Népsport, 1962. április (18. évfolyam, 63-84. szám)
1962-04-01 / 63. szám
^ A HARMINCKÉT ÉVES LABDARÚGÓ VB |||^ =====.= Húsz év után újra Uruguay 12 évi szünet után Amikor 1938. június 19-én véget ért a colombes-i stadionban a III. és egyben az addigi legsikeresebb VB, már gyülekeztek a második világháború felhői. A fegyvereké volt a szó, amikor 1942-ben sorra kerülhetett volna a labdarúgók negyedik nagy találkozója. De akkor három kontinensen vér folyt, s a világ legjobbjai azzal voltak elfoglalva, hogy legyűrjék a második világháborút kirobbantó, az emberiség jövőjét fenyegető hitleri rablókat és a hozzájuk csatlakozott erőket. Egy évvel azután, hogy a szovjet harcosok a berlini Reichstag kupolájára kitűzték a győzelem vörös lobogóját. 1946-ban a FIFA kongresszusa két határozatot hozott: 1. Elhunyt elnöke emlékének áldozva, kiírta a Jules Rimetkupát, amelyet a győztes véd a következő VB-g; 2. Megbízta Brazíliát azzal, hogy tizenkét évi megszakítás után 1950 nyarán rendezte meg a IV. tornát. És a brazilok azonnal hozzá is láttak a Championat Mondial de Football, Coupe Jules Rímet megrendezéséhez. Csúcsnevezés Annak ellenére, hogy a szocialista tábor országai nem kívántak részt venni a küzdelemben, csúcsnevezés érkezett a tornára: 33 ország válogatott együttese jelentkezett. A várható nagy siker feletti öröm azonban korainak bizonyult, mert mielőtt a selejtezőkre került volna a sor, illetve a selejtezők során tíz ország: Argentína, Ausztria, Skócia, Belgium, Burma, India, Peru, Ecuador, Törökország és a Fülöp-szigetek lemondta a részvételt. A brazilok viszont azzal vigasztalták magukat, hogy sikerült megtörniük a jeget. Anglia válogatottja a VB történetében első ízben megjelenik a rajtnál. Úgy gondolták, ez biztosítja a teljes erkölcsi és sportbel sikert, kárpótlás azért a csalódásért, amit Argentína, Ausztria és a szocialista országok távolmaradása okozott. Bombameglepetés Az is Brazília malmára hajtotta a vizet, hogy a selejtezők során csupán egy meglepetés született: — igaz, ez annál nagyobb volt — minden előző VB résztvevője, az egyik ,,alapító tag”, Franciaország alulmaradt Jugoszláviával szemben. Az előző világbajnokot, Olaszországot, és a rendező Brazíliát is beleszámítva, végül is tizenhárom ország jelent meg a rajtnál. A nagy esélyesnek Brazíliát tartották a VB-t megelőző évek során elért eredményei alapján, de főleg azért, mert páratlan technikával rendelkező nagy játékosanyaggal rendelkezett, s úgy vélték, hogy emellett a hazai környezet olyan előny, amelyet nemigen lehet majd kiegyenlíteni. Brazília mellett rengeteg híve volt a félelmetes hírű angol válogatottnak, továbbá a spanyoloknak is. A brazilok e két csapattól tartottak leginkább, Uruguaytól, az első VB győztesétől kevésbé. A döntő technikai lebonyolítását heves viták előzték meg. A FIFA a már kipróbált, s szerinte bevált kuparendszer — kiesés — mellett tört lánctesát, a brazilok azonban — a kevés induló miatt is — féltve a torna anyagi sikerét, a négyes döntőben is a bajnoki lebonyolítási rendszer mellett szálltak síkra. Ebben a vitában brazil győzelem született. A négy csoportból kikerült győztesek mindegyike a négyes döntőben mindenkivel játszott. A 2. csoportban világraszóló meglepetés történt: az angol csapat, amelynek részvételéért a VB-n úgyszólván két évtizeden át harcoltak, vereséget szenvedett az USA szedett-vedett együttesétől, amelyben a klaszszisnak egyáltalán nem számító amerikaiak mellett 2 mérsékelt képességű portugál, 1 belga és egy Haitiból odakerült labdarúgó is szerepelt. Az angolok bemutatkozása tehát nem sikerült. Ebben