Népsport, 1961. július (17. évfolyam, 129-151. szám)
1961-07-02 / 129. szám
fam. tk A 4HH& ndi ih~ Ik A Mik hh n tsK ddBk bajnoka aua siniya in shamum a pbl nd DanoKa ISE! líiiíiBI®! fi SEaeHSUSIS a MinaLii ffii a sportpályán Egy különleges fiúról 1 Ifjabb Bollobás Bélának 4 Egy különleges fiúról A \\\\\\\\\\\\\\\VA\\\\\\\\\\\\\\\\\\\Wm lesz itt szó, bár ez ellen ő maga tiltakozik a leghevesebben. Egyenest zavarba jön, ha érdemei felől érdeklődnek, legszívesebben elvonulna ilyenkor valahová, csak hogy ne legyen kénytelen magáról beszélni. Különleges képessége ismertetésére soroljuk fel a legjelentősebbeket: kiváló matematikus, a legutóbbi középiskolai országos matematikai verseny győztese, több országos és nemzetközi verseny első és második díjának nyertese: megjelent egy tanulmány a nyomtatásban; egy svájci lap a matematikai példáira beküldött megoldásait közölte; kiváló történész és igen jó irodalmár, nyelveket tanul és.... — most térjünk át a testnevelésre. ... rendszeresen sportol, |\\\\\\\\\\\\\\\\\\\vv\\\\\\\\\\\\\\v\\v\\ hatéves korától, tehát tizenkét éve vív, először édesapjának barátja tanította, később belépett a BVSC-be, onnan a Dózsába, majd most, mivel ősztől egyetemre jár, az OSC-ben folytatja. A vívás mellett rendszeresen szerepelt a gimnázium labdarúgó- és kosárlabda-válogatottjában, az utóbbi időben különösen a kosárlabdában fejlődött, szeret asztaliteniszezni, általános iskolás korában kerületi válogatott volt, nyáron az úszás a fő sportága és a balatoni üdülés alatt a vitorlázás. — Hány órát fordít naponta sportra? — Ilyenkor nyáron legkevesebb három órát, de játékosan még többet is. Az iskolai idény alatt persze kevesebb idő jut rá, de akkor is naponta legkevesebb egy órát sportolok — feleli. A\\\\V\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\VV\\\\\\\N különleges képességei vannak a matematikához, de nemcsak ahhoz, hanem általában az értelmi, főleg a logikai készséget igénylő szellemi" tevékenységhez. Ezért tűzte céljául, hogy elméleti matematikus lesz, az egyetem most szervezendő különleges szakán tanul majd, ahová őt, a középiskolai verseny győztesét felvételi vizsga nélkül felvették. A különlegesen jó adottságok azonban senkit sem mentesítenek a tanulás alól. Sőt, az ilyen tehetségek inkább arra hajlamosak, hogy teljesen elmerülnek a könyvekben és nem látnak túl a szobaablakon, éppen ezért az olyan jó tanulókat, mint Bollobás, valamikor csak vékonynak, gyengének, bátortalannak tudták elképzelni, mint ahogy az ellenkező végletet, az erős határozott fellépésű, izmos, kisportolt fiúkat eleve a rossz tanulók közé sorolták. Bollobásnál az effajta előítélet teljesen csődöt mondana. Aki ránéz, azt gondolná, hogy az utóbbi típushoz, a sportemberihez tartozik, s aki beszél vele és megismeri a képességeit, a gondolkodását, az egyéniségét, az a második csoportba osztaná be. De mindkét osztályozás helyes, mert Bollobás egyesíti magában a két típus erényeit, azok jellemző hibái nélkül. — Hogyan jut ideje /kXXX\MXXXX\\X\XXXXXXXXXXXXXXXXXVX\NXXX\\\, a tanulás mellett a sportra is? — Jut rá — mondja természetesen. — Kell, hogy jusson, mert szükséges. A szellemi munka mellett a sportra fordított idő nem veszett el, inkább jó befektetés, mert munkabí-rás-ban, frisseségben sokszorosan megtérül. — De — folytatja — nemcsak azért sportol az ember. A sport szükséges, mert jó szórakozás, és ezenkívül nem is tudja az