Népsport, 1962. március (18. évfolyam, 41-62. szám)

1962-03-05 / 44. szám

r hétfő, 1962. március 1. Csepel—MTK 2:1 (0:1) ti: Népstadion 15­ 000 néző. Vezette: Horváth L. (Major II. Szabó II). Csepel: Kenderesi — Bulla, Kiss. Takács — Ughy, Klejbán — Kalmár, Solti, Kisuczky, Várnai, Rottenbiller. Edző:­­ Preiner Kál­­mán. MTK: Takács — Keszei, Sípos, Szimcsák II — Nagy, Kovács IH — Sándor. Vasas, Laczkó, Bödör, Szimcsák I. Edző: Kovács Imre. Gól­lövő: Sándor, Várnai, Kalmár. Szögletarány: 8:4 (4:2) az MTK javára. Az első percekben a játékra az volt a jellemző, hogy sokat kapkodtak a játékosok, s huza­mosabb ideig egyik csapat sem tudott mezőnyfölényre szert tenni. A játék színvonala az egész első félidőben kifejezetten alacsony volt. A szurkolók jog­gal elégedetlenkedtek a sok pon­tatlan átadás, a lassú, körülmé­nyes összjáték miatt. A 21. perc­ben Sípos szabadrúgása után a labda irányt változtatott a sor­falon. Kenderesi azonban bra­vúrral szögletre tolta. Hullám­zott a láték. A 35. percben Vár­nai labdája jó helyzetben találta Hottenbillert, a szélső azonban egyéni vállalkozás helyett a rosszabb helyzetben lévő Solti­nak adta a labdát, akit lesze­reltek. Egy csepeli támadás vé­­gén Kalmárt Sipos nagyszerű becsúszó szereléssel szögletre szerelte. A 43. percben Kovács III sza­badrúgásból átívelte a labdát a sorfalon, Bödör ráfutott és a ki­mozduló Kenderesi felett a felső lécet találta el. A lepattanó lab­dára Sándor rácsapott és 2 lé­pésről a jobb sarokba küldte 0:1. A II. FÉLIDŐBEN némileg javult a színvonal, küz­delmesebb lett a játék. Bulla Szabadrúgását Taksics ügyesen védte és helyén volt Kenderesi is, amikor a 75. percben Sán­dor kitűnő fejese kapura szállt. A Csepel többet támadott és a 74. percben kiegyenlített. Kö­zépen pattogott a labda, amely végül is egy fejes után Várnai­hoz került. A balösszekötő habo­zás nélkül 18 méterről véd­hetet­­lenül bombázott a bal felső sa­rokba, 1:1. Izgalmas hajrá kezdődött. A 79. percben Kovács III a tizen­hatoson belül késlekedett a lab­da elrúgásával, a szemfüles Kal­már elvette tőle és néhány lé­pés után 7 méterről a bal felső sarokba vágta. 2:1. A mérkőzés hátralevő idejében a Csepel nyugodtabban játszott és jól tar­totta a labdát. A szurkolóknak nem sok örömük volt ebben a mérkőzés­ben, legfeljebb a csepeli csapat szurkolói örülhettek együttesük nem várt győzelmének. A mér­kőzés nagy részében egész alacsony színvonalú, sokszor szinte kezdetleges volt a játék. A kapuk alig-alig kerültek veszélybe. Szünet után jelentő­sen emelkedett az iram, foko­zódott a küzdelem, érdekesebb és színvonalasabb lett a játék. Ebben az időszakban a Csepel csapatjátéka kevésbé akado­zott, s végül egy nagyszerű Várnai-gól, majd egy védelmi szarvashiba a szünet után job­ban játszó csepeliek győzelmét eredményezte. A Csepelben Kenderesi nagyon jól védett. A hátvédek lelkesen küzdöttek főleg Kiss és Takács harcolt derekasan. Ughy és Klejbán végig a csapat érdekeinek szem előtt tartásával, sallang nélkül nagyszerűen játszott. A támadó­sorban leginkább Várnait illet­heti dicséret nemcsak szép gól­jáért, hanem mezőnymunkájáért is. Szünet után Kisuczky sokat mozgott, a kapura Kalmár volt a legveszélyesebb. Az