Népsport, 1961. január (17. évfolyam, 1-22. szám)
1961-01-01 / 1. szám
.................■ ♦ — A MAGYAR TESTNEVELÉSI ÉS SPORT TANÁCS LAPJA VASÁRNAP, 1961. JANUÁR 1. ^ Ára : 1.20 forint it XVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. Egyesült erővel és közös munkával írta: Hegyi Gyula, az MTST elnöke Ismét elmúlt egy esztendő az idők forgatagában és a múló évek örök törvényszerűségének megfelelően, ■ismét sok örömmel, tapasztalattal, csalódással és reménységgel gazdagodva haladunk túl egy újabb határkövet. Ha alaposan felmérjük a magyar sport 1960. évi eredményeit, akkor méltán lehetünk elégedettek haladásunkkal. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy négy évvel ezelőtt honnan indultunk el és hogy az 1960-as év tulajdonképpen még csak a harmadik esztendeje volt a testnevelési és sporttanácsok vezetésével megjárt időszaknak. Ebben a három esztendőben testnevelési és sportmozgalmunknak nagy feladatokkal kellett megbirkóznia, nagy elmaradást kellett behoznia, sőt lényegében új, az eddiginél sokkal szilárdabb alapokra kellett helyeznie egész sportmozgalmunkat. Az 1960-ban elért eredmények azt mutatják, hogy kitűzött céljaink legjelentősebbjét sikerült elérnünk és ez a népszerű tömegmozgalom ma országunkban a további nagy fejlődés lehetőségeit hordozza magában. Az ifjúság és a dolgozó tömegek sportolási igényeinek kiszélesítésére és rendszerbe foglalására létrehozott versenyprogram során több, mint egymillióra tehető azoknak a száma, akik 1960-ban a testnevelés és a sport valamilyen formájában részt vettek. Nagy népszerűségnek örvendtek a római olimpiai játékok tiszteletére rendezett olimpiai jelvényszerző versenyek, az OISB által szervezett Béke és Barátság ifjúsági sportünnepélyek, az ország községeinek 59 százalékában megrendezett falusi spartakiádok, valamint a szakszervezetek irányításával lebonyolított üzemi bajnokságok és természetjáró túrák. Hatalmas fejlődést mutattak a KISZ hathatós közreműködésének eredményeként az iskolai sportélet különböző ágazatai. Nagy arányokban növekedett a sport iránti érdeklődés, új tömegek kapcsolódtak be a rendszeres testedzésbe és legjobb sportolóink is értékes sikerekkel bizonyították, hogy élsportunk méltó hagyományainkhoz. Itt csak a római olimpiai játékokon elért eredményeinkre szeretnék utalni. Az országok nem hivatalos pontversenyében elfoglalt ötödik helyünk, arany-, ezüst- és bronzérmen®, valamint helyezéseink méltó bizonyságai voltak azoknak az erőfeszítéseknek, am amelyeket a testnevelési és sporttanácsok létrehozása óta véghezvittünk. Az 1960-as év ebből a szempontból azért volt különösen jelentős, mert a testnevelési és sporttanácsok vezetésével sikerült a sportmozgalom szervezésével ás irányításéval foglalkozó legnagyobb tömegszervezeteink működését olyan mértékben összehangolni és egységessé tenni, hogy egyszeriben nyilvánvalóvá vált az elkövetkező években követendő út: gyors és mégis tartós sikereket csak úgy érhetünk el, ha minden sporttal foglalkozó szervezet azonos elvek szerint, egyesült erővel, egymást segítve végzi feladatait. Az ilyen munkának a feltételei sohasem voltak meg jobban, mint napjainkban, amikor a párt testnevelési és sporttézisei világos vezérfonalként határozzák meg a tennivalókat. Az egyre jobban összehangolódó munkának volt a következménye, hogy 1960-ban a magyar sport szervezete tovább erősödött. Különösen örvendetes, hogy a megyei, a városi és a járási TST-k nagy többségében az MTST példáját követve gyümölcsöző együttműködés van kialakulóban a szakszervezetek, a KISZ és az MHL képviselői között. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a testnevelési és sporttanácsc£ munkájában most, mér, nincsenek hiányosságok. Vannak- e méghozzá bőven. Fejlődésük azonban biztató,s még gyorsabbá válik majd, ha munkájuk még tervszerűbb, még elmélyültebb lesz. Előrehaladást mutattak a sportegyesületek is, munkájuk kiegyensúlyozottabb, mint a megelőző években volt. . Meg kell azonban mondani, hogy egyesületi vezetőink figyelme még mindig elsősorban az élsportra irányul, és keveset törődnek a körülöttük lévő fiatalok és dolgozó tömegek alapfokú sportolásának ügyével. Pedig működésüket azzal tehetnék igazán értékessé, ha annak a gyárnak, üzemnek, vállalatnak, hivatalnak, falunak vagy termelőszövetkezetnek, amelynek a nevét hordozzák, nemcsak legtehetségesebb sportolóit foglalkoztatnák, hanem