ember jó messzire megtervezni a szellemi munkát sem, ha nem alapozza meg hozzá, ugyancsak jó meszszire tekintve, a fizikumát. Sajnálom, hogy a sportban nem tudtam hasonló eredményeket elérni, mint a szellemi tornákon. Sokat bosszankodtam például, hogy az utóbbi két évben az iskolában már nem rendeztek válogatott labdarúgó- és kosárlabda-mérkőzéseket, mert az magasabb feladat elé állított volna bennünket, mint az osztályok közötti mérkőzések. Aztán sajnáltam azt is, hogy nem neveztek be az utóbbi időben a vívó versenyekre, mert engem már elkönyveltek a szellemi versenyek szereplőjének és — az én ellenemre — úgy gondolták, hogy a sportban nem kell versenyeznem. Mondom, bosszantott ez a dolog. Tudom, hogy manapság a sport élvonalába csak úgy kerülhet fel az ember, ha rengeteg időt fordít az edzésekre. Ezért nem nagyon reménykedem benne, hogy valamiben jobb eredményt érhetek el. De mégsem vetem el ennek a gondolatát. A vívásban remélhetek a legtöbbet. Bár tudom, hogy az OSC igen nagy klub és ott végtelenül nehéz bekerülni a csapatba. . i — Nem fél, f *7 Kxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx- 61111 sokkal nagyob megterhelés mellett a sport csak hátráltatja az előmenetelben? — Egyáltalán nem. A tanulás egy cseppet sem szenved a sport miatt csorbát. Miért kell ezt a kettőt szembeállítani? Elmondja, hogy a gimnáziumban az osztályválogatott labdarúgó- és kosárlabda-csapatban általában a jó tanulók szerepeltek. — A kettő most már valahogy gyakrabban együtt jár, s szinte azt lehetne mondani, hogy jellemző — mondja magyarázólag. — Most már inkább az a kivételes, ha valaki csak sportol, vagy csak a tanulással törődik. Volt persze ilyen is az osztályban, de elvétve. Aki például kiváló tanuló volt és nem sportolt, az is vágyódva nézte a mérkőzéseinket, mert a szíve rossz. A másik ritka fajta, a nem tanuló sportoló, meg valahogy egy kicsit szégyelli is magát. Az elején, amikor találkoztunk és rövidnadrágosai, izmosan, barnán, egészségesen befutott az udvarról, ahol a nagy fa alatt asztaliteniszezett, mindjárt azzal kezdte, hogy kár is érdeklődnöm utána, mert nincsen benne semmi különleges, tanul, sportol, ez — szerinte — így természetes. De ninc* igaza,*\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\vv akármilyen fokon tanul és nem egyszerűen csak érdeklődik a testnevelés iránt, így hát különleges teljesítményéért megilleti a különleges figyelem. Másrészt meg, úgy látszik, mégis igaza van, mert ez a típus, a jól tanuló és rendszeresen sportoló típusa — a jelek szerint — egyre gyakoribb, egyre általánosabb — szinte jellemző lesz. Z. F. 4 Vasárnap, 1961. Július 2. Kis emberkék nagy túrája F-xxxxxxxxxxxxxxxxxxx, ötödik napja x 1 harmincöt kis 4 A Duna 4 hajótestet rin-4 A DUna - gátnak a 4 L II - e 1 hajókban 225 4 nullamai 4 úttörőpajtás- 4 X sál. ötödik fxxxxxxxxxxxxxxxxxxx1 napja tart a legjobb magyarországi víziúttörök idei nagy, közös túrája. Vácott, Angyalföldön, Hámorban és Dömsödön, a csepeli 4220-as Németh István víziúttörő-csapat otthonában csakúgy, mint Dunavarsányban, Győrött, vagy Esztergomban már hónapokkal ezelőtt óriási izgalommal készült közel háromszáz kisember — első, „igazi" nagy vízitúrájára. A tanítási év folyamán a napi házifeladatok megírása után alighogy letették a tollat, megtanulták másnapi leckéjüket, máris a csapat otthonát keresték fel. Gyűjtötték az ismereteket a nyári nagy túrához. Mert