Népsport, 1961. október (17. évfolyam, 195-217. szám)

1961-10-01 / 195. szám

/f íj íj íj í 1®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®­­ _Külföldi Ml iírSai d­­ói fit^BBBBBBBBB BBBBBBBBBBBBBBBBBBtg A Dos Santos és az 53.6. Viani és az olasz labdarúgás, Zátopková és a gerelyhajítás Miről írnak a külföldi lapok V.'v\\W\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\< Az olimpiász első évében, amelyre majd a tokiói olimpia tesz pontot, még fantasztiku­­sabb fejlődés ígérkezik az úszás legklasszikusabb számá­nak, a 100 méteres gyorsúszás­­n­ak a történetében, mint 1957- ben, amikor az 50 méteres bris­­bane-i uszodában az ausztrál Devitt először úszott 55 mp-nél több időt, Dos Santos most meg­döntötte a két éve még bűvös­nek hitt 54 mp-es határt és mindjárt 8 tized mp-et faragott le az amerikai Clark egy hónap­pal azelőtt felállított 54.4-es vi­lágcsúcsából. A brazil úszó vi­lágcsúcsa érthetően nagy vissz­hangot váltott ki a külföldi szak­lapokban. Több más laphoz ha­sonlóan a francia topkovát szólaltatja meg azzal kapcsolatban, hogy minek tulaj­donítja ezt a lemaradást. Arra a kérdésre, mi az oka annak, hogy a csehszlovák női gerelyhajítás még ma is egyenlő Dana Zátop­­kovával, az interjú-alany így válaszolt: „Véleményem szerint tehetségekben nincs hiány. Csak­hogy a nagy eredmények eléré­séhez ez nem elegendő. Áldoza­tos, kitartó, fáradságos munkára van szükség. Úgy látom azon­ban, hogy ez valahogy nincs ínyére a mi lányainknak. Azon­kívül erre a számra is rányomja bélyegét az, ami az egész női atlétikára vonatkozik: meg kell küzdeni a létért, mert még most sem sikerült olyan népszerűsé­get elérnie, mint a férfi atlétiká­nak. Ez is megnehezíti dolgun­kat. Azután itt van a többi probléma: az iskolából jövő fia­talok még most sincsenek fizi­kailag kellőképpen felkészítve a nagyobb edzés-megterhelésre. Nincs elég szakképzett edzőnk, a társadalmi oktatók és edzők tevékenysége pedig nem kapja meg a kellő támogatást és elis­merést. Ahhoz, hogy fel tudjunk nevelni egy magasabb színvo­­nalú utánpótlást, komoly erköl­csi és akarati tulajdonságokat kell kifejleszteni a fiatalokban” — mondotta. A XSHUMM közli Minoru Hirano, Dos San­tos japán edzőjének nyilatkoza­tát. Az edző a sikeres csúcskí­­sérlet után azt mondta, hogy ta­nítványának a csúcsdöntésben egyetlen ellenfele volt: a for­duló. ..Tudtam — hangoztatta —, hogy amennyiben ezt sikeresen hajtja végre, átadja a múltnak Clark világcsúcsát.” A­­brazil úszó 24.4-re fordult és jó for­­dulóvétel után a táv második fe­lét 29.2 alatt tette meg. A lap az új világcsúcs alkalmával közli a brazil úszó eddigi pályafutá­sát is. Dos Santos 10 éves ko­rában kezdett rendszeresen úsz­ni, és már kezdettől fogva ko­molyan dolgozott. Fejlődése tö­retlen volt, de, mint edzője el­mondotta, hamarosan nehézsé­gei támadtak a fordulók miatt. Ez egyébként sokszor gátolta őt a várakozásnak megfelelő ered­mények elérésében. Alapgyorsa­sága ugyanis egészen egyedül­álló. A római olimpián is csak azért végzett 100 gyorson a harmadik helyen, mert a fordu­lásnál nem jött ki neki a „lé­pés”. A „trónfosztott" amerikai Clark az új világcsúcs hitére, a saját szavaival élve, „alig hitt a fülének.” ..Azt gondoltam — fűzte hozzá —, hogy világcsú­csom legalább egy évig tartani fogja magát. Ezek­­ten­­azt hi­szem, már nem beszélhetünk a teljesítmények felső határáról. Bevallom, szeretném visszahódí­tani a világelsőséget a 100 méte­res gyorsúszásban és az új vi­lágcsúcs híre még jobban ösz­tönöz majd arra, hogy megnyer­jem azt a versenyt, amelyre Dos Santos hívott ki ezzel az új ered­ménnyel.” Giuseppe Viani,­ az olasz lab­darúgó válogatott edzője hosz­­szú cikkben foglalkozik a La Gazzettadeilo Sport; hasábjain a hazai­ labdarúgás ak- S­­tuális problémáival. A „Vége a 4­­ — 2—4-nek” c. cikkében többek­­ között megállapítja: „Olaszor- i szágban meghúzták a vészha- 1 rangot a Brazíliából importált * felállítás fölött. Lassankint­­ ugyanis minden olasz csapat el-­­sajátította ezt a formulát és így­­ uniformizálódott a labdarúgó- 1 .játék. Ha pedig egy játék típus­a egyöntetűvé és általánossá­ vá­­­ lik, akkor nyomban keresni kell­­ az újat, ellenkező esetben meg-­­­­orpan a fejlődés. Márpedig en-­­ nek a sportágnak is éppúgy meg­­ kell értenie az idők szavát, mint­­ a többinek, mert aki elefánt-­­ csont-toronyba zárkózik, az el-­­ vész. Meg kell tehát találni, még- ;­hozzá minél előbb, azt a játék- í formát, amely érdekesebbé, új-­­ szerűbbé, dinamikusabbá, egy- ; szóval a fejlődés követelményei-­­ nek megfelelővé teszi labdarúg­ó írásunkat." A népszerű „Gipo” ezután fel-­­ hívja az edzőket és szaktanács-­ adókat, hogy ne ijedjenek meg­­ az újjal való kísérletezéstől.­ Ugyanakkor"felszólítja a konzer-­­ vativizmusra hajló idősebb szak-­­­embereket és az újságírókat is,­­ ne legyenek gátjai a fejlődésnek,­­ ne bátortalanítsák ledorongoló­­ bírálatokkal az új, még forron­­i gásban lévő kísérleteket, és­­ tartsák szem előtt a célt , az­­ olasz labdarúgás megújhodását.­­ A csehszlovák női atlétika Da­­­na Zátopkován keresztül tett­­ szert világhírnévre. A neves ge­­­­relyhajítónő több mint tíz éve­­ áll az élvonalban és a csehszlo-­­­vák női atlétikának éppen az az­­ egyik legfőbb problémáid, hogy­­ nem sikerült utánpótlást nevelni­­ ebben a számban, ahol Dana és­­ az utána következő gerelyhajító-­­ nő eredménye között nagy űr é­s mintegy tíz méteres különbség i­s tátong. A í^^ísárnap^OfM^oMóber^r** munkatársa, a lap egyik olvasó­jának levele alapján magát Zá­ című nyugatnémet lap hevesen •kikel a játékoscsábítás ele­n. A Nyugatnémet Labdarúgó Szö­vetség egyik tagja sajtóérte­kez­e­­ten hangoztatta, hogy továbbju­tás esetén nehéz helyzetbe ke­rülhet a válogatott Chilében, ha továbbra se folytatódik a hazai labdarúgók kivándorlása kül­földre, elsősorban Olaszországba. A nyugatnémeteket érzékenyen érintette már Szyrmar­iak, Haller és Stürmer el­vesztése is. Most azonban, amikor külföldi labd­a­­rúgó­ügynök­ök három újabb vá­logatott játékosra, Brü­nisre, We­­na­uerre és Schnellinge­rre is ki­vetették a hálójukat, egyre job­ban nyugtalan.iko­naik és azt vár­ják a FIFA új elnökétől, hogy az érdig­ kézzel nyúl majd a játékos adás-vétel