MTK-ban Takács a gólokról nem tehet, 3—4 esetben jó érzékkel hárí­tott. A hátvédek nem okai a vere­ségnek. Ritkán játszották át őket. Sipos állt leginkább helyt Kovács III teljesítményének ér­tékén sokat rontott az a hiba, amelyet a második gól előtt el­követett. Nagy sok labdát adott előre, de neki is akadtak ki­hagyásai. A támadósorban e­sti pár, Sándor szemfülessége és néhány belevetődéses fejese jelentett veszélyt. Szimcsák­­ néhány fő megoldásáért dicsér­hető. A belsőknek nem ment a játék. Laczkó legalább igyeke­zett. Horváth L. jól bíráskodott. Németh Gyula Győr-Komló 4:0 (3:0) Győr, 8000 néző. Vezette: Aranyosi (Pillér, Lados J.). Győr: Tóth — Kárpáti, Borbély, Tamás — Koós, Adrigán — Vári, Mor­vai, Pió, Palotai, Keglovich. Edző: Orczifalvi István. Komló: Kun — Kanizsai, Palotás, Rátkai — Kékesi, Bárkányi — Garai, Berá­­nyi, Komlós, Faragó, Iván. Edző: Albert József. Góllövő: Pió, Pió, Palotai, Palotai. Szögletarány: 7:3 (2:1) a Komló javára. Hazai góllal kezdődött a mér­kőzés. A 2. percben Vári a jobb­szélről ívelt a kapu elé, Kun a vé­dők gyűrűjében kereste a labdát, de mikor a földre esett, kiejtette a kezéből, s a szemfüles Pió 6 méterről a jobb alsó sarokba küld­te. 1:0 a Győr javát. Az esetnél Kun megsérült és 3 percnyi szünet után Palotás állt a komlóiak kapu­jába. (Orvosi vélemény szerint Kun bal alkartörést szenvedett.) Érdekes, hogy a gól ellenére a győri csapat játszott idegesebben, s ez elsősorban sok labdaleadási hibában és dancsba­n jelentkezett. A komlóiak a mezőnyben higgad­tabban, gyorsabban és tervszerűb­ben játszottak. A 25. percben Palo­tai átadásával Pió húzott kapura, kicselezte Komlóit, majd Rátkait is és 11 méterről a kimozduló Palo­tás mellett a jobb alsó sarokba lőtt. 2:0. Ezután negyedórán ke­resztül eseménytelen mezőnyjáték folyt, majd a 42. percben Pió kö­zépen húzott ismét kontra, lövését a kimozduló Palotás kiütötte, de a berohanó Palotas 8 méterről az üres kapuba nyomta a lá­bát. 3:0. A II. FÉLIDŐ Eseménytelen komlói támadá­sok vezették be szünet után a játékot. Az 53. percben 18 mé­terre a komlói kaputól Palotait szabálytalanul szerelték a kom­lói védők. A szabadrúgást Palo­tai küldte kapura és a labda a későn vetődő Palotás hasa alatt a jobb alsó sarokba csúszott. 4:0. Kezdés után Faragó került igen jó helyzetbe, de bal alsó sa­rokra küldött fejesét Tóth remek vetődéssel hárította. A győri csa­patban Palotai és Koós helyet cserélt. Tizenöt percen keresztül eseménytelen mezőnyjáték ala­kult ki, de veszélybe egyik kapu sem került, sőt a vendégek ka­puját még lövések sem veszé­lyeztették. A 70. percben egy­más után négy szögletet értek el a vendégek, a harmadik vé­gén Berényi lövését Tóth ismét szögletre hárította. Ezután a győri csapat támadott, de újabb esemény csak a 77. percben adódott­, amikor Vári lövése a jobboldali lécen csattant. Küzdelmes mérkőzést vívott a két csapat. A győriek igen nagy akarással, de rendkívül idegesen játszottak. Érdekes, hogy az idegesség a gyorsan megszerzett vezető gól után is, sőt akkor is fennállott, mikor Kun sajnálatos sérülése miatt a vendégek kapujába mezőny­­játékos állott. A hazai csapat gépezete a viszonylag nagy­arányú győzelem ellenére is erősen