akárki nem vehet ám ezen részt kell érteni a táborveréshez, a főzéshez, az elsősegélynyújtáshoz, a tűzrakáshoz és az oltáshoz. S mi sem természetesebb a vízenjáráshoz, a csónakázáshoz. Aki víziűttörő lesz, annak úsznia is kell tudni. S nem is akárhogyan ... Száz szónak is egy a vége, június 26-án Esztergomban összegyűlt a tíz úttörőcsapat küldöttsége. Van ahonnan mindenki eljött, más helyről viszont csak egy-egy őrs képviseli a csapatot. .S hétfőn reggel már az ébresztők kürtjelére nyitotta ki a sok kiaborzasfejű úttörő a szemét — nem sokkal napfelkelte után Az első nap programja városné-zést írt elő. S felkészülést a nagy I útra. i xxxxxxxxxxxxxxxxxxxy nyugodtan az' 4 4 indulás előtti r Kpopten 4 éjszakán. Kü-X Kevesen 4 lönceen a há-V. i j. i 4 móri Örs tagjai 4 aludtak 4 voltak Izgatot-4 - tak. Nem ceo-Kxxxxxxxxxxxxxxxxxxx' látható, hiszen ők a nyugodt vízű Lillafüredi tavat szokták meg, s életükben először kerültek vízijárművei az öreg Dunára! S a nagy folyó szürke, hömpölygő áradata láttán bizony megszeppentek egy kissé ... De aztán fölengedett a szorongásuk. E „lesz, ami lesz” jelszóval a karaván kis részeként nekivágtak a nagy útnak. — Irány Sztálinvárról Természetesen nem siették el a dolgot Az első napon csak Kisorosziig eveztek. Ott tábort ütöttek, megpihentek, majd másnap a visegrádi Salamontoronyból gyönyörködtek a Dunakanyar szépségeiben. A következő nap műsora bizonyosan sokáig emlékezetes lesz minden pajtás számára. Vácott kötöttek ki, s a DCM, a leendő hatalmas alkotás építését tekintették meg. A város feletti dombok egyikén az épülő Cementmű KISZ-szervezetének titkára mutatta a létesítmények tervezett helyét. S a délibáb ugyan ismeretlen előttük, mégie mindannyian már maguk elé képzelték a hatalmas gyáróriást, amelyben — ki tudja — talán közülük is többen dolgoznak a Jövőben, ha felnőnek .. . kapemviszhullá. xxxxxxxxxxxxxxxxxx'y megszülettek ^ ? a túra hősei ^ Az első ^ _ Legalább 4 . 4 ötös erősségű ^Útszakaszon 4 szelet kap-4 X tutik — em-xxxxxxxxxxxxxxxxxxx"lékezett viszsza a hullámokkal való nagy csatára Komlóssi Jenő, aki régi kajakos szakemberként patronálja a túrán résztvevőket. — Még a Dunához szokott pajtások is megijedtek. S a legnagyobb fegyelemre és erőfeszítésre volt szükség, hogy a „konvoj” minden hajója időben, minden baj nélkül megérkezzék a kisoroszi táborhelyre. Itt estek át a tűzkeresztségen a lillafüredi úttörők is. Vacogott a foguk, nagyon belefáradtak, de az első akadályt sikeresen leküzdötték... Végig a túra során egyébként folyik az örsök közötti hagyományos vetélkedő. Esztergomban úszásban mérték össze tudásukat a pajtások. S ebben meglehetősen nagy fölénnyel a csepeliek végeztek az első helyen! Kisorosziban a szellemi öttusaversenyen már mások vitték el a pálmát! Az esti tábortűznél az őrsönként összeállított műsorban például a váciak jeleskedtek . . . A vetélkedő fő számaira a megérkezés után kerül majd sor, Sztálinvárosban. A kikötőöbölben gyorsasági és ügyességi kajakversenyt rendeznek, akadályversenyen ... vesznek részt, s előreláthatóan a szellemi vetélkedő kérdései is a „végállomáson" állítják majd a legnehezebb feladat elé a résztvevőket ... Addig azonban még egyéb, más feladatokat is meg kell oldaniok. Mert az egész társaság saját felszerelésében jött el a túrára. S ez sokhelyütt még elég hiányos. Csak egy pillantást kell a népszigeti KISZ-telepen táborozok hajóparkjára vetni: f vxxxxxxxxxxxxxxxxxxv; aa°k egy része x v 4 amolyan „ura-4 kevés ~ Ságtól kve-4 4 tett” holmi. 