Népsport, 1960. szeptember (16. évfolyam, 178-202. szám)

1960-09-01 / 178. szám

Iftcca napok RÓMÁBAN Szerencsés tévedés A keddi nap nagy meglepetése az egyéni országúti kerékpáros versenyben a szovjet Kapitonov győzelme volt. A szovjet versenyző nemcsak megszakította az olasz kerékpárosok többnapos, győzelmi sorozatát, de biztosan előzte meg a nagy esélyesnek tartott német porfelhőlovagokat is. A befutó után a rekikenő déli hőségben az izzadt, fáradt Kapitonov csak annyit tudott mondani: „Roppant boldog vagyok, hogy a nagy célt elértem". Az ünnepélyes eredményhirdetés után, amikor már egy kissé magához tért az óriási teljesítményt kívánó verseny fáradalmaiból, a következőket mondta: — Nem számítottam a győzelemre, de amikor sikerült a táv második felében megugranom, minden erőmet arra összpontosítottam, hogy a vezető helyet tartani tudjam. A 11. kör után azt hittem, hogy a cél következik és nagy csalódást jelentett számomra, amikor rájöttem, hogy még egy félikör van hátra. Akikor majdnem összeroppantam, de sikerült még egyszer összeszednem magamat és minden erőmet beleadva végig tudtam hajtani ezt az utolsó kört. Ha még egy fél kört tart a verseny, minden akarásom ellenére azt hiszem, nem bírtam volna már végighajtani. Időmérő csúcs A szerdai nap csúcsot jelentett az olimpia eddigi, még csak rövid történetében az időmérés terén. Ezen a napon különböző sportágakban együttvéve 141 időmérő működött közre. Csak az atlétikában 34, az úszásban pedig 32 időmérő működött. Az időmérők nagy számára szükség van, ugyanis minden egyes induló idejét három órával mérik, hiszen helyezésétől, illetőleg továbbjutásától függetlenül országos csúcseredményt érhet el, ez pedig, mint ismeretes, csak akkor hitelesíthető, ha három óra mérte az időt. Meg kell állapítani, hogy a rendezőség mindenre gondolt, így a hitelesítéseknek ugyancsak nem lesz akadálya. Végre tán enyhülés Napokon, keresztül bárkivel találkozik itt Rómában az ember, elsősorban a nagy hőségre panaszkodik. Hogy ez a panasz jogos, az csak most derült ki, amikor hivatalosan közölték, hogy ilyen forró augusztus végére már tíz év óta nem volt példa Rómában. A sok évi átlag szerint ugyanis augusztus utolsó hetében a hőmérséklet nem emel-kedett 34 fok fölé, sőt inkább 24 fok körül mozgott. Pont az olimpia idejére árasztotta el Rómát egy ilyen hőhullám. Szombaton délután az olimpiai faluban árnyékban is 42 fokot mértek, hétfőn és kedden is 35—40 fok között mozgott a déli órákban a hőmérő, így azután jogosak a panaszok, most már csak arra van remény, hogy szeptember eleje talán mégis némi enyhülést hoz és beválik a sok évi átlag alapján a meteorológia előrejelzése ... Nehezebb az ugrásnál Kétszeres bajnok lett a 17 éves Ingrid Kramer, az NDK kitűnő ugrónője. A műugrás után megszerezte a toronyugró aranyérmet is, méghozzá valóban drámai küzdelem után. Az utolsó ugrása döntött ugyanis, mert előtte az amerikai Popé egy igen jól sikerült kettős csavarszaltóval 0.42 pontra megközelítette a német bajnoknőt. Krámer utolsó ugrása, egy két és feles szaltó hátrafelé azonban nagyszerűen sikerült, a nap legmagasabb pontszámát kapta erre az ugrásra, 18.48-at. Popé mindent