nyikorgott. Rengeteg leadási, helyezkedési hiba csú­szott a győriek játékába, tá­madósoruk nem tudott kibon­takozni, ennek legfőbb oka az volt, hogy a feltűnő gyengén játszó fedezetpártól szinte sem­mi támogatást nem kaptak. A komlói csapat sorsát korán megpecsételte, hogy már a 2. percben elvesztette kapusát. Ennek ellenére a mezőnyben higgadtabban, főleg gyorsab­ban, folyamatosabban játszot­tak, támadósoruk azonban ez­úttal is vészes gólszegény­­ségben szenvedett és a né­ha kapkodóan játszó győri védők megingásait sem tudta kihasználni. A győri csapatban Tóth ezúttal hibátlanul látta el feladatát, két esetben is ragyogó érzékkel hárított. A hátvédhár­mas gyakran megingott, főleg Kár­páti játszott gyengén, feltűnő volt kezdetleges rúgótechnikája. A fe­dezetpár igen gyenge napot fogott ki, Adrigán nagyon akart, de úgy­szólván semmi sem sikerült neki. A támadó SW­­RJSSlehetősen , szét­essen játszott. Piót robbanékony­­sága mellett góljai dicsérik. Mor­vai jól készített elő, Keglovíchot igen elhanyagolták. A Komló csapatában Palotás a negyedik gólt háríthatta volna. A hátvédek közül Rátkai volt a jobbik. Végig jól fogta Vá­rit. A fedezetek szorgalmasan, egyenletesen játszottak, különösen Bárkányi, aki a védőjáték mellett a támadás indítására is gondolt. A támadósorból Iván mozgékony­sága és Garai néhány elfutása ér­demel dicséretet. Aranyosi játékvezető csak a le­sek elbírálásában tévedett, ebben azonban Pillér partjelzője a ludas. Havasréti Béla ­Akik o­tt lesznek &kilibert LEV JASIN 1 mikor az ember arra kéri, meséljen arról, hogyan lett belőle a világ egyik legjobb kapusa, elkomolyodik. Nyilván arra gondol, a magyar újságíró is olyan dolgokra kíváncsi, amikről Párizsban, Buenos Aires-ben, Stockholmban vagy Santiago de Chilében faggatták őt a riporterek. De nem zárkózik el a téma elől. Eleinte adatszerűen so­rolja emlékezéseit azokról az időkről, amikor még a kis udvarok homályában koptatta cipőit és legfeljebb merész­ségével és azzal hívta fel magára a házban lakók fi­gyelmét, hogy ő tűrte be a legtöbb ablakot. Hátradől a székén, egyet szippant cigarettájából, majd átéléssel szövi tovább mesé­jét a kis hévről: tíz-tizenkét éves korában hiába igyeke­zett csatárként megállni a helyét a csapatban, első csa­lódása az volt, amikor­­ hátratették a tusinál üzemi csapat kapusának, mert mint mezőnyjátékos csődöt mon­dott. A háború megszakí­totta az ő pályafutását is. Utána már nem vágyott a mezőnybe, a Dinamó Moszk­va tartalékcsapatának a ka­pusa lett. Edzője észrevette képességeit, külön is foglal­kozott vele és 21 éves korá­ban már az első csapat kapu­ját védte. A futballon kívül minden sportág érdekelte, le­gyen az síelés, jégkorongo­zás, torna, akrobatika vagy korcsolyázás, most már tuda­tosan fejlesztette sokoldalú­ságát. Csak lassan érett nagy ka­pussá. Ez a kivételes képes­ségekkel rendelkező futbal­lista, Moszkva „párduca" — külföldön így becézik — aki­ről a világ sportlapjai hasá­bos cikkekben emlékeznek meg, semmi különös speciá­lis edzéseken nem vesz részt. „Nem, erről nincs szó. Na­ponta két órát edzem csa­patommal vagy a válogatott kerettel, utána természetesen még kint maradok egy ideig a pályán, de ezt csinálja csaknem minden kapus ...” TV­él-Amerikában valóság-Il­gal elkápráztatta vé­déseivel a nézőket, a szakembereket. Pedig Jasin­­nak is alaposan meg kellett birkóznia a tengerentúli klí­mával is. Azt mondja, hogy az első napon nem volt sem­mi baj, csak a következő né­hány nap és főképpen Chile rázta meg a szervezetét. „Már korán délután a legszíveseb­ben az ágyba feküdtem vol­na. Nehezen ment a légzés is, de önfegyelmezéssel sok mindent le lehet gyűrni. Az, hogy sikeresen estünk át a krízisen, elsősorban összefo­gásunknak köszönhetjük...” Ezzel intézte el három vi­lágraszóló dél-amerikai győ­zelmüket. A nagy kapus nem szereti a nagy szavakat. Így van ez délamerikai tapasztalataival is. Semmi rendkívülit, újsze­rűt nem látott a tengeren­túlon: „Azok is csak embe­rek, futballisták. Kinek így megy a játék, kinek így, legfeljebb talán ott többet egyénieskednek a játéko­sok . . Azért van, ami Jasint is megf­ogta: „Brazília!... Igen, ott minden csapat nagyon erős. Sokat tudnak a brazi­lok, mert sokat tanulnak, so­kat edzenek. De az a véle­ményem, hogy a VB-n nem­csak a braziloktól kell tar­tani, ott van a chilei csapat, és hogy mást ne mondjak, ott lesznek a jugoszlávok is .. Jasinnak váratlan kérdést adunk fel: „Mennyi ideje le­het még a válogatott csapat­ban a 32 éves kapusnak? .. Először meglepődik, aztán jót nevet: „Én akár 100 éves ko­romig is elvédenék. De ez persze nemcsak tőlem függ, hanem az edzőmtől is .. — És utána? Nyilván új Jasinokat nevel__ — Ha lehet, jobbakat is. De egyelőre még Chile előtt állok. Szeretnék én is ott lenni Aricában .. . Ezt így mondta, mintha legalábbis szorosan ott lenne mögötte egy fiatal, nagy te­hetség — az új Jason. (fekete) Sagótarján-Tatabánya 0:0 Salgótarján, 5000 néző. Vezette: Katona (Temesvári, Teli). Salgótarján: Cserháti — Agocs, Jancsik, Oláh — Szojka, Salgó — Jutási, Csáki, Dabi, Menczel, Krajcsi. Edző: Titkos Pál. Tatabánya: Rapp — Hetényi, Cserfalvi, Töröcsik II — Polgár, Szepesi — Sá­tori, Kazinczy, Biró, Lahos, Deli. Edző: Lakat Károly. Szöglet­arány: 8:4 (5:2) a Salgótarján javára. Sáros, csúszós talajú pályán már az első percekben élénk iram alakult ki. Dabi és Kazin­czy éles lövéseit védték a ka­pusok. 15 perces hazai fölény kö­vetkezett kapuralövések nélkül. A 16. percben szabadult fel a tatabányai kapu előtere, a gyors tatabányai támadások során Deli, majd Lahos kerültek jó helyzetbe, de lövéseik elkerül­ték a kaput. A 25. percben a salgótarjáni balszárny gyors tá­madása után a középreívelt lab­dát Dabi a 11-es pontra előre­vetődve fejelte a jobb alsó sa­rok felé. Rapp azonban a gól­­batartó labdát bravúrosan véd­te. A hazaiak mezőnyfölénye ál­landósult, de összekötőik szem­betűnő lassúsága miatt egy sor kecsegtető támadás maradt be­fejezetlenül. A 37. percben egy tatabányai ellentámadás során Kazinczy került jó helyzetbe, lö­vését azonban Cserháti biztosan védte. A II. FÉLIDŐT is hazai támadások vezették be. A 46. percben Jutasi jól ívelt beadását Dabi újból előrevetődve fejelte s Rapp a kapufa tövében szerezte meg a labdát. Beszorul­tak a vendégek. A 47. percben Csáki egyedül futott a tatabá­nyai kapu felé, helyzetét azon­ban elhamarkodta: senkitől sem zavartatva 16 méterről mellé lőtt. A 60. percben