Népsport, 1961. május (17. évfolyam, 86-106. szám)
1961-05-01 / 86. szám
Születésnapi jókívánság „Kezdjék jókedvvel.... . J. minden eddiginél nagyobb szabású és nagyobb jelentőségű sportmozgalom in , dal ma útjára hazánkban: a Kilián Testnevelései Mozgalom. Beköszöntőnek, beharangozónak mit is írhatna az újságíró erről az új mozgalomról? Talán azzal kezdeném, amit nemrégiben egy ,de Láng-gyári munkás mondott nekem. A túrázás, csónakázás szerelmese ez az idős szaktárs, nyaranta sokszor látni öt családijával kis csónakján lefelé csurogni a Dunán. De könynyek szöknek szemébe, ha arról az időről esik szó, amikor kisinas volt, amikor a fejlődő fiatal szervezet minden porcikája kívánta a testedzést s a szabad levegőt, az egészséges, izomfejlesztő sportot, amelyet nem kapott, nem kaphatott meg. ..Tudja — mondta —, nem értik a mai gyermekek, fiatalok, hogy voltak idők, amikor a testedzést valósággal hermetikusan zárták el tőlünk, munkásoktól.” A mai fiatalok — hatévestől javakorabeliig — nem csupán zárva találják a sportcsarnokok kapuit, hanem valósággal bevonják, beédesgetik oda őket. Minden tornaszer, minden felszerelés, legyen az bármilyen drága és szép, rendelkezésükre áll, nekik vásárolták mindet, s semmi mást nem kérnek tőlük: tornázzatok, legyetek egészségesek, táguljon tüdőtök, vegyetek mély lélekzetet, szívjátok magatokba, váljék véretekké a testedzés, a sportolás szeretetei Nem véletlen, inkább nagyon szerencsés és mély gondolat volt a most szárnyára bocsátott új sportmozgalmat a magyar ifjúsági mozgalom, a magyar munkásmozgalom egyik legrokonszenvesebb alakjáról,Kilián Györgyről nevezni el. A megnyerő arcú, erős fizikumú ifjúmunkás kora ifjúságának éveiben mérhetetlen rajongással csüggött a sporton, a testedzésen. Járta munka,szíriaival a budai hegyek világát, melyeket lefekzett a tiszta, ózondús levegőből, túrázott, úszott, gyalogolt — és mindez kemény edzésül szolgált a nagy munkához, a mozgalomban végzett hősi feladatok ellátásához. Hogy Kilián György olyanná vált, amilyennek őt kortársai megismerték, hogy volt ereje szembeszállni a szenvedéssel, a fizikai kínokkal, hogy megvívhatta harcát a német fasizmussal és Horthyék bérenceivel — azt nem utolsósorban a testedzésnek köszönhette. A mi fiataljainktól — örömünkre — már nem kíván ilyen áldozatokat a kor. De — a napról napra folytatott munka, a termelés frontján való helytállás, az iskola követelményei igenis arra köteleznek, hogy minden fiatal, gyermekkorától kezdve részt" vegyen rendszeres testedzésben, megszokja a sportpályák légkörét, felébredjen, felbuzogjon benne az ambíció a vas-, bronz-, ezüst-, vagy arany jelvények megszerzésére. Egészséges, szívet, lelket gyönyörködtető vetélkedés az, amit az új sportmozgalomtól várunk: nem szédületes csúcsok elérésére, nem fantasztikus, sportbabérok elérésére sarkallnak a mozgalom jelvényei, hanem arra, hogy rendszeres, szívó- kitartással, a sport néhány legfontosabb ágának művelésével erősebb fizikumú, ellenállóbb, a nehézségeket könnyen legyűrő, optimista, vidámkedélyű fiatalok — és természetesen idősebbek is — népesítsék be a sportpályák gyepét, a tornatermeket, olyan versenyláz bontakozzék ki, amely az iskolában jobb tanulást, a termelőmunkában keményebb izmokat, vidámabb munkát eredményez majd. Mondják: a szépre, a jóra, a kellemesre sohasem kell agitálni, azt megteszi az ember magától is, hiszen érdekében áll. Valahogy így vagyunk a Kilián sportmozgalommal is: szépet, jót, hasznosat kínál, tehát tulajdonképpen felesleges magyarázgatni előnyeit. És mégis, jó, ha minderről szólunk. Mert sokan — talán kényelmességből, talán értetlenségből