Népsport, 1961. május (17. évfolyam, 86-106. szám)

1961-05-01 / 86. szám

Születésnapi jókívánság „Kezdjék jókedvvel.... . J. minden eddiginél nagyobb szabású és nagyobb jelentőségű sportmozgalom in­ , dal ma útjára hazánkban: a Kilián Test­nevelései Mozgalom. Beköszöntőnek, be­haran­­gozónak mit is írhatna az újságíró erről az új mozgalomról? Talán azzal kezdeném, amit nemrégiben egy ,d­e Láng-gyári munkás mondott nekem. A tú­rázás, csónak­ázás szerelmese ez az idős szak­­társ, nyaranta sokszor látni öt családijával kis csónakján lefelé csurogni a Dunán. De köny­­n­yek szöknek szemébe, ha arról az időről esik szó, amikor kisinas volt, amikor a fejlődő fia­tal szervezet minden porcikája kívánta a test­edzést s a szabad levegőt, az egészséges, izom­­fejlesztő sportot, amelyet nem kapott, nem kap­hatott meg. ..Tudja — mondta —, nem értik a mai gyermekek, fiatalok, hogy voltak idők, ami­kor a testedzést valósággal hermetikusan zár­ták el tőlünk, munkásoktól.” A mai fiatalok — hatévestől javakorabeliig — nem csupán zárva találják a sportcsar­nokok kapuit, hanem valósággal bevon­ják, beédesgetik­­ oda őket. Minden tornaszer, minden felszerelés, legyen az bármilyen drága és szép, rendelkezésükre áll, nekik vásárolták mindet, s semmi mást nem kérnek tőlük: torná­zzatok, legyetek egészségesek, táguljon tüdő­tök, vegyetek mély lélekzetet, szívjátok maga­tokba, váljék véretekké a testedzés, a sportolás szeretetei N­em véletlen, inkább nagyon szerencsés és mély gondolat volt a most szárnyára bo­csátott új sportmozgalmat a magyar ifjú­sági mozgalom, a­ magyar munkásmozgalom egyik legrokonszenvesebb alakjáról,­­Kilián Györgyről nevezni el. A megnyerő arcú, erős fizikumú ifjúmunkás kora ifjúságának éveiben mérhetetlen rajongással csüggött a sporton, a testedzésen. Járta munka,szíriaival a budai he­gyek világát, melyeket lefekzett a tiszta, ózon­­dús levegőből, túrázott, úszott, gyalogolt — és mindez kemény edzésül szolgált a nagy munká­hoz, a mozgalomban végzett hősi feladatok ellá­tásához. Hogy Kilián György olyanná vált, ami­lyennek őt kortársai megismerték, hogy volt ereje szembeszállni a szenvedéssel, a fizikai kí­nokkal, hogy megvívhatta harcát a német fa­sizmussal és Horth­yék bérenceivel — azt nem utolsósorban a testedzésnek köszönhette. A mi fiataljainktól — örömünkre — már nem kíván ilyen áldozatokat a kor. De — a nap­ról napra folytatott munka, a termelés frontján való helytállás, az iskola követelményei igenis arra köteleznek, hogy­ minden fiatal, gyermek­korától kezdve részt" vegyen rendszeres tested­zésben, megszokja a sportpályák légkörét, fel­ébredjen, felbuzogjon benne az ambíció a vas-, bronz-, ezüst-, vagy arany­ jelvények megszerzé­sére. Egészséges, szívet, lelket gyönyörködtető vetélkedés az, amit az új sportmozgalomtól vá­runk: nem szédületes csúcsok elérésére, nem fantasztikus, sportbabérok elérésére sarkallnak a mozgalom jelvényei, hanem arra, hogy rend­szeres, szívó- kitartással, a sport néhány leg­fontosabb ágának művelésével erősebb fizikumú, ellenállóbb, a nehézségeket könnyen legyűrő, optimista, vidámkedélyű fiatalok — és természe­tesen idősebbek is — népesítsék be a sportpá­lyák