vannak a Ganz-MÁVAG-gal szemben, amelyet már nem tudnak behozni, még abban az esetben sem ha a Ganz-MÁVAG utolsó mérkőzését el is veszíti (MAFC). Így a bajnokság élcsoportjában ugyanaz­­a végleges sorrend alakult ki, mint tavaly:­­ Bp. Honvéd, 2. MAFC, 3. Ganz-MÁVAG, 4. Csepel. A Bp. HSC már kiesett So,5.Mert már nem tud annyi pontot ösz­­sze gyűjteni, amennyi elegendő lenne a bennmaradásához. A má­sik kiesőjelölt az MTK, de még a VTSK felől sem oszoltak szét a „viharfelhők”. Ha a kék-fehérek hátralevő három mérkőzésükből kettőt megnyernek — közöttük egyik a VTSK elleni találkozó —, akkor még bennmaradhatnak. A VTSK abból a szempontból is job­ban áll, hogy ősszel 31 ponttal verte az MTK-t. Ebben a bajnok­ságban azonban minden lehetsé­ges, e végeredményben csak a következő fordulókban dől el, hogy ki lesz a második kieső. A MAFC-Csepel fel nagy érdeklődés nyilvánult meg,­­ a szurkolók nem is csalódtak, mert sorrend a két csapat nagyszerű küzdel­met vívott. A Csepel gondosan felkészült a mérkőzésre, kitű­nően szervezte meg a magas műegyetemisták semlegesítését és hosszú időn át úgy festett, hogy ez a győzelemhez is elegendő lesz. A II. félidő elején 5 pontos vezetésre tettek szert a csepe­liek, s ezt csak Boháty és Vajdo­­vich jó dobásaival tudta kiegyen­líteni a MAFC. Az eddig fegyel­mezetten támadó és védekező csepeliek ettől kezdve kicsit visszaestek, már nemcsak biztos helyzetben dobták el a labdát s a lelassított játékot is gyakran feladták, amivel a MAFC-nak kedveztek. A műegyetemisták észrevették a Csepel megingását, azt nyomban ki is használták és végül győztesen hagyták el a játékteret. A találkozó után Jéna edző így kesergett: „Ha Glatz is játszhatott volna . . .. ha a bün­tetőket és két nagy helyzetünket bedobjuk a végén .... ha Kolos nem sérül meg ...” Szóval volt éppen elég ha . . ., de ez mit sem von le a MAFC győzelmének ér­tékéből, mert a II. félidőben nyújtott teljesítménye alapján megérdemelten szerezte meg a két pontot. A Csepel ebben az évben közel állt a harmadik helyhez, hiszen sokáig úgy fes­tett, hogy nem is kerülhet hát­rább, de a hajrá a Ganz- MÁVAG-nak sikerült jobban, amit éppen Szegeden bizonyított be , ahol a Csepel kikapott. A Ganz-MÁVAG-SZEAC találkozó a forduló legszínvona­­lasabb játékát hozta. A hozzá­értő szegedi közönségnek is na­gyon tetszett a mérkőzés, ame­lyen 195 kosár esett (102,9_3)._ Az első félidőben a SZEAC valóságos bemutatót tartott az ötletes, ered­ményes kosárlabdázásból. Ebben az időszakban főleg Merényi és Ribiz már csillogtatta tudását. A 12 percben 13 ponttal (!) veze­tett a hazai csapat, amit főleg lendületes és bátor játékával ért el. Szünet után a szegediek ért­hetetlen módon lelassították a játékot és ezt kihasználva a Ganz-MÁVAG 2 perc alatt 14 pontot dobott. A hajrában még egyszer fellángolt a SZEAC, de Újvári és Zsíros kosarai bebizto­sították a vendégcsapat győzel­mét. A nagyszerű mérkőzést a közönség sportszerűen szurkolta végig s a győzte© vendégcsapatot hosszan megtapsolta a találkozó után. A sportszerű légkör meg­teremtésében a játékosok is köz­reműködtek, s ezzel megkönnyí­tették a játékvezetők helyzetét. Érdekességek: A héten két olyan találkozó is akadt, amelyen az