problémájához. A márványterem fényözönében III fönék­iny pS‘4“ ......................ben jártam, az asztalitenisz világbajnokság szín­helye volt a kínai fővárosi Száz és száz külföldivel együtt jár­tam naphosszat a hatalmas vá­rost, ismerkedtem emberekkel, szokásokkal, csodáltam az ős­park közepén az Ég Templomát,­­ ámuldoztam az új parlament márványfolyosóin. Láttam hatalmas új házsoro­kat, egészen új városrészeket, s­ megnéztem a múlt maradvá­nyait is, a zsúfolt lakónegye­dekét. Étkeztem előkelő szállo­dában külföldiek között, s ízes kínai vacsorát rendeltem a Nyári Palota vendéglőjében. Ezer új íz, ezernyi új­­szín. A külföldi legszívesebben pilla­natnyi megállás nélkül járná a várost, kérdezgetné az embere­ket. Ha erővel bírná, ha akad­na mindig tolmács, s ha nem kellene egy nap, legalább nyolc órát a világbajnokság színhe­lyén töltenie. Legszívesebben egy csodálatos estére emlék­szem. A világbajnokság záró­bankettjét tartották a parlament nagytermében, ötezer meghívót küldött szét a rend­ezőbizott­­ság. Nagy, kerek asztalok m­el­­lett ültünk, s minden asztalnál négy-öt kínai is helyet foglalt. Elkezdődött az étkezési szertar­tás. Húszfajta ételt szolgáltak fel, olyanokat, amilyenekre az igazi ínyencek mindig vágyakoz­nak. A sokfajta tengeri hal, s a speciális kínai fűszerek csá­bítóan illatoztak a fehérterítős asztalon. A hosszúra nyúlt va­csora ismét alkalmat adott arra, hogy kínai barátainkkal beszél­gethessünk. Isj ! , a tolmácsaié fárad IlLászli­hatatlanul fordított. ------------Mellettem egy húsz év körüli fiatalember ült. Szót tanul, kicsit megilletődve hall­gatta a barátságos eszmecse­rét. Csúf útján megkérdeztem tőle, hogy ízlik-e a vacsora? Kérdéssel válaszolt: — Magának ízük? — Hát bizony, egy kicsit szo­katlanok az ízek — válaszoltam. — Bizony nekem te. Ennél kicsit szerényebben élünk. A pohárköszöntők­re került sor. A teli poharaikká elkezdő­dött a vándorlás, egyik asztal­tól a másikig. Mindenki ker­este újdonsült barátait, koccintottak, egymás egészségére. A csöndes fiatalember. Hsu Jui-hua, a tol­­mácsnő, s én, az asztalnál ma­radtunk. A nehezen indult, s a hirtelen abbamaradt beszélgetést igyekeztem folytatni. I . T.­..l»ány.beszélgetés volt. |ji TanulsagosMint kideréit a ■—- '""fiatalember diák. A Testnevelési Főiskola hall­gatója. Mint a pekingi sport­­csarnok egyik építője, jó mun­kája jutalmául volt hivatalos a fényes bankettra. Szépen va­salt sötétkék kamgára zubbonyt és nadrágot viselt. Ugyanolyat, mint a vacsorán résztvevő mi­niszterelnök, s a tábornokok. S persze, mindez nagyon is természetes. Természetes az is, ami Hsu Jui-huával rövid élete alatt történt, igen, ma már ter­mészetes. Ám ha tizenöt-húsz esztendővel­­ ezelőtt mesélték volna egy kínai gyereknek, tün­dérmesének­­hitte volna. Elérhe­tetlen álomnak, amit jó ugyan végigálmod­ni,­ ám nem szabad komolyan venni. De talán még álmodni sem tudtak azelőtt ilyet a kínai gyerekek. Hsu Jui-hua egy Peking kör­nyéki faluban látta meg a na­pot. Földbevájt bunyóbab­ szü­letett. Éhség. Ezt ismerte meg legelőször. S ez az érzés min­dent, mindent elhomályosított Nem ismert meséket, nem is­mert szebb életet. Pici gyerek­korában úgy tanulta meg, ha nem akar éhen halni, valahogy a városba kell jutnia. Ott talán akad munka, akad valami élelem. Rongyokba burkolva, mezítláb indult el sze­rencsét próbálni. Ili A város sem volt gazdagabb Ili A­lajos főbérlő, írni. olvas­­ .........—-'ni nem tanulhatott nem volt hol tanulnia, estén­­­­ként éhesen, meggyötörve fe­kü­dt le a nyomortanyán. Azután történt valami. Vala­mi egészen furcsa dolog, amit akkoriban még nemigen értett. Inkább érezte, hogy változott valami. Megkérdezték tőle, evett-e már. S adtak enni. Ru­hába öltöztették, s azt mond­ták, hogy iskolába kell járnia Mindig, csak kapott, kapott. Kérte, hogy engedjék dolgoz­ni, hiszen nem fogadhatja el ingyen az élelmet, a ruhát, a lakást. Azt mondták, hogy a ta­nulás a munkája. Tanult hát éj­jel, nappal. Már nemcsak érezte, hanem­ tudta is, hogy minek köszön­heti a változást. Megkérdezték tőle, mi akar lenni.? Azt vála­szolta, hogy tanítani szeretne, Hsu Jul-hua a sportban is kiváló eredményeket ért el. Minden foglalkozás nagy öröm volt számára. Kosárlabdázott és asztaliteniszezett. ■ Hamarosan megismerték és megszerették így került a főiskolára. f­r. Egy faluba megy Tanár lesz majd, s ápolója. ----------------------őrzője lesz a gye­rekek egészségének. Úgy ter­vezik, hogy majdnem minden faluba jut egy ilyen tanár. — Nem tudom, felfoghatja-s idegen ember, hogy mit je­lent ez nálunk. Nálunk, ahol évekkel ezelőtt még az éhség pusztított. Ezekkel a szavakkal zárta el­beszélését a pekingi Testnevelési Főiskola hallgatója. Asztalunk újra benépesedett. Poharat emeltünk. Koccintottam a szomszédommal. A­­márvány­terem fényözöné­ben ötezer ember, angol, fran­cia, csehszlovák, magyar és kí­nai — jól megértette egymást. Lakatos György A Kínai Népköztársaságban nagy gon­dot fordítanak a gyerekek sportolá­sára. A legkedveltebb sportágak egyike: a kosárlabda. \ íjjj Sárga, barna, bíborszinű |||| ■ levelek remegnek a mozdulatlan levegőben. ; Süt a nap, a lilás párával takart lankák­­ oldalán csendben érik a debrői hárslevelű. ; Már hosszú az árnyék. Keresztbe fekszik az­­ úton, s a fák alatt már sűrűsödik az éj­­­­szaka hűvös lehellette.' Aldebrőre is lassan­­ beszökik az ősz, s ezt ilyenkor, késő dél­­­­után érezni legjobban, amikor a földekről­­ hazafelé fordul a szekér rúdja, s szürke­­ porfelleg úszik az úton poroszkáló lovak­­ nyomában.­­ Csend ül a falun, a közelgő alkonyat­­ békéje terül szét a vidéken.­­ És Aldebrőn még ott is csend van, ahol­­ éppen ilyenkor kellene pezsgő életnek zaj­­­­lania.­­ Kihalt a labdarúgópálya. A két görnyedt­­ hátú kapu roskatagon, csámpásan mered a­­ semmibe. A játéktéren derékig ér a gaz,­­ s a rajta keresztül vonuló, átlós irányban­­ keményre taposott gyalogút jelkép is:­­ mintha vastag, fekete ceruzával húzta volna­­ át valaki a község térképén a labdarúgó­ig pályát, mint szükségtelent, mint feleslegest. | „Storno” — jelzi a gyalogút.­ ­ lg! Lehangoltan nézzük ist! i ! az elhagyatott, pusztulásnak indult sport­­­ telepet, s aztán nekivágunk megtudni: mi­­ ennek az oka? Miért szűnt meg a sportélet­­ Aldebrőn?­­ És feltesszük a kérdést mindenkinek, akit­­ megillet. I Zám Sándor, a községi tanács titkára ! Ugyancsak felvillanyozódik a kérdés halla­­tára. Magas, keménykötésű, energikus em­­i,­bér. Széket tol alánk, s előre hajolva, élénk­­ gesztusokkal magyaráz: — Megfoghatatlan előttem a fiatalok­­ passzivitása. Volt ugyan a községben sport­­­ élet, de megszűnt, noha mi mindent meg­­tettünk, hogy Aldebrő a sportban se marad­­­­jon el más községek mögött. A szó legszo­­rosabb értelmében készen tálaltuk a fiata­­l­­óknak a lehetőséget: itt van, éljetek vele. · sportoljatok, í Széttárja a karját: f — És nem sportoltak. Félvállról vették az í egészet. Lehet, hogy azért, mert nem akadt f a községben egy ember,­­ aki megfelelően­­ kézben tartotta volna a szervezés munká­­j­­át. Illetve, egy akadt, Rotenstein László , tanító, s amíg ő tevékenykedett, elég szé­­­­pen működött a labdarúgó-, asztalitenisz­­- és sakk-szakosztály. De hát Rotenstein & László elkerült tőlünk más községbe, f — Vagyis: pásztor nélkül maradt a nyáj , és szétzüllött__ | — így van! Pontosan így van! Egyik saj­­­­­álatos jelenség követte a másikat. Megjött­­ például az ellenfél, s nem tudtunk ellene­­ kiállni, mert nem volt elég játékosunk. Többen egyszerűen, ki se dugták az orrukat a pályára. Sőt, még súlyosabb esetek is adódtak: a belépőjegyekért beszedett pénzt zsebretettek a fiatalok. Nem akartak vele elszámolni, s jól Elkeseredetten legyintett: jöjj ! A felszerelés pedig kézen-közön el­tűnt. Amikor a járási TST látta, hogy nincs sportélet a községben, jött a felszerelésért. Kerestük, kutattuk, nem találtuk. Végül egy csirkéélből kerültek elő a nadrágok, me­zek, sportszárak, cipők . . . Pirultunk a szé­gyentől, kérem ... Erre aztán elhatároztuk, hogy megszüntetünk minden támogatást, a sportra szánt pénzt az úttörőknek adtuk és adjuk azóta is. És most már addig nem nyújtunk semmiféle támogatást, amíg a fiatalok nem szállnak magukba és nem bi­zonyítják be, hogy érdemesek rá. Pedig még sokkal több támogatást is tudnánk adni, igaz-e, Miska bácsi? Miska bácsi, vagyis Kozsik Mihály, az aldebrői Új Élet Tsz elnökhelyettese, őszülő hajú, csendes szavú idősebb ember, eddig csak néma figyelője volt a beszélgetésnek. De most megered az ő nyelve is: — Nagyon sokat segíthetnénk. Akár még öltözőt is építhetnénk nekik, hiszen már megvan rá az erőnk. A tanács adna építő­anyagot ... Zám Sándor élénken bólogat. — Mindent, ami kell! — Nekünk pedig van ács-brigádunk, kő­műves-brigádunk, játszva felhúznánk nekik az épületet. De hát az nincs kinek. Nem kell nekik. Pedig mi, öregek örülnénk a legjobban, ha fiaink, lányaink ilyen egész­séges, szép elfoglaltsággal töltenék a szabad idejüket. Ezek a fiatalok a mi jövőnk, hát hogyne tennénk meg nekik mindent. Tőlük csak a lelkesedést és egy kis társadalmi munkát várnánk az építkezésben ... ________________________.----------—------------psj _ Nem akarjuk hinni. •§§§ j hogy az aldebrői fiatalok ilyen érzékelje-­­ nek. Sürgősen megkeressük a KISZ-titkárt.­­ Schönperger Márton, a helyi KISZ-szerve-­­ vet titkára, kék munkaköpenyben fogad­­ bennünket a vegyesbolt pultja mögött. ^ Gondterhelten simítja hátra szőke, göndör, haját, amikor a kérdést neki is feltesszük.­­ — Nehéz eset... Sok a probléma,... Elő-­­­ször is kevés a fiatal. Amint elvégzik az­­ iskolát, legnagyobb részük elmegy, „fel-­­ szívja” az ipar. Mindössze hat-nyolc fiú van­­ a faluban, aki szívesen jönne. De több kel­­l lene. j . — És az idősebbek?­­ — Ők még inkább követelik a sportéletet.­­ De mind a fiataloktól várják a kezdemé-­­ nyezést, amiben teljesen igazuk van. — A fiatalok miért nem kezdeményez-­­ nek? ! — Megpróbáltuk. .---------------------------------—----- - Én próbáltam meg elsőnek. Abból indultam­­ ki, hogy amikor a Televízió sporteseményt­­ közvetít, úgy megtelik a kultúrterem, hogy­­ moccant sem lehet a tömegben. Kell hát,­­ hogy szeressék a sportot. De megmozgatni , én sem tudtam őket. Egyedül az MHL he­­l­­yi szervezetében folyik sportélet, a jövő szakosztály működik. És természetesen az­­ iskolások sportolnak a testnevelési órán. Ez­­ persze kevés. Azt kellene elérnünk, hogy­­ vasárnap délután ne az italboltban billiárd­ dozzanak, hanem jöjjenek ki a pályára. De­­ hát nehéz... Nagyon nehéz ... Ma már­­ annyiféle szórakozási lehetőség van a falu­­j­ban is, hogy a sportolás csak egy a sok­­ közül...­­ Vitatkozni kezdünk a KISZ-titkárral, s maga mondta, mekkora igény van a községe­i­ben a sportolásra. Vajon nemcsak az a baj,­­ hogy nem fordított kellő energiát a szer­­í­vezésre? Bólint. Lehet, hogy ez a baj.­­ Mindenesetre most még egyszer nekifog.­­ Alaposabban, komolyabban. Megkeresi a­ többi tömegszervezetet is és velük egyetért ü­lésben próbálkozik. Az is a tervei között­­ szerepel, hogy nagygyűlést hívnak egybe,­­ amelynek egyetlen napirendi pontja a sport.­­ Az egész falu színe előtt tárgyalják meg a­­ problémát. Bealkonyodik, mire végzünk a beszélge­­t­téssel. Schönperger Márton búcsúzik, s a­­ tekintetéből már több önbizalom sugárzik.­ Megyünk végig a falun. Az esti szürkület­­ már előkúszott a Mátra völgyeiből, s a fák­­ fekete lombja mögött az égre akasztja nagy,­ fénylő lámpását a hold. De az egyik udvarban két nyolcéves forma­i fiú még ádázan kerget egy kopott tenisz-­­­labdát. Szombathy István­­ ? Szovjet-magyar válogatott labdarúgó-mérkőzés lesz 1963-ban A Nemzetközi Labdarúgó Szö­vetség, a FIFA Londonban tar­tott kongresszusáról szombaton hazaérkezett Barcs Sándor, az MLSZ elnöke, s a kongresszusról többek közt a következőket mond­ta: — Tárgyalásokat folytattunk a jövőbeni nemzetközi mérkőzések­kel kapcsolatban is. Végleges megállapodás történt, hogy 1963. május 3-án Moszkvában Szovjet­unió—Magyarország válogatott mérkőzést rendeznek, s elvileg a d­ánokkal is megegyeztünk az 1963-ban B­uda­pe­s­te­n lejé­­s­t­ód­ó ■ magyar-dán mérkőzéssel kapcso- ■ latban. Tárgyaltunk a New York-i nemzetközi labd­arúgó-tornát ren­dező bizottság elnökével, Kox­­szal is, ak­i 1962. május 15. és jú­nius 15. között lebonyolítandó tor­nára magyar csapatot is meghí­vott. Erre még nem adtunk vég­leges választ. Előrehaladott tár­gyalások folytak