kavarodás ke­letkezett a tatabányai kapu előtt sokáig a 16-oson belül pattogot a labda. Dabi közeli mellélövése tett pontot a tűzijáték végére. A 75. percben jutott el a tatabá­nyai támadósor először Cserháti kapujához. A 78. percben Szolka 25 méteres szabadrúgása a jobb felső kapufa mellett húzott el. A 80. percben a Tatabánya Dell révén megszerezhette volna a vezetést, a szélső azonban 8 mé­terről Cserhátiba lőtt. A 84. perc­ben Csákit szépen kiugratták, az összekötőt azonban a 11-es pont­nál Cserfalvi elkaszálta. Katona azonban nem ítélt büntetőt. A következő percben Lahos a mér­kőzés legnagyobb helyzetét hagy­ta ki, az ötösön belül a sárban elcsúszott és Salgó tisztázni tu­dott. Végig szakadó esőben (a II. félidőben sűrű ködben) egyre rosszabb talajú pályán 90 per­cen keresztül elkeseredett volt a küzdelem. A hazaiak végig többet támadtak, többet is lőt­tek kapura, játékukban azon­ban kevés volt a tervszerűség. Jól elgondolt és jól befejezett gördülékeny támadást különö­sen a két összekötő lassú és körülményes játéka miatt nem láthattunk a salgótarjáni táma­dósortól. A tatabányaiak az I. félidőben okosan és tervsze­rűen adogattak és fékezték a hazai lendületet, a II. félidőben pedig okosan védekeztek. A Salgótarjánban Cserháti kevés dolgát biztosan ol­dotta meg. A közvetlen védelem volt a hazaiak legjobb és legmeg­bízhatóbb csapatrésze, ebben is Oláh volt a mezőny legjobbja. A fedezetpár a szokottnál gyengéb­ben játszott. A támadósorból Ju­tásit beadásai, Dabit nagy akará­sa és gólveszélyes fejesei dicsérik. A Tatabányában Rapp nagyszerűen védett, jól he­lyettesítette Grosicsot. A közvetlen védelemben Töröcsik is bizonyult a legjobbnak. Mindkét fedezet na­gyon sokat dolgozott. Polgár má­sodik középhátvédként jól sepre­­getett. A csatársorból az X. félidő­ben a jobbszárny, a II. félidőben Lahos és Deli játszott megfele­lően. Katona játékvezetőt a nehéz ta­laj és a rossz látási viszonyok ne­héz feladat elé állították. Egy I-est nem adott meg. Mátyus László 20 gólos: Tichy (Bp. Honvéd), 15 gólos: Csornai (Ózd). 11: Dunai II (Pécs), Kuharszki (U. Dózsa). 10: Lahos (Tatabánya), Solymosi (U. Dózsa), 9: Albert (FTC), Kalmár (Csepel), Sándor (MTK), 8: Bun­dzsák (Vasas), Ker­tes (Dorog), Nemes (Szeged), Pa­lotai (Győr). 7: Nemes (Szeged). 6: Dunai I (Pécs), Farkas (Vasas), Göröcs (U. Dózsa), Kazinczy (Ta­tabánya), Kisuczky (Csepel), Ma­­chos (Vasas), Monostori (Dorog), Povázsai (MTK). 5: Bablena (SBTC), Komora (Honvéd), Lenkei (U. Dózsa), Mathesa (Vasas). 4: Boros (Szeged), Csőri (Dorog), Fenyvesi dr. (FTC), Garai (ózd), Molnár (MTK). Orosz (FTC), Sátori (Tatabánya), Sipos (MTK), Sós (Komló), Szendrei (ózd). A tavasszal játszott mérkőzé­seken 4 gólos: Solymosi, 3 gólos: Albert, Dunai II. Tichy. NDK-győzelmek Klingentalban (Klingental, március 4.) Len­gyel és magyar sífutók is rajt­hoz álltak az NDK-beli Klingen­­talban megrendezett nemzetközi viadalon. Ennek ellenére mind az ifjúsági, mind pedig a felnőtt számban a hazai versenyzők vé­geztek az élen. A verseny kezde­tekor egyébként még fagyott, később megenyhült az idő és a mezőny sűrű havazásban ért célba. A magyar versenyzők kö­zepesen szerepeltek, Sajgó vég­zett a legjobban. Férfi felnőttek 15 km (80 in­duló): 1. Uloth (NDK) 55:45, 2 Langerhahn (NDK) 55:49, 3. Ry­­sula (lengyel) 55:57, ... 