megpróbált, hogy megszerezze az aranyérmet, de 16.56 pontos utolsó ugrásával erre már nem volt esélye A fiatal bajnoknő egyébként azt mondta a verseny után, hogy a várakozás, amíg megtudja, hogy milyen pontszámot kapott, illetve mit értek el az ellenfelei, talán nehezebb és fárasztóbb, mint maga az ugrás. Edoardo búcsúzik Az olasz vívósport nagy alakja, Edoardo Mangioratti az olimpián befejezi versenyző pályafutását. „Huszonöt évvel ezelőtt kezdtem a párbajtőrrel és ezzel szeretném a csapatbajnokság során befejezni hosszú versenyzésemet. A tőrvívásban én már nem tudom megszokni a villanygépet, ez sokkal több erőt követel és véleményem szerint az olasz tőriskola nem a villanytőrvívásra való. Jöjjenek a fiatalok.” Olimpiai jós Újabb egykori világhíresség tűnt fel az edzők sorában, mégpedig Mai Whitfield, a volt kétszeres 800 m-es olimpiai futóbajnok. Whitfield annak idején ismert volt arról, hogy minden év elején nagy jóslatokat tett, milyen távokon és milyen mértékben javítja majd meg a világcsúcsokat. A jóslatokból jóformán semmi sem lett és Whitfield ezúttal tanítványairól, különböző afrikai országok atlétáiról eresztett meg nagy jóslatokat. Beszélt egy libériai 10.4-es futóról, azután egy szudáni gátfutóról, aki az irányítása alatt megközelítette a 14 mp-et és igen sokat várt egy marokkói 800-as tanítványától is. Meglátjuk, hogy jobb jósnak bizonyul-e Whitfield, amikor nem magáról, hanem másokról van szó. Két baleset Mondja még valaki, hogy az ázsiaiak jobban viselik a római hőséget. A pakisztáni gyeplabda-csapat vezetőjét például napszúrással kórházba kellett szállítani, aholhárom napig ápolták. Újabb halálos baleset történt Rómában. Áldozatát az olimpiai szakkísérők közül szedte. A holland kajak-kenucsapat 28 éves gyúrója, Gerardus Meyer Róma középpontjában motorkerékpáron összeütközött egy teherautóval és sérüléseibe belehalt. Subert Zoltán Újabb remények repültek az olimpiára Az érdeklődés súlypontja még elterelődik Rómáról. Most az érdekli őket a legjobban, hogy mi maradt ki a bőröndből. A gondosan becsomagolt kék kabát és a krémszínű nadrág, illetve formaszoknya fölé bekerül a családi fénykép, ott áll majd az éjjeliszekrényen, hogy emlékeztessen a sok meghitt hangulatra. És serkentsen, biztasson az otthoniak tekintete. Aztán kattan a zár, a bőrönd fogójára rákerül a kartonlap, rajta a felírás: „Bagaglio olimpio” — olimpiai csomag, „Villaggio Olimpico” — olimpiai falu. A szerdán útrakelők még egyszer körülnéznek a szobákban, elbúcsúznak az ismerős légkörtől. Márta és Oroína A magyar atléták egyik szőke hajú és most kissé megilletődött reménysége, Antal Márta aggódó hangon emlegeti, hogy reméli nem lesz baj majd az előtte még kevésbé ismert olimpiai gerelyekkel. — Eggyel már dolgoztam itthon, sajnos, gyorsan eltört... Márta láthatóan vegyes érzelmekkel beszél az előtte még nagy kérdőjelnek számító sporteszközről. Fél tőle... És mástól is tart... — Saját magamtól... — suttogja. — Várjon sikerül-e ... Megismétlem-e majd „ Zátopkova elleni eredményemet, az 52.58-at... Vagy túldobozm-e?... De ez is kevés lesz, úgy vélem, a kitűnő és szinte felülmúlhatatlan Ozolinával szemben ... Már a szovjet lányról