egyik csapat tagjai­ „elfogytak”. A MAFC — SZEAC mérkőzés már a II. fél­idő 10. percében véget ért, mert csak egy szegedi játékos maradt a pályán. A BEAC sem tudta a Bp. Honvéd elleni mér­kőzést vé­gigjátszani , hasonló okból. A Ganz-MAVAG két mérkőzésén 206 kosarat dobott, a Bp. Honvéd pedig a két mérkőzésen 211 pon­tot ért el. Ezek csúcsnak számíta­nak. A Ganz-MÁVAG ellenfelei voltak: MTK, SZEAC (i), a Bp. Honvédé, DVTK (i), BEAC. A kapott kosarakat illetően a SZEAC-ot illeti az „elsőség” két mérkőzésen 187 kosarat kapott, a BEAC „csak” 186-ot. A Pécsi VSK-férfiak is „csúcsot döntöt­tek”: az eddig kapott kosaraik száma meghaladja a 2 ezret. A HÉT LEGJOBB DOBÓI: Zsíros (Ganz-MÁVAG) 76. Keszey dr. (Ganz-M­­ÁVAG) 63. Boháty (MAFC) 51. Gabányi (MAFC), Újvári (Ganz- MÁVAG) 50—50. Laborca (BEAC) 49. Merényi (SZEAC) 44 Liptay (Csepel), Temesvári (Bp. Honvéd) 40—40. Kovács (Baja) 39­. Ben­­cze (Bp. Honvéd) 37, Ribizsár (SZEAC) 35. (A #-gal j­elölt kosarat egy mér­kőzésen dobták, a többit két-két mérkőzésen.) AKIK KITŰNTEK. Hátvédek: Boháty, Greminger (Bp. Honvéd), Liptay, Sahin-Tóth I (Csepel), Sza­mosi, Gombos (Pécs), Letek (Diós­győr) Vajdovich (MAFC). Köze­pek: Zsíros, Gabányi, Kardos (Csepel), Kovács, Bencze, Simon (Bp. Honvéd), Rátvay (Baja), He­gedűs II (Sz. Építők). Bedobók: Keszeg dr., Újvári, Merényi, Ri­bizsár, Bányai (SZEAC), Temes­vári Kolos (Csepel), Bajzák (Sz. Építők), Laborca. A férfi NB I állása NB II. Férfi mérkőzések: TF— Kecskemét 80:60 (37:22), Székes­fehérvár—Pedagógus 2:0 (s. n.), TF —Pedagógus 58:44 (30:22), Pét—VM KÖZÉRT 58:60 (24:28), Sopron—Szeged 67:66 (27:22), Székesfehérvár—Bp. Előre 71:68 (41:34), Kecskemé­t — A Határvorok 58:50 (28:28). Női mérkőzések: Kecskemét —MAFC 70:41 (37:22), Szolnok—Komárom 28:73 (12:35), Sopron — FŰSZÉRT 61:39 (24:16), Szolnok —Bp. Előre 40:84 (14:30), Komárom—Győr 60:65 (26:36), Békés—MAFC 50:39 (21:23). 1. Bp. Honv. 2. MAFC 3. G.­MÁVAG 4. Csepel 5. BVSC 6. Pécs 7. SZEAC 8. BEAC 9. Baja 10. Diósgyőr 11. Sz. Építők 12. VTSK 13. MTK 14. Bp.HSC 26 26 — 2401:1477 52 25 23 2 2055:1458 48 25 19 6 2040:1681 44 25 17 8 1881:1561 42 25 15 10 1858:1709 40 24 11 13 1903:2006 35 24 11 13 1770:1884 35 24 9 15 1684:1948 33 22 11 11 1655:1692 33 24 8 16 1615:1902 32 23 8 15 1606:1657 31 22 5 17 1524:1781 27 23 4 19 1255:1725 27 24 1 23 1185:1951 25 Kis város­i fejlett sportélet Resicabánya nem tartozik Ro­mánia nagy városai közé, ennek ellenére sportolói számos sikert mondhatnak a magukénak. A re­­sicai vasmunkás és bányász ököl­vívóik, birkózók és tornászok számtalan országos és Balkán­bajnoki címet szereztek az el­múlt évek során és a sport- és testnevelési mozgalomnak nyúj­tott nagyarányú állami támoga­tás lehetővé tette a többi sportág felemelkedését is. A Resicai Va­sas másodosztályú labdarúgó­­csapata, nagy meglepetésre, né­hány évvel ezelőtt megnyerte az RNK-kupát, négy elsőosztályú csapatot győzve le. Az utóbbi időben pedig egyre többször hallatnak magukról a resicai úszók is. Jóllehet Resicán nemrég épült csak fel a fedett­uszoda, máris számos fiatal te­hetség bontogatja itt szárnyalt. S ha egyelőre még nem is dön­getik a válogatottság kapuját, az országos csúcsokat, eredményeik országszerte