4 az igazan 4 úgy értjük, 4 ,0 haiti f 110?? 9* egyi-4 najó, 4 ket valamexxxxxxxxxxxxxxxxxxxx elyik sportegyesülettől, a másikat pedig talán az egyik honvédségi alakulattól, kapták. A viharlámpából a kondérokig és a tűzifáig, mindent a pajtások cipeltek a budapesti érkezéskor is hajójukból a partra. S minden ilyen táborveréskor, mint a mostani verseny is folyik a résztvevő őrsök között, kiknek a sátrai a legrendezettebbek, kinek a körlete a legtisztább? Most, a Népszigetre való érkezés után azonban a körlet rendbehozásán kívül más is foglalkoztatta a kis lurkókat. Vasárnap délelőtt ugyanis részt vesznek az Úttörőszövetség megalakulásának tizenötödik évfordulójára tartandó nagygyűlésen az Országház előtt, délután pedig önálló vízifelvonulást tartanak a Dunán. Minden bizonnyal nagy sikert arat az apró emberek apró hajóinak díszes felvonulása vasárnap délután ... 4xxxxxxxxxxxxxxxxxxx 4 Indulás Ercsi- X 4 be, majd a tv-V ^ hotfin* 2 ra végcélját 3 neiTon. A hoz, Sztálinrá^1 1 Városba! Tíz fe^ kora reggel 7 rejthetetlen y 2 nap a dunai \\\ii\\\\\vra\\v^ nagy túrán. Nem hinnénk, hogy a kék vízen ringatózó úttörő-flottilla legénységénél lenne e napokban boldogabb úttörő e kerek világon, ők legalábbis ezt vallják! Ezenkívül biztosra vesszük azt is, hogy mindezek után mindannyian még sokáig nem szakítanak a romantikus, megszámlálhatatlan szépséget magaiban rejtő víziélettel. sz. gy. x. [3/ * ] A közreműködők... Forrón tűzött a nap és tíz órát mutatott az óra, amikor az edző sípjelére kifutottak a pályára a fehér és piros mezes játékosok, a nézőtéren, aki csak tehette, árnyékba húzódott. Előkerültek a jegyzetfüzetek, s vagy százan figyelték azt, ami a játéktéren történt. A kitűnően megszervezett edzés nagyszerűen gördült. A játékosok, filmszerűen mutatták be a nehéz technikai, taktikai és komplex gyakorlatokat. Nem csoda, ha a jegyzetlapokon sebesen szántottak a ceruzák. A fehér és piros mezes játékosok megállás nélkül futottak, vágtáztak, lőttek, fejeltek, irányt változtattak és toppoltak. A két kapus kifutott, öklözött, párducként vetődött a labda után. Gyorsan, fegyelmezetten követték az edző utasításait. Delelt már a nap, elernyedtek a nézők, a játékosok azonban még mindig fáradhatatlanul edzettek, azaz bemutatták a gyakorlatokat, ki tudja talán már a nyolcvannyolcadikat. Végül aztán, mikor a századik gyakorlathoz értek, fél 1-et mutatott az óra. Az edző, Lakat Károly véget vetett a háromnapos edzőtovábbképző péntek délelőtti gyakorlati bemutatójának. A játékosok, a Tatabányai Bányász legjobbjai pedig átizzadt mezben, nagyon fáradtan levonultak a pályáról. De, amikor a nézők, vagyis az edzőtovábbképző tanfolyam hallgatói zúgó tapsviharral köszönték meg közreműködésüket, felderült az arcuk. Érdemes volt feljönni Tatabányáról. Kedves és hasznos szolgálatot tettek a legjobb magyar edzők kollektívájának. Dicséret nekik érte ... Főiskolás sportolók között Szombaton reggel elindultunk, hogy megnézzük, hogyan zajlanak az idei főiskolai bajnokságok, hogyan szerepelnek az egyes versenyágakban a legjobb főiskolások, egyetemisták Utunk első állomása a BEAC-Sporttelep volt. 8 óra: Mező utca Már a kora reggeli órákban nagy volt a sürgés-forgás a BEAC Mező utcai sporttelepén. Az érdeklődés természetesen elsősorban a Debrecen—BEAC röplabda találkozónak