15. Sajgó 57:51, ... 23. Herkó 59:44, ... 40. Uzsoki 62:30, ... 55. Dina 66:27. Férfi ifjúsági 10 km (42 in­duló): 1. Grimmer (NDK) 39:00, 2. Lutz (NDK) 39:40, 3. Siegel 40:18. ... 19. Mihály 42:12. Szakál Imre Pécs-Dorog 3:0 (0:0) Pécs, 17 000 néző. Vezette: Gere (Széky, Fáth). Pécs: Dar­ka — Rendes, Csordás, Csupak — Serédi, Halasi — Györke, Dunai I, Rádi, Diótai II, Török. Edző: Kállai Lipót. Dorog: Ilku — Fel­legi, Lakat, Marosvölgyi — Pálmai, Prohászka — Oláh, Láng, Ker­tes, Surányi, Csóri. Edző: Buzánszky Jenő. Góllövő: Dunai II, Dunai II (11-esből). Török. Szögletarány: 8:7 (1:3) a Dorog javára. Az első támadásokat a fürge dorogi csatárok vezették és Pro­hászka lábáról szállt először ve­szélyes lövés a kapu felé. Ha­marosan Csőri éles lövését tisz­tázta szögletre Danka, a másik oldalon Dunai I fordulásból le­adott lövése suhant el a jobb felső sarok felett. Eléggé válto­zatos játék hullámzott a két ka­pu között, de meglehetősen mér­sékelt színvonallal. Egy formás Dunai I — Dunai II — Rádi ado­gatás után a középcsatár kapás­ból fölé lőtt. Ezt követően elég hosszú ideig eseménytelen me­zőnyjáték folyt a pályán. A do­rogiak valamivel pontosabban adogattak, aránylag gyorsan jutottak a pécsi kapu elé, de ott nem igen veszélyeztettek. A 36. percben Györke fejéről vá­gódott kapu fölé a labda, majd a félidő utolsó perceiben egy gyors dorogi jobboldali támadás után Csóri nagy helyzetből Danka kezébe fejelt. SZÜNET UTÁN az I. félidő végén megsérült Dunai I. Györkével cserélt helyet. A pécsiek támadásai most egy ideig gyorsan és folyamatosan gördültek. A 48. percben Csupak pontos labdá­ját Dunai II. lekezelte, majd a késlekedő Lakat mellett mintegy 16 méterről a vetődő isku mel­lett élesen a bal sarokba lőtt. 1:0. Az 54. percben egy hosszan elő­­revágott labdára Dunai II. és Fellegi futottak. A hátvéd a 11- es pont táján szabálytalanul sze­relte a csatárt, aki földre esett. A játékvezető határozottan bün­tetőt ítélt, amiből Dunai II. a bal­sarokba lőtte a labdát, 2:0. Egy ideig még a pécsiek támadtak, azután­­ Dorog is többször elő­retört. Újabb helyzet csak a 67. percben adódott, amikor Csóri­ az üres pécsi kapu mellé lőtt. Enyhe fölényben játszott egy ideig a dorogi 11, de gólra nem futotta erejükből. Váratlanul a pécsiek szereztek újabb gólt a 69. percben. Török vitte fel ügyesen a labdát, Györkőtől visszakapta, azután 8 méterről a leállt dorogi védelem mellett jobb lábbal ügyesen a balsarokba emelt, 3:0. A mérkőzés végéig változatos küzdelem folyt, emlí­tésre való helyzetek nélkül. Pécsett elmaradt ugyan a két középcsapat várt szín­vonalas küzdelme, a mérkőzés mégis érdekes volt és a közön­ség gólokat is láthatott. Mind­két együttes a szokottnál mér­sékeltebb teljesítményt nyúj­tott. A pécsiek különösen az I. félidőben érezték a sérült Kocsis hiányát és mivel ekkor nagyobb gondot fordítottak védelmük megerősítésére, tá­madásaik igen akadoztak. Szik­net után már folyamatosabban támadott a Pécsi Dózsa és volt egy igen lendületes negyed órája, amellyel biztosan sze­rezte meg a győzelmet. A Ho­rogi együttes a mezőnyben jól játszott. Védelmük