felhívták a szekér­tők figyelmét, felkeltették az ér­deklő­dést Schuster Hans fiatal testnevelő tanár foglalkozik az úszókkal és jelenleg mintegy 130 gyermekúszóból álló együttes képviseli az utánpótlást. A fiatal resicai úszók legutóbb csak nagy küzdelem után szenvedtek vere­séget Kolozsvár válogatottjától és amint Jordáky Béla sportmes­­ter, a többszörös úszó- és vízi­labda-válogatott kolozsvári edző elmondta, a bányaváros úszóival rövidesen számolni kell az or­szágos bajnokságokon is. Új stadionok Albániában Fejlődik az albán sportélet. Új, fiatal tehetségek bukkannak fel, új pályákról és más sportlétesít­ményekről adnak hírt az albán lapok. Korcsában 20 ezer férő­helyes stadion épült és nemrég adták át rendeltetésének a Fieri­­ben emelt tornacsarnokot is. Tiranában megkezdték egy kor­szerű sportkombinát építését. Az albán főváros nemsokára új versenyuszodával is büszkélked­hetik. ­ Hírek a baráti országokból Négy szovjet teniszező utazik Wimbledonba. A női versenyzők közül Dmitrijeva és Rjazanova, a férfiak közül Lejus és Mozer vagy Lihacsov vesz részt az All Eng­­land Club hagyományos verse­nyén. Gazdag nemzetközi programot bonyolítanak le júniusban a szov­jet labdarúgó-csapatok. A Szovjet­unióban vendégszerepel az olasz Internazionale, a brazil Flamengo, továbbá pályára lépnek bolgár, norvég, kínai és koreai együtte­sek. Szovjet csapatok utaznak Izlandba, Finnországba, Lengyel­­országba és Bulgáriába. Össze­sen 30 nemzetközi mérkőzésre kerül sor. Az Internazionale június 13-án Kujbisevben, majd 17-én Moszkvában a Szpartak el­len és 21-én Leningrádban játszik. A Flamengo műsora: június 22-én: Dinamó Moszkva, 25-én: Dinamó Kijev, 28-án: Ze­nit Leningrád és július 2-án: Szpartak Moszkva. A Csehszlovák­ Testnevelési Szövetség központi bizottsága legutóbbi ülésén értékelte a cseh­szlovák testnevelési mozgalom eddigi részvételét a választások előtti kampányban és az új szo­cialista alkotmány körüli vitában. Az elnökség jóváhagyta a Sport­­létesítményeket Építő Tanács ösz­­szetételét. A tanács Prága új stadionjának tervén dolgozik.­­ A hét végén Csehszlovákia húsz városában kerületi és kör­zeti spor­ta k­i­ádo­kat re­nd­e­z­t­ek Prágában két nap alatt három stadionban 60 000 sportoló mu­tatta be nagy sikerrel a sparta kiádgyakor­la­tokat. A csehszlovák ejtőernyősök ké­szülnek a Bulgáriában sorra ke­rülő ejtőernyős világbajnokságr­a Jehlicka 1500 m-es magasságból kiugorva szabadeséssel két ugrás­sal 44,5 cm-es átlagot ért el. Ered­ménye jobb a hivatalos világcsúcs­nál. — Zejda csehszlovák vitor­lázórepülő L—21 Spartak­ típusú gé­pével a céltávrepülésben 900 km-es teljesítményével vitorlázórepülő világcsúcsot állított fel. A régi csúcsot az amerikai R. J. Johnson tartotta 861 km-rel. — A vasárnap megrendezett csehszlovák — román labdarúgó-mérkőzésen Novák, a csehszlovák csapat kapitánya, öt­venedik válogatottságát ünnepelte. A gyeplabda NB I állása 1. Bp. Postás 2. Bp. Építők I 3. BVSC I 4. Sörgyár I 5. Rózsa FSK 6. Bp. Építők II 7. BVSC II 8. Sz. Pedagógus 9. Sörgyár II 16. Posta közhír 3 3------13: 0 6 3 3------11: 0 6 3 2 — 1 13: 5 4 3 1 1 1 5: 3 3 2 11— 4:33 3 1 1 1 6: 9 3 3 1— 2 5:14 2 1 — 1 — 1: 1­1 3 3 3:13 — 4 4 2:15 —

Next