szólt, hiszen, nagy összecsapásra volt kilátás. Aminta két együttes utolsó és'fifi'fenélzetét végezte, hirtelen ismerős arcot fedeztünk fel: Kiss László volt az illető, a Bp. Spartacus NB I-es röplabda-csapatának játékosa, aki ezúttal edzői minőségében mutatkozott be. Vajon NB I-es tapasztalatát hogyan tudja hasznosítani a BEAC-nál? Nos, Kiss László keze munkája meglátszik a fővárosiak játékán, mert technikai tudásban kétségtelen felülmúlják a mezőnyt. Ez azonban még nem minden, mert a tudás csak akkor jut érvényre igazán, ha megfelelő lelkesedéssel párosul. És éppen, ez volt az, ami általában hiányzott a csapatból Legjobb példa rá Leleszi játéka. Leleszinek igen jó a labdaérzéke, egészen kitűnő ütéseket láttunk tőle, mégis azt kell mondanunk, hogy amennyit használt, szinte ugyanannyit ártott is együttesének mezőnybeli lélektelen játékával. Pedig egyországos főiskolai válogatottnak mindenben példát kell mutatnia társainak. 10 óra: TF tornacsarnok Szombaton a nők vették birtokukba a TF tornacsarnokát. Mit láttunk itt? Csapatversenyben a TFSE igenjó képességű. AZ együttesre senki sem volt veszélyes. A TFSE B az utolsó versenyszámban — ugrásban — nyújtott jó teljesítményével szerezte meg a második helyet, a Pedagógiai Főiskola előtt. A mezőny közepén Itt is szoros verseny folyt a helyezések edönté■'*t. Az egyé-!',- győzteS Csapó J^'t-versenyzéssel Cy'-ttoui győzte le klubtársait. Két migráción a maximális 10 pain. di'értékrték. A szerenként! * banokságos,* is TF győzelmek születtek, örültek a győztesek, de mi is: vidéki .városaink közül Pécs utér Szegeden, Miskolcon, Egerben és Sopronban is szépen fejlődik a tornasport. .. •» 11 óra: margitszigeti Sportuszoda Szokatlanul meleg időben hívogatóan csábította a margitszigeti Sportuszoda opálosan csillogó vize szombaton délelőtt a strandolni vágyók százait. Ezen a délelőttön azonban a főiskolai bajnokság résztvevőjé volt a medence. Sokan bosszankodva vették tudomásul, hogy nem fürödhetnek a hűs szigeti vízben, de hamarosan megváltozott a vélemény. Egymás után peregtek a számok és az izgalmas küzdelmek láttán egyre magasabbra csaptak a hullámok a nézőtéren. A verseny előtt nem sok esélyt adtak az öttagú kis szegedi csapatnak. De az öt „esélytelen” egyetemista alaposan megtréfálta, mind a részvevőket, mind a nézőket. Már az első számban — a 100 m-es gyorsúszésbar, — megszületett az első meglepetés. Rögtön a rajt,.után a .y*e ■ dongájú” szegedi Szalayitaz élre és biztosan ínyt ” első főiskolai bajnokságot! Társai boldogan ölelgették győzelme után, ezt hajtogatták: !— Egyet legalább nyertünk .*.. És az első „csípős"’ megépítést követte hamarosan a többi is. A fiatal Hencz győzelme a 400 m-es gyorsúszásban, valamint a pillangósé Kasza és a hátúszó Korpássy jó helyezés... Végülis a férfi vegyesváltóban elért szegedi győzelem azt jelentette, hogy esélytelen csapatnak mind az öt úszója, mint főiskolai bajnok térhet haza e. Tisza partjára ... AMIT NEM LEHET MEGÉRTENI rogi versenyző. Ezeknek a fiataloknak eredményei világviszonylatban nem mondanak sokat. Fejlődniök kell még, versenyrutinra van szükségük és hogy igazán érett versenyzőkké váljanak, már fiatal korukban nemzetközi ruint kell szerezniök. Az, hogy már fiatal korban nem- A zetközi tapasztalatra kell szert tenni, világszerte elismert tény. A szavaknál jobban beszélnek azok az eredmények, amelyek a nem régen lezajlott Svédország—NDK ) nemzetközi utánpótlás úszóverse- nyen születtek. A magyar vezetők is igyekeznek megteremteni a lehetőséget az ilyen nemzetközi versenyek rende- zésére. Nem tudni miért, akadnak olyanok is, akik igyekeznek ezt megakadályozni és bizony ezzel ártanak az utánpótlás neveltésének is. A BVSC úszószakosztálya azok k közé az egyesületek közé tartozik, amelyek a legtöbb fiatalt nevelik. Az edzők minden igyekezettel azon vannak, hogy a fiatalok komoly versenyzővé fejlődjenek. Ez év januárjában meghívás érkezett a Wuppertalból. Több verseny meg is rendezésére nyílt volna lehetőség a magyar és a német fiatalok között, de amikor engedélyt kértek a vezetőségtől, ez volt a váasz: P akár elutazni. Mit akarnak a gyerekek külföldön? Úgy is vereséget szenvednek. A fiatalok azért fiatalok, hogy ne hátráljanak meg az első akadálynál. Minden évben megrendezésre kerül a vasutas EB, ezúttal szeptemberben Angliában rendezik meg. Az EB-re is szerettek volna elmenni. Az utazáshoz szükséges engedélyt azonban most sem kapták meg. Miért? ! — Kár elutazni. Úgy is megnyernének mindentt ! Vajon ennyit fejlődtek hat hó- 5 nap alatt a fiatalok? ! ~zificsa, hogy akadnak még olyan vezetők a magyar úszósportban, akiknek nem fontos, hogy Killerman Klára, Dobay Gyula és a többi „nagy" mellé felnőjenek a fiatalok.Száll Antal Az elmúlt évek során jelentős fiatalítás ment végbe a magyar úszósportban. A mostani válogatott keretnek például majdnem ötven százaléka serdülő és ifjú- EGY NAP A NYOLC KÖZÜL Éppen egy hete, hogy minden nap reggel és délután versenyre készülődő, vagy onnan éppen visszaérkező, vidám vagy szomorú, de mindenképpen hangoskodó kerékpárosok zsivaja veri fel a Bp. Építők népligeti sporttelepének csendjét. Innen indul útjára, s ide tér meg fáradtan nap mint nap a Bokányi Dezső-emlékverseny mezőnye — s tegyük mindjárt hozzá: országúti kerékpárosoknak fölötte szokatlan módon. Persze, nem az az új, a szokatlan, hogy naponta ugyanarról a helyről indulnak — ilyen már volt. De olyan már régen nem, hogy a poros, fáradt versenyzőket öltöző fürdő, büfé várja és a hosszú út után kedvükre hűsölhetnek a zuhany alatt, üldögélhetnek, pihenhetnek. Az utóbbi évek magyar versenyein minderről szó sem volt, olyannyira, hogy egy-két „vadember” nem is tudta mire vélni, hogy miért kell verseny után a sporttelepre autóbuszozni: — „Fürödni országúti verseny után? És nemcsak otthon? Node ilyet/’* — és hitetlenkedve majdnem elkanyarodott hazafelé. De, csak az első napon. Azóta pedig... Az újat, a jót, nem nehéz megszokni é s lassan végefelé jár már a nyolcnapos verseny.E KISZ*ÜLÖN TÖRTÉNETE VAN EZEN A VERSENYEN MINDEN NAPNAK, mintahogy minden nap másik országúton is hajtanak, más körülmények között a versenyzők. Ám ragadjunk ki egyetlen napot , bár annak a története sem lesz teljes. Pénteken a lassú rajtot megelőző percek voltak a legvidámabbak. Az öltözőépület lépcsőin szanaszét üldögéltek a versenyzők, készültek, „csomagoltak” az útra. A sűrűn felcsattanó nevetés, amely minden esetben egy-egy jól sikerült beugratást nyugtázott, felvidította még az idősebb korosztályokhoz tartozó, és sokkal nehezebben lelkesedő edzőket, versenybírókat is, ám végülis nem állhatták meg szó nélkül: — Várjatok csak azzal a túlzott jókedvvel néhány percig — intette többek közt Blanár Tibor is a hangosabbját —, majd, ha visszaérkeztünk . .. Még be sem fejezte a mondatot, az egyetlen versenyben levő pécsi