gyepét, a tornatermeket, olyan verseny­láz bontakozzék ki, amely az iskolában jobb ta­nulást, a termelőmunkában keményebb izmo­kat, vidámabb munkát eredményez majd­. M­ondják: a szépre, a jóra, a kellemesre sohasem kell agitálni, azt megteszi az ember magától is, hiszen érdekében áll. Valahogy így vagyunk a Kilián sportmozgalom­mal is: szépet, jót, hasznosat kínál, tehát tulaj­donképpen felesleges magyarázgatni előnyeit. És mégis, jó, ha minderről szólunk. Mert sokan — talán kényelmességből, talán értetlenségből is — még nem látják tisztán a testedzés kínálta előnyöket, azt, hogy önmaguknak "tesznek szol­gálatot, ha a könnyű, nem fárasztó sport­gya­korlatokban részt vesznek. Bízvást reméljük, hogy a Kilián sportmozgalom lehetőségeit, szép és frissítő gyakorlatait a legszélesebb tömegek megszeretik, megismerik majd s mind több fia­tal, idősebb dicsekedhetik azzal, hogy megsze­rezte a jelvények valamelyik fokozatát. E május elseje, a nemzetközi munkásmozga­lom ünnepe tehát a sportnak is ünnepe, a Kilián-mozgalom születésnapja. Azzal a kívánsággal indítjuk útjára ezt a sportmozgal­mat, hogy legyen a legszélesebb tömegek ked­velt, becsült szórakozása, testedzése, eredmé­nyezzen minél egészségesebb, edzettebb sporto­lást — a köz és az egyén javára! Csécsey József A rajt pillanatában vagyunk, s éppen ezért az sem érdek­telen, hogyan készültek és készülnek azok, akiknek jó vagy rossz munkájától sok tekintetben függ a mozga­lom sikere, ötletszerűen ki­­választottunk egy fővárosi kerületi és egy járási TST-t, egy fővárosi és vidéki ISB-t, s egy SZMT Sportbizottságot, hogy közelebbről is megismerjük: mit tettek, illetőleg mit nem tettek a rajt előtti pár napig a Kilián Testnevelési és Sportmozgalom sikerre viteléért. Az öt szerv előzetes munkája — mint az alábbiakból is, kitűnik — nem minden tekintetben megnyugtató. De különben adjuk át a szót tudósítóinknak, illetve az érdekelteknek . . Baranyai helyzetkép ■ — Mit tett­ a­ megyei ifjúsági Sport Bizott­ság a Kilián Testne­velési Mozgalom sike­res márjusi rajtja ér­dekében? A kérdést a Bara­nya megyei KISZ-bi­­zottság helyiségében Bedő Lászlónak, az ISB elnökének tet­tük fel, aki felelet helyett néhány írá­sos­ „bizonyítékot” tett elénk arról, hogy már a tél fo­lyam­án hozzákezd­tek a szervezési munkához. Az­ első papírlapon az el­nökségi illések tárgysorozati pontjai között minden alka­lommal találkozunk a KILIÁN-rtévvel. Egy másik jelentés arról számol be, hogy Baranya helyzetéről már az ISB országos elnöksége is megfe­lelően tájékoztatta magát. — Ez is kézirat, ál­tal­ános­ módszertani útmutató és egyúttal a­ részletes intézkedé­si tervet tartalmazza, sőt példákkal illuszt­ráljuk a sportmozga­lom sokaknak bonyo­lultnak tűnő pontszá­mítási munkáját kü­lön üzemi, külön fa­lusi szervezetek ré­szére. A helyi nyom­dán múlik, hogy mi­lyen hamar postáz­hatjuk az anyagot a megye KISZ-szerve­­zetei részére — mon­dotta Bödő László. Az ifjúsági szer­vezetekre Baranyá­ban nagy feladat há­rul a következő he­tekben. A megye 323 községe közül csak 130 rendelkezik sport­körrel. A többi fa­luban a KISZ-szer­vezetekre vár a szer­vezés és a lebonyo­lítás nagy munkája. Hogy ez