dolgozóinak nagy többségét, a fiatalokat pedig teljes számban megnyernék a rendszeres sportolásnak, és munkájukat úgy formálnák, hogy ilyen tömegek sportolási alkalmairól gondoskodni is tudjanak. Ehhez azonban az szükséges, hogy sportegyesületeink belső demokratizmusa tovább fejlődjék, a vezetőség és a tagság kapcsolata közvetlenebbé, termékenyebbé váljék. Különösen törekednünk kell arra, hogy a falusi sportkörök, s ezek között is elsősorban a tsz-sportkörök további fejlő--, dést érjenek el, teremtsenek be sportolási lehetőségeket, s ezáltal kulturált szórakozást a falusi fiatalságnak. Ebben bizonyára segítségükre lesznek a városi és üzemi sportkörök is hírverő mérkőzések rendezésével és szakmai segítség nyújtásával. Egyre inkább beilleszkednek testnevelési és sportmozgalmunk fennálló rendszerébe, a sportszövetségek is, és mint szakmai igazgatási és irányító szervezetek kezdik megtalálni a helyüket. Fejlődésüket jelentékenyen elő fogja segíteni, ha jobban összpontosítják erejüket az MTST elnökségének sportágukat érintő határozatainak végrehajtására, ha egészében nézik sportágukat, és nemcsak az élsport szempontjából, ha szervezési és szakmai tekintetben is korszerűbb és haladóbb módszereket alkalmaznak. Az egész sportszervezet munkájának fejlődését jelentősen segítette, hogy 1960-ban több mint ötezer sportszervezet készítette el egyéves, illetve ötéves fejlesztési tervét és ezzel huzamosabb időre megszabta tevékenységének fő irányát. Ezek a tervek igen sok hasznos és helyes intézkedést tartalmaznak, ezért 1961-ben nagy figyelmet kell szentelni arra, hogy e tervek, illetve azoknak erre az évre megszabott feladatai százszázalékosan meg is valósuljanak. Azt hiszem, jogos az a kívánság, amely sürgeti, hogy sportszervezeteink munkája szakmailag megalapozottabb legyen. Erre minden lehetőség meg is van, hiszen az 1960-as év nagy sporteseményei, elsősorban versenyzőink felkészülése a római olimpiára, valamint a római olimpia tapasztalata, igen hasznos tanulságokkal jártak, sok többek által vitatott szakmai kérdést tisztáztak és megcáfoltak számos, a fejlődést gátló, de szakembereink egy részében elevenen élő téves nézetet. Az olimpiai játékokon sikerrel szerepelt magyar és külföldi sportolók példája ismételten igazolta, hogy a sport mai fejlettsége mellett nemzetközi sportsikert csak nagyon tervszerű, tudományos megalapozottságú, sok és fáradságos edzéssel lehet, elérni. A korszerű edzésmódszerek kialakításában és az új utak keresésében most már halaszthatatlan feladat vár a Testnevelési Tudományos Tanács és a Testnevelési Tudományos Kutató Intézet, vezetőire és munkatársaira. Úgy tapasztaltam, hogy az olimpiai előkészületek során a sportolók és a szakemberek többsége felismerte a korszerű edzésmódszerek alkalmazásában rejlő igazságot és az edzéseken a korszerű elveknek megfelelő munkát igyekezett végezni. Amikor azonban ebben a tekintetben elismerésemet fejezem ki, meg kell jegyeznem, hogy az olimpiai felkészülés a korszerű edzésmódszerekkel való lépéstartásunkban csak az első lépcső volt. Ebben az évben a lépcső újabb fokára kell felhágnunk, a korszerű módszerek, alkalmazását a válogatott, kereteknél szélesebb körre kell kiterjesztenünk, sőt az eddiginél haladóbbaknak kell lennünk a tömegek sportjának szervezését, illetőleg is. Tanácsos lesz különös figyelmet fordítani az ifjúság és az utánpótlás nevelésére, hiszen ebben a tekintetben az utóbbi években alig haladtunk, az utánpótlás kiválasztásában még ma is szinte teljes egészében a tíz évvel ezelőtti úton járunk. Természetesen ehhez a munkához az is hozzátartozik, hogy egyes kérdésekben korábbi álláspontjainkat felülbíráljuk. Ilyen például az átigazolás kérdése Az MTST elnökségének ezt a kérdést illetően már megvan- nak az elképzelései, de a határozat élménybeléptetésére csak a bajnoki idény befejezése után kerülhet sor, mert az új átigazolási rend azonnali bevezetése beláthatatlan, következményekkel járhatna a már elkezdett bajnokságok sorsára és az egyes csapatok helyzetére. Régi igényt és 1960-ban lé■nyegi előrehaladást ebben a tekintetben nem értünk el, a bajnoki és Versenyrendszer rönknek olyan módon való átalakítása, amely elsősorban nem az élen levők, hanem a tömegek sportján alapszik. Történt azonban valami 1960- ban, ami e nehéz feladat megoldásához is nagy lépéssel vihet közelebb bennünket. Gondos és alapos munka után, amelybe