beszél, 59.55-ös eredményéről: — Ozolinát ismerem, sokat szeretnék tőle tanulni, hiszen mindig készséggel adta át tapasztalatait ... Kovács József már rutinos utazó. A római tízezres mezőnyt sokkal nehezebbnek tartja, mint a melbourne-it. És Rómát sajátságos jelzővel illeti a hajdani nyíregyházi futó: — A tízezres futás „kacifántos” dolog lesz... Az idei világranglistával „vigasztaljuk” Kovácsot. Halberg 28:48-ától már sorolja is az idei első négy legjobb tízezrest. A negyedik után megáll, aztán folytatja: — Az olimpiáig az ötödik helyen áll a nevem, s legjobb eredményem: 29:03.4 ... Róma eddig is megmutatta, hogy milyen sok meglepetés és csalódás várja ott az embert... Az ember arra törekszik, hogy elérje majd azt, amire képes ... Ezekkel a gondolatokkal indult útnak Simon Attila, 3000-es fiatal akadályfutó is. Ő az idei világranglista 6. helyével indul. Mit ér majd vajon Rómában a 8:40.6-os legjobb eredménye? — Július 28-án jó napot fogtam ki — említi szerényen. — De nem sokáig örülhettem, mert ugyanezen a napon, Tulában a lengyel Krzyskowiak 8:31.4-gyel világcsúcsot ért el... A pályán kívül az idegektől is sok függ majd ... A másik „akadályosunknak”, Heckelnek és a magasugró Noszálynak is ezt a véleménye az út előtt. Nem számítanak dobogóra... A lovaikvalahol Róma mellett e pillanatban talán vígan ropogtatják a zabot. S gazdáik, a magyar olimpiás lovasok éppen „hazait”, csabai kolbászt és más harapnivalót csomagolnak az útra. Móra László, a „Szertelen” lovasa Rotterdamban, a Nemzetek Díjában már jól vizsgázott, a 2. helyen végzett az erős mezőnyben. És Rómában: — Nem számítunk dobogóra ... — jelenti ki Móra. — De, amit várnak tőlünk, azt szeretnénk nyújtani... Az ideges „Aranyos” lovasa, Karcsú Imre, sokkal nyugodtabb, mint a lova a búcsúnál volt. Mentegeti „padját”. — Az olimpián sokkal jobb lovak lesznek, mint az én Aranyosom, „aki” már bizony elég öreg... És komoly akadályok is várnak ránk... Az olaszok mindig nagyon komoly pályákat építenek, ezt tapasztaltuk Rómában és Torinóban, annak idején ... Megérzik a lovak is a klímaváltozást, nem bírják a meleget, gyorsan megizzadnak... Felgyőtől—Rómáig. .. Bizony nem volt könnyű Suti Istvánnak, a 21 esztendős díjugratónak, amíg 10 év alatt a Felgyői Állami Gazdaságtól eljutott a római olimpiáig. Tíz évvel ezelőtt, a felgyői kis csikós, amikor nagy titkon először pattant fel az egyik ficánkoló paripa hátára, nem gondolt még arra, hogy ifjú életének szinte elröppenő tíz éve után piros díjugrató kabátban, fekete bársony sapkában, a „Széplány”, hátán az előkelő római közönség előtt ő is bemutatja majd tudását. És azt, hogy az egyszerű, mindszenti parasztgyerek virtusa is képes nagy sporttettekre. Például arra, hogy 1959-ben, a nemzetközi versenyben két lovasszámban is elvigye a pálmát. És tavaly is megismételte itthon a bravúrt, pedig sok külföldi versenyző pályázott a dicsőségre. Otthon, Mindszenten, mint Suti említi, nagyon aggódik érte a mama. De büszke is fiára az egyszerű falusi aszszony, hiszen ott lesz majd Imre is azok között, akikről künn a földeken, a határban sokat beszélnek. Sutinak ez lesz az első olimpiája. Nevetve mondja: — A stockholmi