sikeres le­gyen, a járásokban a TST-k, KISZ-bi­­zottságok és az MHS helyi szervei közösen tanfolyamo­kon ismertették a behívott falusi veze­tőkkel a Kilián moz­galom legapróbb részleteit . Tudjuk, hogy az eddigi intézkedések nem elegendők a mozgalom sikerének, biztosítására — véle­kedtek a megyei ISB vezetői. Valóban­­ többet kell tenni, hiszen az eddigi szervezési eredmények hatását a legtöbb község­ben - - ez a megál­lapítás a helyi KISZ- szervezetekre vo­natkozik — még nem lehet észlelni, noha már itt van a KILIAN-sportmozga­­lom rajtja! T. Z. HOGYAN KÉSZÜLTEK FEL... nap végén”. A jelentkezőket viszont addig nem vehetjük be a nyilvántartó könyvbe. Az utolsó két napon pedig az ösz­­szes jelentkezőt számba kell venni... Félő, hogy emiatt ép­pen az első versenyeken, az in­dulásnál némi elcsúszás lesz. — És ez a baj, mert elsején már majálist rendezünk, amely­nek keretében sportversenyek is lesznek, az első Kilián-verse­­nyek. Szeretnénk, hogy minél többen kezdjék el a pontok gyűjtését. No, és a hátralévő tennivalók? — A sportfelelősök és jóma­gam is, a soron következő fel­adatok lázában kissé megfeled­keztünk a távolabbiról, mindig a napi munkára összpontosítot­tunk. A legutóbbi ilyen, a sike­res mezei futóverseny miatt ki­csit ..elúsztunk'’ az adminiszt­ráció szervezésével. De még nem késő, javíthatunk. D. S. olyan meggyőző hangon, mint­ha valóban minden tőlük tel­hetőt megtettek volna­, csak éppen a csekkek és a bélyeg­zők szétosztása volna már hát­ra. Pedig hát... de hallgassuk csak tovább: — Az akciótervek leadását a napokban várjuk. Lejárt ugyan már a határidő, dehát két-há­­rom nap eltolódásra mindig kell számítani. Egy üzemből már beérkezett. Néhány nap van hátra a raj­tig és még nincsenek akcióter­vek? Kissé furcsa, így bizony nem lesz zökkenőmentes a jelentkezők foglalkoztatása. Vajon hogyan állnak a jelent­kezéssel? Milyen az érdeklődés? — Jönnek a hírek, hogy itt is, ott is érdeklődnek, a jelentke­zéssel sem lesz különösebb ne­hézség. Nem kívánunk a szá­mokkal kérkedni, nem a kezdeti tömegesítés a cél. Mégis, van-e már olyan nyil­ván­tartókönyv, amelyikbe be­került egy-két név? — A nyilvántartókönyveket még nem osztottuk szét, hiszen a csekkeket sem kaptuk még meg. Majd együtt kiosztjuk, ha ez is megjön. — Értesítettük a s­portköri ve­zetőket,­­ hogy majd kapnak nyilvántartó könyvet és azt érte­lemszerűen kell kitölteni. Megint csak az jut eszünkbe, hogy végeredményben ezt a munkát nem aktákhoz szokott emberek végzik és akármennyi­re egyszerű is, azért jobb, ha megelőzik a könnyen becsúsz­ható hibákat. Több kedvvel veszik­ kezükbe, ha világosan látják, hogyan és mit k­ell.Vele csinálni, így azután azt is meg­kérdeztük: Vajon megtartották-e a szava­­zat ismertetését? Voltak-e olyan problémák, amiket nem tudtak megoldani? " — Persze, megtartottuk — feleli a TST-elnök —, de viták nem alakultak ki, hiszen min­den le van rögzítve a szabály­zatban ... A beszélgetés további részé­ben is ez a meggyőződésünk erősödött meg, hogy a IX. kerületben elvi síkon maradék­talanul végrehajtották a szer­vezés feladatait, csak a gyakor­lati végrehajtás közben fel­merült nehézségek megelőzését hagyták figyelmen