bevontuk az ország, minden sportbarátját, végre kidolgozásra került a több év óta sürgetett állandó jelvény, szerző-mozgalom szabályzata. A Kilián Testnevelési Mozgalom szabályzatának kidolgozása, valamint az abban meghatározott elvek és törekvések, rendkívüli jelentőségűek lehettek az egész, magyar sport-mozgalom számára. Ez a jelvényszerző verseny, amely 1361 májusától kezdődik, új utakon indul el és sikeres megvalósítása esetén nemcsak nagy tömegeknek teremt rendszeres sportolási alkalmat, hanem képes megoldani, keretbe foglalni minden alapfokú sporttevékenységet. A Kilián Testnevelési Mozgalom nagyon fontos feladatokat ró , sportszervezeteinkre, alapos és komoly munkát követel, megkívánja elsősorban a sportszervezetektől és a ■sportszövetségektől, hogy az eddiginél sokkal nagyobb gondot fordítsanak a tömegek sportjára és alsófokú bajnokságok megszervezésére. Munkájuk, fáradságuk azonban megtérül, mert e mozgalom sikere ugrásszerű fejlődést ígér. Az új esztendő küszöbén a fenti néhány gondolatban tartottam szükségesnek összefoglalni sportmozgalmunk leglényegesebb kérdéseit. Nem győzöm azonban eléggé hangsúlyozni, hogy a haladásunk csak akkor lesz töretlen, ha atestnevelés és a sport népszerűsítésére, fejlesztésére az eddiginél nagyobb erőket mozgósítunk. Gondolok itt elsősorban arra, hogy a sportot és a test,nevelést sohasem szabad önmagábannéznünk, hanem úgy kell tekintenünk, mint egy nagy népszerűségnek örvendő és az ország, életében, a közösség szocialista fejlődésében számottevő helyet elfoglaló társadalmi mozgalmát. Ebből az is következik, hogy a sportkultúra fejlesztése nemcsak a sportbarátok ügye, hanem az egész társadalomé, tehát el kell érnünk, hogy fejlődő társadalmunk széles rétegei érezzenek közösséget: a testnevelés és a sport népsze-rűsítésével. Nyilvánuljon meg ez a felelősségérzet a legjobb sportolók szereplését illetően is, de még inkább a fiatalok és adolgozó tömegek sportolása irányában. Jelentkezzék olyan kérdésekben, mint az állam ■és a társadalom által a sport rendelkezésére bocsátott öszszegek takarékos és ésszerű felhasználása, mint az oktatási reformnak megfelelő iskolai testnevelési tantervek kidolgozása, mint kellő színvonalú oktató és nevelőmunka biztosítása a szakosztályokban, tehát a vezetők és szakkáderek megfelelő képzése, de legfőképpen jelentkezzék olyan légkör megteremtésében, amely óvja és védi a sportélet erkölcsi tisztaságát, amely kényszerítőleg írja elő minden sportszervezet és sportvezető számára, hogy a sportoló ifjúságnak a szocializmust építő társadalom igényeinek megfelelő oktatást, nevelést és világnézetet adjon. A sport a társadalomért van, tehát méltányos, hogy a társadalom az eddiginél aktívabban kapcsolódjon be a sport ügyeinek intézésébe. Adjon e mozgalom számára támogatást, amely elsősorban az igényben, aztán a közvetlen segítségben, végül az ellenőrzésben nyilvánul meg. A sport barátainak 1961-re nem lehet nagyobb és szebb törekvésük, mint ebben a vonatkozásban sikereket elérni, és ilyen módon a jelenleginél is jobban támogatni a sportot., Siker - elismerés ! A Magyar Sportújságírók Országos Szervezete, a MUOSZ sportújságíró szakosztálya az idén is megkér *dezte a magyar sportújságírókat arról, hogy kiket tartanak az év legjobb magyar sportolóinak. A 3—2—1 pontozással értékelt szavazás eredményeképpen a „Az év legjobb magyar férfi sportolója” címet (rs, ezúttal is KARPATI RUDOLF kardvívó olimpiai bajnok », nyerte el 170 ponttal, a második helyre Parti Jánost kenu !» olimpiai bajnok került 135 ponttal, a harmadik helyre ( ‡ Pedig Németh Ferenc öttusa*olimpiai bajnok 114 ponttal. .,Az év legjobb magyar női sportolója” címét is megvédte a tavalyi győztes: ezúttal is PAP JENŐNÉ, a női egyes nevezés Európa- bajnoka lett az első 216 pont Jopman,ed'15 Madarász Csilla úszó, Európa-csúcstartó 19 ponttal, harmadik Földy Lászlóné Kóczián Éva asztalitenisz Európa-bajnok 122 ponttal. „Az év legjobb magyar csapata” címet az olimpiai bajnok ÖTTUSA-CSAPAT nyerteel 231 ponttal, a második helyre a szintén olimpiai bajnok kardcsapat került 164 ponttal, harmadikra pedig az UEFA-tornán , győztes ifjúsági labdarúgó-válogatott 35 ponttal. Az 1960-as év legjobb magyar sportolói 1961 elején ünnepélyes keretek között veszik majd át a Magyar Újságírók Országos Szövetsége által felajánlott vándor- f díjakat és a sportújságíró szakosztály tiszteletdíjait.