olimpián még nem szerepelhettem, mert „csak" 16 éves múltaim... Meg kellett várnom, hogy „öreg” legyek ... S jóízűen, egészségesen nevet a felgyői rónákon nevelődött „úrlovas". A „vidékiek14 ... A római olimpiának számunkra talán az egyik legörvendetesebb vonása, hogy sok új, fiatal tehetséges versenyzőnk állhat rajthoz, indul a versenyeken, az ötkarika jegyében. És milyen sok köztük a vidéki!... A búcsúnál kövessük például a Kecskemétről Tatabányára került hajdani vájártanulónak, Földi Imre légsúlyú súlyemelőnek a pályafutását. Andersen-mesének is beillik, amiről a Tatabányai Bányász szerény és tehetséges versenyzője most beszél. A legjobb szovjet, amerikai és japán súlyemelők között versenyezve Földi nem akar csalódást okozni az itthoniaknak. Hiszen Kaszás bácsi, a tatabányai sportkör elnöke búcsúölelésében benne volt a bányák, tárnák hőseinek is a bizalma. Munkahelyéről, a műhelyüzemből dalos kezek szorítását is magával viszi majd Rómába magyar bajnokunk, aki Milánóban, az EB-n. 310-es eredményével a 2. helyet szerezte meg. Az edzésen, mint most mondja, ennél többet is elért már. De Róma! — ki mer jósolni? Csak egy biztos: Földi mindent megtesz, hogy ígéretét beváltsa. Ott készül mellette a nagy útra a szombathelyi Sabariagimn testnevelője, a középsúlyú négyszeres magyar bajnok, Tóth Géza is. Meghatottan húz elő egy levelet bőröndjéből, diákjai búcsúsorait. A szombathelyi diákok „Géza bácsinak” írt biztatása, szeretete elkíséri Rómába. „Mielőtt elindul a nagy útra, fogadja e pár sort, mint ragaszkodásunk, bizakodásunk jelét... Büszkék vagyunk, hogy Géza bácsi nevel minket, s ígérjük, hogy lelkes munkával, sportszeretettel igyekszünk elérni, amire minket tanít... Arra kérjük, ha lankadna a versenyeken, gondoljon ránk, s érezze biztatásunkat...” Az izmok embere, a szombathelyi testnevelő, 405 kg-os eredményével, amit az EB-n ért el, a legjobb „doppingnak” e sorokat tartja. S hozzáfűzi: csodát tőle se várjanak ... A ,,nagyöbüs“ a koronglövőkben bízik... Krebs Sándor, a nagyöbű puska mestere, elismeréssel beszél a szovjet versenyzőikről, annyit tud róluk, hogy 1152- re képesek, mint az amerikai Puckel is. A finn világbajnok, Ylenen 1144-es eredménye is figyelemreméltó. És Krebs? — Én legutóbb 1111-et értem el... Az edzéseken 1120 —30 között lőttem. Ha most Rómában megjavítanám a magyar csúcsot, az 1130-at, talán az első 10 között lehetnék ... Krebs a koronglövésben bízik. Azt mondja, hogy ők különösen jó formában vannak. Hetekkel ezelőtt Kulin 3 ponttal jobbat ért el, mint amivel Melbourne-ben olimpiai bajnokságot nyertek... És mit szól ehhez Kulin- Nagy és Szomjas? Óbuda és Újpest lakói ezen a nyáron sűrűn figyelték a Margitsziget csúcsáról felhangzó durrogásokat. Itt készültek a korongosok. Kulin- Nagy a Margitszigetre emlékezik és a római pályát idézi: — Csak a tervrajzról ismerem a „Lazio Tito a Volo”-t, ahol a versenyek lesznek majd. Az is víz mellett fekszik, mint a szigeti pálya, a Tiberis partján állunk majd rajthoz... — A vetélytársak? Erre már Szomjas válaszol: — Csak ■ győzzük őket felsorolni ... Odahaza az olaszok a legveszélyesebbek. Rossi közöttük a legjobb, ő 200-ból 195-öt ért