Dévai, már válaszolt is: — Ma egészen biztosam hazaérünk Tibor bácsi, tegnap pihenőnap volt. Meg aztán eddig is hazaértünk minden nap . .. — Haza, de mennyien, és hogyan? EZ A KÉNYES KÉRDÉS azonban már válasz nélkül maradt, mert Dévainak ugyancsak érdekfeszítő munkája akadt: két narancsot igyekezett könynyen ehető állapotba hozni, előkészíteni az útra. Szépen bevagdosta mindkettő héját, aztán az egyiket kezdte lefejteni, de csak félig, szépen, lassan . . . Már éppen semmi baj nem lett volna,ha nem kínálkozik egy önkéntes segítség, aki látva a nagyon óvatos, lassú mozdulatokat, hirtelen nekilátott a másiknak, pillanatok alatt meghámozta, s már dobta volna el a héját. Még egy pillanat... — Megállj te! — kiáltott fel a tulajdonos —a héja is kell! Messzire megyünk ... — és gyorsan begyűrte azt is a mez feneketlennek tűnő, mindent elnyelő zsebébe. Aztán Megyerdi sétált a színre, becsületesen kitömve ő is mindenféle jóval, kezében két kulacs, hátsó zsebeiben még három, ez összesen öt, és így beszélt: — Pokoli meleg volt az első napokban és csúnyán elittam magam. Annyira legyengültem a sok víztől, hogy csak kóvályogtam erőtlenül öszsze-vissza. De ma lehet akámilyen meleg, egyetlen kortyot sem iszom. Ez elhatározásnak igazán szép volt. A hangsúly, amellyel mondta, magabiztosságra, öntudatra vallott. Csak az az öt kulacs, tele vízzel... Makó, a sárga trikó birtokosa aztán merészen a dolgok lényegére tapintott: — Akkor minek az a rengeteg víz nálad? *- kérdezte. — Minek?! — Megyerdi úgy nézeti körüli mintha ez a kérdés teljesen felesleges lenne és az egyetlen lehetséges válasz, magától értetődő: — Hogy szoktassam magam. Ahhoz kell igazi önuralom, hogy amikor ott van a víz, akkor is megtagadjam magamtól. — Azután nagy komolyan elfordult, megvárta míg Makó odébb áll, majd félhangosan, inkább csak magának, megjegyezte: — Meg aztán, ha nagyon meleg lesz, nehogy meg szomjazzak. K KÉSŐBB, AMIKOR IV A LASSÚ RAJT UTÁN PESTEN HAJTOTT ÁT sorban a marokai mezőny — huszonöten álltak rajthoz ezen a napon — még egyszer Megyerdié volt a szó. Felrúgva a sorrendet, előre száguldott, egészen a vezető gépkocsiig, majd ott lassítva bevárta a lemaradt mezőnyt. Aranyi, aki az első sorban hajtott, nem tudta mire vélni a hirtelen „robbantást”, s már éppen érdeklődni akart, ám Megyerdi kérdés nélkül is felelt: “ Képtelenség ott hátul megmaradni, te sem bírnád — mondta. — Vicceket mesélnek, méghozzá retteneteseket... TÍZUTÁN MÁR CSAK PÁR SZÁZHETVEN KILOMÉTER KÖVETKEZETT, meleggel, szenvedéssel, pillanatonként meg-megújuló hajrákkal. Szakadatlanul „dolgozott” a mezőny. A „nagyok” azonban páholyban érezvén magukat, eleinte még szerelni igyekeztek az akciókat, később viszont csak egymásra ügyeltek. Pedig tudhatták volna, hogy ez nem vezet jóra. Voltak ugyanis a mezőnyben néhányan, akik — bár nyomta a vállukat jónéhány perc hátrány az előző napokról — felismerték, és éltek is a lehetőséggel. Szép simán megszöktek az alvó, vagy inkább lusta mezőnytől. Szerencsés, Dévai és Mátrai megmutatta, mit kell ilyenkor termi: jó hat percet vertek a válogatottakkal teli mezőnyre. Hazafelé nem sok szó esett. Tömörült az élmezőny, egycsapásra hatan léptek elő esélyesként az eddigi három helyett. Innen a nyomott hangulat. Megkérdezték Megyérdit: — Mondd csak, Toncsi, miért nem jöttél előre? Nem volt, aki vicceket meséljen? — Becsszóra nem. De vasárnapra felbérelek valakit ...D. S.