az Olaszország­ban rendezendő nagy nemzetközi tornával kapcsolatban is, amely­ben öt ország két-két csapata indulna, s a küzdelmeket a világ­bajnokság alatt bonyolítanák le. Szó lehet arról is, hogy ezen a tornán 16 csapat vesz részt és ek­kor EK-rendszerrel egész Euró­pában rendezik meg. Barcs Sándor részt vett a l*cupa­­győztesek tornája bizottságának ülésén is, amelyen a FIFA-avak a diszkriminációra vonatkozó pa­ragrafusát a Motor Jenára alkal­mazták és kimondták, hogy sem a Jena, sem pedig* a­­ Swans­ea. Town együttesét régi lehet, bün­tetni, mert a NATO hatóságok nem adtak beutazási engedélyt. Az első mérkőzést Jenában le kell játszani, a másodikat viszont egy semleges ország pályáján bonyo­lítják le, minden valószínűség azér­i­n­t Fin­n­or­szá­gban. A KK további programjával kapcsolatban még érdekes, hogy magyar bírók működnek közre az Olympiakosz—Zilina mérkőzé­sen.­­ az U. Dózsa—Ajax találko­zót NSZK-beli bíró vezeti. Meg­állapodtak abban, hogy a KK döntő mérkőzését Glasgowban bonyolítják le. A KK-bizottság leg­közelebbi ülését­­november 30-án Budapesten tartják. Érdeklődtem Stanley Rous­­nál, a FIFA elnökénél — folytatta Barcs Sándor —, mi a helyzet a la­bda­rúgó-világ­bajnokság h­1-es döntőjének sorsolásával. Az elnök azt válaszolta, hogy még nem szü­letett döntés, mikor és hol sorsol­ják ki a 16-os­ döntő csoportbe­osztását és mérkőzéseit. (MTI) A KK sorsolása (London, szest­­ember 30.) A c©ü törtéÉnei FIF­A-köz­gy­űlés öt napirend.­ pontja közül, mint is­meretes, az új elnök megválaszt­­ása okozta a legnagyobb izgal­mat. Most néhány részletet­­mon­dok el a választásról, amely két menetiben zajlott le. A négy je­lölt közül elő­zően az olasz Ba­­rassi visszalépett, így Rous, Tho­­man és Andreje­vics közül kellett választani. Rous laza első menet­ben nem kapta meg a szavazatok kétharmadát. A második menet előtt Thoman váratlanul vissza­­lé­pett és végül is 65 szavazat kö­zül Sir Stanley Rous 48 szava­zattal lett a FIFA új elnöke. Amikor az új elnök elfoglalta a helyét nagy ünneplésben ré­szesült, a tagok felállva tapsol­ták. Rous megköszönte a bizal­mat és a nagy tapasztalatokkal ✓rendelkező új elnök ígéretet tett, hogy az egész világ labdarúgá­sának ügyét szolgál­­ja majd. Különben a FIFA-kongre­aswoe is elfogadta a szabályimód­osít­ás során a magyar javaslatokat. Utána sorsolták a Kupagyőz­tesek Kupája második fordu­lóját, amelyen az U. Dózsát Barcs Sán­dor és én képviseltük. Az Új­pesti Dózsa a holland Ajaxot kapta ellenfélül. Az első mérkő­zést , Budapesten, a másodikat Amszterdamban játsszák majd le. A további párosítás: Fioren­­tina (olasz)—Rapid (osztrák), Leicester City (angol)—Atletico Madrid (spanyol), Olimpiakosz (görög)—Dynamo­ Zlítina (cseh­szlovák), Dunfermlime (skót)— Vardar (jugoszláv), Werder Bre­­men (nyugatnémet)—Aarhus (dán), Chaux-de-Fon­ds (svájci­) és Leixoes (portugál) mérkőzés győztese— Progresul Bukarest (román). Függőben, a fent emlí­tettek figyelembevételével a Swansea Town — Motor Jena mér­kőzés. A csapatoknak a mérkőzéseket — oda-vissza — november 30-ig kell lejátszaniokHonfi György

Next