el... Ezzel nyerte az EB-t... Kulin-Nagy 100-ból százat, 200-ból 198-at, 300-ból 295-öt teljesített az edzésen ... Én százból 96— 97-et értem el... Ismeretlen a pálya, tartunk a klímától is, azt hiszem, a pályán erős rugókkal is találkozunk ... Rúgókról is beszéltek a sportlövészek ... A legerősebb rugó — a legnagyobb serkentő, az itthoniak szeretete, bizalma lesz a Rómába szerdán délelőtt és délután elindult olimpiásaink számára is. Fekete Pál Rangsor és tanulság..E llentétben van az újkori olimpiák alapgondolatával — S egy ideig próbált is a Nemzetközi Olimpiai Bizottság küzdelmet folytatni ellene — az olimpián szerepelt nemzetek nem hivatalos rangsorának megállapítását azonban mind a mai napig nem sikerült megakadályozni. A Világsajtó most a XVII. Nyári Olimpiai Játékok alkalmából is tele van már ilyen rangsorokkal és vagy a szerzett érmek, vagy a különböző pontozások alapján sorrendet állít fel a 85 résztvevő ország között. E rangsorok nagy meglepetése volt keddig, hogy az első helyet Olaszország foglalta el a kerékpározásban szerzett öt aranyérmével. Néhány olasz lap díszes keretben, ezt a szót pedig, hogy „Itália” óriási betűkkel írva hozta a szenzációt, amely tulajdonképpen egyrészt az olasz szervező bizottság okos műsorpolitikájának, másrészt pedig a hazai körülményeket nagyszerűen kihasználó, jól felkészült olasz kerékpárosoknak volt köszönhető. Voltak lapok, amelyek lelkesedésükben megcsillogtatták olvasóik előtt a reményt, hogy Olaszország, mint rendező állam, további sikeres szereplés eseténbetörhet az olimpia „nagyjai” közé, megismételheti azt a bravúrt, amit az olimpiák történetében az úgynevezett „hazarendezések” segítségével egy-két ország már elért. A komoly cikkírók azonban nem követtek el ilyen meggondolatlanságot. Úgy értékelték a kezdeti szép sikert, ahogyan az megérdemelte. Mára ugyanis lényegesen változott a helyzet. Az olimpiai rangsorban a vezető helyeket a Szovjetunió és az Egyesült Államok foglalta el, a két nagy rivális, amelynek páros küzdelme az utóbbi évtized olimpiáinak külön élménye és az eredményeket tekinve sokakat elgondolkoztató esemény. Olaszország rövidéletű elsősége azonban így is nagyon hasznos volt, jelentékenyen fokozta az olimpia, tehát a sport iránti érdeklődést az olasz közvéleményben és egyben az olasz kerékpárosok sikere megteremtette az alapját az olasz sport legeredményesebb olimpiai szereplésének. Ott van ezeken a rangsorokon Magyarország neve is, mint olyan államé, amelynek versenyzői az olimpiai küzdelmek első öt napján aranyérmet, ezüstérmeket, bronzérmeket és értékes helyezéseket szereztek. Ha figyelembe vesszük, hogy a 85 ország közül hazánk a pontozási vagy rangsor-összeállítási kulcstól függően az 5. vagy a 6. helyet foglalja el, akkor igencsak meg lehetünk elégedve. Mégsem hisszük, hogy az olimpiai küzdelmek legfontosabb értékmérője a nemzetek nem hivatalos ranglistája lenne, hiszen a sportsiker is viszonylagos és még az olimpián sem csak aranyérmekben jelentkezik. Egy ország sportolóinak magatartása, hozzájárulása az olimpiai hangulat kialakításához és eredményes versenyzésen együtt adja olimpiai szereplésének értékét. Ez az összteljesítmény