is — még nem látják tisztán a testedzés kínálta előnyöket, azt, hogy önmaguknak "tesznek szolgálatot, ha a könnyű, nem fárasztó sportgyakorlatokban részt vesznek. Bízvást reméljük, hogy a Kilián sportmozgalom lehetőségeit, szép és frissítő gyakorlatait a legszélesebb tömegek megszeretik, megismerik majd s mind több fiatal, idősebb dicsekedhetik azzal, hogy megszerezte a jelvények valamelyik fokozatát. E május elseje, a nemzetközi munkásmozgalom ünnepe tehát a sportnak is ünnepe, a Kilián-mozgalom születésnapja. Azzal a kívánsággal indítjuk útjára ezt a sportmozgalmat, hogy legyen a legszélesebb tömegek kedvelt, becsült szórakozása, testedzése, eredményezzen minél egészségesebb, edzettebb sportolást — a köz és az egyén javára! Csécsey József A rajt pillanatában vagyunk, s éppen ezért az sem érdektelen, hogyan készültek és készülnek azok, akiknek jó vagy rossz munkájától sok tekintetben függ a mozgalom sikere, ötletszerűen kiválasztottunk egy fővárosi kerületi és egy járási TST-t, egy fővárosi és vidéki ISB-t, s egy SZMT Sportbizottságot, hogy közelebbről is megismerjük: mit tettek, illetőleg mit nem tettek a rajt előtti pár napig a Kilián Testnevelési és Sportmozgalom sikerre viteléért. Az öt szerv előzetes munkája — mint az alábbiakból is, kitűnik — nem minden tekintetben megnyugtató. De különben adjuk át a szót tudósítóinknak, illetve az érdekelteknek . . Baranyai helyzetkép ■ — Mit tett a megyei ifjúsági Sport Bizottság a Kilián Testnevelési Mozgalom sikeres márjusi rajtja érdekében? A kérdést a Baranya megyei KISZ-bizottság helyiségében Bedő Lászlónak, az ISB elnökének tettük fel, aki felelet helyett néhány írásos „bizonyítékot” tett elénk arról, hogy már a tél folyamán hozzákezdtek a szervezési munkához. Az első papírlapon az elnökségi illések tárgysorozati pontjai között minden alkalommal találkozunk a KILIÁN-rtévvel. Egy másik jelentés arról számol be, hogy Baranya helyzetéről már az ISB országos elnöksége is megfelelően tájékoztatta magát. — Ez is kézirat, általános módszertani útmutató és egyúttal a részletes intézkedési tervet tartalmazza, sőt példákkal illusztráljuk a sportmozgalom sokaknak bonyolultnak tűnő pontszámítási munkáját külön üzemi, külön falusi szervezetek részére. A helyi nyomdán múlik, hogy milyen hamar postázhatjuk az anyagot a megye KISZ-szervezetei részére — mondotta Bödő László. Az ifjúsági szervezetekre Baranyában nagy feladat hárul a következő hetekben. A megye 323 községe közül csak 130 rendelkezik sportkörrel. A többi faluban a KISZ-szervezetekre vár a szervezés és a lebonyolítás nagy munkája. Hogy ez sikeres legyen, a járásokban a TST-k, KISZ-bizottságok és az MHS helyi szervei közösen tanfolyamokon ismertették a behívott falusi vezetőkkel a Kilián mozgalom legapróbb részleteit . Tudjuk, hogy az eddigi intézkedések nem elegendők a mozgalom sikerének, biztosítására — vélekedtek a megyei ISB vezetői. Valóban többet kell tenni, hiszen az eddigi szervezési eredmények hatását a legtöbb községben - - ez a megállapítás a helyi KISZ- szervezetekre vonatkozik — még nem lehet észlelni, noha már itt van a KILIAN-sportmozgalom rajtja! T. Z. HOGYAN KÉSZÜLTEK FEL... nap végén”. A jelentkezőket viszont addig nem vehetjük be a nyilvántartó könyvbe. Az utolsó két napon pedig az öszszes jelentkezőt számba kell venni... Félő, hogy emiatt éppen az első versenyeken, az indulásnál némi elcsúszás lesz. — És ez a baj, mert elsején már majálist rendezünk, amelynek keretében sportversenyek is lesznek, az első Kilián-versenyek. Szeretnénk, hogy minél többen kezdjék el a pontok gyűjtését. No, és a hátralévő tennivalók? — A