a csoportban ez lett a végeredmény: 1. Spanyolország 6, 2. Anglia 2, 3. Chilé 2, 4. USA 2 ponttal. A brazilok sem sétáltak be egyszerűen a négyes döntőbe. Az úgynevezett svájci retesz rengeteg gondot okozott nekik. A mérkőzés 2:2 arányban végződött, de kevés hiányzott a svájci győzelemhez. A végeredmény: Brazília 5, 2. Jugoszlávia 4, 3. Svájc 3, 4. Mexikó 0 pont. A harmadik csoport három résztvevője közül — Svédország, Olaszország, Paraguay — a svédek szerepeltek a legjobban. Legyőzték 3:2-re a kétszeres világbajnok Itáliát, döntetlenül játszottak Paraguay-jal, s ezzel biztosították helyüket a végküzdelemben. A negyedik csoportnak mindössze két szereplője volt. Uruguay 8:0-ás gólzáporos győzelmével előzte meg Bolíviát. A nagy négyes is eljött a döntők napja. Dél-Amerika két büszkesége, Brazília és Uruguay, Európa képviseletében pedig Spanyolország és Svédország készült a döntő ütközetekre. Úgy látszott, hogy a brazilokat senki és semmifel nem tartóztathatja a végső győzelem kivívásában. Rio de Janeiróban Svédországgal szemben valóságos tűzijátékot rendeztek, s Európa egyik képviselője 7:1-es vereséggel vonult le a pályáról. A brazilok esélyeit még csak növelte, hogy Uruguay csak 2:2-t ért el a jól szerepelt spanyol válogatottal szemben. A második fordulóban e spanyolok sem tudtak ellentállni a labda brazil virtuózainak: 1:6-ra vesztettek, míg ugyanakkor Sao Paulóban Uruguay csak nagy küzdelemben győzött 3:2-re a braziloktól előzőleg lelépett Svédország ellen. „Előrelátó" szervezés A biztos brazil győzelem tudatában érkezett el a döntő napja. A riói Maracana-stadionban, amelyet 150 000 főre méreteztek, kétszázezer néző szorongott. Mindannyian tanúi akartak lenni Brazília válogatott csapata nagy győzelmének. Egyetlen brazil szakember, vagy szurkoló nem kételkedett a diadalban. Annyira nem, hogy a csapat országra szóló ünneplésére minden intézkedés megtörtént. Még el sem kezdődött a küzdelem , amikor már kiragasztásra vártak a brazil játékosok dicsőítésére kinyomtatott hatalmas falragaszok. Zászlók erdeje, petárdák ezrei várták a győzelem pillanatát, s a színes tűzijátékra készen álltak a sokszínű patronok. A Maracana zsibongó embergyűrűjében megindult a küzdelem, de hiába hajtotta, űzte kétszázezernyi torokból feltört hangorkán az ide-oda cikázó zsonglőröket, üresen maradt mindkét csapat hálója, s amikor M. Reader — a felszabadulás után Budapesten szerepelt angol játékvezető — a félidő végét jelezte, még egyetlen gól sem esett. Ismét Uruguay Alig múlt el azonban a szünet után 40 másodperc, Friaca védhetetlen gólja bőven kárpótolta a nézőket az első háromnegyedóra izgalmaiért. Érdekes módjon, ez a gyors gól , amenynyire fellelkesítette a nézőket, annyira passzívvá varázsolta a brazil játékosokat. Nem törekedtek további eredményre, tartani akarták az egygólos vezetést, hiszen ez számukra a világbajnoki címet jelentette. Az uruguay-i labdarúgók azonban nem nyugodtak bele, egyik rohamot a másik után vezették és a 65. percben Schiaffino kiegyenlített. Nem sok idő múlt el, amikor a döbbenet csendje ejtette hatalmába a diadalünnepre készült Maracana-stadion emberrengetegét: Gigghia berúgta Barbosa kapujába Uruguay győztes gólját, ami egyúttal azt is jelentette, hogy pontosan két évtized után újra az első VB győztese szerezte meg a büszke címet. Rio de Janeiróban s0káig, nagyon sokáig nem mosolyogtak a szurkolók, a szakemberek, akik előre mindent olyan szépen, pontosan kiterveztek, csak éppen azt hagyták számításon kívül, hogy mérkőzést soha, sehol, előre meg nem nyert egyetlen csapat sem .. . írjuk fel a döntő két együttesének összeállítását: Uruguay: Maspoli — M. Gonzales, Varela, Tejera — Gambettas Andiradze — Gigghia, Perez, Miguez, Schiaffino, Marán. Brazília: Barbosa — Augusto, Danilo, Juvenal — Bauer, Eigode — Friaca, Zizinho, Ademir, Jair, Chico. Mindkét csapatból néhányuk nevével találkoztunk az 1954-es VB-n is, méghozzá a legjobbak között. Mivel a svédek előzőleg 3:1-re győztek Spanyolország ellen, végül is így alakult a helyezések sorrendje: Világbajnok: Uruguay, 2. Brazília, 3. Svédország, 4. Spanyolország. T. E. A döntő egyik jelenete: Ademir, a brazil középcsatár fejelni készül, de Maspoli, Uruguay kapusa nyújtott karokkal ugrik a levegőbe. Maspoli mögött M. Gonzales Csütörtökön a Népstadionban: SzovjetA-válogatott keret- NB II-s válogatott ► A Dél Amerikában három győzelmet aratott szovjet válogatott ► együttes néhány hét óta Magyar- országon készül a chilei világ ►bajnokságra. A szovjet keret edzéseit és előkészítő mérkőzéseit nagy érdeklődés kíséri , hiszen sok tanulságot is rejtenek a magukban azok az edzési mód- ► szerek, amelyek alapján Jasinék 4 felkészítése zajlik. Nagy érdeklődésre tartottak számot a keret 7 eddigi vidéki mérkőzései is, annak ellenére, hogy mindenki jól tudta: ezek a felkészítést szolgáló találkozók csupán a szovjet együttes formábahozását célozzák. Legutóbb Pécsett például 1 16 000 nézője volt a szovjet? A-válogatott a Baranya megyei mérkőzésnek, amely gólnélküli döntetlent eredményezett. Kacsa , Un, a szovjet csapat főedzője a mérkőzés után arról beszélt, hogy ők nem vonhatnak le ► messzemenő következtetéseket ebből a 90 percből, amelyen például először találkozott a szovjet 7 csapat nálunk száraz talajú pályával, amely szokatlan volt a számukra. a Szerdán, április 4-én Miskolcon is szerepel a szovjet keret és más 4 nap, csütörtökön este a Nép stadionban búcsúzik Magyarországtól: az NB II-s válogatott csapat elleni előkészítő mérkőzés zsük lesz itteni utolsó találkozójuk az elutazásuk előtt. Gavril£ Kacsalin főedző elmondta: az A csütörtöki mérkőzésen a ► lehető legjobb összeállításban szerepel majd csapatunk, valószínű az is, hogy a sérüléséből? felépült Jasin is véd. A csere- lehetőség módot ad több játékos 7 szerepeltetésére... Remélem, ahogy a Népstadion közönséges szép, érdekes játékot láthat a majd... ! A magyar szakvezetők már? foglalkoznak az NB II-s válogatott összeállításával, végleges? csapat kijelölésére csak a vasár-5 napi forduló után kerülhet sor. 7 Pohárkocogtatás halkította el az elnökségi tagok zajongását. — Kedves sporttársak!— szólalt meg Huculka Tivadar, betöltve az elnöki tisztséget. — Ma több lényeges kérdést kell megbeszélnünk, amint azt az előremegküldött írásos anyagban is feltüntettük. Kérem, szóljanak a témákhoz. Elsőnek Tarpánffy vállalkozott a felszólalásra. — Nem lehet vitás, hogy ismét kétféle jeggyel számolunk a vasárnapi mérkőzés után, így megint biztosítjuk a szokásos kondicionáló pezsgős vacsorát játékosaink számára. Tovább nem folytathatta, mert az elnöklő Huculka erélyes szavai szakították félbe. — A bevétel elszámolása többé nem technikai, hanem becsületbeli kérdés. Aki a mai megbeszélésünkre nem ilyen elképzelésekkel jött, jobb, ha azonnal távozik. Néma csend fogadta a nem várt helyreigazítást, majd a kis idő midim Nasili kért szót. — Úgy gondolom, hogy azért a bírónak szánt hímzett, 12 személyes matyó asztalterítőt megvehetjük. Amikor meglátta, hogy Huculka feje lassan cinóberpirossá szineződik, gyorsan hozzátette: — Tudjátok, hogy ajándékot szoktunk adni a bírói fáradozásérta __ Fegyelmit kérek ellened «-» robbant ki Tivadar bácsi. — Nálunk a sport tisztasága áll mindenekelőtt, és aki megvesztegető módszereket akar alkalmazni, annak jobb, ha más egyesületnél keres magának lehetőséget. Az elnökségi tagok megdöbbenten néztek egymásra. — Csak nem hibbant meg szeretett elnökünk? Azután Doktorfy szakította meg a csendet, miután illedelmesen jelezte hozzászólási szándékát egy régről rajta ragadt cserkészujj-felmutatással. _ Azt hiszem — kezdte keresve Huculka tekintetét, hogy mindannyiunk szívügye szeghegyezőink eredményessége. Vagy talán nem? . . . Kérdem tehát, mi van a KALAC játékosának, Kapuska Szilveszternek az átigazolásával. — Már tárgyaltunk vele — szólt közbe gyorsan Grandiez edző. — Megígértük neki a berendezett kétszobás, összkomfortos lakást. Garantáltuk, hogy kijárunk számára egy mérnöki diplomát és állományom felüli főmérnökké tesszük a Zseb- 1 lámpa Tisztító Ktsz-nél. Biztosítottuk, hogy a legújabb nyersolajos Mezőire kap kiutalást, amelynek vételárát segélyként már kifizettük számára. Ugyan-akkor lépéseket ígértünk annak érdekében, hogy — mivel a fiú most akar esküdni — az egyházi ceremóniát a torinói vár- kápolnában egy tűzföldi mis- sziós püspök celebrálja. — De most már elég!!! Adtz- I gadtak ki az erek az elnök nyakán. — Mindenki vegye tu-domásul, hogy egy pillanatig, sem vagyok hajlandó ezzel a társasággal együtt dolgozni. De nem elégszem meg azzal, hogy itthagyom ezt a korrupt, elvete- mült, szélhámos elnökséget, hanem megfelelő fórumoknál be- jelentést is teszek, hogy tisztít-sák meg sportmozgalmunkat az ilyenféle ártalmas alakoktól. Ezzel egy papírlapot ejtve az asztalra, faképnél hagyta a társaságot. A papír véletlenül for ,dítva esett a térítőre és így csak nehezen olvasták ki a rajtalevő írást, a kővé meredtk elnökségi tagok: „Nem ér a nevem!!! Az egész csak áprilisi tréfa volt. H. T.” —y. —c. je azércsetet az olvasóval a szakosztályok vezetéséről . Kedves Olvasó! H°portegyesület milyen nevet vív ki magának, az szakosztályainak munkájától függ. Minél több eredményesen működő szakosztálya van egy egyesületnek, annál több területen növekszik meg a tekintélye, annál inkább elismeri a közvélemény. És természetesen elismerik a vezető sportszervek is. A szakosztály tehát a legfőbb „üzemegysége” a sportegyesületnek és ugyanaz az egész sportmozgalomnak is. A szakosztályban ismerkednek meg a fiatalok a sportágak rejtelmeivel, a kezdő ott nevelődik versenyzővé, ugyanott lehet belőle válogatott játékos, bajnok, csúcstartó és esetleg olimpiai bajnok is. Feltéve, ha megvannak hozzá a feltételek. A nagyegyesületek szakosztályai feltételek dolgában (létesítmény, anyagi erő stb.) általában jobban állnak, mint a kisebbek. Jó szakosztály azonban szerényebb körülmények között is kifejlődhet. A magyar sportban számos példát lehetne felhozni, hogy alig ismert kis egyesület valamelyik sportágban egyszer csak megindult, fokozatosan magasabbra kapaszkodott a ranglistán, s egy szép napon a legjobbak közé került. Ennek az a magyarázata, hogy a szakosztály olyan vezetőség kezébe került, amely nemcsak, hogy érti a dolgát, hanem a szocialista sportépítés szempontjai szerint dolgozik. Nemcsak arra törekszik, hogy egy-két kirakateredménnyel hirtelen feltűnjék, s aztán, mint a tűzijáték ellobbanó fénye, újra belevesszen a szürkeség homályába, hanem fokozatosan építi fel a piramist — a tömegalaptól egészen a csúcsig sportága bázisává válik. Erre azonban csak olyan vezető kollektíva képes, amely nagyon szereti a sportot és azonos nézetek szerint, egyemberként áll feladata magaslatán, amely éppen olyan fontosnak tartja az utánpótlásnevelést, mint a legjobbak felkészítését és a szocialista sporterkölcs normáival szemben sem megalkuvó. A követelmény tehát sokrétű, következésképpen sok önzetlen társadalmi aktivistára van szükség. Minél többen vannak, annál jobb, annál jobban meg lehet osztani a feladatokat. Ilyen szakosztályokban azonban egyelőre még nem nagyon dúskálkodunk. A nagyegyesületekben sem. A többség a közepesek tábora, amelyeknél a különböző feltételek közül rendszerint hiányzik néhány fontos tényező. Hol a vezetési elvek nem egészen világosak, hol a szakvonalnak vannak gyengéi, hol az utánpótlással nem foglalkoznak, hol a nevelési kérdéseket hanyagolják el, hol nincs meg a megfelelő egyetértés a vezetők között, hol pedig a szakosztályi élet rideg, hivatalszerű. Működnek azonban olyan szakosztályok is, amelyeket a legjobb akarattal sem lehet szakosztályoknak nevezni. Nem egy olyan nemzeti bajnokságban szereplő szakosztályról tudunk (az alsóbb osztályokban még többről), amelynek évek óta nincs vezetősége, s talán nem is volt. Az edző (rendszerint mellékfoglalkozású) látja el egy személyben a szakosztályvezetői, az intézői, a gazdasági felelősi, a szertárosi tisztet és ugyanő a szövetségi képviselő is. El lehet képzelni, milyen munka folyhat az ilyen szakosztályban. Semmilyen. Jószerint még játékosok sincsenek, mert gyakran előfordul, hogy ha a csapatból valaki megbetegszik, már csak csonkán tudnak kiállni a mérkőzésre. Az éremnek azonban ez csak az egyik oldala. A szóbanforgó „szakosztályoknál” az sem mellékes szempont, hogy ugyanakkor az egyesületi költségvetés egyáltalán nem szűkmarkú hozzájuk. Asztalitenisz vonalon pl. 60—65 000 forintos költségvetése is van egy-egy ilyen 5—10 főből álló csoportocskának anélkül, hogy a 2— 3 forintos tagdíjakon kívül egy lyukas peták bevétele lenne. Ez pedig olyan luxus, hogy egyenesen megengedhetetlen. Államunk nagy áldozatokat hoz, hogy a testnevelés és a sport lehetőleg mindenkinek közkincsévé váljon, de ott még nem tartunk, hogy egy II. osztályú asztaliteniszezőre évente 612 000 forintot költsünk. Helyes volna tehát, ha a sportegyesületi vezetőségek nagyobb gondot fordítanának a szakosztályvezetőségekre. Ez nemcsak egyesületi érdek, ezt a magyar sport érdeke is megkívánja. Pető Béla Nem féltek és nem félnek a fiatalítástól Kedves, rokonszenves emberek a csehszlovák ökölvívós vezetők. Magatartásukban nyoma sincs zárkózottságnak. Fesztelenül őszintén beszélgetnek, s ami-kor a csehszlovák ökölvívás kulisszatitkait firtatjuk, Ottó J Vrana, a csehszlovák ökölvívó szövetség elnökhelyettese mo► solyogva válaszol: J — Az utóbbi évben megnőtt hazánkban az ökölvívás becsülete. A korábbinál sokkal elterjedtebbé vált a sportág, s ma ► már óriási tömegbázisa van. ^ Ebben közrejátszott a Cseh► szlovák Kommunista Pártnak az ifjúságra vonatkozó, új távlatok tkat nyújtó határozata, a szak- J szövetség tekintélyének és hatáskörének növekedése, s a fiatalság tömeges áramlása a sportágba. Jellemzésül meg► említem, hogy egy évvel ezelőtt 4500 ökölvívót tartottunk nyilván, de közülük csak 3150 volt s aktív és felkészült ökölvívó. j Jelenleg közel 9000 versenyzőnk van, ebből az aktív ökölvívók száma 4700. Persze, ez csak a mennyiségi növekedés. A minőségi fejlődést az biztosítja, hogy a beáramló fiatalok számára rendszeres edzési lehetőséget teremtünk, s közülük kerülnek ki a válogatottak is. — Nem okoz-e némi fenn- takadást a fiatalítás? — Ahogy vesszük. Az osztrákoktól elszenvedett vereséget sokan megtorpanásnak vélték, holott ezt a körülmények bal- s szerencsés összejátszásaés • néhány edzői hiba idézte elő. I Szerintünk a fiatalok egyre erőteljesebb foglalkoztatása feltétlenül helyes. Ezt tanúsítják ifjúsági válogatottunk eredményei is. Végeredményben a gyors tömegesítés nem jelent meg állást minőségi szempontból sem. — Miben jelentkezik az újra való törekvés? ! — Elsősorban abban, hogy a korábbi sablonok nélkül szeretnénk kinevelni egy teljesen új■ szellemű gárdát. Többek közöttúgynevezett ,,Ifjúsági ringek”-ethoztunk létre. Ezekben — 36 csoportban — kizárólag fiatalok számára rendezünk mérkőzéseket, amelyek morális és szakmai szempontból egyaránt a nevelést szolgálják. Emellett — a szakmai oktatás során — az általános erőnlét növelését a technikai felkészítés fokozásával kötjük össze. Természetesen ennek vannak bizonyos előfeltételei. Jelenleg a kisegítőkön kívül 127 társadalmi és 5 függetlenített ökölvívó-edzőnk van. Ez kevés. Ezért ősztől kezdve a testnevelési főiskolán 3 éves ökölvívó edzőképző tanfolyami indul. Az újnak a keresése azonban abban is jelentkezik, hogy új technikai berendezésekkel próbálkozunk. Már elkészült egy ütőerőmérő szerkezet, amely kitűnően mutatja, hogy az ökölvívó fizikai ereje mennyit csökken egy -egy mérkőzés során. A beszélgetés kis időre félbeszakadt, mert megérkezett a városból Eduard Pospisl, a csehszlovák szövetség elnöke is. Ő egy ideig csak figyelte az eszmecserét, majd közbeszólt: — A fiatalítás és az útkeresés ma az egész világon minden sportágban központi kérdés. Növelni akarjuk a fiatalság részvételét az ökölvívásban. A sport a szocialista állam életében szinte felmérhetetlen jelentőségű — többek között erkölcsi vonatkozásaiban is. Éppen ezért nem tűrhettük ökölvívásunkban sem néhány korábban eredményes versenyző szocialista erkölccsel össze nem egyeztethető magatartását. Sztárok helyett egészséges szellemű sportembereket akarunk nevelni, ezért már a zsenge kortól kezdve figyelemmel kísérjük a fiatalok fejlődését. — A jelenlegi válogatott összeállításában mennyire érvényesül a fiatalítás? ■— Mint láthatják — mutatott körbe Pospist, az álldogáló versenyzők felé —, feltűnően sok a fiatal versenyzőnk. Egyedül a csapatkapitány, a légsúlyú Machu tartozik az idősebb korosztályhoz — 32 éves. Matula és Ziegler 23, Gazik 22 éves, a többiek pedig kivétel nélkül 20 évesek. Nem félünk attól, hogy a nagy erőpróbák idő előtt öszszetörik őket. Legjobb edzőink irányításával készültek fel, s mi bízunk abban, hogy mind hétfőn, mind a hátralevő nemzetközi mérkőzéseken megállják a helyüket. Az idén már csak az NDK és Finnország válogatottja ellen mérkőzünk. Az Európa bajnokság előtt azonban mintegy 5—6 nemzetek közötti mérkőzésen akarjuk őket foglalkoztatni, mert csak így remélhetjük, hogy Moszkvában, az Európa-bajnokságon már kiforrd versenyző-gárdával jelenhetünk meg. Hogy addig milyen ütemű lesz a fejlődés, az a további munkától és a nemzetközi mérkőzések helyes elemzésétől függ Z. Vincze György ....... -3 Vasárnap, 1962. április 1. , Penrose—Szabó döntetlen Mar del Platáball pénteken játszották le a nemzetközi sakkverseny 6. fordulóját. Szabó László nemzetközi nagymester ezúttal az angol Penroseval játszott, s a találkozó a 28. lépésnél döntetlen eredménnyel végződött. További eredmények: Najdorf (argentin) — Eliskases (argentin) döntetlen, Polugajevszkij (szovjet)—Letellier (chilei) 1:0, Szmiszlov (szovjet)Guimard (argentin) 1:0, Panno (argentin)—Bielicki (argentin) 1:0, Parma (jugoszláv) —Byrm (amerikai) döntetlen, Pilnik (argentin)—Rosetto (argentin) függő. Az élcsoport állása: Polligajevszkij 5 pont, Szabó, Najdorf 4.5—4.5 pont, Panno, Szmiszlov 4—4 pont, Byrne, Pachman, Penrose 3.5—3.5 pont. (MTI)