pedig semmiféle rangsorral sem mutatható ki. A nem hivatalos olimpiai rangsorok tehát a képnek csak egyik oldalát, bár — sportversenyről lévén szó — elég fontos oldalát mutatják. Utalnak egy-egy ország élsportjának helyzetére és közvetve az ország egész sportkultúrájára. A római olimpia — az eddigi legnagyobb olimpia — a világ legjobb sportolóinak nagyszerű felvonulása, különösen alkalmat ad hasznos következtetések levonására, fontos tapasztalatok szerzésére. Ezek a tanulságok azonban nemcsak a végső eredményekben jelentkeznek, hanem a sikeres versenyzők felkészítési módszereiben, stílusában és küzdőmodorában. Ha a rangsor végül mégis azoknak az országoknak a sikereit mutatja, amelyekben a sportolók kiválogatásának és felkészítésének legkorszerűbb módszerei alakultak is ki, mégsem a rangsor elsősorban a lényeges, hanem ezek a tanulságos és a fejlődés irányát összességükben híven mutató elvek és módszerek. Róma, augusztus 31. Ardai Aladár : Ez az olasz sportoló az 1964-es tokiói olimpia emblémájét nézi, amit az egyik japán sporttársától kapott. (MTI, Külföldi Képszolgálat) ♦ ' * Újabb atlétikai előfutam-beosztások A Nemzetközi Atlétikai Szövetség egymás után hozza nyilvánosságra a napi műsornak megfelelően az előfutam-beosztásokat. Szerdán a 3000 m-es akadályfutó és a női 100 m-es előfutamok beosztásai váltak ismeretessé. Az akadályfutásban három előfutamot tartanak, mindegyikből az első három helyezett kerül majd a döntőbe. A magyarok közül Simon az első előfutamba került. Legerősebb ellenfelei: Szokolov (szovjet), Coleman (amerikai), Haneke (német), Papavasilin (görög), Shirley (brit) és Bilica (csehszlovák). Hecker a harmadik előfutamba került, szintén igen erős mezőnyben. Itt indul többek között a szovjet Rzsiscemn, a német Bubi, a lengyel Chromik, az amerikai Jones és a belga Roelants , hogy csak a 8:50-en belüli futókat említsük A női 100 m részvevőit két előfutamba osztották. Mindegyikből az első négy kerül majd a középfutamba. A magyar lányok közül Heldt a második előfutamban, az ausztrál Duggan és a szovjet Irina Press között előreláthatólag majd a kanadai Lewington és a dán Markussen ellen csatázik a továbbjutásért. igen erős ellenfeleket kapott a következő előfutamban Munkácsi. A szovjet Itkina az ausztrál Willard, a jugoszláv Skovec és a panamai Goodten közül egyet meg kell előznie, hogy a középfutamba kerülhessen. . A női gerelyhajításban 21, a férfi magasugrásban pedig 32 induló lesz. I. 7. ------------------ —$ Csütörtök* 1960. szeptember 0 +* CSAK RÖVIDEN A szovjet csapat egyik legesélyesebb ökölvívója, a 28 éves Jengifparjan több mint 400 mérkőzést vívott eddigi pályafutása során. 1949 óta megszakítás nélkül a Szovjetunió bajnoka, ★ Amikor a szovjet Kapitonovot, az országúti kerékpározás olimpiai bajnokát ismeretlen nemzetiségű nézők vállukra emelték, majd felsegítették a győzelmi emelvényre, a tömeg zavart csendjében szomorúan szólalt meg egy római polgár: Hej, pont itt kellett győznöd? Valóban, a szovjet versenyző ebben az évben most nyert először versenyt az olaszok legnagyobb bánatára. Igaz, viszont, hogy annál nagyobb örömet szerzett ezzel a győzelemmel a szovjet szurkolóknak.