csak ritkán ingott meg, csatársorukból azonban láthatóan hiányzott a „karmester” Monostori. A Pécsi Dózsa kapujában Danka megbízhatóan védett. A hátvédek közül Csupán szünet után játszott nagyvonalú­an. Rendes is megbízható volt és Csordás sem okozott csalódást. A két fedezet közül Halasi volt töb­bet játékban, sok támadást akasz­tott meg. Serédi szünet után jött fel. A csatársorban Török volt a legmozgékonyabb, végig lendüle­tesen küzdött. Györke az I. fél­időben, Dunai a szünet után ját­szott hasznosabban. A Dorog kapujában Ilkunak a gólokon kí­vül nem sok dolga akadt, a gólok­ról nem tehet. A hátvédek hullám­zó teljesítményt nyújtottak. Szem­re Lakat játéka tetszett a legjob­ban, de a középhátvéd két eset­ben is súlyosan hibázott. A fede­zetek játéka nem volt hasznos. Különösen a támadásindításoknál játszottak nagy hibaszázalékkal. A támadósorban Csóri mozgott a legtöbbet, de Oláh is több eset­ben igen ügyesen húzott el. Ket­tes játéka átlagon felüli volt. Gere játékvezető határozottan, jól bíráskodott. Tóth Zoltán Szeged-Ózd 2:0 (1:0) Szeged, 13 000 néző. Vezette: Biróczky (Pósfai, Siklósi). Sze­ged: Mészáros — Szabó, Kürtösi, Sándor — Dezsőfi, Kővári — Reményik, Nemes, Hajós, Polyvás, Boros. Edző: Szűcs György. Ózd: Katona —■ Budai, Szurdoki I, Hajner — Szucsányi, Ferdinár­d — Borbás II, Szilasi, Csernai, Szendrei, Zalai. Edző: Kálnai László. Góllövő: Nemes, Boros. Szögletarány: 5:3 (3:1) a Szeged javára. A kifogástalan talajú pályán a szegediek erős széllel hátban kezdték a játékot. A 2. percben Hajós­ 20 méteres ázásládingása célt tévesztett. Nagy fölényben volt a szegedi csapat, de helyze­teket nem tudott kidolgozni, mert az ózdiak 7—8 emberrel is véde­keztek Az első helyzet a 17 percben adódott — Mészáros kapuja előtt. Egy váratlan ózdi támadás végén Borbás II közép­ről kapásból mellé lőtt. Gyors szegedi ellentámadás követ­kezett: Szabó előre­­vett labdá­ját a befutó Nemes felugorva három méterről védhetetlenül fejelte a kapuba. 1:0 a Szeged javára. A 22. percben Polyvás 20 méteres lövését Katona pompás vetődéssel védte. Közepes volt az iram, a játék színvonala még a közepesnél is alacsonyabb. A viharos erejű szél nagyon zavarta a játékot. Példa erre hogy egy ízben Dezsöfi 25 mé­terről lőtt kapura és a nagy lö­vés a kapu mögött 25 méterrel ért földet. A nagy szélben a szegediek szinte végig támadtak. A 34. percben kavarodás támadt az ózdiak kapuja előtt. Remé­nyik egészen közelről lőtt, Haj­ner lábáról a kapufa tövének pattant a labda és a védelem csak nehezen tudott felszabadí­tani. Az utolsó öt percben az ózdiak magukra találtak, két veszélyes támadást is vezettek. SZÜNET UTÁN valamit csökkent a szél ereje. Változatos lett a játék. A szege­,­diek igyekeztek a labdát a földre vinni és ez sikerült is nekik. Az első negyedórában az ózdi és a szegedi kapu is csak egyszer került veszélybe. A 60. percben az ózdiak két szögletet rúgtak egymás után, de a szegedi véde­lem hárítani tudott. A 62. perc­ben Polyvás jó helyzetben a ki­futó Katonába rúgta a labdát. A 66. percben Reményik hozta fel a labdát, Hajóshoz továbbí­tott. A középcsatár keresztlabdá­ját a befutó Boros 5 méterről a hálóba vágta. 