sportfelelősök és jómagam is, a soron következő feladatok lázában kissé megfeledkeztünk a távolabbiról, mindig a napi munkára összpontosítottunk. A legutóbbi ilyen, a sikeres mezei futóverseny miatt kicsit ..elúsztunk'’ az adminisztráció szervezésével. De még nem késő, javíthatunk. D. S. olyan meggyőző hangon, mintha valóban minden tőlük telhetőt megtettek volna, csak éppen a csekkek és a bélyegzők szétosztása volna már hátra. Pedig hát... de hallgassuk csak tovább: — Az akciótervek leadását a napokban várjuk. Lejárt ugyan már a határidő, dehát két-három nap eltolódásra mindig kell számítani. Egy üzemből már beérkezett. Néhány nap van hátra a rajtig és még nincsenek akciótervek? Kissé furcsa, így bizony nem lesz zökkenőmentes a jelentkezők foglalkoztatása. Vajon hogyan állnak a jelentkezéssel? Milyen az érdeklődés? — Jönnek a hírek, hogy itt is, ott is érdeklődnek, a jelentkezéssel sem lesz különösebb nehézség. Nem kívánunk a számokkal kérkedni, nem a kezdeti tömegesítés a cél. Mégis, van-e már olyan nyilvántartókönyv, amelyikbe bekerült egy-két név? — A nyilvántartókönyveket még nem osztottuk szét, hiszen a csekkeket sem kaptuk még meg. Majd együtt kiosztjuk, ha ez is megjön. — Értesítettük a sportköri vezetőket, hogy majd kapnak nyilvántartó könyvet és azt értelemszerűen kell kitölteni. Megint csak az jut eszünkbe, hogy végeredményben ezt a munkát nem aktákhoz szokott emberek végzik és akármennyire egyszerű is, azért jobb, ha megelőzik a könnyen becsúszható hibákat. Több kedvvel veszik kezükbe, ha világosan látják, hogyan és mit kell.Vele csinálni, így azután azt is megkérdeztük: Vajon megtartották-e a szavazat ismertetését? Voltak-e olyan problémák, amiket nem tudtak megoldani? " — Persze, megtartottuk — feleli a TST-elnök —, de viták nem alakultak ki, hiszen minden le van rögzítve a szabályzatban ... A beszélgetés további részében is ez a meggyőződésünk erősödött meg, hogy a IX. kerületben elvi síkon maradéktalanul végrehajtották a szervezés feladatait, csak a gyakorlati végrehajtás közben felmerült nehézségek megelőzését hagyták figyelmen kívül. Ezért van az, hogy most még jóformán semmi konkrétumot nem tudnak felmutatni a pecsét're', kiképzésén kívül. K. S. Jelentkező van bőven . Hát... sok munkát elvégeztünk már tennivalónk azonban bőven van még. Ezzel kezdte a beszélgetést az óragyár általános szereidéjében Becsicska Rudolf, a XX. kerületi ISB elnöke. Szavaiból kiderült: valóban nem kevés, amit eddig, tettek. Azonkívül, hogy részt vettek a kerületben a sportvezetők értekezletén, az ISB két alkalommal rendezett vitát a mozgalom kérdéseiről az üzemi sportfelelősök részére. a jelentkező pedig már most is van bőven. A sportfelelősök minden üzemből beszámoltak már, hogy ennyien és ennyien jelentkeztek a mozgalomban való részvételre — mondta később. — De itt egy kis hiba van. Mégpedig a minimális jelentkezési díj körül. A jelentkezés ugyanis nálunk úgy történik, hogy „részt veszek a versenyeken, a pénzt majd adom a hó E sorok íróját megbízták, hogy folytasson érdekes, fordulatos beszélgetést a Kilián-mozgalom néhány főszereplőjével. Folytatott. ♦ Az uszodaigazgatóval — Kérem, gratulálhat. Holnap nyitjuk az új Kilián-uszodát. Bámulatos létesítmény lesz. Gigantikus. Három méter széles. Öt méter hosszú, két méter mély. Ebben a gigantikus létesítményben óránként háromezer próbálót juttatunk felkészülési lehetőséghez. Na? Fantasztikus. De . . . nem lesznek egy kissé szorosan? — Korántsem. Tudniillik megosztjuk őket. Ezren úsznak a víz színén, ezren egyméteres mélységben és ezren a medence fenekén. Ez az úszósport korszerű rétegeződése. Bámulatos. De . . .... . . . tessék mondani . . .kik a medence fenekén ~enek... nem fulladnak meg azok egy idő után? — No és? Ön talán örökké akar élni? ♦ A sportfelelőssel ♦ — Ne tartson fel kérem. Városversenyben vagyunk.. Kihívtuk a szomszéd üzemet. —• És? Mik a kilátások.— Győzünk. Szerződhettünk egy remek gépírónőt, 160 leütést csinál percenként. Az ellenfélé csak 120-at. Tudja micsoda differencia ez, ha ül a gépírónő napi nyolc órán át csak eredményadókat gépel?! — No és? Mi lesz a sporttal ? — Hogy-hogy mi lesz? Óránként viszek ötszáz kartont az irattárba. Az ötven kiló. A Varjú Vili nem emel ennyit az edzésen. Ha tovább így erősödöm, szavamra kimegyek a pályára, leteszem azt a próbát. Legalább valaki legyen . .. A zsugorival — Micsoda? Hogy én egy kerek tízest? És azért még én ugráljak? Almás uram. Almás. MS hogy attól egészséges leszek? Hát vegye tudomásul, inkább patikára költöm. Még, hogy én ugráljak a saját tízesemért? Inkább az orvoshoz viszem. — Pardon. SZTK-orvoshoz jár? — Hogy képzeli? Csakis specialistához. — Értem? És? Mit kér az a specialista egy vizsgálatért? — Mit? Két darab százast, uram. Két darab százast. — Értem. Köszönöm. * A versenyzővel — Szabadna először talán a nevét... — .A nevemet? Sze . hm .. . pillanatnyilag nem is jut eszembe. — Hogy-hogy? — Kérem, nemcsak a nevemmel vagyok így. Már azt se tudom fiú vagyok-e vagy lány? Izé. . . nem mondaná meg véletlenül? — De kérem,.. . — Tudniillik most próbálom ötszázadszor. Mindig más néven, mindig más ruhában. Tudja, kell az üzemnek az eredmény, a statisztika. — Ötszázadszor? De hiszen ez az üzem ötszázegy jelvényest jelentett. — Igen, az ötszázegyedik. ... az a teljes futballcsapat. ♦ És végül: ♦ a főszerkesztővel — Hit ez meg micsoda? — Kérlek, megbíztátok, hogy folytassak érdeket, változatos beszélgetések ■ a . .. — Igen. De ezek hitel dolgok. Ezek nem történitek meg . . . Pszt. Egyelőre ■ egyelőre ... (p. p.) ijijj! i í in jj| . ij!i|j !| I i jl | !|!íl A fon.ák11| Hl Ilii 11 Éli ' . » ü!1!!!!! l!1 ;l — Nem tudom, hallgatnak-e rám azok, akik majd a Kilián Testnevelési Mozgalomban most kezdik a sportolást, de őszinte szívvel adnék nekik egy-két jó tanácsot — mondja Pólyák Imre, kétszeres birkózó világbajnok és olimpiai helyezett. — Elsősorban is, nem tanácsolok senkinek mást, mint amit a magam részére is helyesnek tartok és amit én is megteszek. Szóval, kezdjék jókedvvel és ne hagyják abba , soha. Ez a legfontosabb. Nézzük a világbajnok jelivénygyűjteményét. Van jelvénye elég. " Ahogy Pólyák mondja, több kiló, hisz összegyűlt a több mint egy évtizedes ver- senyzői pálya alatt. De az MHK! jelvény, és a V1T jelvényszerzői mozgalom jelvénye nem a „kilós” kategóriában szerepel. — Persze, a legnagyobb érték a legnagyobb teljesít- I ményért járó jelvény — mond- t ja Pólyák —, így hát a világbajnoki aranyjelvények a legj értékesebbek számomra is. De a jelvényeknek, ezt minden versenyző tudja, nemcsak ilyen értékük van. Hogy miért? Hát mert minden győzelemben benne vannak , az előző győzelmek és vereségek tapasztalatai, és minden siker , a korábbi felkészülések és fárradozások eredménye is. — Amikor először jelentkeztem az MHK-ra, még csak ifjúsági bajnok voltam — mondja. — Akkor még nem tudtam annyira, mint most, hogy a birkózáshoz is sokoldalú felkéri szükségre van szükség. Sokan mondták, hogy az MI-1K nekem nem kell, de én úgy gondoltam, jó ha a gyárban, aholdolgoztam, részt veszek az üzemrő szék közötti versenyben. Igen szórakoztató dolog volt és nagyon élveztem. Aztán, amikor többször megismételtem, éreztem a hasznát is. — Ezért szereti hát ezt a jelvényt? — Ezért, igen, mert gondolaiban is összefügg legfontosabb felkészülési elvemmel, sokoldalú mozgással készülni a különleges feladatra. Mondjuk, az élversenyzőknél ez használható felismerés, de mi haszna ebből a kezdőnek? — Először is — magyarázza ha valaki még soha nem sportolt, akkor nagyon üdvös, ha éppen a Kilián Testnevelési Mozgalommal kezdi. Aki közülük később versenyző akar lenni, annak a sokoldalú kezdés csak hasznára válik, aki nem akar versenyző lenni, akár fiatal, vagy idősebb, annak meg éppen arra van szüksége, hogy szabadon választhassona kedvező lehetőségek közül és a kiválasztott sportágakkal rendszeresen foglalkozzon. De rendszeresen, ez a második és nagyon fontos tanácsom. Beszél azokról a hibákról, amelyeket az MHK idején néhányszor tapasztalt. Nekivetkőztek néhányan, nagyszerűen érezték magukat, játszottak, ugráltak, aztán másnap vánszorogtak az izomláztól és azt mondták, hogy ha ez a sport következménye, akkor jobb, ha nem csinálják. — Ez az, amit nem szabad — mondja. — Először inkábbkevesebbet, ha úgy tetszik, hát tegyen keveset, éppen csak valami mozgást, és csak lépésrőslépésre fokozni a megtemetést. Ezért is jó a Kilián-mozgalom mert éppen ezt a fokozatosságot teszi egyik követelménnyé. De egy pillanatnyi kitérővel nézzük azt a kezdeti ígéretét, hogy nem tanácsol mást, csak amit magára is érvényesnek tart. — Amit helyesnek tartottam és tartok, arról beszélek, valóban — mondja. — Megszereztem az MHK-jelvényt és megszereztem a VIT-jelvényt is, hogy tavaly az olimpiai jelvényszerzőben nem indultam, annak egyszerűen az volt az oka, hogy az olimpiával kapcsolatban egy másfajta jelvényszerzésre való felkészüléssel és versenyzéssel voltam elfoglalva. (Ismeretes, hogy Pólyák Imre igen nagy küzdelemben szorult az olimpián a második helyre.) S az idén? — Most ismét világbajnokságra készülünk, és éppen a végén tartunk ezeknek az előkészületeknek — mondja. — Ezért nem lehetek az elsők között, akik részt vesznek a Kusán-mozgalomban. De nem is az elsőség a fontos itt, hanem a folyamatos részvétel és én, ezt vegyék akár kötelező ígéretnek, meg fogom szerezni a Kilián-jelvényt is. — Azért, hogy növelje jelvényeinek számát? — Nem azért, hanem magáért a mozgásért. Bár mi elég sok kiegészítő mozgást végzünk, de ez még mindig belefér. S ha én így vagyok vele... akkor azt hiszem, ez a nem verssenyzőkre, a fiatal és idősebb kezdőkre méginkább érv-es. A mezőkövesdi járásban... Életet adó, sűrű tavaszi zápor verte a gépkocsi ablakát, amikor a megyei TST elnökével a „matyó főváros”, Mezőkövesd felé tartottunk, hogy meggyőződjünk, hogyan is fogadták a mezőkövesdiek az új testnevelési mozgalmat? Menetközben meg bíztunk abban, hogy jó helyre jöttünk, hiszen a mezőkövesdiek nemegyszer bizonyították be: szeretik a sportot és mindig lelkesedéssel fogadják az újat. Következtetésünk nem volt alap nélküli, hiszen a mezőkövesdi járásban az elsők között rendezték meg a Kilián Testnevelési Mozgalom versenybíróinak tanfolyamát és Lőrincz József, a járási TST elnöke a megyei értekezleten bejelentette, hogy Mezőkövesden május elsején már Kilián-versenyt rendeznek. A helyszínen kételyeink támadtak . .. Amikor az elnök asztalán heverő aktacsomót megláttuk, még mindig arra gondoljunk, hogy „Jó helyre” jöttünk, a Kilián Testnevelési Mozgalom a JTST elnökének szívügye. Alaposabb tájékozódás után azonban az ellenkezőjéről kellett meggyőződnünk. A Kilián Testnevelési Mozgalom tájékoztató füzeteiből április harmadik hetében jó néhány még a szekrény tetején porosodott. Az öt nappal előbb kiküldött nyomtatványok, amelyek elengedhetetlenül szükségesek az előkészítő munkához, még felbontatlan csomagban voltak. Egy dologból jöttünk rá, hogy foglalkoznak a Kilián Testnevelési Mozgalommal: a JTST elnöke büszkén mutatta, milyen ízléses és ügyes megoldású a Kilián-pecsétje. Sajnos, a JTST elnöke és a többi járási versenybíró sem igen használhatja a pecsétet. Még ha a hátralevő napok alatt kiosztják is a nyomtatványokat, rendeznek is május elsején versenyt, nem pecsételhetik be az igazolványba a próba eredményének igazolását. Mert mindazok a tevékenységek, amelyek szükségesek, hogy az igazolvány a jelentkezők kezébe jusson, már nemigen hajtható végre. Vagy, ha egy-két helyen sikerül is gyorstalpaló módon végrehajtani, nem sok haszna lesz belőle a most meginduló sportmozgalomnak. N. P. Ha az események irányítják a munkát... — A szervezés már régóta fecsőtörök kiképzésével a rajtig lyik, mennek a munkák, csak teljes egészében végzünk, ezzel még a csekkeket nem kaptuk nemigen lesz hiba, meg és így nem tudjuk jeleni- Zala Jenő, a IX. kerületi TST- keztetni az embereket. A pe- elnök így kezdte a beszélgetést: „NINCS MÉG A HELYÉN VALAMENNYI FOGASKERÉK...” Annak a szervező munkának a gyökere, amelyet a zalai SZMT sportbizottsága a Kilián Testnevelési Mozgalom szervezése körül kifejtett, még a múlt esztendőbe nyúlik vissza. A szakszervezeti sportkörök vezetői, az edzők és a társadalmi munkasok 1960 decemberében ismerkedtek meg részletesen amozgalom szabályzatával, a gyakorlati teendőkkel. A tettek listáján első helyre az a döntés került, mellyel az üzemek, vállalatok, közületek a legjobb aktívákat a helyi TST-k által szervezett „bélyegzősök tanfolyamára" küldték el. Háromszáznál több szakszervezeti sportfelelőst képeztek így ki. A sportbizottság — a megyei TST-vel — valamennyi üzembe, vállalathoz, munkahelyre eljuttatta a mozgalom szabályzatát, s a szervezés megindításával egyidejűleg tervet dolgozott ki a változatos és gyakori versenyalkalmak biztosítására. A tennivalók sorában márciusban lélegzetvételnyi szünetet tartott a sportbizottság: újabb értekezletre hívta össze a szakszervezeti sport társadalmi munkásait, a szakmák, üzemek, vállalatok sportfelelőseit hogy velük együtt elemezze a megtett utat, s hogy közösen meghatározzák a további feladatokat. — Hasznos javaslatok hangzottak el ez alkalommal is — emlékezik vissza az ülésre Benedek Tibor, a sportbizottság elnöke —, közülük számosat meg is valósítottunk már. A városi szakmaközi bajnokságokhoz máris biztosítottunk pályát, kértünk és kaptunk is segítséget a nagyobb városi sportkörök szakosztályaitól a kerékpáros és természetjáró túrák szervezéséhez, az úszásoktatás lebonyolításához. Terveinket összehangoltuk az MHL és a KISZ szerveivel, s máris érezzük, hogy könnyebben érünk célhoz, ha közös úton járunkk. A jelek szerint e sportbizottság nem töltötte tehát ...téli álomban” az elmúlt hónapokat, s számos üzem vállalat is ösvényre talált már a tennivalók isüröjében. Nagykanizsán például a KPVDSZ helyi vezetői hat természetjáró-szakosztályt szerveztek, s összeállították nyári programjukat. Bázakerettye, Lovászi é, Nagylengyel olaj bányászai, Gutorfölde, Lenti, Zalaszentgrót, Baktüttői Miklós fa és ma községek termelőszövetkezeti párás-jai szorgosan készítnek. Számos közé benggi így Gátlánházán. Pakodo: Pördeföldén. Garboncon. Szentliszló' Csömödérben — pávákát létesítem' társadalmi összefogássá!. — Mégsem vegyünk elégedettek elért eredmények!.. — mondta őszintére szavakat Benedek: Tibor. — úgy ' érzem, nincs még e helyén valamennyi fogaskerék, s itt arra gondolok, hogy az üzemi sportfelelősök, a szakmák sportbizottsági tagjai nem végeznek a mozgalom jelentőségéhez méltó munkát B. T.