kívül. Ezért van az, hogy most még jófor­mán semmi konkrétumot nem tudnak felmutatni a pecsét're', kiképzésén kívül. K. S. Jelentkező van bőven . Hát... sok munkát elvé­geztünk már tennivalónk azon­ban bőven van még. Ezzel kezdte a beszélgetést az óragyár általános szerei­dé­­jében Becsicska Rudolf, a XX. kerületi ISB elnöke. Szavaiból kiderült: valóban nem kevés, amit eddig, tettek. Azonkívül, hogy részt vettek a kerületben a­ sportvezetők érte­kezletén, az ISB két alkalommal rendezett vitát a mozgalom­ kér­déseiről az üzemi sportfelelősök részére. a jelentkező pedig már most is van bőven. A sportfelelősök minden üzemből beszámoltak már, hogy ennyien és ennyien jelentkeztek a mozgalomban való részvételre — mondta ké­sőbb. — De itt egy kis hiba van. Mégpedig a minimális je­lentkezési díj körül. A jelentke­zés ugyanis nálunk úgy történik, hogy „részt veszek a versenye­ken, a pénzt majd adom a hó­ E sorok íróját megbíz­ták, hogy folytasson ér­dekes, fordulatos beszél­getést a Kilián-mozgalom néhány főszereplőjével. Folytatott. ♦ Az uszodaigazgatóval — Kérem, gratulálhat. Holnap nyitjuk az új Ki­­lián-uszodát. Bámulatos létesítmény lesz. Giganti­kus. Három méter széles. Öt méter hosszú, két mé­ter mély. Ebben a gigan­tikus létesítményben óránként háromezer pró­bálót juttatunk felkészü­lési lehetőséghez. Na? Fantasztikus. De . . . nem lesznek egy kissé szorosan? — Korántsem. Tudni­illik megosztjuk őket. Ez­ren úsznak a víz színén, ezren egyméteres mély­ségben és ezren a meden­ce fenekén. Ez az úszó­­sport korszerű rétegező­dé­se. Bámulatos. De . . .­­... . . . tessék mondani . . .kik a medence fenekén ~enek... nem fullad­nak meg azok egy idő után? — No és? Ön talán örökké akar élni? ♦ A sportfelelőssel ♦ — Ne tartson fel kérem. Városversenyben va­gyunk.. Kihívtuk a szom­széd üzemet. —• És? Mik a kilátások.­— Győzünk. Szerződ­hettünk egy remek gép­­írónőt, 160 leütést csinál percenként. Az ellenfélé csak 120-at. Tudja micso­da differencia ez, ha ül a gépír­ónő napi nyolc órán át csak eredmény­adókat gépel?! — No és? Mi lesz a sporttal ? — Hogy-hogy mi lesz? Óránként viszek ötszáz kartont az irattárba. Az ötven kiló. A Varjú Vili nem emel ennyit az ed­zésen. Ha tovább így erő­södöm, szavamra kime­gyek a pályára, leteszem azt a próbát. Legalább valaki legyen . .. A zsugorival — Micsoda? Hogy én egy kerek tízest? És azért még én ugráljak? Almás uram. Almás. MS hogy­ attól egészséges leszek? Hát vegye tudomásul, in­kább patikára költöm. Még, hogy én ugráljak a saját tízesemért? Inkább az orvoshoz viszem. — Pardon. SZTK-orvos­­hoz jár? — Hogy képzeli? Csakis specialistához. — Értem? És? Mit kér az a specialista egy vizs­gálatért? — Mit? Két darab szá­zast, uram. Két darab százast. — Értem. Köszönöm. * A versenyzővel — Szabadna először ta­­lán a nevét... — .A nevemet? Sze . hm .. . pillanatnyilag nem is jut eszembe. — Hogy-hogy? — Kérem, nemcsak a nevemmel vagyok így. Már azt se tudom fiú vagyok-e vagy lány? Izé. . . nem mondaná meg véletlenül? — De kérem,.. . — Tudniillik most pró­bálom ötszázadszor. Min­dig más néven, mindig más ruhában. Tudja, kell az üzemnek az eredmény, a statisztika. — Ötszázadszor? De hi­szen ez az üzem ötszáz­­egy jelvény­est jelentett. — Igen, az ötszázegye­dik. ... az a teljes futball­csapat. ♦ És végül: ♦ a főszerkesztővel — Hit ez meg micsoda? — Kérlek, megbíztátok, hogy folytassak érdeket, változatos beszélgetések ■ a . .. — Igen. De ezek hitel dolgok. Ezek nem tör­ténitek meg . . . Pszt. Egyelőre ■ egyelőre ... (p. p.) ijijj! i í in jj| . ij!i|j !| I i jl | !|!íl A fon.ák11| Hl Ilii 11 Éli ' . » ü!1!!!!! l!1 ;l — Nem tudom, hallgatnak-e rám azok, akik majd a Kilián­­ Testnevelési Mozgalomban most kezdik a sportolást, de őszinte­­ szívvel adnék nekik egy-két jó­­­ tanácsot — mondja Pólyák Imre, kétszeres birkózó világ­bajnok és olimpiai helyezett. — Elsősorban is, nem tanácsolok senkinek mást, mint amit a ma­gam részére is helyesnek tar­tok és amit én is megteszek. Szóval, kezdjék jókedvvel és ne hagyják abba , soha. Ez a legfontosabb. Nézzük a világbajnok jel­­i­vénygyűj­temény­ét. Van jelvénye elég. " Ahogy Pólyák mondja,­­ több kiló, hisz összegyűlt a több mint egy évtizedes ver-­­ senyzői pálya alatt. De az MHK­­! jelvény, és a V1T jelvényszerző­i mozgalom jelvény­e nem a­­ „kilós” kategóriában szerepel. — Persze, a legnagyobb ér­­t­­ék a legnagyobb teljesít- I ményért járó jelvény — mond- t ja Pólyák —, így hát­ a világ­­­­bajnoki aranyjelvények a leg­­j értékesebbek számomra is. De a jelvényeknek, ezt minden ver­senyző tudja, nemcsak ilyen ér­tékük van. Hogy m­iért? Hát mert min­­­­den győzelemben benne vannak , az előző győzelmek és vereségek tapasztalatai, és minden siker , a korábbi felkészülések és fá­­r­radozások eredménye is. — Amikor először jelentkez­tem az MHK-ra, még csak if­júsági bajnok voltam — mond­ja. — Akkor még nem tudtam annyira, mint most, hogy a bir­kózáshoz is sokoldalú felkéri szükségre van szükség. Sokan­­ mondták, hogy az MI-1K nekem­­ nem kell, de én úgy gondoltam, jó ha a gyárban, ahol­­dolgoz­tam, részt veszek az üzemrő szék közötti versenyben. Igen szórakoztató dolog volt és na­gyon élveztem. Aztán, amikor többször megismételtem, érez­tem a hasznát is. — Ezért szereti hát ezt a jelvényt? — Ezért, igen, mert gondo­la­iban is összefügg legfontosabb felkészülési elvemmel, sokoldalú mozgással készülni a különle­ges feladatra. Mondjuk, az élversenyzőknél ez használható felismerés, de mi haszna ebből a kezdőnek? — Először is — magyarázza ha valaki még soha nem sportolt, akkor nagyon üdvös, ha éppen a Kilián Testnevelési Mozgalommal kezdi. Aki közü­lük később versenyző akar lenni, annak a sokoldalú kezdés csak hasznára válik, aki nem akar versenyző lenni, akár fiatal, vagy idősebb, annak meg éppen arra van szüksége, hogy szabadon választhasson­­a kedvező lehetőségek közül és a kiválasztott sportágakkal rend­szeresen foglalkozzon. De rend­szeresen, ez a második és na­gyon fontos tanácsom. Beszél azokról a hibákról, amelyeket az MHK idején né­hányszor tapasztalt. Nekivetkőz­tek­ néhányan, nagyszerűen érezték magukat, játszottak, ugráltak, aztán másnap vánszorogtak az izomláztól és azt mondták, hogy ha ez a sport következménye, akkor jobb, ha nem csinálják. — Ez az, amit nem szabad — mondja. — Először inkább­­kevesebbet, ha úgy tetszik, hát tegyen keveset, éppen csak va­lami mozgást, és csak lépésrős­lépésre fokozni a megtem­etést. Ezért is jó a Kilián-mozgalom mert éppen ezt a fokozatossá­got teszi egyik követelménnyé. De eg­y pillanatnyi kitérővel nézzük azt a kezdeti ígéretét, hogy nem tanácsol mást, csak amit magára is érvényesnek tart. — Amit helyesnek tartottam és tartok, arról beszélek, való­ban — mondja. — Megszerez­tem az MHK-jelvényt és megsze­reztem a VIT-jelvényt is, hogy ta­valy az olimpiai jelvényszerző­ben nem indultam, annak egy­szerűen az volt az oka, hogy az olimpiával kapcsolatban egy másfajta jelvényszerzésre való felkészüléssel és versenyzéssel voltam elfoglalva. (Ismeretes, hogy Pólyák Imre­ igen nagy küzdelemben szorult az olimpián a második helyre.) S az idén? — Most ismét világbajnok­ságra készülünk, és éppen a végén tartunk ezek­nek­ az­ előkészületeknek — mondja. — Ezért nem lehetek az elsők között, akik részt vesz­nek a Kusán-mozgal­omban. De nem is az elsőség a fontos itt, hanem a folyamatos részvétel és én, ezt vegyék akár kötelező ígéretnek, meg fogom szerezni a Kilián-jel­vényt is. — Azért, hogy növelje jel­vényeinek számát? — Nem azért, hanem ma­gáért a mozgásért. Bár mi elég sok kiegészítő mozgást vég­zünk, de ez még mindig bele­fér. S ha én így vagyok vele... akkor azt hiszem, ez a nem ver­s­senyzőkre, a fiatal és idősebb kezdőkre méginkább érv-­­es. A mezőkövesdi járásban... Életet adó, sűrű tavaszi zápor verte a gépkocsi ablakát, amikor a megyei TST elnökével a „matyó főváros”, Mezőkövesd felé tartottunk, hogy meggyőződjünk, hogyan is fogadták a me­zőkövesdiek az új testnevelési mozgalmat? Menetközben meg bíztunk abban, hogy jó helyre jöttünk, hi­szen a mezőkövesdiek nemegyszer bizonyították be: szeretik a sportot és mindig lelkesedéssel fogadják az újat. Következteté­sünk nem volt alap nélküli, hiszen a mezőkövesdi járásban az elsők között rendezték meg a Kilián Testnevelési Mozgalom ver­senybíróinak tanfolyamát és Lőrincz József, a járási TST elnöke a megyei értekezleten bejelentette, hogy Mezőkövesden május el­sején már Ki­lián-versenyt rendeznek. A helyszínen kételyeink támadtak . .. Amikor az elnök asztalán heverő aktacsomót megláttuk, még mindig arra gondol­junk, hogy „Jó helyre” jöttünk, a Kilián Testnevelési Mozgalom a JTST elnökének szívügye. Alaposabb tájékozódás után azonban az ellenkezőjéről kellett meggyőződnünk. A Kilián Testnevelési Mozgalom tájékoztató füzeteiből április harmadik hetében jó né­hány még a szekrény tetején porosodott. Az öt nappal előbb ki­küldött nyomtatványok, amelyek elengedhetetlenül szükségesek az előkészítő munkához, még felbontatlan csomagban voltak. Egy dologból jöttünk rá, hogy foglalkoznak a Kilián Testnevelési Moz­galommal: a JTST elnöke büszkén mutatta, milyen ízléses és ügyes megoldású a­­ Kilián-pecsétje. Sajnos, a JTST elnöke és a többi járási versenybíró sem igen használhatja a pecsétet. Még ha a hátralevő napok alatt ki­osztják is a nyomtatványokat, rendeznek is május elsején ver­senyt, nem pecsételhetik be az igazolványba a próba eredményé­nek igazolását. Mert mindazok a tevékenységek, amelyek szüksé­gesek, hogy az igazolvány a jelentkezők kezébe jusson, már nem­igen hajtható végre. Vagy, ha egy-két helyen sikerül is gyorstal­paló módon végrehajtani, nem sok haszna lesz belőle a most meginduló sportmozgalomnak. N. P. Ha az események irányítják a munkát... — A szervezés már régóta fe­­csőtörök kiképzésével a rajtig lyik, mennek a munkák, csak teljes egészében végzünk, ezzel­­ még a csekkeket nem kaptuk nemigen lesz hiba, meg és így nem tudjuk jeleni- Zala Jenő, a IX. kerületi TST- keztetni az embereket. A pe- elnök így kezdte a beszélgetést: „NINCS MÉG A HELYÉN VALAMENNYI FOGASKERÉK...” Annak a szervező munkának a gyöke­re, amelyet a zalai SZMT sportbizott­sága a Kilián Test­nevelési Mozgalom szervezése körül ki­fejtett, még a múlt esztendőbe nyúlik vissza. A szakszer­vezeti sportkörök ve­zetői, az edzők és a társadalmi munka­sok 1960 decemberé­ben ismerkedtek meg részletesen a­­moz­galom szabályzatá­val, a gyakorlati teendőkkel. A tettek listáján első helyre az a dön­tés került, mellyel az üzemek, vállala­tok, közületek a leg­jobb aktívákat a helyi TST-k által szervezett „bélyeg­zősök tanfolyamára" küldték el. Három­száznál több szak­szervezeti sportf­el­e­lőst képeztek így ki. A sportbizottság — a megyei TST-vel — valamennyi üzem­be, vállalathoz, mun­kahelyre eljuttatta a mozgalom szabályza­tát, s a szervezés megindításával egy­idejűleg tervet dol­gozott ki a változa­tos és gyakori ver­senyalkalmak biztosí­tására. A tennivalók sor­­­ában márciusban lélegzetvételnyi szü­netet tartott a sport­bizottság: újabb ér­tekezletre hívta össze a szakszervezeti sport társadalmi munkásait, a szak­mák, üzemek, válla­latok sp­ortfelelőseit hogy velük együtt elemezze a megtett utat, s hogy közö­sen meghatározzák a további feladato­kat. — Hasznos javasla­tok hangzottak el ez alkalommal is — em­lékezik vissza az ülésre Benedek Ti­bor, a sportbizottság elnöke —, közülük számosat meg is va­lósítottunk már. A városi szakmaközi bajnokságokhoz már­is biztosítottunk pá­lyát, kértünk és kap­tunk is segítséget a nagyobb városi sport­körök szakosztályai­tól a kerékpáros és természetjáró túrák szervezéséhez, az úszásoktatás lebo­nyolításához. Ter­veinket összehangol­tuk az MHL és a KISZ­ szerveivel, s máris érezzük, hogy könnyebben érünk célhoz, ha közös úton járunkk. A jelek szerint e sportbizottság nem töltötte tehát ...téli álomban” az elmúlt hónapokat, s számos üzem­ vállalat is ös­vényre talált már a tennivalók isüröjé­ben. Nagykanizsán például a KPVDSZ helyi vezetői hat természetjáró-szak­osztályt szerveztek, s összeállították nyári programjukat. Báza­kerettye, Lovászi é, Nagylengyel olaj bányászai, Gutor­­földe, Lenti, Zala­szentgrót, Baktüttői Miklós fa és ma községek termelő­szövetkezeti párás-­­jai szorgosan készít­nek. Számos köz­é ben­­ggi így Gát­­lánházán. Pakodo: Pördeföldén. Gar­boncon. Szentliszló' Csömödérben — pá­vákát létesítem' társadalmi össze­fogássá!. — Mégsem ve­gyünk elégedettek­­­ elért eredmények!.. — mondta őszint­ér­e szavakat Benedek: Tibor. — úgy ' ér­zem, nincs még e helyén valamennyi fogaskerék, s itt arra gondolok, hogy az üzemi sportfelelő­sök, a szakmák sportbizottsági tagjai nem végeznek a mozgalom jelentősé­géhez méltó munkát B. T.

Next