2:0 A szegediek egyre többet tá­madtak. Az utolsó tíz percben is­mét változatos lett a játék. Csor­nai nagyerejű szabadrúgását Mészáros kiütötte, kavarodás tá­madt a szegedi kenu előtt, de a védelem felszabadított. Az utolsó percben Sziláéi 30 méteres szabadrúgását Mészáros nagy bravúrral ütötte ki. Az I. félidőben a szegedieket viharos erejű szél tám­gatta és ekkor sok veszélyes támadást vezettek az ózdi kapu ellen. Az ózdi védelem óriási munkát végzett, igaz, hogy gyakran csak szabálytalanságok árán tudtak közbelépni az ózdi játé­kosok. Szünet után eléggé vál­tozatos küzdelmet vívott a két csapat. Mindkét együttes igye­kezett földre vinni a labdát, ez a szegedieknek kedvezett, akik újabb góllal biztosították be megérdemelt győzelmüket. A Szegedben Mészáros hibátlanul látta el fel­adatát. A hátvédh­ármasból ezúttal is Kürtösi játéka emelkedett ki, fejjel és lábbal is jó időben lé­pett közbe. Szabó és Sándor is megbízható társai voltak. Az együttes legjobb részének a fede­zetpár bizonyult. Dezsőfi nagy te­rületen m­ozgo­tt, jobb támadást is vehetett. A sérült Zallár helyére beállított fiatal Kővári ügyesen il­leszkedett be a csapatba, szinte jó labdákkal tömte a csatárokat. A támadósorban a két összekötő, Nemes és Polyvás volt a lendítő­kerék. Reményik és Boros javuló formát mutatott. Boros a 3. fél­időben többször jól futott el. Ha­jóst nagyon őrizték. Az ózdi együttesben Katona egyik gólt sem védhette. A védelem végig hatalmas munkát végzett. Budai az utolsó 20 perc­ben erősen visszaesett. A két fe­dezet végig a védekezésben tűnt ki. A csatársor a vártnál gyengébb teljesítményt nyújtott. Szilasi és Szendrei nagyon sokat dolgozott, de lövésekre már nem maradt ere­jük. Csernai ezúttal csak szabad­rúgásaival jelentett veszélyt a sze­gedi kapura. Borbás II. csak az I. félidőben veszélyeztetett. Zalait Szabó jól semlegesítette. Biróczky játékvezető a kemény, időnként durvaságokkal tarkított mérkőzést jól vezette. Metzger Károly ADÓS - FIZESS! Történt az ügy a negyve­nes évet­ elején. A Mű­egyetem kézilabdázói ját­szottak a mittudosmsen­ki­nek a csapatával. A mér­kőzés második felü­lejében a MAFC ellenfelének ifjonc játékosa, bizonyos Csics­­mányi Árpika nem a leg­finomabb módszerrel vá­lasztotta el a piros-feketék egyik kiválóságát, Kostyár Gézát a labdától. A válogatott játékos az eset után feltápászkodott a földről, utánanézett a tekintélyt nem tisztelő srácnak, s lihegve utána­kiabált: 4- Megállj!.. . Még majd visszakapod ezt... Az eset óta több mint 20 esztendő telt el. De az ak­­kálom eljött. Szombaton estére a kézilabdás öreg­fiúknál a Budapesti Szö­vetség csapatát éppen a MAFC öregjeivel sorsolták össze. — Nos, itt az alkalom . .. — dühnyögte az öreg Kos­­tyál, amikor a sorsolást ol­vasta az újságban. __ Most majd visszafizetem ... Nem szeretek tartozni... Azon a mérkőzésen azonos oldalon játszott a két játé­kos. Géza barátunk leste is az alkalmat a kétszer 15 nerrori át, hogy teér^tét beválthassa _ az utolsó pillanatban azonban mindig meo-go^ol^a ma«rét. Hoo-visne! Oak n'm enn­­**oH*k. b0»ry ilyen öreg ko­­romban?... Ami a tartozást illeti — elvárhat néhány tíz éveír... nem volt olyan sürgős?...(sz.)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék